Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Téli madár vendégeink nye húsát és azt elveti. A magot feltöri, a csonthéjat eldobja s a tulajdonképpeni magot elfogyasztja. A magok feltörésének zaját 25 méterre is elhallani. A gyümölcsök megdézsmálása miatt a kertészek nem szeretik ezt a madarat. Hazánkban gyakori költőfaj. Fészkét vegyes állományú, — többnyire lomblevelű — fákra építi, az erdőben vagy a csümölcsösberu Zárt fenyvesekben nem fészkel. A fészke némelykor alacsonyan, mindössze 2—3 méter magasan, máskor a fajcsúcsokon található. A nőstény legtöbbször 9 tojást rak. Ezeket főleg a tojó költi ld. A fiókák 14 nap után kelnek ki és még kb. ugyanannyi idő elteltével hagyják el a fészket. Télen a lakott helyeket is szívesen fölkeresi. A fészkelők egy része áttelel, másik része délebbre húzódik tőlünk. Dr. Vajon Imre Ismét novellaantológiával j jelentkeznek a fiatalok A Magvető Könyvkiadó 1971-es prózatermése Mennyi is az a 20-40 perces késés? Hédié. is iv-újdonságol* A rádiókészülékek szűkös választéka bővülőben van. Gyms egymásutánban jelennek meg a Videoton- gyár újdonságai. A második negyedévben forgalomba kerülő Riviéra táskarádióba például úgynevezett kerámia szűrőt építenek, amely megakadályozza a szomszédos állomások áthallását. Még az idén kibocsátják az új sztereokószülék első sorozatát is, amelynek külön érdekessége, hogy nagy teljesítménye ellenére a készülék csupán 3 centi magas, s a rádióskála a doboz tetején helyezkedik el. Mind a Videoton, mind az Orion különleges csatornaváltós tv-készülékeket bocsát ki 1971-ben, E készülékeken a hagyományos csatornaváltót 6 nyomógomb helyettesíti, s a kívánt állomást gombnyomásra állíthatja be a néző. Mindkét te- Seviriógyárunkban a színes tv-készülékek gyártása is előnehaOadt, Az elmúlt évinél gazdagabb prózatermést ígér 1971- re a Magvető Könyvkiadó. Az „Üj termés”-sorozatban Csapiár Vilmos, Munkácsi Miklós és Gyalog Zsolt novellái mellett Csörsz István érdekes dokumentum-regénnyel jelentkezik. Ez utóbbi alapanyagát egy galeri tagjainak magnóra vett vallomásai szolgáltatták. Birkás Endre egy féltehetségről szóló regényének. címe: „Mondd, meddig kell még élni?” Gulyás János a „Délutáni hajós” című regényének főhőse egy iszákos geológus. Megjelenik az idén Kardos G. György új regénye, Molnár Antal történelmi regénye az utolsó rómairól, Boetiusról, s Moldova György „Malom a pokolban” című regényének a folytatása is. Sarlós Béla jogtörténész „Igazságkeresők” című írása dokumentum-kötet az 1848-as forradalom idejéről. „Szárszó” címmel közreadja a Magvető Veres Péter visszaemlékezéseit. Az Életmű-sorozatban Illés Endre, Németh László és Hidas Antal kötetei sorakoznak az eddigiek mögé. lengyel Józsefnek a következő könyve összegyűjtött novelláit tartalmazza. Kolozsvári Grandpierre Emil új regénynyel, a „Szellemi galeri”-ve! jelentkezik. Memoár-kötetet kapnak kézbe az olvasók Markos Györgytől: „A vándorló fegyház”, a Margit körúti fogházból Sopronkőhidára vitt politikai foglyoknál-: állít emléket, s a könyv lapjain olyan — ma már történelmi — személyei-: napjai elevenednék meg, mint Baj- csy-Zsilinszky Endre, Rajk László, Révay Kálmán. Válogatott novellák kerülnek ki a sajtó alól Örkény István és Szántó Jenő tollából, s ugyancsak új novelláskötet- tel jelentkezik Gsurka István, valamint Rafíai Sarolta. Jász Dezsőtől cikkeket, hadtörténeti tanulmányokat gyűjtött össze egy kötetben a Magvető. Boldizsár Iván legközelebbi könyvének címe: „New York percről percre”. A nemrégiben kiadott „Naponta más”-hoz hasonlóan az idén ismét megjelenik a fiatal prózaírók antológiája, ezúttal „Ahol a sziget kezdődik” címmeL További nevek az 1971-es újdonságok szerzői közül: András László, Barát Lajos, Ber- kesi András, Dohai Péter, Gera György, Litauszky István, Magyar Imre, Thiery Árpád, Zágoni Ferenc és Zalka Miklós. Rendszeres újságolvasó és utazó vagyok. Ez a két lát- , szólag nemigen összefüggő dolog most szervesen kapcsolódik egymáshoz. Olvasom ugyanis az újságokban, hogy száz és száz ember milyen hősiesen küzd a zord télben, hogy biztosítani tudják a zavartalan közlekedést. Újságolvasó lelkem megnyugszik a hír hallatára: A baj ott kezdődik, amikor utazni is kezdek, nem csak újságot olvasni. És akkor már hiába szorongatom kezemben az újságot, amely hírül adja, tudatja, hogy a vonatok átlag húsz—negyven percet késnek, mert meginog az információ hitelességébe vetett hit, amikor január másodikétól harmadikáig keU utaznom Heves megyéből a megyeszékhelyig, hosszú órákat ücsörögve az elmulasztott csatlakozások miatt a rosszul fűtött várótermekben. Ugyanakkor a sok bosszúság mellett kialakul bennem valami kellemes érzés. Kezdünk itt ugyanis többen feltűnni Scott kapitány szerepében, aki reménytelenül kóborol a havas éjszakákban. Mi reménytelenül várunk a havas éjszakákban. Legutóbb január 9-éről 10-ére virradó éjjel játszottuk többen Scott kapitány szerepét a hatvani vasútállomáson, amikor az utolsó éjszakai vonat nem várta be a miskolc—budapesti személyvonat 20—40 perces késését és a Salgótarján felé igyekvők, akik szombaton este indultak útnak, már vasárnap a kora reggeli órákban elérhették útjuk nem is olyan irdatlan távolságban lebegő célját. Hát igen, az időjárás, a rendkívül kemény tél rendkívüli megpróbáltatásoknak teszik ki a közlekedést lebonyolító intézményeket. De hát mit tegyünk? Valahogy az a szokás alakult ki, hogy nálunk télen tél van, hideg és hó. No, nem olyan nagyon nagy ideg, nem olyan nagyon nagy hó, csak ahhoz éppen elég, hogy szivünkhöz kapjunk, jaj, már megint objektív akadályok, erre igazán nem számítottunk és ezzel a felkiáltással el van intézve, hogy százak és ezrek ktaznak néhány óm helyett közel egy napot, egyszer, kétszer vagy többször. Én nem akarok bonyolult okfejtésekre bocsátkozni az ember, a MÁV és a természet küzdelméről, csak any- nyit szeretnék óvatosan megjegyezni, hogy előfordulhat, hogy a nyár és az ősz után megint tél lesz és az emberek ebből esetleg azt a következtetést vonják le, hogy ez nem is annyira rendkívüli. (sz. a.) talenln tW fi fin Á Vendéglátóipart Szakmunkásképző Iskola két »•snwlll KM/ KßKMf MM MM Mm • • • éve rendez rendszeresen mixertanfolyamot. A 1iáromhónapos tanfolyamon a hallgatók megismerkednek a mixológia rejtelmeivel. Kiss Károly, az ország legismertebb szakembere vezeti az elméleti és gyakorlati oktatást. Megtanulják a fiatalok az italok származását, azok szakszerű kezelését, felszolgálását. Igen lényeges az italok keverésénél az összhang, ezt gyakorolják a legtöbbet a hallgatók. Képünkön; az italok keverését, szervírozását gyakorolják a hallgatók. (MTI-foto — Hadas János felvétele) A Népújság a múlt év végén hírt közölt a csonttollú madarak Egerbe való megérkezéséről. Ezek a tetszetős külsejű bóbitás „északi vendégek” azóta is itt tartózkodnak. A Kossuth Lajos utcán gyakran láthatók amint az ott lévő díszfák termésének húsos részeit csapatosan fogyasztják. Télen más érdekes madarak is megfordulnak városunkban, amelyekkel nyáron nem, vagy csak igen ritkán találkozhatunk. Ilyen például a meggyvágó, mely a verébtől nagyobb, s vastag kúpos csőréről köny- nyen felismerhető. Feje nagy, nyaka rövid, ennélfogva termete tömzsi. Kékesfekete szárnyán széles fehér keresztszalag húzódik. Feje fahéjbarna, háta pedig gesztenyeszínű. Hasi felszíne ibo- lyás fahéjbama, Torokfoltja fekete, farka vége fehér. Csőre télen sárgásfehór, tavasz- szal kékesszürke. A tojó világosabb, mint a hím. Nagy fejéről, rövid farkáról vastag csőréről, gyors röptében is biztosan felismerhető. A földön egyenes testtartással jár és veréb módjára ügyesen ugrál. Hidegben gyakran kisebb csapatokba verődik, de elszórtan is mutatkozik. A parkokban az avar között keresgéli a lehullott magvakat, vagy a fákon maradt különböző magvakat töri fel erős csőrével és azokkal táplálkozik. Legjobban szereti a különböző fafajok kemény héjjal körülvett magjait, továbbá a bükk, a gyertyán, a jávor és a kőris termését. Nyáron leharapja a meggy, a esereszt Felütötte a főkönyvét, hátrament a raktárba ft, aztán sajnálattal közölte, hogy roa csak esernyőket, két liter zacskós tejet, egy hátizsákot, egy kötözött sonkát, egy komblnét és egy kanárit hoztak be kalickástóJ, ezüst cigarettatárcát nem. Felvette védencem személyi adatait, pontos leírást kért a nemlétező dózniről, ígéretet tett, hogy értesíti a hölgyet a fejleményekről, s megnyugtatásul elmesélte, hogy milyen nagy értékű holmikat szolgáltattak mór be a becsületes megtalálók, csak fel a fejjel. Nagyon összebarátkoztunfc. Kikísért bennünket a folyosóra, és melegen búcsúzott. Kisasszony — mondta Henatének —, addig is, amíg előkerül a tárcája, hadd kínálom meg egy finom magyar cigarettával. — OcüMMSj mm. teastäte 2SL aasssáfe?. Es egy doboz Fecskét tartott eléje. — Köszönöm — rázta meg a fejét a lány —, én nem dohányzóm. A mi családunkban senki sem dohányzik. — Rámosolygott az elképedt férfira, és kipukkadt belőle a kacagás. Megfordult, futás az utcára. Én utána. A háztömb sarkánál értem utol. Hátát a falnak vetve pihegett, majd. hozzám lépett, félágaskodott, megcsókolt. — Életemben nem volt ilyen kellemes délutánom! — csicseregte túláradó örömmel. —- És ezt magának köszönhetem. Maga a legkedvesebb, legokosabb fiú a világon! • Jólesett a puszi, jólesett a dicséret, mégis átkoztam magamban balsorsomat. Mert ha ez a bűbájos teremtés ilyen forró csókot adott egy szürke, gyér forgalmú hivatalért, mint amilyen a talált tárgyak osztálya, istenkém, mi lett volna, ha az Országos Takarékpénztár Központjába ysszemái Lepergett az emlékek szép filmje, nézzünk szembe a zord jelennel. Itt ülök egymagámban, odakint esik az eső, teremtett lélek sincs a környéken. És ami a legfájóbb — nincs itt Renate. Ügy elbúsultam magam, hogy legszívesebben azonnal fordulnék vissza. De hát a távolodó Sonderborg sárga jelzőlámpása már csak mesz- sziről villan fel olykor, a legközelebbi hajó pedig holnap délelőtt indúL Tetézi a nyomoromat, hogy úgy látszik, Aarles azok közé a ritka dán települések közé tartozik, amelyek nem szorosan a part mellé épültek. Ha a. várócsarnok ablakán át jól becsülöm a távolságot, a város fényei öt-hat kilométerre lehetnek. Vágjak neki az útnak ?... Öntött ürgeként vonuljak be Aarlesbe?... Felállók, körülnézek, a helyiségben. Legalább egy átkozott telefon lenne itt valahol... Egyáltalán, micsoda disznóság, hogy egy civilizált hajóállomáson, mégha késő este van is, ne tartózkodjék egyetlen alkalmazott sem?! Nem admirális kell nekem, csak valamilyen tisztviselő, egy gondnók, vagy legalább egy akkora éjjeliőr, mint a kisujjam. Valaki, akihez tanácsért, felvilágosításért, segítségért fordulhatnék. Fázom, éhes vagyok, álmos vagyok. Cudar helyzet. Gyér külföldi utazásaim alatt kerültem már néhányszor kutyaszorítóba, Vesztettem el bőröndöt és fényképezőgépet, késtem le vonatot, rekedtem bent liftben, zártak be már múzeumba is, de ilyen pokoli szituban még nem voltam. , Megropogtattam a csontjaimat, fel-alá sétálok, teg- aSáfeto 'ne «aee Fekete és fehér kövekből rakták ki a padlót, nagy tábla. Jó, akkor sakkozzunk, azzal is múlik az idő. Közben majd csak történik valami. Elindulok az egyik sarokból, hány lóugrással jutok el a másik sarokba? Egy, kettő, három, négy, öt... Hopp, itt nincs sem fehér, sem fekete négyszög, hanem egy fél méter átmérőjű lila kör és benne többnyelvű felirat. Mi a csuda lehet, ilyet még sehol sem láttam. Ki- sillabizákxm a német szöveget: „Álljon be a körbe, és közölje, mi a kívánsága.” Hát igen, ettől féltem. A sivár gyerekkor, kamaszökölvívó koromban a fejemre kapott ütések, a sok szerkesztőségi értekezlet, a dilettáns kéziratok javítása éveken át, kész, bediliztem. És éppen itt & éppen most! Külföldön, magamra hagyotton! Ilyen az én szerencsém... Behunyom a szemem, megdörzsölöm a homlokom, belecsípek a fülembe. Kinyitom a szemem, változatlanul ott a lila kör, és ott sötétlenek benne a felszólítások. Belépek a körbe, most már mindegy, elkurjantom magam: — Az a kívánságom, hogy üsse meg a guta az egész világot! Alig kimondom fohászom utolsó szavát, megszólal egy hang. Férfihang. Mond valamit Nem értek belőle egy mukkot sem. Körülpillantok. Ki karattyol itten? A helyiségben változatlanul nincs rajtam kívül teremtett lélek. (Folytatjuk) A hathatósabb gyógyító eljárások eredményeként a halandóság okainak alakulásában lényeges változás következett be az utolsó évtizedekben — állapították meg a KSH szakemberei, akik az ország népesedési helyzetét vizsgálták. A legszembetűnőbb, hogy egyes betegségek, amelyek a múltban még a lakosság nagy részének halálát okozták, szinte teljesen eltűntek, vagy igen alacsony arányszámban szerepelnek a kórlistán. Például a fertőző betegségek jelentősége a húszas évek óta egy- tízedére csökkent, s napjainkban az összes halálozásnak alig valamivel több mint 2 százalékát okozzák. (Az 1910-es és 1920-as években még az elhunytak egyötödének okozta halálát valamilyen fertőző betegség.) Szembetűnő az újszölöttkori betegségek és a fejlődési rendellenességek visszaszorulása: az ilyen okok miatt meghaltak aránya 14 százalékról 4 százalékra csökkent. Az újabb, hatásosabb gyógg? eljárások elterjedése magyarázza azt is, hogy az emésztőrendszeri betegségek aránya a halálokok között 10 százalékról 4 százalék alá, illetve a légzőrendszeri megbetegedések aránya 11 százalékról 5 százalékra mér* séklődött. Ugyanakkor az elhalálozás sok okai között vannak olyat» főbb csoportok, amelyeknek jelentősége — főleg az elöregedés, de sok esetben a korszerű diagnosztika, a betegségek jobb felismerésének hatására — lényegesen megnőtt. Így például a keringési rendszer betegségei fél évszázaddal ezelőtt még a halálozásoknak csak alig valamivel több mint öt százalékát okozták és arányuk a harmincas évekre sem emelkedett 17 százalék fölé, naníainkban viszont megközelíti a 40 százalékot. Hasonló a központi idegrendszerre ható érsérülések — amelyeknek nagy része agyvérzés eredménye — arányának iKwetoeífcw» Kivesző betegségek — leggyakoribb halálok Kürti András:
