Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

Mi lesz B. Irénnel? J Január 2-án premier ez egri Gárdonyi Géza Színházban Sgy fiatal lány elszökött otthonról, kóborolt az or­szágban ; hol ez,' hol az a férfi tartotta el, természete­sen nem önzetlenül. Egyszer Salgótarjánban, másszor Za­laegerszegen tűnt fej. Hete­kig körözték eredménytele­nül. Amikor intézetbe került, onnan is megszökött, s kez­dődött újra a kóborélet, at ismerkedés negyvenen túli jól szituált férfiakkal. Tar­tották, amíg kellett, aztán utcára dobták. Ha nem si­került partnerre akadnia, akkor hazautazott, s otthon­ról pénzt és értéktárgyakat lopott, majd nekivágott újra a világnak. Pillanatnyi partnereitől is eltulajdoní­tott értéktárgyakat. Most kórházban van; a diagnózis: vérbaj és vesegyulladás. * * * Mindez szók vány történet. Ám, ha azt is hozzáteszem, bogy B. Irén tizenkét éve­sen indult „szerencsét” pró­bálni az egyik megyei köz­ségből, akkor borzad meg az ember. Azt boncolgattam, hogy jutott, miként juthatott el idáig, s az is izgatott, hogy mi lesz Irén sorsa. E két kérdés nagyon is összefügg. * * » ,A gyámügye*: — A szülők ittak, otthon mindennapos volt a veszeke­dés. Dolgozni Pestre jártak naponta, általában késő es­te érkeztek haza. A gyerek­kel senki sem törődött, rákapott a csavargásra. Fe­lelősségre senki sem vonta, rendszeresen nem ellenőriz­ték. Először csak napokra szökött el, később hetekre. Irén: — Nem akarok otthon ma­radni, vegyenek inkább ál­lami gondozásba. Elegem volt a szüléimből. Az osztályfőnöknő: — Állandóan ha/.udozott. Beutazott a városba é; on­nan szerzett orvosi igazolást nem létező betegségéről. Egyszer bekötötte a kezét — akkor ötödikes lehetett — mert nem akart írni. Amikor rájöttem a cselre, csak válla, rándította. Hatodikos korá­ban kifestette magát, magas - sarkú, cipőt húzott, — akkor a szomszéd községben járt iskolába — s a híd alatt, randevúzott a fiúkkal. Ál­landóan molesztálta őket. Irén: — Élni akartam. Elegem volt a szüleim életéből. Igen. elmentem a Mátrába azzal a fiúval. Tizenkilenc éves volt, tetszett nekem, akkor történt... A tanácstitkár: — Mindent elmondott, amikor visszahozták, min­dent, kertelés nélkül. Indok­ként csak azt mondta: j,Elni akarok.” • •. * A gyámügyes: — A tanács illetékesei, az iskola egy megoldást ja­vasoltak: különleges neve­lőintézeti elhelyezést. Ehhez ragaszkodnak mindenáron. A tanácstitkár: — Nem jöhet ide vissza, kigúnyolnák az osztálytár­sa^ s ő folytatná régi éle­tét. A szülők hiába ígértek javulást. Azóta is láttam már az állomáson részegen támolyogni az apát. Az osztályfőnöknő: — Fertőzné a légkört, ron­taná a többi hasónkorú gye­reket, hiszen korábban is állandóan molesztálta őket. A környéken már kiépített hálózata van. Vissza vinnék Egerbe a Gyermekvárosba? Újra megszökne onnan is, mint ahogy régebben meg is tette. A megoldás csak a különleges nevelőintézet A gyámügyes: — Hol volt a megelőzés, a prevenciós intézkedések? A. tény eket már könnyű konstatálni; a kóros jelzése­ket korábban kellett volna érzékelni, elvégre. alig tizen­három éves gyerekről van szó! * * * Az osztályfőnöknő, a ta­nácstitkár: — Nem hiszünk abban, hogy megváltozhat. Hajlama van a romlottságra. Bár­mennyire is nyergen hang­zik, de ez öröklött dolog. Szerintünk sosem fog meg­változni, a nevelőintézeti szigor is csak késleltető gyógyszer. Ezer gyerek kö­zül egy az ilyen renitens- kedő, megtévelyedett akad járásonként három—négy f száz, de őket meg lehet re- gulázni. Irént aligha. — Amikor észlelték sajá­tos viselkedését, mit tettek? Az osztályfőnöknő: — Elemiben jó tanuló volt, egyébként is értelmes gye­rek. Az iskolában különö­sebb ba.i nem volt vele, csak egy idő után hanyagol­ta a tanulást. A hetedik osztályt ismételnie kellett volna. Külön életét délután élte. ' — A hírek eljutottak Ön­höz, próbált vele beszélni, vagy a szülőkkel tárgyalni, esetleg idejekorán javasolni az állami gondozásba vételt? :— Nem hittem, hogy így alakul a helyzet... A gyámügyes: — Gyerek még, tragédiája megrázta. Az anya vállalná, hogy nem dolgozik, csak a gyerek nevelésével törődik. Megérné, Irén jövője érde­kében próbát tentii. Nem le­het valaki tizenhárom éves fejjel eleve romlott, bármit is tett eddig. * * * Irén sorsa vitatéma: a. szü­lők visszakérik , egyetlen gyermeküket, törődést, gon­doskodást Ígérnek; a gyám­ügyes próbatételt ajánl, s az iskola és társadalmi szervek felelősségét emlegeti. A ta­nácsi vezetők, a pedagógu­sok csak egy megoldást is­mernek: a különleges neve­lőintézeti elhelyezést, s eh­hez ragaszkodnak makacsul. Irén sorsáról hamarosan döntenek. Nem könnyű megtalálni a leghatásosabb megoldást; kutatni , mégis kell és érdemes, mert fiatal életről, gyerekemberről r>an szó, akit nem lehet, akit embertelenség lenne mere­ven elítélni, hiszen minden hajlam formálható, tompít­ható, mindenki emberré for­málható és senkiről nem le­het lemondani. Pécsi István Géczy József és Kopetty Ina a Péntek Kézi egyik jele- ■ netében. TV-előzetes Fejes Endre: Mocorgó (Kedd, 20.00) _________ A kétrészes dráma köz­vetítése a Thália Színházból, felvételről. Négy évvel ez­előtt mutatták be a Fejes Endre novellájából készült drámát, amit Kazimir Ká­roly rendezett és aminek címszerepét Szabó Gyula alakította. Szereplői egysze­rű emberele, s maga az ügy is mindennapi, a dráma köz­tünk történt, illetve történik meg. A 30-as évek végétől az 50-es évek közepéig ter­jedő időszakot öleli fel a dráma, amely egy élet — Mocorgó élete — története. Mocorgó a tévelygő álmo­dó. j, akinek csak vágyai vannak, akarata nincs. Hagyja magát befolyásolni lumpen-környezetétől, és gyerekes, ifjúkori álmait fel­nőtt korában és új társadal­mi közegben is makacsul hajszolja. S ez a sivár cél — egy handlésátor a Teleki té­ren. / ' Á Gestapo bpnfetőexpedíciégának kudarca — Fontos, szigorúan titkos adatokat mondok most ön­nek ... kémelhárítcúuk ügyességétől függ, hogy iga­zolni tudják-e azt, amit mo~: közlök. Ez másrészt azt is bizonyítja majd. hogy becsü­letesen gondolom a dolgot, es lehetőséget nyújtok önök­nek, hogy meghiúsítsanak egy merész tervet. Amint látni fogja, a dolog nem harctéri hadműveletekre vo­natkozik, hanem közvetlen összefüggésben, áll Német­országnak a legfőbb szövet­ségese előtti t. kintélyével... — Azt mondta, hogy .el fogja mondani. Mit jelent ez? Fontos okmányokat ad, vagy pedig, jelentést készít a tervről? — kérdezte And­re j. — Semmilyen dokumentu­mot nem adhatok erről a terv ­gftíe. december 31., csütörtök ről. Ilyen dokumentu­mok egyáltalán nem létez­nek és nincs is rájuk szük­ség. Még a Luftwaffe fő ve­zérkarában sincsen írásos nyoma. Vannak olyan vál­lalkozások, amelyeket szóbe­lileg terveznek és sehol sem jegyeznek fel. Most éppen egy