Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-29 / 24. szám
« Alpesi hás a Bühhben [ Hogyan nyelveket? A Mátra—BüTcki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a Bükit egyik tisztásán a műemlékké nyilvánított Siklónál négyszobás alpesi víkendházat épített. A belső berendezés ugyan még teljesen nem készült él, de a nyár folyamán bizonyára kellemes pihenést nyújt majd a hét végi víkendeken az erdőgazdaság ^dolgozóinak. (Foto: Kiss Béla) Egy könyv margójára Korunkban egyre nélkülözhetetlenebbé válik valamely idegen nyelv ismerete. A szinte mindennapos fontos politikai tárgyalások, üzletkötések, tudományos szimpóziumok egyaránt igénylik az aktív, nem is akármilyen szintű nyelvtudást. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a külföldi turisztika és a vendégj á- rás egyre nagyobb méreteket öltenek, akkor teljesen érthető, hogy hazánk lakóinak nagyobb része tanul már egy-két idegen nyelvet, vagy a kezdés stádiumában van. Méltán mondhatjuk, hogy a nyelvtanulás egészséges divatja állandóan fokozódik. A legtöbb alkalmi nyelvtanuló azonban, a lendületes és ambiciózus nekirugaszkodás után az első nagyobb nehézségek láttán megfutamodik. Rossz módszerekkel tanulnak, időhiányra panaszkodnak. Az idegen nyelvekkel komolyan és céltudatosan foglalkozni kívánók számára felbecsülhetetlen- értékű Lomb Kató nemrég megjelent nagysikerű, közérthető nyelven íródott, szellemes könyve az „így tanulok nyelveket”. Az alcíme — Öregek napja Aidebrön (Tudósítónktól.) Megható, kedves ünnepség színhelye volt *csütörtökön délután az aldebrői művelődési otthon nagyterme. A helyi párt- és tanácsi szervek, valamint az Új Élet Tsz meghívására itt gyülekeztek a község és a termelőszövetkezet idős dolgozói. Az öregek napja alkalmából Vadkerti Miklósáé, a ter- •melőszövetkezet pártalap- ezervezetének titkára köszöntötte a résztvevőket; A termelőszövetkezet igyekszik messzemenően gpndoskodni idős tagjairól. A szövetkezet 250 idős és nyugdíjas dolgozójának igyekeznek életkoruknak megfelelő munkát, kereseti lehetőséget biztosítani. A 25 és 50 eves házassági évfordulókon a szövetkezet megajándékozza az idős dolgozókat. Az ünnepi köszöntő után me úttörők rövid kultúrműsorral kedveskedtek. Kürti András: A vadászati tilalom azt jelenti, hogy az év egy bizonyos szakában .tilos vadászni egy-egy vadon élő állatfajra. Nem. lehet lőni például nyalat. Mert a nyúl az ember számára hasznos állat, értéke van, vigyázni kell tehát reá. Helyes. Ami hasznos, s aminek értéke van, arra vigyázni kelll Nem lehet lőni például fácánt, vagy foglyot sem. Mert a fácán is, a fogoly is hasznos állat, értéke van, korlátlan vadászata kipusztulásához vezetne, s ezzel nagy haszon, s nagy érték menne veszendőbe, jgy van ez a szarvassal, így az őzzel és a többi vadon élő állattal, amely ilyen, vagy olyan formában hasznos, értéket jelent, s ezt felismerve, az ember időnként megtiltja, hogy lőjenek rájuk, A hasznuk és az értékük miatt. Hogy ki ne pusztuljanak. Helyes dolog ezt Alig várom már, hogy bevezessék ezt a tilalmat, azt, hogy legalább időnként ne lehessen lőni rá: az emberre is. Mert kérem szépen az ember is igen hasznos jószág, értéke is van ám. Ha más nem, az az értéke, hogy felismeri, és megvalósítja az állatok védelmének szükségszerűségét. (—ói XVII. . — Most már értem, hogy Pesten miért kívánkoztál hivatalokba. Rám mosolyog'. — Igen, én borzasztó veszekedős vagyok. És itt erre alig van mód... De visszatérve a tárgyra, végeredményben nálunk a gyakorlat bizonyította be a kibaut- rendszer életrevalóságát. — Gratulálok. Jöhetnek a megrendelők a világ minden résiéből. Még több pénzetek lesz. — Ezzel még várnunk kell. Az eredeti célkitűzést ugyanis túlteljesítettük. Pontosabban — az öreg Orsted teljesítette túl. Talán be akarta bizonyítani, hogy ha a mások találmányainak integrálása volt is a feladata Q.fléwisig . 1*71. január 39., péntek két évtizeden át, azért nem apadt ki a konstruktőri vénája, alkot ő olyan kibernetikus készüléket, amely túltesz az eddigieken. Egy különálló kis házban dolgozott, a gyár mögött húzódó lafoo- ratóriujni épületek közül az utolsóban, így hát azt is mondhatnám, teljesen titokban, egymaga téremtette meg ott a Törpét, Ez így persze túlzás, sokan tudták, hogy valamin erősen munkálkodik ott az öreg, de minthogy a gyár vezetősége teljesen szabadkezet adott neki, a tekintélye pedig óriási volt, senki sepi kérdezte meg tőle, mit készít? Mintegy hat hónappal ezelőtt aztán, a város és a gyár születésének huszadik évfordulóján előállt a találmányával, a Törpével, melyet a bio-kibernetikai kutatások legfrissebb eredményeinek felhasználásával alkotott. Hogy ez miféle tudomány, azt. persze, Haas tudná a legjobban kifejteni . Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései. Lomb Kató, a mai tolmácsgárda egyik leg- kiválóbbja, eredetileg fizika—kémia szakot végzett az egyetemen. Már kisdiák korában kóstolgatta a nyelveket s hamarosan jól beszélgetett németül, franciául, angolul. Később hozzáfogott a „nehezebb” nyelvek tanulásához az oroszhoz, kínaihoz, majd a japánhoz. Könyvében sok személyes tolmácsélményéről ad számot, érdekes, hangulatos történetekkel fűszerezi elméleti jellegű megállapításait. Szinte az egész világot megjárt 50 év körüli tolmácsnő még most is úgy érzi, hogy tanulnia kell, sőt minden fontos szereplése előtt a soros nyelvből felkészül az adott feladatra. Személyes tapasztalata alapján állítja, hogy tizenhat nyelven nem lehet egyformán jól beszélni. „Az orosz angol, francia és német a inagyarral egyszerre él bennem. Ezeket ■ bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésére és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van.” Lomb Kató könyvét elsősorban az „Átlag Nyelvtanuló” számára írta, hasznos tanácsokat, útmutatásokat kíván adni mindazok számára, akik idegen nyelveket óhajtanak tanulni. Egy nem létező nyelv — az „azil” '— kapcsán ismerteti ajánlott módszereit, amely természetesen minden nyelvre érvényes. A? Átlag Nyelvtanulónak először be kell szerezni egy azil-magyar szótárt, amelyből elsajátíthatja az olvasási szabályokat. A szótár forgatása közben sok egyéb érdekes dolgot is megtanul a tanuló az .adott nyelvről. Ez még csak kóstolgatás, ízlelgetés. Ezután egyszerre kell vásárolni azil tankönyvet, amely végén ' van feladatmegoldó kulcs és egy-két szépirodai-' mi művet. Nagyon fontos az írásbeli feladatok gondos ellenőrzése, azaz kijavítása. Utána be kell sulykolni a helyesbített formákat. A tankönyvvel párhuzamosan ajánlatos fordítani egy adaptált, könnyű, azil nyelvű, érdekes novellát, hogy ne váljék unalmassá a tanulás az egyhangú .iskolás szövegek olvasásával. A novellából csak a legfontosabb, a megértéshez feltétlen szükséges idegen szá-vakat ■ kell kiírni, de azokat sem elszigetelten, hanem szókörnyezetükbe beépítve. Mivel a könyv nem ad világos képet a kiejtésről, nap mint nap hallgatni kell a rádióban az azil híreket, akkor is, ha először vajmi keveset értünk meg belőle. ElőRáfordított idő + motiváció gátlás Nézetünk szerint hiányzik a számlálóból egy nagyon fontos tényező, a tehetség. Lomb Kató tagadja a tehetség jelentős szerepét, de szerintünk ez legalább olyan fontos, mint a számláló másik két komponense. Egyet kell értenünk a könyv végső konklúziójával: „Minden nyelvet más-más időmennyiség alatt lehet egy bizonyos szintig elsajátítani”. Ide kívánkozik Németh László találó mondása is; „egy nyelvet az tud jól, aki zőleg célszerű meghallgatni a magyar, nyelvű híradást, mert ezzel kulcsot kapunk az azil nyelvű hírek megértéséhez, hiszen minden nyelven általában ugyanazokat a főbb napi eseményeket ismétlik. Néhány jelentős, de nem értett szót fel kell írni, s később megnézni a szótárban. Egyszer egy' héten ajánlatos magnetofonra venni az adást, s utána többször lassan lejátszani. A tanulás másik szakaszában már szükséges egy azil nyelvtanár, aki elsősorban a tanuló beszédét csiszolja. Sok fogalmazást és fordítást ajánlatos készíteni és a hibákat mindig mind ki kell javítani. , Alkalomadtán cél- ’ szerű azil anyanyelvűvel beszélgetni. S végül kívánatos bizonyos időt a „nyelvországban” tölteni. A könyvben megtalálhatjuk a röviden felvázolt tanácsok tíz pontban való kibővített, ügyes, összefoglalását is. Lomb Kató megadja az 'idegen nyelv elsajátításának maga felállította képletét is. eredmény. azt akarja mondani, amit tud.” * Lomb Kató így tanulok nyelveket című könyvét áthatja írójának egyéni varázsa, a nyelvek iránt táplált szenvedélyes szeretete. Komoly, tudományos szintű megállapításait hangulatos, sokszor humoros példákkal illusztrálja. Mindenki számára, akár tanulságos szórakozásként is, igazi élményt jelent ez a lebilincselő,. szellemes könyvecske. Dr. Hekli József Honismereti mozgalom és a Heves megyei szövetkezetek — Nagyon szívesen —• szólalt meg egy hang a fészer felől. Hátratekintek. Ótt támaszkodik a falnak ez az átkozott, vörösképű, pisze levelező tag, és a fülét húzigálja. A pokolba is, minek lebzsel itt ez a két hatalmas dán dog, ha ide mindenki bántátlanul besétálhat? — Mi volt? — ugrik talpra Renate. — Hol vannak a többiek? — A szokásos dolog történt. A két műszerész udvariasan figyelmeztetett bennünket, hogy saját kényelmünk, ' biztonságunk szempontjából helyes lenne a garázs-bárt is bekapcsoltatni a kibaut- rendszerbe, minthogy itt több ember tartózkodik huzamosabb ideig. Ne adj isten tűz támad, vagy sürgős ügyben keresnek valakit, esetleg telefonüzenetet kell továbbítani, és így tovább. Nagy Erik, mit tehetett volna mást, beleegyezett, azok ketten felszerelték a kamerát és a félgömböket, felrajzolták a lila kört. Egy hellyel megint kevesebb, ahol kedvünkre szidhatjuk a Törpét. Ami pedig a barátainkat illeti, majd jönnek ők is. Egyelőre Kis Erikért teszik tűvé a várost. — Megint világgá ment? — Persze. Búcsúlevelet is hagyott. Minthogy a rábí- ?lott feladott nem tudta teljesíteni, nem jelezte idejében stz. ellenség közeledtét, nem érdemli meg á bizalmunkat, elbúj dosik. — Arról van szó — for- ' dúl felém Renate kacagva —, hogy ez a Kis Erik igencsak önérzetes leeényke. valóságos spártai jellem. Ha hibát Az utóbbi években örvendetesen fellendült hazánkban a honismereti mozgalom. Jellemző ez Heves megyére is, ahonnan a mozgalom 1959-ben elindult. Itt volt ugyanis az a honismereti tanácskozás, ahol a résatvekövet el, szigorúan megbünteti magát. Havonta legalább egyszer világgá megy. Ilyenkor a fél város őt haj- kurássza. Ha nem is találják meg, azért vacsorára mindig előkerül. Spártai jellem, de enni is nagyon szeret. Hans ellöki magát a faltól, odagurúL hozzánk. — Ezt elhoztam — nyújtja a táskámat —, miért fáradna még vissza érte? Tessék, még előzékeny, figyelmes is, azt is megnehezíti, hogy nyugodt lélekkel gyűlöljem! Nehézkesen letelepedik ő is a gyepre, hja, a pocak... — A kibernetikának egyik válfaja — kezdi átmenet nélkül — az élő szervezetnek e tudaműnyág szempontjából való vizsgálatával foglalkozik. Ez a biológiai kibernetika. Tanulmányozza az élő szervezetekben végbemenő életfolyamatok - tudatos és nem tudatos, azaz vegetatív szabályozását. Nos. az öreg profnak sikerűit egy olyan készüléket konstruálnia; amely megszorításokkal ugyan, de utánozni képes bizonyos emberi képességeket. Ezek közül a legfontosabb az önfejlesztő potenciál. — Az micsoda? — szakítom rögtön félbe, mert azt már megtanultam, hogy ha menet közben nem magyaráztatok meg magaméiak bizonyos fogalmakat, jön a fejgörcs. (Folytatjuk) vők kifejezték, hogy a honismeretet, a „szűkebb haza” — á lakóhely ismeretét országos mozgalommá kell szélesíteni. Az azóta eltelt'll év során számos honismereti szakkör jött létre az országban, s sok honismereti kiadvány látott napvilágot. A szocialista hazafiság elmélyítésének igénye teremtette meg a honismereti mozgalmat, s ez az eszme élteti tovább. ' A honismereti mozgalomba a szövetkezetek is bekapcsolódtak. Ennek egyik szép megnyilvánulása volt, hogy néhány évvel ezelőtt létrejött Heves megyében a MÉSZÖV keretében a Szövetkezeti Honismereti Szerkesztő Bizottság. A szerkesztő bizottság fő célja a megye szövetkezeti múltjának íel- %ú rásá és a kiadványokban való publikálása. A bizottság azonban nem zárkózik el a honismeret és helytörténél egyéb területeitől sem. A szövetkezetek múltján kívül kiterjed figyelme a megye történetének más területeire is, így művelődéstörténetre, sporttörténetre stb. A szerkesztő bizottság az elkészült anyagok publikálására fórumot is teremtett. Megindította a Heves megyei Szövetkezeti Honismereti füzetek című sorozatot. A kiadványok megjelentetésének anyagi alapját a különféle megyei szövetkezetek hozzájárulásai teremtik meg. Az elkészült dolgozatok lektorálását a tudományos intézetek felkért lektorai végik el. A honismereti füzetsorozat első száma még 1966-ban megjelent. Ekkor adták ki e sorok írójának: A Verpelét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet története (1945—1965) című munkáját. Ebben a szerző a verpeléti földművesszövetke- zet történetét ismerteti meg az olvasóval. A szövetkezet életét a falu gazdasági, politikai ás kulturális életébe beágyazva targyaijá. 1967-ben jelent meg a könyvsorozat 2. számaként a Heves megyei szövetkezetek a' szocialista kultúráért című könyv. A 100 oldalnyi terjedelmű munkában 19 szerző hosszabb, rövidebb dolgozatban a szövetkezeti kylturális élet különböző területeiről írt. A közölt tanulmányok és cikkek elmés lett és módszertani jellegűek. Az elmúlt évben jelent meg Varga László: Heves megyei szövetkezetek a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság korában című könyve (Heves megyei Szövetkezeti Honismereti Füzetek 3. szám). A 184 oldalnyi terjedelmű, gazdagon illusztrált, s színvonalasan megírt tanulmány hézagpótló. Ez az első munka Heves megyében a szövetkezeti mozgalom 1918—1919-es forradalmak alatti történetéről. A szerkesztő bizottság a közelmúltban rendezte sajtó alá Varga László: Heves megye sporttörténete' I. című könyvét. Elkészült a Heves megyei szövetkezetek 25 éve című könyv. Jelenleg készül a vámosgyörki, hatvani és a gyöngyösi ÁFÉSZ-ek története. Dr. Bóta László közgazdász, a Heves megyei háztáji gazdaságok helyzetéről készül írni tanulmányt. A szerkesztő bizottság, amely ismert szövetkezeti funkcionáriusokból és helytörténészekből tevődik össze gondoskodik a kiadványok jó szakmai színvonaláról. Ügy gondolom, hogy a hevesiek munkája ezen a téren más megyék számára is példamutató. Szakmai és módszertani szempontból helyes lenne, ha a megyei szövetkezeti honismereti bizottságok — ahol -ilyenek már vannak — időnként közösen megbeszélnék eddigi tapasztalataikat. Szecska Káról?
