Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
K0KTEQ, Társadalmat hivataláról olyanok számára, akik egyszerűen kulturális — vagy politikai szintjüknél fogva nem látnak bele a dolgok „mélyébe”. Mert nem kevés ám azoknak a száma, akik vérükben, sejtjeikben, talán tán még kromoszómáikban is érzik a régi jogos undort a hivatallal szemben és éppen ezért kézzelfogható módon „sejtjeik újra rendezését” várják a szocidlizmus hivatalától. Magyarán mondva: tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy bürokratikus-e egy ügyintézés, vagy az ügyintézés általában, hanem az esetek nagy többségében arról van szó, hogy a hivatalról, vagy hivatalból ítélnek. s És lássuk be, nem logikátlan az § ítéletalkotásnak eme formája. A $ szocialista társadalmi rend hiva- < § tálairól van szó, olyan intézmé- ‘ ^ nyék, szervek, vállalatok hivatalai- ról, amelyek a szocialista társa- ^ dalmi rend keretein belül funkció- ^ nálnak és amelyeknek tevékenysé- ge természetszerűleg elválaszthatat- § lan a társadalomtól. És ha így van, mert így van, akkor nem is tűnik már olyan botorságnak a mondás: a társadalmat hivataláról is megismeri az ember. A mi dolgunk a mi valameny- nyiünk dolga, hivatalbéliek és hivatalon kívüliek közös dolga, hogy minden hivatal méltó legyen ehhez a társadalomhoz, hogy igenis fölmérhesse benne minden ember — az Átlag Ember is: ez a szocialista társadalmi rend hivatala! iwwwww—ww——wwwmw—— ' - a'r*-sr*fssssfsj,ssrsfsrssssfssrsssssssssr/'f?j Jól fizetnek a szülők Elkeseredetten én idegesen * legyintett. _ Ne is kérdezd! Majdnem megbukott a fiam. És az anyja egy kismotort akart neki venni karácsonyra. Képzeld el ezt a furcsa szituációt. Hát meg lehet érteni az embereket"? A szép piros Opel surranva kanyarodik be az új lakótelep egyik utcájába. Tömve van. Két fiú és egy ''lány a hátsó ülésen, elöl is egy lány, a vezető mellett. A volán mögött ülő fiú még nem érettségizett le. De rendszeresen megkapja a főmérnök papától a kocsit. Főként a hétvégeken. Ilyenkor a haverokkal együtt mennek kirándulni. Irtó klassz fej, mondják rá a lányok. A fiú méltósággal viseli él a társai udvarlását Már most van tartása. Ebben nemcsak a papa pozíciója, hanem a piros Opel ‘ is » Gyöngyösön asz általánös gimnázium két. osztályában kérdeztük meg a gyerekeket hogy mit kaptak karácsonyra. Néhány érdekesség: négyezer forintos magnó, háromezer forintos írógép, közel másfél ezer forintos ékszer. Ezek vezetnek A karórák, a nagyobb értékű sportcikkek már fel sem tűnnek. Döntő azonban a könyv. De akik csak könyvet kaptak, azoknak a karácsonyi ajándéka nem érté el a száz forintos összértéket. A két szélsőséges eset tehát elég nagy ívet fog át ' Két gyerékkel külön is beszélgettünk. Mind a kettőnek hármas volt a félévi tanulmányi átlaga. De 'ok kétten kapták a legértékesebb ajándékokat is, anélkül, hogv ezeket kérték volna. A szülők „önként” vették meg a drága holmikat. Csupán annyit kértek cserébe: tanuljon jobban a gyerek ezentúl. A jutalom tehát ^megelőzte a teljesítményt. A fogadkozás ugyan elhangzott, de a szabó is azt mondja, ha a ruha csináltatási díját már előre kifizetik, a munkájáért a végén nem kap semmit. Nincs