Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-26 / 21. szám
Pompidou—Brandt találkozó Sikerült kiküszöbölni a nézeteltéréseket? Brandt (balról) megbeszélést tart a francia államfővel India ünnepén A félévemként esedékes francia—nyugatnémet csúcstalálkozó hétfőn Pompidou és Brandt 80 perces megbeszélésével kezdődött, amelyet Brandt kancellár távozóban „igen jó kezdetnek” nevezett. Mint várható volt, az első találkozó csaknem kizárólag a nyugat-európai gazdasági integráció legidőszerűbb kérdése, a gazdasági és pénzügyi unió Létrehozása körül forgott, amelyben az EGK decemberi brüsszeli értekezletén ellentétbe került egymással a nyugatnémet és a francia álláspont. Brandt és Az egyiptomi kormány ülésén megállapította, hogy a Jarring ENSZ-megbízott Közvetítésével folyó közel- keleti béketárgyalások semmivel sem hozták közelebb a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtását Az egyhelyben topogás oka az, hogy Izrael makacsul ragaszkodik expanziós, annexiós politikájához, s szembehelyezkedik a Biztonsági Tanács határosával. Mohamed Fayek tájékoztatási miniszter a kormány ülését követően kijelentette, hogy a Jarring- misszió felújítása Izrael réPompidou első tanácskozása után mindkét fél jó kezdetről beszélt és a jelek szerint sikerült kiküszöbölni a Közös Piac továbbfejlesztésében mutatkozó nézeteltéréseket. Mint Rüdiger von Wechmar nyugatnémet kormányszóvivő mondotta, a két államférfi egyetértett abban, hogy a gazdasági és pénzügyi egység megteremtésében pragmatikusan kell eljárni és a kancellár kifejezte azt a reményét, hogy az EGK következő miniszteri tanácsülésein sikerül is megfelelő intézkedéséket hozni A szóvivők szerint a néaeszéről csupán üres manőver, amely a nemzetközi közvélemény megtévesztésére szolgái A minisztertanács Favzá kormányfő elnökletével behatóan elemezte a közel-keleti válság legújabb fejleményeit, az EAK általános politikai helyzetét, s a szükséges következtetéseket levonva meghatározta a következő időszak főbb feladatait. A kormány megkülönböztetett figyelmet szentelt a múlt heti négyes arab csúcstalálkozó eredményeinek, a keleti front és a Palesztinái ellenállás helyzeténeik. tek nagyfokú egyezéséről tanúskodott a két külügyminiszter, Schumann és Scheel első találkozója is. Ezt követően Chaiban-Del- mas miniszterelnök a francia külügyminisztériumban ebédet adott Brandt kancellár tiszteletére. A kétnapos francia—nyugatnémet tanácskozások során Pompidou és Brandt még két ízben találkozik és további megbeszéléseiken kerül sor többek között a kelet —nyugati kapcsolatok problémájának megvizsgálására. Hrem bíznak .lixouiiau ••• Hétfőn tették közzé a Harris közvélemény kutató intézet legújabb felmérésének eredményeit. Eszerint a megkérdezettek 37 százaléka alig, 39 százaléka pedig egyáltalán nem bízik abban, hogy Nixon elnök 1972-re megfékezi az árak emelkedését és csökkenti a munka- nélküliséget. A felmérés adataiból kitűnik, hogy az amerikai gazdasági tevékenység lelassulása miatt a lakosság 40 százalékának csökkent az életszínvonala. Különös jelentősége van annak, hogy India nemzeti ünnepe nem az a nap, amikor alkotmányjogilag függetlenné vált, hanem 1950. január 26. évfordulója — azé a napé, amelyen az ország független köztársaság lett és saját alkotmánya érvénybe lépett. Január végét csupán egy hónap választja el február végétől — o köztársaság ünnepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfontosabb állampolgári funkcióját gyakorolja: az urnák elé járulva megválasztja képviselőit, s rajtuk keresztül új kormányát. Indiában a választás általános és titkos, nők és férfiak, gazdagok és szegények egyformán, megkülönböztetés nélkül szavaznak. Ebben az értelemben a választás valóban demokratikus: valamennyi játékszabályt betartják. Hogy azonban a jórészt ími-olvasni nem tudó, tanulatlan százmilliók mennyire képesek érdemük, s nem csak a választási gyűléseken elhangzott szónoklatok szerint ítélni meg a pártokat, — ebben a tekintetben ez a demokrácia már igen csak korlátozott. Utoljára 1967-ben volt Indiában általános választás és az alkotmány szerint nem is kellett volna már az idén választaniok. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kormány kedvezőnek látta a jelenlegi időpontot. Mindenekelőtt azért, mert Indira Gandhi az elmúlt hónapokban végrehajtott intézkedései, politikai lépései a legszélesebb támogatást biztosítják számára. Indira Gandhi ma annak az embernek a jogán kéri a választók szavazatát, aki államosította a bankok jó részét, aki szakítani mert a nagytőke támogatását élvező jobboldali pártvezérekkel, aki megfosztotta a maharadzsálcat kiváltságaiktól. Az indiai helyzet igen bonyolult. Fő jellemvonása, hogy míg a jobboldali pártok összefogtak Indira Gandhi megbuktatására, a baloldal pártjai között nincsen egység, sőt az egyik szociáldemokrata párt kész volt a szélsőséges jobboldallal is összefogni Indira Gandhi ellen. Áz az elhatározás, amit a miniszterelnök bejelentett — mármint hogy pártja egyedül lép fel a választásokon, nem alakít semmilyen más párttal választási szövetséget — igen koclcázatos lépés, amely kitűnő eredményt hozhat számára, esetleg azonban bukását okozhatja. A világ országai, népei India nemzeti ünnepén évről évre megemlékeznek a január 26-i évfordulóról. Ebben az évben azonoan az India iránti érdeklődés sokké! mélyebb és komolyabb. A választásokon nagyon sok dől el. Mindezideig a választás Indiában voltaképpen azt jelentette, hogy a Kongresszus Pártnak, amely nw- nopolhelyzetben van, alkalma adódott frissítésre, vezetői és képviselői cseréjére, bizonyos mozgásra. Az 1967- es választás már a szó igazi értelmében választás volt, — ekkor a Kongresszus jelentősen veszített befolyásából. Azóta rendkívüli események sora történt, — a Kongresz- szus párt magja, Indira Gandhi vezetésével kísérletet tesz a tömegek rokon- szenvének visszahódítására, a kiábrándult, a Kongresz- szust tömegesen elhagyó választók újra megnyerésére. A Kongresszus iránti bizalom forrása a nemzeti függetlenségi harcban játszóit szerepe, az hogy függetlenséget plusz társadalmi reformokat ígértek. A függetlenség megvalósult, — a reformok elmaradtak. Ahogy múlt az idő, s nem történt előrehaladás, úgy csökkent a bizalom. Sikerül-e Indira Gandhi kísérlete a Kongresz- szus feltámasztására, — ez most a kérdések kérdése. Most valóban választ India — utat választ, politikát választ. S az ország barátainak nem közömbös, hogy mit választ, merre fog halgdni. Nem közömbös a nagytőke pártfogóinak sem, hogy olyan kormány lesz továbbra is Indiában, amely a szociális-_ ta országokkal szemben baráti politikát folytat vagy olyan, amely lépéseit a külföldi, mindenekelőtt az amerikai tőke érdekeihez igazítja. Most erről lesz szó s ahogy a január 26-i ünnep múltán közelednek a választás napjai, úgy foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt mindinkább India jövőjének kérdése. Kalmár György Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Lövések és kérdőjelek Ugandában VOLT NÉHÁNY ESZTENDEJE Afrikának egy olyan időszaka, amelyben úgy tűnt: a „fekete kontinens” elhódítja a puccsrek'ordot az államcsínyek klasszikus térségétől, Dél-AmerikátóL Ezt hosszabb szünet követte, Afrika természetesen ez alatt is keservesen birkózott a maga óriási problémáival, a gyarmati sors még sokáig leküzdhetetlen örökségével, de látványos politikai robbanásokra egy ideje nem került sor ezen a sokat szesnve- dett földrészen. Az új hét első óráiban ez a szünet véget ért. A világ csak akkor kezdett felfigyelni arra. hogy Ugandában „valami nincs rendben”, amikor a legkülönbözőbb repülő- társaságok gépei jelezték, hogy különböző okokra hivatkozva megtagadja tőlük a landolás! engedélyt az Ugandái fővárost, Kampalát kiszolgáló entebbei repülőtér. AZ ELSŐ csodálkozó pilótáknak még meteorológiai okokra hivatkoztak, de hamarosan kiderült, hogy nem a természeti, hanem a politikai időjárás teszi lehetetlenné Ugandával a polgári légiforgalom zavartalan fenntartását, ezután szállingózni kezdtek a hírek, amelyek egycsapásra felelevenítették az emlékezetes afrikai puccssorozat valósággal sablonszerű „menetrendjét”. A kam- palai rádió csak katonazenét sugárzott, katonai alakulatok szállták meg a stratégiai pontokat A nyolc esztendeje független egykori brit gyarmat, a tízmillió lakosú Uganda közelmúltjának legsúlyosabb óráit éli át. A hírügynökségek legújabb jelentései szerint az államfőhöz, dr. Milton Obote elnökhöz hűséges erők harcban állnak a zendülő katonai egységekkel. Egyelőre tehát nem ismeretes a harc kimenetele és ismeretlen valami, ami még ennél is fontosabb: a katonai puccs politikai háttere. Elképzelhető — volt már erre is példa —, hogy a zendülésnek személyi vagy éppen törzsi okai vannak, de az sem lehetetlen, hogy a lázadók alapvető változást terveznek az ország politikai vonalvezetésében. A HÍRÜGYNÖKSÉGEK eleinte arról számoltak be, hogy a puccs egy állítólag Amin tábornok, vezérkari főnök elleni merénylettel kezdődött, később azonban ugyanezek a hírügynökségek azt jelentették, hogy Amin alakította meg a katonai kabinetet Minden jósolgatás korai lenne. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy dr. Obote a zendülés idején Singapore-ban tartózkodott, ahol — a dél-afrikai fegyverszállítások ügyében — élesen szembefordult a londoni tory-kor- mánnyal..| * <\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAlWAAAAAAAAAAAAA/WWW**AAAAAA*AAA^V Izrael részéről esuüán üres manőver a Jarr'ng-mlsszli Párizsban magyarnak maradni! Interjú Simonka György festőművésszel Párizs, Rue des Plantes 26! Rendezett, barátságos művészlakás a Montpamasse-on, távol mindattól, ami hazug romantika, olcsó illúzió ebben a többmilliós metropolisban, a művészetek fővárosában. Itt él, itt dolgozik évtizedek óta Simonka György festő, a magyar művészélet messzire szakadt követe. A hajla- mot örökölte, s örökítette. Idős Simonka György, az édesapja, Cso- morkányi Pál néven népszerű novellistája a két világháború közötti évtizedeknek, Zsuzsa lányát pedig a francia operajátszás komoly ígéretei között tartja számon a szakma. Mozgékony, deresedő, kreol bőrű, sovány ember a festő, alig néhány évvel túl az ötvenen, de innen mindenféle megalkuváson, amit csak művészi elveinek föladásával tehetett volna a könnyebb boldogulásért. Erősek a gyökerek! S az Alföld, a magyar táj olyan eleven benne, akár tegnap vette volna kézbe a vándorbotot. Az indulásról, művészpályájának első lépéseiről beszélgetünk. — Lehettem talán tizenöt éves. mikor az öreg Tornyai János eljött hozzánk Mátyásföldre, ahol akkor laktunk. Apám, akinek igen jó barátja volt, mutogatta rajzaimat János bácsinak. Volt egy bogaram. Apró pontokból indulva rajzoltam. Egyik ponttól a másikig húztam a vonalakat és ez nekem nagyon ér- tí-.aesnek tűnt. De Tornyai, mikor írjegnézte, azt mondta: Ne csináld ezt fiam, modoros dolog, ettől még nem leszel komoly művész, sem modern! Később megkérdezte, hogy valóban festő szeretnék-e lenni, s kire-’, akarok tanulni. Rudnay mesterül! Rudnaynál? Jó mester a Rudnay rnondta erre — dehát te is olyan >1 faragott királyfikat akarsz pinni? (Szóval az öregnek, annak el- :re, hogy nagyon jó barátok vol- Rudnayvai, fura véleménye volt . észtársáról.) — Végül kinél kötöttél ki? — Az iparművészeti főiskolára Cfrultem. Ez 1933-ban történt. Akkor volt ott tanársegéd Domanovszky, aki nekünk nagyon tetszett. Lehetett olyan 26—27 éves fiatalember. Körülvettük, rajongtunk érte... Majd jött Párizs! Egy társasutazásra befizetett értem a család 1935 hús- vétján, s a két hétből párizsi letelepedés lett. Itt különböző szabadiskolákon át az akadémiára kerültem, Luden Simon növendékeként. Ö nem volt nagy művész, de igen komoly mester hírében állt. — Hogyan sikerült az itteni világba illeszkedned? — Lassan bár, de beletörődtem a párizsi magyar művészek életébe, amely Paál László és Munkácsy óta nem sokat változott lényegében. Természetesen a lehetőségek ma nagyobbak. A rádión, újságon, reklámon, a jóprotekción, az ügyeskedésen keresztül az ember aránylag hamarabb érhet el bizonyos sikert. Egy bizonyos sikert, mondom, mert azok a festők, akik mégis csak a magyar lelket hordják magukban, akik nem tudnak teljesen asszimilálódni és feloldódni, azok akárhogy a párizsi iskola tagjaivá válnak, annak követői lesznek, végül mégis magyarok maradnak! Erre legjobb példa Rippl és Czóbel. Rippl Bonnardnak volt a barátja és bármennyire pári- zsiassá vált, valójában magyar maradt. És az öreg Czóbel, aki a Fauve-okkal kezdte valamikor 1904- ben, az is csak hazavitte Magyarországra, amit onnét hozott... A magyar képzőművészetnek, a táj szug- gesztívitésából eredően, megvan mélyre ágyazva a maga karakteres vonása, színe, hangulata, s ennek meg is kellene maradnia! Lehet, hogy ez furcsán hangzik ma, amikor nagyon divatos nemzetközivé válni, de én így érzem! Később arról faggattam házigazdámat, hogy mit tud ma egy Párizsban élő magyar festő a magyar- országi képzőművészetről? — Erről voltak viták és sok lehetetlen elgondolás született. Egyesek szerint teljesen vicinális vonalon halad a magyar képzőművészet, mások szerint nagyon eleven. Én igyekszem tárgyilagos lenni és ahol lehet, hangoztatom, hogy nemcsak zenében, irodalomban, hanem a képzőművészetben is kiváló, amit fajtánk produkál. Több évtizedes távollétem ellenére ezt így látom az itt rendezett magyar kiállítások, a hazulról kapott lapok, fotók, valamint tavalyi hazalátogatásom tapasztalatai alapján. Egészségesen, minden hisztérikus kapkodás nélkül, s a természet szeretetében fejlődik a magyar piktúra. S lényegeiben ez a legfontosabb. A képzőművészet nem lehet a természet nélkül, lévén vizuális megnyilatkozása az emberi szellemnek. Természetesen, mivel nincsenek a magyar képzőművészetben olyan csodás figurák, mint az olaszoknál, vagy a spanyoloknál Dali — csodás, ezt reklám szempontjából mondom — kevésbé ismerik őket! De Vásárhelyi sikere, Vasarelyé, igen méltánylandó dolog mind az otthoni, mind a kint élő magyar művészek szempontjából. — Teljességgel elfogadod, amit Vasarely csinál? — Ha úgy tekintem Vasarely teóriáját, hogy ő a színeknek s a formáknak a világát többé nem a természet vissza ti kröződéséből veszi, hanem bizonyos egyensúlykeresésből, ritm útkeresésből, ami nem teljes absztrakció, hanem demokra- tív művészet, akkor elfogadom! Természetesen Vasarely nagyon szárazon szögezi le a teóriáját, amely egy kicsit szinte falakkal veszi körül az egyedüli üdvözítő művészetet, vagyis az övét. Hát ezt tagadom! — Próbáld summázni, melyek azok a festői, művészi elvek, amelyek leginkább foglalkoztatnak? — Az ember a korában él és a korával! Engem is izgat, mint a fiatalokat: a modernség, a haladás. A XX. század második felében mégsem lehet úgy festeni, mint ahogy nagyon szeretett mestereink csinálták. Nem is hogy nem lehet, hanem az embernek a keze, a gondolatvilága, az élete ritmusa már nem áll erre. De mivel egyelőre a képzőművészet biztosabb, s komolyabb új utakat nem mutatott, mint amelyeket a mi nagy elődeink bejártak, kénytelenek vagyunk törekvéseinket többé-kevésbé hozzájuk fűzni. Fél lábbal a múltban, fél lábban a jövőben próbálunk tehát egy olyan forma- és színvilágot csinálni, ami azért az emberekkel megérezteti, hogy a művészet él még és élni fog. Arra persze nagyon nehéz felelni, hogy az új út micsoda. Hogy az új út az expresszionizmus, a formák dinamizmusa, vagy a téma szocialista tendenciája! Egy azonban bizonyos: a képzőművészetnek morális bázisának kell, hogy legyen, morális alap pedig a tömegek érzelmi világának kihagyásával nem lehet. Az átlagembernek éppen olyan szüksége van a képzőművészetre, mint a zenére, vagy az irodalomra Tehát nem kizárólag egy kis amatőr körnek dolgozunk, nem kizárólag egy kis értelmiségi körnek vagyunk kiszolgálói, mert akkor a képzőművészet tényleg vázába dugott 'ű’- 'g, amely lassan el fog hervadni. Ügy kell inkább folytatni a dolgot, hogy el ne szakadjunk attól a tömegtől, amit otthon közönségnek neveznek, szóval tulajdonképpen az élő embertől, az élettől. Hogy ennek a művészetnek mi lesz az új formai megjelenítése? Esetleg Fejér Csabák, Németh Józsefek, Szalay Ferencek hozzák Kurucz D. Istvánok után? Vagy jön egy-két fiatal, akik megtalálják formán, színen belül ennek a szellemét is, s olyan értékessé tudnak lenni, hogy az új forma az új mondanivalót tökéletesen fogja körül? Akkor megszületik az új ryű- űsszét! Ezt reméljük! Itt nyugaton persze ezt nagyon nehéz remélni, mert itt mi kis körnek dolgozunk, luxus cikk amit csinálunk, itt szó sem lehet arról, hogy prófétai jellege legyen a munkásságunknak. Nem! Itt mi kiszolgáljuk a jó módú embereket. De odahaza más, ott másképpen is fel lehet fogni a dolgokat. Ott elindulhat valami, amit a mexikóiak már megcsináltak. Igen, Magyarországon, ahol olyan hosszú évtizedék, talán évszázadok után végre a tehetséges ember különösebb protekció és különösebb talpalás nélkül is felütheti a fejét, kizárólag csak olyan alapon, hogy tehetsége van. — Gondoltál-e arra, hogy három évtizedes távoliét után Magyarországon is rendezz önálló kiállítást? — Titokban mindig reméltem, a szívem legmélyén ma is dajkálom ezt a gondolatot. Az lenne érett fejjel életemnek egyik legfontosabb eseménye, ha egyszer valamilyen retrospektív kiállítás keretében bemutathatnám családom ősi fészkében, Hódmezővásárhelyen, vagy egyebütt mindazt, amit hosszú év- tizdeken át csináltam. A vásárhelyi múzeumigazgató, Dömötör János, valamint Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója legutóbb jóval biztatott, talán 1971. őszén sot kerülhet ezekre a tárlatokra. Izga lommal, várakozással tekintek elé jük... Moldoay Győri
