Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-30 / 25. szám
TERVLEXiKON Hitelpolitika, kitel verseny A gazdálkodó egységek saját eszközeiken, fejlesztési alapjaikon kívül bankhitelt vehetnek igénybe a folyó termeléssel és , értékesítéssel járó kiadásaik, beruházási költségeik fedezésére. A hitel az állami gazdasági szabályozás egyik eszköze. A hitelpolitikának mindenekelőtt a népgazdaság egyensúlyát, a hatékony gazdasági fejlődést kell szolgálnia. Az egyensúly követelménye behatárolja a különböző címen nyújtható hitelek (beleértve a lakosság személyi, .építkezési és áruhiteleit is) összegének nagyságát, sőt bizonyos fokig annak megoszlását is. (Ha például szűk az ország építési kapacitása, célszerű a keresletet a hitelnyújtás mértékével, feltételeivel is korlátozni). A hatékony gazdasági fejlődést pedig azzal szolgálja a hitelpolitika, hogy a rendelkezésre álló kereteken belül rangsorolja a különböző hiteligényeket nép- gazdasági fontosságuk, eredményességük szerint. • A kormány gazdaságpolitikájával összhangban álló hitelpolitikai irányelveket hagy jóvá. Az irányelvek tartalmazzák a beruházásra, a termelésre, a szolgáltatásokra, a forgalomra nyújtható hitelek összegét, időtartamát, a hitelfolyósítás elveit, továbbá azokat az ágazatokat, amelyek fejlődését a hitelezés révén is támogatni, illetve korlátozni kell'. A bankrendszer az irányelvek alapján engedélyezheti, elutasíthatja, felmondhatja a hiteleket, meghatározza összegszerűségét, lejáratát, kamatlábát stb. A bank hatáskörét tehát behatárolják a kormány hitel- politikai irányelvei. A hitélnyújtás szelektivitása (az igények rangsorolása) részben a népgazdasági tervben elhatározott szerkezeti átalakulásoktól függ. (A kiemelt fejlesztési programokat, a lakossági szolgáltatások, a hiánycikkek gyártásának fejlesztését például eleve előnyben részesítik a nagyobb hitelkerettel, kedvezményes hitelfeltételekkel). Egy-egy, ágazaton, iparágon bélül azonban hitelverseny érvényesül. A rangsorolás szűrőjén általában azok a hiteligények akadnak fenn, amelyek egy bizonyos minimálisan meghatározott nyereséget sem biztosítanak, illetve amelyeknél a visszafizetés feltételei nincsenek meg. Hitelre elsősorban az ágazat legmagasabb jövedelmet hozó beruházásai számíthatnak, közülük is főként azok, amelyek igénylői a legkedvezőbb visszafizetési határidőt vállalják. A hitelversenyben előnyben részesítik a rekonstrukciós jellegű fejlesztéseket, a gép- beszerzéseket, az építési igények rovására. Két azonos célú és nagyjából azonos jövedelmezőségű javaslat esetén az a vállalat részesül előnyben, amely nagyobb ősz- szeget fordít saját fejlesztési alapjából annak megvalósítására, K. J. — Szigetelőszalagod pék. — Nincs. Kölcsönösen megnézzük egymást az eladóval, kölcsönösen megállapítjuk egymásról, hogy teljesen normálisak vagyunk, hiszen ő ■ is belátja, hogy olyan árut kérek. amely szerepel valahol egy mennyei • katalógusban, és én is belátom, hogy katalógus ide, mennyország oda, nem mondhat igent, ha nemet kell mondania. Egyszóval szigetelőszalag nincs. Fog'piszkáió sincs. Sok min-' den nincs, ami van, illetőleg csak úgy van, hogy hol van, hol nincs: hiánycikk. Meg vagyok arró győződve, hogy a szocializmus erejét és igazságát nem azzal kell mérni, vajon van-e, vagy sincs mondjuk például fogpiszkáló, avagy szigetelő- szalag. Meg vagyok arról is győződve, és velem együtt tízmillió normális és becsületes ember, hogy kirakataink gazdagok. Hogy évről évre mind nagyobb az árubőség nálunk, hogy jól élünk, minden esetre jobban Kaviár és fogpiszkáló élünk, mint éltünk tavaly, vagy tavalyelőtt. ' Mi több: arról is meg vagyunk győződve, mind valamennyien, hogy „a bezzeg a régi időkben”, nem kellett morognunk a kenyér minősége miatt, mert nem is volt kenyér. Nem kellett panaszkodnunk, amiatt, hogy a hétszáz forintos modern női csizma talpa egyből leválik, mert úgy 45 táján madzag is megtette, hogy a bakancs talpát a felsőrészhez erősítse. Ki tagadná, hogy manapság gyermekeink nemcsak tanulnak a narancsról, a banánról, de ismerik is, Ízlelik is; hogy a Ludas Matyi egykori vicce az autót csodáló majomról, ma már leg- feljeb annyira érvényes, hogy a „majom” lejött már a földre, és igyekszik reálisan szemlélni a nyugati luxus-autócsodákat. De szigetelőszalag az nincs! j Fogpiszkáló sincs! Meg vagyok arról győződve, és velem együtt oly sokán mások is, hogy mindaz, ami tegnap még nem volt, ma már jogos és okos birtokunk. Nem is olyan nagyon régen elájultunk a gyönyörűségtől, ha egy valódi golyóstollat láthattunk, és egy ilyen golyóstoll birtokosának lenni földöntúli élvezetszámba ment. Manapság már ott tartunk, hogy a KERMI meg is vonta, visz- sza is adta a Pax-golyóstoll- nak a „Kiváló áruk” kitüntető címet... Néhány esztendeje, nem is ólyan régen, a zseb- és a táskarádió egyet jelentett „Öz”-zal,. a csodák csodájával, ma már patakot lehetne rekeszte- ni, csak a hazai gyártmányú készülékekkel is. Néha persze a Gelka szerviz ajtajait is. De szigetelőszalag az nincs! ' Fogpiszkáló sincs! Orosz kaviár, és norvég •aanHnJa; bolgár saSSiS, & kubai rum, skót whisky & amerikai cigaretta, francia szövet és kanadai bunda, magyar harisnyanadrág és házikolbász az állami gazdaságokból '— ez mind van. De szigetelőszalag &% nincs! És fogpiszkáló sincs. És mit csináljak én, aa egyszerű, a mindent értő és megértő magyar állampolgár, ha én mindezt bár tudva, még sem akarok mást most, csak egy arasznyi szigetelő- szalagot. Mert éppen erre van szükségem. Mert éppen erre is van szükségem. Nem rajtam múlik, hogy a fóliás tejjel nem lehet szigetelni és skót whiskyvel fogat piszkálni. Minden árunak megvan á maga rendeltetése, minden árú egy szükségletet elégít ki. s az egyik jellegzetes áruféleség nem pótolhat egy más jellegzetes árut Így van ez sajnos, — ha tetszik a kereskedelemnek és az iparnak, ha nem. És nincs szigetelőszalag, meg fogpiszkáló, ha tetszik ez nekem, ha nem. Gyurkó Géza Razaltíryap ut Tapolcáról Bazaltgyapot előállítására ■ készülnek fel a Könnyűbeton- • és Szigetelőanyag-ipari Vállalat tapolcai gyáregységében. A technológiát a Veszprémi Vegyipari Egyetem szilikát tanszékén dolgozták ki. A korszerű technológiai folyamat lényegében az ősi állapotot állítja visz- sza. A bazaltot kohósítják: ismét folyékonnyá, lávává változtatják az egykori tűzhányók évezredek alatt megszilárdult kőzetét. A rendkívül jó hang- és hőszigetelő bazaltgyapotot az építőipar nagy mennyiségben igényli. Segítettek magukon Ezt a szövetséget az élet hozta létre. Szépítgetés nélkül: a sütőipari vállalat rákényszerült arra, hogy gondoskodjék szakmunkásutánpótlásról a korábbinál hatékonyabb formában. Soha sem volt annyi munkása, amennyi kellett volna, pedig évente újabb és újabb -ta- nulókkal kötött szerződést. Aztán a tánulók egy része maradt más vidékeken, nem jöttek vissza Gyöngyösre, a távoli iskolából.Ekkor jutott eszükbe az ötlet: segítséget kémek a felsőfokú mezőgazdasági technikumtól. Jól számítottak, kérésültet meghallgatták. Így kezdődött el az együttműködés a mostani iskolai év elején. A részleteket már Ho- dászy Miklóstól, a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum igazgatójától tudtam meg. A kíváncsiskodó kérdés is természetesnek tűnhet: miért állt rá erre a kissé furcsa kérésre az intézet? Nem tűnt ez „rangon alulinak” a tanszékek munkatársainak szemében? A válasz ugyan kimondottan elvi vonatkozású volt, de tükrözte magát a valóságot ... Hiszen egyre inkább hangoztatjuk, hogy a régi érteimben vett mezőgazdaság helyett az élelmiszer-gazdaság fogalmat kell használnunk, amely jobban kifejezi a lényeget. Má már nem elég csupán a nyersanyagot megtermeszteni, annak feldolgozása is szerves folyamata az előzőnek. Nincs tehát semmi rendkívüli abban, hogy egy mezőgazdasági tartalmú intézet most már az élelmiszeripar számára is képez szakmunkásokat. Bár, tudomásunk. szerint az országban a gyöngyösi ay első olyan felsőfokú oktatásai intézet, amely szakmunkásokat fogadott be elméleti képzésre. De hogy mennyire találkozott ez a kezdeményezés a szakminisztérium tetszésével, bizonyítja: a jövő iskolai év kezdetére oktatási ágként beolvad valószínűleg a szakmunkásképzés a felsőfokú technikumba. Mint saját ágazat, nem pedig ahogy m&l van; a sátoraljaújhelyi anyaiskola kihelyezett osztályaként. Egyelőre a sütőipar számára tanítanak húsz fiatalt. Ennek anyagi feltételeiről az anyaiskola gondoskodik. A tantermet és a felszerelést a gyöngyösi intézet biztosítja. A szakmai ismereteket a vállalat pékségeiben, kenyérgyárában sajátítják el a fiatalok. Tanszerekről, tanulmányi segélyről a vállalat gondoskodik. Az osztály létszáma húsz fő. Néhányan "> lemorzsolódtak ugyan, de jöttek mások a helyükbe. Voltak, akik azt hitték, hogy a pékinasnak nem kell a tankönyvet a kezébe vennie. Nagyon meglepődtek tehát, amikor „kiderült”, hogy felelniük kell, osztályzatot is kapnak. A technikum teljesen úgy kezeli ezeket a szakmunkás- tanulókat, mintha a „sajátjai” lennének. Klubfoglalkozásokra, kulturális megmozdulásokra, ifjúsági rendezvényekre éppen úgy hivatalosak, mint a technikusnövendékek. Senki sem kezeli őket valamiféle „másodosztályú” fiataloknak. Közülük azok, akik nem tudnak hazajárni, albérletben laknak. A sütőipar szerzett nekik lakást. Az intézet pedig úgy tekinti ezeket a diákszállásokat, mint az ex- ternátusokat. Nincsenek tehát elhagyatva a tanulók, rábízva őket saját lelkiismeretükre. A diákszállásokat a technikumi tanárok rendsze- • résén ellenőrzik. Ha az intézethez tartozik majd a szakmunkásképzés, akkor a tanulók a diákotthonban kapnak elhelyezést. Elég régóta vajúdott a dolog a húsipariaknál. A hozzájuk tartozó fiatalok a fővárosban