Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

A főtitkár üzenete Beszélgetés Szabó Ferenccel, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával Ä főtitkár szobájában re­mek kép: vörös nyakkendős úttörők sakkoznak. Elmé- lyültség sugárzik a festmény­ről, az átélés, az őszinteség és a nyugalom. — Szeretem ezt a képet. Pedig „örököltem”. De sem­mi pénzért nem cserélném ki. Ha elfáradok, rátekintek: nyugtatóként hat. A rövid bevezetésre a Ma­gyar Úttörők Szövetsége fő­titkárának szobájában került sor. Szabó Ferenc előadás­ról érkezett: három órán ke­resztül beszélt az ifjúság feladatairól. Elhagyta a pa­pírt, érezte: anélkül jobban megy. A téma most is hason­ló: az úttörőmozgalomról be­szélgetünk, a szervezet jubi­leumáról. Az első kérdés: — A főtitkár hogyan ítéli meg a Magyar Üttörők Szövetségének helyzetét? — Az úttörőszövetség ma már egyértelműen nevelési tényező. Ezzel számolt, en­nek munkáját értékelte az V. nevelésügyi kongresszus is. Ott állapították meg: szocialista nevelés a mi tár­sadalmi viszonyaink között elképzelhetetlen az ifjúsági mozgalom nélkül. S az ifjú­sági mozgalom fogalma ter­mészetesen együtt jelenti a KISZ-t és az úttörőszerve­zetet. — Ez fogalmazta meg a gárt if júságpolitikai határo­zata is. — Éppen erről akartam beszélni. Szó szerint így hangzik: az úttörőmozgalom­ban sokkal több van, mint amennyit. jelenleg kihaszná­lunk. — Es a feltételek? — Sok minden hiányzik. A feltételek három csoportját vesszük figyelembe. Az egyik a szemléletbeli. Azaz, hogy a közvélemény és szűkebben a pedagógus-közvélemény mennyire ismeri el, épít és veszi számításba azt, hogy a gyermekek szervezete ne­velési erőként létezik. A közvéleményben igen erős javulás tapasztalható. Bár elég sok helyen leszűkítik az úttörőmozgalom funkcióját valamiféle dekorációra, isko­lai egyesületre, vagy éppen a MÉH fiókvállalataként kezelik. Ennél sokkal több a mozgalom, de ehhez tettek­ben többet kell adni. Azt hi­szem, nagyon kevés ma már az olyan pedagógus, aki nem ismeri el az úttörőmozgalom erejét, és kevés az, aki vi­tatja létének szükségességét. — Formai okokat ért ezen? — Nekünk nem mindegy az, hogy a gyermek csak formai szempontból viseli a nyakkendőt, vagy valóban úttörőnek' érzi magát. Nem mindegy, hogy egy osztályon belül a raj csak névleg lé­tezik, semmi különösebbet nem jelent az úttörőknek, vagy valóban egy alkotó, demokratikus közössége a gyermeki életnek. Mi arra szeretnénk törekedni, hogy minden, ami hamis, eltűn­jön a mozgalomból. — Milyen sajátosságok jellemzik legjobban a gyermekszervezet munká­ját? / — A sajátosság nagyon ér­dekes szó. Inkább az úttörő- mozgalom néhány nagyon fontos feladatát emelném ki. De talán ez sem pontos ak­kor, amikor sajátosságról esik szó. Mindenekelőtt azt. hogy a Magyar Üttörők Szö­vetsége az MSZMP gyermek- szervezete. Politikai, kommu­nista gyermekszervezet. Azt akarjuk elérni, hogy a mi nagy politikai célunkat, a szocializmus teljes felépítését a gyermekek saját céljuknak tekintsék, ennek véghezvite­lében ők is részt vegyenek. — Tehát a közügyről van szó... — Igen. Arról a közegről kell beszélni, amelyben a gyermek él. A gyermek rész­vétele ott kezdődik,' hogy Nmeri-e az őrs öveit, is- reri-e szomszédjának gond- ját-baját, tud-e együtt érez­ni padszomszédjával és ké­nes-e tenni érte, javítani; ha kell, közbeavatkozni, ahogy az úttörőélet törvénye meg­fogalmazza. — Például? == Semmit sem ér nekünk az olyan jelenség, ha a viet­nami szolidaritást szépen ki­alakítjuk a gyerekben és azt mondhatjuk: igen, érti és együtt érez szenvedő vietnami testvéreivel, ha ugyanakkor a futballpályán szadista mó­don rúgja ellenfelét és nem törődik fájdalmával. Az ilyen szolidaritás a levegőben van és a legkisebb vihar is el­fújja. * — Mit jelent a közelgő negyedszázados jubileum a gyermekmozgalomnak? — Próbára tehetjük ön­magunkat ebben az évben. Elkészíthetjük a mérleget: meddig jutottunk, mire va­gyunk képesek, hogyan men­jünk tovább. Ahogy viccesen fogalmazzák: akkor szok­tunk tévedni, ha senki sem meri megkérdezni, helyes úton járunk-e? Mi sem te­szünk mást. Azt fogalmaztuk a jelszóban, hogy Tettekkel köszöntjük az úttörőmozga­lom negyedszázados évfordu­lóját. Mert mi mással lehet­ne bemutatni, hogy ezek a fiúk lányok — akikre oly gyakran azt mondják, hogy ejnye, ti haszontalanok — a maguk módján, fejlettségi szintjén igenis hasznosak már ma is, és még haszno­sabbá akarnak válni a jö­vőben. Az embert tettein, cselekedetein keresztül lehet a legjobban mérni. Ez vo­natkozik a gyermekközössé­gekre is. — A jubileumi év a próbatétel éve? — Próbázzon le önmaga és a társadalom előtt minden úttörő, kisdobos, minden kö­zösségünk, vezető szervünk. El kell készítenünk a ne­gyedszázad értékelését, fel kell mérnünk használható hagyományaink tárházát és meg kell kezdenünk az újabb negyedszázad úttörőmozgal­mának alapozását. Tovább kell lépnünk a korszerűsí­tés útján. Az évfordulóban mi nem az ünneplést tartjuk fontosnak. Ha ünnepségről, ünneplésről beszélünk, mi abban nem látunk mást, mint perspektívát, állomást, eszközt, amely húzóerő lehet munkánkban, hogy az évfor­duló nevelési lehetőségeit még jobban kihasználhassuk. — Az úttörőmozgalom negyedszázados születése a jubileumok sorába tar­tozik? — Nem szeretnénk, ha bárhol is összehasonlítást tennénk akár a felszabadu­lási évforduló nagyságával. Ez egy sajátos évforduló. Az úttörőmozgalom 1946. június első vasárnapjához kapcsoló­dik. Azonban köztudott, hogy már ezt megelőzően, az ország legkülönbözőbb vi­dékein kommunista üzemek mellett megalakították az út­törőcsapatokat. Ma sem le­het még kideríteni, talán so­hasem, kik kezdték, miért és hogyan csinálták. 1946. jú­niusának első vasárnapján az úttörők mint szervezett, nagy erő, először jelentek meg Budapest utcáin. Az is köz­tudott, hogy 1919-ben Ma­gyarországon úttörőcsapatok működtek. Kommunista gyermekszervezetek voltak ezek, sok-sok ezer taggal és mintegy ötven csapattal. Programjuk teljes egészében kapcsolódott azokhoz a cé­lokhoz, amelyet a proletár- diktatúra tűzött ki maga elé. Az évfordulót mi úgy tart­juk számon, hogy ösztönző rendszerként, perspektíva­ként álljon a gyermekek előtt. Lehetőséget adjon a társadalomnak arra, hogy ebből az alkalomból is ki­nyilvánítsa a gyerekek irán­ti vonzalmát, áldozatkészsé­gét, és megmutassa a gyer­mekek számára azt, ami a szocialista társadalom na­gyon fontos gondolata: a jö­vő és a gyermek összefüggő fogalom. Minden nép jövője annyit ér, amennyit a ma felnövekvő nemzedékére for­dít • — S végezetül, a Ma­gyar Üttörők Szövetségé­nek főtitkára mit üzen a gyermekeknek? — Ilyenkor jó lenne szem­től szembe állni és közvet­lenül elmondani, hogy te­kintsétek és tegyétek való­ban a saját szervezetetekké az úttörőmozgalmat Ez a szervezet azért, van hogy a ti számotokra lehetőséget ad­jon saját elképzeléseitek, ter­veitek, kívánságaitok teljesí­tésére. Mi az őrsöt tekint­jük az úttörőmozgalom sejt­jének. Ha a sejt nem él, ak­kor elhal a szerv és a szer­vezet is. Tegyétek minél életképesebbé, vidámabbá az őrsi életet. Az úttörőmozga­lom olyan, amilyenné ti ma­gatok formáljátok, teszitek Amilyen a ti igényetek és lehetőségetek, s ebben a ti Szerepetek felülmúlhatatlan. A vezetők elsősorban segí­teni akarnak nektek, hogy jobbak és szebbek legyenek a gyermekévek. S ehhez kívá­nok nektek én is sok sikert az úttörőmozgalom születésé­nek negyedszázados évfor­dulóján. Molnár Zsolt Amíg egy ház felépül.. Az ügyészek 2009 iratot néztek át Fontos közérdekű kérdés­re keresett választ a megyei főügyészség, amikor napi­rendre tűzte az építésügyi hatóságok eljárásainak törvé­nyességi vizsgálatát. A járá­si, városi és a községi ta­nácsoknál nem kevesebb, mint 2000 ügyiratot ellen­őriztek, néztek át, ennek ta­pasztalatairól számolunk be alább. Az ügyintézés nehézkes, késedelmes! Az építkezés sok-sok gond, huzavona, utánajárás, mert az építésügyi hatóságok elég­gé nagy hibaszázalékkal dől- ' goznak. Az ügyintézés ne­hézkes, késedelmes. Kezdjük ott, hogy az építési engedély iránti kérelmeket nem iktat­ják, erről igen sok helyen egyszerűen elfeledkeznek. Igen változó a kérelmek fel- terjesztésének gyakorlata. Egyes községi tanácsok leg­feljebb ráírják a kérelmekre, hogy „javasoljuk”, vagy „nem javasoljuk”, de indo­kolt véleményezésre már a legritkább esetekben sem vállalkoznak. Igaz, itt kell megjegyezni, hogy a járási tanácsok építésügyi hatósá­gai nem is tulajdonítanak ennek különösebb jelentősé­get, nem kíváncsiak a köz­ségi tanácsok véleményére, megelégednek annyival, hogy a kérelmen rajta legyen az aláírás és a tanácsi pecsét. Néhány helyen — különösen vonatkozik ez a járási taná­csokra — furcsa „divatot” honosítottak meg az ügyin­tézésben: az építési ható­ságok nem határozatban, ha­nem egyszerű levélben köz­ük válaszukat. S mint az ügyészi vizsgálat is megál­lapította, rendszerint a jog­sértő elutasítást közük ilyenformán. Természetesen ezek a levelek jogszabályi rendelkezést nem tartalmaz­nak, ,s a fellebbezés lehető­ségét sem biztosítják. Igen gyakori a telekszomszédok jogainak megcsorbítása, de arra is szép számmal akad példa, hogy túlzottan a szom­szédi jogokat érvényesítik — az építkezni akarók hátrá­nyára. Huszonhat esetben tapasz­talta az ügyészi vizsgálat az előírt intézkedési határidők súlyos túllépését. A legekla- tánsabb példát a mátraszent- imrei tanács produkálta: egy építési engedély iránti ké­relem kerek 70 nap alatt tette meg az utat a Gyön­gyösi Járási Tanácsig. Eny- nyi idő bizonyára még arra se kellett volna, hogy a szél fújja idáig. Fura jogesetek Említettük, hogy igen gyakran nem veszik figye­lembe a szomszédok jogait, máskor pedig túlzott mér­tékben biztosítják ezt a jo­got, még akkor is, ha arra a szomszéd semmi igényt nem tart. Ez utóbbi bizonyítására álljon itt az alábbi példa: N. N. elhatározta, hogy lebontja régi, kicsi lakóhá­zát és helyette újat, korsze­rűbbet, nagyobbat épít. An­nak rendje és módja szerint benyújtotta építési kérelmét, s kis híján majdnem hoppon maradt. A megyei építési ha­tóság ugyanis megtagadta az építési engedélyt, sőt N. N. telkéből 10 méter szélességű részt a szomszédnak „ajándé­kozott”, jóllehet a szomszéd ezt nem kérte, ő építkezni nem akart. N. N. gyakorla­tilag telek nélkül maradt, mert a megkurtított terüle­ten építkezni nem lehetett. Az ügyészi közbelépésre vé­gül mégiscsak felépülhetett N. N. új családi háza. Különös manipuláció tör­tént egy egri belvárosi lakó­ház körül. A városi építési hatóság az egyik lakóépület felújítását, korszerűsítését rendelte el, s a földszinten lakó két családot kötelezte, hogy átmeneti lakásba köl­tözzenek. A tervezett korsze­rűsítés során a földszinti la­kások közül az egyiket meg­szüntették volna, hogy a másik lakáshoz csatolják, s ezáltal azt komfortossá te­gyék. De egészen más dol­gok történtek. A korszerűsí­tés elmaradt, ugyanis, a megszüntetni kívánt lakást az igazgatási osztály igénybe vette. A megyei ta­nács igazgatási osztálya a városi döntést hatálytalaní­totta, mivel az ottani ré­gebbi és kiköltöztetett csa­ládnak végleges cserelakást nem biztosítottak. Nem akar­juk részleteiben ismertetni az esetet, legyen elegendő A X. KONGRESSZUS irány­elveinek vitájánál — párt­tagoktól és pártonkívüliek- től egyaránt; — nagyon sok­szor elhangzott: egyetér­tünk a párt eddig folytatott politikájával, és azt kérjük a kongresszustól, erősítse meg ezt a politikát, ne vál­toztasson ezen a politikáján. Érthető és jogos párttagsá­gunknak és népünknek ez az igénye. Az MSZMP politiká­ja majd 15 éve népünk, ba­rátaink és ellenségeink előtt egyaránt igazolta: az az út, amelyen járunk, ha nem is mentes bukkanöktól, ha akadnak is emelkedők, ame­lyeknek leküzdése neheaeb- btn megy, ha a tempó nem mindig egyenletes is, de ez az út járható, jó út, amely hazánk, népünk gyarapodá­sához, boldogulásához, a szocializmus teljes felépülé­séhez vezet. Ezért jogos ennek a poli­tikának az óvása, a féltése, és az igény: ne változtasson a párt a politikáján. A X. kongresszus egyértelműen megnyugtató választ ad erre, amikor határozatában ki­mondja: „A lenini eszméket követve haladunk tovább ezen az úton, hogy az élet által igazolt politikai irány- ■ vonalat követve pártunk tör­ténelmi küldetését teljesítve, a szocialista építést maga­sabb szinten folytatva, né­pünkkel együtt megoldjuk az Változás a változatlanban előttünk álló további felada­tokat.” Ez a megállapítás azon­ban, hogy a „politilcai irány­vonalat követve” többet mond annál, mintsem csak annyit, változik, vagy nem változik politikánk. A párt alapvető irányvonala, poli­tikája, amelyet a szociaüz- mus építéséért folytat, ter­mészetesen nem változik. Ez azonban nem jelent valami­féle politikai megmerevedést, megcsontosodást. A párt fel­adata, hogy felismerje a tár­sadalom gazdasági és társa­dalmi törvényszerűségeit, és ahhoz alakítsa politikáját. Igyekezzen felismerni a tör­vényszerűségeket és politi­kájával alkalmazkodni ezek­hez, befolyásolni ezeket a törvényeket. HA PARTUNK 1956 óta követett politikáját figyelem­mel kísérjük, szép számmal találunk erre példát. A 60-as éveket megelőzően a kis- árutermelő paraszti gazdaság fékjévé vált fejlődésünknek. Az előrehaladást azt köve­telte, hogy meg kell teremte­nünk a nagyüzemi szocialis­ta mezőgazdaságot. A párt kidolgozta az átszervezést szolgáló politikáját, s ma már nem keü bizonygatnunk, hogy az helyes volt, a hala­dást szolgálta. Vagy: az el­múlt évek egyik legnagyobb, bátran mondhatjuk, össztár­sadalmi jelentőségű tette volt a' gazdasági irányítás reformja, egy hatékonyabb gazdaságpolitika megterem­tése. De ide sorolhatnánk még a kultúrpolitikánkban, az oktatási rendszerünkben és az élet más területén végbement változásokat is. Mindebből következik, hogy ahol indokolt — legyen ez a társadalmi élet bármely területe — ott változtatni kell a politikán, azon, ami a társadalmi fejlődés során elavult, túlélte magát, mert ahelyett más, hatékonyabb, újbab kell. HA NAPJAINKAT nézzük, akkor is láthatjuk, hogy egynémely helyen „szorít a cipő”, változtatni kell, politi­kai eszközökkel is elő kell segíteni néhány ellentmon­dás feloldását. Itt van pél­dául: egyfelől munkaerőhi­ány vám, másrészt viszont munikaerőfelesleg; a mező-. gazdaságban a növényter­mesztés növekszik,* de az ál­lattenyésztés csökkent, el­maradt; a differenciáltság a bérezésben és a jövedel­mi arányok közelebb hozá­sa egymáshoz; a fogyasztási szemlélet túlságos előretöré­se és a termelési szemlélet lemaradása; az indokolt és az indokolatlan áremelések egyes cikkféleség-eknél — és sorolhatnánk. Nyilvánvaló, hogy ezeket az ellentmondásokat miután már felismerte a párt, csak politikájának rugalmasságá­val, bizonyos módosításával oldhatja fel. Ahol egypárt- rendszer van, mint nálunk is, ez a párt saját maga „ellenzéke”, saját maga kö­teles észrevenni — elsősor­ban — feltárni és politikai eszközökkel megoldani az el­lentmondásokat, elhárítani az akadályokat, a fejlődés útjá- ból. Ebbem a tevékenységé­ben a párt most is és min­denkor támaszkodott és tá­maszkodik a tömegekre, ki­kéri véleményét politikájá­ról, állandóan ellenőrzi po­litikája megvalósulását, a gyakorlatban. HA SZÜKSÉGES, változtat azért, hogy ez a változás ha­tékonyabb politikát teremt­sen a nagy politikai és tár­sadalmi cél, a szocializnv"? teljes felépítése érdekében. Papp János annyi, hogy a városi tanács . igazgatási osztálya a cserela­kást is megadta — az épület­ben lévő bolthelyiségből akarták kialakítani. A csa­lád ebbe nem egyezett bele, erre végleges cserelakásként az átmeneti lakást jelölték ki számukra. A családot természetesen ez sem elégí­tette ki, törvény előtt kér­ték sérelmük orvoslását. A törvénysértést csak többszöri ügyészi közbeavatkozással si­került elkerülni. Modern Laokoon-szobor ?! Az építésügyi hatóságok el­járásainak törvényességét vizsgálva az összeférhetet­lenség kérdésével is foglal­koztak az ügyészek. A ta­pasztalt kép olyan, mint egy valóságos Laokoon-csoport: emberek és kígyók birkózá­sa, szörnyű halmaz, amely­ben az ember- és kígyótest szinte fel sem ismerhető. Minden építési hatóságnál vannak olyan dolgozók, akik bejegyzésük folytán magán- tervezésre jogosultak, és ter­vező tevékenységet folytat­nak. Az általuk készített ter­veket azután saját építésügyi hatóságukhoz nyújtják be, és ezt a kérelmet ugyanen­nek a szakhatóságnak egy másik dolgozója — aki ugyancsak rendelkezik ma­gántervezői jogosultsággal — elbírálja. Az ügyészi viszgálat igen elgondolkoztató példákat em­lít: Az egri városi építési ha­tóságnál a gyakorlat az, hogy a tervezésre jogosult előadók egymás terveit bírálják fe­lül. A vizsgált ügyek egyiké­ben sem fordult elő, hogy ilyen építési engedély kiadá­sát megtagadták volna. Az egri járási építési ha­tóságnál a csoportvezető ál­tal készített intézkedési ter­veket saját beosztottja bí­rálja felül, s az építési en­gedélyeket tartalmazó hatá­rozatokat ilyen esetben a be­osztott írja alá. Rendelet rögzíti, hogy a tanács építésügyi szakigaz­gatási szervével alkalmazás­ban álló személy csak ab­ban az esetben végezhet ma­gántervezést, amennyiben ez vele szemben az építési en­gedélyezési eljárásban kizá­rási okot nem eredményez. Rendelet szabja meg azt is, hogy az eljárásban nem ve­het részt az a személy, aki­től az ügy tárgyilagos meg­ítélése nem várható. Ható­sági áüásfoglalás mondja ki, hogy nem jelnt akadályt, ha a kijelölt ügyintéző annál a szervnél dolgozik, ahol a ve­zetőt az ügyintézésből kizár­ták. Kérdés azonban, hogy hogyan bírálhatja felül min­den elfogultság nélkül a be­osztott az osztályvezetőjének terveit, ügyintézők egymás terveit? ★ Hosszan lehetne sorolni az ügyészi megállapítási példa­tárából. A súlyos, kirívó ese­tek száma nem sok, s miftd kevesebb a törvénysértő gyakorlat is. Mindent össze­foglalva elmondhatjuk: épí­tési hatóságaink betartják a rendeletben foglalt szabályo­kat, s e területen is egyre jobban érezhető a törvényes­ség szilárdulása. Nagyon megnyugtató, hogy ügyész­ségünk nem elégszik meg a törvénysértések megállapítá­sával, felderítésével, de vizs­gálják az okokat is, s javas­latokat tesznek azok meg­szüntetésére. Minden törek­vésüket azonos szándék hat­ja át, megelőzni a törvény- sértéseket — ez tevékenysé­gük legfontosabb alkotóele­me. Pataky Dezső 1971. január 26., keM jj

Next

/
Thumbnails
Contents