Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

K0KTEQ, I Nem tartom magam ostoba fickó- g nak, s úgy érzem, nem hencegés ki­jelentenem, korunk sok és új tudo­mányos sikerének értem legalábbis lényegét, feltétlenül azonban célját és hasznát. Ám, ha kezembe adná­nak egy számítógépet és rám bíz­nák, hogy helyezzem üzembe, táplál­jam be lyukkártyán, mondjuk — a valószínűségszámítás alapján —, hogy milyen idő várható és ráadá­sul a szükséges adatokat a lyukkár­tyára is magam vezessem rá — tel­jesen csődöt mondanék. Fiatal lá­nyok és fiúk egész csoportja számá­ra, akik — biztosan nem sértődnek meg — általában tudásban messze mögöttem állnak még, mindez a fel­adat napi rutinmunka lenne csak csupán. Mint ahogyan az is. Manapság sokan kérik számon a magyar népgazdaságon a korszerű technikát Sőt: a legkorszerűbb tech­nikát Való igaz, a gazdasági élet­ben, az ipar és a mezőgazdaság lük­tető ritmusú fejlődésében sokra nem megyünk az afféle bölcs-belenyugvó megállapításokkal, hogy olyan ka­lappal, azaz olyan technikával kö­szönünk, amilyen van. S az is igaz, hogy nemcsak iparágak között, de még azonos iparágakon belül is, sőt nemegyszer műhelyrészek között is jelentős a különbség a technikai fel­szereltség dolgában. A legmodernebb szövőgépek a könnyűiparban és mel­lettük a még mindig dolgozó, lénye­gesen kisebb termelékenységű évti­zedes masinák. Nem beszélve a nyomdaiparról, amely szinte króni­kusan példázza, hogyan lehet egy *"***W""'ss"s"'f"fr"r*rArMirrmwwrs/ws„w,wmsrswwfs**rssss*ssswwsmiat Érteni számítógépül I ^/✓//////✓//////> iparágat egyik évről szinte a másik­ra „elfelejteni”, s hogyan nem lehet ugyanezt az iparágat emiatt még az egyik évtizedről a másikra sem át­lagos nemzetközi színvonalra emelni. Példák persze máshonnan is, bővi- ben akadnak. De egyéb példák is. Olyanok, hogy a meglevő, valóban korszerű techni­kát nincs, aki kihasználja, vagy a jobbik esetben, nincs, aki jól hasz­nálja ki. Az új gépeknek, automa- tikáknak rendkívül nagy és gyors az erkölcsi kopásuk — nem azért, mert korszerűek, hanem mert jel­lemzői önmagukban is az egész vilá­gon végbemenő és mind gyorsabb ütemű fejlődésnek. Automatikus ve­zérlésű gépeket nem kihasználni, egy, sőt fél műszakban termeltetni, semmivel sem különbözik attól, mint aranyat dobálni a szemétbe. Sőt: a példa még rossz is, • mert az arany­nál is értékesebb az ilyen gép. Az iparban, s talán a mezőgaz­daságban dolgozó vezetők, szakem­berek számára is első olvastán — lehetséges —, hogy túl merésznek tűnik a megállapítás: nem a korsze­rű technikával van nálunk alapve­tően baj, sokkal inkább a korszerű technikát magabiztosan felhasználni tudó emberekkel. A „korszerű” tech­nika így önmagában üres misztifi­káció. A legkorszerűbb gép, a leg- pompásabban megtervezett és meg is szervezett technológia nem ér semmit, ha nincsenek hozzá szakem­berek, olyan emberek, akik képesek is és akarnak is korszerűen dolgozni. Gép, technika, technológia önmagá­ban még soha új javat létre nem hozott, a gépet is, az automatikát is, a technológiát is ember, hozzáértő szakember hozta létre. Lehet látszatra népszerű dolog, el­ső hallásra csenghet még jól a fül­nek is a korszerű technika bevezeté­sének meg-megújuló követelése, mint