készültek a mesterségükre, de legfeljebb a létszámuknak a fele jött vissza Gyöngyösre, ha már végzett. Találtak munkaalkalmat Pesten is. A technikum felajánlotta nekik, hogy a sütőipariak mellett az ő fiataljaikat is befogadják. Ahhoz, hogy egy osztálynak a létszáma lega lább a húsz tői elérje, a be; iskolázást ki kell terjeszteni a környező megyékre is. Bár a Heves megyei húsipari vállalat is. évi tizenöt tanulót akar szerződtetni, ezért nem sok hely jut másoknak. Valószínűnek látszik, hogy ehhez a megoldáshoz csatlakoznak azok a tsz-ek, állami gazdaságok és fogyasztási szövetkezetek, amelyek szintén foglalkoznak most már húsfeldolgozással, hentesáruk készítésével. (gmf) Útkeresőben... nAz újonnan alakult nőbizottságokban a konkret tar- • talmi munka egyelőre még a kezdeti nehézségek jegyeit viseli . . (Veres And'rásné, hatvani küldöttnek a megyei pártértekezleten elhangzott felszólalásából). A párt februári határozata ráirányította a figyelmet a nők helyzetére, mintegy kötelezővé tette, hogy a nők problémáival ne. csupán a nőtanács viszonylag szűk köre foglalkozzon, hanem váljon az társadalmi üggyé. Minden területen megalakították a nőbizottságokat, a párt- és szakszervezeti választások során több nőt vontak be a vezetésbe, sőt a nagyobb üzemekben gondoskodtak függetlenített nőfelelősök beállításáról is. Sor került a termelőszövetkezetekben nőbizottságok megalakítására, a már. meglevők erősítésére, és sorra megalakultak a Hazafias Népfront elnökségek mellett működő . nőbizottságok is. Így lényegében az életnek szinte minden területén van, aki foglalkozzon a .nők ügyeivel. Ám ez csak a keret. Ezt megtölteni > tartalommal, csakugyan nem könnyű feladat —, a nőbizottságok egész sorában tapasztalható még bizonytalanság. A hatvani asszonyok így TéiiVsíídí rr'fkozís a BCSf íien A Dél-Baranyában épülő Beremend-Cementmű építkezése teljes ütemben folyik a télen is. A téliesítés összege jelentősebb volt ugyan az elmúlt évinél, de ezzel hetekre leszűkítették a nyári, több hónapos lemaradást. — — .(MTI-tóa = foltot József) összegezik gondjaikat: „az üzemekben dolgozó nőkkel törődik a szakszervezet. A termelőszövetkezetieknek ott vannak a tsz-nőbizottságok, és ez a helyzet a kisipari szövetkezetekben is. A párt- alapszervezetek nőfelelőseinek gondja a kommunista asszonyokkal való törődés. Ml marad hát a Hazafias Neutront nőbizottságaira?” Folytatni azt, amit a nőtanács tett, nem tudják, más szervezeti formák születtek, és tulajdonképpen éppen azért volt szükség a különböző szervezetekben, üzemekben működő nőbizottságokra, hogy az asszonyok jóval szélesebb tömegét bevonhassák a munkába. A Hazafias Népfront nőbizottságára hárul többek között az a feladat, hogy törődjenek a háziasszonyokkal, akikkel eddig a legkevesebbet foglalkoztak. Nem köny- nyű ez. Olyan asszonyokról van szó, akik közül néhányan legfeljebb a szülői munkaközösségben vállaltak munkát. Hozzájuk eljútni, őket bekapcsolni valamiféle mozgalmi munkába, éppen helyzetüknél fogva a legnehezebb. Bár vannak köztük, akik eddig is el-eljárogattak egy-égy előadásra, vagy tanfolyamra, részvételüket ezeken, megnehezíti a család. Mert sokféle tekintetben nehezebb a. háziasszony dolga. Igaz, hogy nem vár rá „második műszak”, egész napját a család, a háztartás tölti ki, de éppen ebből következik a nehézség is. A családtagok tekintettel arra, hogy „a mama egész nap úgyis csak otthon van”, nehezebben hajlandók arra, hogy felmentsék egy estére az édesanyát. Azért a hatvani nőbizottság 31 tagja kísérletezik, Keresi az utat. Próbálkoznak, hogyan kerülhetnek közelebb a háziasszonyokhoz, hogyan ébreszthetnek bennük "több figyelmet a közös dolgok iránt, legyen az a város valami gondja, vagy éppen országos ügy. Munkájukhoz szövetségeseket is kerestek. A művelődési házzal közösen szerveznek szabás-varrás tanfolyamot. Régi tapasztalat, hogy ez vonzza a háziasszonyokat, hiszen megtakarítást jelent, ha valaki az egyszerűbb ruhadarabokat, a gyerekek holmiját maga is meg tudja varrni. A nőtanácsok sok asz- . szonyhoz jutottak közel ilyen tanfolyamok szervezésével és ezt a tapasztalatot átmenteni, jó dolog volt. Hiszen nem valami újfajta nőpolitika feltalálása a feladat. Az ilyen kisebb szabó-varró, sütő-főző tanfolyamokon, • ahol 15—20 asszony találkozik, beszélget, mód van arra, hogy közben szót eitee- oek különböző dolgokról, % nevelésről, az iskola és á család kapcsolatáról, s ha nem is direkt módon, még a gazdaságpolitikáról is, hiszen az árak és bérek közvetlenül érintik az asszonyokat, sőt elsősorban az asszonyokat, a családok „pénzügy- minisztereit”. Nem mellékes feladat megmagyarázni, miért és hogyan alakul a helyzet. A nők klubja szintén sok • asszonyt vonz. Ehhez segítségül hívták a könyvtárat, A TIT-től előadókat kémek, és olyan előadások megtartását tervezik, amelyek feltétlen érdeklik a nőket. Például az egészségvédelem, a gyermeknevelés. Ami a legnehezebb a munkában még ma is, az a fiatalasszonyok bevonása. Jó lenne valahogy közelebb kerülni a kismamákhoz, akik a háromesztendős gondozási segély ideje alatt szinte kívül maradnak az életen. Meg kellene találni a módját annak is, hogy ráirányítsák az asszonyok figyelmét a nővédelmi tanácsok, munkájára, hogy vegyék igény oe ezt a segítséget nyújtó alkalmat, a családtervezésnél. A fiatalasszonyhoz talán elsősorban ezeken keresztül lehetne eljutni. Vannak Hatvanban ötlete®: is, elgondolások is, de az elindulás eléggé nehéz. Keresni kell az utat, az asz« szonyok eddig kevésbé figyelembe vett rétegéhez. Bár kaptak elvi útmutatást, állásfoglalást, azért a módszert külön-külön kell megtalálni. Mert más út vezet az idősebb, és más a fiatalabb korosztályhoz. Másképp lehet fölkelteni érdeklődését, és a konyha látókörén túl bővíteni figyelmét, a falusi, és másképp a városi asszonynak. Ezek a hetek, sőt mondhatnánk hónapok jóformán az útkeresés jegyében telnek. Persze azért van eredmény. Részben átmentették a nőmozgalom jó tapasztalatait is. És az útkeresés hónapjait lassan mégiscsak felváltja az intenzívebb munka, az őszinte közeledés egymáshoz. Megérleli az idő, hogy eljussanak minden asszonyhoz őszinte beszélgetésre. Mert erre szükség van. Azért is, mert az ország lakóinak legalább fele nő. Azért is, mert 25 esztendő alatt a nők is megértek a komolyabb beszélgetésre. Arra, hogy nagyobb részt kérjenek a munkából, a politikai tevékenységből, — és végső soron a vezetésből is. Deák Rózsi MmtUGfi 1911, jauuáe swstä ta&