is kedve az Ilyen ruhán dolgozni. Zsuzsa ragaszkodott ahhoz, hogy a nevét ne írjam ki. Ő egy nyolcszáz forintos gyűrűt, ötszáz forintos fülbevalót és több mint száz forint értékű könyvet kapott. A gyűrűre számított, de a fülbevaló nagyon meglepte. A család keresete megfelel az átlagnak. Csak az apa dolgozik, a mama a háztartást vezeti, a nagyszülőkkel élnek együtt, akik közül a nagypapa nyugdíjas bányász. Egy kis mellékest szed még össze a tsz-töL Zsuzsa az egyetlen gyerek a .családban. A napi gondoknak csak egy részét ismeri. Rendszeresen bevásárol. A takarítás és a mosogatás az ő feladata. Takarékos életmódot folytatnak, a pénzt jól beosztják. Betétjük nem szokott lenni. De most majd elkezdik a gyűjtést, hogy mire érettségizik, meglegyen a bútora Zsuzsának. A kislány kozmetikusnak készül. Elhatározásában közrejátszott a szakma anyagi oldala is. Bár ő úgy gondolja, hogy egy háromtagú család havi kétezerből jól meg tud élni, tehát a kozmetikus foglalkozásnál túl sok pénzre nem számít. A mamája azt mondta, hogy szeretné, ha év végére az átlagát legalább egy egészszel felemelné. Nem nagy kívánság, csak egy kipsát többet kell tanulni, mint eddig, állapította meg a kislány. Naponta átlag másfél-két óra jut Zsuzsának „kikapcsolódásra”, és a hét utolsó n&pjain a Klub, tánccal együtt. H. Árpádnak már sokkal gazdagabb karácsonya volt. A fa alatt egy négyezer forintos magnót talált, mellette ötszáz forint értékű hangszalagokat, kétszáz forintba kerültek a repülőmodellek és még egy tiszta százas is jutott a sor végére. . Nem kérte ezeket az ajándékokat. Ügy tudja, az apja három és fél ezret keres a munkahelyén, az édesanyja is körülbelül ennyit, mint haris- nya-szemfelszedő. Van egy kertes családi házuk, a nyári ra egy kis halásztanyát esz- kábálnak össze. Autó még nincs, mert az apa ijem szeret vezetni. Arról van szó, hogv vesznek majd egy 850- es Fiatot, ha Árpád már a tizennyolcadik évét betölti. Felajánlották neki a nyárra a kismotort, ha legalább öt tizeddel nő meg az átlag a bizonyítványban. Ez a pénz bent volt már a takarékban, de Árpád kölcsönadta a szüleinek, hogy húsvétra a bútort ki tudják cserélni és megvegyenek hozzá mindent, ami kell: szőnyegeket, csillárt például. N Szerinte ahhoz, hogy rendesen meg. lehessen élni, szeméi venként legalább néavezer forint jövedelemmel kell rendoiv»zme mindenkinek' a családban. Néki is van állandó pénze. Havonta egy százast Kap otthonról, de foglalkozik állattenyésztéssel, és abból is csurran-cseppen. Most fehér egereket és tengenmalacokat tart otthon a lakásban. Senki sem szól érte. Eleinte műszerésznek készült, mert ahhoz sokat kell tanudmi, hogy valaki állatorvos legyen, de most már döntött: műszaki rajzoló lesz Az olyan érdekes. Ezek a gyerekek nem kö~ vetelődznek, legalábbis többségük nem az. A szülők tömik őket Mintha meg akarnák őket vesztegetni, mintha így akarnák lekötelezni őket arra, hogy tanuljanak, teljesítsék kötelességüket és értékeljék azt a szeretetet, amivel körül veszik őket otthon. Valami szótlan és görcsös szeretetvágy sejthető meg a nagylelkű adakzoások mögött. A gyerekek pedig megsajnálják az „öregeket” és elhatározzák: egy kicsit tanulnak, ha úgy oda vannak a szüleik ezért. Vajon jövőre mát vesznek ezek a szülők? <ffmf) Majoliha Évente 400 tonnányi készáru hagyja el < a városlödi majolikagyárat. A folyamatban levő üzembővítés befejeztével — 1971-től — termelési értékét megkétszerezi a nagyműltú gyár. Képünkön: Hajgató Kálmán kézi munkával díszíti a Miska- kancsókat. (MTI-foto — Jászai Csaba felv. — KS) Kemencesült, kemencemeleg (?I) A címben idézett összetételeket a következő mondatokból emeltük ki: „A ke- mencesült kenyér vonatkozásában olykor feszültség tapasztalható.” — „A közönség szívesebben vásárolja a kemencemeleg kenyeret.” Mindkét összetétel csak újabban kap nyelvi szerepet, elsősorban hivatalos közleményekben, jelentésekben. A kemencesült jelző különösen furcsa, és nem is nyújt egyértelmű közlést. A ke-' mencemeleg nyelvi forma már világosabban utal a kifejezendő tartalomra és minősítésre. Régebben is szoktuk mondani, hogy azon melegen ette a kenyeret, ahogy a kemencéből kiszedték. A kenyér szóhoz társított jelzők sorába mégis nehezen illeszthető be a két rostára tett összetétel. Jó izeket csal az ember szájé' '->a friss, puha, meleg, omlós, foszlós kényéi 'élünk,, de ugyanezt nem sztal- juk, ha a két nagyon hivatalos ított jelzőt társítjuk a kenyér szóhoz. " Népdalaink, közmondásaink a meleg,, puha, friss kenyér jelzőjéül a lágy melléknevet használják gyakrabban: Lágy kenyérre várja (Szívesen-látja vendégül). — Lesz még szőlő lágy kenyérrel. (Lesz még jó sorunk is) stb. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a felsorakoztatott régi jelzők, megnevezések „köznapiak”, s nem alkalmasak arra, hogy szakszerűen minősítsük velük a kenyeret. Nem hisszük, hogy rontaná egy jelentés „szak- szerűségét”, ha az idézett mondatokban például ilyen nyelvi formálással közölték volna a tényt: Meleg, puha, friss kenyérből olykor kevesebb jut az üzletekbe. A közönség szívesebben vásárolja a lágy, puha, friss, meleg kenyeret. Él az egri nép száján a lágymeleg kenyér jelzős szerkezet is. A bizonytalan képzeteket is keltő kemencesült ös.z- szetételt a vásárló közönség nem használja, s friss, lágy, meleg, frissen sült, puha kenyeret kér. Ezek a jő magyar szaVak, kifejezések a hivatalos jelentések, közlemények nyelvi formálásába is beleférnek. A kemencesült összetételt nem tarthatjuk sajátos szakszónak sem, csak a túlszakosítás, az el- hivatalosítás szülte felesleges nyelvi formának. Dr. Bakos József \ Miért lett öngyilkos Kajevác Brúnó 1 — Hallottad? Kajevác Brúnó öngyilkos lett! — mondták nekem a folyosón és ha nem keramit kockán állok, földbe gyökeredzett volna a lábam: Kajevác és az öngyilkosság! Tűz és víz. Derű és ború. Egészség és betegség. Tökéletes ellentmondás. Hihetetlen, hogy ez az életvidám fickó, ez az eínyűhetetlen energiájú, optimista ember kinyúljon a rumos pohár után, hogy józan életű ember létére alkoholmérgezéssel vessen véget életének. Mesélték, hogy operaáriákat énekelve haldoklóit és a gyomormosó szondát háromszor is megcsókolta, — de hála az orvostudománynak, juszt is sikerült megmenteni A rum ezúttal nem tudott ölni. Es most ott ülök Kajevác betegágyánál, nézem másnapos arcát, kerülgetem még mindig erősen rum- szagú leheletét és nézem pórusait, amint még mindig ki-kiizzadnak egy . féldécit, kísérő nélkül. — Miért tetted ezt barátom? — Miért? Nem fogod elhinni. Egy blúz miatt. A feleségem blúza miatt. Ne bámulj! Józan vagyok már, tudom, mit beszélek. Neked elmondom, te megértesz engem, az a szakmád, hogy beleláss a lélek rejtett titkaiba is. A blúz miatt igenis, amiatt akartam eldobni az életem. Így történt. Illetőleg úgy, hogy még tavaly vett Amália egy nadrágkosztümöt. Irtó boldog volt, mert azt hitte, hogy a fenekén feszülő nadrágtól rögtön fiata- labbnak is látszik. Ráhagytam. En marha. Ha akkor megutálta- tom vele ezt a divatot, akkor most... Eh, hagyjuk... Nos, a dolog úgy folytatódott, hogy nejemnek, aranyos és még arányos Amáliámnak eszébe jutott, hogy a nadrágkosztümöt sokkal jobban ki tudná használni, ha a nadrághoz csináltat plusz egy blúzt. Egy nadrág, két blúz, az két nadrágkosztüm, mondta, kikérve véleményemet és én idivolt a blúz, hogy vétek lett volna azt a blúzt, ahhoz az egyetlen nadrághoz hordani. Egy ilyen blúz megér még egy nadrágot, plusz. Mert akkor a két nadrág és a két blúz, az voltaképpen négy nadrágkosztüm, mondta ismét és én igazat adtam neki. Vettünk tehát egy wsssssss/ssssssjrssjrssssssssssssssssssss/sssssss/ssssssssssssssssss*sssssssss/ssssssssss/sss/sssssssssfsssssfssssssssssssssssssysssssssysssssssssssr, rom blúz, összesen három a köbön variációt tett lehetővé, de még mindig ott maradt a legutolsó blúz, amihez vétek lett volna nem venni egy nadrágot, hiszen az a legújabb blúz, olyan blúz volt, amihez fogható talán nincs is. És így vettünk egy nadrágot, amely csodálatos variációkat tett lehetővé, a nadrág per tangens alfa szorozva egy blúz négyzetével, törve a frásszal Ami engem ért! Amikor Árnál retkem örömmel ugrott a nyakamba, hogy éii- lyen okos is, voltam, amikor a legutóbbi blúzt, illetőleg a nadrágot, szóval, hogy a nadrágot a blúzzal megvettem neki, mert most vesz mellé még egy nadrágkosztümöt, amelynek nadrágja és blúza külön-kiilön is lehetővé teszi, hogy coslnus~ alfa per sinus delta ipszilon törve a fény sebességének négyzetével és osztva az én idegrendszeremmel, amikor... + d + /l c-«estc*~ óta lelkesen helyeseltem. Nem telt bele sok idő, látom, hogy bánatos arccal kering, mint valami részeg szputnyik, a ruhás- szekrény körül. Gyanús volt a uolog és gyanúm be is igazolódott. Olyan szén. olyan bájos és olyan hercig nadrágot. Külön. Amihez mondanom sem kell,, hogy rövid idő múltán, — hogy a nadrágot jobban ki lehessen használni — vettünk egy cuki kis blúzocskát. _ így aztán a már három nadrág és ahá— Ne, ember, ne tovább! — ordítottam fel, és hörögve *keresni kezdtem a rumot, hogy elpusztítsam meggyötört életiéi. (epri) I Az átlag ember, vagy ha úgy ^ tetszik: az ÁTLAG EMBER ügyes- § bajos dolgát intézvén betér a hi- $ vatalba. Sőt: a HIVATALBA.' Va- ^ lahogy úgy alakult ki nálunk a ^ történelmi reflex, hogy a magyar | ember soha sem szeretett hivatal- ^ ba járni, se kis „h”-val. se nagy ^ „h”-val, egyszeren azért, mert ami1 5 a hivataltól kapott, azt semamikép- ^ pen sem tehette volna ki az ablak- ^ ba. A hivatal és a magyar dolgozó ^ ember kutya-macska barátsága, ^ örök ellentéte, „megihlette” íróink, ^ költőink legjavát is és hiába telt ^ el már negyedszázad a felszabadu- S lás óta. bőven maradtak még re- miniszcenciák a hivatalt illetően. 