ilyen vállalkozásról van szó. Ennek a hadműveletnek a tervéről csak nagyon kevés embernek van tudomása Né­metországban. A bevezetés felcsigázta Andrej érdeklődését, . ezt azonban nero árulta el. — Remélem, tudja, hogy ügynöküket, Richard Sorgét Japánbán letartóztatták? — tért a lényegre Gert. — Tudom —■ erősítette meg röviden Andrej. — A Führer valósággal dühbe gurult, amikor meg­hallotta Otto nagykövet és Meisinge- történetét. Paran­csot adott, hogy a Gestapo embereinek egy csoportja menjen Japánba, megbüntet­ni a vétkeseket. A háború azonban lángba borította az egész világot. Németország és Japán között hatalmas terület van. a velünk ellen­séges országait területe. Min­den út megszakadt. Hogyan lehet ilyen körülmények kö­zött embereket küldeni Ja­pánba? A probléma megol­dását Gőringre bízták. Tud­nia kell, hogy Gőring a há­ború alatt sok feladatot tű­zött a Luftwaffe elé anélkül, hogy megvalósításúik reális lehetőségeire gondolt volna, így történt ez most is. Ma­gához rendelte Rowel ezre­dest, az első számú hírszer­ző csoport parancsnokát, aki már a háború alatt titkos, légi megfigyeléseket végzett a Szovjetunió nyugati terü­lete fölött. A Luftwaffenak azonban nincs olyan repülő­gépe, amely leszállás nélkül 7000 kilométernél hosszabb távot tud megtenni. Rowel ezért azt javasolja, hogy egy repüjűtereól tedítsamak útnak egy gépet Mandzsúriáig, amely jelenleg a japán had­sereg kezén van, azzal, hogy útközben* a gép titokban le­száll a Szovjetunió területén és üzemanyagot vesz fel. A vállalkozás részletei — Ez a terv, amint látja, nagyon merész és rendkívül kockázatos. A legszigorúbb titokban tartják. Még Richt- hoffen vezérezredes, a IV. légiQotta parancsnoka sem ismeri minden részletét. Neki csak annyit parancsoltak, hogy Taganrog körzetben bo­csásson Rowel rendelkezésé­re egy repülőteret, mégpedig azt, amely a legközelebb van az ellenséges területhez. — A feladat teljesítéséhez Rowelnak két új Focke-Wolf —200 Kurier-típusú négy­motoros gépe van. A Luft­waffenalt egyelőre még csak néhány ilyen gépe van. Kis sorozatokban készülnek, hosszú felderítő' repülésekre. Hatósugaruk azonban, nem haladja meg a 2000 kilomé­tert, s legfeljebb 5000—6000 méter magasra emelkedhet­nek. — Taganrogtól Hajlatig több mint hétezer kilométer van. Avégett azonban, hogy a vállalkozás titokban ma­radjon, úgy döntöttek, hogy a Szovjetunió minél gyéreb­ben lakott települései fölött repüljön, az út tehát hosz- szabb lesz. Miután ismertette az út­irányt, így folytatta: (Folytatjuk.) Arzén és levendula (Szombat. 20.05) Amerikai film. E bűnügyi bohózatot három évtizede mutatták be Amerikában, s 1047-ben nálunk is sikerrel játszotta az egyik fővárosi színház. Az elmúlt évben a Pesti Színház újította fel a krimit. Most filmen láthat­juk a két brooklyni öreg­asszonyt, a vendégszerető Brewster nővéreket, akik saját készítésű birsalmasajt­jukkal és ribizliborukka! kedveskednek vendégeiknek, s ebbe — szintén egyéni re­cept szerint — egy kanál ciánkálit és egy csipetnyi arzént kevernek. A darab hullákkal indul, no nem sok­kal, „mindössze” tizenket­tővel, de mindenkit meg­nyugtathatunk — jut is, marad is —, tizenhármán a darab sorén hunynak el. Sírig tartó barátság (Vasárnap, 21.20) Tv-játék. A jugoszláv Pra­na Crnéevic’-nek már ját­szották egy darabját, az An­na három apja című tv-já- tékot. A szerzőnek ez is ko |*ú műve, s műfaját illetően groteszk vígjátéknak nevez­hetnénk; a barátság anató­miáját mutatja be, úgy, hogy egyszerre nevettet és ragad­ja torkon a nézőt, amint azt általában megszokhattuk a groteszk műfajtól. A két ba­rát Mottó és Ottó mindenü­ké megosztják egymással, mígnem egy nőre bukkan­nak, aki viszont már nem osztható... Török Rezső t93T-1Sen megjelent, s nagy sikert aratott regénye nyomán bi­zonyára sokan emlékeznek még a kis árvalány, Péntek Rézi történetére. A regény szerzője, a vidámság, szelíd humor és a kacagtató bohó- zati helyzetek mestere nem érhette meg a Péntek Rézi színpadra állítását, -melyet Zoltán Pál átdolgozása és Horváth Jenő mai hangvé­telű zenéje vitt sikerre. A zenés játék meséje a mai Olaszországba helyezi a cselekményt, ahdi a kis ár­valány emberi tisztaságával, őszinteségével, naív szerel­mével képes megváltoztatni egy kalandvágyó férfi egyé­niségét, képes megteremteni két ember tartalmas boldog­ságát. Teresa Venerdit (Péntek Rézi) kettős szereposztásban Kopetty Lia és Péva Ibolya alakítja. — Szeretettel játszom Ré- zit, a bűbájos, csetlő-botló olasz kislányt, s nagy kedv­vel kezdtem hozza a meg­formálásához — vallja • sze­repéről Kopetty Lia. — Ré- ziben megpróbálom azt a 16 éves lányt visszaadni, aki a maga — időnként humoros — naívságában is érettebb, komolyabb intézeti társai­nál. Ügy érzem, ezért ebben a szerepben többet kell ad­nom, mint egy egyszerű ár­valány megformálását.., — Találkozás a szerep­pel — mondja Péva Ibolya, Péntek Rézi másik alakítója. — Kecskemétről visszake­rülve — ahol legutóbb Rézi ellenpólusát játszottam — örömmel vállaltam a szere­pet, s kezdtem hozzá ehhez az alakításhoz, amely egyik vágyam teljesülését is jelen­ti. Érdekes ' és komoly fel­adat ennek a zenés játéknak a főszerepét eljátszani, mert egy olyan olyan lány jelle­mével kell azonosulni, aki / tulajdonságaival az apró ábrándokat kergető intézeti lányok fölé emelkedik. Ko­moly feladat, mert túl kell lépni a „nagy” orvos és a kis árvalány szerelmének ábrázolásán... A zenés játék férfi fősze­repét az egri közönség egyik régi kedvence, Géczy József játssza, akinek több évi tá­voliét után ez lejjz az első egri fellépése. A díszleteket Suki Antal, a jelmezeket Gregus Ildikó tervezte. A darabot a Mis­kolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház rendezője, Hegedűs László vitte színre, aki szerint ez a felnőtteknek szóló zenés mese maradandó élményt, kellemes szórakozást ígér az egri. közönségnek. (szilvás) „Ev végi vicchajrá" Szilveszteri humorszolgálat A genovai kikötő egyik kocsmájában két barát ta­lálkozik. „Adj kölcsön ezer lírát fi­zetésig.” „Mikor van fizetésed?” „Mit tudom én, hiszen te dolgozol!” ★ Két barátnő találkozik egy tengerparti fürdőhelyen. — Mesélj magadról vala­mit ... Megtaláltad már az igazit, akire egész életedben vártál? — Nem, de várakozás közben férjhez mentem. ★ Két fiatalember — erősen illuminált állapotban — fel­száll a villamosra. Az egyik egy egyenruhás férfi mar­kába nyomja az aprópénzt és kijelenti: — Két jegyet kérek! — Nem vagyok kalauz, a Dunahajózás tisztje vagyok — mondja a férfi. — Atyaúristen! Nem a vil­lamosra, hanem hajóra száll­tunk! ★ A tanító *kérdése: — me­lyek azok a legfontosabb ételek, melyek nélkül az ember nem élhet? — Reggeli, ebéd, és vacso­rát \ \ PÉNTEK. KÉZI

Next

/
Thumbnails
Contents