Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-11 / 290. szám

Becsvágy és szolgálat f EGY TILTAKOZÁS kész- í ietett arra, hogy megírjam ' ezt a cikkei. A község ta­nácselnöke igyekezett eltérí­teni attól a szándékomtól, ! hogy művelődési házuk éle- : téről szóló riportomban leír- j jam a helyi szobafestő mes­ter nevét. „Igaz, társadalmi j munkában ő mázolta át az épület bét ajtaját és a hu­szonhét ablakot is... De mérhetetlenül hiú, becsvá­gyó ember, onnét ered az egész buzgalrtia. Rögtön meg­venne tizet az újságból, be- kereteztetné, fennen muto­gatná mindenkinek. Hiányzik belőle az a szerénység, ami ■nélkül nincs új típusú em­ber .. Nem tagadom, fittyet hánytam az elnök figyelmez­tető szavára. Leírtam ripor- | tómban a becsvágyó kisipa­ros nevét, sőt az áldozat* készségét dicsérő' szavakkal . sem fukarkodtam. Hadd ismertessem önké­nyes eljárásom indítékait! Aki ismeri az ország első pesti Nemzeti Színházának történetét, az emlékszik töb­bek között Thuróczy Pál és Rössler János nevére is. Thuróczy — elegánsan ható neve ellenére — holtsze­gény kétkezi ember volt, mégis két hetet dolgozott feleségével egyetemben a magyar szó hajlékának meg­teremtésén. Rössler uram pedig szürke lakatos mester létére fölajánlotta: ingyen elkészíti száz zártszék laka­tos munkáit. Becsvágy is fűthette őket. De ez a becsvágy nem alan­tasabb, mint a Nemzeti Mú­zeumot alapító Széchenyi Fe­renc grófé volt. Ö sem ti­tokban és névtelenül aján­lotta föl már akkor is nagy , vagyont jelentő gyűjtemé­nyét, hogy azokból v^gül is kisarjadjon nemzeti könyv­tárunk és az ország legbe­csesebb múzeuma. Az alapí­tó gróf példája sokakban éb­resztett hasonló becsvágyat és nyomában százak-ezrek szolgálták az áldozatkészség kisebb-nagyobb gesztusai­val a magyar művelődés ügyét. KEVESEN TARTJÁK szá­mon egy száz év előtt. élt királyi tanácsos, Gyurkovits Jenő nevét, aki a Pesti Naplóban kihirdette, hogy bárkinek .megmutatja ké­peinek. gyűjteményét. Ráth György és Hopp Ferenc ne­vét — egyebek között — azért őrzi az utókor, mert értékes műgyűjteményeiket a köznek hagyományozták. Szerencsére, történelmünk bővelkedik a társadalom ja­vát szolgáló ilyen kisebb-na- gyobb szenzációkban. Hogy az események főszereplői titkon arra gondoltak, ez a cselekedetük hírt szerez majd nekik? Nincs abban semmi kivetnivaló. Még a becsüle­tére oiy kényes Petőfi sem hagyott kétséget afelől, hogy bízik az utókor hálájában. Ki ne ismerné sorait, me­lyekben a sírjaiknál áldó imádsággal leboruló unokák­ról írt!? Vidéken jártomban olykor ma is látok még emléktáb­lákat hajdani ipartestületi vagy olvasóköri helyiségek falán. E táblák többnyire név szerint is felsorolják azokat, akik pénzből, vagy karjuk erejéből a legtöbbet adták ahhoz, hogy a közjót szolgáló intézmény létrejö­hessen. Közművelődésünk manap­ság sem nélkülözi a me-, cénásokat. Művelődési házak, parkok, utak százai készültek el az elmúlt tíz-tizenöt év­ben is társadalmi munkával. Az árvízkárosultak talpra állítására összegyűlt százmil­liók pedig arra utalnak, — jóllehet a mi viszonyaink között egyénileg senkinek sincs lehetősége arra, hogy olyan hatalmas alapítványt helyezzen a nemzet asztalá­ra, mint annak idején a dús­gazdag Széchenyi Ferenc, — az összefogott, társadalmi méretű segítő akció olyan eredménnyel járt, amihez a hazafiságtól felbuzdult fő­rendek egyéni gesztusai nem is mérhetők. DE NÉVTELENEK óhaj­tanak maradni, akik pénz­ben vagy munkában sokat tettek falujukért vagy éppen a hazáért? Lehet, hogy