Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
Az é^rrrti gazdaságok programra Ot év alatt megkétszerezik a sertéshústermelést Népgazdaságunk IV. ötéves tervének előirányzatai szerint mezőgazdaságunkban fokozottabban előtérbe kerül az állattenyésztés, ezen belül is a hústermelés. A lakosság élelmiszerellátása, s az export egyaránt azt kívánja, hogy az eddiginél nagyobb mennyiségű, jobb minőségű állati termék kerüljön forgalomba. Az egy főre jutó húsfogyasztás a tervek szerint 1975-ben 14 százalékkal kell hogy meghaladja az 1970-es szintet. Ez azt jelenti, hogy 1975-ben egy főre számítva a húsfogyasztás eléri a 67 kilogrammot. Ezzel egyidejűleg a nettó húsexport 75 százalékkal nő. Ilyen követelményt csak akkor lehet kielégíteni, ha az addiginál nagyobb ütemben fejlődik a hústermelés. Az élőirányzatok szerint nincs a hústermelésnek egyetlen olyan ága sem, amelyet ne kellene fejleszteni. A sertéshústermelés mégis külön szót érdemel. 1970-ben — az előzetes adatok szerint — a hasai vágósertés-termel és 688 szer tonnára rúgott 1975-ben az előirányzatok szerint 900 ezer tonna vágósertést kell mezőgazdaságúnknak produkálnia. A sertéshústermelés ilyen méretű fejlesztését elsősorban a hazai húsellátás Javítása követelt Ami a sertéshústermelést ffleti: nemcsak nagyarányú fejlesztéssel számol ötéves tervünk, hanem a kisüzemek, valamint nagyüzemek közti sertéshústermelés arányainak módosulásával is. Tavaly a vágósertés-termelés 52 százalékát még a kisüzemek, 48 százalékát a nagyüzemek ad- eák. Az elgondolások szerint 1975-ben a nagyüzemek 61 százalékos arányban vesznek ítészt a vágósertés-termelés.......-----------------------------——■ ben. Ez nem jelenti azt, hogy a kisüzemek termelésének visszaesésével számol a terv. A kisüzemekben a. termelés nagyjából azonos méretű marad a tavalyival. Ugyanakkor a nagyüzemekben — termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban — erőteljes lesz a fejlődés. Ami az állami gazdaságokat illeti: az elmúlt években a termelés nagyon sok területén bizonyították, hogy vállalkoznak a korszerű megoldások alkalmazására. A párt X. kongresszusi határozata az állami gazdaságokkal kapcsolatban azt mondja: „Nagy gondot kell fordítani arra, hogy az állami gazdaságok szerepe tovább erősödjön és fokozottabban járuljanak hozzá az egész mezőgazdaság intenzív fejlődéséhez.” E követelménynek akkor tudnak a gazdaságok megfelelni, ha a termelés egyes területein valóban a korszerű követelményeknek megfelelően, gazdaságosan, sokat termelnek, s a termékek minőségét tovább javítják. Miután a IV. ötéves tervben a húsprogram teljesítése az egész mezőgazdaság számaira elsőrangú feladat lett, természetes dolog, hogy az állami gazdaságoknak is sokat kell tenniük ennek érdekében. Hogyan is alafkul 1970 és 1975 között a magyar állami gazdaságokban a sertéshústermelés ? A gazdaságok középtávú fejlesztési terveiből készített összesítésekből kitűnik, hogy 1975-ben állami gazdaságaink 17 680 vagon vágósertést szándékeznak értékesíteni. S hogy érzékelhessük milyen ütemű fejlesztésről van szó, még egy szám: 1970-ben- — az előzetes adatok szerint — az állami gazdaságok 8700 vagon vágósertést adtak el. öt év alatt tehát kereken kétszeresre növelik a sertéshústermelést. A korábbi években a sertéshústermelés fejlődésének üteme elég lassú volt az állami gazdaságokban. 1966- ban, a harmadik ötéves terv első évében 8066 vagon vágósertés értékesítésével zárták az esztendőt. Az elmúlt öt évben tehát még tíz százalékkal sem nőtt a sertés- hústermelés. Ezek után joggal tehető fel a kérdés: ilyen előzmények után teljesíthető-e a feladat, öt év alatt megkétszerezni a sertéshústermelést? A kérdésre határozott igennel lehet válaszolni. Természetesen a nagyarányú fejlesztés rendkívül sok munkát kíván az érdekelt ' gazdaságoktól. A sertéshús- termelésnek az a rendszere, amely most alakul ki, pontos szervezést, nagy körültekintést, erős munkafegyelmet, termelési fegyelmet követel. A sertéshústermelést szolgáló beruházások új vágányokra viszik a termelést ebben az ágazatban is. Az iparszerű hústermelés formái, módszerei már a korábbi években kialakultak a baromfi- tenyésztésben. (Itt is az állami gazdaságok voltak a kezdeményezők.) A sertés- hústermelésben most alakulnak ki a gyakorlatban az iparszerű módszerek. Az állami gazdaságok ebben a 'munkában is élen járnak. Agárdi Bábolna, Szekszárd, Hejőmente sokat tett és tesz azért, hogy valóban korszerűek legyenek'a sertéshús- termelés feltételei. Az imént szó volt arról, hogy mennyire reálisak az állami gazdasági hústermelés fejlesztési tervei, mi ad realitást e terveknek. Nos az egyik első számú feltétel: bővülnek a korszerű elhelyezés lehetőségei. A gazdaságok egész sora épít új telepet. Ezek a teljesen gépesített, az iparszerű termelési követelményeknek megfelelő telepek több mint félmillió sertés számára adnak helyet az állami gazdaságokban. Az új telepeknek az elkövetkezendő esztendőkben készeknek kell lenniük. A nagyarányú korszerű telepépítés mellett figyelembe kell venni a már meglévő férőhelyeket is. Ezeken mintegy 300 ezer sertés helyezhető el. Közülük mintegy 200 ezer férőhelyet lebontásra ítéltek. Ha lebontják az elavult épületeket, akkor is lesz hatszázezer hízónak férőhelye 1973-ban. Az a kétforintos kilogrammonkénti felvásárlási többletár, amit a tavalyi döntések szerint a korszerűtlen hizlaldákban előállított hízókért kapnák a gazdaságok, arra öszönöz, hogy a hústermelési lehetőségeket ezeken a helyeken is kihasználják. A hizlaldák évente kétszer benépesíthetők. Számolgatni persze köny- nyű. Az egész program megvalósítása azonban hallatlanul nagy erőfesztítést követel. Ezt tudják minden gazdaságban. S azt is tudják: érdemes fáradni. Olyan nagyszerű feladat megoldására nyílik lehetőség, amely méltán teszi fnég megbecsültebbé társadalmunkban az állami gazdaságokat. Almást István TERVLtÁiKON (é.) Infrastruktúra E különös hangzású címszóval egyre gyakrabban, találkozunk. Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt valamely termelési folyamatban, de közvetve nagyon is befolyásolják a termelés hatékonyságát, fejlesztésének lehetőségeit. E fogalomkörbe tartoznak mindenekelőtt az úthálózat, a vasúti és vízi közlekedés, a kikötők, a pályaudvarok, a hírközlés, a közművek; a víz- és gázellátás, a villamosenergia- és csatornahálózat. Az infrastruktúra fejlettségi színvonala kifejezi, hogy valamely országban mennyire vannak meg a gazdasági, ezen bélül főként az ipari fejlődés általános feltételei. A gazdaságilag fejletlen országokban például az alacsony színvonalú infrastruktúra féikezi a kellő ütemű iparfejlesztés megvalósítását. Hazánkban a szocialista iparosítás időszakában, amikor a beruházási eszközök jelentős részét új termelő kapacitások létrehozására fordítottuk, nem jutott elég anyagi eszköz az infrastruktúra valamennyi elemének fejlesztésére. Így például a közlekedés, az úthálózat, viszonylagos fejletlensége az utóbbi időben már éreztette fékező hatását. Különösen 1970-ben, amikor a kései kitavaszodás, majd. az árvíz nehezítette az üzemek, az ország ösz- szetorlódott szállítási igényeinek kielégítését. E tanulságokat is hasznosítjuk a negyedik ötéves terv során. Ezért az 1971—1975-ös esztendőkben a közlekedés fejlesztését 53 milliárd forint beruházás, a közúthálózat fenntartását és korszerűsítését pedig további 30 milliárd forint költségvetési juttatás szolgálja. Ilyen nagy összegeket még nem költöttünk ezekre a célokra. De hasonló méretekben fejlesztjük az infrastruktúra többi elemét is, A hírközlés fejlesztésére például több mint 7 milliárd forint jut a negyedik ötéves tervidőszakban. A kiemelt közműves vízellátási és csatornázási feladatok megoldását több új, mélyépítő vállalat létrehozásával is segítik. A fokozódó közművesítés meggyorsítja a városiasodási folyamatot, a korszerű lakásépítkezéseket, elősegíti az ipar ésszerűbb területi elhelyezését. Az állami költségvetés eszközein túl a vállalatokat terhelő 6 százalékos városi és községi fejlesztési adó bevezetésével növekednek a tanácsok kommunális (útfenntartásii, építési, csatornázási, közlekedésfejlesztési stb.) forrásai is. A III. ötéves tervidőszakban évente 60 ezer. 1971—75 között évi 80 ezer új lakás épül. Az állami eszközökből épülő lakások száma 20 ezerről 40 ezerre nő. Végeredményben tehát elmondhatjuk, hogy a központi beruházási eszközök és a helyi források növekvő hányadát fordítjuk a zavartalan és gazdaságos termelést közvetve szolgáló infrastruktúra fejlesztésére. Hazánk tehát ilyen szempontból is el kívánja érni a gazdaságilag fejlett országok színvonalát. K. J. ff Uj utat találtak A mun1: ah őrül menyek javitá»ára ■ Korszerű gépszerelő mülie'y Sz'hatmnp ■ Ebédlő, fürdő épül Boconádei ■ Fokozott gépesítés Kömlőn Szerdán jött a hír: md- mszteri értekezleten adtak számot a Mátraalji Szénbányák gazdálkodásáról, eredményeiről, s ismertették néhány későbbi, jelentősebb tervét. öivendetes volt értesülni arról, hogy a korábban — köztudottan gazdaságtalan természeti viszonyai, termelési módjai miatt — inkább csak dotációval dolgozó vállalat 1969-ben már nyereséggel dolgozott A hazai szénbányászatban bekövetkezett változások nem ejtették kétségbe a Mátra vidéki embereket: a mélyművelésű üzemek felszámolásával, a lignit háttérbe szorításával sem szűnt meg az élet. Meglehetősen hamar úrrá lettek az újabb helyzeten, jó érzékkel próbálván alkalmazkodni a körülményekhez, hozzákezdtek az útkereséshez. Dicséretére legyen mondva valamennyiüknek: eléggé gyorsan megtalálták helyüket a kifizetődőbb külszíni fejtéseken, a kor követelményei szerint fejlesztették a visontai célbányát — s mellette számos más profilt is kialakítottak. A pesszimisták a „törzstelep”, Petőfibánya „temetésére” számítottak — ám a városias iparnegyed mégis maradt, sőt talán eddig nem látott virágzásnak indult. A vállalat három petőfibá- nyai üzeme határozottan gyarapodott: rangot, tekintélyt szerzett magának nemcsak az iparmedencében, hanem a gyöngyösi járásban, a megyében, sőt országszerte is. A vasasokká, szerelőkké, fásokká vált hajdani bányászok ma már mosolyogva bizonyítják nap nap után, hogy a lignit nélkül is megélnek, s tudásukkal, szorgalmukkal valóban hasznosak tudnak lenni, munkahelyeik is a népgazdaság fontos- láncszemei ... S hasonlóan szerte futott hire például a gyöngyösi tervező irodának is, hogy csak a szembetűnőbbeket említsük a változásokból. . A problémákból sajnos így is maradt még egynéhány. Napjainkban is gond a mind gazdaságtaianabb ecsédi külfejtés, ami felett egyébként már szintén kimondták az ítéletpl Fokozatosan felszámolják, 1973-ban ' teljesen megszüntetik a termelését. Véget ér majd ott is a régi munka — s másutt újról gondoskodik a vállalat. Nem történik különösebb, mint az, hogy megint megoldják a következő feladatokat. S ez itt már természetes. Állandóan tágul a látóhatár, tisztulnak a tervek. így talált jobb, biztosabb utakra a Mátraalji Szénbányák, így kerülnek megfelelőbb körülmények kŐzé az emberek. S pár év alatt — ez nem is kevés! (—ni) Kishatármenti kapcsolatok ß* érdeket, hazánkban még emedülálló együttműködés l^miaasaatási sz&rmái előzetes megállapodása alapján jö t -- " jgg ismertetőt. A komáromi Lenfonó Gyárban már 70 komáméi nő dolgozik. - magyar és a csehszlovák állétre. Képünkön: Vörös Lajos fflgri-foto=Haflas Jáaos f eftvj I5©ferbe kerülnek a termelőszövetkezeti tagok érdekei Ál ötlet az olvasóé Január elsejei lapszámunkban megszólaltattuk olvasóinkat, és megkérdeztük, miről írna, ha újságíró lenne. Murányi Gábor, az Istenmeze jei Béke Tsz elnöke: „.. írnék arról, hogy milyen módon lehet megjavítani a mezőgazdaságban a munkakörülményeket. Aki a falut ismeri, az tudja, hogy ma még a legtöbb foglalkozásban hátrányos helyzetben vannak a falusiak munkakörülményeik szempontjából. Bár az új létesítmények falun is korszerűek, sorra épülnek a városiakkal vetélkedő, jól felszerelt ipari üzemek, rendelők, iskolák, óvodák, bölcsődéik, boltok, vendéglők — csak még kevés az új létesítmény és sok a régi örökség. A mezőgazdaság űj munkakörülményéi most vannak kibontakozóban. Változnak aszerint, hogy egyes munka- folyamatokba von ult be a technika, hogyan halad előre a műszaki fejlődés. Általában ahogy iparosodik a mezőgazdaság, úgy jelennek meg az új üzem- és munkaszervezeti formák, úgy alakulnak át a hagyományos paraszti vagy az extenzív mezőgazdasági nagyüzemnek, megfelelő munkakörülmények. Az ma már általános, hogy a mezőgazdaságiban dolgozó parasztember nagyüzemi munkaszervezeti rendbe kerül, kollektív munkát vége®, amelynek mások az erkölcsi, fegyelmi, felelősségi követelményei, iránt a régi egyéni gazdaságiban elszigetelten végzett munkának voltak. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés jellege és « mezőgazdasági munka szervezettségi foka bár még sok hátrányt is jelent az iparral és más ágazatokkal szemben. Itt az ideje, hogy a termelőszövetkezetek többet törődjenek a munkakörülmények olyan elemi követelményeivel, mint üzemi mosdók, öltözők létesítése és ahol szükséges, például az állattenyésztő-telepeken, a 'gépüzemben, vagy a szerelőműhelyben létesítsenek fürdőket is, állandó hideg-meleg vízzel. A szihalmi Rimamente Termelőszöv etkezetben az idén megoldódik a gépműhely] problémája. Végre ideális helyen, a község bekötő útja mentén, „sártenger” nélkül könnyen megközelítik a dolgozók, a szerelők, a traktorosok. A szövetkezet kétmillió-hétszázezer forintot költ az új beruházásra, ahol a szerelőcsarnokok mellett korszerű fürdő, öltöző és üzemi konyha is helyet kap az épületben. Az új létesítményt a terveknek megfelelően, s ha késés nem lesz, június 30-ig átadják rendeltetésének. A közös gazdaságokban már sokat törődnek a tagság ki- és hazaszállításával a határba, illetve az állattenyésztő-telepre. S ez feltétlen könnyítés a korábbival szemben, amikor a dolgozóknak télen, nyáron gyalog kellett menniük mindenhová. A munkakörülményeket javítaná, de a falusi életkörülményeket i! érinti az üzemi étkeztetés megszervezése. Nem egy termelőszövetkezetben megteszik ma már, hogy ideiglenesen felállított üzemi konyhából teherautó vagy vontató viszi ki az ebédet a határba. A boconádi Béke Tsz például a jövő évben elkészülő szociális komplexumban valósítja ezt meg, ahol korszerű körülmények között állandó meleg ételt főznék a dolgozóknak, akik «foódJőbea, kulte&te® fogyaszthatják el azt. Az üzemi konyhát saját termelésű friss" zöldséggel, gyümölcs- csel, valamint sertés- és marhahússal látják majd el. A kömlői Május 1. Termelő- szövetkezetben ezzel szemben a vezetőség javaslatára sem fogadták el a tágok az üzemi konyha bevezetését. Inkább ragaszkodnak ma is a régi, hagyományos hideg ételhez, vagy ahhoz, amit maguk főznek, ami remélhetőleg az idők folyamán megváltozik! Azért Kömlőn is mindent elkövetnek a körülményekhez és lehetőségekhez képest a több mint félezer aktív szövetkezeti dolgozó munka- körülményeinek javítására. A növénytermesztésben elsősorban nagyobb fokú gépesítéssel, a nehéz kézi munkát igénylő kapálást gépek végzik, úgyszintén a különféle növények palántázását, a cukorrépa vetését és egyelését, valamint a kukorica törését is. Hamarosan megoldják a gépműhely dolgozóinak szociális problémáit is. Mosdót, öltözőt kapnak a szerelők, ahol a falu vízművesítésével hideg-meleg vizes zuhanyozókat szerelnek fel. A termelőszövetkezeti, de általában a falusi munkakörülmények javítására már eddig is jelentős összegeket költöttek a közös gazdaságok. Ehhez nem lehet „felülről” várni a segítséget. Ez valóban helyi feladat: üzemi, szövetkezeti ügy. A falu és az ott működő szövetkezetek vezetőinek ezzel a jövőben az eddiginél sokkal, de sokkal többet kell törődniük! (mentusz) rHwüsöa £* m Sma&r SlL, csütörtök
