Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

LEXIKON (5.) Szerkezeti változások Á negyedik ötéves tervről szóló törvénynek alig van olyan fejezete, paragrafusa, amelyik valamilyen formában ne szorgalmazná a termelés, az ipar szerkezetének átala­kítását, korszerűsítését. E feladat lényege az, hogy a ter­melés mennyiségi növekedése ne a meglevő állapotokat konzerválja, ^vetítse előre, hanem lényeges arányeltolódá­sokkal, ^minőségi változásokkal párosuljon az iparban, az építőiparban és az élelmiszer-gazdaságban. Ügy is fo­galmazhatnánk, hogy a terv határozott súlypontokat ké­pezve eleve számol bizonyos fokú egyenlőtlen fejlődéssel. Azok az iparágak, gyártási eljárások fejlődnek gyorsan, megkülönböztetett módon, amelyek népgazdasági mére­tekben leginkább hozzájárulnak a dinamikus gazdasági növekedéshez, a műszaki haladáshoz, a társadalmi mun­ka hatékonyságának növeléséhez. Az ipari termelés belső arányai különböző tényezők hatásara változnak. Közülük a leglényegesebbek! 1. A műszaki haladás követelményeinek megfelelően fejlődik a termelés technológiája, s új, korszerű, jobb minőségű termékek jelennek meg. 2. A szükségletek maguk is szüntelenül változnak, s az igények alakulását követnie kell a termelésnek. 3. Gyors ütemben növekszik a gazdaságos termékek kivitele, a fejlődő behozatal pedig lehetővé teszi mind több, kevéssé gazdaságos hazai termék gyártásának csök­kentését, megszüntetését. A központi fejlesztési programok végrehajtása sok vállalat és szövetkezet számára ad konkrét feladatokat. A központi programok példájára egyébként a vállalatok maguk is súlypontokat képezhetnék, s egy-két fő fel­adat végrehajtására összpontosíthatják anyagi és szel­lemi erőiket Az a eél, hogy növekedjék a korszerű, ke­resett, idehaza és külföldön egyaránt előnyösen, az átla­gosnál nagyobb nyereséggel értékesíthető cikkek terme­lése. Ezzel párhuzamosan szűnjék meg az elavult termé­kek gyártása, feltéve, hogy a szükségletek magasabb szinten, olcsóbban és zavartalanul elégíthetők ki import­ból vagy más hazai forrásból. A gyártaná nyösszetétel kor­szerűsítése a népgazdasági tervben előirányzott nagy­arányú szerkezeti változásokkal együtt sok milliárd fo­rinttal növelheti évente nemzeti jövedelmünket, a fo­gyasztás és a felhalmozás növelésére fordítható új érté­keket K.. J. Jövedelmez a baromfi- tenyésztés Kompot fon (Császár István tudósí­tónktól): Zárszámadásra készül a kompolti Űj Barázda Ter­melőszövetkezet is. A szö­vetkezet vezetői ezekben a napokban összesítik az ered­ményeket, értékelik egy-egy üzemág, jövedelmeződését. A szövetkezetnek évek óta jól dolgozó üzemága a ba­romfitenyésztés. A törzstele­pen 5000 tojótyúk van, innen szállítják a tojásokat a kel­tetőállomás részére. A téli napokban is említésre méltó a tojáshozam, általában napi 2600 tojással számolnak. A tenyésztojások db-jáért 2,80 forintot kap a tsz, így igen hasznos és jövedelmező üzemágnak bizonyul a törzs­tenyészet. Évente átlagosan 3—400 000 forint tiszta jö­vedelmet hoz ez a közös gaz­daságnak. Tűzdelik a primőröket A Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet termel­tető üvegházaiban tavaszra készülnek: 24 000 pár paradicsom- és ugyanennyi paprikapalántát tűzdeltek. Négyezer négyzetméter terü­letre ültetik majd január végén a megerősödött palántákat. (MTI-foto — Kozák Albert felvétele) Tetővilágítás és elektromos tábla 99S»ük" less a gyöngyösi technikum ? A folyosókon álldogálók a vizsgaesélyeket latolgatják, a szemináriumi helyiségben arab hallgatók várják az ok­tatót. A gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum új épületének még csak egyik Nehéz zárszámadás a Tama mentén Mint arról már beszámol­tunk, a múlt héten megyénk­ben is megkezdődtek a zár­számadások. A következő na­pokban és hetekben minde­nütt a termelőszövetkezeti elejt legnagyobb eseményét, a múlt esztendei gazdálkodást értékelik 'és számvetést ké­szítenek az eredményekről. Á közös gazdaságokban megvitatják az 1970-es év termelési, gazdálkodási ta­pasztalatait, vizsgálják1 az eredmények forrását, a ba­jok okait. A mostani zár­számadásokat talán még az eddigieknél is nagyobb ér­deklődés kíséri. Az ok köz­ismert: ® tavalyi év, az elő­ző esztendőkhöz képest na­gyon kedvezőtlenül alakult mezőgazdaságunk számára. Az előállott helyzetet pára­mén az időjárási viszonyok alakították így, de ezenkívül bizonyos gazdaságvezetési, szervezési tevékenység és néhány helyen a nem a leg­jobb irányítási mód is hoz­zájárult a nehéz helyzet ’.alakításához. Nehéz esztendő! Ezt a nondatot lehetett tavaly a leggyakrabban hallani me­gyénk mezőgazdasági üze­meiben is. S ha ezt a kér­dést tesszük fel: milyennek ígérkeznek a zárszámadási eredmények, akkor 1970-re emlékezve nem túlságosan derűs a válasz. A Dél-He­ves megyei Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége nemrég érdekes összehason- ító felmérést végzett a terü­letén működő termelőszö­vetkezetek várható zárszám­adási mérlegéről. A felmérés megállapította, hogy 1969- ben a közös gazdaságok bruttó termelési értéke elér­te az egymilliárd-háromszáz- millió forintot. Ezzel szem­ben az 1970-es év bruttó ter­melési értéke csak megköze­líti az egymilliárd-kétszáz- millió forintot. Az 1969-hez /iszonyitott csökkenés te­hát jelentősen érinti a szö­vetkezeteket A 47 Tárná menti mezőgazdasági üzemek közül ez különösen tíz szö­vetkezetre vonatkozik. A zárszámadási időszak befe­jezése után várhatóan 5—6 tsz-ben szanálást eljárás kezdődik majd, mivel az elmúlt esztendő eredményei alapján sem a tagság része­sedését, sem a termelési ala­pot nem tudták biztosítani. A megállapítások szerint Mindössze tíz termelöszö- ■jnptkffz-ag éri el nz 1969-as év zárszámadási mérlegszínvo­nalát, a részesedés, az alap­képzés és felhalmozás vo­natkozásában. A szövetség területén a károsodott közös gazdaságok bruttó termelési értéke'csaknem 18 százalék­kal lesz alacsonyabb ' az' 1969. évinél, a felhalmozás" értéke pedig mintegy 11 mil­lió forinttal csökkent. A felmérések adatai által bizonyított nehézségek elle­nére azonban minden közös gazdaságban objektiven mérlegelik az okokat. A tag­ság többsége a tanulságokat leszűrve bizakodással tekint az új gazdasági év elé. A szövetkezetekben kedvező a politikai légkör. Többnyire optimizmussal láttak hozzá a téli időszak kihasználásá­hoz, a tavaszi munkák elő­készületeihez. Megfelelő a szorgalom és a munkakedv is, mivel tennivaló van bő­ven. Annak' az útnak, amely a korszerű mezőgazdasághoz vezet, még csak egy kis sza­kaszát jártuk be. Az 1970-es év intő példája alapján a kö­vetkező években a szövet­kezeteknek minden erővel arra kell törekedniük, hogy kellőképpen biztosítsák a gazdálkodás egyensúlyát, az ehhez szükséges objektív és szubjektív feltételeket, hogy az idei zárszámadásokhoz hasonló pénzügyi nehézségek ne ismétlődjenek meg. (mentusz) szárnyát tölti meg a hami­sítatlan diáklendület, a tech­nikum majd az új tanévtől kezdve fogadja be minden részébe az oktatókat, diáko­kat és kollégiumi lakókat. Az új tanévben, tehát szeptembertől új tagozat is nyílik a felsőfokú techni­kumban. A kertészeti tago­zat mellett megindul a nö­vénytermesztő gépészek kép­zése is, s ez mintegy ötven hallgatóval emeli a létszámot. A mezőgazdaság egyre job­ban felkészült szakembere­ket vár és követel. Az egye­temek, főiskolák színvonala megfelel a modem kor kö­vetelményeinek. Vajon meg­felel-e a technikumban szer­zett képesség a gyorsan vál­tozó igényeknek — kérdez­zük Hodászy Miklóstól, az intézet igazgatójától. — Mi a mezőgazdaság ve­zető szakembereinek úgyne­vezett második lépcsőjét ne­veljük, az üzemmérnököket. A mérnök tervezzen, az üzemmérnök kivitelezzen, ez a feladata. De nem mindegy, hogy ezt a feladatát hogyan valósítja meg, teljesen gépie­sen, vagy alkotó módon hoz­zájárulva az elképzelések­hez. A követelmények egyre nagyobbak, mind szakmai szempontból, mind társadal­mi elvárás * tekintetében. Azt hiszem, nagyon nagy hiba lenne, ha ezeket a változó, táguló igényeket nem ven­nénk figyelembe. Az oktatás­nak nem követnie kell, ha­nem előbbre járni az életnél, nem a múltra, hanem a jö­vőre kell felkészítenie a szakembereket. Az új épület rengeteg új lehetőséget ad a jobb, ma­gasabb szintű szakmai kép­zésre. Három új laborató­riumunk, négy előadóter­münk, kilenc szemináriumi helyiségünk lesz. Felszerelve a legmodernebb eszközökkel, a tetővilágítástól kezdve az elektromos tábláig. Gullner Vilmos igazgató- helyettes elmondja, hogy az új épület alatt palackozót lé­tesítenek, amely az óránkénti ezer palack teljesítmény mel­lett, fontos oktatási eszköz , is, hiszen a termesztéstől a fel­dolgozásig mindent be tud­nak mutatni a hallgatóknak. Magyar és külföldi hallga­tóknak egyaránt, hiszen a gyöngyösi felsőfokú techni­kum az EAK és a TESCO között megkötött szerződés alapján az arab hallgatók oktatásának egyik bázisin­tézményévé vált. — Az objektív tárgyi fel­tételek tehát megfelelőek lesznek, kellő keresztmetsze­tet biztosítanak az oktatás feltételeinek, minden lehető­séget megadnak,' hogy egy szűkebb formából magasabb képzési szintre emelkedjünk, hogy jobban tudjuk felké­szíteni a hallgatókat. Ehhez azonban tartalmi, szellemi előbbrelépés is szükséges. Az adott lehetőségeket ki kell használnunk és meg kell töl- tenünk több tartalommal. A főiskolai szabályzat tágabb lehetőségeket ad minden in­tézménynek arra, hogy emel­je oktatási nívóját, tartalmi mércéjét. Nem kevesebbet jelentene ez, mint hogy szo­rosabb és számszerűleg több kapcsolatot tudnánk kiépíte­ni az egyetemekkel az egyen­rangúság elve alapján, hogy a főiskolai szabályzat lehető­séget biztosít arra, hogy az intézet oktatása gyorsabban tudjon alkalmazkodni egy- egy felbukkanó problémá­hoz, amelyet az alakuló, fej­lődő mezőgazdasági terme­lés hozott felszínre, s ame­lyet nem lehet figyelmen kí­vül hagyni. — Hogy mikor lesz a gyöngyösi mezőgazdasági technikumból főiskola, erre nem lehet megnevezni egy időpontot. Egy azonban bizo­nyos, hogy. az élet — nevez­zük külvilágnak — állan­dóan bombázza az oktatást, s annak alkalmazkodnia kell, tág kaput kell nyitnia a kö­vetelő új előtt. Sz. A. Áz ötlet az olyasáé Január elsejei lapszá­munkban megszólaltattuk olvasóinkat, s megkérdez­tük miről írna, ha újságíró lenne, Dr. Lendvai Vilmos, az Egri Városi Tanács vb-el- nöke: írnék például a tisza- nánai Tóth Jóskáról, aki most tsz-elnök. •. — Nem szeretek vissZate- kintgetni az életemre, az em­bernek legyen elől a szeme, arra nézzen, arra figyeljen, amerre halad, amerre men­nie kell. Megaztán nincs kü­lönös sorsom, nincsenek kü­lönös emlékeim. Azt az utat jártam meg, mint akármelyik hozzám hasonló, szegény, nincstelen emberfia. (Nyílt, rokonszenves arc. Kereső, kutató szempár. Tisz­ta tekintet.) Apám már nyolcéves korában a más keze-lába volt. Cseléd. Egyetlen osz­tályt járt ki az iskolában, jóformán csak ismerni kezd­te a számokat, a betűt, az szabatott neki, hogy a mun­kát, a gürcöt tanulja meg csak igazán. Mi hármpn vol­tunk testvérek, két leány és mellettük én. Tanyáról jár­tam iskolába, a felsőtagi részről. Mikor már elég hosz- szúra megn*H a karom, apám etagßjfi is vitt m&gá­Egy ember vallomása... val, markot szedtem. Tizen­hat éves koromra pedig már én is aratórészes voltam. Egymás mellett vágtuk a rendet apámmal, két leány- testvérem szedte nyomunk­ban a markot. Aztán én is kínáltam magam a pesti, Széna téri emberpiacon. Két­szer is megtettem az utat, gyalogosan. Aztán itthon voltam fogatos, mindenese a gyógyszerésznek. Megnősül­tem, de alig élhettünk együtt valami időt, jött a behívó. 1940-ben hívtak be katoná­nak. és csak kilenc év után, 1948-ban jöttem haza, Odesz- szából. (Tiszanánán vagyok. A Pe­tőfi Tsz elnöki szobájában Tóth József szavait jegyzem.) — Arra jöttem haza, hogy van, de még sincs többé asz- szoriyom. Hosszú idő volt so a kilenc év, asszony me: nem lehet férfi nélkül. Eg1- nap után otthagytam, s talán nem is haragudtam rá. Pes ten kerestem munkát, a Beszkártnál, de hamarosan visszajöttem a faluba és be­léptem a földbérlők szövet­kezetébe. 1948-ban alakult meg a Petőfi is. Nem tudom pontosan, akkor hol is lehet­tem, én csak 49-ben léptem a tagok közé. Egész pontosan megmondom: 1949. szeptem­ber eleién vettek fel és mindjárt meg is választottak atoöknje^, (Történelmet mesél nyu­godt, egyszerű szavakkal, ha­tározott, szabatos mondatok­ban.) — Mindennemű külső irá­nyítás nélkül alakult meg a szövetkezet. Tíz emberből állt a tagságunk. 330 hold föld volt a birtokunk. Volt egy fogatunk. Más semmi. Tagságunk nem mutatott különösebb állandóságot, ki- s bejártak a szövetkezetbe. Húsz forintot adtunk egy munkaegységre. Én 400 fo­rintot kerestem akkoriban. Kenyéren és vereshagvmán éltünk. Aztán szaporodott a tagságunk és 53-ban a birto­kunk is megnőtt 1000 holdra. Nálunk minden ember egy­formán dolgozott. Arattunk, kaszáltunk, borsót hordtunk, s a vízből egymásnak ado­gatva, ölben hordtuk ki a izskévéket. így festett Ti- -anánán a szövetkezeti élet ’ őskora. (Tóth József rövidre vágott zajában csak ősz szálakat átni.) — Rossz esztendők járták ránk, 1953, 56. Az össze­visszaság, szervezetlenség, megrendülés, a zűrzavar se züllesztett szét minket. Az árvizeket, belvizeket, termé­szeti csapásokat Is mindig kihevertük, soha nem hagy­tuk magunkat annyira el­’•engíteni, hogy erőnk ne volna »ipra áögsL A ff szövetkezeti szervezés idősza­kában három új tsz alakult a községben, sokan hozzánk álltak be. Később mind a há­rom szövetkezet „belénkol- vadt”. Mindenekelőtt át kel­lett venni az ő összes terhei­ket is, így az egyesülés utáni esztendőben, 1966-ban csak egy forinttal oszthattunk töb­bet, mint az ősszövetkezet­ben. Huszonegy forintot. Hat- var.kilencben már 42 forint volt a munkaegység, plusz a prémium. — A víz mindig nagy el­lenségünk volt. Tavaly is sok búzánk odalett. A kukorica nagy része is vízben maradt. Általában gyenge termésünk adakozott mindenből, s emi­att 12 millió forintunk ve­szett. Ám ha 10 őrás mun­kanapra számoljuk a kere­setünket, ez 83—84 forintot tesz ki, a nehéz esztendő után is. (Íróasztalához megy, papír­lapokat, dossziékat szed elő.) — A számokat nem min­denki szereti, de hadd mond­jak néhány adatot mégis azok közül, amelyek sokat jelen­tenek nekünk. 1967-ben 57 millió forintot ért az összes vagyonunk, 1969-ben pedig ez már 80 millióra rúgott. A tiszta vagyonunk: 1967-ben 41, 1969-ben C3 millió forint, összes földterületünk 13 250 kh, a. taglétszám — öregemig kel együtt — 1200. így, ezek­ben a számokban látja csak igazán az ember a megjárt utat: honnan indultunk el é® hol tartunk most. (Közénk telepedik a csend. Az ablakon túl oldott hó a köd.) — Nemrég felmértük erő­inket. Százon felül van a szakembergárdánk, közöttük sok az egyetemi, főiskolai diplomás, a mezőgazdasági technikumot végzett ember. Terveink közül hadd említ­sek csak kettőt: teljesen fel­újítjuk a gépparkunkat, ■ s építünk egy 430 férőhelyes tehénistállót, húszmilliós költséggel. — Nem történik nálunk semmiféle „csoda”. Az em­berek . megértik az időt és teljesítik a korparancsot. Az emberektől nem idegen a szocialista életforma, magu­kévá élik, mert emberi re­ményt látnak benne. Csak azt kell tenniük, hogy a szo­cializmust a tényleges em­berre szabjuk s közben ezt a tényleges embert folytono­san nevelnünk kell, tökéle­tesítenünk, nemesítenünk. Ezért érdemes egyéni áldo­zatokat hoznunk, és mindent vállalnunk. Patak? Dezső JimwM® JäOTi, $wűb£&

Next

/
Thumbnails
Contents