Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

GERGELY SÁNDOR: Egy kubikos halálára Fe*>árás » Az Almár-völgyi pálos kolostor romjai 1896. február 3-án született Gergely Sán­dor. Az alábbi rövid írást a jelentős kom­munista író 75. születés­napja alkalmából közöl­jük. Szabó Lajos, mezőtúri la­kos, földmunkás, három gyer­mek apja, egy faluvégi dűle- dező viskó s egy kis hízó tulajdonosa, élt... De vár­junk csak, még ne beszéljünk a haláláról, hiszen életében fc> történt feljegyzésre méltó. Szabó Lajos földmunkás 1934-ben cséplési' munkával összesen két mázsa búzát ke­reseti Járandósága ugyan több volt, de az uradalom csak két mázsát adott ki, a többiért, másfél mázsáért, pert kellett indítania. Szabó Lajos 1934-ben hat- wior szekerezett Mezőtúrról Peetre. Kubikos módra per­sze: nem ült szekérre, hanem —* maga előtt tolta a talics­kát, és így haladt... Mezőtúr Pesttől majd kétszáz kilomé­terré van. Visszafelé is eny- nyi az út. Szabó Lajos tehát közel két és fél ezer kilomé­ter gyalogú tat tett meg 1934- ben munkáért. S hasztalanul. 1934 végén elbúcsúzott a családapa az asszonytól s a gyerekektől. Két hétre való munkát szerzett a Kőrös-gát építésénél. A munkáért ki­lencven fillér órabér járt... volna. Szabó Lajos megcsókolta as apróságokat, elköszönt fe­leségétől, és Endrőd felé gya­logolt. Másnap este sürgöny verte fel Szabónét. A távirat arról értesítette az asszonyt, hogy férje a gyulai kórházban... haldoklik. Az asszony felke­rekedett", egész éjszakán át gyalogolt, s a fáradtságtól tá­molyogva ért be Gyulára, A kórházban eszméletlenül, hö­rögve feküdt Szabó Lajos. Bal arca cafatokra volt ver­ve, alsó és felső ajka feke­tére pörzsölödött. Hátán vé­res csíkokat szántott valami ismeretlen szerszám. Hasát kék daganatok borították. Mindkét keze görcsbe me­redt, s két csuklóján sebes árkok húzódtak. Bokáját vas­XXL — Olyan veszélyes a vál- , lalkozás? — érdeklődik* ijed­ten Ilse, és magához szorítja szeplős képű cinkosjelölte­met. — Nagyon — mondom és megnyugtatóan kacsintok. — De azért van esélye, hogy rendkívüli ügyességgel és bá­torsággal kivágja magát a bajból. A részleteket sajnos nem közölhetem önökkel, azok csak kettőnkre tartoz­nak. Kérem, hagyjanak ma­gunkra. Mindnyájan a faházikó mögé húzódnak, ketten ma­radunk kis Erikkel. — Erisz németül, ugye? — kérdem. Boldogan bólint, szeplői csak úgy lángolnak a ka­landvágytól. Helyet mutatok neki mel­lettem a gyepén, lekuporo­dik, a füléhez hajolok, el­mondom, hogy ml lesz a fel­adata. Ugrik fel, már rohanna is. Visszanyomom. •“> Semmi kapkodás! Előbb gondolkozz! Tervezd el ma­OlMMÍ£M 1SS1, február 3., szerda tag, véres csíkok szántották körül. Szabó Lajos eszméletlenül hörgött, szája habzott. Az ápolók azt mondták: mérge­zés. Ezért habzik a szája. De a főorvos meg a kezelőorvos azt állította, hogy Szabó La­jos öngyilkos lett. — Felakasztotta magát az endrődi községházán — mondták az asszonynak. — Onnan hozták a csendőrök. Véletlenül Gyulán járt sze­kerével egy mezőtúri gazda. Ez a jó ember hazavitte a haldoklót az asszonnyal együtt. Szabó Lajos két nap múlva meghalt. Az asszonynak volt tizenöt pengő megtakarított. pénze. Ezt elkövetelte tőle temeté­sért a pap. Harminc pengőt kért Szabó Lajos hazaszállí­tásáért a gazda. Az özvegy­nek nem volt harminc pen­gője. A nagygazda erre le­foglalta Szabódé viskóját. A koporsó meg az egyéb hozzá­való, ami nélkül halott nem kerülhet a földbe — újabb ötven pengőt jelentett. A ko­porsó« tehát lefoglaltatta Sza­bó Lajosné hízóját. Szabó Lajosné elvesztette a férjét, a házát és a hízóját. Csak három apró gyermeke maradt, meg néhány rozzant bútordarabja. Pontosabban: még egy vagyontárgya lett az asszonynak: megérkezett a hivatala értesítés, amely szerint Szabó Lajos öngyil­kossági kísérletet követett eL, aztán tüdőgyulladásba esett, aimi halálát okozta... ★ Szabó Lajos kubikost kom­munista ropirat "terjesztése miatt fogták el az endrődi határban á csendőrök. Halála előtt... Szabó La­jos egyszer-egyszer eszmélet­re tért és elmondta, hogy a csendőrök kikötötték. Ez okozta .a csuklósérülésekét és a kézfej görcsbe merevedé­sét. Bokájára hurkot kötöt­tek, felakasztották, fejjel le­felé lógatva. Bokasérülése így támadt. De Szabó nem vallott. Erre a gyomrát s. a veséjét verték... A kommunistát vagy a gadban, hogy mely helyekre mész, lehetőleg közeliekre. Aztán megfelelő szállítóal- kalmatoesógot is kell szerez­ned. Vésd jól az eszedbe, csak kicsikről lehet szó! Nagyon vigyázz, nehogy valami ba­juk essék. És a jelet se fe­ledd! Megmarkolja az állát, ösz- szeráncolja a bőrt a homlo­kán, a szeplők egymásra ug­ranak. Pillantása a távolba réved. Töpreng. Taktikáról és stratégiáról... Annak idején a nagy dán király, Győzel­mes Valdemár is bizonyára hasonló pózban meditált, mi­előtt hadra kelt a Vendék el­len, hogy kitágítsa országa határait. Aztán kisimul a homloka, helyükre kerülnek a szep­lők, a kölyök rám emeli por­celánkék szemét. Mindent megfontolt, mindent meg­gondolt. Kész a feladat vég­rehajtására. , Feltápészkodom a fűről én is, Bal kezemmel összefogom a plédet, a jobbomat némán feléje nyújtom. Keményen megrázza. Elszánt férfiak bú­csúja, akik történelmi jelen- . 'őségű tettekre egyesítették " Tűket és a sírig bíznak egy­'iisban. Sgy másodperc, és már be .s szaladt a fészerbe. A kö­vetkező másodpercben inai kommunistasággal gyanúsí­tottat minden külön törvény- széki tárgyalás nélkül meg­ölhettek a csendőrök, s — meg is ölték, nemcsak a Du­nántúlon vagy a Hajdúság­ban, vagy Pesten, hanem íme, Endrődön is, a község­házán, ahol előbb megmér­gezték, s azután, hogy biz­tosak legyenek a halálában, felakasztották. Persze, Pesthez képest hát­ramaradt falu volt Endrőd. A pesti főkapitányságon né­ha, ha halálra kínozták a hó­hérok a befogott elvtársakat, kidobták őket az utcára. A harmadik emeletről. Endrő­dön nincs harmadik emelet. Ott földszintes a községháza s á csendőrlaktanya. Ezért is olyan komplikált az egész ügy, ezért kellett a talpalás, a gyomrozás, a kikötés után még meg is mérgezni és fel­akasztani Szabó Lajost. » elő is bukkan, üres zsák a hóna alatt, fedeles kis kosár a karján. A harmadik má­sodperc: eltűnik a bokrok kö­zött Renate és barátai előszál­lingóztak, körém gyűlnek. Senki nem szól, nem kérdez, csak tekintetükből süt felém az emésztő kíváncsiság. Csend. Élvezem a helyze­tet Itt én lettem a főrende­ző. , — Most mi a teendő? — érdeklődik végül is Ilse, és arra néz, ahol a kis Erik felszívódott. — Semmi különös — fe­lelem. — Megvárjuk, amíg a fiú visszatér, Egy órába is beletelhet. Mivel a ruhám megszáradt, szíves önvédel­mükkel én most elvonulok, és átöltözöm. A viszontlátás­ra, hölgyeim és uraim! Indulnék az ágakon szára­dó holmim felé, de Renate utánam kap, minek követ­keztében majdnem lecsúszik rólam a takaró. Csepp híja, hogy pern változik önkény­telen sztriptízzé kitűnően megkomponált drámai jele­netem — Tibiké — könyörög a lány —, ezt nem teheted ve­lünk! Hogy semmit sem kö­zölsz az ötletedből, Engem mégöl a kíváncsiság. Megér­tem, hogy az egész tervedet nem árulod el, kudarc ese­tén egyedül akarod vállalni á felelősséget m — Vagy siker esetén egye­dül a dicsőséget éi a... — morogja Hans Aakjaef, de Renate megsemmisítő pillan­tása belé fojtja a szót, — Rendben van — mon­dom nagylelkűen és megiga­zítom magamon a pokrócot. Remélem, úgy nézek ki ben­ne, mint égy élszegényedett római patrícius, akiinek már tisztességes tógára sem fut­ja