5 Mondhatnánk, hogy a gyökerek Sj mélyen az osztrák—magyar mo- § narchia múltjába nyúlnak, mond- ^ hatnánk azt is, hogy a dzsentri ^ Magyarország penetráns hivatal- ^ ország volt, ahol még jószerint a ^ bürokráciát sem művelték becsü- ^ lettel. Nem véletlen hát, hogy egy- ^ részt az ügyfélnek, másrészt magá- 5 nak a hivatalnak is volt mit és van 5 mit levetkeznie történelmi ványadt ^ /gúnyájából. Vétkezi is: kerül is le !> gönc. marad is fenn éppen elegen- $ dő. S S Nekünk most már ugyan sok ^ dolgunk nincs a múlt idők hiva- $ tatával, törődjenek ezzel azok, akik | a hivatal történetét hivatalosak ! megírni az egykori utókor számá- 8 ra. Ránk ebből csak annyi tarto- ^ zik most mint az alkalomszerűen i megformált közmondás citálja: tár- ; sadalmat hivataláról ismeri meg az ; ember. j Mármint a fentebb említett Átlag j Ember! S Mert tudniillik, ha ügyfelünk, ■ aki többé kevésbé távol áll a poli- 1 tika gyakorlati és elvi sodrásától, aki a rendszerrel nap mint nap úgy találkozik, hogy — ez a jó! — ; észre sem veszi, mert oly termé- : • szetes közeg számára a szocializmus, mint halnak a víz — nos, hogy ' szóval ez az ember, ha belép a hi- 1 vatalba, "'ügyét intézvén, nagyon " könnyen tesz egyenlőségjelet a hi- 1 vaital és a szocializmus között. Nem kell különösebb szarvasokoskodás " ahhoz, hogy megértsük: ha a szocializmus fennkölt ’ dolog és ha a ’ hivatal is fennkölt dolog, akkor ^ gyanúsan lehetséges, hogy a hiva- 5 tál és a szocializmus egy és ugyan- ’ az. Áldassék e logika és legyen is : úgy. Semmi baj sem a szocializ- ’ mussal, sem a hivatallal, ha az ‘ utóbbi méltóképpen képviseli az " előbbi eszméjét és eszményét. A baj azonban ott kezdődik, ha a hivatal — sajnos általában bármilyen 1 hivatal — rosszul, hogy ne mond- ‘ jam pökhendi módon, vagy hogy ' inkább kereken kimondjam, régi kincstári módon képvisel egy ma- ! ga sem tudja milyen eszmét. Az Átlag Ember bemegy ebbe a hiva- , talba, már eleve lélekben négyszer is megdörzsöli talpát a nem létező lábtörlőbe és úgy lép be, hogy nagy ugyan benne a bizalom, de nagy az aggódás is, mert ettől a helyiségtől, ettől a hivataltól, az ott dolgozó emberektől függ sorsának kisebb vagy nagyobb fokú változása. És ha ezzel az emberrel szemben két-három fiatal, zöldfülű taknyos, vagy dörzsölt, lélektelen öreg úgy bánik, ahogy egykoron a tiszttartó úr sem a kutyájával — könnyű a felmordulás és könnyű a méltatlan vád a szocializmusra. Lehetne mondani, hogy talán mégis csak ostobaság, valami pisz- licsári kis hivatalba betévedt ember jogos nyűglődéséből is vizes lepedőt húzni a szocializmusra. Utóvégre nem egy járatlevél pecsétjén. -vagy egy SZTK-igazoláson‘ áll vagy bukik az emberiség eddigi legmodernebb koreszméje. Utóvégre mégsem egy fafejű, lélektelen bürokrata vagy egy nyálas szájú rátarti pökhendisége fémjelzi ezt az országot és azt az emberséget, amelyet a szocializmus gondolata adott ennek a társadalomnak. Bizony nem! De bizony, igen: a nem is bevés
