Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
Káposzta törölve!... Bajcsy úti riporterek A hatvani gimnázium és szakközépiskola KlSZ-helyi- sége pillanatnyilag inkább valami kisebbfajta stúdióhoz hasonlít.. Magnetofonok, lemezjátszó az asztalon, szerteszét a helyiségben huzalok, mikrofonok. Munka közben találom a gimnázium iskola- rádiójának diákszerkesztőit Játék és muzsika — Mindannyian a III. B- be járunk — mutatja be munkatársait Katona István, a stúdió „főszerkesztője”' — A mi osztályunk felel azért, hogy hetenként egy alkalommal műsort adjon az iskolarádió. A vezető kivételével a szerkesztőgárda minden tagja lány. Magyarázatképpen elmondják, hogy ilyen az arány az osztályban is mindössze ketten vannak fiúk. _ Mióta végzitek ezt a m unkát? _ ®n már korábban, mint t echnikai munkatárs tagja voltam a régebbi iskolara- diónak. Az újraszervezésnél kineveztek vezetővé és a többiek is ekkor vállalták a munkát. Közben a magnót hallgatjuk. Dallamos szignállal jelentkezik a rádió, híreik, tu dósítésok hangzanak el, „Játék és muzsika két percben”, riport a „Bemutatjuk tanárainkat” sorozatból, színes felvillantások a diákéletből. Mindez sok muzsikával fűszerezve. Ezzel a versenyműsorral szerepelték ez iskolarádiók első országos versenyén és 79 gimnázium közül két budapesti középis- líola mögött a harmadik helyet szerezték meg. .Aki előbb ér, csokit kap1." A szerkesztők munkájáról kezdünk beszélgetni. Az ifjú riporterek egymás szavába vágva mesélik élményeiket, amelyek egy-egy műsor felvétele közben adódtak. — Amikor parkosítottunk, kihúztunk az utcára egy kö teg huzalt és ott helyben vettünk fel élő riportot, amit azonnal közvetítettünk is — mondja Kiss Judit. — Igen élveztük, megszólítottunk mindéin kit, aki csak arra jött. — Műsor közben sokat ka carászunk — és ez általában ott is marad a szalagon. Múltkor is emiatt érkezett reklamáció — árulja el a „hadititkot” ' Katona István — De azt is te rontottad el! — korholják rögtön. — ki lehetett volna vágni! — Igen népszerű a rádió amióta nyilatkozatra bírta® menza vezetőit — mondja Temesvári Ibolya, aki mint vendég van jelen, de ő is „szakmabeli’: a nemrég alakult „Bajcsy úti diákok” című újságnak első éves szerkesztője. — Összeállítottunk egy minlaétrendet is! — dicsekednek a többiek. — Természetesen a káposzta minden formában törölve. • • — Sokan hallgatják a műsorotokat? Ismét a főszerkesztő válaszol : ; — Hogy milyen sokan, arra csak egy példa a múltkori műsor közben „feldobtunk” egy felhívást, hogy alti előbb éri el a kémiai előadót, vetélkedőn vehet részt és csokoládét kap. Két óra előtt van adás, túlnyomó- részt az ebédlő környékén vannak ilyenkor a tanulók — pár pillanat múlva óriási lábdobogást hallottunk, özönlöttek az előadó felé. Folynak a következő adás előkészületei. Az új műsorban érdekes útibeszámoló hallható, majd beszélgetés egy gyakorló tanárral, utána apró visszásságokat pel- lengérező megjegyzések következnek. Közben sok zene, amit lemeztárukból válogatnak. — A zenét sokan kérik, sok jó számot játszunk és pergőbb is tőle a műsor. Riportot a legritkább esetben veszünk fel előre, azok többnyire „egyenesben? készülnek. Egyikük sem akar „rádiós” pályára menni, ki ta nárnak készül, ki dolgozni akar a gimnázium után. Kedvtelésből végzik ezt a munkát — és nem is olyan rosszul. A tanulásról érdeklődöm: — Kényes kérdés.!: De azért sokan vannak köztük négyes fölött. A „sztori" Miközben elbúcsúzom, észre veszem, hogy az előttem levő mikrofon zsinórja egy elrejtett magnóhoz vezet, amit felvételre állítottak. Az élelmesek huncut mosolyával néznek rám: — Benne lesz a holnapi műsorban! Csak nem hagyunk ki egy ilyen sztorit?! (bekell) A Fővárosi Művelődési Ház gyermek balett és művészi torna stúdiója 10 éves. A jubiláló stúdióban közel száz 4—6 éves kisgyermek játékos formában ismerkedik a balett és művészi torna alapelemeivel. A 6—18 éves stúdiósok foglalkozásaikon összetett, versenyszerű gyakorlatokkal ismerkednek, bemutatókra készülnek. (MTI foto — Kulcsár József) #31. február 17* Férfi sztriptízért indultak harcba — « legfrissebb érdekes htr szerint — az angliai Rainham városka asszonyai: nőnapi összejövetelükön a fénypont egy szép férfi vetkőző száma lett volna. Hogy miért maradt el az attrakció, az most nem is érdekes. Ami tűnődésre késztetett: honnan tudták, hogy egyáltalán vállalom-e, vagy sem? ★ Házassági hirdetés: „Tisztviselőnő lakásai, ingatlannal, rendezett anyagiakkal megismerkedne csak hasonló adottságokkal rendelkező értelmiségi férfivel...” Ha jól értem a „hasonló adottságot”, akkor nem is az a fontos, hogy férfi legyen, még az sem, hogy értelmiségi, hanem, hogy lakása, ingatlana és rendezett anyagia legyen a leendő férjnek. Boldog szerelem beteljesülése: sok kicsi ingatlan, sok kicsi lakás és sok nagy anyagi lesz ebből a frigyből, akárki meglássa. t-áj Eredményes évtized a művelődósügy fejlődése a harmadik ötéves tervidőszakban "-'."ss's.ssssjssssssjzrsmssf/ss,!'. A Művelődésügyi Minisztériumban most készül a harmadik ötéves tervidőszak részletes értékelése. Az elemző munka hosszabb időt igényel, de a főbb adatok, amelyek rendelkezésre állnak, azt tükrözik, hogy az elmúlt fél évtized számottevő fejlődést hozott az oktatásban, a kulturális életben egyaránt Az óvodai helyek száma öt esztendő alatt több mint 22 ezerrel gyarapodott, ezen belül beruházásból mintegy 18 ezret létesítettek. A növekedés aránya városokban 20 százalék, községekben 6 Százalék. A tervidőszakban körülbelül 2200 általános iskolai tanterem épült, s további 500 építését kezdték meg, amelyek a negyedik ötéves terv első éveiben készülnek ét Az általános iskolai diákotthon-hálózat — negyvenkét új intézmény létrehozásával és a már működők bővítésével — 4200 hellyel gyarapodott. A középiskolai oktatás feltételeinek javítására a tanácsok csaknem 600 tantermet, 220 műhelyt építettek, s a kollégiumi ellátásban részesülök száma majdnem 4000-rel növekedett. Tovább szélesedett a szakmunkásképző iskolák hálózata is: 72 tanintézetben 700 osztályteremmel, 16 tanműhellyel, csaknem 2500 munkahellyel. Tizenhét új otthont is létesítettek, amelyik több mint ötezer szakmunkástanuló befogadására alkalmasak. Oj iskolát kapott például Nyíregyháza, Kecskemét, Szombathely, Debrecen, Székesfehérvár, Eger, Kaposvár, Nagykanizsa. Számottevőek a felsőoktatás területén történt beruházások is. Ezek eredményeként egyebek közt mintegy tízezer új, korszerű kollégiumi helyet létesítettek, s így már több mint 26 000 hallgató lakik korszerűen berendezett otthonban. A budapesti Műszaki Egyetemen elkészült a villamoskari 2-es számú tanulmányi épület, a Miskolci Nehézipari Egyetem 500 000 kötetes könyvtárral és 500 személyes olvasóteremmel gazdagodott. 1200 hallgató oktatását biztosítja a Nyíregyházán felépült új tanárképző főiskola, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán pedig 1100 fiatalt képeznek. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem új kémiai épülettel bővült. Pécsett befejezték az orvostudományi egyetem elméleti tömbjének építését, Szarvason, Nyíregyházán, Gyöngyösön korszerűsítették a felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Folytatták a községek, kisebb települések ellátását művelődési otthon jellegű intézményekkel és közművelődési könyvtárakkal. Az utóbbi öt esztendőben körülbelül 20—25 nagyobb művelődési ház, illetve központ épült.---- ------- epiux. A Afl I Ü I 1 A '"'""'"SSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJi DANIÉI LAN© « SWCtouw a magaslatom m; Rájöttem, hogy nem is olyan nehéz megölni egy embert — harc közben éppen olyan ösztönös, mint hogy az ember félreugri-k a lövedék elől. Sosem tudja az ember, ki lesz a következő hulla, és ez egész más. mint a hátvonal. Mennél hátrább került az ember, annál közelebb jutott a civilélethez.” 1966. november 16-én Eriksson szakaszának parancsnoka. a néger származású Harold Reilly hadnagy (aki az összes többi katona- szereplővel egyetemben itt költött nevet visel, megbízta Erikssont, hogy a legénységi állomány négy másik tagjával felderítő őrjáratot hajtson végre, fésülje át a Központi Fennsík egyik körzetét, keresse a Vietkong tevékenységének nyomait. A bíróságon tett későbbi vallomásában Reilly „rendkívül veszélyesnek’” minősítette az őrjáratot, és hozzátette, hogy a szakasz négy osztagának legjobb embereit szemelte ki a vállalkozásra. Különös gonddal készítette elő az akciót, mondta, mert végrehajtását a hadosztály-parancsnokság rendelte el, magasabb hely, mint ahonnan — a század parancsnokságról — általában parancsokat szokott kapni. Választását így indokolta vallomásában: „Ügy éreztem, hogy ezek az emberek tudják, mit csinálnak, a másik ok pedig az volt, hogy a századparancsnok alkalmas embereket kért.” Másnap, november 17- én délután az újonnan alakult osztag tagjait a szakaszparancsnokságra hívták, My Tho falucska közelébe. Pi- henjben vagy a földön ülve hallgatták vezetőjük eligazítását, aki egy zsámolyon ült. A vékony, középmagas, fekete hajú Tony Meserve őrmester húszéves volt, és odahaza New Yorktól északra, a kanadai határ közelében egy városban lakott. Eriksson szerint a magabiztos, fölényes Meserve az osztag legfiatalabb, de legtapasztaltabb katonája volt, három éve szolgált már önkéntesként, egy éve harcolt Vietnamban, többször kitüntették, és egy hónap múlva indult volna haza. Rangra Ralph Clark tizedes volt a második az osztagban, egy Philadephia melletti városból származott. A huszonkét éves, nyápic testalkatú, szőke hajú, fakó, hidegkék szemű katona — újra csak Eriks- sont idézem — kapkodó mozgású férfi volt, és gyakran jutott olyan látszólag hirtelen támadt elhatározásokra, amelyek Meserve gondolkodásának túlságosan is megfeleltek. Az osztag két közkatonája egy évvel fiatalabb volt az altkor huszonkét éves Erikssonnál. Unokafivérek voltak: Rafael Diaz — Rafe-nek hívták —, aki a texasi Amarillo közelében, és Manuel Diaz, aki a New Mexicö-1 Santa Kétől északra élt. Eriksson emlékezete szerint a magas, napbarnított, kerek arcú Rale természettől jó kedélyű, szeretnivaló ember^ volt A nála világosabb bőrű, zömökebb Manueltmár könnyebb volt kihozni a sodrából. Akárcsalt Clarké, az ő mozdulatai is kapkodok voltak, de a viselkedésében nyoma sem volt annak, hogy még ki is cifrázta volna parancsnoka szándékait. Manuel nem törte magát, mondta Eriksson, a felsőbbség parancsaira egyszerűen, gépiesen reagált: válton engedelmeskedett. Rafe ellenben ijé- pes lett volna arra, hogy kétségbe .vonja a parancsokat, de legtöbbször oda lyukadt ki, hogy beletörődött az éppen soros vezető akaratába, mert: „kinek hiányzik a balhé”? Az eligazításhoz visszatérve: Eriksson elmondta, hogy Meserve merő ügybuzgalom volt, ahogy beszélni kezdett. Egy zászlóaljtiszt korábbi utasításait visszhangozva ismertette a négy katona feladatát, a parancsadás láncolatát és a szakaszparancsnoksággal fenntartandó rádióösszeköttetés mikéntjét, majd a kezében tartott térkép rácskoordinátáival leírta azt az egyenesen nyugatnak tartó útvonalat, amelyet meg kell tenniük. Végcéljuk a 192-es magaslat, a Bong Son-völgy egyik magaslata, szemben egy szurdokkal szegélyezett barlangrendszerrel, amely a gyanú szerint Viet- kong-rejtekhelyül szolgált. De nemcsak a barlangokra kellett ügyelniük. Fel kellett deríteniük számos ellenséges bunkert, lőállást,- utánpótlas- útvonalat, ami nem szerepelt a térképeiken, nem is szólva az ellenséges lőszerraktárakról. Persze, mondta Meserve, ha bármelyikük Vietkong- katonát fedezne fel útközben, az tiszta haszon, de az osztag azt a határozott utasítást kapta a zászlóalj-parancsnokságtól, hogy csak ön- védeietabúl keveredjen tűzharcba, az ellenséggel. „Megelőző” információkat kellett gyűjteniük az ellenség szándékairól. Az őrmester elárulta, hogy öt napra szól a küldetésük — a felderítő utak csak ritkán tartottak Ilyen sokáig —, és Eriksson ezt hallva felvilla- nyozódott, akárcsak olyankor, amikor jóval rövidebb akciókra jelölték ki. Meg is magyarázta, miért fogta el ez az érzés. A szabadban, olyan terepen, amely bármely pillanatban ellenséges területnek bizonyulhat, önállósulnak az emberek még akkor is, ha magas rangú tiszt a parancsnok. „Sose lehetett tudni, hogy fog viselkedni valaki, ha nyomás nehezedik rá. Kiderül, hogy betojós, vagy hogy merész, vagy hogy csodálatos vicceket tud. Persze, mindig megvoltak az előzetes tervek, hogy mit hogyan kell csinálni, de nyílt terepen ritkán érvényesültek a tervek. Csak egyre lehetett számítani, hogy mindig az történik, amire nem számíthat az ember”. Általában időbe tellett, amíg valami váratlan történik, de ezúttal — több mint fél napjuk volt még az indulásig — meghökkentő hirtelenséggel következett be. Mikor az őrmester befejezte az eligazítást, közölte az összegyűltökkel: jó dolguk lesz, mert úgy döntött, hogy kerítenek majd egy nőt, akit „az osztag harci moráljának javítása érdekében”. magukkal visznek, öt napon keresztül mindig kéznél lesz, és csak a legvégén intézik el, hogy soha ne jelenthesse fel őket, amiért elrabolták és megerőszakolták — a hadbíróság! büntető szabályzat mindkét vétket a főbenjáró bűncselekmények között említi. (Folytatjuk*