valami bűvös pálcáé, amely egyet­len intésre megoldja, mondjuk egy iparág, vagy akár csak egy üzem gondjait is. Az ilyen népszerűség azonban még léggömbnek is tartal­matlan. Hozzáértő szakemberekre van szükség. ívről évre több és több $ szakemberre, közvetlenül a gép mel- $ lett is és a gépektől „távolabb” is, ^ egyszóval a termelés minden ágá- § ban és minden frontján. Természe- ^ tesen — magam is tudom —, hogy ^ ez és így közhely. Mégis úgy látszik, ^ hogy az effajta közhelyeket nem árt $ azért ismételni, akár többször is. $ Mert mindig könnyebb és kényelme- $ sebb kérni, mint tenni. A szakem- ^ ber-utánpótlás biztosítása, s egyál- $ talán az önképzés, a lépéstartás, sőt ^ a lépésmegelőzés már inkább az ^ üzemek, esetleg iparágak dolga és ^ nem általában a népgazdaságé! § s Lám, mit kezdene ez az ország ^ olyan elvi értőkkel, mint jómagam, ha a számitógépek programjáról van | szó? Semmit, bizony, semmit. De s vannak, szerencsére mind többen § vannak olyanok, akik értenek a szá- § mítógépek nyelvén, jól megértik és $ megértetik magukat, tudnak számi- | tógépül. A távlati tervezés, a gaz- | dálkodás hatékonysága, a pénzügyi helyzetünk vizsgálata és még egy § sor más probléma sikeres ellenőr- ^ zése, tervezése nem a számítógépe- | ken múlik —, hanem a velük bánni ^ tudó és akaró embereken. A gép soha nem fogja pótolni az $ embert! fS***S**S**SSfSSSSSSSSSSSSSJ,SSSjSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSJf*SSSJ&SSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSS&SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSA^*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS,SSrrrj’ Továbbra is hiánycikk több gépalkatrész Megoldódik a gázolajellátás körüli probléma megyénkben A téli „holt idényben” kü­lönösen előtérbe kerül a me­zőgazdasági gépjavító műhe­lyek munkája A közös gaz­daságokban ilyenkor készítik elő az erő- és munkagépeket a tavaszi „starthoz”, amikor megkezdődik a határban az új gazdasági év első munka­csúcsa. Sok „lerobbant” trak­tor várja most a felújításba ^törött, megkopott alkatrészek cseréjét. Ez érthető is, hisz az elmúlt évben a rendkívül változékony időjárás, a sok eső, a nyirkos, sáros talaj bizony nagy erőpróbára tet­te a gépeket. Megyénk me­zőgazdasági üzemeiben ezek­ben a hetekben több-keve­sebb sikerrel végzik a gép­felújításokat. Hogy miért több-kevesebb sikerrel? An­nak az az oka, hogy a koráb­bi időszakhoz hasonlóan most is nehéz bizonyos gépalkat­részek beszerzése, sőt vannak olyan alkatrészek, amelyek továbbra is csak a hiány­cikk-listát „hosszabbítják”, Nagyon sok panasz merült fel az üzemek részéről erre vonatkozóan. Sőt az utóbbi hetekben ezt a problémát a hiányos gázolajellátás is te­tézte. A felmerült panaszok nyomán az illetékesektől kér­tünk tájékoztatást, hogy mi a jelenlegi helyzet alkatrész­illetve gázolajügyben. 40 millióból csak 21 millió ? Joó Imre, a Heves megyei AGROKER Vállalat igazga­tója kérdésünkre elmondotta, hogy továbbra is nagyon hiá­nyos az alkatrészellátás. Alapvetően a gyártások kö­rül van a probléma, ugyan­is a múlt év végéig bizonyos alkatrészekből nagyon keve­set tudtak beszerezni. Január 1. óta a Gépjavító Tröszt vette át a Mezőgazdasági Gépalkatrészeket Gyártó Vál­lalat irányítását is. Ez a szer­vezeti átalakulás föltétien ja­vítani fog a krónikus alkat- .■’ész-hiányon. Persze ennek pozitív hatása csak később, inkább az év második felé­ben várható. De mi lesz ad­dig? Pillanatnyilag csaknem húszféle erőgép sok alkatré­sze hiánycikk. Elsősorban a különböző méretű futókere­kek, tengelyfogaskerék, haj­tőkar, porlasztó, fékdob, boly­gókerék, hengerhüvely, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. Ezek természetesen más­más traktorüpusokhoz valók, ami még jobban nehezíti a problémát... A Heves megyei AGRO KÉR Vállalat az idei évre 40 millió forint értékű gépalkat­részt rendelt a MEG ÉVTŐL, ezzel szemben viszont csak 21 millió forint értékű ren­delést igazoltak vissza, ka­pacitáshiányra hivatkozva. Ezekben a hetekben mintegy négymillió forint értékű al­katrész érkezését várják az egri központba, főként a már említett kritikus alkatrészek­ből. Ezzel persze továbbra is csak részben tudják kielégí­teni a közös gazdaságok meg­rendeléseit. Joó Imre arról is tájékoztatta lapunkat, hogy nemrég országos tanácsko­zást rendezett az AGRO- TRÖSZT, ahol elhatározták, hogy a jövőben a megyei vállalatok közvetlenül segí­tik egymást gépalkatrész-ke­resletben és -kínálatban. Ez­zel jobban megismerik egy­más piaci igényeit, és az adott lehetőségeket Javult az időjárás — javult a gázolajellátás A mezőgazdasági üzemek­ből sok panasz érkezett, hogy nem kapnak elég gázolajat, s ezért állnak a gépek. Nem haladnak a fejtrágyázással, sok helyen pedig az elmaradt szántásokkal. A téli gázolaj- ellátás az utóbbi időben or­szágos problémaként jelent­kezett. Az volt az ok, hogy a hideg, téli időjárás rend­kívül megnehezítette a vas­úti, így az üzemanyag-szállí­tásokat is. A MÁV jelenlegi tartálykocsi-parkja nem tud­ta zavartalanul lebonyolítani a forgalmat, így sok töltőál­lomás napokig üzemanyag nélkül maradt. Mint Varga Pál áruforgalmi vezetőtől, az ÁFOR 5. számú tájegységé­nek miskolci központjában megtudtuk, az üzemanyag­hiány Eszak-Magyarországon, különösen Heves megyében jelentkezett. Az öt Heves me­gyei töltőállomáson — Eger­ben, Gyöngyösön, Hatvan­ban, Hevesen és Füzesabony­ban — volt, amikor egyálta­lán nem tudták kiszolgálni a feleket gázolajjal. Azóta vál­tozott a helyzet. Az időjárás megenyhül ésével Ismét zök­kenőmentes a szállítás me­gyénkben. Egy nehézség azonban mégis felmerül! A gázolaj háztól házig szállítása. Korábban ugyan­is az ÁFOR tartálykocsijai­val a megrendelések alapján szállította a közös gazdasá­gokba a gázolajat. Az utóbbi hónapokban ez a tevékeny­ség azonban csökkent, mert m növekvő téli háztartási tü­zelőolaj-szállítás valamennyi tartálykocsit igénybe vette. Így az ÁFOR arra kéri a kö­zös gazdaságok vezetőit, hogy a megrendelt gázolajat saját maguk szállítsák el a töltő­állomásokról. Ezzel nagyban hozzájárulnak a pillanatnyi szállítókapacitás-hiány meg­oldásához. Varga Pál egyéb­ként azt is elmondta, hogy a közeljövőben tíz új tartály- kocsit kap a miskolci köz­pont, amivel Heves megyé­ben is megoldják a jelenlegi háztól házig szállítás gond­jait. 11 ezer köbméteres elosztó-telep Füzesabonyban Ebben az évben várhatóan megszűnik megyénkben az üzemanyaghiány. Füzes­abonyban épül ugyanis Észak-Magyarország