Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
v////yr//////ÄMWWW) wwmw»iw«n,//«w' — ... és alkkor azt mondta a Pista... Jaj, nem jött még ki a kávé? Nem? Szóval, akkor azt mondta a Pista... — hogy mát mondott a Pista, azt nem lehetett megtudni, csak sejteni, mert a közelhajló női fejekből nagyon vidáman és nagyon pikánsan pislogtak ki a szemek, de suttogtak az ajkak. Az a férfi, aki legalább arra lett volna kíváncsi, hogy a Pista konkrétan mit mondhatott, nagyot sóhajtott, ezt sem tudta meg. Csak azt, hogy miután ezen a héten kétszer is késett vagy tíz percet, felrendéltetett az igazgató öszentségéhez. Munkafegyelem! Hírről van szó. Ebnél nem lehet packázni, ezt itt nagyon komolyan veszik. Pontosabban ezt ott, lenn az üzemben, a munkapadok mellett éa előtt nagyon komolyan veszik... — ...és akkor a Lajos... Tehát egy Lajos is van. A Pista mellett. Micsoda orgia. A lány különben csúnyácska, sovány, de olyan tüdeje lehet, mint Nurmdnak. Ügy beszél egy negyedórája, hogy lélegzetet sem vesz. A másik meg hallgat. Lelkesülten hallgat és sziir- csöli a kávét Hogy lehet egy maroknyi csésze kévét negyedóráig asürcsölni? A férfi áll tovább, most már a másik lábára támaszkodva, 8 közben azon tűnődik, milyen kifogást találjon a késésre. Mert egyszer él lehet aludni, lehet az a kifogás, hogy az átkozott vacak vekker ... ...a párnázott ajtón is átszfirődik valami nevetésféle. Valaki lehet a főnöknél és azzal a valakivei nevet KOKTÉL Ott: lenn Nagy különbség ám a munkafegyelem megsértése miatt egy nevető, vagy egy már előre káromkodó igazgatóhoz felrendelve lenni. Ha a különbséget le lehetne zongorázni, abból egy plusz farmt kijönne az órabérre. ...tehát egyszer elmegy az a kifogás, hogy az ébresztőóra. De másodszorra? Nem hiszik el. Ezek most úgy harapnak a munkafegyelemre, hogy már ott tartanak, megállni sem lehet a gépnél, mert odaszól a kalyibából a művezető: — Mi van, szaldkám, mi van... gyökeret eresztünk? Ne locsoljam meg?! — ... de nem. mondtam néki. Nem. Én esst nem engedem — most a másik sápkóros lány tartotta a szöveget Még hogy ez nem enged meg valamit Boldog lenne a szerencsétlen piszkafa, ha egyáltalán engedhetne. Bármit Nemhogy valamit Atya ég — mocorgott a férfi az ajtó mellett Már húsz perce áll itt, folyik a duma előtte, s megint dörmögő rötyögés az ajtók mögül. WMrr*sswswrsH>imrs**imMitwtmMvsss*sjm Ki fizeti ezt meg néki? Végtére is a fene egye meg. Jó, késett kétszer is már ezen a héten. De az csak húsz perc volt összesen és véletlenül. Itt meg már félórája áll és vár tétlenül és látja a két szövőpinty is, hogy itt áll, hogy félórája áll, de azoknak be nem áll a szájúik, most arról beszélnek, hogyan lehet olyan szatyrot kötni ... — Hét maga? — nyílik az ajtó hirtelen és az Igazgató néz ki először rá, aztán választ sem várva, odaszól mind a két nőnek... — Még két kávét és egy kicsike konyakot is — aztán már göcögő nevetéssel húzza is magára az ajtót. A lányok nem nagyon kapkodnak. Mindennek megadják a módját, a konyakospoharak előkészítésének is. És annak Is, hogy az imént belépett, gigáig érő pakompartot viselő ifjoncnak is odakuncogjanak egy szi át, aki oly fölénnyel fogadta ezt, hogy rögtön hanyatt vágta magát egy fotelba: — Van benn valaki? — Aha. Valami pacáik a központból. Vagy a központ mellől. Nyomják a szöveget meg a konyakot is — lihegi vissza a titkot a Pista- Lajosos angyal. — Akkor várok. Ha stekszem any- nyi lenne, mint időm... Mi van, jércék? — így a pakompart tulajdonosa. A férfi, áld ott áll az ajtó mellett, már ideges. Szemmel láthatóan az. És azon méltatlankodik magában, milyen rossz is az isten teremtése: az embernek, akit iderendelnek várni, csak két lábat adott. A százlábúnak, meg ha igaz százat. Annak nem kunszt várakozni. Nem is vár ő tovább. Háromnegyed óra. Mire visszatér, egy teljes óra. Tizenöt forint. A nyavalya essen bele abba a kétszer tíz percbe. A munkafegyelem! Az hát. Fontos. De akkor legalább hagyják dolgozni, ha már dolgozni akar. És szó nélkül kifordul az ajtón. Észre sem veszik. Még hallja, hogy nyomja a sódert a pakompar- tos, valami kis csajról, aki úgy ráz... De hogy' mit ráz és főleg, ha úgy rázza azt, amit. akkor miért kell azon a két szövőpintynek vihognia, már nem tudta meg Nem is érdekelte. Rohant vissza a géphez. Mert a munkafegyelem, az munkafegyelem. Azzal nem lehet packázni. Ott: lenn! Határozatlan tanács-vb Semmi előzetes jel nem mutatta, hogy ez a tanács- vb el fog ütni a megszokott ta. íácskozáttól. A napirend Sima lefolyást ígért. Nem hivalkodott az előterjesztés címének megfogalmazása sem: Beszámoló jelentés a magánerőből épillő családi és társasházak telekellátott- ságáról. Anélkül, hogy beleolvasott volna bárki az anyagba, megmondhatta volna: kevés a tejeik Gyöngyösön. Mit kell ezen annyit rágódni? Nincs élég szabad terület,' tehát nincs mit értékesíteni. A n in asból pedig senki sem vehet A vita mé^S áthúzódott. A végrehajtó bizottság tagjai egymás után kértek szót. Ilyen vélemények hangzottak efl; Gyöngyössolymos és Gyöngvöshalász biztosítsa a telket., azoknak, akik családi házat akarnék építeni. Utó- Végre a közművesítés olyan hatalmas összegeket igényel, •miket a város nem tud honnan előszedni. Ebből tehát az következnék. hogy a két közeli község viselje a következményeit a betelepítésnek ? Aligha akarta a két község nyakába varrni a feladatat a javaslattevő. Ne ad janak el telket azoknak. akik a községekből alkarnak beköltözni Göröngyösre. Mondta másik felszólaló. A szándék talán még érthető is de még ilyen önvédelmi álláspont sem mentené fel a határozat lényegét: korlátozni az állampolgárok mozgásszabadságát. Milyen jogalapot lehet előkotorni ahhoz, hogy bárkinek meg lehessen tiltani a Gyöngyösre való betelepedést. A város'osodá* vilá.gteilen- sör. Ennék okát magyarázni fölösleges Nézzen osak körül mindernd a saiát környezetében ■ hány mun’-n társa indult el faluról és jutott el a megyeszékhelyre, illetve más városba? Hányán vannak közöttük olyanok, akik ma vezető beosztást viselnek? Milyen visr.zás dolog volna tanács’' rendeletét hozni a városba való beköltözés korlátozásától éppen azoknak, akik maguk :s falusi udvarokon nevelkedtek. Hogy van teleKspekuláció? Talán éppen •• zck csinálják ezt a manőverezést, akik falusiak, lehetséges. De akkor a telekspeV.u’ác'ót kell megszüntetni. nem pedig a falusiakat kizárni a városból. Vagy munkásokat toborozhatunk a városi gyárakba, de azt már nem engedheti ük meg nekik, hog' a munkahe- Hnüikön családi házat építsenek. mert ők falusi ffietftsé- gűék? A közművesítés nagyon drága Ha valahol a város saAén megnyitnak egy területet aszal, hogy itt családi házak épittetését teszik lehetővé, amint az emberek beköltöztek ezekbe a lakásokba, már elkezdik „piszkálni" a tanácsot: legyen út, legyen járda, legyem vízvezeték, legyem szemnyvizcaatorm. Joggal teszik ezt, hiszen a közművesítés a mai élet természetes velejárója. Hogy • közművesfiés gondja osökkenjen, csak társasházakat szabad építtetni: ajánlotta egy felszólaló. A logikai összefüggés önmagában igaz. De az élet nem steril, laboratóriumi környezetet nyújt, hanem olyan bonyolultságát a szövevényeknek, amiket a legvadabb fantáziával sem lehet még csak meg sem közelíteni. Gondoljuk «1: a technika szenzáció® produktumai mennyi könnyebbséget adnak az életünknek. És mennyi idegtépő ártalmat. A zaj és I a korom, a levegőszennyeződé« ma beszédtéma az egész I világom. A modern lakások betonfalúi, papírvékony szigetelése a „kollektiv együttélésnek” olyan mértékét kényszerítik rá a szomszédokra, amit csak a madáchi falanszterben láthattunk. Még a suttogás is áthallat- szák. A különböző műszakban dolgozók különböző életritmusa ezért rengeteg türelmet igényelne a lakótársaktól Ki győzi ezt idegekkel? Kellene a csend. Ha volna. Kellene az árnyas udvar, ahová nyáron egy fürdőnadrágban is ki lehet ülni napozni. De a mai lakótelepeken ismeretlen fogalom az udvar. Ha a modern vá- ros’-érz lakója kilép az előszobák- ajtaján, már nem lazíthat, már tucatnyian láthatták, sőt: figyelik. Még nvújtózkodnia sem illik. Próbálna leülni a függőfolyosó betonjára! Ajaj!... Hangzott el javaslat arról is, hogy a felszínre került merev álláspontokat fal kell lazítani. Szorgalmazná kell a társasház-építkezést, a fejlesztési terv előírásait meg kell tartani, tehát a családi házaikat esek ott szabad épít tetni, ahol arra a távlat! terv lehetőséget nyújt, de önmagában sem a családi házak építését, sem a falusiak betelepedését nem lehet megtiltani. Az már a szakigazgatási szervnek, az építési hatóságnak a fefladata, hogy az adott állást foglaljon, véleményét kellő megfontolás után terjessze a végrehajtó bizottság élé. A vb egyik javaslatot som bocsátotta szavazásra. Abban állapodtak meg, hogy a következő ülésen hoznak határozatot így vált ez a tanácskozás határozatlanná. Azt mindenképpen bizonyítva, hogy teret enged a különböző véleményeknek, de a végső döntést is csak megfejelő előkészítés, megfontolás után hozza meg. Ez a példa megfataftő választ tudott adni azoknak, akik szerint a tanácsi szervekben csak mechanikus, a tskintéfyelwre épített tevékenység folyik. Ha nincs is mindig ilyen éles vita a testületben, mint most volt, azért akadnak ellentétes'vélemények is. De hát a de- metemtimruw létezése eat is feltételezd, olykor meg is követeli, mint a mostani, az előzetes elképzelés szerint „sima- lefolyású beszámoló Mentes is. U. Molnár Ferenc A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári gyá. rában készülnek azok a gyümölcs- és zöldségválogató gépsorok, amelyek egyaránt kedveltek a hazai és a külföldi üzemekben. Jelentőt gyártmánya a gépgyárnak a szálas takarmányt szárító berendezés is, amelynek több egységét ugyancsak a kaposváriak készítik. A jövőben az úgynevezett takarmányozási vonalak gyártásával kívánják elősegíteni a nagyüzemi állattenyésztést. Képünkön: készülnek a takar- mányszáritó berendezés egységet Mi a hosszú élet titka ? Bevallom őszintén, hosszú évek óta, egészen pontosan azóta, hogy megtanultam olvasni, kísérem figyelemmel a különböző tudományos, — áltudományos, féltudományos és tudománytalan cikkeket, hogy megtudjam: mi a hosszú élet titka. Azt is be kell vallanom, hogy e kérdésben mélységesen önző szempontok vezetnek a hosszú élet titkát illetően. Kíváncsiságomat nem az izgatja, hogy Burbulya Tihamér, avagy Pácolni Elemér hogyan élhet az idők végeztéig, hanem, hogy személy szerint én, — elég sokáig. Tudam: sokan szidják az életet. Ilyen jelzőket aggatnak rá, hogy vacak, nyomorult, te rongyos, sőt időnkínt rémült tanácstalansággal is fel szoktak egyesek sikolta- ni; hát élet ez? Azután meggyőzödnek, hogy ez valóban élet és lemondóan botorkálnak tovább Polski- Fiatjukon. Én azonban valahogy megszoktam és megszerettem az életet, ezt az életet is. igen, kérem, ezt az életet is. de nem hiszem, hogy egy ennél rosszabb élet azonnal megcsömörletné velem önmagát, csak azért, mert rossz. De élet! Nos, tehát miután egészen jól megvagyok eszel 02 élettel, jogosnak és okosnak tűnhet fel ezek után, hogy felettébb idegesít, hogy mi a hosszú élet titka. Mert, ha az ember egy valami kaca- tot vesz, rendszerint adnak hozzá használati utasítást is, volna: hogyan lehat engem a rendeltetésemnek legjobban használni, hogy sokáig tartós legyek. Mondanom sem keU, nem találtam. Csak cikkeket találtam és tanácsokat leltem az újságokban: mi a hosszú élet titka. Természetesen a kevés dohányzás. Mert a nikotin, ugye! Még rágondolni is rossz, hogy milyen veszélyt jelent. Aztán a kávé. Az meg egyenesen... És az alkohol! Hűha! Az aztán hogy tovább tartson. Fuszek- li és női nadrág, cipő és ká- védaráló, atomerőmű és golyóstoll, — mindnek megvan a maga módszere, hogy hosszú élete, azazhogy hosz- szú tartóssága legyen. Több ízben kerestem, kutattam holmijaim között, íróasztalom legmélyén is, hátha megtalálom végre azt a használati utasítást, amelyet születésemkor velem adtak az, ami úgy falja az ember életét, mint nagybendöjű bakteriofág a baktériumokat. És a nő. Még akkor is, ha feleség, de különösen akkor, ha feleség is, meg nő is, szóval. . Hát az aztán tönkreteszi az embert, ha férfi. (Érdekes, ha nő, akkor nem teszi tönkre a nőt?!) £s, ha a kávé, a cigretta, az alkohol meg a nő egy zsíros vacsora útim Hm — kiszá„Visszatér a tubákolás?" Az Ország-Világ hasábjain arról olvashattunk, hogy nyugaton „újra divatba jött a tubákolás, rövidesen egész Európa tubákolni fog." Ez a rövid híradás két régen elfelejtett szót elevenített fel. A régi magyar nyelvben két hangalakban is vállalt szerepet a címben idézett hangsor. Tubáknak, illetőleg tobáknak nevezték a porrá zúzott dohányt, amelyet az orrba szívtak fel. Ezt a műveletet nevezték tubákolás- nak, illetőleg tobákolásnak. A szónak nagy szócsaládja volt ismeretes itt Egerben is. Híresek voltak ugyanis az egri tubákos, to- bákos iparosok, ahogyan magukat nevezték a tubákcsi- válók, a tobákkészitök. Eger város rég1 jegyzőkönyvei gyakran emlegetik „a tubáktsináló pur ger eket* «755). Egy 1773-ból való bejegyzés arról tudósít, hogy egy tubákcsináló mesternél „találtatott kész Tubák pákátokban N° 132, zacskóiéban 166,... porában sárgán az Háznál 120, az malomban 213, s az egész Mesterséghez való készület...”. Gyakran olvasunk a jegyzőkönyvekben a „tubákos pikszisekről", a „tobákos szelencékről”. A „tobáknak való piksás’* gyakran művésziesen megformált készség volt össze non téveszthető • megnevezés az Egerben ugyancsak nagy számban dolgozó tobakok, tobakosok, azaz bőrgyártó mester emberek szakszavaival. Az egri tobakmester az Eged hegyén szedett «zömömével cserzett szattyánt, kordovánja és irha. bőrt készített. A tobakosok még a törököktől tanulták el a tobakosságot. Később a tímár szó kiszorította régi megnevezésüket, s ma már Egerben is kevesen ismerik a to bak, tobakos teljesen el- avult szavakat A tubák, tubákoL, tubákos hangsorok nem avultak ki teljesen, még Egerben is hallani olykor az öregebbek ajkán a következő nyelvi formákat; tubákos orr, tn- bákszínű felsőkabát. Az irodalmi nyelvből valójában sohasem hullott ki a tubákat szó, mert íróink a régi korok megelevení tesében a tubákolás szokásáról is gyakran írnak. Ügy látszik, hogy újra divatba hozzák a pordohány orrba szippantását, s ezzel a művelettel a régen elfelejtett tubákat, tubákolás szavakat is. Or. Bakos József mithatóan orról van *2d, ^°gy például én már tizen-* Ötször halott vagyok. Esetleg már hússzor vagy voltam, vagy leszek. Egyszóval, rettenetes veszélyek fenyegetik az életemet, amelyet rendkívüli módon szeretek, amelyet, be kell vallanom, igy, négyszemközt, leginkább a fenti okok miatt szeretek. Ha tehát minderről leszokom, ráadásul még a munkában is mértéktartó leszek, akkor hosszú életű leszek S földön. Tehát ha nem élek, akkor élek! — Tessék nekem mér megmondani, mi a hosszú élet titkos — tettem fel a kérdést Dzsingisz Ajmatov 190 éves hegyvidéki bácsinak. — Tudja a rosse b — mondta és rágyújtott egy magyar Fecskére, aztán rámkacsintott és befordult a kocsmába, mind a két nővel a karján. Ha sokat dolgozik az atomközpontban, igy szokta magát kipihenni. Sokáig hallgattam vidám dalát, amint négy féldeci és nyolc csók közben énekelte a legújabb szovjet beat-számot: — Ihaj, csuhaj, sose halunk meg! (egri) 1971. január 24„ vasárnap
