Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-03 / 28. szám
Gondoskodás - a gyáron túl Százezrek gondja az or•fcágban, hogy otthonuktól, családjuktól távol keresik kenyerüket. A nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésének következménye, hogy nem tudja ott, helyben kamatoztatni a lakosok munkaképességeit. Egyre több ipari és kulturális vonzáskörzet formálódik az országban, több ezer embert foglalkoztató üzemek jönnek létre, amelyek a környező településekről várják és kapják a munkaerőt. A bejáró munkások gondja — éppen ezért úgy gondoljuk — még hosz- ízú ideig megmarad. Gyakran szóba kerülnék a rideg várótermek, a kakast ébresztő óracsörömnölés, a rosszul fűtött, zsúfolt munkásvonat, bróbáltuk már ösz- szeadni az utazással elveszthetett napi két-három órát. K ".Ionosén most. télen szaporodnak a gondok — mégis: ez a kisebb gond! Fontosabbnak érezzük: a munkahely környezete és az otthoni légkör közötti különbséget Korunk tudományosdech- Bltkal forradalmának hatása eléri a legkisebb termelő egységeket is; szinte nincs egyetlen olyan apró kis ktsz sem, ahol ne találnánk meg a kor szimbólumának megfelelő berendezéseket. A gép mellett dolgozó munkástól mást kíván a technika! A műanyag hőfoka, az érzékeny elektronika, a nagy fordulatai varrógép, az automata szerszámgép több kultúrát, szakértelmet és figyelmet követel meg. S főleg: felelősséget. A technikát alkalmazó, irányító munkásemberen most már milliós értékek múlnak, hozzáértésével az ■egész vállalat gazdagodását segítheti, hozzá nem értése felmérhetetlen károkat okozhat. Nem alapvetően és meg- üanulhatatlainul mást követel, de az igényes technika igényesebb szakmunkásokat nevel ki. Ha munkahelyek igényességét nézzük, akkor gyakran még élesebben kirajzolódik az ellentét: légkondicionált üzem, nagy pontosságú gép, automatikusan dolgozó rrtű- szerek — és a másik oldal: a sáros-poros járda, és a még Ima is fellelhető petróleumlámpás szoba. A kettő között térben gyakran mindössze kétórányi utazás á távolság, de időben száz esztendő! ... Szociális juttatásaink is főleg a munkahelyeken jelentkeznek. Mindenki természetesnek veszi, hogy ezek a munkásembert, a tevékeny embert szolgálják. De ugyanennek ez embernek nem csupán a munkahelyen eltöltött élete van. hanem magánélete is. Sőt! A technika egvik ajándéka éppen az egyre több szabad idő. A kulturális-szociális juttatások „egyensúlyzavarai” ebben jelentkeznék. -A fürdő, a „fekete-fehér” öltöző, az üzemi étkezde, az orvosi rendelés, a kulturált munkahely egyre több szakmánál terméázetes követelmény, illetve következmény. Százezrek dolgoznak a ma technikáiéval, élvezik a szociális juttatásokat — és élnek a tegnapi, tecnapelőtti körülmények között. Ennek az ellentmondásnak a megoldását elsősorban a vállalatoktól kell várnunk. Lehet, hogv első kijelentésre meglepő két kérd'és is előtolakszik: miért, és hogyan? ... A „miért”-re köny- 'nyebb a válásé. Egyszerűen1 azért, mert a bejáró százezrek munkájának az eredménye és haszna a vállalatoknál jelentkezik. Tehát ott, ahol dolgoznak, és nem ott, ahol élnek!.., A szövőnők, az esztergályosok, a különböző szakmákban dolgozók tízezrei — az üzemekben végzik értéktermelő tevékenységüket. • Bár a fizetést ugyanúgy megkapják, mint a szomszéd utcából átsétálok, az étkezés, a fürdő nekik is kijár, de mégis egy sor juttatásnál hátrányba kerülnek. Pontosabban: ami a munkával nem' függ össze, ott automatikusan hátrányba kerül- , jiek. Néhány példát is felsorolhatunk kapásból: a bevásárlás. az' üzletek gyakorisága, a bölcsődék, az óvodák száma, a kulturális és szórakozási lehetőségeik. S ez már a „hogyan”-ra is próbál választ adni! A jelenlegi súlyos szakmunkáshiány mellett illene végre a vállalatoknak gyárkerítésen túl is gondoskodniuk az em- , béreikről. A munkások által termelt has’zonból — jogos az elvárás — ne csupán a munkahelyen élvezzék a több civilizációt, hnnem az életük másik döntő színhelyén, tehát lakóhelyükön is. Nagyon gyakran nem is a paragrafusokkal kell megvívni a csatát, hanem a helyi gondoskodással. Igenis vannak már jó, követendő példák. Magam is láttam olyan óvodákat, amelyet a bejáró munkások falvaiban építettek fel. A tanácsok fejlesztési alapja — mégha országosan jelentős is — egv-ogy falura mégis kevés jut. Ezért szükséges túltekinteni a gyár- keritcsen. Végigkísérni — képletesen szólva — egészen az otthonukig a mun- kásemberdket! Mart nem lehet hosszú ideig gyökeres különbség a munkahelyek és az otthoni élet színvonala között. A naptárak — itt csakúgy mint amott — a 7n-es évtized haladását jelzik ... Bán János Miatékonyabb gazdálkodás fetdehi őn Hová csoportosítják át a 2000 initial ka napot? Kiss Rákóczi ■elnöke, János, a feldebrői Termelőszövetkezet papírt és ceruzát vesz elő. — Nézze! Ha a háztájit leszámítom, akkor a szövetkezet közös területe mintegy 3100 hold. A tagok száma meghaladja a 650-et, de ebből több mint 250-en nyugdíjasok, járadékosok. Aztán jó néhányan nem végeznek rendszeres munkát. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor jelenleg egy dolgozó tagnak 7,5 holdat kell megművelnie — Mit jelent ez? — Nem kevesebbet, mint azt, hogy a jelenlegi módszerekkel, a jelenlegi gazdasági struktúrával már nem lehet biztonságosan gazdálkodni. Éppen ezért alapos változtatásokra van szükség a közös gazdaságban. — Vannak-e elképzelések? — Igen. Az utóbbi időben a szövetkezet vezetősége sokat töprengett, hogy miként lehetne módosítanunk a gazdálkodás szerkezetét. Persze nem könnyű a helyzet, mert vannak olyan üzemágaink — mint például a szőlő —, amelyeket nem lehet felszámolni. Az állattenyésztés pedig biztonságot ad, tehát mindkettőt érintetlenül kell hagynunk. Ezekből kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy a cukorrépa-termesztést kell abbahagyni. Másrészt a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket arra szükséges fordítanunk, hogy megoldjuk a 'nyolcvanholdas burgonyaterület komplex gépesítését. Jelenleg a burgonya termesztésénél 2500 munkanapot veszünk igénybe sí az előzetes számítások sze rint, ha megoldjuk a gépesítést, akkor elegendp lesz 500 munkanap. Ez azt jelenti hogy 2000 munkanapunk felszabadul s ezt a mennyiséget átcsoportosíthatjuk azokra területekre, ahol rendkívüli szükség van a munkaerőre. — Más munkaterület gépe. 0ését nem tervezik? — De igen. Az elkövetkezendő évkben meg szeretnénk oldani a kukoricatermesztés komplex gépesítését is. Rendkívül fontos ez is, hiszen a területünk 250 hold — s ilyen területen különösen a betakarítás okoz sok gondot. Egyébként a tsz területi szövetséggel felvettük a kapcsolatot s az ő ajánlásukra az egész év folyamán rendszeresen figyelünk néhány olyan termelőszövetkezetet, ahol a gépesítés az átlagosnál magasabb szintű. Remélem, hogy jó. néhány hasznos ötletet, kezdeményezést láthatunk, amelyet itthon is megvalósíthatunk. — Mi gátolja az erőteljesebb gépesítést? — Hasonlóan más közös gazdaságokhoz, nálunk is elöregedett, elavult a géppark. Az erőgépek, munkagépek egyaránt. Kicserélésük viszont, csak lassú ütemben történhet, hiszen anyagi lehetőségeink végesek. Gépesíteni azonban kell — más utat nem választhatunk —, s ezért a helyes gazdasági arányok megteremtése, a nekünk kedvező struktúra kialakítása mellett a fokozott gépesítésre törekszünk. Nálunk, azt hiszem, ez jelenti a következő években a hatékonyabb gazdálkodást. (kaposi) : Aggasztó start Heves megye új lakásprogramjában A LEGUTÓBBI TERVIDŐSZAK folyamán — a felmérések szerint — 10 221 különféle új lakás épült Heves megyében. Sokatmondó sjám, de mégis elégedetlenek vagyunk vele. S ez nemcsak a józan, egészségesen türelmetlen ember természetes elégedetlensége, hanem a többre képesek szigorú önkritikája, nyugtalansága is. „Szűkebb hazánk” lakásépítési előirányzatát ugyanis mindössze nyolcvanegyné- 'hány százalékra teljesítettük,- tanácsi és magán vállalko- . zásban is jóval az elképzelt alatt maradtunk. Ügy érezhetjük, hogy „formán alul” dolgoztunk, a tervezettnél kisebb mértékben sikerült enyhítenünk a szorongató gondokon. Az 1971. január 1-1 állapotokat tekintve különösen városainkban még mindig sok az igénylő, átlagosan 110, S család élt száz lakásban. Tarthatatlan ez a helyzet, éppen ezért jóval nagyobb léptekkel kell haladnunk a jövőben. Ehhez szabott programot IV. ötéves tervünk, amely további 10 800 új lakás felépítését tűzte megyénk elé célul, s a korábbi összeg kétszereséből, 238 millió forintból 900 régebbi épület felújítását, korszerűsítését segjti. Az elképzelések megvalósításával messzire juthatunk. Az új tervidőszak befejeztével az országos átlagpt jelentő 10G helyett megyénkben 102,1 család, a hazai városokat jellemző 10D-cel szemben pedig megyei városainkban 1C4 család élhet 100 lakájban, ezen belül Egerben „mindössze” 103,6: Gyöngyösön 103,7; Hatvanban 105,7. Hangs/ilyozni sem kell, hogy így a Heves megyei emberek az országosnál lényegesen kedvezőbb körülmények közé kerülnének, számottevően változna a mostanihelyzet. ANNÁL IS INKÁBB, mivel a lakásépítéseket emlegetve természetesen kitér az új terv a kommunális ellátottság javítására is. Például a városiak életét könnyíti, teszi kellemesebbé, kulturáltabbá, egészségesebbé a víztermelő kapacitás megyei viszonylatban — napi 13 ezer köbméterrel való bővítése és a szennyvíztisztítás napi 27,8 ezer köbméterrel való fokozása. A városokon kívül új kutakat fúrnak Petőfibányán, s nagyobb közműrekonstrukciót végeznek. Fejlesztik a mátrai regionális vízműt, megkezdik a műszaki előkészítését a Lőrinci térségében megvalósuló nagyobb beruházásnak, napi 150 köbméter teljesítményű derítőt létesítenek Szilvásváradon, s bővítik a siroki víztermelő és tisztító rendszert is. A városokban nem kevesebbet eredményezhet - az említett program, mint azt, hogy a vízhálózatba kapcsolják az egri lakások 72, a gyöngyösiek 70 és a hatvaniak 50 százalékát, s a csatornahálózatra kötik az egri lakások mintegy felét, a gyöngyösiek harmadát, a hatvaniak ötödét. Reményt keltő, hogy a mélyépítési feladatok elvégzése már most is általában biztosítottnak látszik. Aggasztó viszont — s éppen emiatt hívták a megyeházára tanácskozásra a minap építőipari szervezeteink képviselőit, a beruházók és a kivitelezők illetékeseit —, hogy lakásprogramunknak már a startja sem sok jóval biztat. Az összes lakás közel hatvankét százalékára számító városainkban érthető nyugtalanságról szerezhetünk tudomást, hiszen a kivitelezőknél ismét —• még mindig! — baj van a már annyit emlegetett kapacitással. Az eddigi tárgyalások során egymás után hiúsulnak meg a dédelgetett tervek, szegik kedvét az. építtetőknek. Akkor, amikor például Egerben öt év alatt összesen 3900 új lakást akarnak átadni bérlőiknek, tulajdonosaiknak, a tanácsi -és szövetkezeti otthonokból az idei esztendőre ‘ beütemezett 336-ból mindössze 168-ra kötött szerződést az állami építőipari vállalat. S amíg a szakma legnagyobb megyéi kivitelezője a ■ gyöngyösi 120-ból is csak negyven lakást ígér ebben az évben, bizonytalan nyolcvan lakás átadása Hatvanban, ahol a tanács egyébként a legjobb akarat mellett is már tavaly sem oszthatott egvet sem — az egrihez hasonlóan félő, hogy az öt évre programozott 1840, illetve 940 lakás végül is jóval kevesebb lesz megint... KÖZTUDOTT, hogy az építőipari vállalatoknak, szövetkezeteknek, melléküzemágaknak a lakásokon túl még számos más megbízatása is van. Kevésbé érthető azonban, hogy a feladataikon belül még most sem súlyoznak teljesen jól, a megengedettnél . valahogy sokkal komolytalanabbul veszik a lakásépítéseket. Jóllehet, nagyjából már talán két esztendeje is ismerték a mostani megrendeléseket, a várható igényeket — mégis, ■ eléggé felkészületlenül fogadták az új évben. Mintha elfelejtették volna a korábbi jelzéseket, feljegyzéseket, emlékeztetőket — s most fő a fejük, kifogásokat keresnek, magyarázzák a „bizonyítványt”. Sokat jelenthet a megyei építőipari szövetkezetek eddiginél nagyobb részvétele a feladatokban, különösen az erőteljesebben fejlődő négy ktsz, kiváltképpen pedig a gyöngyösi Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezet, amely a társaival együtt vállalt 2200—2250 lakásból egymaga ezret ígér megyénk második városában. Elkedvetlenítő ugyanekkor, hogy például ugyanitt Gyöngyösön, a valamikor éppen a városi házak tatarozására életre hívott Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főépítésvezetősége keveset osztozik a gondokon, még mindig csak legfeljebb 25— 26 százalékra növeli a tavalyi mindössze 18 százalékos részarányú helyi tevékenységét. MEGLEHETŐSEN ALTALÁNOS tapasztalat, hogy napjainkban még sok a szétforgácsolt erő. Építőipari szervezeteink abbeli félelmükben, hogy esetleg annak idején majd nem kapnak helyben elegendő megterhelést. biztosabbnak látják az idegenbeli munkák elvállalását. s miután kellően megnyugtatták, „leterhelték” magukat, végül is' nemet mondanak az otthoniadnak, S eléggé sok még a baj a beruházások előkészítésével, nagy az időveszteség a tervezésnél, a szerződéskötéseknél, a kivitelezés „bonyolításánál”. A megnyugtatóbb kilátásokhoz,. még inkább eredményekhez az eddiginél sokkalta jobban kellene koncentrálni az erőket, s koordinálni az építőmunkát. Feltétlenül komolyabb munkát várunk az ipartól, s számítunk az anyagellátás javulására, főleg a megyei gyárak közvetlenebb segítségére, s nem utolsósorban a lakásépítésekhez szükséges pénzösszegek, hitelek időben történő folyósítására, a telkek mindenkort biztosítására. Az a 10 800 új lakás, s a megújuló többi már most a tervidőszak elején kit-kit fokozottabb igyekezetre kö- telezzien. hogy közös gondjaink pvorsabban szűnjenek! RENDKÍVÜL HELYES, hosy a megyei tanács ezután negyedévenként számon kéri maid a végzett munkát, örvendetesebb lenne azonban ha ' az ilyenféle beszámoltatások nélkül is nyugodtan bízhatnánk terveink megvalósulásában, s végül nem csalódnánk. Gyónj Gyula fJS ff**'#**»* f*9l A P^ti Nitrogénmüvek területén új üzem kezdte meg a i •**”■** * ttíüf* próbagyártást. Ezentúl itt állítják elő a tetrahidrotiofént, amely a háztartásban használatos gázfélék hatékony, új szagosíto anyaga lesz a jövőben. A péti gyáróriás új üzeme bár mérete nem nagy, jelentősége azonban igen, mert terméke a gázszivárgásból származó balesetek megelőzésének fontos eszköze lesz. Képünkön: Az Új üzemrész működését ellenőrzi Váradi József. ___. • ÍMTI foto — prózai Csaba felv. — KS) K edvező hírek a háztáji felvásárlásról és a termékforgalmazásról A fogyasztási szövetkezetek és a mezőgazdasági társulások többek között termékforgalmazói és értékesítési kapcsolatban is állnak'a felvásárlás területén több feldolgozó és értékesítő vállalattal. A megyében a nyolc vállalat több mint 100 millió forint értékű árut forgalmaz a szövetkezetekkel. E vállalatok igazgatói, szakvezetői a napokban adtak tájékoztatást a korábbi évek, s főleg az 1970. év tapasztalatairól, valamint az 1971. évi üzletpolitikájukról, várható további árukapcsolatokról. A gabonafelvásárló vállalattól az ÁFÉSZ-ek évente mintegy 300 vagon abrakkeveréket és szemes terményt szereztek be. 1971. évben jelentősen tovább fokozzák a háztáji gazdaságok abrakkeverék-ellá tását. A baromfiipar is kedvező híreket hozott. Több cikknél — hízott liba, nyúl, kacsa, gyöngy és pulyka — kilónként 50 fillérrel, 1 forinttal cmeikedü ex átvételi ár. A háztáji „toiásfronton” 1971- bén javulásra lehet számítani. Az átvételi árak itt némileg ugyan, csökkennek, de a BCV — ez újdonság — szerződést köt és átveszi a tojást, amellyel jelentősen segíti a háztáji baromfitartókat. A HERBARIA szervei közel 30 féle gyógynövényt vásároltak fel. A megyében mintegy 400 holdon termesztenek már különböző gyógynövényeket, s ez is jelentős jövedelmet ad a háztáji és a közös gazdaságoknak. Ez évben 40—50 vagon kamillára, 10—15 vagon csipkebogyóra számítanak, amelyek igen fontos exportcikkei a népgazdaságnak, ugyanúgy, mint például az éticsiga, amelyből 10—15 vagont vásárolnak fel a szövetkezetek. (Sz. L.) £MM& § Wh, február ssásom ) I