ugyan, de‘ viselkedése mégis méltóságteljes és nyá­jas. — Az ötletét nem árul­hatom el, Nem márMfkodús hói, lovagiasságból, nem is ' „ -hói. Egyszerűen inén újságírói tapasz* A múlt év őszén érdekes ásatásba kezdett Kovács Bé­la, az egri vármúzeum régé­sze és kutatócsoportja. A Szarvaskő előtti Almár- völgyben a Mária-Magdolná- ról elnevezett középkori pá­loskolostor romjait tárják föl. Az ásatások folyamatos- s^Ufát december második fe­lében a zord, téli időjárás gátolta meg. A kutatócso­port tagjai most fagyszabad­ságon vannak, s a munkát a jobb idő beköszöntésével is­mét folytatják. Kovács Béla azonban nem pihen. Az eddig föltárt kö­veket, al&pfalakat lefényké­pezte, megvizsgálta. Most, a téli napokban egyéb mun­kája mellett az anyag fél­talatomból tudom, hogy az az ötlet, amelyről az ember fe­cseg, mielőtt megírná, veszít erejéből, hatékonyságából. Márpedig az írás is a meg­valósításnak egy fajtája. Vi­szont elmesélhetek egy ana­lóg történetet, amiből követ­keztethetsz tervem jellegére. Megelégszel ezzel? Renate hálásan csippent a szemével. — Már nem is tudom — kezdem a sztorit — kitől hal­lottam, lehet, hogy olvastam. Egy kibernetikus automatá­ról szól. Olyan jól megta­nult sakkozni, hogy sorra győzött le nagyhírű mestere­ket. Aztán leült vele játsza­ni egy mókás fickó, aki tisz­tában volt vele, hogy semmi nyepőesélye nincsen, ö kez­dett fehérrel. Kilépett huszá­rával. A masina is húzott va­lamit. Emberünk erre fogja a huszárt és visszateszi az alaphelyzetbe. Oda, ahol ere­detileg is állt. A zseniális készülék, amely rengeteg megnyitást ismert, Ilyesmivel még soha nem találkozott. Két lépés után az ellenfél hadrendje ugyanaz volt, mint kezdéskor! Hol Rt a logika! Az automata képtelen volt megérteni az esetet, először csörgött, sistargett, füstölt, aztán kikapcsolta magát, Sok­kot kapott, feladta a partit Ez minden, En is zavarba hozom, sokkolom az egész kibaut rendszert, aztán meg- zsarölofn a Törpéi Alábecsültem kis Erik bű­nöző tehetségét. Még fél óra sem telt bele, felhangzott á megbeszélt jel a díszsövény mögül. Három rövid fütty. Tehát az első akció sikerrel járt! Akkorra én már rég felöl­töztem, visszatértem a tár­sasághoz és közömbös dol­gokról beszélgettünk, mint­hogy a küszöbön álló hadmű­veletről normális ruhában .som Voltam hajlandó nyilat­kozni. (Folytatjuk) dolgozásával foglalkozik. Már elkészítette az ásatások eddigi menetének, a föltárt részeknek a térképvázlatát is, amelyet szobája falán he­lyezett éL De ezekről a munkákról beszéljen maga a kutató. — Milyen réffi adatok ma­radtak fenn a kolostorról? — A hajdani, XIV. száza­di Márla-Magdolna kolostor Felnémettől északra, az Al- már-völgyben, az Álmár . és pi szarvaskői- patak' partján állt. A pálos kolostort 1347- bem Monoszlay Miklós egri püspök alapította. Okleveles adatok csak a XV. század elejéről vannak nagyobb számban a kolostorról. Ezek szerint 1401-ben a Heves Nagy értékű gyűjtemény­nyel gazdagodik a pécsi Ja­nus Pannonius Múzeum: "tu­lajdonába kerülnek a híres Zsolnay család védett kerá­miái. A Baranya megyei Ta­nács megállapodott a gyár­alapító unokájával, Matya- sovszky-Zsolnay Margittal, hogy az általa őrzött mint­egy 60, többnyire egyedi da­rabból álló muzeális értékű gyűjteményét a múzeumnak ] adja el. Képünkön: Matyasovszky- Zsolnay Margit a muzeális értékű kerámiák között. (MTI-foto — Bojkor József) Vidróczky Marci a múlt század második felében or­szágszerte ismert betyár volt. Tevékenységéről, éle­téről már eddig is sokat ír­tak, de mindeddig nem szü­letett olyan összefoglaló jel­legű munka, amely a híres betyár életét teljes részle­tességgel és hitelesen feltár­ta volna. Erre a munkára vál­lalkozott most Bőgd ál Ferenc, a miskolci Herman Ottó Múzeum neves etnográfusa. Bogdál Ferenc a közelmúlt­ban megjelent „Vidróczky Marci az észak-magyarör- szágl néphagyománybon és az irodalmi forrásokban” című könyvében a nevezetes betyár tudományos igény­nyel feldolgozott élettörténe­tét nyújtja az olvasónak. Vidróczky Mártont szoros szálak fűzik Heves és Bor- ; sód megyéhez. 1837-ben szü­letett Mónosbélen. Életének eseményei főleg Borsod és Heves megyékhez kötődnek. A szerző munkája bevető­jében az észak-rnagyarorszá- gl betyár-világ XIX. századi történetét tekinti' át tesebben írt két betyár; An-; megyei Bothond-birtok egy részét Farmosi Mihály fia, Vid ajándékozta a kolostor­nak. Viszonzásul Miklós per­jel és a szerzetesek kötelez­ték magukat arra, hogy kí­vánságuk szerint a kolostor­ban fogják őket eltemetni. Egy 1418-as pápai bullában Leonardus de Agria pálos fogadalmas névvel találko­zunk, aki a pápától azt kér­te, hogy szigorúbb szerzetbe léphessen át. A feltételezések szerint a kolostor lakója volt Emericus de Felnémeth. aki 1448-ban a bécsi egyetemen tanult. Az 1552-es ostrom alatt a kolostor elpusztult és nem is építették fel. Talán kpzel állunk az igazsághoz, há a kolostor szerzetesei kö­zé soroljuk a Felnémeti Név­telent is, aki 1565-ben sza­tirikus éneket írt a protes­tánsok éllen. Abban az idő­ben Mágócsy Gáspár volt az egri vár kapitánya, áld ma­ga is protestáns lévén, köny- nyen ellentétbe kerülhetett nemcsak vallási téren, de birtokjogi kérdésekben is a kolostorral. Fennmaradt la­tin kéziratok tanúsága sze­rint a kolostorépület a XVI. század végére teljesen el­pusztult. A romokat, a bir­tokhoz tartozó régi szőlőket és a tarkanyi malmot 1584- ben évi négyszáz forintért Bősé Farkasnak adták el a szerzetesek.. — Kinek a javaslatárts, kezdték el az ásatásokatT — Nemrég az Egri Városi Tanács kezdeményezésére láttunk munkához. Az ásatá­sokhoz 25 ezer forint támo­gatást kaptunk. Munkánk ed­dig eredményes volt, hiszen az ásás során faragott kövek, a néhai gótikus kolostor alap- falmaradványai és boltíves pincqfalmaradványok kerül­tek elő, ami azt bizonyítja, hogy valamikor bort tárol­lak ott. A pinceboltozat egyik, .zárókövén pedig jól kivehe­tő évszám olvasható: 1519« — Mi less a föltárt kolo»• tor sorsa? — Egerben évről évre nö­vekszik az idegenforgalom, A Bükk-hegység lábénál el­helyezkedő megyeszékhelyre látogatók szívesen felkere­sik a város környékét is. A távlati fejlesztési tervben többi között Eger környéké­nek rendezése is szerepei. így várhatóan az Almár- völgy rendezése is, ahol rep­rezentatív üdülőparkot lehet­ne kialakítani. Ennek a parknak pedig mintegy érde­kes színfoltjai lehetnének a föltárt kolostor romjai is, amelyek egyébként egy na­gyon szép fenyőerdő mentén terülnek el. gyál Bandi és Zöld Marci tevékenységéről. Ezek után főleg levéltári források alap­ján összefoglalja Vidróczky életének és halálának törté­netét. Pontosan tisztázta m betyár eddig vitatott szüle-í tési helyét és évét. Ezt kő* vetően Bogdál azt vizsgáljál hogy a Vldréczky-hagyomá- nyok hogyan tükröződnék a korabeli és a század eleji hírlapokban. Munkája utol­só — a könyv legterjedel­mesebb részében — ártól te, hogy a híres betyár hogyan él a néphagyományokban. A könyv végén lévő bő­séges jegyzet a témával to­vább foglalkozni szándéko­zók, a közölt német nyelvű 'tartalmi kivonat pedig a külföldi olvasók igényeit elégíti ki. A munka a Bor­sod—Miskolci Füzetek iroda­lomtörténeti sorozata 7. szá­maként a Miskolci Városi Könyvtár kiadásában jelent meg 80 oldalnyi terjedelem­ben. A könyv az etnográfu­sok. történészek és a múlt iránt érdeklődők számára ha*anos olvasmány le*. Szecskó Kárt*y Mentusz Károly Könyv jelent meg • Vidróczky Marciról

Next

/
Thumbnails
Contents