Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
A 260 év«« NmSiä történet® A parádi üvegművészet Januártól nemcsak új évet, hanem új öléves tervet is kezdtünk, elkészültek a rövidtávú tervek, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elfogadta megyénk öt évre szóló költségvetését. A művelődésügy fejlesztésére 15!) millió forint áll rendelkezésünkre. Vajon sikerült-e ebből a valójában nem kis összegből megoldani legalább a legsürgetőbb, a legrégibb gondokat, s vajon sikerül-e biztosítani azt a minimális alapot, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy lépést tarthassunk a rohanó idő folyvást felvetődő, újabb meg újabb szükségleteivel? IHuszonkéfmillié óvodákra Városon — különösképp a peremkerületeken, valamint az új lakótelepeken — és falun évek óta aligha mérséklődő gondot jelent az óvodai ellátás: nőnek az igények, — ez egyébként helyes és természetes, hiszen az óvodában nevelt gyermekek az iskolában sokkal harmoni- kusabban fejlődnek, mint Otthoni környezetben nőtt társaik — s velük párhuzamosan igen lassan gyarapodnak a lehetőségek. A harmadik ötéves terv utolsó két évében a megye óvodás kóerú gyermekeinek 48—49 százaléka járt óvodába. Az elkövetkező öt év során új, az eddiginél is népesebb igénylőtábor jelentkezik: ez óvodás korúak létszáma 13 százalékkal emelkedik; az eddiginél 1700-zal több gyerek vár elhelyezésre. így a lehetőségekhez mért nagy áldozat — az öt év során 2&080 000 forintot fordítanak fórőhelynövelésre — is csak a~~korábbi 48—49 százalékos szint tartását teszi lehetővé. Megnyugtató, hogy lényegesen enyhülnek az egri gon- dők, hiszen a megyeszékhelyen a következő tervidőszak végére 480-nal több apróság kerülhet óvodába, Sokat tehetnének a vállalatok, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok is: saját erőforrásaikból is létesíthetnek óvodákat, mert ez dolgozóik érdeke elsődlegesen. Sőt, még ennél is kézenfekvőbb megoldás, ha társként finanszírozzák a felmerülő kiadásokat; így kisebb az anyagi áldozat, s gyorsabb az eredmény. Ha nem hiányozna ez az áldó zaíkészség, akkor a tervezett. &€- anyagi lehetőségekhez mért 1080 férőhelynél sok- kállta több várná az apróságokat, Enyhül « zsúfoltság Az általános iskolai hálózat bővítésére, korszerűsíté- ■sére, kollégiumok fejlesztésére, a tanszer- és kísérleti eszköz-ellátás javítására közel 50 millió forint áll rendelkezésre. Nagy összeg, ám tennivaló is akad bőven, mert igaz, hogy az elmúlt öl év során hattal gyarapodott s' szakrendszerű oktatást biztosító iskolák száma, hogy Javult a szakos tanítás aránya, hogy a tervezett tan- és műhelyterem-bővítések — ha határidőmódosításokikal is. de — megvalósultak; ám gondokban ettől függetlenül nincs hiány. Az iskolák közt —a tárgyi, korszerűségi és szémélyi adottságok^ eltérő volta miatt — jelentős a nívókülönbség; 54 százalékos á bútorzat- és berendezéshiányosság. Csak ahhoz 40 millió kellene, hogy ez a gond megoldódjék. Emellett ntég mindig 14,7 százalékos á szükségtantermek aránya. Igaz ugyan, hogy a tanuló- létszám — előzetes becslések szerint — öt százalékkal csökken: ám ez csak a kisebb településekre vonatkozik elsősorban, mert a városokban a körzetesítés és az egyre erősödő urbanizálódási ; folyamat eredményeként lassú ez a folyamat. Így csak az eddig a városinál mostohább . körülmények közt dolgozó falusi iskolák helyzete javul: 3W1 jhaíBítf ä» vmámm csökken az egészségtelen túlzsúfoltság, lehetőség adódik tornatermek és szobák kialakítására. Lényeges tanterembővítésre — anyagi okok miatt — nem kerül sor. A 44 új tanterem költségei így is 36 millió forintot igényelnek. Régi gondok megoldását jelenti az is, hogy 300 férőhellyel nő az általános iskolai kollégiumok befogadóképessége. Az erre fordított 13,5 millió a legjobb helyre kerül: a nehéz körülmények közt élő, munkás— paraszt fiatalok helyzetét enyhíti, tanulásukat segíti. Nem kis örömet jelent az elfoglalt szülők számára az sem, hogy mintegy 20—22 százalékkal több fiatalt fogadnak majd a napközi otthonok, hogy javul a szaktanári ellátottság, a pedagógus-tevékenység megítélésénél a minőségi munka lesz az egyetlen mérce. Középiskoláknak közel 78 millió A középiskolai hálózat fejlesztése terén a harmadik ötéves terv szép eredményeket produkált: növekedett a szakközépiskolai tanulók arányszáma, felépült a hevesi, hatvani és az egri Malom utcai középiskola, s határidőeltolódással ugyan, de a gyöngyösi is. 1975-ig új középiskola ugyan nem épül, ám a tanulólétszám várható csökkenésével bizonyos mértékben enyhül a jelenlegi túlzsúfoltság. Középiskolai szinten a negyedik ötéves terv a legsürgetőbb problémákat oldja meg. Javul a berendezési és felszerelési ellátottság, mivel a jelenlegi 40 százalékos mutató időszerűtlen. Erre nyolcmilliót áldoz megyénk, az összegen az egri és a gyöngyösi új ipari szakközépiskolák osztoznak. Évről évre gyarapszik * középiskolákba kerülő munkás—paraszt fiatalok száma, a növekedés üteme azonban nem kielégítő. Hogy a tehetséges fiatalok időveszteség nélkül, ideális körülmények közt tanulhassanak, ahhoz bővíteni kell az egyébként is kevés kollégiumi férőhelyek számát: 1975 végére a mostaninál hétszázzal több falusi fiú és lány juthat kol„A jövőben az igazgatás egyre inkább az elektronikus agyak segítségévei történik”. (Isaac Asimov fizikusbak a L/Europeóban megelcnt futurológiái sikkéből). I. FEJEZET Kevés nyomasztóbb dolog lehet a világon, mint amikor az ember késő este, esős, szeles, hideg időben megérkezik külföldön valahová, ahol még sohasem járt, és — jóllehet egész utazása alatt abban reménykedett, hogy valaki várni fogja — nem vár rá senki. Keserves hajózás állt mögöttem. Igaz, délután, amikor a fredericiai öbölben felszálltam a Sonderborg nevű Diesel-motoros bárkára, még igencsak kellemesnek ígérkezett a kirándulás. Sütött a nap, gyenge szellő futkosott a fedélzeten, körülöttem nevetgélő emberek, daloló táskarádiók, hancúrozó gyerekek. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, fogyott a nép, esilégiumba. A gyöngyösi, egri és hatvani férőhelybővítés együttesen 49 milliót igényel. Előrelépést jelent majd az is, hogy a megyei művelődésügyi osztály arra törekszik: lényegesen csökkenjen az egyes középiskolák közt ma még meglévő nívókülönbség. Nem kevésbé örvendetes az sem, hogy 1975 szeptemberében 13 százalékkal több fiatal kerülhet szak- középiskolákba, mint jelenleg. Mi jut népművelésre? Az eredmények mellett itt is a gondokat lehetne először sorolni. Negyvennégy művelődési intézményünk nem felel meg jelenlegi besorolásának korszerűtlensége, hiányos felszerelése miatt. A könyvtárak állománya hiányos és nem gyarapodott az eredményes működéshez feltétlen szükséges ütemben, nem alkalmazkodott kellőképp a rohamléptekben fejlődő kulturális igényekhez. Múzeumi vonalon is akad tennivaló, javítani kell a megyében működő múzeumok szakmai irányítását, növelni kell a raktárkapacitást, több restaurátorra van szükség, meg kell oldani az Egri Vármúzeum áttelepítését. Feladat bőven van, forint viszont nem túl sok: az összkiadások fedezésére 13 millió 900 ezer. Művelődési házak építésére, korszerűsítésére — az egy gyöngyösit kivéve — nincs pénz. E téren megoldást csak a helyi kezdeményezések, a művelődés helyi patrónusai- nak összefogása eredményezhet, rajtuk áll, hogy milyen ütemben, miként lépünk előre. S ez végső soron így is helyes, mert a helyi kulturális pezsgés motorját helyben kell megtalálni. Eddig a tervek és lehetőségek. 150 millió azonban nem lehet — a leggondosabb beosztás esetén sem — öt év kulturális igényeinek forin- tális fedezete. Ám nemcsak központi erőforrások vannak minden vállalat, termelőszövetkezet áldozhat a köz javáért. Ha ebben az igyekezetben nem lesz hinny, akkor fél évtized múltán menet éned őssel készíthetünk számvetést. Pécsi István Sonderborg ugyanis vízi vicinálisnak bizonyult, majd minden d ütnénél kikötött, partra tette az utasok ki- sebb-nagyobb csoportját. Közben elborult az ég is, a szellő süvítő széllé izmosodott, a bárka előbb döcögni, tántorogni kezdett, aztán már úgy hán”ta-vetette magát, a méteresre nőtt hullámok oly gorombán pofozták ide-oda, hogy csontjaim megpuhultak, gyomrom félpercenként helyet cserélt a tüdőmmel, szédelegtem, émelyegtem. Féltem is, mi tagadás. A szóban forgó vízi jármű tudniillik apró jószág volt, nem sokkal nagyobb, mint a dunai kishajók, amelyek Pesten az átkelő forgalmat bonyolítják le a két part között. És ahogyan erősödött a szél, nőttek, tarajosodtak a hullámok, mind kisebbnek tűnt. Dióhéj! Minthogy az útnak ezen az utolsó szakaszán már egyedüli utasként tartózkodtam t. fedélzeten, még csak arra sem volt alkalmam, hogy társaim tástfitedéséMii A RÉGI MAGVAR üvegművesség történetének egyik ismeretlen fejezete tárul fel az olvasó előtt Takács Béla sárospataki kutató közelmúltban megjelent Parádi üvegművészet című könyvében. Egy ma is működő szocialista üzemnek, a Parádsasvári Üveggyárnak a XVI. századig visszanyúló munkáját, valamint jelenét vázolja fel, a fennmaradt tárgyi emlékek, statisztikai adatok, különféle topográfiai munkák és levéltári dokumentumok alapján. A Mátra aljában elterülő Párád község elsősorban gyógyvizeiről és gyógyforrásairól ismeretes hazánkban és külföldön. Azonban Párád a magyar ipar történetében is jelentős helyet foglal el, mert itt működik országunk egyik olyan üveggyára, amely több mint 260 éles múltra tekint vissza. Levéltári adatok azt bizonyítják, hogy a Párád szomszédságában levő Bodonyban már a XVI. század elején üveghuta működött. Üveghuták voltak Szu- hán és Hasznos falvak erdőségeiben is. Ezek a kis manufaktúrák úgy vándoroltak a Mátra vidékén, ahogy a fa fogyott a műhelyek körül. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a mai Parádsasvári Üveggyár" elődjét, a parádóhutai műhelyt 11. Rákóczi Ferenc alapította 1708-ban. Az új üzem létrehozása is része volt a fejedelem nagyvonalú iparpolitikájának. Sajnos azonban ez a műhely csak néhány évig termelt, mert ismeretlen okokból 1711-ben beszüntette működését. Több mint egy évtizeddel kérőbb, 1727-ben indult meg újra a munka a parádóhutai műhelyben. A II. Rákóczi Ferenc által alapított parádóhutai műhelyt negyvenéves működés után, 1767-ben áttelepítették a mai Parádsasvárra. ahol a modern üveggyár napjainkban is termel. A huta áttelepítő sének évét levéltári kutatás alapján határozták meg és ez eloszlatta azt a téves nézetet, amely szerint a Parádsasvári Üveggyárat 1814-ben alapították. Az új huta termelése az áttelepítés után fokozatosan fellendült. 1785-ben már az ország legnagyobb városaiban közismertek voltak készítményei. Jelentős évszám a huta tö-^n^bec az 1803-as esztendő. Ekkor meg, megszokott dolog-e az effajta időjárás ezen a tájon, a Kis-Belt tengerszorosban, jelentéktelen ügy-e az ilyen ugrobugrálás, vagy tényleges viharba, életveszélybe kerültünk. A fedélzeten néha átkacsázó matrózok arcáról semmit sem tudtam leolvasni aggályaimmal kapcsolatban a gyenge világítás és a sűrű eső miatt. Megkérdezni — restelltem. így hát csak ott kuporogtam, a kormányfülke szár- nyéka alatt, és alig vártam, hogy végre ismét szilárd talajt érezzék a talpam alatt. Most már érzek, ha nem is a talpam alatt. Itt ülök ugyanis az aarlesi hajóállomás várótermében, de a hangulatom nem jobb, mint korábban. Hiába táviratoztam Renátának még tegnap Odenseéből, nem jött ki elém. Nem kapta volna meg az üzenetemet? Beteg? Szabadságát tölti valahol? Vagy másfél hónap után már azt is elfelejtette, hogy kicsoda lehet az a Kopra Tibor, Budapestről? Bennem nemcsak megismerkedésünk minden mozzanata eleven, az együtt töltött órák legapróbb részleteire is emlékszem. Szerdai nap volt, kora délután, színhely Budapest, a Béke Szálló hallja. Könnyű nyári' ruhában a közepesnél valamivel alacsonyabb termetű, fiatal nő jön lefelé a lépcsőn. Bal karján apró táska, a jobb kezében selyempapírba göngyölt hosz- szúkás csomag. A recepciós pult elé ér, szól valamit a portásnak, az felém int. Felállók a korosszékből, félúton találkozunk. — Renate Lins kisasszonyhoz van szerencsém? — kérdem németüL ö mcsois’cgva! Sasszerelték fel a gyárat speciális köszörűműhellyel. Ennek felállítása lehetővé tette, hogy az eddig fúvott technikával díszített üvegek mellett a kristálytechnika módszereit is felhasználják a termékek díszítésére. Párád, ha egy kissé megkésve is, de felzárkózott a XIX. század elején azok közé a magyarországi huták közé, amelyekben a korábbi hutatechnikával készült üvegtárgyaik mellett egyre művészibb, tökéletesebb, köszörült edények kerültek ki a mesterek kezei alól. 1819-ben újjáépítették és bővítették a hutát, termelékenysége ennek következtében megnövekedett. A parádi huta készítményei ekkor már külföldre is eljutottak, elsősorban a balkáni országokba. MÉG NAGYOBB lendületű fejlődés indult meg a hutában 1840 után, amikor a Károlyi család bérletébe, majd birtokába került a debröi uradalom és vele együtt a parádi üveggyár is. 1846-ban már kiállításon is részt vett az üzem Budapesten és termékeivel ezüstérmet nyert. A gyár technológiailag is állandóan fejlődött. Párád hazánkban az első üveggyár, ahol a tüzeléshez, illetve a kemencék fűtéséhez először használtak szenet. A Károlyi család különösen sokat tett azért, hogy a P?>rái üveggyár állandóan fejlődjön, készítményei művészi színvonalon álljanak. Ezt a fejlődési folyamatot egy időre leállította ugyan az I. világháború, de ennek elmúltával a gyár újra az élvonalba került. 1926-battí külön lerakatot létesített a gyár Budapesten, ahol aa üzem termékei állandóan megtekinthetők és vásárolhatók voltak. A II. világháború nehéz évei után mégis úgy látszott, hogy a gyár végleg megszűnik. Az üzem állami tulajdonba került és az akkori iparpolitika úgy látta, hogy nem érdemes fenntartani a parádi gyárat. A gyár több éves szünet után, 1954-ben mégis újra megkezdte működését, de teljes újjáépítésének befejezésére csak 1964-ben került sor. Ettől kezdve soha nem tapasztalt fejlődésnek indult 1961-ben sikeres ólomkristály kísérletek eredményeként, megkezdték a kehely- szériák és díszműáruk sorozatgyártását. Ezzel egy időben megindult azok nyugati exportja is. A gyár rohamos fejlődését az bizonyítja legjobban, hogy 1954-től az újjáépített üzem termelési értéke 1964-ig csaknem ötszörösére emelkedett. exportja pedig az összes termelés 49 százaléka volt. Az üzem ólomkristáltf termékeit elsősorban Kanada, Franciaország, az Egyesült Államok, Anglia, Svájc vásárolja, érdeklődve as újabb dísz- és használati üvegek iránt. AZ IPARTÖRTÉNETI szempontból rendkívül érdekes könyvet 54, a huta történetéről és termékeiről készített fekete-fehér és színes kép teszi szemléletessé. Mentusz Károly Zoltán és Lakatos Imre írásai) foglalkozik. Király Gyula az úttörőszervezet hatását elemzi a magyar pedagógia fejlődésében, Nagy Sándor Sarkadi Imre, a korán elhunyt magyar író jelentőségét méltatja. Bihari József előadásában azt vizsgálja, hogy az orosz és a szovjet útleírásokban hogyan tükröződik Eger város élete. A tudományos közlemények: Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről című fejezetében Zombor Zoltán, Mák Mihály, Chikán Zoltánná, Annási Ferenc, Nagy Lajosné, Erdész Edéné, Futó József, Strbák István, Udvarhelyi Károly, Molnár Dezső, Sárik Tibor, Szőke- falvi-Nagy Zoltán, Örhalmi Ibolya és Friedrich Sándorné, Kovács Irén e sorok írójával közösen készített dolgozatai találhatók. A nyelv- és irodalomtudományok köréből között dolgozatok egy része helyi, más része országos jellegű. Bihari József H. Tóth Imrével közösen készített közleményükben Asbóth Oszkár. » magyar szlavisztika elhunyt, neves képviselője orosz tudósokhoz intézett leveleit közlik. Nagy Sándor a megyei ifjúsági mozgalomra vonatkozó kutatásai újabb eredményeit közli: A demokratikus pártok és az egyház által szervezett ifjúsági szervezetek tevékenysége 1945— 1946 című dolgozatában. Fekete Péter Tiszaszőllős földrajzi neveiről, készített dolgozata második részét bocsátotta közre. Kávásy Sándor azt vizsgálja, hogy Kossuth hogyan véle'-edik a nemzetiségi kérdésről emigrációs irataiban. A természettudományok köréből Perge Imre, Szűce László, Zétényi Endre, Vajon Imre. Sándor Ferenc. Pócs Tamás. Károlyi Árpid, Balogh Márton — az utóbbi három közösen — tett közzé dolgozatot. A Miscellanea-ban Ary Tibor zeneművei és Bély Miklósnak a testnevelés- és sporfcterminológiáról készített dolgozata található. A napokban hagyta el a nyomdát az egri tanárképző főiskola tudományos közleményeinek VIII. kötete, amelyben a főiskola oktatói tudományos kutatásaik legújabb eredményeiről adnak számot. Lenin életműve jelentőségével (Zombor Kefelent az egri tanárképző főiskola tudsinínyos közém* nyelnek legáiakb kötele zet nyújt, bemutatkozom. Elmondom, a főszerkesztőm engem bízott meg, hogy kalauzoljam Budapesten. Ö közli, hogy átutazóban van, este hétkor indul tovább a vonata. Ezt sajnálattal veszem tudomásul, egyidejűleg kijelentem, hogy számomra öröm és megtiszteltetés, hogy kísérője lehetek, és remélem hogy legközelebb több időt tölt nálunk. Ez nem farizeus udvariaskodás. így is gondolom. Mert szép és vonzó ez az ifjú dán kolléganő. Még ilyen csinos közgazdász-újságíróval nem találkoztam Sötétkék szeme pompásan illik a szőke hajkoronához, fitos orra, akaratos álla merész, harcias jellemet sejtet Alsó ajka kicsit duzzadtabb be-beszívja, úgy tűnik, mintha bármely pillanatban kibuggyanhatna belőle a visszafojtott kacagás. Egyáltalán, ennek a lánynak minden porciká,iából sugárzik a derű, az életkedv. Átsétálunk a haliból nyíló presszóba, hogy egy fekete mellett programot csináljunk. Mielőtt bármit is ajánlhatnék, átnyújtja a se- lyemoapírba burkolt valamit. Ezüstdugcs palack. — Dán konyak — mondja, ötcsillagos.. Főtábornok. Azért adom, hogy lekenye- rezzem és teljesítse egy nagy kérésemet. ^ összeteszi két kezét, úgy néz rám, mint aki az életéért könyörög. De a szeme sarkában huncut szikra ugrál. — Állok rendelkezésére. Mi volna az a nagy kérés? — Tulajdonképpen nem is egy, hanem három. Először is, ne vigyen engem se múzeumba, se kiállításra. — Rendben van. ffOlytaijlt&) 1 Mire költünk 150 milliót!- ■>#*' Kürti András:
