Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-29 / 24. szám

TERVLEXIKON Állami visszatérítés A belföldi és a világpiaci árak között szoros kapcso­latot teremtenek a devizaszorzók, amelyek segítségével a vállalatok az export és az import termékek deviza árát forintra átszámíthatják. A szorzószám lényegében a nép­gazdaság exportra kerülő termékeinek átlagos termelési költségét veszi figyelembe, sok export terméket viszont ennél drágábban állítanak elő. Ilyen esetekben — ha a kivitelhez népgazdasági érdekek fűződnek; — az export termékek után állami visszatérítést kapnak a vállalatok. Vagyis az államnak befizetett adók egy részét visszajut­tatják a vállalatoknak, átmeneti időre, előre meghatáro­zott feltételek teljesítése esetén. Az állami visszatérítés összegét devizaegységekre (egy rubelre, egy dollárra) vetítve számolják, mértékét több évre előre meghatározzák. Az 1968—70-es é,vek állami visszatérítésének mértébe még vállalatonként különbö­zött, 1971-től már iparáganként többnyire egységes. Vagyis az új ötéves tervben intézményesen is azok a vál­lalatok kerülnek anyagilag előpyös helyzetbe, amelyek az iparági átlagnál alacsonyabb költségráfordítással érnek el egy rubelnyi, illetve egy dollárnyi exportárbevételt. A vállalatok változatlanul érdekeltek az előnyösebb deviza­árak elérésében, a termelési költségek csökkentésében az export árúösszetételének javításában. Az iparágilag egy­séges állami visszatérítések egyúttal az iparágak export összetételének javítását is elősegíthetik. • 1 Azok a vállalatok, amelyek az iparági átlagnál drá gábban termelnek ki, egy rubelt, illetve egy dollárt az iparági átlagot kiegészítő állami visszatérítést is kaphat­nak átmenetileg évről-évre csökkenő mértékben. így ar­ra serkenti őket, hogy minél előbb zárkózzanak fel, ér­jék el az iparági szintet Az új szigorúbb feltételek mel­lett esetenként veszteségessé válhat a kivitel, ilyenkor a vállalatok, ha már megoldást nem találnak, csökkenthe­tik vagy meg is szüntethetik a gazdaságtalan exportot. A kiesést más vállalatok a gazdaságos export növelésé­vel pótolják. Egyébként külön pénzügyi eszközökkel, ked­vezményekkel központilag is hatékonyan ösztönzik a nép- gazdaságilag előnyös kivitel fokozását így a IV. ötéves tervben minden bizonnyal gyors ütemben tovább növek­szik az export egésze, s egyben javul a gazdaságossága, összetétele is. Az import gazdaságosságának növelése egészen más­ként vetődik fel, mint az exporté. Elsősorban a legelő­nyösebb beszerzési (ár, hitel stb.) feltételek felkutatása a feladat. Nem lényegtelen követelmény azonban, hogy főleg azokból az országokból vásároljuk, amelyekbe irá­nyuló exportunk is nagy és gazdaságos. Az import orszá­gonkénti és árucsoportonkénti megoszlását a jövőben is különböző mértékű vámok és letéti díjak szabályozzák. I K. J. Mi ran -"led, január? Valami történt januárral: a januári Moszkva és az iga­zi orosz tél,. úgy tetszik, egy ideje már nem ikerfogalmak. A tél mintha az idén megvál­tozott volna: a hőmérő plusz két-három fokot mutat romantikus hóhullás helyett esők áztatják a háztetőket, csikorgó hó helyett pocsolyá­ba lép a láb. Nincsenek ha­vas parkok, ahol a hópe­helykönnyű trojkákat esengős •lovak repítik. A moszkvaiak­nak valóságos „honvágyuk” van a hó után. Dél-nyugati meleg lég­áramlatok özönlötték el Kö- zép-Oroszországot. A „ja­nuári nyár leheletét” még Murmanszkban és az Ural- vidékén is