Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
A hét ( Affffódő és vele end sutr- immáron hétről hétre, sőt Hétről Hétre figyelem a „Hét” vasárnap esti műsoréit — fárad-e, szegényedik-*, tartja-e színvonalát vagy sem? S meg kell mondanom, hogy eddig, amiben nem csalódhatott a nagyérdemű tévénéző, az éppen a Hét műsdra volt... ötletekben gazdag programja, nyílt és fesztelen hangja, szerkesztésének nagyvonalúsága és riportereinek célratörő szerénysége egyelőre kimeritheteilennek látszik. Az elmúlt vasárnapi ~ beleértve és egyetértve Benedek professzort és megállapításait is, de hát ő is „program” voltl — a hat országra szóló körkapcsolás ismét érdekes, kimondottan szórakoztató, helyenként a maga nemében izgalmas is volt Minden bizonnyal, most mér « közvetítés után fílwenfcor mindig bölcse bb már as ember), meg lehet állapítani: egy-egy országból egyik-másik interjú' alany helyett lehetett volna mást, a közéletben, a művészetekben, vagy a tudományos világban exponáltabb szereplőt is találni. De az is tény, hogy a ml 1 elképzeléseink esetleg anyagi, esetleg politikai, avagy egyszerűen csak terminus szempontjából nem minden- bor vágnak egybe egy elképzelt interjúalany terveivel ős tehetőségeivel, A sírig tartó barátság) szik. Atn egy üveggolyó, nmely oszt hatatlan, éppen ágy mini egy nadrág, egy ing, vagy egy nő bírása esetén, — az örök barátság már csak „egy” sírig tart „a” strip helyett, A „van” birtoklása és e blrtoktás lehetősége szétszakít minden barátságot, s e „van", legyen az egy szimbolikus üveggolyó, bár kiköveteti is egyben a maga számára, hogy legyen, és e léttel, együtt az emberi kapcsolatok megsemmisítését. A van tehát a nineS*eí szüli! örökösen. Prana Crncevic tévéjátéka nem sok optimizmussal szemléli az emberi kapcsolatokat — általában, Gro teszkje amely helyenkint az abszurdba fordul, eléggé ha tdtöeott szkepticizmussal van a barátság iránt. Ügy érzem, erőltelettnek tűnne, Ha e tévéjátékból olyasmit akarnánk kipólittzdlni, mintha a „tulajdon”, azon belül is alapvetően a „magántulajdon” felett mondana ítéletet a jugoszláv szerző. Fanyar fintor ez, kicsit modoros filöefifdlgatás, egy valóban groteszk és magabiztos szerkesztés talaján, És jó lehetőség, hogy Törőcslk Mari maga is groteszk-csipogó nőiességével egy reálisan abszurd figurát teremtsen meg. Garas Dezső és Harsányt Gábor Mottója, illetőleg Ottója magabiztosan megragadott két ellenpontja az írói mondandónak. Horváth Adám rendezése talán egy kicsit fukarnak tűnt, de határozottnak és következetesnek hatott. GyurkŐ Gésa «gy üveggolyóig tart Amit nem lehet elosztani. Amíg Ottótmk és Mottónak, a két elválaszthatatlan barátnak semmije sincs, a barátság »•Iában st sírig tartónak UU■Jkz étrő vMgMtoord «fej«« tsmerfcedtelt mess de miután a posta Angliában is „Követhet el hibákat”, hiába Irtík a leveleiket egymásnak —nem kapták meg sem a leneteket, sem emiatt egymást. De a szerelem lebír minden akadályt, tért, Időt, postát és Joe Cox nyugatias hányásé mégis anya- könyvvezetőhöz vitte betvenMrom éves menyase- sronytt. Képzeljék er, 0« a posta rtrttmk «tején rendesen kézbesíti a leneteket?! Joe Cox és menyasszonya fél évszázaddal ezelőtt egybekel, negyven évvel et- . előtt megutálja egymást, harmincnyolc évvel ezelőtt elválnak és ma mér nem és emlékesnek egymásra. Am így, mostanáig minőig egymásra vártak, minden jót és szépet tételeztek fel egymásról, s ha jó egészségben csak egy évtizedet is élnek együtt, akkor ts 99+ a év, az összesen hatvan esztendő boldogság, a lehetséges mM tíz év helyett, isten «ója m onsjos postám — fis «« mutasson nettem se új Lakótelepeket, se régi barokk, gát, román épületeket, szobrokat, — Jó, vesszen a kultúra. — Ugyan — tiltakozik hevesen. — Nem erről van unó. Biztosain gyönyörű dolgaik vannak, már vettem ts néhány albumot a maguk szép fővároséról. De hát most oly kevés az időnk és én nagyon szeretnénk eljutni ti, — Hová? — Olyan helyekre; ahol emberek ügyeit intézik. — Bocsánat, nem értem. Miféle emberek miféle ügyeit? — Mindegy, Olyan hivatalokra gondolok, ahová bemehetünk külön engedély nélkül. Borzasztóan szeretném látni, amikor egy tisztviselő egy ügyféllel foglalkozik. Vágj’ sok tisztviselő sok ügyféllel. Az csodás volna. Ahol tárgyalnak, esetleg még veszekednek is. Meg lehet ezt csinálni? Hát erre most mit feleljek? Ez a tündér ilyen helyekre kívánkozik. KülfÖl& Npjwsén * mt JmwAr 1tv feet» dönt Átutazóban! Klinikai eset, sajnos. — Nálunk a vendég óhaja — parancs! — mondom. Miközben kifizettem a két feketekávét, tervet készítettem magamban e különös lány különös kérésénél; teljesítésére. Nagyvonalú plánumot. Az IBUSZ- kirendeltség nincs messze, elsőnek oda kukkantunk be, a többit majd meglátjuk. Percek alatt odarepített ötszázas Fiatom. Bevonultunk, körülnéztem. A helyiség kétharmadán végighúzódó félköríves pult mögött három ifjú és egy kevésbé ifjú hölgy, meg egy Krisztus-szakállas fiatalember. A pult innenső oldalán tucatnyi érdeklődő, utazni vágyó kliens. — Hát eddig eljutottunk — állapítom meg elégedetten. — Ez egy utazási iroda, amint látja a plakátokból. Mi a további teendő? — Azt csináljuk — súgja Lims kisasszony izgatottan —, hogy leülünk a sarokba, ahhoz az asztalkához, úgy tesszünk, mintha a prospektusokat nézegetnénk, közben maga lefordítja nekem, hogy miről tárgyalnak az emberek. Helyet foglaltunk, Fülelek, figyelek, jelentek, — Az a fiatal házaspár Olaszország után érdeklődik. Felelet helyett kapnak egy füzetet, olvassák el, abban minden benne van. — Es az az idős, fehér hajú hölgy? — faggat lázasan csillogó szemmel Lins kisasszony. — Ö miért van úgy felháborodva? — Nem mehet augusztusban autóbusszal Romániába, Kolozsvárra. Betelt a létszám. A Krisztus-szakállas fiú azt ajánlotta, utazzék Csehszlovákiába, a Csorbatóhoz, az sem kerül többe, ott is pompás a kilátás és abban a csoportban van még szabad hely. A néni viszont a bátyját szándékozott volna meglátogatni. Most azt magyarázza éppen, hogy a fivére Kolozsvárott él, nem pedig a Csorba-tóban. Nyugdíjas iskolaigazgató, nem pedig tükörponty. — Pompás..: Elmehet- nénk esetleg még más hivatalokba is? — Természetesen. Ml mást is csinálhatna egy magyar újságíró és bájos dán kolléganője e szép nyári délutánon, minthogy sorra botér a leghangulatosabb dik pesti hivatalokba?! Addig mulassunk, addig élvezzük az életet, amíg fiatalok vagyunk. Karon fogtam, kivezettem az IBUSZ-iroda terméből, az EMKÉ-nél átfurakodtunk az aluljárón, két percbe sem tellett, és már ki is kötöttünk a körúti postahivatalban. Az itten? élét is rendkívül. tetszett neki. Kipirult, alsó ajkát még sűrűbben szívta be. Orrcimpái megrebbentek a gyönyörűségtől, amikor a csekkbefizető ablak előtt összeveszett a pénztárosnő egy kopasz, aktatáskás férfival, aki nem jól töltötte ki az űrlapot Jó honi szokás szerint a vitába gyorsan bekapcsolódtak mások is. Buzgón, de kissé tompítva fordítottam a különböző ajánlatokat, költői képeket és haÖtvenezer művelet másodpercenként Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola. A „TPA 1001” típusú számítógép magyar gyártmányú, jelenleg két darab van belőle az országban. Teljesítménye az iskola eddigi NDK-gyártmányú számítógépének ezerszerese: ötvenezer művelet másodpercenként. Képünkön: Dén László 111, éves automatika szakos hallgató ellenőrzi az új gép egy számitóegységét, (MTI-foto — Karáth Imre) Hivatást választottak Fiatalok, legtöbbjük még tizennyolc éves sincs, mégis választaniuk kell, meghatározni hosszú évek somsát, vetni a felnőttkor magvait. Mi vonzza őket, mi határozza meg döntésüket; milyennek látják, álmolják a hivatást? És ha sakk? Vass Piroska, az egri Gárdonyi Gimnázium tanulója optimista. — Gödöllőire jelentkezem, agrármérnök akarok lenni, — Miért? — Évekkel ezelőtt: Besenyőtelken laktunk, akkor ismertem meg a mezőgazdaságot, azóta is érdekek El sem ,\\\\\xwp^\«mv\\\\\\\\\\v\\\\\v xc somiatokat, amelyek a szembenálló felek részéről elhangzottak. Miután elcsitult a perpatvar-, én is kipihenhettem magam. Kissé kifárasztott ez a szinkron-tolmácsolás. Csak álltam a telefonfülke ajtaja mellett, és néztem Renatét. Fontoskodó pofikával sétált fel-alá, bekukucskált az üvegfalú ketrecekbe, kölcsönadta golyóstollát egy gyereknek, egy-két alkalommal még a sorba is beállt valamelyik ablak előtt Les- kelődött, szimatolt aztán fürgén oldalt lépett, amikor már ő következett volna. Komplett bolond ez a lány, vitathatatlan. Büromá- niás. Ezzel együtt elragadó! Egyébként is, ki mondhatja el magárót hogy teljesen normális?! Tanulmányuhmk következő állomása a székesfőváros közlekedési vállalatának talált tárgyak osztálya volt Itt majdnem kutyaszorítóba kerültünk, véletlenül éppen más látogatója nem volt ennek az intézménynek, mint mi ketten. Szerencsére gyorsan feltaláltam magam és a hozzánk forduló alkalmazottnak azt füllentettem, hogy a társaságomban lévő külföldi hölgy elvesztette a villamoson ezüst cigarettatárcáját. Renate hamar kapcsolt, elmondotta a németül jól Beszélő beszkártosnak, hogy ezt a tárcát az apjától kapta születésnapjára, legkedvesebb tárgya, egy pillanatra sem vált meg tőle soha, vigasztalan lenne, ha nem kerülne elő. Csodálatosam mély átéléssel alakított, néhány könnycsepp is megjelent a szeme sarkában. Kétségbeesése oly megrendítő volt, hogy még ezt az edzett közlekedési tisztviselőt ta meghatotta, _____«aiü. freitttatjuk) t udom képzelni, hogy irodában dolgoizzak akárcsak egy napot is. Az nem produktív, nem alkotómunka. — S ha nem sikerül? — Akkor felsőfokú technikumba megyek. Ugyanerre a szakterületre. Négyes átlaggal ez csak sikerül. — Idézzük a legrosszabb lehetőséget... — Erre nem is gondoltam. Akkor? Akikor elmegyek valamelyik tanácshoz dolgozni, mert a négy év alatt állam- igazgatási előképzettséget is szereztünk. — Érdekli ez a munka? — Különösképpen nem, de ha nem. valósulnak meg a vágyak, valamit azért csinálni kell. Piroska szülei a dohánygyárban dolgoznak, pályaválasztásában nem befolyásolták, maga döntött, tanárait sem kérdezte, barátnői sem befolyásolták: elképzelt egy álmot valóságnak. Valószínű nem csalódik, ha sikerül belépőt szereznie Gödöllőre. Diplomatajelölt, húszon alul Bán János ostoros*; apja kőműves, anyja a termelő- szövetkezetben dolgozik. Négy évig mindig eminens volt. Most sem kis álmot kerget: — Diplomatának mennék, Moszkvában, a Társadalom- tudományi Egyetemen szeretnék tanulni. — Mikor döntöttél? — Szeptemberben olvastam a felvételi tájékoztatóban, hogy van ilyen lehetőség is. Mindig vonzottak a társadalomtudományok, érdekel a világnézetünk alapjai nevű új tantárgy. — Korábban mi akartál lenni? — Orvos. — A pénzért? — Nem vonz annyim, csak annyi kell, amennyi szükséges. A hivatás érdekelt. Aztán meggondoltam magam, választottam ezúttal már véglegesen. — Tegyük fel; nem vem- “ nek fel. — Szakmát tanulok az MTH-ban, vagy gondoskodik két évemről a honvédség. Nehezen tudom elképzelni pesszimistának, olyan ember lesz, aki mindig feltalálja magát. Ehhez még egy adalék: — Hárman vállaltuk itt a fűtést Harmadoljuk a fizetést; munka közben tanulásra is jut idő... Belépő a jogra? őszinte, minden problémáról kertelés nélkül beszél: m SViflOBako Indultunk, négy év után sportvezetők lettünk volna, ha másodévben meg nem szüntetik a tagozatot. Ám sajnos, ez történt, állítólag azért, mert az osztály többsége rosszul tanult. Azt azért lehetne vitatni, hogy helyes volt-e ez...? Bodnár Judit jogász szeretne lenni, vitatkozókedwel, 4,2-es átlageredménnyel, s természetesen optimizmussal. — Két évig ismét megpró-i bálom. Ez nem álom, nem valami végig sem gondolt, át sem érzett vágy. Hoyá menjek? Pedagógusnak? Ahhoz türelem kell. A hivatali munka egyhangúságához kö-i télidegek. A jog az más, ügyvéd lennék, naponta új esetekkel. emberi gondokkal ismerkednék, sajátos ize lenne minden órának; és értelme a munkának. Ezért érdemes egy-két évet várakozó m is. — Addig? — Dolgozom valahol, mindegy, hogy hol és menynyiért ... A kutatójelölt dilemmája —- Mindig a biológiát sze» reifem, ezzel szeretnék egész életemben foglalkozni. — Elképzelhető, hogy nem sikerül a felvéteti... A pétervásári Császár Lajos meglepetten néz rám. — Erre nem is gondoltam. Országos pályázatokat nyertem, majd mindig kitűnő tanuló voltam, a biológiai szakirodalmat tanulmányozom. El sem tudom képzelni; mi lesz, ha mégsem vesznek fel. — Mikor döntettél? — Másodikos koromban: Addig tanár szerettem volna lenni, persze biológia szakos. Aztán rájöttem, hogy a pedagógus pályán nincs lehetőség az elmélyült tudományos munkára, engem viszont ez vonz elsősorban. — Valaki befolyásolt :i döntésben? — Magam választottam: • • • _ Fiatalok, alig tizennyolc évesek, mégis választaniuk kellett, dönteni jövőjükről. Megtették: határozottságuk szimpatikus. Annál inkább elgondolkodtató az, hogy a pályaválasztáshoz nem kértek senkitől tanácsot, nem javasolt nekik se tanár, se szülő, semmit. Fiatalosam önállóak, a sakktáblán nem képzelnek él misfl ém. 'Kásádét ; • Pécsi Istvia ,
