Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-20 / 16. szám
„Az egész tudománnyal nem lehet versenyre Beszélgetés Erdey-Grúz Tiborral Az egri Beethoven-hangversenyről Brdey-Grúz Tibor fizüko- kémikus, a budapesti Tudományegyetemen tanít és az Akadémia elnöke. Kétszer 1" .tették ki Kossuth-díjjal. Tudományos munkái a fizi- kal kémia, különösen az elektrokémia, az elektrolit- oldatokban és az elektródok felületén végbemenő folyamatok tanulmányozásából születtek. Jelenleg a vizes oldatokban bekövetkező szállítási folyamatokról ír könyvet. A belső szállításról, a diffúziós vezetésről. Könyveiről szűkszavúan nyilatkozik, egyéb kutatásairól azonban örömmel tájékoztat. Évek óta, szünet nélkül kísérletezik: melyek jelenlegi viszonyaink között a legmegfelelőbb módszerek a felsőfokú oktatásban. Korunk egyik jellemző éllent- imondásának megoldásában szeretne segítem, hiszen gátló kísérője fejlődésünknek az oktatás mai módszere. Tudomásul kellene venni — mint mondott^ —, hogy bármennyire erőltetjük, az emberi agy befogadóképessége nem nő arányosain a technikai. tudományos élet gyorsuló folyamatával. Az egyetemi oktatásban sem lehet versenyezni a tudomány rohamos fejlődésével. Arra kellene koncentrálni, hogy a fiatalság képes legyen önállóan gondolkodni, önmagától kiválasztani a lényegest. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után legyen olyan készség, képesség a fiatalságban, hogy önállóan is megszerezze alaptudásához azt a konkrét tudást, amire táisadalmi és szakmai munkájához feltétlen szüksége van. Az egyetemi tanulmányi idő rövid ahhoz, hogy mindannak az ismeretanyagnak birtokába jussanak, amellyel egy emberöltőt hasznosan végigmunkálkod- hatnak. Sajnos, a felsőfokú oktatásban eddig azon érvek előtt hajoltak meg, amelyek annak hasznossága mellett szállnak síkra, hogy mindent megismertessenek az egyetemistákkal: a régi és az arra épülő gyorsan fejlődő mai, holnapi tudományt is. Minden tanár sulykolja saját tantárgya anyagát és nincs tekintettel tanítványai véges erejére. Kevés oktató hajlandó észrevenni, hogy ez a módszer kudarcra ítéltetett. Az egyetemisták pedig éjjelnappal tanulnak, hogy megfeleljenek a követelményeknek, jói vizsgázzanak, s az állandóan frissülő tudomány teljes megismeréséért kelnék versenyre. Ezt az igyekezetét azonban nem kísérheti siker, legfeljebb idegeskedés, a fiatalok gyakori „kibarulása”. Ha „mindent” meg akarnak tanítani a tanárak és feltételezzük, hogy az egyetemisták „mindent” megtanultak, akkor is, a tanulmányi évek befejezése után két-há- rom esztendővel már részben, elavult ismeretekkel rendelkeznek, mert, a technika, a tudomány a kor követelményeinek megfelelően, hatványozottan fejlődik tovább. Az a véleményem — mondotta Erdey-Grúz Tibor —,' nem az egész tudományinyal kell bírákra kelni, hanem meg kell vizsgálni, mennyi az a tárgyi ismeret- mennyiség, amennyivel az ifjú szakembereknek feltétlenül rendelkezniük kell. A tudomány alapjait, a tudományos gondolkodásmódot sajátítsák el, legyenek arra képesek, hogy felikutassák, honnan kaphatják a korszerű információt, miképpen teremthetik meg önmaguk továbbképzését. így biztosíthatja az egyetem az alapokat, az igényesség felkeltését, különösen akkor, ha az egyetemi tanároknak sikerült megértetniük diákjaikkal: az egyetemi tudás nem az a fajta tőke, amelynek kamataiból egy életen át gond és tanulás nélkül megélhetnek. Csupán indulási lehetőség, amellyel allcálmazkodni lehet a változó, alakuló viszonyokhoz, melyre építeni lehet a választott hivatáshoz szükséges újabb és újabb ismeretanyaggal. Erdey-Grúz Tibor a természettudománnyal foglalkozik. Fontosnak tartja, hogy a természettudomány eredményeit, tanításait felhasználják a modem életben. Különböző körülmények között a törvények különösképpen érvényesülnek. Mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján lehet csak vizsgálódni. Ami tíz esztendeig talán jónak is bizonyult, ma minden valószínűség szerint nem állja meg a helyét. Másra, újra van szükség. S ebben semmi következetlenség nincs, csak az állandó változás hű tükröződéséről van szó. Példaként említette Erdey- Grúz Tibor az ismert gravitációs törvényt. A kő, ha elengedjük, lefelé esik. Lehet azonban olyan körülmény, amikor a kő felfelé „esik”, azaz marad. A követ egy fonalra függesztjük, a fonalat csigára fűzzük és másik oldalára nehezebb követ akasztunk. Ilyen esetben az előbb még lefelé eső kő, most ellenkező irányban, félfélé fog mozogni. Ebben és a hasonló fizikai példákban semmi különös sincs. Ettől még a gravitáció törvénye változatlanul igaz, érvényes. Ez egyszerű, primitív 'példa, de ez is hozzásegít csodálatos dolgok megértéséhez. Mint ahogy a tudós elmondotta, a kongresszuson is az ragadta meg, hogy a társadalom összetett és ellentmondásos helyzetének részletes, tudományos elemzéséből alakult ki a megítélés és a cselekvés. A kongresszus előkészítésében és a határozatok megfogalmazásában is ugyanaz a gondolkodásmód volt jellemző, mint ami a természettudományok sajátja. S ez is természetes: nem lehet válaszfalat hűzni a természet és a társadalomtudomány közé. Csupán módszereiben, eljárásaiban más, mint ahogy más az eljárás az új technikai megismerés és a természettudományi megismerés során is. A fejlődés mindig az objektív törvények alapján megy végbe és ezt tükrözik a vizsgálódások, amelyeknek módszerei sajátosam alkalmazkodnak a vizsgálandó témához — fejezte be nyilatkozatát Brdey- Grúz Tibor. Az Országos Filharmónia egri emlékhangversenyével a zeneköltő születésének 200. évfordulójára emlékeztetett. Az egri közönség felfokozott érdeklődése várta ezt a koncertet, mert a bérleti tervezéstől eltérően módosult az est programja: az Eg- montpyitány, a Románc és az V. szimfónia részelőadása helyett végülis a C-dur zongoraversenyt és a Kilencedik szimfóniát kaphatta. A C-durt Szegedi Anikó játszotta. A fiatal pianistát rokon-szenwel fogadta az egri közönség, melegen ünnepelte és ebben az ünneplésben talán jelentős része volt annak a ténynek is, hogy a C-durt hallhatta. A lírai részekben jóval otthonosabban eligazította hallgatóságát a művésznő, a drámaibb fordulatoknál itt-ott mutatkoztak az indiszpo- náltság jelei. Igaz, nem könnyű, bár hálás feladat a nagy géniusz mondanivalóját megszólaltatni úgy, hogy közben az előadó művész is hozzátegye a maga egyéniségét az időben és hangokban pontosan kimért műhöz. Ezen a ponton szerettünk volna többet kapni a művésznőtől. A Kilencedik szimfónia sok lemezváltozatát ismeri a közönség. Élőben hallani, akár Ferencsik, akár Karaján lemezmegszólaltatásai után is — egészen más. Nem mintha a zenekar, az énekesek és a kórus látványa sokkal többé tenné a zenei élményt, bár kétségtelen, hogy az élő muzsika a zenekar látásával is kiegészülve teljesebbé alakítja a mű hatását. így történt ez alkalommal is. A zenekar mélyéről fedübörgő erők, az a feszült drámai küzdelem és élmény, amely a hangokban áradt a hallgatóság felé, idézte Beethoven szellemét. A Budapesti MÁV Szimfonikusokat Komor Vilmos vezényelte. Már a C-dumál világosan látszott, hogy fegyelmezett együttes felett uralkodik a karmester, a Kilencedik szimfóniánál pedig teljes sikert hozott ez az erőteljes karmesteri együtt- tartás. Komor Vilmos karmesteri felfogása eltér Fe- rencsikétől, néhol más gondolatokat hangsúlyoz, de ez mit sem von le a mostani előadás értékéből. A Budapesti MÁV Szimfonikusok és a Fővárosi Énekkar Komor Vilmos vezéhylése mellett érett produkciót nyújtottak, felmutatták a nagyszerű műnek azokat a tulajdonságait, gondolatait, szenvedélyét, amelyek miatt ezért a szimfóniáért a