legna­gyobb , és legkorszerűbb ÁFOR-elosztó telepe, amely csaknem 11 ezer köbméter üzemanyag tárolására lesz al­kalmas. Ez majdnem kétsze­rese a jelenleg működő öt töltőállomás együttes befo­gadóképességének. Az új te­lep hatvan kilométeres kör­zetet lát majd el üzemanyag­gal: többi között gázolajjal is. fgy már biztosítani tud­ják a mezőgazdasági erőgé­pek folyamatos, zavartalan üzemeltetését Heves megyé­ben is a közös gazdaságok. Mentusz Karuiy Ez a divatos ruha műbőr Oől készült. (MTI foto — Bara István felvétele) $£e/ä*Jb éo Kutyul (?!) özv. Sz. J.-né, egri olva­sónk levelében arról érdek­lődik, helyes-e a címül adott igealakot „levelekben is le­írni”. Példát is közöl a szó használatára: „Mióta férjhez mentél, elkutyultál”. A ká­tyúi, elkutyul ige elsősorban a beszélt nyelvben vállalt eddig gyakrabban szerepet. A kötetlenebb, a közvetle­nebb nyelvi formálásba bele is illik, különösen akkor, ami­kor bizalmas beszédhelyze­tekben, tréfálkozó szándékkal közöljük mondanivalónkat. Az igényesebb fogalmazás­ban, az írott nyelvben már ritkábban kap szerepet, s in­kább „nyelvjárási szinten”, tájszóként él a következő alakváltozatokban: kutul, ku­tyul, kutyól, kutyuló, kutyu- lás, kutyulgat, elkutyul stb. Használati értékét tekintve a címül adott hangsor való­jában nem egy szó, hanem olyan azonos alakú hangsor, amelynek eltérő a jelentés­tartalma. Sokáig kutyulhat- juk, azaz kevergethetjük, ka- vargathatjuk, kotyvasztgat- hatjuk az ételt. A kever, ka­var, kotorász jelentésváltoza­tokkal szavunk a hangután­zó eredetű kutat, kutakodik, kutaskodik, kutakszik, ku- taszkodik igealakok szócsa­ládjába tartozik. Ilyen jelen- tésámyalattal szerepel gyak­rabban igénk a társalgási nyelvben: összekutyul min­dent, feleslegesen kutyulja a problémákat stb. A kutyul, megkutyul, cl ku­tyul, elkutyálkodik szóala­kokhoz ismét csak elsősor­ban a nép nyelvében a kö­vetkező jelentésámyalatok társulnak: kutya módjára sürög-forog, lábatlankodik, illetőleg pajkossá válik, ku­tyaként viselkedik. Elkutyál- kodott a gyerek, megkutyál- ta magát az eladó nyelvi for­mák vidékünkön is elég gyakran hallhatók. A köz­nyelvben helyettük a rossz lett, rosszalkodik, megkötötte magát nyelvi képleteket szoktuk használni. Ehhez a jelentésárnyalathoz kapcsol­ható a levélírónk példája is. Az elkutyultál tréfás szó­alak, jobbító, szépítő kifeje­zés az elbitangoltál, kóbor kutyaként elhagytál bennün­ket nyelvi kifejezések he­lyett és helyén. A ma még tájszóként ér­tékelhető kutyul hangsor egyre terjed, s talán a köz­nyelvben is polgárjogot kap. Dr. Bakos József *sSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSySSSSSSSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsySSSS 1T/////////////////A;?' Miéit cikk a hiánycikk miéit es Mint köztudott, hosszú he­tek óta hiánycikk a kereken keresztbe erezett csontlapka. Ezért kerestem fel BarborAcz Tihamért, a Kereken Ke­resztbe Erezett Csontlapka- gyár igazgatóját, mondja el: mi az oka annak, hogy hi­ánycikk lett a kereken ke­resztbe erezett csontlapka. — Eddig ugyanis — vála­szolta kérdésemre — a csont­lapkák erezését nyugati im­portból fedeztük. Most már az erezést hazai erőforrások­ból. a kerekzést pedig a ba­ráti országokból behozott ke­rekekkel biztosítjuk. Ez per­sze átállási időt igényel. Hogy ez átállási időt igényel, megtudták a vevők, és azon­nal keresni kezdték a kere­ken keresztbe erezett csont- lapkákat. Kérem, becsület­szavamra kijelenthetem, hogy mióta a gyár ezeket az izé­ket gyártja, amiről még ne­kem sincs fogalmam, hogy mire jók, szóval azóta egyet­len '■’.'ír-*1 í,'"-n vacakot el nem adtunk belőle. A raktáraink már leszakadtak a lapkák­tól. Most megtudták, hogy átállunk, mert mi is fejlőd­ni akarunk a technikával, hát nem elkapkodták... Bor­zasztóan az emberek, kérem _ mondta Barborácz Tiha­mér és siránkozva nyúlt a toliam után. Megtetszett ne­ki, a betétje miatt. Ami hi­ánycikk. M int köztudott, hosszú hetek óta hiánycikk a spic­celt tárkonyfű is. A vevő hi­ába keresi a piacon, az üz­letben, tárkonyfű nincs, a spiccelt fajtáról meg azt mondják, hogy belátható időn belül nem is lesz. Ezért kerestem fel Kerek Elek igazgatót, a Tárkonyfűgyűjtő Szárító és Elosztó vezetőjét, nyilatkozzék a spiccelt tár­konyfű ügyében... — A spiccelt tárkonyfű ügyében nem áll módomban nyilatkozni. Nincs és nem is lesz. Vannak, kérem, olyan szempontok Is, amelyek fon­tos államérdeket takarnak. Utóvégre meg lehet élni anél­kül a nyomorult spiccelt tár- konyfü nélkül is. Vagy nem? — nézett rám szúrós szem­mel. hogy kénytelen voltam afelől bíztosPg^i. m: szerint vannak olyan értesüléseim, hogy emberek és társadalmak éltek eme izé nélkül. — Ha hát akkor! — bólin­tott megelégedetten. Sokan panaszolják, hogy egyik napról a másikra el­tűnt az üzletekből, sőt, még a pultok alól is a spitzbubl, a napi élet eme nélkülözhe­tetlen izéje. Ezért kerestem a spxtzbubinak a gyártása, de elosztása és szállítása is. — Kedves elv társ, a nem­zetközi helyzet adekvát függ­vénye a hazai spitzbubí-vi- szonyok tükröződése. Bárki beláthatja, hogy egy olyan nyílt gazdaság, mint hazánk, dinamikus fejlődése ellenére, vagy éppen annak dacára, sőt miatta, rendszerint együtt lüktet a nemzetközi piaci ke­reskedelem pumpatív rend­jével. S ezt nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem is hagyjuk. áthidaló hídja tekintetében egyaránt ott áll a világ ha­ladó dolgozóinak... — ... szóval, spitzbubi nincs és nem is lesz? — bá­torkodtam közbeszólni. — Az nem. Az egy darab sem. Nem éri meg nekünk. Olcsóbban jövünk ki, ha egyetlen darabot se gyár­tunk... Nem is gyártunk — mondta a tröszt vezetője. — Tudja, kedves elvtársam, de meg ne Írja, hogy a nem gyártásban már 114 százalék­nál tartunk? Hogy már 14 millió darabot nem gyártunk a tavalyi 12 millió helyett? S a tervünk, hogy jöbőre el­érjük a 18 millió nem gyár­tását. Nincs a világon még egy olyan üzem, kartell, tröszt, monopólium, kedves elvtársam, amely egyetlen évben 18 millió, sőt, talán 20 millió spitzbubit ne gyárt­son — dőlt hátra megelége­detten és az asztalán heverő svitzbubival kezdett játszani. Ez az egyetlen darab volt az egész trösztnél: hogy tudják, mi az, amit nem gyártanak! (egri) fel Nagybal Joachimot. an­nak a trösztnek a vezérigaz­gatóját, amelyhez közvetla nül tailozik nemcsak ennek Trösztünk a kölcsönös elő­nyök tiszteletben tartása, az egymás iohh megismerése és a kereskedelem ellentéteket hImisül q 1971. február 14., vi

Next

/
Thumbnails
Contents