so­kan mit sem törődnek a kül­ső megbecsülés jeleivel. Ám semmivel sem csökken sze­memben azok segítő,készsé- gének értéke — érdeme, akik büszkék arra, amit tét- , tek. A Thuróczy házaspár több emberöltővel ezelőtti munkáját még ma is számon tartjuk. Miért ne tudjunk ar­ról, hogy falusi honfitársunk több ezer forintnyi munkát vége?, azért, hogy a község művelődési háza szép és vonzó legyen? Vannak helységek az or­szágban, ahol rájöttek már, milyen tettre sarkalló erő a lokálpatrióta becsvágy. Tu­dunk városokról — községek­ről, ahol a bizonyos meny- nyiségű munkát elvégző ak­tivistáknak emlékérmet, ok­levelet adnak. A Budapest fejlesztéséért kiemelkedő eredménnyel munkálkodó tervezőknek, művészeknek a főváros tanácsa évről évre aranyérmet és pénzjutalmat ad át. És erről a sajtó, rá­dió, tv is hírt ad. A társadalmi munkások becsvágyát szolgálják az ilyen gesztusok? Korunkban, amikor a feltörő emberi becsvágy ezer kiélési formá­ra lel, s e kiélési formák gyakran öncélúak, vagy éppen kórosak, csak tisztel­hetem azt a becsvágyat, amelyik az ország, a község vagy akárcsak egy tanyai is­kola fölvirágoztatásához kapcsolódik. Nem kételkedem azonban, hogy karrieristák, a hírnév vágyának megszállottjai is odacsapódnak egy-^gy jó ügyhöz. És inkább keresik a hírt-dicsőséget, mint a mun­kát. Ez a veszély azonban minden közösségi akcióra le­selkedik. Van község, ahol utcát ne­veznek el egy olyan tanító­ról, aki egész életében sze­retettel és nagyon eredmé­nyesen tanítgatta a falu gyermekeit? Tavaly egy álló hétig kutattam ilyen falu után. Legalább tucatnyi helységben jártam, ahol le­gendák öveznek egy-egy rég holt pedagógust. Némelyik helyen a tanácstitkár, vagy a tsz-elnök kivitt áz utcára és ilyesféléket mondott: „Akit itt lát, az mind az öreg rek­tor úr tőreiméből, szereteté- ből kapta az írást—olvasást: a boltost ő tanította számol­ni; az újságot is úgy lapozza a nép, ahogy ő mutatta; ő volt itt a szellem napvilá- ,ga...” De utcát azért nem neveztek, el róla. Az iskola falán sem hirdeti tibia az ilyen nagvszívű pedagógusok nevét... PEDIG AZ EMBER szom­jazza az elismerést. Mi má­sért írja a költő a vers alá a nevét és mi másért látja az olvasó e gondolatsor vé­gén, hogy írta: Bajor Nagy Ernő Vidéki fpnrfpfepffés Kerekharaszti gyermekcipők A budapesti Duna Cipő­gyárban a fejlődést akadá­lyozza az egyre nagyobb munkaerőhiány. A gyár ve­zetői megkezdték tehát a kutatást, hol lehetne vidéken létrehozni egy olyan üzem­egységet, amely hasznára válna a vállalatnak és elő­nyös lenne a vidéki környe­zetnek is, mivel munkalehe­tőséget biztosítana. Tárgyalások folytak a Hat­vani Városi Tanáccsal és a feltételeket mind a két fél kedvezőnek találta: .a kör­nyező községekben élő asz- szonyoknak, lányoknak el­kelne egy jó munkahely. Eredmény; Kerekharasz- ton, a volt tanácsháza épüle­tének átalakítása után le­költözött Budapestről a cipő­felsőrész-készítő üzem egy része, 2-es számú üzemegy­ség néven. November vé­gén 120 dolgozó megkezdte itt a munkát, -i- az üzem­egység-vezető kivételével valamennyiek nők. — A környékről jelentke­ző dolgozók négy hétig Bu­dapesten, a Duna1 Cipőgyár­ban ismerkedtek a mester­séggel, — mondta Kozák Gé­za, az üzemegység vezetője. — A felsőrészkészités tech­nológiáját gyakorolták, s most itt az üzemben, mint betanított munkások dolgoz­nak. Jelenleg még a teljesít­mény kipróbálása folyik, ezért készítünk csak gyer­mekcipőket. Két ’’ műszakban folyik a munka és annyit máris el lehet mondani, hogy nagyon szorgalmasak és egyre jobban dolgoznak. — Mennyit kereshetnek az itt dolgozó lányok és asz- szonyok? — Órabért kapnak, amely most átlag 7,30 forint. Janu­ártól bevezetjük a darabbér­rendszert is, ami azt je­lenti, hogy ahány százalék­kal túlteljesítik a normát, annyival emelkedik az óra­bér. A. budapesti tapasztala­tok szerint egy ilyen üzem­ben 1600 forint körül lehet keresni havonta. — Mekkora az üzem kapa­citása? — Műszakonként 900 pár felsőrészt készítünk. Termé­szetesen ez még az első hó­napban ingadozik, de janu­ártól már folyamatos lesz en­nek a mennyiségnek az elő­állítása. Azok a kiváló lehetőségek, amelyekkel itt találkoztunk, nagy fejlesztésre ösztönzik a gyárat. A jövő évi beruházá­si keret legnagyobb részét itt akarják befektetni: 1971. el­ső felében újabb üzemcsar­nok épül a mostani mellett, amely 500 nőnek ad majd munkát. Ezt a munkáslét­számot meg is találjuk itt a környéken, hiszen már most is van körülbelül 400 jelent­kező. A fejlesztési program megvalósítása után Buda­pestről csaknem az egész felsőrészkészítő üzem ide költözik, minden méretben és típusban gyártunk majd cipőket. — Mit jelent az új üzem a falu fejlődésében? —1 A községben egész sor szociális beruházást tervez a gyár. Mivel a felfejlesztés után is túlnyomórészt nőket fog­lalkoztatunk otthoni mun­kájuk megkönnyítésére óvo­dát, bölcsődét létesítünk. Ennek az üzemnek a műkö­dése minden bizonnyal meg- pezsdíti majd az életet a községben. (hekeli) A .piackutatás, a Tevőszolgálat és a reklám szerepe Csütörtökön az élelmiszer- gazdaság értékesítéssel fog­lalkozó szakemberei a fo­gyasztókat nagymértékben érintő kérdésről, az úgyne­vezett marketing-tevékeny­ségről tanácskoztak a Ma­gyar Élelmezésipari Tudomá­nyos Egyesület Akadémia ut­cai központjában. A marke­ting tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, amely egész sor kereskedelmi tevékeny­séget, például a piackutatást, az igényfelmérést, a vevő- szolgálatot, a csomagolás­ötvennyolc esetben kapott pénzt a mérnök úr, mind­annyiszor kölcsön, de ezeket „fejed ikenységből” soha sem törlesztette. Illetve: egy eset­ben mindenképpen „szerette volna” visszaadni a kétszáz, forintot, mert azt volt ta­nárjától kérte, • aki immár nyolcvanon felül van, és utólag nagyon rösfelli, hogy a nevelése nem fogott egy­kor kedvelt diákján. Ezt1 a szándékát sem tudta tettre váltani, mert nem tudta a volt tanára címét. Így vallott a Gyöngyösi Járásbí- rCl53 gon dr. Nagy-Kálózy Bé­la és tanácsa előtt ia vékony dongájú, nagyon készséges, láthatóan bűnbánó Till Gyu­la elei; (rom óklök. Ö csak a sors kiszolgálta­tottja, aki maga sem érti, hogyan jutóft a bűn, útjára. Il'etve: ha a legutóbb! fele­ségei aki szívesen nézett a. pohár fenekére, ha nem csi­nál adósságot, aztán pnáiod- szor sem csinál' és harmad­szor sem, ha ezeket az adós­ságokat vissza tudták volna fizetni, ha nem kellett volna a fe’.e'éga iszákossá ga és kÖnnyelműs,ködé-e miatt szé­gyenkeznie a vállalatánál, ha emiatt nem kellett volna Sa- jó«,on+péterrő! eltűnniük ... 1 Hagyta magát sodorni, de most már tudja, másként keriett volna cselekednie, Sajnos, elkésett bölcsesség. De a tiszfe!t. bíróság is lássa be. hogy ő semmit nem szé­pít, mindent prec'z^n felso­rol, fillérre emlék1'zik a vissza nem adott összegekre, a hite’ező'naír revére és mmdenre. Tessék ezt a kö­rülményt a tisztelt bíróság­nak figyelem be venni. És mer dia és sorolja és bó­lint és tördeli a kezét. Mindenü't a nők Életének minden örömét a saőknek köszönheti, mint Mérnök a Kék fényben Egy kisstílű szélhámos országos pályafutása ahogy — szerinte — életé­nek minden keserű percének a nő, a nők az okai. Csak tessék, elképzelni: 1941-ben attól tartott, hogy a németek besorozzak, mert a családja német származá­sú. Mit tesz? Gyorsan eltű­nik — Ausztriába. Egyedül. De előtte megnősül. Talán azért, hogy mégis legyen va­laki ett a messze idegenben, akit magához tartozónak tud­hat. De Ausztriában is utói­én a sor a: a mestere lánya ólyan erővel ragaszkodik hozzá, amit nem tud vissza­utasítani. Kislányuk is szü­letik később. Még itt, a tár­gyaláson is megmutatja a kislánya fényképét, ^kit leg­alább húsz éve nem látott már. De hát milyen is az. igazi apai szeretet! .. Aztán következett Német­ország — menekülve a neme-; tek elől. Itt a családja segít­ségével i elvégzi a műszaki főiskolát, ahol oklevelet kap. A Siemens-műveknél helyez- kedik el, hiszen egy magára adó elektromérnök nem le­het bárhol alkalmazásban. De hát a sors! 1962-ben vé­letlenül összefutott a szövet- ■ségi köztársaságban az itt­hon hagyott feleségével. Ak­kor derült ki, hogy a felesé­ge még 1944-ben kérte a há­zasságuk felbontását, arra hi­vatkozva, hogy a férje eltűnt. Till Gyula azután a megráz­kódtatás után nem sokáig bírta elviselni, hogy anya­könyviig . a nőtlen kategória szerepeljen nevével össze­függésben, ezért elvette a volt felesége — ikertestvér rét. Ügy látszik: ragaszkodott á már ismert vonósokhoz. Többször is kérte a ma­gyar hatóságokat, miután magyar állampolgár-ágát megőrizte, akár a szeme fé­nyét, hogy engedjék vissza­térni. 1859-bent előbb elvált az ikertestvértől, állítólag Augsburgban — ott már egy­szer érte gyászos vereség a magyarokat —, aztán haza­jött. A rendőrségen kezdték, od is végezték És megint a sors, 'a külö­nös véletlen! Be kellett men­nie Miskolcra a rendőrség­re, hogy a formaságokat in­tézze, ahol véletlenül össze­akadt egy özvegy' asszonnyal, . akinek szintén a formaságok intézése miatt kellett a bel­ügyi szerveket felkeresnie. Egymást meglátni és meg­szeretni — egy pillanat mű­ve volt. Kezdetben csak tailálkoz- gattak, aztán összeköltöztek, majd amikor forró lett a lá­buk algtt a. talaj, akkor ösz- szeházasodtak. Ez csak logikus! Till Gyula Miskolcon volt állásban, háromezret kere­sett. Elmondása szerint az el­ső kölcsönöket a felesége vette fel', aztán ő is segített neki, majd miután az apci Quali tálnál nyílt lehetősége arra, hogy ott munkát kap­jon, Zagyvaszántón, v Apcon, Lőrinciben, Hatvanban, Páse­tón nyitott be régi ismerő­sökhöz, illetve a szállásadók­nak mutatta meg diplomá­ját, hivatkozva arra, hogy az erőműnél főmérnök, néhány száz forintot kért — útikölt­ségre, autójavításra és más egyebekre. Ha a háziasszony éppen azt említette meg beszélgetés közben, hogy kukoricára len­ne szüksége, már ajánlko­zott: ő tud eladó kukoricát, ■százhetven forintért egy zsákkal. Kapcsolt rögtön — így fe­jezte ki magatartását q bíró­ság előtt. És gavallér is tudott lenni. A feleségének megtetszett egy ruha a hatvani áruház kirakatában. Nosza megvet­te, de a pénzt a társaságuk­ban levő ismerősöktől kérte kölcsön. Hogy mikor adta meg? Hát, ugye, az úgy yolt, hogy... Szóval: nem is em­lékszik ... Karácsonyra kabátot vitt ajándékba a feleségének. Mi­ből fizette ki a kabátot? Kéz alatt vette, azzal, hogy majd elhozza az árát, de hát abban a nagy tumultusban később már nem tudott mindent ész­ben tartani. A legutóbbi feleségével a rendőrségen szaladt össze a sors szeszélye folytán — ott is látta .utoljára egymást a két ember. 'Hiába: vannak még következetes véletlenek. Esi, az a Kék íény] Augusztus első napjaiban már üalatonfüredan tartóz«; kodott. Este, ahogy elment egy nyitott ablak előtt, egy pillanatra benézett. Éppen a saját arcképét látta meg a tv képernyőjén, és hallotta is a nevét: Till Gyulát körö­zi a rendőrség. Rögtön az erdőbe mene­kült. Bújt az emberek elől, de hát a pech utolérte. Vé­letlenül összefutott egy mun­kásőrrel és egy önkéntes rendőrrel a fák között, akik­nek gyanús lett, megállítot­ták, igazoltatták és... A töb­bi már ismert. Dr. Nagy-Kálózy Béla ta­nácsa előtt december 3-án jelent meg, amikor is pedáns kínossággal, minden adatot fejből idézve emlékezett or­szágos pályafutására. A né­hány száz forintos, soha visz- sza nem adott kölcsönökre, a felderített ötvennyolc káro­sultra, a vallomásában fel­tüntetett huszonötezer forin­tos végösszegre. A következő tárgyalás Bu­dapesten lesz december 5-én. majd 10-én ismét Gyöngyö' a tanúk kihallgatásának a helye, hogy aztán 17-én Mis­kolc, 21-én pedig Debrecen következzék. Till Gyula jó­voltából most a bíróság járja be az országot, mert annyi a megidézett személy, hogy ezeket nehéz lenne Gyön­gyösre rendelni. Az ítélet legkorábban de­cember 22-én hangozhat majd éL Till Gyulának, dte minden károsultnak az volt a veszte, hogy nagyon jól hangzott az elektromérnök végzettség, amihez direkt jól illett: nem­rég tért vissza Nyugatról. A hiszékeny emberek mindig ráfizetnek ámuldozásufcrr. Íme! S. Molnár Ferenc . I technikát, az áruszállítási: és a reklámot jelöli meg. Az ilyen jellegű kereskedelmi te­vékenység a következő évek­ben tovább fokozódik majd —, hangsúlyozta dr. Lénárt hajós, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes megnyitó előadásában — an­nál is inkább, mert a negye­dik ötéves tervben a belföl­di értékesítés 20 százalékkal fokozódik, és az export 20— 24 százalékkal lesz nagyobb. A szakemberek a vita so­rán megállapították:. a mar­keting-tevékenységre a nép­gazdaságnak ebben az ága­zatában nagy jövője van, miután nagy mennyiségű ter­méket kell értékesíteni. Egyes vállalatok termékei iránt az elmúlt hónapokban, években csökkent az érdek­lődés, és értékesítési nehéz­ségek adódnak. Ezek a vál­lalatok ma már gondosan fel­mérték. hogy milyen elhelye­zési lehetőségeik vannak és ennek megfelelően tervezik meg munkájukat és kereske- delmi tevékenységüket. \ Más a helyzet azoknál a termékeknél, amelyek iránt az érdeklődés évek óta vál­tozatlan. A Gabona Tröszt például nem képes arra, hogy több lisztet hozzon forgalom­ba, ezért az érdeklődést úgy igyekszik felkelteni, hogy a termékeket különféle cso­magolásban és más-más súllyal küldi az üzletekbe. A cukoripar szintén ilyen meg­gondolásból új' terms’- két készít például az újfajta mokkacukrot, a hókristályt. Érdekes módón kapc-oló- dik be a marketing-munka a mezőgazdaság egyik levké- nj'esebb kérdésébe, a géoal- katrész-ellátásba. Valószínű­leg arra lesz szükség, hogy lyukkártyás rendszer segít­ségével területenként kimu­tassák. hogy milyen alkatré­szekre van szükség Ezzel az ország különböző vidékei kö­zött megsyorsfthatíák a kész­letek átcsoportosítását, u^an- akkor a gyárakat is időben értesíthetik, müven csereda- rabolf'p van szükség. A MÉM és az É’elmezés- ipari Tudományos Egyesiüet a jövőben az eddiginél lob­ban seeiti maid a marketing­szakemberek kírii’é-ét és el­^T'/TrPT^ mo. december U* i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents