Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
Márta tanárnő Eesz MOSOMCÓ M ' Képesítés nélkül tanít szeptembertől, alsótagozatban, harmadik osztályt. Stílusos szituációban találkoztunk: vaskos kötetek a konyhaasztalon, matematikai feladványokkal teleírt papírok mindenütt. — A tanítás egy órakor kezdődik, addig is kihasználom az időt, készülök a felvételi vizsgám. Matematika —fizika szakra akarok jelentkezni. Az ecsódd Malisa Mártá- Twäk nem könnyű tizenkilenc évet osztott a, sors. Először úgy alakult az élete, mint a vele egyidős lányóké, gimnáziumba jelentkezett. Hatvanba. Aztán közbeszóltak a családi körülmények, két év után búcsút kellett mondania az iskolának. A tsz-iro- dába jelentkezett, adminisztrátornak; köziben esti tagosai«« edvégezte a gimnáziumot, kitűnő érettségi bizonyítványt szerzett A nyáron döntött, otthagyta a havi 1300—1400 forintot fizető munkahelyet, s jelentkezett képesítés nélküli nevelőnek. — Megérte otthagyni a tsz- írodát, lemondani havi 500 forint pluszról? — Tanár szeretnék lenni. Ha nem szóltak volna közbe a családi körülmények, akkor kitérők nélkül jártam volna ezt az utat. Most meg így, mert, aki valamit tervez, valamit álmodik, azért áldozni is tud. Beosztással, anyám segítségével elég a havi 900 forintos fizetés. Igaz, ehhez még hozzájön túlóraként havonta 65 forint, ám ez tényleg nem nagy ösz- szeg. — Fél év eltelt, nem csalódott? — Elégedett vagyok. Ez a véleménye főnökeinek iS ... — Könnyen ment a beilleszkedés? í Az első napok gondjairól őszintén vall, volt is bőven, hiszen úgyszólván az iskolapadból Ikerölt katedrára. Ám a kollégák segítettek, tanították óravázlat-készítésre, maplóvezetésre, ötleteket, tanácsokat adtak. Márta sosem sértődött meg, mert tudta: van mit tanulnia, maga és a g-yerekek érdekében. Látszatra elégedettnek tűnik. Egy kérdés mégis felkavarja a tükörsima felszínt, a fiatalos mosoly lehervad a majdhogy gyermekarcról: — Igen egyedül vagyok, s nemcsak itthon. A kollégák jó része Hatvanból, Gyöngyösiről jár ki naponta, ők tanítás után mennek a következő busszal. Hasonkomi fiatalok kevesen vannak és nehezen értünk szót. Legtöbbjüket csak az érdekli, hogy havonta kétszer legyen bál, s ezzel vége is kulturális érdeklődésüknek. Persze, én is szeretek táncolni, szívesen. elmegyek bálba, mégis többet várok: olyan partnerokat, akikkel vitatkozni, beszélgetni lehet könyvekről, irodalomról, művészetről vagy bármiről. Ök hiányoznak Ecsédről. Férjet pedig csak közülük tudnék választani. — Városban könnyebben menne, csak le kellene mondani a pedagóguspályáról. — Ezt nem tudom megtenni, semmi áron. — Elképzelhető, hogy nem sikerül a felvételi... — Nézze, én életemben megtanultam, mit jelent kapaszkodni, küzdeni, akarni. Ha első nekifutásra nem megy, akkor ismét próbálkozom. Mindenképp tanár leszek. A többi gond majd csak megoldódik, valamit én is tehetek ezért, mint pedagógus. ★ Tizenkilenc éves, a® élet gondjaival, örömeivel még előtte. Konok akarása, kitartása megnyerő. Csak kívánni lehet: legyen valóság dédelgetett álmából, légyen tanár Mártából.», (pécsi) FILOZÓFIA Giotti di Bondone firenzei festő egyszer Páduában dolgozott. Váratlanul neves vendéget kapott: Dante kereste fel, akinek feltűnt, hogy a gyönyörű képeket festő mesternek milyen csúnya gyermekei vannak. Megfigyelését azonnal ki is fejezte, mire Giotti mosolyogva válaszolta: — Ez nem csoda. A képeket nappal csinálom, a gyermekeket pedig éjszaka... MESTER ÉS TANÍTVÁNY Andrea del Verrocchio olasz festő kora egyik legjelentősebb művészegyénisége volt. Tanítványai sorában találjuk Leonardo da Vincit is. A mester ekkor festette a: Uffici-képtárban lévő Krisztus Iceresztelése című kompozícióját. A kritikusok később úgy találták, hogy a festmény Kabinetrendsserü ok bon 1970-ben vezették be a kabinetrendszerű oktatást. Különösen érdekes a géptan-előadóterem, amelyet Csapó Károly tanár és tanulói rendezték be. A nagy mennyiségű szemléltető eszköz tárolására falba épített szekrényeket készítettek. A tanári asztal gépasztal- . tó alakult, írásvetítővel és magnetofonnal. t r (MTI-foto — Benkő Imre felvétele) X. Ó itt is úgy próbál élni, mint korábban. Külön kunyhót épít magának, szellőzteti, nem eszik faggyút, nem fogadja el a vendégszeretetből felkínált feleségeket, naponta mosdik, borotválkozik, el is patkói hamarosan. A másik viszont átvészel minden bajt, folytatja az utat, a bűnöst füLöncsípi, fényes medáliát tűznek a mellére. Vajon miért éppen ez az elbeszélés jutott az eszembe? Hiszen ez Dánia és nem Alaszka, meleg nyár van, sehol egy eszkimó, és ha jól meggondolom, én sem vagyok kanadai lovas rendőr. Ha eltekintünk azonban ezektől az apróságoktól, akkor nagyon is használható útmutatás birtokába jutunk. Mi a történet tanulsága? Az, hogy külföldön viselkedj úgy, mint a helybeliek! Fogadj , pm. január ZU csütörtök szót nekik, hallgass tanácsaikra, még ha pillanatnyilag nem is érted, hogy mit miért kell tenned. Akkor hosszú életű leszel és a jutalom sem marad el. Vegyük az én jelenlegi helyzetemet. Fogalmám sincs, hogy Renate miért egy ámokfutó gyerekkel, cetlin üzent? Miért nem jött személyesen, vagy ha tegnap éjszaka ő leselkedett a szálloda előtt az esőben, ha tudta, hogy hol lakom, miért nem hívott fel telefonon?... Hopp, ez érdekes! Abban az összkomfortos szállodai szobácskábán nem volt telefonkészülék. A sarokban televízió állt, mellette az asztalkán világvevő*rádió, de telefon, Jav. nem volt... Es ha visszagondolok mai sétámra, a városban sem láttam sehol telefonfülkét. De ne kanyarodjunk el a témától. Ha már ilyen rejtelmesen hívott randevúra, ha valamilyen okból titokban akarja tartani, miért fényes nappal történik a találkozónk? Szóval, akad itt néhány furcsa, érthetetlen dolog, és talán még különösebbekkel ia szembekerülök a közeljövőbe«. Lesz, ami lesz, úgy fogok viselkedni, mint az okosabbik lovas rendőr. Már alkalom is nyílik iá, hogy gyakoroljam magiam. Szeplősképű kölyök fékezi le a rollerjét a túloldalon, és int, hogy menjek utána. Mi ez itt!? Timur és csapata! Renate ilyen srácokkal irányít engem?! Gyerünk, majd méltatjuk, mi sül ki belőle. Nem megyünk messze, jobbra-balra pár száz métert kanyargunk mindössze, a szeplős egy alacsony kerítés előtt megáll, körülnéz, mép- telen a táj, áthajítja a rollert, átmászik, aztán kézzel- lábbal mutatja, hogy tegyem , én is ugyanazt. Dobom a táskám, ugróm én is, iszkolás a srác után. Megkerülök egy lugast, a keit végében levő garázshoz szaladunk. Résnyire nyitva a kétszárnyas műanyag kapu. Besurranunk. A félhomályban nem sokat Iátok, de azt érzem, hogy két vékony, kellemesen hűvös karocska fonódik a nyakam köré, lehúzza a fejemet, és vagy száz apró csókot kapok hamarjában. Renate! — Te menj vissza a kerítéshez, Erik! — Utasítja Lina kisasszony a vezetőmet. — Őrködj! Hát ez pompás! Kettesben Renatéval a sötét garázsban! Erre aa aarlesd kirándulásra semmiképpen nem fizethetek rá. Renate megfogja a kezemet, és beljebb húz. Két gépkocsi között préselődöm át, aztán falba verem az orrom, megtorpanok. Renate kinyit egy keskeny ajtót, fény csap a szemembe. Be- íépürtk. Körülpillantok. «Lőttek az édes-kettesnek! Egy zsúfolt kis bárban találom magam. Igen, egy bárban. Garázs- bárban. Bal oldalt italos pult, egymásra rakott gumiabroncsokból az asztalok, kiszerelt gépkocsiülésekből a székék, jobbra egy heverőféle, gépkocsialvázbóL Féltucat vendég. Férfiak, nők — vegyesen. Többnyire a fiatalabb korosztályból. Kíváncsian nézegetnek. — Ö az! — mutat rám Renate, oly büszkén, mintha valami filmsztárt, Holdat járt űrhajóst, vagy világhírű táncdalénekest prezentálna a nagyérdemű közönségnek. Mosolygok, -meleg kézfogások, elmormolom féltucatszor a nevemet, hallok féltucat dán nevet, csak azt tudom megjegyezni, hogy csaknem mindegyik „sen”-re végződik. Feltűnik egy férfi arca, néhány számmal nagyobb méretben ugyanaz, mint a szeplős gyereké. — Ugye, le sem tagadhatná a fiát? — nevet Renate. — öt is Eriknek hívják, ő a Nagy Erik. ö meg Ilse — int egy csontos, szemüveges fiatal nő felé —, Erik felesége, a legjobb barátnőm. Ők a házigazdáink, övék a ház és a garázs. Erik elektronikus mérnök az Omnisapban, Ilse fizika-kémia tanár. Majd később a többieket is megismered közelebbről, jó? Rólad nem kell semmit mondanom nekik, rengeteget meséltem már budapesti kalandjainkról. Ülj le ide. Mit úszol? (Folytatjuk) legszebb része a két térdeplő angyalka — amelyet nem is Verrocchio, hanem ifjú tanítványa,Leonardo da Vinci festett. Erre Verrocchio megesküdött, hogy soha többé nem vesz ecsetet a kezébe. így lett belőle a reneszánsz szobrászat egyik legnagyobb mestere... A NEPTUN Cosimo Medici herceg dilettáns művész volt: nagy kedvteléssel űzte a festészetet és szobrászatot egyaránt. Egyszer egy Neptunt alkotott és azt Firenze piacán egy forrás fölé helyezte, hogy mindenki gyönyörködhessen benne. Találkozott a herceg egyszer Michelangeloval, s megkérdezte tőle, mint vélekedik a Neptun-szoborról. Michelangelo mélyen meghajtotta magát Medici herceg előtt s udvariasan válaszolta: — Ö! Buzgón imádkozom istenemhez, bocsátana meg nagyságodnak, hogy ilyen szép márványt tett semmivé... TÁJKÉP MUSTÁRRAL William Turner angol tájképfestő volt az első művész, aki vonatot festett — sőt éppen az első vasutat szerepeltette képén! Lord Over stone egyik ebédjén Turner így szólt szeretetreméltó házigazdájához, amikor az odanyújtotta neki a salátástálat: — Nézze csak, milyen finom a fejes saláta zöldje, s milyen szép mellette a cékla kárminja és a majonéz leheletszerű sárga tónusa... Nos, tegyen hozzá még egy kevés mustárt és mindjárt kész egy eredeti Turner- kép...! OLCSÓ VÁSÁR Camille Corot, a mult század egyiji legvonzóbb francia mesterének tájképeit napjainkban óriási pénzért vásárolják, ám a művész életében nemigen jutott csengő elismeréshez. Egy alkalommal mégis sikerült neki egyik képét nagyobb összegért eladnia. A dolog azonban kissé különös módon történt. Egy napon a későbbi köz- társasági elnöknek, Casimir- Périer-nek atyja látogatta meg Barbisonban a művészt. Corot éppen akkor fejezte be gyönyörű müvét, a Bibi- lés-t amelyen az est utolsó fénysugarában nimfák táncolnak a berekben. Casimir- Périer-nek annyira megtetszett a kép, hogy mindenáron meg akarta szerezni azt. Megkérdezte tehát a festőt, hogy mi az ára? — Átengedem önnek <* vásznat — felelte Corot —» ha kifizeti Millet barátom számláját a mészárosnál és a péknél. — Helyes! — kiáltotta örömmel Casímir-Périer, aki ugyan elcsodálkozott a különös feltételen, de azt hitte, hogy jó vásárt csinál. Hamarosan elhozatta Chailly-be a két számlát és ekkor nem kis meglepetés érte, Az egyik huszonkét ezer, a másik huszonnégyezer frankról szólt. Kiderült, hogy az „Angelus” szorongatott helyzetben élő mestere már 12 év óta nem fizetett a két hűséges és türelmes szállítójának. Casimir-Pé- tier azért természetesen kifizette a két számlát. A kép így 46 ezer frankba került, ami akkoriban hatalmas ősz- szeg volt érte. MA MÁR A SOKSZOROSÁÉRT SEM KAPHATÓ SOUVENIR Pablo Picasso a maga és barátai legnagyobb meglepetésére Párizs német megszállása alatt semmiféle zaklatásnak nem volt kitéve. A birodalmi propagandaminiss- téviuma valószínűleg ebből a tényből akart külföldön erkölcsi tőkét kovácsolni. Sőt: később a Wehrmacht tisztjei és Icatonái gyakran meglátogatták Picasso műtermét. A festő némán fogadta a hívatlan vendégeket, némán vezette körül őket, • búcsúzáskor valamennyinket megajándékozta annak a híres festményének egy- egy reprodukciójával, amely a náci repülők által szétbombázott Guemica-t ábrázolta. S ekkor megszólalt Picasso, de mindig csak egy szót mondott, s mindig ugyanazt: — Souvenir. Egyszer aztán megjelent a mesternél a Ges'syo egyik tisztviselője, elővett egy ilyen reprodukciót, és azt kérdezte: — Ezt ön csinálta? Mire a művész fejét rázva felelte: — Nem ezt önök csinálták... Révész Tibor Hatvankéiezer fiatal „startolhat ' az idén a középiskolák első év folyamaiban Az általános iskolákban végző fiatalok közül csaknem 62 ezren folytathatják tanulmányaikat, gimnáziumban és szakközépiskolában. A pedagógusok pályaválasztás időszakában megkülönböztetett gonddal foglalkoznak a fizikai dolgozók gyermekeivel, hogy azok képességeiknek,- érdeklődési körüknek megfelelően, kellő számarányban jussanak be a gimnáziumokba, szakközépiskolákba és szakmunkásképző iskolákba. Célszerű, hogy a lányok a korábbinál nagyobb számban jelentkezzenek a szakmai képzést nyújtó tanintézetekbe. A gimnáziumok elsősorban a körzetükhöz tartozó fiatalokat kötelesek felvenni, a szakosított tantervű osztályokba azonban a körzethatárra tekintet nélkül jelentkezhetnek a tanulók. Azokban a gimnáziumokban, ahol kétszeres, vagy annál nagyobb a túljelentkezés, tájékozódó jellegű beszélgetéseket folytatnék valamennyi tanulóval. Ez azonban nem azonos a felvételi vizsgával, a beszélgetés részvevőitől nem követelik meg vizsgajellegű feladatok megoldását A jelentkezési lapon egyebek közt a hetedikben, valamint a nyolcadik osztály első félévében elért átlag- eredmény szerepel. Ez is bizonyítja, hogy az átlag csupán egy része a tanulmányi eredményre jellemző adatoknak. Ezzel szemben nagy súllyal esik latba az osztályfőnök által készített alapos, gondos jellemzés, mert tulajdonképpen ebből derül ki a tanuló speciális érdeklődése, képességének, fejlődésének iránya, rátermettsége. Ugyancsak a jellemzésben tükröződnek azok a segítő és akadályozó tényezők, amelyek a teljesítmény szintjét végső soron meghatározzák. Az iskolák, a szülők, a diákok tájékoztatásának megkönnyítésére a - Művelődés- ügyi Minisztérium összeállította a középiskolák és a szakmunkásképző iskolák országos címjegyzékét tartalmazó kiadványt, amelyben megtalálhatók az iskoláztatási és pályaválasztási feladatokról szóló miniszteri utasítás legfontosabb fejezetei is. Tájékoztató készült a szakközépiskolákról is. (MTIJ