érzik. Moszkva a mostani plusz három fokkal erőteljesen megközelítette áz 1882-es ab­szolút melegrekordot, amikor plusz 5 fokig jutott fel ja­nuárban a hőmérő higany­szála. Az ősi szláv krónikák persze ennél nagyobb szen­zációról is tudnak: 1289— 1290-ben szemernyi hó sem esett Oroszhonban, január­ban kizöldültek a fák, feb­ruárra pedig beérett a földig eper. A mezőgardasógi kön"'h*nap előtt gaaoo, A január 29-én kezdődő mezőgazdasági könyvhónap alkalmából megnövekedett a könyv« terjesztők, könyvesboltok munkája. Budapestről, a Mezőgazdasági Könyvesboltból pél­dául több tízezer kötet könyvet expediáinak a vidéki megrendelőknek. A könyvit,ónap alkalmából ugyanis több érdekes mű jelent meg; közöttük Sárközy Péter; Szemtől szem­ben Amerika mezőgazdaságával című kötet, a máris sokat keresett vízgazdálkodási lexi­kon, a Gabonaipari kézikönyv, valamint Galambos Kálmán: Gombgyűjtök kiskátéja, ame­lyet a kirándulók, turisták is célszerűen hasznosíthatnak. < '(MTI-foto — Bajkor József felvétele) 1970: nehéz, de eredményes esztendő volt Mit tervez ő Fémművek 1971-ben? Inteijú Pákh Lászlóval, a Mátravidéki Fémművek műszaki igazgatójával — Bár végleges, fix szá­mokról korai lenne még beszélni, hiszen az év végi mérlegkészítés még javá­ban tart. Mégis: hogyan érteiken az elmúlt esztendő munkáját, milyen eredmé­nyeket ért el, mondhat magáénak a Mátravidéki Fémművek kollektívája? — Alapjában véve ered­ményes esztendőt zártunk, de mégis azt kell mon­danom, hogy számunkra ne­héz esztendő volt az 1970. Megannyi gond, probléma, anyaghiány gátolta, illetve zavarta munkánkat. , — 19G9-hez viszonyítva 1970-ben nőit-e, s ha igen, mennyivel a gyár terme­lése? — Igen, nőtt. mégpedig nem kevesebb, mint 14 szá­zalékkal. — A növekedés mögött létszám, vagy termelékeny­ség áll? — Száz százalékban ter­melékenység. Ugyanazzal a létszámmal sikerült tervein­ket megvalósítani. Sőt a KGM csak 80 százalékos ter­melékenységet várt a 14 szá­Allah segíts! — de ne . ennyire Így valahogy fohászkodott az egykori mohamedán va­lami túlzott gondoskodáson töprengve. Ez jutott eszem­be a napokban, amikor fel­bontottam az egyik szerkesz­tőséghez címzett levelet. A panaszos neve nem lényeges, hiszen bárki megírhatta vol­na, aki az elmúlt hetekben vonatra ült. Mindig meghatottan né­zem a tv-reklámot, mely ar­ról szól, hogy az Allan\i Biztosító mennyire szívén viseli az emberek, köztük a „hátramaradottak” sorsát. Annyira meghatottan, hogy családunk valamennyi tagjá­ra kötöttem biztosítást. Még a lakásunk is biztosítva van, ahogy kell. És eddig azt is tudomásul vettem, hogy a vasúti pénztáros néni, kérés és szó nélkül ráragosztotta a 40 filléres biztosítási bé­lyeget vonatjegyemre. Dohát a biztosítás végső soron ön­kéntes, és én is szeretem, meg a fentebb említett le­vél írója is, ha ránk bízzák annak eldöntését, mit aka­runk. Ezért meglepő, hogy a MÁV és az ÁB megkérdezé­sünk nélkül eldöntötte, hogy akár akarjuk, akár nem, ők biztosítanak! Hogy ilyen, dön­tés született arról nem a la­pokból értesültünk, még csak valami más körlevél­ből sem, hanem abból, hogy • vasúti jegyünkre egyenesen rányomtatták a biztosítási díjat is. Természetesen ezek után a biztosítás, akár n kar­juk, akár nem a jegy árával együtt kifizetendő. Ezek után már csak egy kérdés van: hol maradt az Önkéntesség? 