Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-28 / 23. szám

ÄAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA»VWVAAAAAAAAAA/SAAAAAAA^A^AAAAA/SAAAAA Szerda est) külpolitikai kommentárunk Washi ngton és a teheráni oiajvifa NÉHÁNY HÉTTEL EZELŐTT váratlanul kiéleződött az addig meglehetősen udvarias francia—algériai viszony egyes jobboldali párizsi lapok hangja már-már fel­elevenítette az FLN és a hírhedt Massu-féle ejtőernyő­sök csatáinak ideiét. A viszony megromlásának okát egyetlen szóban össze lehetne foglalni: olaj. Arról volt — és van — szó, hogy Algéria nem óhajt hosszú távon belenyugodni abba, hogy az ország legna­gyobb természeti kincseinek hasznát a jelenlegi arányta­lanul nagy mértékben a francia olajtársaságok fölözzék le. A legutóbbi napokban ez a viszály regionális érte­lemben is kiszélesedett. Ma már nem lehet pontosan megállapítani, milyen kezdeményező szerepe volt ebben Algériának, de tény, hogy a francia—algériai olajvita után egész sor olajtermelő ország követelt méltányosabb, nagyobb részesedést a „fekete arany” óriási hasznából. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN ült össze az iráni fő­városban az olajexportáló államok szervezete, az OPEC tíz tagja: Irán, Venezuela, Szaúd-Arábia, Kuwait, Líbia, Indonézia, Irak, Algéria, Abu Dhabi és Katar, hogy egy­ségesen lépjen fel az olajmonopóliumok mammuthasz.ná- nak megnyirbálására. Ez a tíz ország adja a földkerekség olajtermelésének több. mint a félét, pontosan 57 száza­lékát. Az OPEC-tagok olajából fedezi fűtőanyag-szükség­letének nyolcvan százalékát Európa és Japán érdekelt­sége ebben a kontingensben még magasabb: kerek ki­lencven százalék. A hangulatra jellemző volt, hogy Tteaa Pahlavi, iráni sah, mint a vendéglátó ország államfője rendkívül éles szavakkal ítélte él a monopóliumok gátlástalan profit­szerző politikáját. Ez a politika egyszerűen nem veszi figyelembe annak az országnak az érdekeit, ahol az ola­jat a felszínre hozzák — hangsúlyozta az uralkodó. Hamarosan kitűnt, hogy az asztal másik oldalán ülő fél — a monopóliumok képviselői — nagyonis szerve­zett ellentámadással válaszolnak a követelésre és a zsa­rolástól kezdve az eszközök és fegyverek széles skáláját igyekeznek alkalmazni. Ebben a nemzetközi jogi szak­értők számára meglepő aktivitásban az amerikai mam- mutcégek jártak élen. A meglepetés ebben az volt, hogy elméletben az USA óriás monopóliumainak vigyáznia kellene az ilyen látványos, közös fellépésekkel, ezek ugyanis az amerikai trösztellenes törvény értelmében komoly következményekkel járhatnak. WASHINGTON SIETETT nemcsak érzékeltetni, ha­nem kategorikusan kijelenteni, hogy „ebben a speciális esetben” nem kell tartani a trösztellenes törvény alkal­mazásától. Ugyan altkor a Wall Street Journal, a nagy­tőke tekintélyes orgánuma félreérthetetlen célzást eresz­tett meg arról, hogy az OPEC-et szét kell zilálni, el kell szigetelni a többiektől a „renitenseket”, Algériát. Líbiát és Irakot. Mindez — mint erre a TASZSZ szovjet hírügynökség is rámutat — annyit jelent, hogy a hivatalos Washing- . ton közvetlenül beavatkozott a tizenöt olajtársaság és a tíz olajexportőr ország teheráni vitájába. Azt talán mon­danunk sem kell, hogy melyik oldalon. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAA/SAAAVVAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWV Mire Un”' *’ Franca Míirsztertanács A francia kormány szer­dán Pompidou elnök részvé­telével ülést tartott. Georges Pompidou állam­elnök elégedetten nyilatko­zott a Párizsban lezajlott kétnapos francia—nyugatné­met konzultációk légköréről. Mint mondotta, a tárgyaláso­kat „az együttműködés és az egyetértés légköre” jellemez­te. Maurice Schumann kül­ügyminiszter külpolitikai expozéjának gyújtópontjában szintén a Pompidou—Brandt- találkozó állt. Aláhúzta: a francia—nyugatnémet kon­zultációkon lehetőség mutat­kozott arra, hogy az összes fontos kérdésekben „meg­egyezéses formulákat” talál­janak. i A CBS televízió bemutatta azt a filmriportot, amelyet tudósítói aznap reggel ké­szítettek a Phnom Penh-i re­pülőtérre érkezett civilruhás amerikai katonákról. A Pen­tagon szóvivője a filmriport bemutatása után beismerte: valóban leszálltak helikop­teren civilruhás katonák a Phnom Penh-i repülőtérre. A szóvivő arra hivatkozott, hogy a katonák csupán egy órát töltöttek a repülőtéren, ahonnan megrongált helikop­tereket szállították él óriás­helikopterekkel Dél-Viet- namban történő kijavításra. Pentagon szóvivője azoai- ban nem adott magyarázatot arra, hogy a felfegyverzett amerikai katonákat máért bújtatták polgári ruhába, ha egyszer — amint állították — „legális” tevékenységet folytattak, vagyis nem sér­tették meg azt a kongresz­Gtístav Husak a nemzeti front elnöke Szerdán a késő délutáni órákban végétért a Cseh­szlovák Nemzeti Front orszá­gos értekezlete. Az újonnan megválasztott 165 tagú köz­ponti bizottság elnökévé egyhangúlag Gustav Husa- kot, a CSKP KB első titká­rát választották. Alelnökké dr. Tomas Travnicek pro­fesszort, központi titkárrá pedig Miroslav Vacikot vá­lasztották. Végül elfogadták a Cseh­szlovák Nemzeti Front és működésének alapelvei című dokumentumot, valamint a nemzeti frontnak az ország valamennyi állampolgárához intézett felhívását. US® ’tormán''’ ^Mzsában? szusi határozatot, amely megtiltotta amerikai katona küldését Kambodzsába. Amerikai lapokban felve­tik a kérdést: mire készül aj kormány Kambodzsában, hogy ilyen eszközökhöz fo­lyamodik a közvélemény megtévesztésére ? A „helikoptermentő” mű­velet ugyanis további kérdé­seket vetett fel: milyen he­likoptereket szállítottak el a Phnom Penh-i repülőtérről, s egyáltalán miként kerültek azok oda? A filmriportból ugyanis kiderült, hogy a két felségjel nélküli, de amerikai számozást viselő megsérült helikoptert szállítottak el. A „civil-katonák” és a riporte­rek további hat, hasonlóén felségjel nélküli helikoptert láttak a repülőtéren. Felte­hető tehát, hogy ezeket az álcázott amerikai helikopte­reket a repülőtér betonján érte a partizántámadás. Fel­tehető továbbá, hogy siettek eltüntetni az amerikai be­avatkozás tárgyi bizonyítékát. képtöv írónkon érkezeti Kekkonen, finn államfő Olaszországba érkezett. Képünkön: Saragat, olasz köztársasági elnök üdvözli vendégét a ciam- pinoi katonai repülőtéren. (Telefoto — AP — MTI — KS) Befejeződött a CDU-kongresszus Kiesingermek. a CDU elnö­kének zárszavával szerdán délután végétért a Keresz­ténydemokrata Unió 18. or­szágos kongresszusa, amely hétfőn kezdődött Düsseldorf­ban: Az NSZK legnagyobb el­lenzéki pártja a programban változatlanul elutasítja az Odera—Neisse határ elisme­rését. .A történelmi realitá­sokat figyelmen kívül. hagy­va továbbra is ragaszkodik alihoz, hogy „békeszerződés határozza meg a Lengyelor­szág és Németország közötti határt”. A kongresszus négyórás viharos vita után a német és a keleti politika kérdésé­ben a pártelnökség indítvá­nyát fogadta el a CDU ifjú­sági szervezetének, a Junge Unionnak a képviselői a ke­leti politika kérdésében ön­álló, progresszív indítványt terjesztettek elő. Ebben az Odera—Neisse határ elisme­rését a lengyel—nyugatné­met megbékélés előfeltételé­nek nevezték. Amikor azon­ban szavazásra került sor, a küldöttek túlnyomó többsé­ge a visszahúzó elnökségi in­dítvány jóváhagyására sza­vazott. Idi Amin tábornok, Uganda államcsínnyel hatalomra került új „earős embere” katonai gépkocsin körutat tett Kampa­lában. (Telefoto — AP — MTI — KS) Calley hadnagynak, a dél­vietnami My Lai falucskában elkövetett tömeggyilkosság „főhősének” emlékiratait 150 ezer dollárért kötötte le az Esquire folyóirat és a Viking Press kiadó. Az Esquire-ban már meg is jelem Calley egyik első „elbeszélése”. Az alábbiakban részleteket közlünk vallomásából. Köz­readjuk, hogy az Olvasó sze­mélyesen követhesse nyomon a My Lai-i gyilkost, ahogyan — miközben önmagát men­tegeti — megnevezi azokat, akiknek mellette kellene ül­ni a vádlottak padján. ★ Az USA sorozóhelyem öles plakátok hirdetik, hogy „világot láthat” az, aki be­lép az amerikai hadsereg­be. Arról, hogy ez a világ körüli utazás egyáltalán nem szórakoztató jellegű, s hogy cserébe becsületed­del és életeddel fizethetsz — hallgatnak a plakátok. Calleynak szerencséje volt: élve tért vissza — gyilkos sebeket hagyva maga után a vietnami nép szívében. ★ Jól éreztem magam Dél- Vietnamban. Tudtam, hogy megölhetnek, de ott azt is sikerült megtudnom, mit je­lent élni. Minden pillanat jelentőségteljesen múlt el, s éreztem, hogy itt a helyem. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik, de egy dolog volt csupán lényeges számomra, amelynek állandó felszínen tartása büszkeséggel töltött el — amerikai tisztnek len­ni, szívemen viselni Dél- Vietnam sor át. Az amerikai katona álta­lában 12 hónamg szolgál Vietnamban. 19S3 novembe­rében há.V'ónepos szo^gálat- ftcssz'ri'Vféit kértem, s kap­1971. január 28„ csütörtök My Lai hóhéra kitárja lelkét Calley hadnagy vallomásai tam. 1969 májusában — né­hány nappal a következő szolgálathosszabbítási kérel­mem megírása előtt — vá­ratlanul Washingtonba ren­deltek. Gondoltam, valami­lyen érdemrenddel, vagy ef­félével tüntetnek ki. A Suong Mi tartományban elkövetett vérfürdő után W estmooreland tábornok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai fegyveres erők pa­rancsnoka dicséretben része­sítette az „S” századot a „kiemelkedő jelentőségű győzelem” alkalmából. Ter­mészetes, ezek után Calley valószínűnek tartotta, hogy kitüntetik „valami érdem­renddel, vagy effélével” a My Laiban és egyéb helye­ken végrehajtott „hőstettei­ért”. — üljön le hadnagy! Azok­ról a hadműveletekről van szó, amelyeket ön 1968. már­cius 16-án folytatott egy May Lai nevű faluban vagy a környékén. Lehet, hogy a vizsgálatok végén gyilkos­sággal fogják majd önt vá­dolni. — Azt akarja mondani, azért cipeltek ide Vietnam­ból, hogy ezt közöljék ... Gyilkosság? Ostobaság! — Tehát, ügyvédet fogad? — ön szerint szükségem van ügyvédre? — Azt javaslom, hegyien óvatos! Gyilkosság vádjával halálrr U -'telhetik. — Ó akkor ez egészen ko­moly dolog! A szállodában rendezni próbáltam gondolataimat: „Különös Mi rosszat csinál­tam? No, rendben van, a há­ború — kegyetlen dolog, ölni — az is. Harcba kerültem az ellenséggel, s nem volt más kiút. Parancsot hajlottam végre. S a legkülönösebb az a dologban, hogy pontosan az az amerikai nép vádol, amely My Laiba küldött. „Mi rosszat csináltam?...” William Calley szakaszának volt katonája: „Calley össze­terelt vagy harminc-negyven embert a rizsföldön. Csecse­mők, asszonyok voltak köz­tük. Gondotok legyen rájuk! — Ügy lesz! — mondtam. Aztán, amikor visszajött: Mintha azt mondtam volna, hogy gondoskodjatok róluk, ami azt jelenti, hogy lőjétek le őket. Aztán Midlo (Calley szakaszának egyik lövésze) és a hadnagy elkezdték lőni az embertömeget... Velőirá- zó sikolyok, csomókban ver­gődő emberfejek... cafatok­ra lőtt emberi testek...” Cal­ley mindezek ellenére azt ál­lítja, hogy ezt kérte tőle az amerikai nép. Azt, hogy véd­telen nők és gyermekek hó­hérjává váljék? Tiszttársaim zubbonyom „Calley” feliratát látva gra­tuláltak: „Tegnap láttam önt a tévében. Remekül né­zett ki.” — „ön mellett va­gyunk!” — Szurkolok önnek. — Köszönöm. — Miben lehetek segítsé­gére? — Köszönöm. Már ezzel is segített... Aztán leve1 eket kenfav:. Kört'Ibiiül öten:-* .. Sokai elitéin-k: „Lé jy áthozott, te pokolfajzat!” — „My Laiban a testvéreinket gyilkoltad le!” Aztán akadnak másak, is: , 1944-ben egy nőt 12 gyere kével együtt falaztam be ... ’ — „1951 töl 1951 augusztusi ig Kor?*1 * szolga14 ~n. Na- tftí—— *vn hasonló esc ttot hallottam. Igen sokan kará­csonyi ebédre hívnak Texas­ba, New Yorkba, Ohaióba, Nebraskába... Mit tehetek akkor, amikor határozottan állítják, hogy igazam van? Belső konfliktusomat az igaz­ság vagy az igazságtalanság oldalán vívjam? ★ A legszörnyűbb a Penta­gonnál volt... Sajtótájékoz­tató ... — Calley hadnagy! Való­ban az összes My Lai-i nő­ket és gyermekeket elpusztí­totta? — Calley hadnagy! Hogy érzi magát az olyan ember, aki védtelen nőket és gyer­mekeket öldös? — Calley hadnagy! Nincs szándékában legközelebb még több nőt és gyermeket gyil­kolni? — Calley hadnagy! Ha új­ból visszatérhetne, és újból nőket, gyermekeket gyilkol­hatna ... Alig tudtam kivánszorogni az épületből. A hátsó ajtón kellett távoznom. A kérdések „knockoutol- ták” a hadnagyot. Calley kényszeredetten távozik, el­kerülve a választ ugyanúgy, mint most vallomásaiban is. Igaz, így is érthető ... Büszke vagyok hazámra, és ki nem állhatom, ha !*á- galmaz/ák. Tudom, hogv Amerikának megvannak maga ám vök! lai. Ez a vi­etnami háború is nevetséges de b-. nem tudok jobbat aiánlani, akkor szidni sincs iogam Az a véleményeim, hogy a mai Amerika, az ö. z- -zas problémáival együtt — a létező legjobb állam! Mi lenne nélküle? Káosz... na én lehetnék az elnök, lehet, hogy valami keveset változ­tatnék. így, mint mindenki más, csak parancsot teljesí­tek. Azt teszem, amit az amerikai nép parancsai. És ezért van a hadsereg, amely olyan, mint egy véső, mindig használhatónak kell lennie. Ha a nép azt mondja: „Tö­röljétek le a föld színéről Dél-Amerikát” — a hadse­reg ezt is megteszi. Semmi­lyen kétség nem férhet hoz­zá. Ha azt kívánják, hogy menjen vissza Vietnamba ellenséget ölni — megteszem. Én, Amerikám parancsát mindig lelkiismeretem fölé helyezem... Én — amerikai állampolgár vagyok. A sors kegyetlen iróniája folytán a „hurrá-patrióta”, akinek tetteit a „nép” sugall­ja, aki ’ országa „akaratát” lelkiismerete fölé helyezi — a vádlottak padjára került. Kész akár fnár holnap is folytatni a „munkát” Viet­namban, letörölni a téri'.ép­ről Dél-Amerikát vagy bár­mely más országot, komti- neast — csak parancsra vár! — s most Fort Benning-ben tartják forgva. Micsoda há­látlanság! Most, miután mindezt el­mondtam, nem tudok alud­ni. Saját hazám bűnösnek ta­lált abban hegy ártatlan em­berek vér*t ontottam Ove.k- ran kérdezem mc.oa mtól: Miről is von I'd.- Ionképpen szó? Elmen* em Vietnamba teljesíteni r parancsot. Mi-'rt nem tettem úgy, mint a töb­biek: „Nem megyek Ez igaz- iá Ttalan háború!" Egyszer" kis ember vagr'ok. s nines érzékem a filozófiához. En­gem azzal a gondolattal fel­vértezve küldtek Vietnamba, hogy az Amerikai Egyesült Államok igazságos háborút visel. Elküldték megsemmi­síteni az ellenséget... Úgy, hogy én személyesen Vietnamban senkit sem tá­madtam meg. i Mi is tulajdonképpen a mészárlás? A Hirosimára do­bott atombomba nem mészár­lás, száz ember meggyilko­lása — igen. Nem értem. Miben is állt misszióm lé­nyege? Megtalálni a vietkon- gokat és harcban megsemmi­síteni őket. De kik is azok a vietkongok? Egy kézigráná­tos ember — vietkong? Az utcán hallom, amint mond­ják: „Ott mindenki vietkong- partizán”. Igazuk van? Ta­lán ... Kiáltásokat hallok: „Szüntessétek be a háborút!” Igazuk van? Lehet... Optimista vagyok, s gon­dolom, az amerikaiak előbb- utóbb megváltoztatják véle­ményüket. Talán a kommu­nizmus Vietnamban olyan rettenetes lenne? A háború­hoz viszonyítva — édenkert. Előre látom: így lesz ... Erőszak — az amerikai külpolitika legfőbb alkotó­eleme. Calley mindent pa­rancsra tett. Kát, hogy ez, a spekulatív okoskodás a má­sodik világháború után le­folytatott nürnbergi per so­rán már néhányszor elhang­zott. Hitler világháborújában elkövetett háborús bűnök, s s.7 utóbbi tíz év célpontjai (Kuba, Dominikai Köztársa­ság, Vietnam, Laosz, Kam­bodzsa). az amerikai hadse­reg ..missziói” között nem nehéz felfedezni a hasonló­ságot, S hogv C"1"' ,-r>ak mi ef-ben a sze-- ve? Nem sok! Ö az Amerika! Vevői1*- ' ■Ál­lam-1- irorn-énva és a V t-q gon ■iát-symáina1- csupán je len tó'--felen sakktigurája. Fordította: Saiga Atttía

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents