Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
I Eltűnt — névtelenül Egy kényszerűiítdrs nyomában Kalauz nélküli járat A gyártelep ki» vasútál- tornása mellett akácerdő nézi ifi közeledő őszt és az erdészt. Ott balitat az ösvényen, gumicsizmája meg- megsüpped az avarban. Hirtelen megáll, lelép az ösvényről, mert nem messze, egy fa tövében nylonzacskóba burkolt csomagot vesz észre. A zacskóra valaki sebtében néhány gallyat dobott Lehajol, hogy megnézze, aztán elborzadva visszahőköl; a zacskóban egy vérrel borított csecsemőt pillant meg. Egy ideig tanácstalanul áll, majd megfordul és hatalmas léptekkel siet a telep felé... ... Másnap délután ehhez az erdőhöz egy fiatalasszony érkezett. Kezében bőrönd. Az ösvénynél megállt körülnézett majd szinte besurrant az erdőbe. A fánál azonban rémülten megtorpant A csomag, amit otthagyott — eltűnt... Arca eltorzult a rémülettől, s ahogy a nehéz bőrönd engedi, szinte rohan az állomásra. Még Időben érkezik, a vonat öt perc múlva indul. A boncasztalon ott fefcsrtli a csecsemő. Testéhez foltos, vonalazott füzetlap tapadt, rajta nagy ákom-bákom betűk. „Kis Antal in. B. oszt tan.” Mindössze ennyi kiiiv- dulópontja volt a nyomozóknak. Az ország valahány általános iskolájában körül kellett nézni, hogy a harmadik bé-ben merre található Kis Antal nevezetű gyerek. Több hetes kutatás után a szálak az egyik Heves megyei községbe vezettek. Megvan a név, most már azt kell megtudni, hogy meghatározott időn belül ki volt terhes a községben, ki szült; vagy kinek kellett volna szülnie... Bs egy napon bekopogtak a rendőrök Kis Ti bőmé fiatal asszonyhoz. ★ Ez a történet az embert butaság elkeserítően termékeny méhében fogant. A fiatalasszony külföldön élt, egy faluban, a kegyetlenségig maradi család egyetlen lányaként. Az a fiú, akit szeretett, más nemzetiséghez tartozott, így az apa a nyomaték kedvéért több ízben Í6 kijelentette: — Ha hozzámész, agyoo- verlek! S az agyonverés alsóbb fokozatait sűrűn használta, • mindenható családfő „jogán”. Az ütlegek, a szitkok, a gyalázkodások megtették a magukét, a lány rettegése, félelme erősebbnek bizonyult szerelménél. Időközben magyarországi levelező partnemője akadt, akit egy nyáron meg is látogatott Ekkor ismerkedett meg Kis Tiborral, egy jóravaló, csendes falusi tisztviselővel. A barátságból hamar kivirágzóit a szerelem, s a fiatalok elhatározták, hogy összeházasodnak. Amikor a lány hazautazott, óvatosan megemlítette szüleinek ezt a friss kapcsolatot. Ezt a szülők — várakozáson felül — nagy örömmel fogadták, • amennyire lehetett meg is enyhült a légkör a lány körük Néhány hét múlva azonban ottani barátnője névnapját ünnepelte, s őt is meghívta. Elment — és szemben találta magát régi szerelmével. Barátnője boldogan nézte őket szemében az elégedett szervező örömével... Ne is részletezzük: az ital, a tánc, a régi emlékek, érzések megtették a magukét Amikor a lány észrevette, hogy teherbe esett, halálosan megrémült Mit szólnák majd...? Először öngyilkosságra gondolt Aztán eszébe Jutott Tibi írt neki, hogy ha akarja, összeházasodhatnak. Az ügyintézés azonban hónapokig tartott Közben úgy ügyeskedett, nehogy észrevegyék a terhét Hetedik hónapban volt már, amikor beköltözött ifjú férjével anyósa házába. Senki nem vett észre semmit 6 azonban napról napra, hétről hétre egyre nagyobb szorongással gondolt arra: mi lesz, ha eljön az ideje? Mit szól a férje, aki nagyon szereti, de akinek nem meri elmondani titkát? És mit szól anyósa? És mit szól a tahi. ..? Hiszen odahaza is, ha egy lánnyal megtörtént az ilyesmi, jobban tattá, ha •ámenekül... ★ Férjével elhatározták, hogy a több kilométerrel arréb léyő gyártelepen keresnek állást, lakást Ügy nézett ki, hogy sikerül is. A pénz a lakásra együtt volt Közben közölte a családjával, hogy kéthónapos terhes, de fájdalmai vannak. Fél, hogy elmegy a gyerek. Orvoshoz azonban nem akart menni. Egy reggel, amikor anyósa kihajtotta a tehenet a csordához, meglepték a görcsök. A félelem és a fájdalom azirate eszét vették... ★ — K3 vittem papírba és nylonzacskóba csomagolva a kazalba. Anyósomnak azt mondtam, hogy elment a gyerek. Orvoshoz akart vinni, de azt mondtam, hogy nem szükséges... már jobban vagyok — mondta a rendőrségi kihallgatásán. — Aztán néhány nap múlva elutaztam a telepre. A bőröndbe ... őt is betettem, és az állomás melletti erdőben eldugtam egy fa tövében ... A telepen elintéztem a lakást, és másnap készültem hazautazni. De valami vonzott az erdőhöz. Kisétáltam, de ő... már nem volt ott. És akkor tudtam, hogy kétszeresen is bűnhődnöm kell... — Elvágta a gyerek nyakát — Nem!... Nem emlékszem ... Semmire sem emlékszem, ami akkor történt.. ★ Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyerek élt, amikor elmetszették a nyakát Egészséges, szép, életképes csecsemő volt És — névtelenül eltűnt az élet szép perspektíváinak fényéből; mint roncsolt bűnjel, az emberi butaság zsúfolt ícelA panasz: sokat késnek azok a járatok, amelyeken az utóbbi időben bevezették az egyszemélyes szolgálatot; problémákat okoz ez a vonatcsatlakozásnál, a munkaidőkezdésnél. A gond természetesen ilyenkor, télen, a legnagyobb: a síko6 utak ugyancsak segítenek megnyújtani a menetidőt. Megnéztük hát, mi az oka ennek a nem éppen szerencsés újításának? Az utazás Heves MÁVAUT-állomás: — Kérem, ne tülekedjenek! Úgyis fölfér minkenki! Ne lökdössók egymást, így nem lehet jegyet váltani! A kocsik oldalán nagy tábla: Kalauz nélküli járat. Indulnak Pélyre, Kiskörére és még néhány környékbeli községbe. Már jóval az indulás előtt beállnak, de így is van néhány perc késés, mire mindenki beszáll. A hatalmas gödrökkel teü jeges, csúszós téren nagyokat bakkannak a buszok, de a felszállás sem könnyebb: az utasok idegesek, lökdösődnek, tülekednek. Az állomás „Presszó” feliratú talponállójában megszólítok néhány melegedő, indulásra váró kocsivezetőt és kalauzt Az ő véleményük: — Ha kalauz nélkül akarják a járatokat indítani, akkor módosítani kell a menetrendet is. Én kalauztársammal hajnaltól nyolc zsúfolt oda-vissza utat teszek meg délelőttönként és délután is csaknem ugyaneny- nyit. Néhányszor már mentem egyedül. Félórát is késett a járat, de elhiheti, estére mégis teljesen kész voltam. Nem nagyon lelkesít még a 400 forint pluszpénz sem. — Ha az utasok és a vezető hozzászokik ehhez, akkor már kevesebb a fennakadás. Neflcünlk mindenesetre nehezebb, mert egyedül utazva nincs aki segítsen műszaki hibánál, vagy akármilyen más problémánál. A Szolnokról Hevesen át Egerbe tartó autóbuszon is ott a jelzés: kalauz nélkül. Körülbelül húszam széliünk fel rá némi várakozás után — kevesen, türelmes utasok. A vezető előtt kis doboz rekeszekkel; halomban® papírpénz, külön az apró. Ügyesem, gyorsan dolgozik. — Meg lehet szokni — mondja jegyadás közben. — A lényeg az, hogy asz utas ne keresgesse sokáig a pénzét és legyen egy kicsit türelmesebb. A felszállás mégis Időbe telik. Bármilyen gyorsan végzi a munkáját, egy utas kiszolgálása legalább fél percig eltart. Ez pedig testvérek között is tízperces felszállási időt jelent — minden különösebb fennakadás nélkül, folyama „os munkaütemben. Késéssel indulunk tehát már Hevesről, amit behozni nem nagyon lehet a jégtől tükörfényes, csúszós úton. Terik, megálló. Egy ideig eltart, amíg meggyőzi az egyik bátyus utast, hogy a hátsó ajtón szálljon le és ne akadályozza a felszállást. Az egyik új vendég nem találja a pénztárcáját. Néhányan már Izgatottak, vajon elérik-e a vonatot Füzesabonyban — a késés itt is nő néhány percet. Végre, mintegy negyedóráléktárába került. (kátai) Úifaita hűsítő A füzesabonyi AF£SZ mezőtárkányi palackozó üzemében megkezdték egy újfajta, úgynevezett Uni Cola, hűsítő palackozását. A svájci alapanyagból készülő újabb szörpféleségből ez évben 500 ezer üveggel palackoznak, főleg a környező községek ellátására. Mivel kóstoltuk is, az ízről csak annyit, hasonló a Coca Colához, csupán kevésbé „fagifor” ízű. Reméljük, beválik, s jut majd belőle a megyeszékhelyre is. val a menetidő után, Füzesabonyba érünk. Rohannak * vonathoz, hátha az is késett. A busz továbbindulásáig még van egy kis idő, ezt már megengedi a menetrend. A gondok A VOLÁN 4-es számú Vállalat központja: — Ahol lehetett, a kisebb forgalmú, rövidebb útszakaszokon már régen bevezettük a kalauz nélküli járatokat, — kezdte beszélgetését dr. Urvölgyi Zoltán, a személyforgalmi osztály megbízott vezetője — Üjabban viszont, ha betegség, vagy más ok miatt valaki kiesik a munkából, képtelenek vagyunk pótolni. Aggasztó a létszámhiányunk. — Melyik. útvonalakon adódott probléma kalauzok hiánya miatt? — A Pétervására—Sírok— Eger között közlekedő autóbusz vezetője tíz perc menetidő-hosszabbítást kárt a zsúfoltságra hivatkozva. A Szolnok—Eger járat néhány szakaszon ugyancsak nagyon terhelt. A Pély—Eger vonalon jelenleg szintén nincs kalauz, azóta ez is késik. Hogy mikor pótolhatjuk a kiesett munkaerőt, azt sajnos nem tudjuk. — Hogyan próbálnak segíteni? — Minden nagyobb forgalmú állomásom bevezettük a jegyelővételi rendszert. De nem szokták meg az utasok: az egri pénztár jó, ha 600 forintot forgalmaz naponta. Reformjegyeket árusíttatunk, amelyet gyorsabban tud kiadni a vezető. Az egyedül dolgozó kocsivezetők számára kéthavonként tartunk továbbképzést a szokásos negyedéves helyett. Egy buszvezető alapfizeté- v., se 1800 forint, ami a teljesítménnyel néha 2500-ra emelkedik. Egy kalauzé pe- gid 900 forint alapról indul és elérheti az 1700-at. Egymás után mennek el más szakmákba, több fizetésért. ★ Sok problémája van a MÁVAUT-nak. Egyre nagyobb feladattal kell megbirkóznia — sokszor áldatlan körülmények között. Ezen azonban nem segíti a kényszerű újítás, sőt, sajnos, fokozza a gondokat. Hekeli Sándor Az ember és a kenyér Vége. A reggeli műszakosak elmentek. A hosszú, sárga mozaikpadlós terem üres, csak a ventillátor zaja hallatszik, hogy a reggel négy órától felgyülemlő párát, forró kenyérgőzt kiszippantsa a helyiségből. A két takarítónő megtölti a vödröket és gépies precíaséggel munkához kezd. A reggeli műszak délben végzett, nyolcra jönnek az éjszakások. Addig miniéinek rendben kell lennie, tisztán kell várni az éjszakásokat, hogy reggelre elkészülhessen a nélkülözhetetlen „mindennapi”. A Mátra- vidékí Sütőipari Vállalat 150 ezer embernek ad nap mint nap friss kenyeret — Nálunk kmyérkuTti**» van, ezzel számolni kell. Sehol a világon nem csinálnak ilyen nagy ügyet a kenyérből, mint Magyarországon. A francia hóna alá csapja a két hosszú hegedűtokot, a németnek az a fontos, hogy két vékony szelet legyen az asztalon, nálunk © Npnüivnn au. »«fa n. wim> külön kapcsolat van az ember és a kenyér között. Ezt minden sütőüzemnek figyelembe kell vennie, mi is igyekszünk — mondja Oláh György, a vállalat igazgatója. — Honnan tudják, hogy mennyi kenyér kell naponta? — Huszonnégy órával a sütés megkezdése előtt befut a kereskedelem előrejelzése, hogy mennyi kenyérre, péksüteményre van szükség. A vállalat 16 üzeme ehhez igazodik nap mint nap. Általában nyolcvanezer péksüteményt és 520 mázsa kenyeret adunk nap mint nap. — Mennyit ad a gyöngyösi gyár? — Százötven mázsái — Es egy-egy nagyobb ttnnép előtt? — Sokkal többet. A vetők és a kisütök olyankor nyolc helyett tíz-ti zenkét órát töltenek a kemencék előtt, talpig verejtékben. Ha ezek az emberek nem szeretnék valami megmagyarázhatatlan hittel munkájukat, akkor ht megfeszülnénk, sem tudnánk eleget termelni A pékeknél elmúlik egy egész év igazolatlan hiányzás nélkül. A többi részlegnél nem. — Ml • rangsor • *űtő- feart szakmában? bA éagaiTtá • tegWpzettebb munkás. Tulajdonképpen ő állítja össze a kenyeret, az alapanyagot. Tőle függ, hogy milyen ízű lesz a kenyér. A dagasztóval egy rangban van a vető. A vetőkemencében rövid ideig vaa a kenyér. Itt tulajdonképpen a héj szerkezet alakul ki, háromszáz fok feletti hőmérsékleten, tőle kerül át a kisütőhöz, ahol a kenyér belseje átsül, megkapja a végső minőséget. A kisütőkemencék alacsonyabb hőmérsékletűek. Kétszázhatvan fokosak. — Milyen meleg van a teremben, ahol dolgoznak? — Nyáron elviselhetetlen. — De elviselik? — Az átlagembernek elviselhetetlen. A gyár Gyöngyös peremén van, ahol az új lakótelep véget ér és a hármas számú műút, búcsút intve a Mátra aljának, nekiiramodik a fővárosnak. A környező kertes házak lakói most térnek hazafelé. Hónuk alatt, táskájukban ott gömbölyödik a ropogós héjú kenyér. A sárga mozaiklapon még csillog a víz a kemencék előtt A második terem végében már égnek a lámpák. A süteményeseknél ahol a tófH, « zsemle, ■ pogácsa készül, egy' idős férfi fehér, rövid ujjú ingben hajol a dagasztócsésze fölé. ö csészének mondja, én inkább üstnek nevezném. Három mázsa tésztát képes befogadni. Hajnak Alfréd, a süteményesek brigád vezetője, negyvenhét éve dolgozik a szakmában. Fiatalon kezdte, tizenkét éves korában. A mozdulatai kisívűek, pontosak. Egyetlen felesleges kitérőt sem tesz. A vászoningből kinyúló vékony, inas karok óramű precízség- gel adagolják a lisztet, a sót a vizet az élesztőt. A dagasztógép acéllapátja belegyúr a tésztába. A brigádvezető átmegy a terem másik végébe, benyomja a falon levő gombokat. Az olajkemencében egyenletes, halk morajjal éled a tűz. Visz- szamegy a dagasztógéphez, leállítja, kihúzza a hatalmas fémcsészét és újat tol az acélkar alá. Kilenc csészével dagaszt be az éjszakásoknak, egy-két üstöt elkészít a reggeleseknek, hogy rögtön tudjanak kezdeni. Morog egy kicsit magában, hogy már megint rossz az élesztő... A kenyereseknél még mindig csend van. A takarítónőik beülnek egy kis helyiségbe és nekilátnák a vacsorának. Barna kalapos férfi jön, a vállalat párttitkára, termelési üzemvezető. — Tudja beteg az éjszakai v>ő^*akvezető, aztán benéztem. Nem mintha «UenMini kellene a munkát, megállás nélkül dolgozik itt mindenki, csak hátha menet közben adódik valami baj. Volt úgy, hogy harminc mázsával kellett többet csinálni, mint amit rendeltek. Manapság úgy vannak az emberek, hogy inkább megveszik a több kenyeret, különösen ünnep előtt, arra számítva, hátha befut valami vendég, legfeljebb, ha nem kell, ottmarad. Szóval, harminc mázsával több kellett. Nagy szó ez. Az egész műszak teljesítménye; hetvenkét mázsa. Majdnem a felét rávemi, az aztán a munka. Egy árva hang nélkül megcsinálták. Ha kérünk valamit, azt mondják: ne törődj vele. meglesz — és meg is csinálják. Próbálnék telefonon leszólni, hogy több kell. Nem állnának velem szóba. Balogh János leveszi a kalapját, bevezet a laboratóriumba. Itt vizsgálnak meg mindent — műszeresen. A laboránsnő asztala fölül az első holdutasok mosolyognak a színes fényképről. — Technika, technika, technika. Ez a három dolog kell a sütőiparban. Az emberek szeretnek és igyekez nek kényelmesebben élni. Amelyik vállalat, üzem, iparág ezt nem veszi figyelembe, bukott. Elmennek az emberei. Ez az egységünk nem a legmodernebb, van mit javítani. Higgye el, embereink é«UaH produkálnak. Két műszak van. A reggeli és az éjszakai. Minden második héten éjszakásak. De amikor reggelesek, akkor is fel kell kelni három órakor. Szerintem többet érdemelnének. Meg van kötve a kezünk. Nézze, meg lehetne csinálni, hogy emelünk a béren, de azt a nyereségből kellene levenni, azt meg ki csinálja meg. Most a lakásgondokon szeretnénk javítani. — Tudom, hogy ezek az emberek mit dolgoznak. Higgye el, néha szégyellek bejönni közéjük, mert ők csak azt látják, hogy jövök- megyek, amíg ők ott állnak a dagasztócsészék felett. A kemencék ajtaja nyitva. A vetők és a kisütők mezítelen felsőtesttel hajladoznak a hosszú nyelű falapáttal a kezükben. Egy vékony, barázdás arcú ember, mint valami hindu artista, hihetetlen belső ritmussal pakolja be a forró levegőt okád ' nyílásba a nyers tésztái Nincs egy lélegzetvételrrr szünet. A feladólány rá bor: ja a kis faformából a nyers kenyeret a lapátra, ő pedie szusszanás nélkül rakja kemencébe, néhány perc e- már szedi kifelé, rárakja a futószalagra és a félig nyers kenyér vándorol a kisütőhöz. A lány, lehet vagy tizenhét éves. ezalatt áttolta a rekesze« tészfcáskocsit a másik ittiiaöet, majd amikor 06
