Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

'///« ..XXXVXXXXXX>X.VXXXXXVÄXXXXXXXXVVXXXXXX\XXXXX'XXXXXXXX-XXXX%X--.vxX\^vxWvrvX-lV»W.-»vv*W.XXVXX-r.™-.vx-vW w ssffsssssrsfrssrrsrssfsrsssrtrssssAsrm így kezdődik, s valahogy — ha jói emlékszem — így folytatódik, a kü­lönben nem nagyon invenciózus tánc- dal szövege, hogy: „Együtt könnyebb, sokkal könnyebb ” «min azt hiszem, még vitatkozni sem érdemes. Együtt minden könnyebb, sőt vannak dol­gok, amit csak együtt jó és érdemes csinálni, s ezek közé tartozik azt hiszem mindenekfelett és -előtt — a házasság. Amely valamikor, szintén egy táncdal szerint is az égben köt­tetett. míg manapság az anyakönyv- vezetőnél, de még igen nagy szám­ban legfeljebb az ég ..megbízottja” előtt, a földön, valamelyik templom­ban. Egyszóval: a házasság. Én a tied, te az enyém. Hogy giccs-e a szöveg? Messzemenően az. De hát a giccs nemcsak ostoba, de rafinált Is: min­dig valami kézenfekvő igazságot li­monádésít meg — én a tied, te az enyém, együtt. Amíg nincs jobb — szokták volt gúnyos komolyan mon­dani — a házasság a legjobb intéz­mény és legrettenesebb is. aki belül van kifelé, aki kívül van, befelé igyekszik. Megint csak tréfás ko­molysággal, vagy komoly tréfálko­zással mondva. Ugyan, kérem, mit kell annyit fe­csegni a házasságról. Manapság! Amikor, ugye, a korszellem, vagy egy kór szelleme, olyan szabaddá tette a férfi és a nő kapcsolatát, hogy ma esküszöm, és holnap válók, sőt nem is esküszöm, csak válók, sőt nem Is válók, mert a válás feltételezi, KOKTÉL En a tied, te az enyém hogy valakit otthagyok. De hát a mai szerelmek zömében eltárgyia­sult a szerelem, legfeljebb — par­don — valamit hagyunk ott, s nem valakit. Ez a kétségtelen látszat Ezt a látszatot erősíti a válások európai szinten is igán magas szá­ma nálunk. Íme tehát, ebből Is beigazolódott, hogy e sláger nemcsak giccses, de hazug is, giccsességén belül is ha­zug. Nem hiszem, hogy az lenne a fel­adatom: minden hangos, vagy leírt töprengésemre választ is adjak. ‘Fő­leg olyan válaczt, amely egyedül üd­vözítő, olyan bölcs választ, . amely után már a tudás megelégedett nyu­galma jöhet. Mindenesetre nem ér­tem én a sokak által oly szíveseit hangoztatott „mai szerelmet”. Illető­leg a szerelmet értem, azt nem értem, hogy miért az elítélés, s miért a felszín alapján, amely lehet ugyan fi ság e témában lehet a feszélyezett­ség leplezése is. Nem tudom, nem értem, hogy va- 1 lóban „fesztelenebb”, tehát őszintébb társadalmunkban miért van szükség, : miért kell — mert kell! még min- >f dig ez a hírlapi kitárulkozás, fel- ajánlkozás. Miért, hogy egyrészt ma esküszöm — holnap válók — holnap- ^ után újból esküszöm; másrészt ez a J szívós és egy életre szóló társkere- \ sés. Nem, semmiképpen sem olyan \ homogén egy társadalom, ahogyan talán sokan és naívul. nem is rossz- ^ indulattal elképzelik. Sőt: e hetero- ? génségében van szépsége, izgalma, j értelme és jövője. Az azonos tár- sadalmon belüli különbségekről van \ szó! , | Ezren és tízezren keresik a bol- j dogságot — egy másikban várva fel- fedezni azt. Járnak-kelnek közöttünk, 1 derűsek és megfontoltak, dolgosak, ^ vagy kevésbé azok és talán közben £ pironkodva adják fel a szerelem, f vagy inkább a szeretet e hírlapi pa- 'f lackpostáját: S. O. S.l if Nem tudok választ adni rá, miért i szükséges ez még.mindig?. De talán ez olyan kérdés, amire ; nem is kell válaszolni. Vagy nem /, is lehet? á frivol, cinikus és hányaveti is az el­ső benyomásra, de a valóság mégis­csak más... A szerelem — rendszerint kiderül — a felszín alatt bensőséges valami. A házasság, a „te az enyém, én a tied”, valami nagyon fontos, nagyon komoly és néha nagyon remény­telenül várt dolog. Kezembe kerül a Magyar Nemzet legutóbbi szánna: száz apróhirdetés. Száz háza­sodni, nősülni vágyó ember. S nem száz öreg ember keres magának száz másik öreg párt „őszíkék”-nek. Nem! Fiatal értelmiségi és középkorú szak­munkás, jó keresettel, lakással, vagy anélkül, gyerekkel, vagy gyerek nél­kül, karcsú, molett, szőke, barna, ala­csony, magas, vígkedélyű, korflfcly — száznyi emberi sors, mint valami reprezentatív felmérés, egy statisz­tikai átlag egyrészt arról, hogy a há­zasság, a kölcsönös egymást támo­gatás vágya, milyen elementáris erő­vel keresi jussát. Másrészt: a frivol­A tévedések szállodája A visszájára fordult jő szándék — Egy város két évig szálloda nélkül — Megugró költségek — A rossz kinek jó ? Nevessünit vagy bosszan­kodjunk rajta? Ha nem len­ne olyan szomorú a dolog, a legjobb volna nevetni miatta. De akkor önmagun­kon kellene kacagnunk. Ez pedig senkinek sem gyönyö­rűség. Ilyenkor a leghasznosabb az objektív körülményeket szidni fennhangon, vagy leg­alábbis' —. azokra hivatkoz­ni, azokat emlegetni. o o o Zahradnitzky Elemérrel, a Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat termelési osz­tályának vezetőjével igyek­szünk sorra venni azokat az eseményeket, amik a gyön­gyösi Mátra Szállóval függ­nek össze az elmúlt egy év keretében. 1969. szilveszterét még he- jehujás vidámsággal ünne­pelték a szálló összes termei­ben a jókedvű vendégek. Ak­kor azzal búcsúztak el egy­mástól a társaság tagjai, hogy egy év múlva ugyanitt találkoznak majd ugyanab­ból az alkalomból. Ebből már semmi sem lett. És a következő szilvesztert végigszórakozhatják-e a meg­fiatalított, modernizált szál­loda termeiben a gyöngyö­siek? Erre a kérdésre sem­miféle határozott módon nem tud válaszolni Zahradnitzky Elemér. Inkább úgy mondja: a szándéka az a vállalatnak, hogy a gyöngyösi szüreti na­pokra befejezze a munkát. Ha ez mégsem sikerülne, ak­kor legalább az év végére. De ma még nincs rögzített határidő a munkákra. Még ma sem, egy évvel a felújí­tási munkák megkezdése után, . , „ Nincs itt valami félreértés? Még nincs határidő? o o o Kezdetben az igény csak arra vonatkozott, hogy sze­reljenek fel beépített szek­rényeket a szobákba. Emiatt néhány villanykapcsolót rak­janak árrébb, egy-két falat, ajtótokot tegyenek odább né­hány centivel. Valamit mo­dernizálni kellene az étter­men és a presszón, illetve a bárnak nevezett benyíló he­lyiségen is. Főként szakipari munkára mutatkozott igény, amin örömmel kapott az építőipar, mivel jól téliesített munka­helyet talált a Mátra Szál­lóban a ir.unkahiánnyal baj­lódó szakipariak számára. Elvállalta a munkák generál­kivitelezését, hiszen a kezde­ti