Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
Falak, árkádok, évek KÉGI KÖMÜVESDINASZYIA sarja beleszületett a mesterségbe Rendhagyó eseménynek számított volna, ha annak idején, 1924-ben szerződési' g is nem kötelezi el magát a szakmának, talán még ki is tagadták volna tradíciókat őrző családjából. Lájer Józsefnél azonban nem kellett tartani az efféle hűtlenségtől: jókedvvel, nagy szeretettel és még nagyobb akarattal vette át a stafétabotot, s viszi azóta is. Merre járt köznapi útjain ...? Messzi már a kezdet, a homályból kell előcsalogatnia fakuló emlékeit. A teljes számadással inkább csak próbálkozhat. Jónevű, tekintélyes iparosoknál tanult. Ahogy mondja: sok ragadt rá a Duna menti sváboktól, Soroksáron, Pesten ismerkedett meg a „fehérmunkákkal”, a csempézés „tudományával”. — A fehérmunka különleges eljárás, sajátos technológia, nagy-nagy figyelmet és még nagyobb fegyelmet kíván az embertől — beszéli — Nekem valahogy ettől is többet jelentett Az életemben is programot adott... Két szezont töltött a svábok között, ezenkívül a sz - gálatát csak a gyakori katonáskodás szabdalta kisebb- iragyobb darabokká. Idejének a jelentősebb részét a városában, Egerben meg a környékén töltötte. Ide kötik inkább az élmények is. MESTERKÉNT, MUNKAVEZETŐKÉNT, művezetőként itt dolgozott, itt épített, s ide tért vissza a miskolci vizsga után. 1949-ben megyei építési igazgató lett. Részt vett a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, illetve később a tatarozó vállalat szervezésében, megalakításában. Volt építési osztály- vezető a megyei tanácsnál, aztán kedve szerint visszakerült megint a „gyakorlati” életbe: építésvezetőként folytatta megszokott munkáját a tatarozóknál, ötödik éve főépítésvezető ugyanennél a vállalatnál. A lakóházak mellett új iskolák, kultúrházak, székházak, különféle gazdasági épületek, üzemi létesítmények őrzik a munkáját,, megkopott, százados épületek megfiatalítása fűződik a nevéhez. MINDIG SZERETTE AZ ÚJAT, de egy-egy régi ház, valahogy sokkal jobban első végzett a ki pakolással, odaáll az újabb teli kocsival Kiszámították: huszonhat kilométert gyalogol egy éjszaka. Hetvenkét mázsa tésztát tesz pontosan a lapát közép-íré, hogy a vetőnek ne kelljen egyensúlyoznia. A falakon kezd kiütni a pára. Most már éjszaka van. Az ember minden porcikájá- ban érzi az éjszakát, ami nemcsak a világosság hiánya, több annál, hiszen a lámpák ugyanúgy ontják a fényt. Az éjszaka más. Az emberek érzik az éjszakát és másképp beszélnek, mint nappal. — Jó dolog az, hogy mindenki szeret? — hajtja a karjára a fejét a párttitkár. — Azt mondom, nem jó. Volt itt olyan pék, akivel sokat gyilkoltak egymást, mert sokat ivott, most is itt van. Azt hiszem, nem szeretett és nem is ad^it igazat nekem, aztán csak összejöttünk és lehet, hogy emiatt sikerült rendbe hozni a dolgait, mert nem az volt a célom, hogy jó fiú legyek nála. — Tudja, sokat gondolkozom mostanában. Régi mozgalmi ember vagyak, jártam pártfőiskolára is és rájöttem, hogy sok minden megváltozott.. Emlékszem, amikor odaálltank az emberek elé és azt mondtak: elvtársak, k post tőletek ezt várja a társadalom, többet kell dolgoznotok. Aztán csinálták. Hát ha valaki többet dolgozik, az kapjon is többet, joga van hozzá, nem? Sok minden változott és nekünk gyorsan kell akalmazkodni, mert különben elhagy bennünket az élet. Volt olyan termelési tanácskozás, amikor fölálltak és sorolták, hogy ezt nem csináltad, azt nem csináltad, miért nem csináltad? Az első reagálásom, amikor ilyen felszólalás volt, megmondom őszintén, a méreg volt. Aztán a lelkiismeret- furdalás, hiszen nekem, ha törik, ha szakad, azt kell elérnem, hogy jobb legyen ezeknek az embereknek, ho°y több pénzük, pihenőidejük. lakásuk legyen, nekem nem elég az, ha kívülről fújom a marxista tankönyvet, nekem nem elég az, ha jelesre levizsgázom a főiskolán. Ezek az emberek adják az asztalomra mindennap az új kenyerei! Hát így van-e, eivtársam? Juhász Béláné Hé két végtelenített szalag között érkezik a hosszúra elnyújtott, a szalag által megformált tészta. Az asszony egyenletes, ütemes mozdulattal pakolja a rekeszes kocsin elhelyezett apró íateknőkbe a kenyérnekvalót. A végtelenített szalag megállás nélkül ontja a friss tésztát A* asszony négyhónapos terhes, most kéri magát könnyebb beosztásba. Az a szokás, hogy minden terhes nőnek olyan munkát adnak, amely gyakorlatilag semmi fizikai erőkifejtést nem igényel. Vagy a portára kerül, vagy a takarítónőket irányítja. Szinte csak az a követelmény, hogy bent legyen a gyárban. A hőség kezd elviselhetetlenné válni. A rekesze« kocsi megállás nélkül járja az útját egyik vetőtől a másikig. A barna hátú artista ugyanazzal a ritmussal végzi a munkáját, mint amikor elkezdte. A hosszú, vékony lapátnyélből néha arasznyi áll ki a tátongó kemence szájából. A barázdás arc ilyenkor farkasszemet néz a tomboló hőséggel és minden egyes elhajlás után győz, mint a bokszoló ak* felülkerekedett az ellenfelén. Csakhogy ez a küzdelem nem háromszor három percig tart Este nyolctól reggel négyig, van amikor hatig, van amikor nyolcig. Veret Gyula kisütő megnyitja a vízcsapot A harmadik litert issza. A szemek kezdenek megvö- rösödni. A kenyér 170 fok meleg, amikor kiveszik a kemencéből, kosárba rakják és átviszik a raktárba. A ventillátor hiába zúg, nem tudja alyaa ütemben el&äotűzbe hozta. Izgalmat Jelentett a számára mindany- nyiszor, ha régi falak közé, öreg árkádok alá keveredett: kíváncsian faggatta a ki tudja mióta hallgató téglákat, köveket, boltíveket, lépcsőket, vaskos gerendákat, s legjobb tudásával kutatta az orvoslásuk módját. Ahány régi épület, annyi kis történet, annyi sztoÁ Hol egy addig rejtett kazamataágba huppant, hol egy elfedett freskót kapart ki a takaró festékréteg alól. Egyszer még „kincseket” is talált az embereivel. Az értékeket persze leadták. Csak az emlékük maradt ezeknek is... — Nagy kedvem van a „kiváltási” munkákhoz — magyarázza. — Érdekes feladat egy fal, vagy egy pillér cseréje... Jó barátja Hevesy Sándor bácsi — így mondja —, az egri építők nesztorának tartja. Sokat tanult tőle, sokat köszönhet neki is: a példáját követve, a szenvedélyét átvéve vált az egri házak szerelmesévé, s irányíthatja már évek óta sikeresen a belváros látványos rekonstrukcióját. — Az a jó a mi munkánkban — vallja lelkesülten —, hogy később, sok esztendő múltán is látjuk, mások is látják, amit végeztünk. Kimondhatatlanul jó érzés olykor megpihennem néhány percre a mostani művelődési központ dísztermének mennyezete alatt, vagy éppenséggel felnézni a líceum magasába, az 1928- ban javított, ma is szilárdan trónoló mellvédre. Jó egyet sétálni a régi munkák színhelyén...! FŐÉPÍTÉS VEZETŐSÉGE MA AKKORA, mint alapításakor az egész tatarozó — PORTRÉ (Gömbös Dezső — Kisköre — felvétele: 5 pont) Bl a párát, ahogy felszáll a fonott kasokból. A kenyeresek brigád vezetője, Botka Jenő még egyre készíti az újabb csésze tésztákat Arcán, karján, szemöldökén vastagon áll a liszt, a fehér zúzmara alól verejtékcsíkok futnak le a mellkason. A végtelen szalag előtt az asz- szony az utolsó előtti kocsit pakolja. Nehezen veszem a levegőt, kimegyek. Odakint a rakodóhoz tarolva, már nyitott ajtókkal állnak a kocsik. Roburok és Nysák. Egy Nysa pakol meg először. Hegyitúra. Mátrafü- red, Mátraháza, Galyatető az útirány. A gépkocsivezető megpakolja a rakodóteret, odabent megérkezik az új dagasztó, az első váltás, Hajnak Alfréd fáradt mozdulattal leveszi fejéről a fehér sapkát A város elnyújtózva alszik előttünk. A gépkocsivezető a kezével kaparja le a szélvédőre rakódott jeget, aztán beülünk. Stefanovszky Ödön Indít A motor kelletlenül beugrik, aztán kikanyarodunk a hármasra. Az út üres. Mögöttünk a rakodótérben még gőzölög a ropogós héjú friss kenyér. Vége az éjszakai műszaknak. sztgetiiy Afiofád Megkezdjek a víl’a'ati szakszervezeti kiitiaiiértekezleek A dolgozók millióinak részvételével november 15. óta tartanak a különféle szintű szakszervezeti értekezletek, amelyeken újjáválasztják a szakszervezetek valamennyi tisztségviselőjét és vezető szervét Mint a SZOT-ban elmondták, a több mint három és ^ fél millió szervezett dolgozó közül legalább 3 millióan vettek eddig részt a választásokon és több mint félmillióan kifejtették álláspontjukat, terjesztették «06 különféle javaslataikat. A tisztségviselője nagy többségévéi azonban elégedett a tagság. Erre utal, hogy a 173 900 régi bizalmi közül a vártnál többet, kereken 140 000-et újraválasztottak, megerősítettek tisztségében. Ugyanakkor jelentősen fel is frissítették a bizalmi gárdát, mert körülbelül 40 000 bi zalmi hel yettewt is választottak, a gazdasági reformból adódó többletfeladatok haté- . konyább elvégzésére. Ezút- ^ iái mintegy 400 000 szak- tiSttfaséffiröiSfitláfc vérlasztanak, körülbelül 50 000- rel többet, mint négy évvel ezelőtti A bizalmiak és a műhelybizottságok megválasztása befejeződött, s e héten megkezdődtek a vállalati szak- szervezeti küldöttértekezletek, ahol a szakszervezeti tanácsokat, szakszervezeti bizottságokat választják meg. Február elején megkezdődnek a megyei szakszervezeti bizottságok, majd a szakszervezetek megyei tanácsainak küldöttértekezletei, és utánuk a szakmai szakszervezetek kongresszusai. A területi küldöttértekezleteket a szakszervezetek budapesti tanácsának február 26—27-i értekezlete vezeti be, majd március 4. és 12. között a 19 megyei szakszervezeti tanács tartja meg értekezletét és választja meg vezető szerveit. (MTI) Q Tavasz várás a Duna menü erdőkben A Gémmel Állami Erdöés Vadgazdaság területén az enyhe idő kedvez a jói telelő vadállománynak. A tavaisz- várást jelzi, hogy a gímszarvasok — a szokottnál korábban — megkezdték az agancsváltást. Az etetőknél egyre több tar szarvasba ka tűnik fel. Az ózbakok viszont már növesztik fejdíszüket. Az állatok kondíciójából következtetve az idén jó lesz az agancs felrakodás. Az elhullatott, s összegyűjtött agancsok értékelése után számszerűen is meg tudják majd állapítani, hogy az idén hány golyóérett szarvasbika kerülhet puskavégre. VÉDI A KAPUT (Adamih Miklós — Gyöngyös — felvétele: 3 pont) (Foto: Pilisy) most Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat —, kétszáznegyven—h áromszáz emberével negyven-ötvenmillió forint értékű munkát végez az évi program szerinti S az erőteljesen fejlődött; fejlődő vállalatnak úgyszólván a gerincét alkotja hajdani építésvezetősége. Megbecsült, negyedszá- dos kommunista, pártvezetőségi tag, többszörösen kitüntetett kiváló doügozó. A munkahelyén túl is szeretik, tisztelik. Ha visszapillant: végtére is elégedett lehetne. Ám mégsem nyugodt teljesen, mert — így hatvan felett is — még előre is tekint S ahogy a jövőt fürkészi, kicsit nyugtalan. Több lelkes fiatalt szeretne maga mögött érezni, nagyobb szorgalmú, még ügyesebb emberek seregét látná szívesebben a régi „céhzászló” alatt. Az utánpótlás miatt aggódik nem is keveset. Könnyebben adná tovább az évtizedek óta hurcolt stafétabotot, ha meg lenne győződve arról, hogy jó kezekbe kerüL VALAMIKOR EGY CIGARETTA IS megnyugtatta. Most már ennyi kevés. S néha bizony kedvét szegi ez is. A búcsúzásra, a nyugdíjra azonban még nem gondolt komolyan. Addig marad, amíg szükség lesz rá ... Gy. Gy. Druon a divatról Maurice Druon, a Francia Akadémia tagja a közelmúltban a legújabb divatról nyilatkozott a Le Figaro munkatársának. íme a jeles francia iró véleménye korunk divathóbortjáról: — Jelmezes felvonulás! Most sem mondhatok mást, mint amit legutóbbi könyvemben, az „Egy európai levelei”-ben írtam a divatjelenségekről: „Az újszerűség keresése — az új értékébe vetett vakhittel — korunk megkülönböztető jele, és kétségkívül társadalmunk legsúlyosabb betegsége. Csak az új formák, új eszmék, új termékek képesek felhívni magukra a figyelmet, kivívni a tiszteletet, kiváltani a vágyat. Az öltözködés a mindennapi élet mozgásához és szükségleteihez alkalmazkodva alakul, nem törődik az ember kényelmével, nem akarja szeobé, nemesebbé tenni. Egyik szezonban megrövidül, a másikban meghosszabbodik, télen meztelenre vetkőztet, nyáron magas nyakú ruhába burkol, anélkül, hogy a divatot elrendelő dekrétumoknak más céljuk lenne, mint, hogy az újszerűség látszatát keltsék... Aki követi az utóbbi évek divatját — és ki ne követné valamennyire — az annak az általános törekvésnek enged, hogy — nemhogy egymáshoz, de — önmagunkhoz se hasonlítsunk, hogy megszökjünk tegnapi önmagunk elől, és éppen ígi/ jutunk el az össze nem tartozás ' egyformaságához.’' Ezt írtam néhány hónappal ezelőtt. Ma ennyit tennék hozzá: A dolgok jelenlegi nyilvánvaló összevisszaságában azt javasojuk minden nőnek, öltözködjék úgy, ahogyan, legjobban illik egyéniségéhez. Egy idő múlva majd csak kialakul ebből a divat, árnyalataival együtt. »U. január M,
