Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

Cukorgyár m&iffilcca nefilcixi Üzem munkások nélkül Á tanácsi tervezés és gazdálkodás lehetőségeire»! írta: Dr. Pápay Gyula, a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára n. A tanácsi tervezési mun­ka továbbfejlesztésén kívül jelentős állomáshoz érkez­tünk a tanácsi testületek ál­tal elfogadott célkitűzéseit, terv, költségvetés megvalósí­tását jelentő tanácsi gazdál­kodási tevékenység szabályo­zásában is. A politikai alapkérdés, a cél azonos a tanácsi tervező munkában meghatározottal, — természetszerűen —, de a tanácsok költségvetésének, fejlesztési alapjának szabá­lyozásáról és gazdálkodásuk rendszeréről szóló kormány- határozat önmagában is je­lentős és olyan sok új vo­nást tartalmaz, olyan kötött­ségeket old fel, amely külön is figyelmet érdemel. Mi újat hozott ez a kor»' mányhatározat, mi a tovább­fejlődés lényege? Ilyenként említhető, hogy a községi ta­nácsoknál 1971-től kezdődő­en egy pénzalap jön létre — az eddigi kettő helyett —, a költségvetés és ez tartal­mazza a szükséges pénzesz­közöket, a tanácsi szervek, intézmények, feladatok fo­lyamatos ellátását szolgáló működési és fenntartási ki­adási előirányzatokat és a fejlesztési célú pénzeszközö­ket is. Ez lehetővé teszi a községi tanácsoknak, hogy együtte­sen tudják áttekinteni a fenntartási, működési és fej­lesztési célkitűzéseket és szükség esetén megfelelő döntéseket is hozhassanak a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználását ille­tően. Ha ehhez még azt az új vonást is hozzávesszük, hogy a tanácsok a jövőben a fenntartási, működési és fejlesztési célkitűzéseket szolgáló anyagi eszközöket — az eddigi teljes külön- választottságtól eltérően — átcsoportosíthatják, — a kö­telező előirányzatok kivételé­vel, akkor láthatjuk, hogy lényeges előrehaladásról van szó az önálló gazdálkodás területén. Nagy jelentőségű változás, hogy a költségvetési bevéte­li szabályozók új rendszeré­ben kapcsolat jön létre a he­lyi tanácsok és a területükön működő tanácsi és nem ta­nácsi vállalatok, Ktsz-ek, ÁFÉSZ-ek, tsz-ek között, a helyi tanácsok érdekeltek a szervektől elvont állami és a tanácsok részére átenge­dett, megosztott bevételek­ben. A községben a költségve­tés, a városokban a költség­vetés és a külön fennmara­dó fejlesztési alap bevételeit ezután három forrásból kap­ja: a tanácsok részére meg­határozott saját bevételek­ből (adók, illetékek, intéz­mények működési bevételei), a központi bevételi források­ból a tanácsok részére áten­gedett hányadból és a me­gyei tanácsi hozzájárulásból. Nem formai, hanem tartalmi kérdés, hogy míg eddig pél­dául városainknál kb. 85—CO százalék volt á megyei taná­csi hozzájárulás, ami fix összeg volt és a helyi érde­keltséget ilyen mértékben ki is zárta, most már 1971- től kezdődően 10 százaié!: lesz a megyei tanácsi hozzá­járulás és 90 százalékban sa­ját és megosztott állami be­vételek fogják biztosítani a működési és fejlesztési fel­adatokat. Az érdekeltség kü­lön is kiemelendő kérdése, hogy a többletként képződő megosztott állami bevételek­ből a helyi tanács a megyei tanácsi szabályozási arány­nak megfelelően részesedik Továbbfejlődést jelent, hogy az eddigi sok költség- vetési kötöttség helyett a jö­vőben csak egy-kát alapvető, a népgazdaság és a helyi gazdaság kellő kapcsolatát biztosító kötelező mutató kerül meghatározásra. Az összehangolt terület­ellátási tanácsi tevékenység további kibontakoztatását se­gítheti az a jogszabályi le­hetőség, hogy a tanácsok a vállalatokkal, szövetkezetek­kel és társadalmi szervekkel közös létesítményt hozhat­nak létre és tarthatnak fenn. (Például: óvoda, bölcsőde, művelődési ház, közművek stb.) Emellett a különböző tanácsok közös érdekű fej­lesztési és fenntartási fela­datainak megvalósítása cél­jából pénzeszközeiket közö­sen is igénybe vehetik. Üj vonás és a nagyobb helyi tanácsi döntési lehető­séget biztosítja, hogy minden tanács önálló bérgazdálko­dást folytat a jövőben és azok a községek, ahol évi 100/m Ft-on felüli felújítási alap képződik a tanács álló­eszköz-állománya után, önál­ló felújítási alap képzési és felhasználási jogot kapnak. Ezek az új lehetőségek, il­letve módszerek, továbbá olyanok, hogy az év végi pénzmaradványok feletti rendelkezési jog — a törvé­nyesen elszámolható marad­ványokra, — a képződés helye szerinti tanácsot, ön­állóan gazdálkodó intéz­ményt illeti meg, továbbá a fejlesztési alapból az eddi­giekén túlmenően például vállalatoknak, szövetkezetek­nek a lakosságellátás meg­javítása érdekében véglege­sen, vagy visszafizetési kö­telezettséggel juttatást adhat, ifjúsági szervek létesítmé­nyeinek fejlesztését támogat­hatja, — mind a kiterjed­tebb helyi döntési lehetősé­gek irányába viszi a tanácsi gazdálkodást. Az 1971-re és a további évekre, a IV. ötéves terv időszakára vonatkozó szabá­lyozók r$ár ezeknek a lehe­tőségeknek a figyelembevé­telével lettek kialakítva, azonban amilyen fontos az, hogy a lakosság és a dönté­Szűcs László: VII. Egy hétig Kínában Másnap reggel a repülő­tér pilótáinak és alkalma­zottjainak nagy hangosko- dással kísért, igen egészsé­gesnek látszó nehéz reggeli tornájára ébredtünk fel. A gyors öltözködés és csoma­golás után az étteremben ül­tünk. Szokatlanul édes tejet, nagyon híg feketekávét, ke­nyérszerű édes süteményt, vajat, dzsemet és tükörtojást fogyasztottunk. Egy négymo­toros Wikers-Vayleant típu­sú, angoloktól vásárolt utas­szállító gép állt a kifutópá­lyán. Hatalmas ablakaiból csodálatos panorámát figyel­ve repültük át a Kínai Nép- köztársaság keleti területét Kétórás repülés után Ke- let-Kína közepén egy nagy városban, Csangsa-ban száll­tunk le. Itt a képek, szob­rok előbb jelzett halmaza ú j raismctlödött, csodálatos ízű kínai ebédet fogyasztot­tunk és egyórás földi tar­tózkodás után Peking felé vettük utunkat. Délután há­rom órakor szálltunk le Pe­king repülőterére. Ez a repü­lőút nem volt a legkelleme­sebb, hisz Peking felé köze­ledve állandóan erősödött a szél, ijesztően mozgatta gé­pünket, s bár tiszta fényes idő volt, csak plusz 12 fok­kal és erős széllel várt a kí­nai főváros. A magyar nagy- követség kulturális vezetői gépkocsikkal vártak a repü­lőtéren. Örömmel konstatál­ták, hogy egy darabban va­gyunk és- egészségesen ér­keztünk meg. A városig tar­tó 25 kilométeres utat nyíl­egyenes. első osztályú beton­úton tettük meg,, melynek tisztasága szinte hihetetlen­nek tűnt. Menet közben ér­dekes dolgokat láttunk. Üt-, va£y gátépítése^ fáradoztak seket hozó tanácstagok is­merjék a tanácsi tervezés és gazdálkodás új lehetőségeit, ugyanolyan fontos, hogy azt is lássuk, hogy mindezt fo­lyamatnak kell felfogni és az új kormányhatározatok a keretet határozzák meg, a lakossági igénykielégítés mértéke a termelés, termelé­kenység, gazdaságosság tár­sadalmi méretű megfelelő alakulásától és a helyi ta­nácsok céltudatos, ésszerű, az új lehetőségeket kihasz­náló gazdálkodásától függ. A tanácsi tervezésre és gazdálkodásra vonatkozó új lehetőségekkel együtt min­dig számításba kell venni az új, megnövekedő felelősséget is, mely terheli a döntéseket hozó testületeket, végrehaj­tó-apparátust az állam gaz­daságpolitikai céljai helyi mgvalósításában és a helyi, lakossági igények kielégíté­sében. De nemcsak a helyi ta­nácsok testületéire és szer­veire hárítanak a tanácsi tervezés és gazdálkodás új lehetőségei nagyobb felelős­séget, hanem a területi ta­nácsokra és szerveikre is, amelyek ajánlásaikkal, ága­zatpolitikai irányelveikkel, törvényességi ellenőrzéseik­kel, segítő, támogató munká­jukkal a helyi tanácsok mel­lett kell, hogy legyenek. Az új lehetőségek tehát alátámasztják a politikai cél­kitűzések realizálását, olyan irányban viszik a tanácsi tervezést és gazdálkodást, hogy a népképviseletek a la­kosság érdekében egyre szé­lesebb körben dönthessenek a település lakosságának ügyeiről. Az új lehetőségek kihasználása — a keretek tartalommal való megtöltése — a lakosságnak és a nép­gazdaságnak is többletet biz­tosíthat és meggyőződésünk, hogy fog is. a kínai emberek, amit telje­sen gép nélkül, kézi erővel végeztek. Ezt a munkát európai szemnek elképzelhe­tetlen embertömeggel végez­ték. Azt hittük, hogy vala­milyen bibliai legenda vagy ókori háború képei eleve­nednek meg szemünk előtt, amikor az út mentén leg­alább 20—30 ezer ember mintegy 200 kitűzött vörös zászló alatt hangya módjára szorgoskodott és kis furikok- ban tolta a földet. Pillanatok alatt világossá vált előttünk, hogy ilyep mérhetetlen tö­meggel talán még hegyeket is el lehet hordani. A Hotel Hsin-Chiao európai berendezésű szo­bái vártak bennünket. A kínai nyelvet per­fekt beszélő magyar kul- túrattasé pillanatok alatt el­intézte a formaságokat és a negyedik emelet 2 kétágyas szobájában elhelyezett. Ké­nyelmes ágyak és fáradt vendégek. így jellemezhető az érkezés pillanata. A dele­gáció frissen szerzett náthá­jával, sok bőröndjével baj­lódva, pizsamára vetkőzve szorgoskodott a szálloda fo­lyosóin 'és szobáiban. Min­denki saját magával vagy talán ezzel az érdekes új vi­lággal volt elfoglalva, ami­kor a késő esti órákban megszólalt a szobánk tele­fonja és így jelentkezett be a hívó: „Jó estét kívánok, itt Gódor Ferenc magyar nagykövet beszél. Hogy ér­zik az elvtársak magukat? Kellerries-e a helyük?” E nagyon jóleső telefonhívás után már aznap semmit sem reméltünk, s éppen a kár­tyázás nehéz gond iái val küszködtünk, amikor erőtel­jes kopogtatás közben a fél magyar naevkövetség betó­dult szobánkba. Mentegetőz­ve a fotelok mögé bújtunk, ruhákat kapkodtunk ma­Csak a legöregebb munká­sok dmlákeznak arra, hogy a Hatvani Cukorgyár decem­ber első felében befej ezte a szezont. A korábbi években nemcsak karácsonykor és újévkor, hanem január vé­géig dolgoztak. De az idén 85 napos üzem után. már de­cember 10-én befejezték Hat­vanban a répa feldolgozását Igaz, ebben a szezonban csak 23 537 vagon répát dol­goztak fel, lényegesen keve­sebbet, mint az elmúlt év­ben. Kevesebb répát termel­tek és az elmúlt évinél ke­vesebb a cukortartalom. Eb­ből következik, hogy az or­szág egyre növekvő cukorfo­gyasztását 1971-ben csak im­porttal lehet kielégíteni. Va­jon nem átmeneti ellentmon­dás-e, hogy növekszik a cu­gunkra, hisz Gódor elvtárs nemcsak diplomatatársait, de kedves feleségét is elhoz­ta. A gépkocsivezető, ami­kor a két hatalmas dobozt ve e leteli ette, a nagykövet e szavakkal adta át: „E szá­raz kínai levegőben nem árt majd egy kis magyar bor, fogyasszák az elvtársak jó egészséggel.” Ezt a tanácsot mi teljesen megfogadtuk. Kérte, hogy öltözzünk fel, a hallban megvárnál: bennün­ket és elvisznek egy esti pekingi sétára. Örömmel és kíváncsisággal telítve percek alatt felöltöztünk és a rég nem látott csodás kényelem­től eltelve ültünk be a ma­gyar nagykövet hófehér Mer- cedesébe, melyen sokáig figyeltem a gyönyörűen hím­zett lebegő kis magyar zász­lót. A két gépkocsi Peking tartózkodóan kivilágított szé­les utcáin suhant el az el­nöki palota, a mennyei bol­dogság kapuja, a hatalmas méretű épületek, a kínai vá­rosfal muzeális értéknek be­illő darabjai, a Csem-ennek nevezett pekingi Váci utca, a viszonylag gyér esti forga­lom, az újonnan épült kéreg­vasút lezárt állomásai és a házak előtt sorakozó friss téglahalmazok előtt. Ezek mind olyan új impressziók voltak, amelyre csak kap­kodtuk a fejünket. A gyors és szép városnézés után ven­déglátóink igazi kínai va­csorára invitáltak meg ben­nünket, melynek 15 fogását most nem is sorolom fel. Mint rájöttünk, a kés és vil­la teljesen felesleges szer­szám és már elég jói kezel­tük a két pálcikát. Pckingben öt napot tartóz­kodtunk. Teljesen szabad mozgást élveztünk. Az ut­cákon kísérő nélkül bátran és nyugodtan közlekedhet­tünk, esetleg ruháinkat és másvonású arcunkat néz­ték meg néha, tartózkodó kíváncsisággal. Kínáról nem lehet pár perc alatt beszámolni, de néhány érdekességet szeret­nék felvillantani. Az egyez korfogyasztás, de csökken a répatermelés? Aligha egybe­vágó, hogy korszerűsítik, au­tomatizálják a gyártást, de ezzel nem tart lépést a mező­gazdaság gépesítése. Heves megyében és országosan is kevesebb cukorrépát termel­nek, mint amennyire szükség van. A hagyományos répaterme­lés holdanként 50—60 kézi munkanapot igényel. Még­hozzá piszkos, nehéz, fizikai munkát. Hol lehet erre ele­gendő munkaerőt szerezni? Milyen gondot okoz újabban a cukorrépa-termelés és -gyártás? Többek között olyan nehézség jelentkezik, hogy szezon idején a Hat­vani Cukorgyárnak 1100— 1200 emberre van szüksége. Évente három hónapra hon­düli dolog, amit szinte alig tudtunk megszokni, a hatal­mas méretű dekoráció volt. Nincs középület, iskola, kór­ház, vagy állami hivatal, amelynek homlokzatán ne lenne kifüggesztve egy ha­talmas elnöki képmás és be­járati csarnokában egy még hatalmasabb szobor. Amikor a téglarakások és a főutca házai előtt leszórt agyaghalmaz miértje után érdeklődtünk, a válasz az volt, Idögy ez már a „har­madik mozgalom” Kínában. Ugyanis az elmúlt években veréb-, légy- és most tégla­mozgalom van itt. A renge­teg verebet úgy pusztították ki, hogy állandó dobolás és ordítozás közepette, mely minden ablakból, háztetőről és utcáról haJlatszódott, nem engedték leszgllni a verebe­ket. S mivel köztudott, hogy a repülést egyfolytában so­káig nem bírja, döglötten aláhulltak, összeseperték és a 800 millió ember két hét alatt kiirtotta a verebeket Kína nagyvárosaiból. Ekkor értettük meg, hogy dobbal is lehet verebet fog­ni. Hasonló volt az a pa­rancs, ami kötelezett minden kínai állampolgárt a legyek kiirtására. S teljesen azonos a mostani téglamozgalom, mely 50 nyers tégla elkészíté­sét kéri havonta minden kí­nai családtagtól. Szorozzuk be e számokat 800 millióval s nem biztos hogy a szor­zás végén hasonlóan mosoly- gunk, mint ahogy azt mi tettük az elején, még a szor­zás előtt. Péking maga Debrecen fel Nyíregyháza magyar városok keverékéhez hasonlít, egy­két különleges és egyedi pa­zar műemléket leszámítva. Szűk utcáin csak főd lát­ható kívülről, mely mögött épült a kis házacska és éli életét a kínai család. Tapasz­talataink szerint jól táplált, egészséges és szorgalmas em­bereket láttunk. A nagy csa­lád, a bő gyermekáldás itt is megszokott és normális áÜa- í**- .... ... ___.... m n sz0"ez3«i ennyi muntoa.- erőt? Szezon végén kit bo- esássanak el és kit tartsa­nak meg? Ha december vé­gén elküldik az emberek fe­lét, a következő ősszel hon­nan lesz 500—600 újabb munkás? Több cukorra van szükség, tehát több répát kell termel­ni. Kormányzatunk a gon­dok gyors megoldása érde­kében 70 százalékos árked­vezményt ad a répa vető­mag, a vegyszer és a spe­ciális gépek beszerzéséhez. A gyár répaosztálya a kormány által nyújtott kedvezmé nyekkel, a termelői érdekek messzemenő figyelembe vé­telével igyekszik a répaterü­letet növelni. De ez önmagá­ban nem elegendő. Korszerű, gépesített termelésre van szükség nemcsak a gyárak­ban, hanem a mezőgazdasá- gi üzemekben is. Az új év kezdetén a cukor­gyár vezetői két fő felada­tot látnak maguk előtt. Szük­séges. hogy a cukor fogyasz­tásának megfelelő területen termeljenek répát. A gyári berendezéseket és a mező- gazdasági termelést, rakodást és szállítást korszerűsíteni kell. Csakis gépesítéssel le­het növelni a termelékeny­séget, korszerűsítéssel, éssze­rű gépesítéssel lehet megol­dani, hogy a cukorgyár ne maradjon munka nélkül, vi­szont az év nagyobb részé­ben az üzem nq álljon mun­kások nékül. Nemcsak a termelékenység fokozása és a gazdaságosság növelése követeli a gépesí­tést, hanem a munkások ér­deke is. A piszkos és a nehéz fizikai munkát ma már egyre kevesebben vállalják, ezt a gépekre kell bízni. Ha egyre több lesz a gép, akkor több karbantartóra, szerelőre, gép­kezelőre lesz szükség és ez­zel egyidejűleg csökken az idénymunkások aránya. A répatermelésnél és cukor­gyártásnál még jó ideig szükség lesz kétkezi munká­sokra és szezonmunkásokra: De ezt a gének segítségével ellátják a nők. V. & Az üzletekben viszonylag sok és jó áru, de kevés vá­sárló látható. Áruházaik tisz­ták, szépen beosztottak, gyors és kellemes kiszolgá­lást biztosítanak. Az étter­mekben a borravaló és a vé­letlenül történő rosszul szá­molás elképzelhetetlen fogal­mak. A fizetőpincér által visszaadott pénzt számolat- lanul el lehet tenni, mert csak a vendég tévedhet. Az elveszett tárgyakat — legyen az egy jól megtömött pénz­tárca — addig hurcolják a tulajdonos után, amíg meg nem találják, hogy hiány­talanul átadják. Ügy hallot­tuk, hogy ezelőtt még 10 esz­tendővel a kínai hatóságok egy kisebb lopást is halál- büntetéssel toroltak meg. Pekingi tartózkodásunk egy napján a magyar követségen tettünk tisztelgő látogatást. Őszintén elmondhatjuk, hogy egy csodálatos rezidenciában találtuk magunkat, még cso­dálatosabb berendezéssel. Aki ide belép, úgy gondo­lom, igen kellemes benyo­mással távozik. A nagykövet elvtárs a magyar vendég­látás ismert kellemes recept­je szerint fogadott bennün­ket és több órán keresztül beszélgettünk a kínai hely­zetről, a jelenlegi kínai po­litikáról és a hazai életről. A kellemes és igen érté­kes követségi fogadást egy csodálatos műemlék megte­kintése tetőzte be. Elmen­tünk a pekingi Nyári Palo­tába. Néhány száz évvel ez­előtt egy kínai császárnő a kínai hajóhadra megszava­zott pénzből egy kéjlakot épített magának, ami földbe gyökerezteti az ember lábát és a szépségtől szinte alig fel­ocsúdva sétálhat egy hatal­mas tóparti kert impozán­san és elképzelhetetlenül szép, színes pogodái között. A fecskefarkú háztetők és a minden négyzetmétert bebo­rító csodálatos freskók, a sziporkázó színgazdagság egy hatalmas, letűnt kultúra csalhatatlan jeled. Vietnamban jártunk Aulóso't nah A Növény olajipari, és Mosó­szergyártó Vállalat csepeli gyá­rában készítik a praktikus Unimo Merkur autómosó szert. A gyár az új mosószert a legmodernebb szintetikus alapanya­gok felhasználósával készíti. Az új mosószer foltmentesen szá­rad és felújítja az autó fényét. i (MTI-foto — Besreth Ferenc)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents