Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

Káposzta törölve!... Bajcsy úti riporterek A hatvani gimnázium és szakközépiskola KlSZ-helyi- sége pillanatnyilag inkább valami kisebbfajta stúdióhoz hasonlít.. Magnetofonok, le­mezjátszó az asztalon, szer­teszét a helyiségben huzalok, mikrofonok. Munka közben találom a gimnázium iskola- rádiójának diákszerkesztőit Játék és muzsika — Mindannyian a III. B- be járunk — mutatja be munkatársait Katona Ist­ván, a stúdió „főszerkesztő­je”' — A mi osztályunk fe­lel azért, hogy hetenként egy alkalommal műsort ad­jon az iskolarádió. A vezető kivételével a szerkesztőgárda minden tag­ja lány. Magyarázatképpen elmondják, hogy ilyen az arány az osztályban is mindössze ketten vannak fiúk. _ Mióta végzitek ezt a m unkát? _ ®n már korábban, mint t echnikai munkatárs tagja voltam a régebbi iskolara- diónak. Az újraszervezésnél kineveztek vezetővé és a többiek is ekkor vállalták a munkát. Közben a magnót hallgat­juk. Dallamos szignállal je­lentkezik a rádió, híreik, tu dósítésok hangzanak el, „Já­ték és muzsika két perc­ben”, riport a „Bemutatjuk tanárainkat” sorozatból, szí­nes felvillantások a diák­életből. Mindez sok muzsi­kával fűszerezve. Ezzel a versenyműsorral szerepelték ez iskolarádiók első országos versenyén és 79 gimnázium közül két budapesti középis- líola mögött a harmadik he­lyet szerezték meg. .Aki előbb ér, csokit kap1." A szerkesztők munkájáról kezdünk beszélgetni. Az if­jú riporterek egymás szavá­ba vágva mesélik élményei­ket, amelyek egy-egy műsor felvétele közben adódtak. — Amikor parkosítottunk, kihúztunk az utcára egy kö teg huzalt és ott helyben vettünk fel élő riportot, amit azonnal közvetítettünk is — mondja Kiss Judit. — Igen élveztük, megszólítottunk mindéin kit, aki csak arra jött. — Műsor közben sokat ka carászunk — és ez általá­ban ott is marad a szalagon. Múltkor is emiatt érkezett reklamáció — árulja el a „hadititkot” ' Katona István — De azt is te rontottad el! — korholják rögtön. — ki lehetett volna vágni! — Igen népszerű a rádió amióta nyilatkozatra bírta® menza vezetőit — mondja Temesvári Ibolya, aki mint vendég van jelen, de ő is „szakmabeli’: a nemrég ala­kult „Bajcsy úti diákok” cí­mű újságnak első éves szer­kesztője. — Összeállítottunk egy minlaétrendet is! — dicse­kednek a többiek. — Ter­mészetesen a káposzta min­den formában törölve. • • — Sokan hallgatják a mű­sorotokat? Ismét a főszerkesztő vála­szol : ; — Hogy milyen sokan, ar­ra csak egy példa a múlt­kori műsor közben „feldob­tunk” egy felhívást, hogy alti előbb éri el a kémiai elő­adót, vetélkedőn vehet részt és csokoládét kap. Két óra előtt van adás, túlnyomó- részt az ebédlő környékén vannak ilyenkor a tanulók — pár pillanat múlva óriási lábdobogást hallottunk, özön­löttek az előadó felé. Folynak a következő adás előkészületei. Az új műsor­ban érdekes útibeszámoló hallható, majd beszélgetés egy gyakorló tanárral, utá­na apró visszásságokat pel- lengérező megjegyzések kö­vetkeznek. Közben sok ze­ne, amit lemeztárukból vá­logatnak. — A zenét sokan kérik, sok jó számot játszunk és pergőbb is tőle a műsor. Ri­portot a legritkább esetben veszünk fel előre, azok több­nyire „egyenesben? készül­nek. Egyikük sem akar „rá­diós” pályára menni, ki ta nárnak készül, ki dolgozni akar a gimnázium után. Kedvtelésből végzik ezt a munkát — és nem is olyan rosszul. A tanulásról érdek­lődöm: — Kényes kérdés.!: De azért sokan vannak köztük négyes fölött. A „sztori" Miközben elbúcsúzom, ész­re veszem, hogy az előttem levő mikrofon zsinórja egy elrejtett magnóhoz vezet, amit felvételre állítottak. Az élelmesek huncut mosolyá­val néznek rám: — Benne lesz a holnapi műsorban! Csak nem ha­gyunk ki egy ilyen sztorit?! (bekell) A Fővárosi Művelődési Ház gyermek balett és művészi torna stúdiója 10 éves. A jubi­láló stúdióban közel száz 4—6 éves kisgyermek játékos formában ismerkedik a balett és művészi torna alapelemeivel. A 6—18 éves stúdiósok foglalkozásaikon összetett, ver­senyszerű gyakorlatokkal ismerkednek, bemutatókra készülnek. (MTI foto — Kulcsár József) #31. február 17* Férfi sztriptízért indultak harcba — « legfrissebb érdekes htr szerint — az angliai Rainham városka asszonyai: nőnapi összejö­vetelükön a fénypont egy szép férfi vetkőző száma lett volna. Hogy miért maradt el az attrakció, az most nem is érdekes. Ami tű­nődésre késztetett: honnan tudták, hogy egy­általán vállalom-e, vagy sem? ★ Házassági hirdetés: „Tisztviselőnő lakás­ai, ingatlannal, rendezett anyagiakkal meg­ismerkedne csak hasonló adottságokkal ren­delkező értelmiségi férfivel...” Ha jól értem a „hasonló adottságot”, akkor nem is az a fontos, hogy férfi legyen, még az sem, hogy értelmiségi, hanem, hogy lakása, ingatlana és rendezett anyagia legyen a leendő férj­nek. Boldog szerelem beteljesülése: sok kicsi ingatlan, sok kicsi lakás és sok nagy anyagi lesz ebből a frigyből, akárki meglássa. t-áj Eredményes évtized a művelődósügy fejlődése a harmadik ötéves tervidőszakban "-'."ss's.ssssjssssssjzrsmssf/ss,!'. A Művelődésügyi Miniszté­riumban most készül a har­madik ötéves tervidőszak részletes értékelése. Az elem­ző munka hosszabb időt igé­nyel, de a főbb adatok, ame­lyek rendelkezésre állnak, azt tükrözik, hogy az elmúlt fél évtized számottevő fejlő­dést hozott az oktatásban, a kulturális életben egyaránt Az óvodai helyek száma öt esztendő alatt több mint 22 ezerrel gyarapodott, ezen be­lül beruházásból mintegy 18 ezret létesítettek. A növeke­dés aránya városokban 20 százalék, községekben 6 Szá­zalék. A tervidőszakban kö­rülbelül 2200 általános isko­lai tanterem épült, s továb­bi 500 építését kezdték meg, amelyek a negyedik ötéves terv első éveiben készülnek ét Az általános iskolai di­ákotthon-hálózat — negy­venkét új intézmény létreho­zásával és a már működők bővítésével — 4200 hellyel gyarapodott. A középiskolai oktatás fel­tételeinek javítására a taná­csok csaknem 600 tantermet, 220 műhelyt építettek, s a kol­légiumi ellátásban részesülök száma majdnem 4000-rel nö­vekedett. Tovább szélesedett a szakmunkásképző iskolák hálózata is: 72 tanintézetben 700 osztályteremmel, 16 tan­műhellyel, csaknem 2500 munkahellyel. Tizenhét új otthont is létesítettek, ame­lyik több mint ötezer szak­munkástanuló befogadására alkalmasak. Oj iskolát ka­pott például Nyíregyháza, Kecskemét, Szombathely, Debrecen, Székesfehérvár, Eger, Kaposvár, Nagykani­zsa. Számottevőek a felsőokta­tás területén történt beruhá­zások is. Ezek eredménye­ként egyebek közt mintegy tízezer új, korszerű kollégiu­mi helyet létesítettek, s így már több mint 26 000 hallga­tó lakik korszerűen beren­dezett otthonban. A buda­pesti Műszaki Egyetemen el­készült a villamoskari 2-es számú tanulmányi épület, a Miskolci Nehézipari Egyetem 500 000 kötetes könyvtárral és 500 személyes olvasóte­remmel gazdagodott. 1200 hallgató oktatását biztosítja a Nyíregyházán felépült új tanárképző főiskola, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Fő­iskolán pedig 1100 fiatalt ké­peznek. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem új kémiai épülettel bővült. Pé­csett befejezték az orvostu­dományi egyetem elméleti tömbjének építését, Szarva­son, Nyíregyházán, Gyön­gyösön korszerűsítették a fel­sőfokú mezőgazdasági tech­nikumot. Folytatták a községek, ki­sebb települések ellátását művelődési otthon jellegű intézményekkel és közműve­lődési könyvtárakkal. Az utób­bi öt esztendőben körülbelül 20—25 nagyobb művelődési ház, illetve központ épült.---- ------- epiux. A Afl I Ü I 1 A '"'""'"SSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJi DANIÉI LAN© « SWCtouw a magaslatom m; Rájöttem, hogy nem is olyan nehéz megölni egy embert — harc közben éppen olyan ösztönös, mint hogy az em­ber félreugri-k a lövedék elől. Sosem tudja az ember, ki lesz a következő hulla, és ez egész más. mint a hátvonal. Mennél hátrább került az ember, annál közelebb jutott a civilélethez.” 1966. november 16-én Eriksson szakaszának pa­rancsnoka. a néger szárma­zású Harold Reilly hadnagy (aki az összes többi katona- szereplővel egyetemben itt költött nevet visel, megbízta Erikssont, hogy a legénységi állomány négy másik tagjá­val felderítő őrjáratot hajt­son végre, fésülje át a Köz­ponti Fennsík egyik körzetét, keresse a Vietkong tevé­kenységének nyomait. A bí­róságon tett későbbi vallo­másában Reilly „rendkívül veszélyesnek’” minősítette az őrjáratot, és hozzátette, hogy a szakasz négy osztagának legjobb embereit szemelte ki a vállalkozásra. Különös gonddal készítette elő az ak­ciót, mondta, mert végrehaj­tását a hadosztály-parancs­nokság rendelte el, maga­sabb hely, mint ahonnan — a század parancsnokságról — általában parancsokat szo­kott kapni. Választását így indokolta vallomásában: „Ügy éreztem, hogy ezek az emberek tudják, mit csinál­nak, a másik ok pedig az volt, hogy a századparancs­nok alkalmas embereket kért.” Másnap, november 17- én délután az újonnan ala­kult osztag tagjait a szakasz­parancsnokságra hívták, My Tho falucska közelébe. Pi- henjben vagy a földön ülve hallgatták vezetőjük eligazí­tását, aki egy zsámolyon ült. A vékony, középmagas, feke­te hajú Tony Meserve őr­mester húszéves volt, és oda­haza New Yorktól északra, a kanadai határ közelében egy városban lakott. Eriks­son szerint a magabiztos, fö­lényes Meserve az osztag legfiatalabb, de legtapasztal­tabb katonája volt, három éve szolgált már önkéntes­ként, egy éve harcolt Viet­namban, többször kitüntet­ték, és egy hónap múlva in­dult volna haza. Rangra Ralph Clark tizedes volt a második az osztagban, egy Philadephia melletti város­ból származott. A huszonkét éves, nyápic testalkatú, szőke hajú, fakó, hidegkék szemű katona — újra csak Eriks- sont idézem — kapkodó mozgású férfi volt, és gyak­ran jutott olyan látszólag hirtelen támadt elhatározá­sokra, amelyek Meserve gondolkodásának túlságosan is megfeleltek. Az osztag két közkatonája egy évvel fia­talabb volt az altkor huszon­két éves Erikssonnál. Unoka­fivérek voltak: Rafael Diaz — Rafe-nek hívták —, aki a texasi Amarillo közelében, és Manuel Diaz, aki a New Mexicö-1 Santa Kétől északra élt. Eriksson emlékezete sze­rint a magas, napbarnított, kerek arcú Rale természettől jó kedélyű, szeretnivaló em­ber^ volt A nála világosabb bőrű, zömökebb Manueltmár könnyebb volt kihozni a sodrából. Akárcsalt Clarké, az ő mozdulatai is kapkodok voltak, de a viselkedésében nyoma sem volt annak, hogy még ki is cifrázta volna pa­rancsnoka szándékait. Ma­nuel nem törte magát, mond­ta Eriksson, a felsőbbség pa­rancsaira egyszerűen, gépie­sen reagált: válton engedel­meskedett. Rafe ellenben ijé- pes lett volna arra, hogy kétségbe .vonja a parancso­kat, de legtöbbször oda lyu­kadt ki, hogy beletörődött az éppen soros vezető akaratá­ba, mert: „kinek hiányzik a balhé”? Az eligazításhoz vissza­térve: Eriksson elmondta, hogy Meserve merő ügybuz­galom volt, ahogy beszélni kezdett. Egy zászlóaljtiszt ko­rábbi utasításait visszhan­gozva ismertette a négy ka­tona feladatát, a parancsadás láncolatát és a szakaszpa­rancsnoksággal fenntartandó rádióösszeköttetés mikéntjét, majd a kezében tartott tér­kép rácskoordinátáival leírta azt az egyenesen nyugatnak tartó útvonalat, amelyet meg kell tenniük. Végcéljuk a 192-es magaslat, a Bong Son-völgy egyik magaslata, szemben egy szurdokkal sze­gélyezett barlangrendszerrel, amely a gyanú szerint Viet- kong-rejtekhelyül szolgált. De nemcsak a barlangokra kellett ügyelniük. Fel kellett deríteniük számos ellenséges bunkert, lőállást,- utánpótlas- útvonalat, ami nem szerepelt a térképeiken, nem is szólva az ellenséges lőszerraktárak­ról. Persze, mondta Meserve, ha bármelyikük Vietkong- katonát fedezne fel útköz­ben, az tiszta haszon, de az osztag azt a határozott uta­sítást kapta a zászlóalj-pa­rancsnokságtól, hogy csak ön- védeietabúl keveredjen tűz­harcba, az ellenséggel. „Meg­előző” információkat kellett gyűjteniük az ellenség szán­dékairól. Az őrmester elárulta, hogy öt napra szól a küldetésük — a felderítő utak csak ritkán tartottak Ilyen sokáig —, és Eriksson ezt hallva felvilla- nyozódott, akárcsak olyan­kor, amikor jóval rövidebb akciókra jelölték ki. Meg is magyarázta, miért fogta el ez az érzés. A szabadban, olyan terepen, amely bármely pil­lanatban ellenséges terület­nek bizonyulhat, önállósulnak az emberek még akkor is, ha magas rangú tiszt a parancs­nok. „Sose lehetett tudni, hogy fog viselkedni valaki, ha nyomás nehezedik rá. Ki­derül, hogy betojós, vagy hogy merész, vagy hogy cso­dálatos vicceket tud. Persze, mindig megvoltak az előze­tes tervek, hogy mit hogyan kell csinálni, de nyílt tere­pen ritkán érvényesültek a tervek. Csak egyre lehetett számítani, hogy mindig az történik, amire nem számít­hat az ember”. Általában időbe tellett, amíg valami vá­ratlan történik, de ezúttal — több mint fél napjuk volt még az indulásig — meg­hökkentő hirtelenséggel kö­vetkezett be. Mikor az őr­mester befejezte az eligazí­tást, közölte az összegyűltök­kel: jó dolguk lesz, mert úgy döntött, hogy kerítenek majd egy nőt, akit „az osztag har­ci moráljának javítása érde­kében”. magukkal visznek, öt napon keresztül mindig kéz­nél lesz, és csak a legvégén intézik el, hogy soha ne je­lenthesse fel őket, amiért el­rabolták és megerőszakolták — a hadbíróság! büntető sza­bályzat mindkét vétket a fő­benjáró bűncselekmények kö­zött említi. (Folytatjuk*

Next

/
Thumbnails
Contents