Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
— Egy dttpfáfí A kávéfőzőnő átveszi a blokkot és H- önti a kávét a nagypohárból a kisebbikbe. Már ott a keze a gőzcsapon, amikor a vendég felsikolt: i — Gőz nélkül! A vijjogásnak is beillő sikoltás sokkolja a vékony, szőke, új személyzetet, akinek Bo- riska a neve, sőt igazából Borbála, az üzletben azonban — Toncsi, Milcsi és Evest ; mellett — 6a Barcsi A sokkolt Borcsi megereszti a csapot, bár nem ezt akarta. A ven- ; dég megfordul és magabiztosan nyit be a „Toalett'’ feliratú ajtón. A vezetőnő ott kör- möl az inkább férfifejnek tűnő fejjel ékes ajtó melletti irodájában. Feszülten néz a vendégre, mint aki álmot lát. Nem is köszön, kábulatában. De elmulasztja a köszönést a magas, őszülő üstökű vendég is. 0 is néz egy darabig, majd kirobban: — Gőzt adnak a kávémhoz. Hát nem ismernek itt? A vezetőnő gömbölyű arcán még turnédig némi köd ül, szeme kicsit lehunyódik a fénylő szemüveg mögött. De azért feláll és szó nélkül követi a vendéget a presszóba. „Ide, kérem, gőz nélkül kell adni a kávét? — közli Barcsival E néhány szóban azonban annyi a feszültség, hogy a — vezetőnő szerint — épenséggel nem túl intelligens, új személyzet felrezzen. Borcsi-Boriska egyszerre csak megérti, hogy bár a vendég arca kissé borostás, a nadrágja a bokájáig ér és a zakója is elég snassz, nem a „gőz nélkül” a lényeg. Ennek a vendégnek — bár ha nem adott is „jatt”-ot, vagy esetleg éppen ezért — nem is egy dupla, hanem a nagypohár egész tartalma jár, és három... négy... öt cukor. Rögtön kellett volna tudnom — szidja magát Borcsi — hogy as. Egy kicsit dilis fejes, de fejes. Es mert Csőpike — a vezetőnő — egy blccentésnyi kifogást sem emelt a nagypohár meg a cukor ellen, az új személyzet rámosolyog a vendégre. Illetve mosolyogni kezd, de abbahagyja, mert hiányzik egy foga fent, és éppen elöl. Eddig is tudta, hogy nem lehet így meglenni a szakmában, pláne, ha valaki nem csúnya és csak huszonhét éves. (Az, hogy két gperek te von már, Csőpike szerint sem látszik meg.) Most azonban, — tíz perccel zárás előtt, 9 kiürült presszóban, — megfogadja, hogy mindenképpen elmegy a fogorvoshoz. Ha fáj is, megéri. A szakmához éppen úgy hozzátartozik a szép mosoly, mint a rendőrhöz a szalutálás, a katonához a puskafogás. És mint az ellenőrzés a Vállalathoz. A vendég közben a kévét kortyolgatja. A kávét, amit meg sem köszönt Ez azonban természetes, és — úgy látszik — ez a véleménye Csöpikének is, aki nála szokatlan alázattal, szinte pistúltan nézi a vállalattól érkezett valakit Tudjuk, hogy vaj van a Csőpike fején, sőt nem is csak vaj, és nem is csak a fején. De néhány napja mt- lyen ridegen intézte el a Palkonyait, akii é persze rögtön megismert, hiszen még a tanfdty&mon <8 oktató MR Kapott « PaTko- nyai néhány extraszendvicset, egy üveg egyiptomi sört, és a dolog él volt intézve. Olyan sok kiló vajról azért nincsen szó: a „Katicá”-ban a Lolika bőkezűbb volt önmagához. Ez a snassz zakó) ú azonban nem lehet egyszerű fejes, sőt nem is egyszerűen fejes. O maga a főfő, te jó szagú Jézus!... Ez abból a driblibál is kiderül, amivel — miután letette a csészéjét — Csöpikéhez beszél. Nemes kartárs is, aki a Jcaticá”-ba járt ellenőrizni, a driblis duma embere volt, de ez? Egy magnó kéne ide... — Maga tudja. Csöpi, hogy én már 16 éves koromban törzsvendég voltam a „Fölé”-ban, és valószínűleg és voltam akkoriban az egyetlen ilyen korú törzsvendég az egész városban. Sem a presszó, sem a tinédzserkor nem volt ilyen divatcikk még... De én már akkor is gőz nélkül kaptam — mert kémem sem kellett — a kávét... „Kémem sem kellett f”... Borcsi nagyon szegyein magát Ha nincs is régen a szakmában, t ha piti helyen kezdte is, azért rögtön fél kellett volna ismernie a Valakit Akire a főnöke is annyira figyel, hogy még mindig nem tudott összehozni egyetlen szót sem. Nem vitás, hogy rögtön jön az utasítás: csináljanak az Encsivel néhány „nem mindennapion extra" szendvicset. De az utasítás egyre késik, flesi, a tanulólány. félig leereszti a rolót, éppen hogy átbújik alatta a focista Brdnyüc. 6 ilyenkor szokott jönni, neki ez előjoga. Da Csőpike őt sem üdvözli olyan kitörő (és nem egészen önzetlen) örömmel, mini máskor. A kövér, kopasz, sokat kereső maszek szabó — akinek műhelye csupa futball-sztár képével van tele —• csalódottan váltja meg a blokkot, ö is kénytelen belehallgatni a Vállalati lestől passzoló mondataiba: — Mostanában sokat gondolok arra, hogy miként játszotta Benny Goodmann a „Night and day”-L Benny Goodmann!... Mit tudják azt maguk?! En Albert Camus- txil azt vallom, hogy... A focista Brányik — ezt már meg lehetett állapítani — műveletlen ember, hittem magáról Rejtőről sem tudott, csak azt, hogy volt anno plében egy Rejtő ‘‘vő hátvéd Kispesten. De még ez a bumburnyák it ámultán hallgatja az álruhás tüneményt. — De most már megyek is, mert vár a Latinovits Zoli barátom, akivel meg kell beszélnem valamit... Elmenne? ... Mielőtt? ... Borcsi magához inti Évcsit, és egy perc múlva már vajat kennek a direkt Csőpike számára eltett kenyérre. Maga a vaj nincs vastagon rá- kenve, de egy-egy szelet marhanyelv legalább nyolc deka, és még itt a lazac is, meg a paprika is... Villámidő alatt kész a hat darab szuperszendvics. Palkonyai hármai kapott, és nem ilyet. És a lelkes Évcsi harmadik üveget is bont a két jéghideg Pilsens mellé. A roló már le van húzva, a focista Brányik nem számit. Miért olyan ideges hát ez a Csőpike? Hiszen a valaki elfogadja a szendvicseket, sőt mire az ember kellő mosolyra tudná igazítani a száját, már el is tűnt az egész tál. Illetve nem a tál. hehe, hanem a szendvics. A sörből viszont maradt Lehet, hogy túlzó az Évcsi? Csőpike azonban nagyon ideges, és amikor az Illető távozik, — „az igazság korszerű relativitását” ajánlva mindenki figyelmébe — el sem köszön ettől a Nagymenőtől. Kivan ez a Csöpi, amit az is bizonyít, hogy leveszi a szemüvegét az orráról, aztán visz- szateszt Vissza, hogy aztán újra levegye. Mégis zűrösebb volna a „katieás” séfnél?. Vagy az Eocsi hibázott annyira? Barcsi a Tólót bámulja, amelyet (lesi felhúzott ugyan egy pillanatra, hogy elmehessen a Vendég, de most már újra ott van te ajtón. Szeretne átlátni a rolón, a sarokra, ahol biztosan hatalmas Méret várja a fafejeit Es nyilván csodálkozna a fogorvostól most már nem is félő, új személyzet, ha tényleg kiláthatna a sarokra. Nem áll ott semmiféle Merd, — 6, nem ■— csak a Vale- kl Ott áll, s hosszú, szőrös bal kezével zakója zsebét tapogatja, ahol három darab arany csörög. Három arany kétforintos. A húszas, szépen összehajtva, az elbocsátó cédulában lapui DozáSka, tarmésaetesm előzetes bejelentés «tán, szorongó kebellel, repeső szívvel csengetett be a Mesterhez, akit a legnagyobb élő prÓKaírőfeént tartottak számon. Rozálka feladata az volt hogy a Mestert megnyerje a medgyesgyarmatt Icultúrház ünnepélyes felava- tásán való részvételre. Művein üdvül a szobráról ismerte, egyik legnevesebb művészünk alkotásáról, áld nem tömör vasból öntötte ki a dicsőséges fejet, hanem maga formálta egy vaslemezből, olyanformán, hogy a vonások félneismerheteüenefc voltak, a boltozatos koponya úgyszintén, csakhogy bélül üresen. Ez sok léha megjegyzésre adott alkalmat, holott az igazi magyarázat abban rejlett, hogy amiként olykor nincs papír némely könyvek kiadására, ugyanúgy néha nincs vas némely fejek kiöntésére. Impozáns fej volt valóiban, valamelyest kopottas, mint a cirkuszi oroszlánok molyette feje, de hatalmas és lenyűgöző. A pusztulás jelei nemhogy csökkentették volna, inkább még hangsúlyozták a vonásokból áradó erűt. A lépcsőházból, ahonnan Ir- muska megpillantotta, az előszobái ablak szűk keretébe foglaltan, a mester feje valószínű ti énül nagynak hatott. Teremtő Atyám, mennyi gondolat nyüzsöghet ebben a fejben! A fej eltűnt, az ablak száraz kattanással bezárult, s csaknem egyidejűleg kitárult az ajtó. — Parancsoljon, — mondta a mester s a szoba ajtaja felé mutatott. Rozálka görcsösen a csípő- csontjához szorította retikül- jét. Lassan szeretett volna menni, hogy élvezze, miként tárul ki előtte a nagy író szobája, de nem bírta legyűrni idegességét. Apró, szinte rángatódzóan gyors léptekkel járt, mint egy életre kelt marionett, aki végre önerejéből mozog. A karos - szék mellől kérdőn pillantott vissza a házigazdára. — Üljön le, drágám, üljön le — biztatta amaz barátságosan. Közelnézetben valamelyest megtöppedt, nagy fejét cingár testre illesztették. s ez az aránytalanság azt a látszatot keltette, mintha a test a valóságosnál is > kisebb, a fej pedig valódi kiterjedésénél sokkalta ángy óbb lenne. A levegőt megkeserítette a sok elhamvadt szivar. Most is füstölgőt t egy, kékesen csavarodva bele a levegőbe. Rozálka szeretett volna legalább egyet szippantani belőle, hogy as emlékes a tüdejében hazavigye... Megmarkolta a kamaszét támláját „Istenem, hát eljutottam ide!" — gondolta. „Ide, ahol a remekművek teremnek”. — Ezek szerint, drágám, — szólalt meg a mester, s két lábát eltűnődve vetette keresztbe, — arról volna szó, hogy szívesen látnák, ha személyesen részt vennék a kul- túrház megnyitó ünnepségén, mely olybá vehető mint a kultúra zászlajának kitűzése hazánk egyik fehér foltján. Egész életem egyetlen harc a fehér foltok ellen. Mélyen megindít, hogy hozzám fordultak. Jól értettem? Rozálka hevesen bólintott Közben szemével kutatta az imponáló könyvszekrényen a mester műveit mélyeket végül is Tolsztoj éa Balzac művei között fedezett föl: — Ott vannak a művel! Az író gyanakvó pillantással követte a lány tekintetét vajon nem történt-e valami saaitoégtörő tévedte, nem Szabó Dezső, vagy a Passuth László műveit nézte-ó övéinek. — Mondja, drágám, alt olvasott tőlem? Rozálka sordini kezdte a műveket míg a mester nem intett hogy hagyja abba. — A kérdés érteimetHes» volt — állapította meg önkritikusan —, azt kellett volna kérdeznem, hogy melyik művemet kedvén leginkább? Melyik áll legközelebb a »tevéhez? — Mindig az, ameJyflc éppen a kezemben van. A Mester művei olyan... —» Karja tehetetlen körözésével kereste a megfelelő kifejezést — EndklopédOois — segített a zavart vendégen az előzékeny házigazda. — Igen, átfogja a széliem egész látóhatárát. Nekem az imponál borzasztóan, hogy a mester mindenhez ért — Nem ács én érdemen» — vonta meg a vállát amaz szerényen —, a feleségem csinált belőlem hadvezért... őőőő.... akarom mondani, ő vett rá, hogy a hadtörténetet tanulmányozzam, az is az ő ötlete volt hogy vasalás közben az anyag összetételével foglalkozzam.., — A Mester vasal? — Hogyne! Főleg nadrágot Néha a magamét néha a másét Kezdő körömiben az apósom nadrágját vasaltam, s eközben vasakarattal .behatoltam a qua>ntmn-elméletbe. A kémiai tudásomat is a feleségemnek köszönhettem, 5 magyarázta meg, hogyan kell szappant főzni; ez még az életszínvonal előtti időkben volt Természetesen ess adta • MünduJópontot ahonnan aztán játszi köny- nyedséggd jutottam el a kellői dk érni árunk nem is a tájaira, hanem legmélyére. Mindennel így voltam, elég volt egy picinyke rés a tudatlanság falán, rá tapasztottam a nemem, a nemsokára a tudomány egész világa kitárult előttem. Nem készültem írónak, a véletlennek köszönhetem, hogy egyáltalán írni kezdtem. Egy este történt lefekvés előtt a pádon üldögéltem a ház előtt, amikor a feleségem megkérdezte, hogy tulajdonképpen miért nem írok? Csakugyan? — kérdeztem vissza, — miért nem írók? Alig hangzott el a kérdés, már írtam, s azóta egyfolytában írok, képletesen szólva egy másodpercre sem hull Id a toll a kezemből, Vagy ha kihull, a feleségem azonnal a markomba nyomja. Néha fárasztó, hogy a feleségemnek része van az életem minden mozzanatában, de ezt a súlyt éppúgy nem érzem, mint ahogy nem érzékelem a rám nehezedő légnyomást. Rózáikéból kifakadt a női kíváncsiság: — Hol van a felesége? A mester tétova mozdulattal mutatott a könyvszekrény megfelelő polcára. • ái- matagan suttogta: — A műveimben. Csend lett, véglegesnek! ható, történelem előtte csend, a mester tekintete su^ hogó számycsa pasakkal szállt, nem állta útját sem a könyvesszekrény, sem a faü sem a város, sem a budai hegyek. Rozálka tekintete megtapadt a mester tekintetén, s ahogy követte szálltában, olyanformán nyúlt, akár a léggömb madzagja: ez volt immár az egyetlen szál, mely a mestert szerencsétlen bolygónkhoz kapcsolta. Halk huppanissal a mester visszatért a földre. — És igaz, — kiváncsidkő- dott Rozálka —, hogy a nővéreivel az eperfa alatt tanult meg japánul? — Nem, — rázta meg A fejét a mester — az «part» alatt perzsául tanultunk: Akkor hát a viszontlátásra. Azzal felállott, Rozálka követte példáját, elcsukló hangon rebegte: — Nem tetszik elfogadni a meghívást? A szóba megtelt csendest gyanakvó és kissé szemrehányó mozdulattal, melyet a mester szeme választott ki, Rozálka hideget érzett a bokájánál. önkéntelenül felhúzta a lábát. — Gyermekem, ha csak felületesen ismerné műveimet, gondolataimat, tudhatná, hogy úgy éllek, mint egy remete, aki mindentől visszavonultan áll a vártán, behunyt szemmel, de ébere«», tudhatná, hogy irtózom minden nyilvános szerepléstől, az és exhibicionizmusom befelé fordult, s átalakult önfeláldozássá, a legdíszesebb kirakatban sem hozna szégyent a magyar iparra, akarom mondani szellemiségre. Most láttam hozzá, hogy megírjam azt az új hat-hétszáz oldalas regényt, amely megfogant bennem, a református anyai ég, s a katolikus apai ág együttes belső sugallatára. 8 melyhez immár a maga kedves személye is hozzájárult. Nem térhetek ki előle, csupa írásiéi a lelkem. I^íegszállottan rogyott le * * írógépe előtt a székre, uijai rá csaptak a billentyűkre. Rozálka a harmadik utcában járt, de még hallotta az írógép kopogását, keble büszkén emelkedett fel és alá a nagy élménytől, hogy íme, emberi közeibe került az alkotás titokzatos folyamatával... Mwmű) Kolozsvári Grandpieire Emil: Látogatás a Mesternél