igények t érint nem sok tervezési munka ígérkezett az egészen. Aztán r'"r'"t jött meg az V "*-”t kid” rült,' hogy a ’ 1- t szek­rények miatt az egyik falat meg kellett bontani és né­hány centivel odébb felhúz­ni, de emiatt a másik, a harmadik és a többi szobá­ban is hasonló munkát kel­lett csinálni. No, ha már úgyis bele kell fogni a na­gyobb munkába, akkor jó volna több szobában a für­dőszobát is kialakítani. A fa­lat így is, úgy is le kell bontani, odább kell vinni. Nem részletezem: így jött az ötlet a lift beépítésére, a fűtési rendszer kicserélésére, a kazánház átalakítására az olajtüzelés bevezetése miatt. A beruházó, a Hungaro Ho­tels mindig előállt valami újabb kívánsággal, akárcsak a mesében az öreg halász felsége. Néhány héttel ez­előtt, november végén azon­ban kinyilatkoztatta, hogy a kívánságainak a végére ju­tott, most már becsületszóra nem óhajt egyebet. Most már a márványbur­kolat elkészítése is az igé­nyek között található. A né­hány villanykapcsoló áthe­lyezéséből ez lett, o o o . Az építőmesteri munkákat még tavaly a téli időkben elég jó ütemben végezték. A szakipari szereléssel azon­ban nem követték a kőmű­veseket mihelyt kiderült, hogy a fűtési rendszert tel­jesen ki kell cserélni, hiszen vétek lett volna még a ta­pétákat is feltenni a falakra és után kibontani a központi fűtés csöveit a falból. i A fűtésfelújítás legalább egy fél év. A kazánról a be­ruházó gondoskodik a meg­állapodás szerint. A többi anyagot már megrendelte a vállalat, de ezeket még nem igazolta vissza a címzett. Az étterem, a presszó és a bár nagyobb átalakítása miatt most már csak dolgozgatnak, hiszen ezeknek a helyiségek­nek a munkái csak legko­rábban a tavasszal kezdhe­tők el. A jó időjárás függ­vényei. A központi fűtést kell mindenekelőtt kicserél­ni, de ezzel hiába sietnek most már, a téliesítés eszkö­zének nem tudják felhasz­nálni a fűtést, hiszen — nincs. Legfeljebb egy fél év múlva kerülhet használható állapotba. Szóval: egyelőre nincs .miért kapkodni, mert min­den a kialakulás állapotában van. Előbb a határidőben kell szerződésben megegyezni. Ha az érdekelt felek közös ne­vezőre tudják hozni kívánsá­gaikat. o o o De főként: szabad-e egy olyan forgalmas várost, min! amilyen a Mátra kanulában frievő Gyöngyös, legalább két '■/re szálló nélkül h-gvni" ' z idő, a forint, az igénv összeillése mennyire szab Indmjunk ki az alaphely-i zetből. Most is bebizonyoso­dott, hogy pontosan körül­határolt feladatok hiányában nem szabad hozzáfogni sem­milyen munkához. Nem sza­bad így megrendelést adni. mert a folyamatot nem le­het megállítani, az önálló életet kezd, mint a palack­ból kiszabadított szellem. De nem szabad elvállalni sem ilyen megrendelést, mert az építő, jelen esetben'a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat nem győzhet niajd mosakodni a közvélemény előtt, hiszen az emberek nem ismerik az események ru- góil, csak azt látják a gyön­gyösiek és az idetévedők egyaránt, hogy egy egyszerű szálloda-felújítást nem ké­pes az építőipar két év alatt megcsinálni. No hiszen!... Micsoda szervezettség lehet ott....! Mondják a felszín ismeretében. Rossz propaganda ez a gyöngyösi Mátra Szálló a megrendelőnek és a kivite­lezőnek egyaránt. Márpedig ma illik adni a közvélemény lélektanára. A véletlenek sajnálatos egybeesése folytán így lett a .Mátra Szálló a tévedések szállójává. Ismét egy nemkí­vánatos „hírnévvel” gazda­gítva Gyöngyöst. És ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen senki sem oka semminek. Csupán egy kis tévedés történt. G. Molnár Ferenc A kecskeméti művésztelepen Medve András szobrászművész, Kondor Béla grafikus és Zöld Anna festőművész a kecskeméti művésztelepen csen­des környezetben készülnek következő kiállításaikra. Ké­pünkön: Medve András. (MTI-foto — Molnár Edit) A Nagylc^eö saga — Pálinkázunk? — Nem is teázunk. Ma­gyarok vagyunk mi, az ár- gyélusát, nem ángliusok — mondta 17S9. december 11-én, délelőtt 10 óra 12 perckor Bögöly közi kúriájá­ban Nagyfejeő Lajos barát­jának és volt fegyvertársá­nak, Kisfejeő Lajosnak, aki a Kurta soron birt egy önálló ámbitust. És nemcsak mond­ta, de pálinkázni is kezdett, mert ha nem kezdett volna el pálinkázni, soha ki nem alakult volna a Nagyfejeő saga. De kia1akult. Mcgpediglsn úgy, hogy ez a Nagyfejeő elhatározta, fel­hagy a legényélettel és fele­ségül veszi a pálinkafőzés­ről híres, szépnek éppen nem mondható, de legalább cefre szagú Berzencei Amáliát. Feleségül is vette, anélkül, hogy barátja, Kisfejeő Lajos gusztust kapott volna a nő­höz, ahogyan pedig ez a jobb regény-klen illeni szo­kott, mondom. ariír’:ü’. hogy gusz'ust kapoH volna Nagy­fejeő Lajos barátja nejére, született aerzenett Amáliá­ra. Ettől függetlenül négy és fél Nagyfejeő gyerek szüle­tett ebből a házasságból, már úgy fél, hogy az ötödik­nek született megszületett ugyan, de vízfejed lett. Szó­val, fél ember. Mindezekutána és mellet­te a Nagyfejeő Lajos bátyjá­nak is volt nyolc gyereke, így tehát ezzel a négy és fél gyerekkel már 12 és félre nőtt történetünk kezdetére a Nagyfejeő saga, pedig ak­kor még csak 1799-et írtunk, annak is csak januárius ha­vát. De egy pillanatot sem kell aggódnia a kedves ol­vasónak, mert majd, mint a nem mellékelt családfából is kitűnik, hogy Nagyfejeő Dénes, a Nagyfejeő Lajos bátyjának a legkisebb gyer­meke, elment a i napóleoni csatákba, s onnan egy belga hercegnőt hozott haza. Így az ungi-bergi Nagyfejed csa­lád a legközvetlenebb kap­csolatba került a Loissoin- sev'-d-rr'irche hcrcenhy csa­ládba1. De érdekes módon a. hercephy,. család is rokoni, kapcsolatba került a Nagy­fejéé CSOUÚÜGÚ. Namármost ebből a házas­ságból 17 gyerek született, a megelőző házasságokból is vagy négyszázhuszonhét, így tehát már a belga beütéssel is, de szép számra gyarapo­dott volna a Nagyfejeő sa­ga, ha mind élt volna törté­netünk jelenlegi kezdetén, 1897-ben. De hát nem élt mindenki. Néhány nevelőnő élt csak inkább, hogy a még néhány é'etbe lévő Nagyfe­jeő fiúval mezalianszot és egyebet létesítsen, miáltal be is következett az, hogy egy Nagyfejed Ubul és egy Pármai Krisztin nevezetű neve'önő között némi frigy létesült, amelyből megszüle­tett többek között Nagyfejed Lé"~7ó, Teréz. Salmon. Vr- máliet. Erédi, Béni, Matild és Gendéza. Na most képzeljék el, ezek mind férjhez mentek, illető­leg megnősültek, de már sok oldalági unokatestvér, má­sodunokatestvér, nagynéni és nagybácsi is nemzé és szülé a többi . Nanirf‘>Soőket, úrmhoay mire tidnidonl'^n-'cni ke-detéhez elé.rkf»-*iink. fri’kí 1971. iü- nvAr ks—r>An.- ^ 7;q­vetkező Nanvlp^őnk érdeke­sek m. saga szemvnntjából: nagyfeje5 T. Bálint, aki­<tße4cbrA én Alapvetően Üjabban igen gyakran vállal nyelvi szerepet a cí­mül adott alapvetően szó­alak. Figyeljük meg például a következő mondatokat: „A tanácsok alapvetően tel­jesítették feladataikat.” — „Az üzem dolgozói alapve­tően eleget tettek tervük­nek.” — „A munka termelé­kenysége alapvetően kielégí­tő volt.” — „Alapvetően eredményesnek mondható a munkájuk.” stb. Ha az összefüggő szöveg­ből kiszakított mondatok­ban vizsgáljuk a kérdéses szóalakot, akkor .egyértel­műnek, világosnak értékel­hetjük a szó nyelvi szerepét, s az alapvetően szóalak je­lentéstartalmát és használati értékét tekintve jól illeszke­dik bele a következő rokon értelmű sorba: alapvető, alapvetés, alapos, tökéletes, alapjában, tökéletesen stb. Ha azonban az összefüggő szövegben, s a közlő szán­dék oldaláról vizsgáljuk meg a rostára tett szó használa­tát, kitűnik, hogy már nem annyira egyértelmű a köz­lés, s értelmileg, érzelmileg és hangulatilag árnyaltabb lett volna a megfogalmazás, ha a közlő szándéknak és az elérendő célnak megfele­lően a következő szavakból, kifejezésekből válogattak volna a mondatok megalko­tói: 1 megbízhatóan, kielégí­tően, derekasan, egészen, hiány nélkül, lelkiismerete­sen stb. Éppen e szóalakkal kap­csolatban találkozhatunk fél­reértéssel, illetve szótévesz­téssel is. Egyesek az általá­ban szóalak helyett és he­lyén is az alapvetően szóval élnek, Az alapvető szóalak tehát nagyon fürge, és igen gyak-. ran feleslegesen kap nyelvi szerepet. Természetesen bi­zonyos beszédhelyzetben ki nem iktatható, különösen minősítő jelzői szerepében nehezen helyettesíthető más szóval. Ilyen jelzős szerke­zetekre gondolunk elsősor­ban: alapvető elvek, alapve­tő ismeretek, alapvető fel­adatok, alapvető fogok, alapvető változások stb. Alapvetően formában csalt újabban jelentkezik, s vele a 19. század közepén nyelv­újítással mesterségesen meg­alkotott alap szavunk szó­családja is bővült. Bár szük­ségünk van rá, de módjával, s csak akkor éljünk vele, amikor valóban alapjelenté­sében vállal nyelvi szere­pet. Dr. Bakos József nek édesanyja született Már­tír Emilia, s akinek az ap­ja nem volt Nagyfejeő, ha­nem Kovács Balambér. Hogy ez miért fontos? Mit tudom én. Csak leírtam. Nagyfejed L. Tóbiás, aki­nek a bátyja Leopold, de rögtön meghalt. hogy meg­született, s aki egy született Prmpenfa1vi lányt vett fele­ségül a Nyírségből, aki vi­szont, a Nyírségből a Han­ságba vágyott, de,csak Nagy­fejeő albérleti rezidenciájá­ba jutott el a Ló utca 2/b. alá. Ez sem fontos törté­netünk szempontjából, de ez­zel is telt a papír,,. Nagyfejeő Albin, Nagyfe­jéé Tasziló (az apja állító­lag mágneses volt. Vagy mágnes?), Nagyfejeő... Jó, rendben van, nem so­rolom tovább. De ha nem tudnak tájékozódni majd a Na zy fejed saga titkaiban, hogy ki kinek a kicsodája és a kicsodának micsoda a micsodája, akkor azok ma­gukra vessenekl (egri) 1971. január M.

Next

/
Thumbnails
Contents