Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
flSLK ZOUrüR: Verssé vált világ verseé »tarn» lewd! Gyíkok, árnyak, falevelek vonásé akarnak tenni! Bgf ban* dkonyva aaárnyra Ul: verssé akarna lewd! Saavak totósnak. aU csillék: véna, född be atomjaiddal! 8 a vérese la esIbétleaS. verssé akarna lenni! 8 a US. mely feléje advft, mér versként hullna vfsena! Agg <J és bálnát a snbane: verssé akarna lenni! ghttto^kfa^éa^ésss kto SfrboHJéMI vett év sM«: verssé akarna lenni! J5v6nk venként ■”*«*»« ki: bogy jaj. el na vetéljeni A ndndensés bnü térdre mér: verssé akarna lenni! Költik, nyaljatok érte lm na tolja tol a Brmmll Olvastam verset*.] Hímként vénét fő ebédről, túróscsuszáról éa pacalról, pálinkáról ét söritalról, t arról, U lefordult a székről. Mit it Iáét fSI bennem a wti, éa mibe hajszol, hogy én ment vertben írjak arról} mi maradt a vertek izéből...? Keü étel ét tíal At élet ebből is ált Tudom, hisz étek, De engem mindig ez vigasztalt, hogy nem az asztal, a terített a fontot ét nem it at izek, de; kék Ölik körül es asztalt! KHÉNT onOt Gyermeknovella Akkor a akna via dftt megálltunk hárman kerek lapos kavicsokat csörgettünk a késünkben fél oldalvást a vízre dőltünk s kaszáld éles mozdulattal kihajítottuk a követ az enyém elmerült hamar Samé élére állt gurult de már nem tudott szárnyrakapni Kálmáné szépen megcsúszott kilencszer pattant föl a fényre s kilencszer gyűrűzött a Iá mielőtt végleg eltemette Sara elfordult kedvetlenül — ez a kő rossz volt túl lapos — Kálmán azt mondta nem dob újra csak ba egyikünk megelőzi én meg őrizem arcukat a sértettet a diadalmast a a vízen három kő nyomát nem dőlt el akkor semmi ott élnek n kövek lenn tovább LELKES MIKLÓS: JANUÁR a hógyertyák akkor tokáig égtek és útrakelt a fenyőfa-madár csőrében vitte a meglepett boldogságot kacagó piros üveggöitibjét a tájnak újabb ének és új és új madár gyémánt betűid megcsodálom újra január, míg új és új madarak a hógyertyák lángja felett repülnek s kinyitnak messze új távlatokat minden kezdésben ott légy fiatalság csillag-zúdulás, januári ég — o hógyertyák lángja felett az évvel most mennyi mindent újrakezdenék! A HOLD ES Á GNAC A GNAC a szemközti háztetőre szerelt SPAAK- COGNAC reklámfelirat egy része volt; húsonásod- perces szünetekkel, húsz másodpercre felgyulladt — s ha égett, semmi mást nem lehetett látni A Hold hirtelen elhalványult, sima-feketére váltott át végesvégig az egész égbolt, a csillagok elvesztették fényüket A Marcovaldo család «nanroTYÍlalrásg «hlaltih»» könyökölt; Az apa igyekezett megmagyarázni fiainak az égitestek állását: — At ott a Göncöteza- kér... egy. kettő, három, négy: az a rúdja... amott meg a K isméd ve... a Sarkcsillag északot jelzi. — Eb az n másik mit jólét? — Az a eé-betű. Semmi köm a csillagokhoz, a COGNAC szó utolsó betűje: A csillagok visnont az égtájakat jelzik. Észak, dél, kelet, nyugat A holdnak most nyugat felé van s hasa. Dagadó hold, nyugat felé gömbftlyödifc — keletre néz, kövérsége kupik, szűnik. — Apa, akkor «gye a cognac csökken? A cé hasa kelet felé néz! — Ennek semmi köze a növekedéshez, csökkenéshez; ezt a Spaak-cég rakta teL — Es a holdat melyik eég rakta fel? — A holdat nem eég rakta fel Az bolygó én mindig ott van, változatta- hit?, — Ha mindig ott van, változatlanul, akkor mért forgatja a hasát? — Az Jelzi a negyedeket Ugyanis a holdnak csak egyik félét látjuk. — A COGN AC-nak is csak egyik felét látjuk. — Az azért van, mert a Pierbemardi-palota tető- je magasabbra nyúlik. — Magasabbra, mint a hold? így keveredtek össze Marcovaldo csillagai a földi kereskedelem ügyesbajos dolgaival. Valahányszor felgyulladt a GNAC, a két fiú, Daniele és Michelin© arcukhoz szorított ököllel légigép- fegyverezést játszottak — Tá-tá-tá-tá... — a fénycsövet is lövöldözték, mely húsz másodperc múlva kialudt — Tá-tá-tá.;: Láttad, aph? Egyetlen sorozattal kioltottam — mondta Daniele de a neonfénnyel együtt harci szenvedélye is ellobbant szemhéjára álmosság nehezedett — Bárcsak Igazán darabokra törne az egész! — csúszott ki az apa száján. — Megmutatnám nektek az Oroszlánt az Ikreket... — Az Oroszlánt! — Michellno föllelkesedett. — Várj csak! — Eszébe jutott valami. Elővette parittyáját, megrakta apró kavicsokkal (mindig volt tartalék a zsebében) s a „töltetet” teljes erejéből rázúdította a GNAC-ra. A szertefröccsenő kavics, mint jégeső kopogott a szemközti tető cserepein, bádogereszén hallani lehetett, amint egy ablak csörömpölve betört, s bumm! az egyik kő az utcalámpa tányérjára hullott alá; valaki felkiáltott: — Köveket dobálnak! Hé, odalenntl Csirkefogak! A fényes felirat viszont épp a pari ttyahaj ítás pillanatában aludt ki, ekkor járt le a húsz másodperc. A manzardszoba valameny- nyi lakója számolni kezdett magában: egy, kettő, három... tíz, tizenegy... — egészen húszig. Amikor tizenkilencnél tartottak, visszafolytották a lélegzetüket. Húsz. Tovább számoltak, mert attól féltek, tán elsiették: huszonegy, huszonkettő... De nem, semmi. A GNAC nem gyulladt fel, állványzatán alig kibetűzhető, sűrű, fekete kacskaringó maradt, úgy tekerőzött, mint szőlő- inda a lugasban. Oóóó! — kiáltották, s a végtelen, csillagos égbolt ott szikrázott a fejük felett. Marcovaldo pofonra emelt keze félúton megállt a levegőben. Ügy érezte magát, mintha az űrbe lendült volna. Immár a sötétség uralkodott a háztetők magasában, s mint valami fekete sorompó, kirekesztette a lenti világot, ahol tovább nyüzsögtek- örvénylettek a sárga, zöld és vörös hieroglifák, a villanyrendőrök pislogó szemei, a tovasikló, kivilágított üres villamosok, és azok a fénysugarak, amelyeket a láthatatlanul suhanó autók tolnait maguk előtt. Ebből a világból csalt valami szűrt vibrálás jutott fel, határozatlanul, mint a füst A szemet nem vakította már semmi; ha az ember fölnézett a magasba, a végtelen távolságok szinte megnyíltak előtte, a csillagképek teljes mélységükben kitágultak, az égbolt, ez a saját határain kívül mindent magába foglaló gömb, kikerekedett A csillagszövevény a láthatár szélén hirtelen megritkult, s ott, mint valami fekete falrésen keresztül, a Venus egy pontba sűrített éles, átható fénye tündökölt elő. Az újhold úgy függött ezen az égés, fccgr mm fitogtatta elvont kifli jellegét ehelyett sejtelmes, opálszin-gömb mivoltában mutatkozott; a nap futtatta be ily halvány tejüveg- szerűre rézsútos sugaraival, — a nap, melyet a föld ugy^n most eltakart mégis (amint ez csak bizonyos koranyári éjszakákon tapasztalható) bőkezűen osztogatta melegét Marcovaldo, ahogy elnézte a hold árnyék és fény közé ékelt keskeny szegélyét, egyszer csak furcsa nosztalgiafélét érzett: mintha egy olyan szigetre vágylakoznék, mely az éjszaka kellős közepén csodálatosképp napfényben úszik. Ügy maradtak hát, mozdulatlanul, az ablakban könyökölve. A gyerekek megszeppenve bámulták tettük óriási horderejű következményét Végre az anya felkiáltott: —■ Gyerünk. gyerünk! Nem fe- küsztök le rögtön? Késő éjszaka van már! Meddig akarnátok Itt könyökölni?! Michelino parittyájával a magasba célzott: — Majd én kinyírom a holdat! — Nyakon fogták és lefektették. Így hát az éjszaka hátralevő részében, s a következő éjjel is a szemközti háztető fényreklámba csak a SPAAK—CO-t hirdette, Marcovaldóék ablakából pedig látni lehetett az égboltot. De a második nap reggelén két kezeslábasba bújt villanyszerelő aprócska alakja tűnt fel odaát, a fényreklám állványzatán; a neoncsövet, meg a drótokat vizsgálhatták. Marcovaldo az időjárást kiszimatoló köszvényes öregek arc- kifejezésével kidugta orrát az ablakon és így szólt: — Ma újra GNAC-éjszaka lesz! Valaki kopogott. Ajtót nyitottak. — Szemüveges úr lépett be. — Elnézésüké* kérem, kitekinthetnék egy pillanatra az ablakon? Köszönöm... — Bemutatkozott: Doktor Godifredo, hirdetési ügyintéző vagyok. „Végünk van! Meg akarják fizettetni a kárt! — gondolta Marcovaldo és tekintetével máris majd felfalta a fiait; csillagászlelkesedését egyszeriben elfelejtette. — Most kinéz az ablakon és rögtön rájön, hogy a köveket csak innen dobhatták.” Megpróbált idejekorán védekezni: — Tetszik tudni, fiúk... A verebekre lövöldöznék, egészen pici kavieskákkal..; nem is értem, hogyan mehetett tönkre az a felirat... a Spaak cég felirata... De megbüntettem őket! Meg én! Alaposan! Biztosítom uraságodat: többet nem fog előfordulni. Godifredo doktor figyelmes képpel hallgatott. Aztán megszólalt: — Tulajdonképpen ... én a „Cognac r Tomawak”-nak dolgozom, f nem a „Spaak”-nak. Azért f jöttem, hogy megvizsgál- f jam: hogyan tudnánk ar- [ ra a háztetőre fényreklá- f mot szerelni De azért csak folytassa, folytassa, kérem. Nagyon érdekel, amit mond, — így történt, hogy (él órával később szerződés köttetett Marcovaldo és a „Spaak” legfőbb kon- kurrense, a „Cognac To- mawak” között Valahányszor megjavítják a GNAC feliratot, a gyerekek mindannyiszor tartoznak lelőni á parittyájukkal. — Ez lesz az utolsó csepp, amelytől kicsordul a pohár — mondta Godifredo doktor. Nem tévedett. A tekintélyes hirdetési költségek által amúgy is csőd szélére sodort „Spaak” rossz jelnek tekintette legszebb fényreklámjának folytonos elromlását A hol COGNAC-ot, hol CONAC-ot hol meg CONC-ot pislogó felirat az anyagi romlás gondolatát terjesztette a hitelezők körében. Egy szép napon a hirdetővállalat kijelentette: többé nem hajlandó kijavíttatni a neoncsövet csak ha a cég kifizeti a hátralékos díjakat. A kialudt felirat még növelte a hitelezők riadalmát A „Spaak” tönkrement A telihold hibátlan fényben ragyogott Marcovaldo egén. Épp az utolsó negyedbe lépett amikor a villany- szerelők újra megjelentek a szemközti háztetőn. És azon az éjszakán lángbetűk lobbantak fel, hatalmas, vastag lángbetűk, kétszer akkorák, mint azelőtt: COGNAC TOMA- WAK — hirdették. Nem volt többé hold, nem voltak többé csillagok és égbolt se volt sőt éjszaka sem — egy dolog létezett csupán: COGNAC TOMA- WAK, COGNAC TOMA- WAK, COGNAC TOMA- WAK — amely immár két- másodpercenként jelent meg. (Telegdi Polgár István fordítása) Italo Calvino:
