Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
A nagy karrier Leonyid Zorin szatirikus víg játéka az egri Gárdonyi Géza Színházban Kishonthy Jenő kiállítása az egri kisgalériában Máthé Éva, Makay Sándor és Varga Gyula a szatíra egyik jelenetében. a ■Még egy esztendeje sincs, hogy llf és Petrov hőse, Ősz tap Bender, a nagy kom- binátor, levonult az egri színpadról, s íme, máris itt egy újabb szélhámos, aki a sokat mondó Viktor Vaganjan névre hallgat, Leonyid Zo- nn A nagy karrier című szatírájában. A már szinte klasszikusszámba menő ős, kincsek után kutatva és mesterkedve járta be regénybéli, majd pedig színpadi életútját, míg ez a mostani szélhámos a karriert célozta meg rafinált módszereivel. A Tizenkét szék és a most bemutatott Zorin-szatíra témájának, hangvételének rokonságát nem lehet vitatni. Annál inkább a bemutató helyét, szerepét, sőt létjogosultságát is az idei évad műsortervében. Meggyőződésem, hogy A nagy karriert nem kellett volna bemutatni. Különösen a Tizenkét szék tavalyi nagy sikere után nem, mert a fentebb már említett rokonság bizonyos tematikai beszűkülést mutat, nem beszélve arról, hogy llf és Petrov művéhez képest Zorin szatírája — a szegény rokon csupán. Világosabban fogalmazva: A nagy karrier gyenge darab, sztorija, poénjei legfeljebb egy rövid egyfelvo- násos vígjátékhoz elegendőek, de nem egy egész estét betöltő műsorhoz. Leleplező mondanivalójával ma sincs vitám, bár a maga idejében az 1958-as moszkvai ősbemutatón nyilvánvalóan sokkal időszerűbb volt. A bemutató ellen szól az a körülmény is, miszerint az egri Gárdonyi Géza Színház évente legfeljebb egy szovjet darabot mutat be. Éppen ezért jogos a kívánság: ez az egy olyan legyen, amely méltóan reprezentálja a szovjet drámairodalmat. Zorin most bemutatott szatírája sajnos még magát az egyébként neves és tehetséges szerzőt sem reprezentálja. s Talán egyvalami csábította a színházat erre a bemutatóra, a szereposztás. Az a szándék, hogy lehetőséget adjanak színészeiknek kari- kírozó képességeik csillogtatására, különböző magatartásformák végletes ábrázolására. Ez a szándék érvényesült is az előadásban. Egy szovjet kisváros tudományos intézményében játszódik Zorin vígjátékának g| NmUsü S>?L január M, vasárnap cselekménye. Mégpedig egy olyan intézményben, ahol egyetlen uralkodó szellem létezik csupán, az egymást és önmagukat védő liberalizmus. Az ilyen szellem természetesen jó talaj az ügyeskedő karrierista számára, aki így könnyűszerrel rászedi az egész professzori kart Bár a történet nagyon egyszerű, megoldása pedig épper, csak a véletlenen múlik, mégis alkalmas arra, hogy egy ma is létező magatartás keresztmetszetét adva nevetségessé tegye azt. Kár, hogy ebből a nevetségből, a maró szatírából nagyon kevés jutott túl a rivaldán. Pedig Orosz György rendezése, valamint a színészek többségének játéka jóval felülemelkedett a szatíra alapanyagán. Ahogyan mondani szokás, mindent kihoztak ebből a darabból, sőt még többet is, mint ami benne volt. Orosz György a tőle megszokott igényességgel, a maga szintjén vezényelte ezt az előadást, és irányította a színészek játékát. Nem volt könnyű dolga, hiszen térben és időben is széteső epizódokat kellett egységbe fognia, nem beszélve arról, hogy a ma már hihetetlennek tűnő történet végső konklúzióját a nézővel el is kellett fogadtatnia. A rendezésnek és a színészek jó játékának köszönhető, hogy voltak pillanatok, sőt percek is, amikor a nézőtér sötétjéből figyelve a játékot, feledni lehetett a darab gyengéit. Makay Sándor aprólékosan felépített alakítását kell elsősorban dicsérni, aki szinte a Tizenkét székből átlépve, most mint Viktor Vaganjan, magasabb körökben folytatta szélhámosságait. Határozott tehetségről és jellemábrázoló készségről tanúskodott ez az alakítás is. A professzori kar tagjait Csapó János, Pákozdy János, Dariday Róbert, Lenkey Edit és Pálffy György alakította. Egymásnak jól ellentmondó típust formáltak meg, különösen Dariday, Pákozdy és Csapó játéka tetszett. Lenkey alakításában most külsős-á- ges eszközök uralkbd'nk, Pálffy pedig halványabb volt társainál Remedül eltalált groteszk típust hozott színpadra a professzor férfi/sló lányát alakító Egervíry Klára, Virulova szerepében Máthé Eva, a Pitikovot játszó Hegedűs László, valamint Balekovot megformáló Varga Gyula is. A szemfüles leleplező! Kosztya Vizsgalovot alakító Kulcsár Imre reálisabb játékával mintha kilógott volna az együttesből. Bánó Pál és Bősze Péter villanásnyi szerepében moßt is helytállt A díszleteket és jelmezeket Gergely István tervezte. Forgóra állított berendezései, jelzései a háttérből szerényen de ötletesen mutatták a helyszínt és az időt. Feltétlenül megérdemel néhány szót Szekeres József la, aki a fordításon túl kitalálta a jellemeket ró élőneveket, oly mint amilyen a Balekon, a Vaganjan, a Nágya Virulo- va, m Lapulovszkij profesz- szot, Sóderov, Mimózin, Kuvikova, Durbelenkó és a többiek. ★ Napokkal a bemutató után még élénken élt bennem a színészek játéka, az alakítás élménye. De hogy mit beszéltek a színpadon, vagy hogy min kellett volna jót derülnöm, azt már az előadás után az előcsarnokban elfeledtem. Márkusz László Es as egyéni tárlat — értékeiben és hatását tekintve — több is, kevesebb is annál mint amit a művész magából megmutatott Miskolcon. Több azért, mert szélesebb skálát mutat be, pasztelljei- ved és akvarelljeivel, de különösen színes krétáival mozgalmassá teszi festészetéről alkotott képünket. Hatásában már nem annyira egységes és zárt, mert néhány képével vitába kellett bocsátkoznunk. Ami az eddig ismert portrékon túl új és határozottan felfelé ívelő tendencia . a művésznél az. hogy az eddigi fölényes rajzkészséget, a vonalak és formák finom harmóniája már nemcsak biztos szemmértékre utal, hanem arról is tanúskodik, hogy egyik leglényege-ebb eleme munkájának. A tékozló fiú megtérése, á Merengő, az Aljban olvasó, a Támaszkodó lány. a Könyöklő nő színes krétában, pasztell- ben és akvarellben egyaránt ugyanazt mutatja: a művész keze könnyedén és lendületesen veti papírra a témát és azt a lelki tartalmat ami a témát megfogalmazná kényszeríti. A felsorolt művek bizonyítékul szolgálnak arra is, hogy Kishonthy egy adott pillanat érzelmi telítettségét pontosan örökíti meg, egy sajátságosán és csak képben, vagy inkább így mondanánk, csak arcki fejeaésben elbeszélhető állapotot vetít ki magából a formákkal. A tékozló fiú megtérésén az öreg arcból a szem a végtelenbe tekint .mintha túl lenne már minden summázáson: az a pillanat épp most következett be, a megtéréssel, amiért érdemes volt élnie. A Merengőben ugyanez az ih-^. letett és csendes pillanat már sokkal leh életszerűbb, s nemcsak azért, mert a fiatal lány arcán a gond súlya ismeretlen. Nem véletlenül állítja a tárlat legfeltűnőbb helyére a művészi szándék az Anya gyermekével című aloktást; ■Ennek a háttértelen együttesnek, ennek a vonalakból összefont képkölteménynek hatása belengi az egész termet A Dohánygyári munkásnők mozgalmassága, lüktető eleXIII. Az egyiknek nem kellett gyalogolnia, bőrig áznia, a másik pénzt keresett, esetleg még borravalót is kapott. De ha már itt tartunk, hadd vázoljam fel egészen nagy vonalakban és kihagyásokkal, hogy mi minden történt, miután ön a hajóállomáson beállt a lila körbe. így valamelyest fogalmat alkothat magának az egész szisztéma működéséről. Az érthetőség kedvéért csak automatákról beszélek, mellőzve a kibernetikus készülékek, a vezérelt és vezérlő automaták, számítógépek, adattárolók, korrekciós berendezések stb. tudományosam nagyon is indokolt megkülönböztetését Amikor ön belépett a lila körbe, milyen nyelven mólalt meg? — Magyarul. — Nos, a koordinátor au tomata az ön szövegét eg' fordító automatához további tóttá, amely tucatnyi nyelven ért de magyarul aligha. Annyit esetleg, hogy megállapítsa, milyen nyelvű a szöveg. — Pontosan így történt. Ekkor kérte a doboz a falról, hogy beszéljek valamelyik világnyelven. Németül szólt, németül válaszoltam. — Azért németül, mert közben egy alárendelt informátor automata közölte a koordinátor automatával, hogy a Magyarországon beszélt idegen nyelvek közül gyakorisági sorrendben a német és az orosz áll az élen. Ha késlekedik a válaszszák oroszul, fhajd angolul ismétlődött volna meg a kérdés, ön taxit kért A koordinátor automata kapcsolatba lépett a szállítási ügyek főautomatájával, amely a vezérlési körébe tartozó személyszállítási automatától tájékoztatást kért hogy mely taxiállomáson vannak szabad bérkocsik. Kiválasztotta közülük azt amelyik a legközelebb van a rendelés színhelyéhez, talán % fuvardíjat is kiszámította, agy kiszámíttatta stb. stb. Léhát: informálódás, a kapott információ értékelése, az optimális változat kikeresése, döntés, a vezérelt részel: utasítása, a megrendelő tájékoztatása. Vegye ehhez hozzá, hogy megfelelő automaták egyidejűleg regisztrálták, vensége felfrissíti a portrékor hatását. S ezzel eljutottunk a kiállítás gerincét alkotó képekhez. A portrék között néhány idegen arcon kívül — azok is mind kitűnően rajzoltak és a jellemeket mozgalmasan-hozzák — az önarcképek foglalják le az érdeklődést. Egyrészt azért, mert a művész sok változatban vall önmagáról, . másrészt azért is. mert ezek a munkák stílusban és keresésben leginkább mutatják a várható fejlődés iránj'át. korszak, amikor csak önsna* gával van elfoglalva és csak a saját állapotát, gondjait festi meg, már eltűnni látszik. Ezt a megállapításunkat támasztják alá azok a kis rajzok, krokik is, amik a tárlaton helyet kapnak és itt-ott a jókedély, a finom humor rezdüléseit is jelzik; a tanulmányrajzokra gondolunk. * A kiállítás katalógusában azt írja a művész, hogy jó magyar festő akar lenni. S mintha csak bizonyítani Anya gyermekével. Már a miskolci tárlaton megjelent négy arcképpel kapcsolatban megállapíthattuk, hogy a művész a saját arcán át sok-sok, a lélekben végbemenő változást tükröztél Néha az az érzésünk, hogy jobb híján rakja fel a gondokat, gondolatokat érzelmeket szenvedélyeket a saját arcára, úgyarmyira, hogy a szemlélő néha alig ..hiszi, hogy mindig ugyanarról az arcról van szó. És mindez zöldben, de inkább sárgában. Az arcképek tónusa mindig ugyanaz. A Festő az állványnál című képen fogalmazza meg talán a festő a légi deáLisabban mind-, azt ami benne robbanásszerűen kifejezést keres. A mélyen érző és az önmaga megértetésén munkálkodó művész a tárlat anyagának bizonysága szerint is kitömi igyekszik személyének ilyen élszigeteltségiéböl és az a elemezték a történtek minden elemét a legközelebbi magyar látogatót rögtön németül szólítja meg majd az automata, vagy ha ugrásszerűen megnőne a magyar látogatók száma, kémé egy fordító automata magyar nyelvre való programozását és így tovább. Ugyanakkor ön személy szerint is belekerült a kiberno-automati- ka rendszerébe, a különféle vezérlő automaták memória- egységei tárolták az ön fotóját, nevét, és folyamatosan rögzítenek minden új ismeretet, hírt önnel kapcsolatban. Egy-egy áramkört pedig az ön konstans biorezgésszámára hangoltak. Még ha tehát tíz év múlva jön is el hozzánk legközelebb, a postahivatalban, vagy bárhol, akkor is néven fogja szólítani az automata. Gondolom, bevezetés gyanánt ennyi talán elegendő. A fejemhez kaptam, Zúgott, mint a méhkas. — Bevezetés gyanánt?! — Bizony — tárta szét karját mosolyogva a köpcös —, a java még csak most következik. Tájékoztatnom kell önt a meddő kapacitásról, a Törpéről, Orsted professzor sajnálatos haláláról, arról a keserves helyzet- rőt amibe kerültünk. Renate sietett segítségemre. — Nem — jelentette ki határozottan. — Ez így nem lesz jó. Mi gyerekkorunktól benne élünk, de Tibinek idő kell, amíg megemészti az eddig hallottakat. Kis szünetet tartunk, azalatt 5 majd kint sétál a kertben, vagy úszik egyet Én vele megyek, nehogy megszökjön. És utána is úgy folytatjuk, hogy előbb 6 kérdezzen, tisztózzuk, ha esetleg valamit nem értett meg, vagy nem jól értett Hans előadásából Csak aztán térjünk cá a lényegre. akarná, Arany János pipás portréját kapjuk tőle. A dráma és az allegória nem Kishonthy világa. 'A kék színben megfestett Éjszaka és a rémülten ránk tekintő lány csak sejteti, minő belső zaj gás vonulhat le az alkotó képzeletében. Örömünkre szolgál, hogy a kiállításon sok új indítás érezhető, témában, stílusban egyaránt. Várjuk, hogy Kishonthy, aki ilyen biztonsággal jellemez, keressen és találjon újabb és újabb arcokat, amelynek a segítségével változatosabb, izgalmasabb és talán derűsebb világot épít ki maga köré azoknak is, akik megszerették művészetét Talán nincs messze ebben a fejlődésben és kitartó munkásságban, az az idő sem, amikor zsánerképek érett hangulatát kaphatjuk Kishonthy képein. Farkas András Egyetértünk? Mindenki bólintott Én a legnagyobbat. Az úrhatnám Törpe Lényegében minden úgy történt ahogyan Renate javasolta. Szünetet is tartottunk, sétáltam is, úsztam is. Igaz, a szünet kissé hosz- szabbra nyúlt a tervezettnél, a sétát inkább menekülésnek nevezhetném, az úszást pedig kényszerű fürdőnek. Alighogy kilépünk Renátával a garázsból, vitatkozást hallunk. A közelből, az utca felőL Tisztán kivehető egy éles, dühös, tiltakozó gyerekhang. Renate fülel picit, beszívja a felső ajkát. — Gyerünk! — ragadja meg a karomat. — Ezek ők! Elkapták a Kis Eriket! Behúz a közeli hangarő- zsa cserjék közé. Ott a földre lapulunk, úgy lesünk ki az ágak, levelek, virágok közül. Én itt már azon sem csodálkoznék, ha sziú indiánok törnének ránk. Telje» harci díszben. Épp idejében bújtunk el, léptek csikorgása hallatszik. A kocsikifutó betonján közelednek a látogatók. Tekerem a nyakam, hogy lássak valamit, sikerül is némi részleteket megpillantanom. Pontosabban — hat Lábbelit Középen nem is annyira lép, jobbára vonszolódik egy pás* gyerekszandáL Tőle jobbra és balra szegletes orrú, barna félcipők masíroznak. Hói az egyik, hol a másik szandál ugrik ki szűk látókörömből, ilyenkor pár pillanatra megtorpan a menet fojtott! sziszeges, nyögés, aztán újra menetelés. Felemelem a fejem aha, szóval ezért állna#! meg időnként... frolytatMg
