Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

Tájkép csata után Lengyel film f 'äz egyik hadsereg legyőzi 1 a másikat, s nyomában ott marad mindaz, amit e hata­lomváltás eredményez. A második világháború végén a koncentrációs lágereik fog­lyai érthetően megrészeged­tek a szabadság első lehele­tétől^ is. Azok, akik addig a puszta életüket sem remél­hették magukénak vallani, most egyszerre élőlényekké, emberekké, célokká, remé­nyekké, tervekké v áltoznak, egyenként és külön-külön, egymást már észrevéve, mégis függetlenül egymástól is, a szorító adottságoktól. Készülnék valamire. Vala­mire, a holnapra, amit nem ismernek. Ahonnan eljöttek, az már nincs, ahová menQi akarnak, azt még nem tud­ja benépesítem képzeletük. A véresre vert idegvégző­dések, a szörnyű félelem és a rettenetes gyűlölet á láger tegnapjából még jelen van­nak: megtépik azt és életét akarják venni annak, aki a karantén-táborban a kony­hán lop, mert akkor higabto a leves és hiányzik a vaj. Amikor ítélkezni kell, emlé­keztetik magukat és egymást tragikus esetekre, amikben az volt a 1 egei viselhető tle- nebb, hogy minden erkölcsi norma alatti hatalmasságok osztottak kegyetlen igazsá­got a szerencsétlenek felett Ez az állapot már néma pusztulás, de még nem az élet Ki tud itt okos lenni? Ki tud itt olyan megoldást találni, amely elcsitítaná a háborgásokat, a félelmeket, elpusztítaná a rémeket, ame­lyeket elhessenteni az ideg- rendszer mélyéről hosszú munka lesz? Az Összecsapások elkerül­hetetlenek. Az égjük rész a régi módon kíván élni, má­sok keresik az újat, az is­meretlenben is a nekik va­lót Itt van Tadeusz, a 105- fts számmal jelzett fogoly. Amikor mások a szabadság első pillanatában még az egyetlen németen töltik ki dühüket és bosszújukat, 6 közömbösen néz a rettenet­re, könyveket gyűjt, mert az a szellemi szféra, amelyben ő élt és élni szeretne, nem veszi be az emberi erősza­kot. S mégis, amikor a tehe­tetlen düh őt is hatalmába keríti, majdnem megüti leg­jobb barátját és ellenfelét, a szenvedélyesen ágáló és vi­gasztaló papot. Ütne is, ta­lán cselekedne is nemegy­szer, de a tétova tekintetben megbúvó félelem mindig visszafogja indulatait. Meny­nyi fészegség és megtapo­só ttság szorul meg abban is, ahogyan a szerelemre lob­banó lány mellett megvall- ja — igazi önmagát; Andrzej Wajda, 3. Skn rendezője, Brzozowski no­vellájából írta és rendezte ezt a filmet. Néhány ember­ben sirkerült végigvezetnie art a kísérteties folyamatot, ahogyan az értelem lassan lábra kap. Amit az egyéni­ség, a remény és a félelem együtt munkált addig vala­hogy, az kezd lábra kapni, formát kérni, alakítani és célt keresni. A cinikus pro­fesszor már koránál fogva is csak létezni akar a hegedű­iével, az ezredes is csak új­ra parancsolni akar. A tisz­tek bemutatják azokat ae allegóriákat a tábor színpa­dán, amelyek a fasizmus fe­letti győzelmet és a lengyel nacionalista öntudatot ün­nepük. Minő pontos képe amikor a karantén-táborban ismét zavarosnak valami egetverően súlyosnak minő­sített lopás miatt, a felzúdu­lás ledönti a színpadi élő­képet is, de az egész hábor­gás elcsitul, amikor a hege­dűn megszólal a hazafias dallam. Wajda vezérmotívuma eb­ben a nagy képkoncertben mégis a 105. fogoly, a költő, aki mindent mélyebben érez a többieknél. Ahogyan Ta- deusz az eseményekre rea­gál, az az igazság keresésen Zenei figyelő (Csütörtök, 17.40) A tv zenei újságja. Két operaielújításról is hírt ad a figyelő: a szegedi Nem­zeti Színház színi-e vitte Er­kel Sarolta című vígoperá­ját, amelyet Vaszy Viktor és Romhányi József rekons­truált. A másik az Operaház produkciója: Richard Strauss Rózsalovagját láthatjuk is­mét Vivaldi B-dúr, hege­dűre és zenekarra írt ver­senyművét játszotta a nem­régiben hazánkban ven­dégszerepeit bolgár kamara- zenekar, ebből is részletet sugároz az adás. Egy fiatal magyar zongarista mutatko­zott be nemrégiben az Er­kel Színházban, Schumann a-moll zongoraversenyét adta elő. S végül a Nicolae Herlea román baritonista vendégsze­repléséről készült felvételből ad részleteket a figyelő. A világhírű művész a Rigolet- to címszerepét énekelte. Kortársaink (Szombat. 14.23) Magyarul beszélő szovjet film. 1968 őszén mutatták be Jurij Rajzmann rendező és Jevgenyij Gabrilovics forgatókönyvíró művét, amit idahaza akkoriban „A szov­jet falak”-nak neveztünk, minthogy Kovács András fimjéhez hasonlóan, ez is vitafilm. Ez is vitafilm, ff 4971. február 20., szMnfwt amely egy ember harcáról szól, .valami olyan ellen, amelyet nem is régen ö ma­ga segített a megvalósulás útjára. Egy műanyaggyárról van szó, amiért Gubanov mérnök megjár minden fó­rumot, s amelynek építését végül is elkezdik. S az épít­kezést le' kell állítani... a forradalmi cselekvést példáz­za a film, azt a magatartás­formát, ami az embert foly­tonos önvizsgálatra készteti, s akár saját előző álláspont­jának feladására is. Az új helyzetek új elemzést, új döntéseket igényeinek. A pozitív hős olyannyira lejá­ratott fogalmát, alakját Rajzmann képes volt reáli­san megalkotni, beleértve azt is, hogy a pozitív hős nem minden helyzetben az. DELTA (Vasárnap, 18.00) Kozmikus témával foglal­kozik ezúttal az adás: a napkutatás újabb eredmé­nyeiről, a holdkőzetek vizs­gálatáról (ennek célja, hogy mód van-e a hasonló földkő­zeteknél már megoldott víz­kivonásra, tehát, hogy tar- talmaznak-e a holdkőzetek kötött vizet) láthattunk filmbeszámolókat. Egy tu­dományos szenzációról is szó lesz; nemrégiben olyan meteoritet találtak, amely­ben aminosavak voltak. Mint ismeretes, ezek a szer­ves élet alapépítőkövei, s ha nem is bizonyítják egy­értelműen a szerves élet földön -kívüli létezését, az élet kémiai, eredete mellett szólnak. Végül az Apollo 14. útjának "'"k-ízületeiről ké­szült filmmel fejeződik be az adás. A. Gju rendező szándéka szerint is. Valahol itt a tartalom őszin­te művészi megfogalmazása Tadeusz és a zsidó lány sze­relme, az 6 kettősük, aho­gyan remeg, sír, átkozódik és küzd a bizonytalan hol­napért és a vak véletlen, ahogyan számításaikat ke­resztülhúzza, mind-mind plasztikusan mutatja az esend őségét, amely ezeken a képeken rideg fénnyel vilá­gít. És érdekes: a csíkos ru­hák, a tengernyi szenny, a kézzel tapintható megalá­zó ttság minden áradása mel­lett is tiszta ez a film, mert a tekintetekből a megható- dásig érthető humanizmus árad felénk. Ez az átgondolt fogalmazás a rendező Waj- dáé. Es a főszerepet játszó szí­nészé, Daniel Olbrychskié Is. Ez a fiatal színész arcjáté­kával pontosan beleillik ab­ba a környezetbe, ahol ilyen emberi értékeket a közna­pibb és durvább szövésű emberek csak gúnyolhatnak. Meg is teszik. És ő tűri is, mert ezt még külön vállal­nia kell ebben a jól szer­kesztett földi pokolban, s majd az utána következő purgatóri umba n is. Stanislawa Celinska, Ta­deusz Janczar, Zygmunt Ma- lanowicz és Aleksander Bar- dirti alakítják kitűnően a főbb szerepeket A rendező mellett ki kell emelnünk az operatőr Zyg­munt Samosiuk munkáját, mert ez a film a képekben elmondott lélekrajz mester­munkája. A végletes pilla­natokban megszólal a zene, mint az emberi arcon és formákkal már ki nem, fe­jezhető érzések megtestesítő­je, de a képek sokáig kísér­tenek még a néző emlékei között, ahogyan Wajda és operatőre láttatja ezt a ke­gyetlen periódust a második világháború végéről. (farkas) ’ Tsz-ek a népművelésért Közös fenntartás Heréden, Boldogon Tavaly indult az akció, hogy az anyagi gondokkal gyakran küzdő községi kul- túrotthonok fenntartásához és technikai felszereltségük javításához a helyi termelő- szövetkezetek szerződésben vállaljanak hozzájárulást. A példa nyomán az idén első­ként Heréd község termelő- szövetkezete kötött szerző­dést: az elmúlt évben átadott és máris egy jól dolgozó if­júsági klubnak otthont adó művelődési ház fenntartásá­hoz járulnak hozzá évi 20 ezer forinttal. A tsz már az építkezésnél is sokat segített; jelentős anyagi támogatást és társa­dalmi munkát adtak a rég­óta tervezett intézmény mi­előbbi elkészítéséhez. Mint Adorján Járjos. a szövetkezet párttitkára elmondotta, azt szeretnék, ha (a művelődési ház gazdag programokat biz­tosítana a dolgozóknak és vonzaná a fiatalokat, akik közül még mindig sokan mennek el a faluból. A támogatás természete­sen nagyobb lehetőségeket is teremt. Az idén már foto- szakkör indítását tervezik, rendszeresen látogatnak majd színházat ÁFÉSZ-támogatás- sal pedig néptánccsoportot szerveznek. Heréd példájára a közeli Boldogon is történt már meg­állapodás a kultúrotthon munkájának segítéséről. A 4000 lakosú község termelő- szövetkezetének hozzájárulá­sát, amely évente mintegy 40 ezer forint értékű lesz, a közeljövőben terjesztik köz­gyűlés elé. A tavalyi kezdeményezés tehát követőkre talált már ebben az évben is. Ez azt bi­zonyítja. hogy a termelőszö­vetkezetek egyre jobban sa­ját feladatuknak érzik a falu kulturális színvonalának, a szórakozás és művelődés le­hetőségeinek javítását. Bizo­nyára ezek az idei példák is sokasodnak maid. , WV l \ p Egy ssó A szó olyan, mint az őszi falevél. Lehull, felkapja a szél, játszik vele, kavargatja egy ideig, aztán viszi, hordja szer­teszét. A múltkor nálam jár egy ember. Szomorú volt, panasz­kodott. — Elhiheti. Egy szó, csupán egyetlen szó tett tönkre.. j Pedig milyen könnyen bánunk a szóval. Nők, férfiak egy­aránt — tisztelet a kivételnek. — Hallottad? Azt beszélik. —• Ne mond! És ö mit szól ehhez? — Nem is tudja. De ígérd meg, hogy senkinek egy szót sem... Bizony így vagyunk sokszor a szóval. Kimondjuk, út­jára engedjük, hadd kavarja, hordja kénye-kedvére a szél... A történet rövid, érdemes rá odafigyelni: — Egy ember megbetegedett. Eleinte könnyelműskö- dött, de később mind gyakrabban sűrűsödtek a panaszok. — Menj el, fiam, az orvoshoz — biztatta a felesége. — Orvos, orvos. Minek nekem orvos? Valami kis nya­valya, majdcsak kikúrálom magam ... Az ember egészsége azonban törékeny dolog. Sokszor tényleg segítenek a háziszerek, a kézlegyintésnek sincs sú­lyosabb következménye. Néha azonban előfordul, hogy a könnyelműség, az indokolatlan félelem a kezeléstől, vagy éppen a nemtörődömség, súlyosan megbosszulja magát. tgy történt ebben az esetben is. Emberünk ágynak dőlt, majd hosszú időre kórházba került. Nehezen teltek ott a napok. Különösen, amikor megtudta, hogy betegsége súlyos és hogy egész életén át nagyon kell majd magára vigyáz­nia. A betegségről gyógyulása után sem beszéltek. — Felépültél, rendbejöttéi, dolgozhatsz is — erősitgette a felesége, — az egészségedre meg majd közösen vigyá­zunk. Teltek-múltak a hetek, a hónapok. Egyszer a barátjá­val iszogattak. Lekerültek a pincébe is. És ott a sok-sok pohár közben kicsordult a titok. — Pajtás, én beteg vagyok. Dolgozom, de beteg va­gyok. Érted! Barátom vagy, neked elmondom, ha meg­ígéred ... Régi dolog, hogy a borral vegyített ígéret egy fabatkát sem ér. Így is történt. Az elhangzott szót tovaröppentette a szél. Először lágyan megérintette, azután fölkapta és vitte, vitte szerteszét. A falu két hét múlva tele lett a hírrel. És azóta egy ház üresen maradt az alvégben, mert kiköltöztek belőle. Végleg. A múltkor, amikor nálam járt — mint említettem — szomorú volt és panaszkodott. — Egy szó. Csak az az egy szó el ne hangzott volna. Tudja, más ha városban lakik az ember. Egy nagy város­ban. De így ... Szavak röpködnek a levegőben. Rajzanak mint a mé­hek. Simogatnak, szúrnak, mint a fullánk, melyiket milyen szándékkal engedték útjára. Es néha ölnek is, vagy mér­geznek. Egyikben lassan ölő méreg van, a másikban azon- - nal ható. Igaz, a szavak örömet is hozhatnak. Vigaszta­lást. Ez a beszélgetés ezzel az emberrel számomra tanulsá­gos volt. Nagyon tanulságos. Azért mondtam el, hogy má­sokat is rádöbbentsek: a szavaknak nemcsak a törvény előtt van súlyuk. Akkor is vigyázni kell rájuk, ha viccből, tréfá­ból, vagy éppen jópofaságból ejti ki őket az ember... Szalay István tJSS/fSSSSSSSSSSSSS/S/S//'SS"'S'/'f'f'SSSf/JSSfSSSSWSS/f//SWWrSf"//J'S/SSS/StSSS/S/SSSSAfSSS/SSSSfSfSSSSSSSmSSSfSSSfSSJ*SSff/WSWfWf/f/SSSfSf*SSSffMSSSSSSS/SSrJ DANIÉI LAN© : VI. Eriksson elmondotta ne­kem, hc-gy a sértegeté­sek nem hatottak rá, de a bírósági jegyzőkönyvek­ből kiderül, hogy Rafe-re an­nál inkább, aki is azt val­lotta, hogy ő nem tudta vol­na elviselni azokat a jelző­ket, amelyeket az őrmester Eriksson fejéhez vágott; Ra­te kijelentette, hogy a kigú­nyolástól való félelmében csatlakozott azokhoz, akik be­mentek a kunyhóba, amely­nek kitakarításában közre­működött. Manuel vallomása is hasonlóan hangzott. „At­tól féltem, uram, hogy ki­nevetnek” — mondta az ügyésznek. Mikor megkér­dezték tőle, miért, így vála­szolt: „Tegyük fel, hogy ma­ga vesz részt az akcióban. A társai kigúnyolják. Nem te­lik bele sok idő, és kivetik maguk közül ,Ez a fiú ettől is begyulladt, meg attól is be­gyulladt.’ Mindenki ki fogja nevetni. A következő akció­ban már nem lehet teljes ér­tékű katona, mert a társai nem segítik semmiben. Ma­gára marad. Négy tagból fog állni az osztag, meg egy ma­gányos ötödikből”. Amint Meserve kifejtette Eriksson férfiasságára vo­natkozó szakvéleményét, a baljós bacchanália megkez­dődött. Eriksson távolabb húzódott a viskó bejáratától, ahol addig állt, és egyma­gában leült a füves talajra az építmény egyik oldalához; hébe-korba a szeme elé emelte távcsövét, hogy szem­ügyre vegyen egy-egy távo­li pontot. Mikor kihallgatá­sán megkérdezték tőle, miért változtatta meg a helyét, Eriksson így vallott: „Ezek az emberek, hogy is mond­jam, szóval, nem lelkesedtek azért, ami történt. Nekem felfordult tőle a gyomrom. Ügy gondoltam, nem árt, ha valaki őrködik, mert a kör­nyék tele volt a Vietkong katonáival”. Az őrmester lépett be elő­ször, és kisvártatva a lány kétségbeesett, fájdalmas, szí- vettépő sikolyát hallották. A sikoly egyre hullámzott, s csak akkor szünetelt, amikor a lány friss lélegzetet vett. Néhány perc múlva a sikoly kitartó zokogásba fordult, és egészen addig tartott, amíg félóra múltán Meserve Rí nem lépett a szabadba. Mez­telen volt a felsőteste, hival­kodó, hódító mosoly játszott arcán. „Nagyon klassz a nő, és elég tiszta” — mondta. In­tett Rafe-nek, hogy most ő következik. Rafe, nehogy ki­nevessék, belépett. A bíróság előtt elmondta, hogy Maót meztelenül találta az aszta­lon, a keze a háta mögött volt összekötözve. „Nagyon ártatlannak, nyugodtnak lát­szott” — vallotta Rafe. Benn maradt mégis, és ezúttal ke­vésbé hangosan, újra kihal­latszott a viskóból a lány si­koltása és zokogása. A bíró­sági jegyzőkönyv szénát Clark odakintről egy lyukon keresztül figyelte bajtársát, gyönyörködő felkiáltásai ösz- szevegyültek Mao jajveszé­kelésével. Egy pillanatra el­vesztette jókedvét, amikor Meserve egy intéssel tudtára adta, hogy ő lesz a harma­dik, de amikor aztán visz- szatért, újra a régi volt. „Kést tartottam a torkához” — mondta a többieknek. Meg is mutatta vadászkését. A hu­szonöt centiméteres tőr nye­le köré apró gyémántokkal mintázott ragasztószalag volt csavarva. A katonák ismer­ték a kést, Clark egy közeli barátjától kapta nemrégen, aki egy szakaszban szolgált vele, de megsebesült. Mikor Manuel lépett a viskóba, Mao hangja már gyenge volt, és fojtott. A négy katona lá­togatása majd másfél óráig tartott, és ezt követően már két perc múlva valameny- nyien a kunyhóba vonultáig vissza, hogy elrejtőzzenek a feltehetően közéiben tartóz­kodó Vietkong-katonák elölj Ezúttal Eriksson is velük tani tott, és azt látta, hogy Mao a kunyhó egyik sarkába hú-: zódott, félve figyelte őket könnyeitől csillogó szemével, jelenlétét jóformán csak az árulta él, hogy reggel óta erősebb lett a köhögése. Fel volt öltözve, a kezéről már leoldották a kötést. Aj kato­nák újra enni kezdtek, de most sem adtak egy itala tot sem a lánynak. Felidézték közös fegyvertényük Részle­teit, összevetették Maót (azok­kal a nőkkel, akikkel ’eddig dolguk volt, és megtárgyal­ták, milyen rég nem jvoltak nővel. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents