Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

Tanfolyamokon, továbbképzéseken, elméleti konferenciákon dolgozzák fel a kongresszus határozatait Beszélgetés Lévai Ferenccel, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével NEB-vhsgólat A fogyasztók érdekében: a vásárlók nevében f Az elmúlt év végén lezaj­lott X. pártkongresszus sok­rétű és átfogó anyaga érté­keléseinek, következtetése­inek és határozatainak ala­pos ismerete nélkülözhetet­len a további munkához. Ezért is szükséges, hogy az anyagot mind szélesebb kör­ben megismerjék, tanulmá­nyozzák és feldolgozzák. A „hogyan?” kérdésével Lévai Ferencet, az MSZMP Heves megyei Bizottságának Osztályvezetőjét kerestük fel. — Az elmúlt héten hagyta jóvá a megyei párt-végre­hajtóbizottság a kongresz- szus határozatainak feldol­gozásáról szóló javaslatot. A politikai oktatási év má­sodik felében minden tan­folyamon a X. kongresszus anyagait dolgozzák feL En­nek keretében foglalkoznak a harmadik ötéves terv eredményeivel, tapasztala­taival, illetve a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel — összefüggésben a helyi tennivalókkal. Adalékkal bő­ségesen szolgálnak a külön­böző szintű pártértekezletek anyagai is. — Milyen témakörök . szerint dolgozzák fel a X, pártkongresszus do­kumentumait? — A megyei pártbizott­ság propaganda- és művelő­dési osztálya a munka segí­tésére egy útmutatót készí­tett. Az anyag feldolgozá­sához öt témakört javasol­tunk. Az első: Társadalmunk szocialista fejlődése; A mun­kásosztály vezető szerepe, a munkás—paraszt szövetség; A szocialista demokrácia fejlesztése. A második té­makör a párt vezető szere­pével, a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak tevé­kenységével ás a pártmun­ka továbbfejlesztésével fog­lalkozik. Gazdasági építő­munkánk eredményei és fel­adatai, a szocialista népgaz­daság 6b a tervgazdálkodás továbbfejlesztése szerepel a harmadik témakörben. Ez­után a párt idológiai mun­kájával és művelődéspoliti­kájával, a szocialista tudat és a közgondolkodás fejlesz­tésével foglalkozó témakört javasoltuk negyediknek. Az ötödik: Szocialista építő­munkánk nemzetközi felté­telei; Pártunk a nemzetközi munkásosztály egységéért. Tanfolyamainkra alaposan felkészültünk. A megyei és járási vezetők, illetve vezető propagandisták részvételé­vel a Központi Bizottság propagandistatanácskozá­sokat szervez, akik aztán a megyénkben irányítják, ezt a munkát Hasonlóképpen foglalkoznak városi és já­Egy szokatlan pályázat Nem valami világmegváltó ötlet, de pedagógiai hasznos­ságát semmiképpen sem le­het vitatni. A karácsondi zeneoktatás most közelít létezésének hu­szadik évfordulójához. A pá­lyázatnak Is ez a jubileum adta az alapját. Lehetővé te­szi a zenét tanuló fiatalok­nak, hogy az ünnepi hang­verseny plakátját megter­vezzék. A pályázatról értesí­tették az iskolákat, megszer­vezték a zsűrit is, amely majd dönt a díjak és a ju­talmak odaítéléséről. Végül: az ifjú alkotók mindegyike közönséget is kap, hiszen a pályamunkákból kiállítást rendeznek Karácsondon az ünnepi hangverseny alkal­mával. Még egy megjegyzést ide kell írnunk: húsz évvel ez­előtt az is különös ötletnek tűnt, hogy egy kis faluban zeneoktatást akartak szervez­ni a parasztgyerekek részére, és lám: ma már a plakátpá­lyázat kiírása is természetes­nek hat. rási szinten is a propagan­disták előkészítésével, amelyben a KISZ- és a szakszervezet propagandis­tái is részt veznek. Milyen oktatási for­mákban dolgozzák fel a megyében a kongresszu­si határozatokat? — A tanfolyamok jellegétől függően differenciáltan fog­lalkozunk a témával. Az es­ti egyetem szakosító tagoza­tán a hároméves általános tagozaton és a marxizmus— leninizmus esti középfokú iskolák a tananyaggal pár­huzamosan dolgozzák fel a kongresszus és a megyei pártértekezlet anyagát A pártszervezetek új titkárai és vezetőségi tagjai részére egy-, illetve kéthetes bentla­kásos tanfolyamot szerve­zünk, egymást követő turnu­sokban. A kongresszusi té­ma mellett ezek az elvtár­sak foglalkoznak a párt­munka módszereivel is, hogy későbbi munkájúkhoz még több segítséget kapjanak. A tanfolyamokon központi és megyei előadók tartanak előadást A járási és városi pártbizottságok hat-nyolc napos tan­folyamokat szervernek az alapszervezetekben régeb­ben dolgozó funkcionáriusok részére. Az öthónapos to­vábbképző tanfolyamon hét témában, az elméleti konfe­renciákon pedig négy fő té­mában dolgozzák fel a kongresszusi határozatokat. Valamennyi szervezett tö- megpropaganda-tanfolyamon hét foglalkozást tar­tunk a kongresszus anyagá­KÜLÖNÖS TÉLI reggel. Nehézkes mozdulatokkal úsznak a kopott színű, szőlő­karóval szigonyozott cethátú dombok, emberközelben. A füst nagy gombócokba áll össze a házak fölött, nem tud szétszakadni. A lehelet úgy csüng az ember száján, mint képregényekben hősök szá­ján a szöveg, és úgy csüng a hang is. A barázdák szé­lén fehér jégszegély hasítja az induló szelet Puha filc­talpon jár a csönd a kerte­ken, a házak között Előzőleg fát fűrészeltem az udvaron, hogy valamiképp megszolgáljam festő barátom özvegy anyjának a hetes vendégséget, majd az utca­sori emberekkel beszélget­tem, akik megálltak a kerítés mellett egy pipafüstre, tuda­kolva kedvemet, egészségem. Egyszerre csak hangfoszlá­nyok érkeztek hozzánk, s nemsokára előbukkant a ka­nyar mögött egy szálfákkal megrakott ökrösszekér. A be­szélgetők otthagytak egyedül, köszönés nélkül. Talán el is felejtették, hogy a világon vagyok. Néztem a téli tájat, a hó alatt lélegző pihegő falut, a fehér dombokat, hátukon a fák sötét arabeszkjével. Arra gondoltam, hogy valószínű­leg a sorjázó hegyek, a hóval hullámzó dombok, a táj me­seszerűsége csak nekem je­lentenek kellemes felüdülést. Nekem, aki idegen vagyok, s aki pár nap múlva elme­gyek innét. Ám aki itt él folyton, az már elvesztette szemének szüzességet, annak számára a 'tölgyek, juharok, a fenyők, a jéghajú ereszek, a lassan mozduló és zabolát­lanul vágtázó szél csupán az isten háta mögöttiséget, az ál­landó egyedüllétet jelenti; annyit jelent az itte­ni embemeá, nogy tá­rói, Sok helyen külön elő­adássorozatot szerveznék a pártalapszervezetek, a pár- tonkívüliek bevonásával *-• Miképpen foglal­koznak a kongresszus anyagával az állami, tár­sadalmi cs tömegszerve- Mtek? — A sajátos feladattal összhangban e szervek pro­pagandamunkájában is a kongresszus és a pár {értekez­let határozatainak ismerte­tése és érvényesítése a leg­főbb feladat Az SZMT gyöngyösi vezetőképző tan­folyamán a különböző szak- szervezeti tisztségviselők dol­gozzák fel a témát. A KISZ- nél a különböző politikai vi­takörön, alapszervi taggyű­léseken, s minden ifjúsági akción erre fektetik a fő hangsúlyt, hiszen ez előké­születet is jelent az idén sorra kerülő KlSZ-kongresz- szusra. A népfront, a TIT, a Vöröskereszt, a MTESZ és a Magyar Közgazdász Társulás Heves megyei Szervezete is feladatának tekinti, hogy mind szélesebb körben meg­ismertesse, tudatosítsa a kongresszus határozatait sa­játos munkája során. A kö­zép- és általános iskolai tan­testületek elméleti konferen­cián három témakörben dol­gozzák fel a pártkongresz- szus anyagát A gazdasági egységeit, hivatalok, intézmé­nyek pártszervezeteinek irá­nyításával olyan rendezvé­nyekre kerül sor, ahol min­den szinten és széles kör­ben megismertetik a kong­resszus határozatait. (K, G.) vol él a várostól, s elszige­teltségébe csupán a segély­kérő telefon, a rádió, né­hány televízió és az újsá­gok, folyóiratok hoznak né­mi változatosságot és enyhü­lést. Beszóltam a házba és ma­gam is a közeledő szekér elé siettem... A KANYAR MÖGÖTT pa­tak keresztezte az utat A patakon túl fával megrakott szekerek álltak sort. Csak vontatással lehet átgázolni, a négy ökör is nekidől a já­romnak, a kerekek lőcsig vágnak a gübbenöbe... Két ökör neki se álljon! Sokan álltak a parton, bá­mészkodtak, s odaát a cso­portosuló szekerek körül kiabáltak, káromkodtak. Az átkelés erőpróba, ilyenkor a fogatosok vagy dicsérik, vagy ütik-verik, szidják a jószágokat. A hetedik szekér is sze­rencsésen átkelt, s már csak az utolsó várakozott erőt gyűjtve a másik parton. — Engem haggyatok... átmegyek egyedül! — kiál­tott át a vontatóknak a gye- reknyi termetű fogatos. — Nézzétek, megint hős- ködni akar ez a kettéfűré­szelt óriás...! — mondta valaki gúnyosan a bámészko­dók közül. Valaki csendesen letorkolta, hogy csak hagyja a csúfolódást, mert ez az ember ma is hajnalban fel­kelt az ökreihez, a farkukat mosta langyos vízzel, kiboj- tozta az összeragadt szőrszá­lakat, pedig ezért nem jár fizetség, mert a jószág gond­ja az istállósoké, de aki azokra vár, hogy ilyet meg­tegyenek, várhat addig, amíg a kavics ki virágzik. A rőfnyi emberke felka­paszkodott a rakomány te­tejére, onnan szóli le piros- tarka ökreinek: — urna! — Mit kenesnefc? Mit talál­nak? Milyen a kapcsolat a termelő és a forgalmazó vál­lalatok körött? Hogyan ala­kult, változott az árszínvo­nal? Mit .láttak” a beres- kedélmi felügyelőik? Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a Hevea megyei Népá Ellenőr­zési Bizottság is, amikor a népi ellenőrök megvizsgál­ták, felmérték a fogyasztá­si cikkek kínálatának hely­zetét, a fogyasztók, a vásár­lók érdekvédelmét. Javult a kínálat A vizsgálat során — az eg­ri Centrum Áruházban, ÁFÉSZ -áruházakban, ruhá­zati és vegyesipari szaküzle­tekben — több mint nyolc­ezer vásárlótól kérdezték meg, mit kívántak verem és volt-e? A válaszadók többsége igémnél felélt. A választék­kal azonban már lényegesen többen voltak elégedetlenek, és az is gyakran előfordul, hogy egy-egy áru heteken, hónapokon át nem kapható az üzleteikben. Ami viszont a mezőgaz­dasági üzemek szabad piaci kínálatát illeti, egyértelmű a megállapítás: a termelőszö­vetkezetek nem élnek a le­hetőségekkel, a felhozatal összetétele, mennyisége, mi­nősége alatta ven a keres­letnek. Hogyan alakultak az árak? „Zsebbe nyúló” kérdés. A termelőknek, a forgalmazók­nak, a vásárlóknak sem mindegy as árak mozgási iránya, volumene. s a szekér megindult Visí­tottak a hó alatt a kavicsok, sírtak a kerekek a nagy te­her alatt Közeledett a gázló felé, mint az előzők, s szem­be megindultak a pár vonta­tó ökörrel, hogy négyesbe vigyék át ezt a szekeret is. A kis ember rájuk se hede­rített, csak ült fenn a rako­mány tetején, hegyesen. A bámészkodók között felröhö- gott valaki: — Ügyis beleragadsz, de még repülni is fogsz, te krampusz! Az ökrök a gübbenő előtt nagy iramba fogtak, az em­berke, ez a kettéfűrészelt óriás, ez a krampusz éppen csak meglegyintette őket az ostor hegyével. „Csak most meg ne torpanjanak!” — gondoltam, s szemem nézé­sével is segítettem a terhet előre. A pár ökör a gübbe- nőből messzire fröcskölte a vizet, a jégdarabkákat, s a kaptatónál úgy feszültek a járomnak, hogy úgy érez­tem, a földnek is fájt, aho­vá a körmeiket csapták. A parton mindenki hallgatott, amikor kiértek, s a csöpp­nyi ember még csak nem is mosolygott, ahogy a némák­ra a szálfák tetejéről lené­zett. DÉLUTÁN. Festő barátom még most is mérgesen mor­golódik oldalamon, hogy a reggeli látványosságról, az ökrösszekerek patakon való átkeléséről lemaradt. Micso­da téma veszett oda a lus­tálkodó heverészés miatt! Kopog a fagyott sár a ci­pőnk alatt a kultúrház ut­cájában. Nagy esemény elé­be tartunk: festő barátom bemutatja itthon készített munkáit földijeinek. Nehe­zen szánta rá magát a tár­latvezetésre, de sok rábeszé­lésre végül is engedelmes­kednie kellett. A klubszoba ajtaja előtt állunk, s oda­bent köhécselnek, mielőtt benyitunk. Sokan eljöttek, jó ismerősökként, barátként köszöntenek bennünket A tegenyat keze konvenciona­Sajnos, legalábbis ami a fogyasztókat illeti, különö­sebb örömre nincs okuk: a ruházati cikkek 1970. első nyolc hónapi árai mintegy 2,5—2,8 százalékkal halad­tak meg az 1969-es esztendő azonos időszakát. A fiérfi- konfékcióárak közel 4, a női nem kevesebb, mint 9 száza­lékkal emelkedett. A ballon­kabátok 9—16, a gyermek- pulóverek 8—9 százalékkal kerültek többe 1970-ben, mint 1969-ben. Ráadásul az olcsóbb pamut- és karton - áruk is igyekeztek lépést tartani az áremelkedéssel. A vendéglátás árszínvona­la X—1,2 százalékkal halad­ta meg az 1969. évit, a zöld­ség-főzelékfélék árindexe pedig közel 20 százalékkal növekedett. Lehet, bár nem könnyű „tisztán látni” a mai árpoli­tikában. Ismerjük a terme­lőik, a forgalmazók jogait, le­hetőségeit, és azokat az ob­jektív körülményeiket is, amelyek jelentősen meghatá­rozzák az árak mozgását. Mégis azt kell mondanunk — ahogyan a fenti példák is bizonyítják —, hogy né­hány területen a termelők, a forgalmazók különösen ér­tenék az esetók többségében egyébként törvényesen, sza­bályosan irányított ármozga­táshoz. Az elmondottakon kívül ezt bizonyítják a vál­lalatok nyereségei is. Igaz, a fogyasztói árszínvonal emelése mögött mintegy 70 —80 százalékban a termelői ár mozgása áll, de ez a fo­gyasztókat, vásárlókat már nem érdekli különösképpen. A fogyasztók érdekvédelme 1970. első félévében a me­lísabb felületekre csúszik, a lányok hangja elmélyül, és lassan csönd lesz. Barátom hebeg, elejtett szavai nem állnak össze kerek monda­tokká, s végül nekem kell megmenteni a zavart helyze­tet: — Nézzük meg együtt a rajzokat, festményeket, s akinek kérdése van, csak tessék, kérdezzen ... A festmények mellett cé­dulára írva a címek: Falu hóban; Havas utca; Hóstyal jegenyék; Havas udvar tyú­kokkal; Tereiére; Esti lám­pafénynél ... Az emberek belebújnak a vásznakba. Centiről centire keresgélik az Ismerős házakat, fákat, dombokat, utcákat, de lá­tom, nem tudnak tóit kez­deni a színek zavarával. — Jöjjenek hátrább, és innen nézzék — mondja ba­rátom. — Tyű, a mindenségit! — pattannak ki a csodálkozó szavak. — Csakugyan hasonlít! Most már könnyen felis­mernek minden részletet. Nagy a siker. A képnézők egyre jobban gyönyörköd­nek S aztán ilyen elejtett mondatok röpködnek: „Jól mutatnának ezek az én há­zamban is”, „luxus ez a pa­rasztnak”, „én megveszem, ha sokra nem tartaná”, „uraskodni akarsz”? A reggeli patakátkelés hő­se, a kettéfűrészelt óriás, egyszerre csak odaáll a fes­tő elé: — Hadd hallom, mi az ára ennek a képnek? — ar­ra a festményre mutat, ame­lyik a „Falu hóban” címet viseli. — Nem is tudom, hirte­len ... — hökken meg ba­rátom ... — No, akármit kérsz, ez a kép az enyém, le is akasz­tom, osztán viszem! — Miért pont ez a kép kell magának? — Mert a középen az a szén nagy fordítós ház. az én hazaim osztálya 2240 árucikk árát vizsgálta meg és 143 eset­ben találkozott indokolatlan áremelésseL Felmérte az osz­tály a vendéglátó egységek tevékenységét is, s a meg­vizsgált 132 egység mintegy 30 százalékánál nem találta kielégítőnek a szolgáltatás színvonalát, hat üzletet pe­dig alacsonyabb osztályba sorolt. Részletesen foglalkozik a népi ellenőrzési vizsgálat az áruk minőségével, a vásár­lók panaszainak intézésével is. Nagyon sok kifogás érte az elmúlt évben a különbö­ző textil-, bőrárukat, az épí­tőanyagok minőségét, — hangsúlyozza a vizsgál»* Szerencsére azonban már a termelők és a forgalmazók is tanultak az esetekből és az utóbbi hónapokban az eddi­gieknél is nagyobb gondot, figyelmet fordítottak az áruk minőségére, a kulturált ki­szolgálásra. Pozitív változás, hogy javult a termelő és & forgalmazó vállalatok kap­csolata is. Az ipar, a gyártó’ vállalatok igyekeznek szink­ronban lenni a kereslettel, az igényekkel, kicserélik in­formációikat a forgalmazó vállalatokkal, s termelésü­ket az igények kielégítésére összpontosítják. Mindez azon­ban még csak kezdet, pró­bálkozás. A kereslet, a kíná­lat piacán — a vásárlók, a fogyasztók tudják a legjob­ban — ma is gyakran kelet­kezik feszültség, találkozha­tunk indokolatlan áremelés­sel, egyszerű, kótköznapi árucikkek hiányával. Vegyes tehát a kép, és sajnos elég gyakran túl drá-" ga is! — Mit adna érte, bátyám? — Hát nem pénzt, az biz- ’ tos, mert pénzem nekem is kevés van. De adnék érte édesanyádnak egy kis búzát, árpát, terményt. Ha megal­kuszunk. Még tejet is adok, ha ráadásnak kívánja... ESTE VOLT MÁR, zörög­tek a tornácon. Valaki kö- hécselt, s aztán koppantott , az ajtón. A kis emberke volt, a képet vásárló foga­tos. — Árpát hoztam — mond­ta. — Egy zsákkal, ameny- nyi a vállamon elfér. Ho­zom majd a többit is, ahogy megígértem. — Minek hozta ezt is?! Van nékem, vigye csak ha­za! — förmedt rá a festő ‘ anyja. — Már hogy vinném, mi­kor ez nékem tartozásom...!' — Kinek tartoznál? — Képet vettem a fiadtól, aztán úgy egyeztünk, hogy amiben megalkudtunk, né­ked fizetem. Az öregasszony szótlanul elfordult, szégyenlősen meg­szívta az orrát, s kiballa­gott. hogy a tyúkólat bezár­ja éjszakára. A kis emberke zavartan egy üveget állított az asz­talra: — Eperpálinka — mond­ta. — Eltart tán, amíg egy , cseppet beszélgetünk... Az eperpálinkát apró po­harakból szürcsölgettük. Ad­dig iszogattunk, amíg a lám­pából kiégett a petróleum, s szenesen izzott a bél. A bel­ső szobából kihallatszott az unokát altató dudorászás, mint valami csendes éji ének: „Volt egyszer, hol nem volt, i mesék tündérországa táján ” / Patakv íte/sö *8. Január 24, vasárnap „ Koós József Falu hóban

Next

/
Thumbnails
Contents