zenebarátok mindig lekesednek. A kilencediknél Dénes Gabriella, Barlay Zsuzsa, Korondy György és Nagy Sándor működtek közre. Ez a négyes — bár nem a legideálisabb összeállítás hazai oratórium-énekeseink közül — jól oldotta meg feladatát. A kórus karmesterét, Péter Józsefet, mint a siker részesét feltétlenül meg kell -említenünk. A zenetörténeti bevezetőt Pándy Marianne mondotta el. Az egri közönség hálásan fogadta a Beethoven-emlék- hangverseny programját. Nem a szándékolt ünneprontás adja mégis a megjegyzést: ez alkalommal — bár a művészetben minden viszonylagos — a zenebarátok többet kaptak, mint amit a bérleti tervezet ígért. S mégis meg kell jegyeznünk: a kölcsönös bizalom kialakulása érdekében is jobb. ha a művészek és közönség úgy találkoznak és akkor, ahogyan és amikor azt egymástól a közönség és szervezők az adott szó szerint elvárják. (farkas) (A.) IZGALMAS SAKKPARTI (Foto: Kiss Béla) IX. — Ez a helyes kifejezés. Akarva-akaratlanul. Tudniillik a főautomatának a kapacitása szinte kimeríthetetlen. És úgy van szerkesztve, hogy állandóan keresnie keli magának újabb meg újabb elfoglaltságot, hogy kihasználhassa energiáit, képességeit. Nos, Aarlesben nincs megfelelő ember-ellenfelem, de a kiberno-automatával nem szívesen játszom, még döntetlent sem tudtam vele szemben egyetlen alkalommal sem elérni. Pedig tíz perces partinál öt perc előnyt ad. Nyomasztó ez a fölény. Ezért inkább magammal sakkozom, régi verseny- partijaimat játszom le újra, elemzem őket Ezt ő rossz- néven veszi, azt szeretné, ha vele mérkőznék. — Rossznéven veszi?! Szeretné?! Egy gép?! — Hát igen, a kifejezéseik nem egészen pontosak, de lényegileg mégiscsak arról van szó ... Dn meddig marad nálunk? — ,Egy óra múlva indul a hajóm. — Hát akkor üdvözlöm a pesti nőket és Barcza nagymestert. Talán 6 még emlékszik rám. Szerencsés utat kívánok. Füttyent a foxinak, elmennek. Mégiscsak dilis a papa. A nevét sem árulta el. Hát most mit mondjak a pesti nőknek és Barcza nagymesternek, ki üdvözli őket? órámra nézel:, felállók, hónom alá kapom a táskát, ideje, hogy kibattyogjak a hajóállomásra. Már a park végében járok, amikor, nekem ront egy négyéves forma kisfiú, majd ledönt a lábamról. Arra sincs érkezésem, hogy néhány keresetlen szóval kioktassam, magyarul persze, nehogy kárt tegyek bimbózó érzelemvf 1 ágában, nár tovább is szalad. De közben egy papírgalacsint nyom a kezembe. Kisimítom, ez áll rajta gyöngybetűkkel, németül: „Drága barátom! Légy pont délben az Ors- ted utca és a Műnk utca sarkán. A helyet a járókelőktől érdeklődd meg, semmiképp se fordulj a lila körhöz. Csókol: Renate”. Hű, de melegem lett! Szóval itt van a drága, vár, tegez, csókot küld. Nincs utazás, maradok. Illetve rohanok. Az Orsted utca és a Műnk utca kereszteződéséhez. Nem kérdezősködöm senkinél. Sorra veszek minden kereszteződést. III. FEJEZET Renate és barátai Jó ideje toporgok már a Műnk utca és az Orsted utca kereszteződésénél. A hajóm rég elment, öt perc múlva dél. Még öt perc és találkozom RenatévaL Minden látnivalót megszemléltem már a környéken, megszámoltam a cserepeket a szemben lévő ház tetején, az előtte húzódó vaskerítés cirádáit szintén. Hiteles statisztikát készítettem arról, hogy a nők közül, akik mellettem elmentek, hányán viseltek miri és hányán midi szoknyát, hány szőkére jutott egy vörös, hogyan aránylik a rövidujju inget viselő férfiak száma a puló- veresekéhez és így tovább. Matematikai képességeimet nem tették próbára ezek a műveletek, a forgalom gyér, Aarlesnek ez a része kertvárosszerű. Nagyon takaros, gondozott, többnyire kétszintes családi házai- hatalmas verandákkal, a házak körül virágágyások, lugasok, hátrább garázs, úszómedence, nem nyomorognak az itteni tulajok, annyi szent... 1 A várakozásnál az utolsó percek a leghosszabbak. Már mindent megnéztem, mindent megszámoltam, amit le-- hetett, most azzal szórakozom, hogy egy régen olvasott elbeszélést elevenítek fel magamban. A történet — ha jól emlékszem — a századforduló táján játszódik. Két kanadai lovasrendőr szerepel benne. Azt a megbízást kapták, fogjanak el egy bűnözőt, aki az igazságszolgáltatás elől mesz- szi északra, az örök jég és hó birodalmába menekült. A két hatósági közeg útra kel. A kanadai lovasrendőrség szigorú hagyományai szerint mindaddig nem térhetnek vissza, amíg nem teljesítették feladatukat. Eleinte lovon, aztán kutyaszánon, sítalpon, gyalogszerrel követik a nyomot. Hosszas bolyongás után hatalmas vihar éri utol őket egy eszkimó településen. Ott kell vesztegelniük, amíg valamelyest enyhül az Idő. Rettenetes a hideg, alig van élelem, külső segítségre nem számíthatnak. Hetekig tart a kényszerű vendégeskedés. Az egyik rendőr az első perctől minden tekintetben igyekszik alkalmazkodni az eszkimók életrendjéhez, szokásaihoz. Megeszi a faggyút, elrágja a fókabőrt, a füstös jégkunyhóban együtt alszik a háziakkal, akkor kel, akkor fekszik, amikor azok, az ő ruháikat hordja, részt vesz a szertartásaikon, szívja a közös pipát, halászni, vadászni jár velük. Nem így a baj- társa, (Folytaitb£) Inverzió Kékesen plusz 5 fok, Egerben mínusz 7,8 fok volt a levegő hőmérséklete 13-án reggel. Ez az inverzió, magyarul hőmérsékleti vis. zásság. A meteorológia központi szolgálata kitűnően meg van szervezve. Az időjárás előrejelzését (prognózist) óránkint közvetíti a rádió. A budapestit szinte rtegyedóránkémt. De mégsem erre figyelnek fed az emberek, hanem a körzeti időjárás-jelentésre.( Sajnos, ebből Eger kimaradt). Különösen 13-án okozott meglepetést, amidőn országszerte mínusz 10 fok alatti hidegeket észleltek, s jön Kékes, ahol plusz‘5 fokot mértek. A műszerek a hibásak, vagy a leolvasó tévedett? Egyik sem! Mint érezzük és élvezzük, Földünket légburok veszi körül. Ennek vastag-'igát a szakírók 36 000 kilométerre értékelik. Ezen vastagságú réteg még együtt forog a Földdel. De ebből a földi életre legfeljebb 1000 kilométer alat- *ti réteg lehet hatással. Ez a vastágság is tovább rétegződik, különösen, ha a hőmérsékletet figyeljük. Az időjárás alakulása szempontjából a légkör alsóbb rétege jön. számításba, mely közvetlen a Föld felszínét takarja. Tudományos neve: troposzféra. Vastagsága a mi földrajzi szélességünk felett 11 kilométer. Az egyenlítő kömyéíkén. ettől vastagabb, a sarok felé vékonyabb. E rétegben függőleges és vízszintes irányúak a légmozgások. Itt megy végbe a csapadékképződés. De legjellemzőbb tulajdonsága a függőleges irányú hőcsökkenés, melynek értéke 100 méterenkint kereken, 0,5 fok. Ez a hőcsökkenés nem egyenletes, a felső határnál az üteme lassúbb, majd meg is szűnik. Ez jelenti a troposzféra felső határát, ahol a hőmérséklet (mínusz 50 fok körüli) állandósul. De az inverzió visszás állapot. Ellentmond az előbbi megállapításnál:. Bizonyos fenti rétegben (a Kékes 1000 méter feletti rétegében pl.) melegebb a levegő, mint az alsóbb szinten. Mi ennek az oka? Ez a hőmérsékleti helyzet létrejöhet ügy, ha a hegytetőről a hideg levegő leomlik a völgybe, a síkra, az ott sűrű ködöt idézhet elő, medy lent megakadályozhatja a napsugarak felmelegítő hatását. Elleniben fent tiszta az égbolt, süt a Nap, felszökik a hőmérő. — Másik oka az lehet, ha a medencét megöli egy hideg levegőpáni a, mely súlyánál fogva nem mozdul. Erre súlyos hideg rétegre (a szubtrópusi területről) melegebb, könnyebb légtömeg (melegfront) simul, mely a magáVal hozott enyheséget több napon át tartalékolhatja. Így állhat elő a hőmérsékleti különbség a Kékes javára. Az előbbi oknak köszönhető, hogy a Kékes a téli hónapokban több agarat, élvez mint Eger, vagy Gyöngyös. A 'Kékes üdülőhely! (Dr. Zétényi Endnt. Ji