1 V ____ _ = 4 = A három „Csuja gyerek I" Így emlegetik őket Vison- tán, noha túllépték már a serdülő legénykort. De az öregebbek, akik megjárták gépeikkel az ország külszíni bányáit, még abból az idő­ből emlékeznek rájuk, ami­kor, alig pelyhedzett állukon a legénytől!. — Akarat van ezekben a gyerekekben... — jsólint Kányái János, víztelenítési csoportvezető, amikor a Csu­ja gyerekekre terelődik a szó. És ami érdekessé teszi az • említett testvéreket, hogy mind a három dózervezető a Thorez Külfejtéses Bá­nyaüzemnél. Van még egy negyedik testvér is az üzem­nél, de ő más szakmát vá­lasztott. Azért beszélünk csak a hárorri dózeros „Csu- ja-gyerekről.” Gáborral a szenelőüzem- nél találkoztam. Gépével hatalmas sárkoloncokat tolo­gatott tekintélyes távolság­ra. Mivel a Mátra irányából csípős szél nyargalt, a veze­tőfülkébe húzódtunk. 1 — Hány gyerek ülte kőiül az asztalt otthon Hajdúszo­boszlón? — Tizenkettő.. — Hogy szánták magukat erre a szakmára és a ván­doréletre? — A kevés földhöz sok volt a gyerek. Valamit kez­deni’ kellett. És mivel az öt­venes évek közepén a Hortobágyon földkotró mun­kákat kezdtek, hát felcsap­tunk,, j . ....... — Mióta dózervezető? — Tizenöt éve... — Merre járt? — Az egész országban. Kurittyán, Rudabánya, Mi- zserfa, Ecséd aztán Visonta. — Közben a család... — Hajdúszoboszlón éltek. A feleségem meg a gyerekek, mert 1957-ben megnősültem. — A vándorélet? — Nagyon rossz. Azóta élek igazán, amióta 1979. február 8-án Gyöngyösön la­kást kaptam. Azt már nem is mondta Gábor — mivel egyáltalán nem dicsekvő —, hogy két esetben kapta meg munkája elismeréseképpen a „Kiváló dolgozó” kitüntetést. Miklóssal több esetben be­széltünk meg találkozót, de valami váratlan véletlen mindig más irányba terelt bennünket. Ezért örültem, amikor az északi aknánál, a dózerjavító műhely mögött megpillantottam zömök alak­ját. Gépéről takarította a rá­fagyott sarat. Nem irigylésre méltó munka ebben a csípős időben. — 18 éves korom óta ve aetek dózert. Ha megsió •• > . tóm, ennek éppen 15 éve. — Hol kezdte — A Keleti-főcsatornánál. Aztán következtek sorban azok a munkahelyek, ahová vezényeltek bennünket. — Mikor került Visontá- ra? — 1965-ben. Akkor lakást is kaptam, és hoztam a fele­ségemet, valamint a kislá­ny ómat. — Kívánsága? — Űj bútort vettünk. Ezt szeretnénk minél előbb kifi­zetni. Napokig kutattam Sándor után. A lakás ajtaján ered­ménytelenül kopogtam, az üzemnél pedig éppen egy másik harmadba vezényel­ték. Végül is telefonon ke­resztül bonyolítottuk le a rövid beszélgetést. — Volt idő, amikor a testvérek közül öten vezet­tünk dózert. Azóta ketten más szakmát választottak. — Merre járt? — Amerre a többiek. Olyan helyeken, ahol sok földet kellett megmozgatni. Az ország szinte minden kül­színi fejtésén. — Jön még több hely..? — 1965 óta Visontán dol­gozom. Innen nem is akarok elmozdulni. Ekkora család­dal nem könnyű.,. Mert azt is tudni kell, nogy Sándoréknál is népes a salád, mint az ősi háznál, sale ott éppen egy tucat .y.erek ült asztalhoz, míg Sándoréknál egy féltucat. — Ml a kívánsága? . — Egészség és erő legyen, hogy becsülettel tudjam nevelni a családot... Így és ezeket mondták rö­viden önmagukról a „Csuja gyerekek.’’ &gcztk János zalékos termelósfelfutáshoz. És ha a dobozgyártáshpz, a láncgyártáshoz folyamatosan érkezett volna alapanyag, minden bizonnyal még ered­ményesebb esztendőt zár­nánk. — Mit „hozott” 1970-ben a füzesabonyi gyáregység? Amely tudvalevő, hogy elég sokba került a gyár­nak. Az elavult, korsze­rűtlen gépállomás szinte néhány hónap alatt ala­kult át korszerű gyárrá. ‘ Természetesen sok-sok mil­lió forint árán. — Abony is eredményesen dolgozott. 1970-ben 260 szá­zalékkal termelt többet, mint 1969-ben. A szám minden­nél többet beszél. — A Mátravidéki Fém- műveknek hosszú évek óta jelentős szocialista, Hintve kapitalista exportja van. 1970-ben bővült-e a gyár exportpiaca? — A 300 köbcentis aero- solos palackokkal Dániában és Hollandiában találtunk újabb piacra. Emellett tér-, mészetesen eleget tettünk a régebbi eixpor iparínéról nik­kel kötött szerződéseknek is. — Ha nehéz is volt az 1970-es esztendő, de mint az elmondott számok, té­nyek bizonyítják: eredr menyes esztendőt zártak. Vajon mit ígér a Fémmű- veknek 1971? Milyen cé­lokat, terveket tűztek ma­guk elé? e —• Kezdjük a termeléssel: a tervezett mennyiségi fel­futás 9,5 százalék. Ezt 80 százalékban termelékenység­gel kívánjuk megvalósítani. —- 1970-ben jelentős anyagi, szellemi erőket for­dítottak a gyártás;, a ter­melés korszerűsítésére... — Valóban így van, és ez évben tovább folytatjuk az új rendszerű gyártási mód­szerek kiszélesítését, a ter­melés, a vezetés korszerű­sítését. Tovább folytatjuk az automatizálást, a belső tar­talékok féltárását, majd ka­matoztatását. Ezenkívül ter­vem^ között szerepel áz anyagmozgatás gépesítése, valamint a bérezés, az anya­gi ösztönzés további diffe­renciálása, illetve ösztön­zőbbé tétele, — Ilyen Irányú próbál- * koz ássál már az elmúlt év­ben is találkozhattunk a gyárban. — igen. <#a őszintén meg kelj mondani, hogy a tavalyi ösztönzési rendszerünk csak részben váltotta be a hozzá­fűzött reményeket Ezért most más, újabb módsze­rekkel próbálkozunk. Alap­élünk: hogy mindenki a felelőssége, a munkája ará­nyában részesüljön az anya­gi, erkölcsi javakból, a kü­lönböző elismerésekből. — A termelés korszerű­sítését milyen területeken, és milyen formában ter­vezik végrehajtani? — Elsősorban a pilver-, •• a doboz- és a tubusgyártás területén. Ezenkívül növel­ni kívánjuk az abonyi gyár­egység verétrészlegének ter­melését is. Jelentős feladat­nak leérkezik. • és már ebben az évben hozzá is látunk an­nak a 12 túbussornak elkészí­téséhez, ahiely az ötéves terv során kerül átadásra a megrendelőnek, a Szovjet­uniónak. Ez nagy erőpróba lesz, hiszen gyárunk kollek­tívájának kell a rendkívül bonyolult, összetett műszaki, technológiai követelménye­ket kidolgozni, illetve meg­valósítani. Űj, korszerű gé­peket állítunk a termelés­be Füzesabonyban, és Sírok­ban is. Csak hogy mást ne mondjak, Füzesabonyba már meg is érkezett az az angol gépi, amely a pilver korona­dugóba nem parafából, hűl­ném gumírozott anyagból készíti majd a betéteket. — A Mátravidéki Fém­művek nemcsak termékei­ről híres a hazai és a külföldi piacokon, hanem azzal is, hogy egyre ered­ményesebb nemzetközi kapcsolata van. Szélesedik ez a kapcsolat 1971-ben? — Mégpedig jelentősen. Az eddigi közvetlen NDK, csehszlovák együttműködés mellett ez évben jugoszláv, olasz, angol és svájci, szak­emberekkel, jlletve .vállala­tokkal is kapcsolatot terem­tünk. Ezen kapcsolatok kere­tében licenszet, illetve kor­szerű modern gépeket vásá­rolunk, Én úgy érzem, ha terveinket elképzeléseinket maradéktalanul sikerül meg­valósítani. akkor az 1971-es esztendő nemcsak könnyebb, de eredményesebb, gazda­gabb is lesz a tavalyinál. Koós József üíifeSE'B 1971. január 29., nótáidk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents