Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

Ötlettől a valósé i* Pinceklub Gyöngyösön Szinte általános jelenség, hogy a fiatalok nagy része hétéves kortól a diákkor vé­géig nem tud mit kezdeni szabad idejével. Míg a szülők dolgoznak — „szabad a gaz­da” — ők az utcán, csopor­tokba verődve játszanak, rendetlenkednek, esetleg fut­balloznak- azt csinálnak, ami éppen eszükbe jut. Ha vi­szont esik az eső, még ettől a kis „önállóságtól” is meg­fosztja őket az időjárás, ka­pu, vagy eresz alá kénysze­rülnek. Miként lehetne ezen segíteni? Hogyan lehetne a gyerekeknek hasznos. de mégis szórakoztató, kulturált körülményeket biztosítani szabad idejük eltöltéséhez? Ezen törték a fejüket Gyön­gyösön a helyőrség parancs­nokai, beosztottjai is, akik «Kialtén szülők és nagy sze­retettel i levelik gyermek«-; bet. A megoldás nem rég adő- íSott. ötlet született, hogy a tiszti lakások környékén lé­tesítsenek úgynevezett pince­klubot, ahol a gyerekek sza­bad idejüket eltölíhetik. De hol? A kérdésre a kollektíva adta meg a feleletet. A lakó­házak raktárait, pincéit, mo- sukonyháit. szárítóit alig-ahg használja ma mór valaki, — «sekból lehet klubot létesí­tem. — Az ötletet ttit követte— mondja Bugarszki András­ié. a Zalka Máté ifjúsági pinceklub felelőse, akivel a Klubban beszélgettünk e nagyszerű bezdeményezéstrOL — A parancsnokság segítsé­gével Itt a Hadnagy u. 5. és 1. szám alatt levő raktár-és azárftóhelyiségea kiürítettük és berendeztük. Nagy volt a mozgás. Villanyt szereltek, festettek, fúrtak-faragtak az, emberek, hogy november tz én megnyílhasson a klub. Suskó János klübparanrs- nok irányítása mellett fáradt­ságot nem ismerő telkesedés- sei végezte a munkát Vilitor íjászló, Kiss Lajos, Szalai Sándor, Boros Ferenc, Kádár Imre, Bugarszki András, Ro- mánszki Ferenc, Bállá Jenő és Tőzsér István, hogy az álomból valóság legyen. Az ügyes és szorgalmas kezek munkája nyomán gyermek- paradicsommá vált a három elhanyagolt helyiség. A fris­sen festett falaikról képeik, dekorációk, a mesevilág ezer- in jó alakjának a gyermekszív­hez legközelebb álló kedven­cei tekintenek ránk: Plútó kutya, Hófehérke, Szundi, Morgó, Tudor és a többi tör­A pinceklub vendége volt a (évé népszerű Móka Mikije, aki sok tréfás játékkal szórakoztatta ei a gyerekeket. (Szendrővári felvétele) pe bájos figurája késztet mo­solyra bennünket. A padlón szőnyeg, az asztalokon terítő, szobánként pedig olajtüzelé­sű kályha ontja a meleget A sarokban büfépult, csoko­ládéval, naranccsal, hűsítők­kel, cukorkákkal meg tömve. Aki akar. vásárolhat belőle. A játéktermekben különböző társasjátékok hívogatják a lá­togatót: asztali foci, rugós fo­ci, sakk, dominó, malomjá­ték, asztalitenisz, és rexasztai áll rendelkezésre. De van itt televízió, magnókészülék, le­mezjátszó és rádió is, amely mellett ugyancsak jól .szóra­kozhatnak a teenagjerek. — A játéktermekbendohá^ nyozmi tilos — mondja a gondnok. — A gyerekek még a felnőtteket is kitanácsolják a teremből, ha rágyújtanák. A naposok, azaz a jelzéssel ellátott ügyeletesek szigorúan örködnek a renden. Az ese­ményeket a Mubnaplóba ve­zetik, a történteket pedig a hetente, pénteken ülésező Idubvezetőség tárgyalja. Mint megtudtuk, önkor­mányzási alapon működ ik a íklub. Vezetősége — amelyet kétórás vita után választattak meg — kilenctagú. Titká­rok: Kosztolni Zsuzsa és Ki­rály József', futár Balogh Adóm; sportfelelősök: Somos- köevi Gusztáv és Novák Ottó, (szolgálatvezető: Hegedű» Sándor; kultúrfétólős: ifj. Bu­garszki András és propa­gandisták: Szécsényi Mária, Gál Jutka általános és kö­zépiskolás tanulók, illetve if­júmunkások. Az üléseket So­dó Attila tanár vezetésével tartják. A másfél hónapja műkö­dő klub máris nagy népsze­rűségnek örvend. Déli 12 órá­tól este nyolcig tart nyitva, s gyakran zsúfolásig megtel­nek a termek. A télapóünnep- ségen például egy szalmaszá­lat sem lehetett volna a padlóra ejteni, annyian vol­tak kíváncsiak az ünnepségre és a pesti színészek állal adott műsorra. De itt tartja foglalkozásait kéthetente húsz fővel a honismereti szakkör, itt gyakorol, próbál a klub irodalmi társasága, amely a karácsonyi ünnepségek so­rán mutatkozott be először, de fellépnek majd a 30-i kis szilveszter összejövetelen is. Kialakult már a klub törzsgárdája is. Nem telik el nap, hogy ne itt szórakozna szabad idejében Novák Ottó, Bullinszki István, Süveges Balázs, Édes Éva Judit, Ko­vács László, Tóth István, Jan­ka Géza, Bánhegyi Pál, Dá­vid József, Kiss Károly, Ba- ricska Béla, Aradi Nóra, Ba­logh Ibolya, Farkas János, Széesányi Katalin, Farkas Károly, Tóth Flórián, — Már készül a jövő évi tervünk — magyarázza Bu- garszkiné. — Újabb helyiség­gel bővülünk, amelyet kis- puskás lőpályának, mozihe­lyiségnek és táncteremnek használunk majd. Ezenkívül a honvédség segítségével az utcán kézilabda- és todlaslab- d&pályát építünk, ahol ver- eenyekre kerül sor. Termé­szetesen nyáron kiránduláso­kat szervezünk a Bükkibe, a Mátrába, Lillafüredre stb. Ki mit tud?-ot, Tudná illik, hogy mi illik vetélkedőket rendezünk a klubtagok ré­szére, s ha kellő anyagi tá­mogatást is kapunk, tovább gyarapítjuk játék-, lemez- és magnókészlebeinket. Lelkesen, tele ambícióval sorolja ezeket Bugarszkiné, aki maga is sokat tett azért, hogy a katonagyerekek, de a polgári alkalmazottak gye­rekei is kulturált körülmé­nyek között és felügyelet alatt szórakozzanak az idő alatt, míg szüleik dolgoznak, teljesítik nehéz hivatásukat. A látottak bizonyítják: érde­mes volt, megérte a fárado­zást, mert szülők és gyerme­kek látják hasmát. Helyes lenne, ha nemcsak más hely­őrségek, de a KlSZ-szerve- zetek is felfigyelnének erre a nagyszerű, lehetőségekben sok ötletet adó kezdeménye­zésre... Fazekas István ff Rendhagyó" panaszosok Statisztikai adat szerint évente 5—600 panaszos ügy érkezik a szerkesztőségbe. Az emberek a legkülönfélébb problémákra keresnek orvos­lást, kémek jogi tanácsot. Írnak, ha elromlott a tv és késik a szerviz, ha rossz a kenyér, és ha nem indul idejében a busz. Jogos, néha jogtalan panaszok. De gyak­ran nyílik a szerkesztőség ajtaja, hogy szóban mond­ják el mi bántja őket A pa­naszokat így, vagy úgy igyekszünk elintézni, de minden évben akad néhány olyan ügyfél, akit valamiért sóikéig emlegetünk. Mert vannak furcsa panaszok és furcsa panaszosok. Nevüket és címüket a jegyzetfüzet őr­zi s történetük nem minden­napi. A protekció Bizonyára valami lélek­tani magyarázata lehet, hogy a férfiak többsége ha ügyes­bajos dolgukra a szerkesztő­ségben keresik az igazságot, néhány féldeciből merítenek bátorságot Ezek közé tar­tozik az a sz.. .-i férj is, aki egy reggel felháborodot­tan rohant be a szerkesztő­— Tessék kitenni az új­ságba! így bánná a beteg­gel! — valahol a felsőbb C-n kezdte, Baleset érte a feleségem, behozattam a mentővel a kórházba, onnan meg egy:-".' "?n elküldték a rendelőink ....be. Ott meg már egy órája várunk, le­kössük visszafelé a buszt, de nem törődik velünk sen­ki Baleset? Ez komoly dolog. Lassan kikerekedik a „bal­eset” története. „Tegnap egy kicsit idegesebben mentem haza, nem tagadom ittunk is egy kicsit, aztán az asszony úgy feldühített, hogy adtam neki egy pofont. Elesett. Be­verte a fejét. Azóta is fáj­lalja, most kihívtam a men­tőt és behozattam. Az orvos kötelessége, hogy megnézze, dehát törődnek is azok az­zal... Telefon az SZTK-hoz, né­hány szóval tisztáztuk az ügyeletes orvossal, hogy tu­lajdonképpen mi történt, s az közölte, küldjük vissza a férjet, behívják az asszony­kát, no meg a férjet is lát­ni szeretnék. ... Menjen vissza, mire odaér, behívják a feleségét. Komótosan felállt a szék­ről, fejébe csapta a sapkát s így köszönt el: Hát persze... protekcióval mindent meg lehet csinálni G ­Öreg ügy nem vén ügy Idős néni óvakodik be fé­lénken az ajtón. A fotel szé­lére is úgy ül, mintha he­lyet foglalásával is bocsána­tot kéme. „Ha egy kis ideje lenne kedveákém... mei*t hosszú az én kálváriám.” Az úgy volt — kezdi, — hogy az én anyám nagyon korán itt ha­gyott bennünket. Heten ma­radtunk testvérek, egyik ki-, esi, másik pici. Apám új asszonyt hozott a házhoz. Nem szólok én már róla semmit, bár sose volt jó Vásárlókkal a hevesi könyvesboltban — Két érdekes, szép köny­vet szeretnék vásárolni a gyerekeknek. Az egyik 8 éves, a másik 12. Segítsen nekem választani valamit. — Tessék, ezek azt hiszem megfelelnek, érdekelni fogja őket — mutatja az ifjúsági könyveket Bánfalvi Zsig­mondié üzletvezető. Szám­láz, csomagol, aztán a kö­vetkező érdeklődő felé for­dul, aki az Egri csillagokat keresi. — Sajnos egyetlen példá­nyunk sincs belőle, de ha­sonló témájú könyvet tud­nék adni helyette — Köszönöm, de ezzel akartam meglepni diákisme­rősömet ... Ezeket a mondatokat a Á Gestapo buntetőexpedíciójának kudarca Andrej nem szűnt meg is­mételgetni ezt a jövőt, mert jói tudta, hogy egy olyan ember, mint Gert számára, a pénz fontosabb mindennél. Másrészt Andrej nem hitte, hogy Gert eszmeileg szilárd, hogy hű a nácizmushoz. — Értse meg, hogy ben­nünket segítve ön biztosítja magának az életet a háború utánra. Ellenkezik élveim­mel. hogy fenyegessem azt a2 embert, akivel becsületes üzleti kapcsolatot akarok lét­rehozni, de kénytelen va­gyok figyelmeztetni: ha ön awaszkodni kezd és meg­próbál elárulni engem, dosz- aztéja a Gestapo kezébe ke­rül, függetlenül attól, hogy mi történik utána vélem. Re­mélem, érti, hogy megtalál­juk ennek a módját. Nem vagyok egyedül. E szavak hallatán Gert ösztönösen megfordult és te­kintete ismét találkozott Tá- ba tekintetével. Taba to­vábbra is a nyílásban állt, kulcsával az aszfaltot ko­pogtatva. —- És mit kéH önöknek dolgoznom? — nyögte ki a tiszt és lesütötte a szemét. • — Megbízható katonai és politikai jellegű értesülések­re van szükségünk... — önt letartóztathatják anélkül is, hogy nekem kö­zöm lenne hozzá. — Megtörténhet, de a le­hetőség elenyésző — hang­zott Andrej nyugodt válassza. — Mindenesetre önnek há­rom napja lesz arra, hogy kapcsolatait és befolyását ki­használva. kiszabadítson en­gem — tette hozzá nyersen. . = De Öagyanű, r~ Jól tudjuk, hogy ön a Luftwaffe fő vezérkarának hírszerző osztályán dolgozik. ■— Honnan tudja? — Tudjuk! Ha letartóztat­nak, embereim ezt tudatják önnel, ön pedig azt jelenti a Gestapónak vagy az Abwehr- mek, hogy én az ön szemé­lyes utasításai szerint dolgo­zom és követelni fogja azon­nal szabadlábra helyezése­met. Ezzel egyszersmind iga­zolja majd azt, amit letar- tóztatásomkor mondok, ter­mészetesen, ha sikerül lefü­lelniük. Gert egy darabig megdöb­bentőn bámult rá — Rendben van... De csak egy feltétellel... a há­ború után ideadják nekem azt az átkozott dossziét — szólal: meg rövid szünet után. — Ezt megígérhetem. Szó­val, hol kezdjük? — vette ü a cigarettatárcáját And­wej és megkínálta a németet. Ez az egyszerű, mindenna­pi mozdulat, mintha határt vont volna az iménti kelle­metlen beszélgetés és a most kezdődő új üzleti kapcsolat között. A titkos terv — Gondolkoznom kell — felelte majdnem teljesen higgadtan Gert. Elfogadta a cigarettát és öngyújtójával tüzet adott Andrejnak. — Hát vitassuk meg együtt, ne vesztegessük az időt. Elmehetünk valami kis­kocsmába, vagy ha nincs ellene kifogása, a városi parkba. Megindultak a híd félé, átmentek rajta és besétáltak a parkba. Andrej néhány pénzdarabot nyomott egy öregasszony markába és két vasszéket kapott tőle, egy lombos fa alatt — Először is olyan ada­tokat kell adnia, amelyeket az én központom gybrsan ellenőrizhet, Ne sértődjön meg emiatt. A legjobb len­ne, ha átadná a dokumentu­mokat. Gert maga elé fújta a füstöt, hallgatott. Néhány perc múlva határozott moz­dulattal elhajította a ciga­rettavéget és Andrejhez for­dult: (Foivta&m hevesi könyvesboltban je­gyeztem fel, ahová percen­ként nyitnak be a vásárlók. Igényekkel, kérésekkel jön­nek Hevesről, s a környező településekről egyaránt. — Mi a sláger most a he­vesi könyvpiacon? A diákoknál a kötele­ző irodalom a sláger: a Nyo­morultak, az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai... A felnőttek inkább Szilvást Lajos legújabb kötetét, a most megjelent Légszomjat keresik. — Ilyenkor több könyv is felkerül a hiánycikkek listá­jára, melyek azok itt, Heve­sen? — Mindennap keresik a legújabb KRESZ- és műsza­ki ismereteket tartalmazó könyveket. Sajnos, nem tu­dunk adni belőle egy dara­bot sem. Ehhez hasonlóan sok kötelező irodalmi olvas­mányból sem tudjuk kielégí­teni az igényeket, pedig most lenne a legnagyobb szükség az új kiadásaikra. Nemcsak a könyv szerepel a hiánycik­kek listáján, hanem a hang lemez is. 1 mostohánk. Ahogy nődögát-i tünk, úgy állított el cseléd­nek bennünket. Csak a saját gyerekei maradtak otthon, mert hogy el ne felejts«» ő is hozott gyereket a házas­ságba. Ügy nőttünk fel, hogy a más keae-lába, lett belő-; lünk. Aztán ki-ki megháza­sodott, férjhez ment, gyer­mekeink lettek. Meghalt a* apánk is. Akkor az az asz- szony úgy mesterkedett, hogy a ház rája maradjon. Kisemmizett bennünket. Most meg el akarja adni a régi házat, pedig az aa enyém leenne, meg a test­véreim árváié. Mert már a testvéreim is meghaltak. Itt vannak a papírok, hogy semmizett ki... Már bon­togatja is ki a kendő csücs­két, elsárgult régi a papír, megkopott rajta az írás; a Magyar Királyi Bíróság. íté­lete. A dátum: 1935. — Jaj nénike, de nagyon régi ügy már ez... — Tudom én kedveském, hogy semmit se lehet már ezzel kezdeni, de higgye el olyan jól esett végre kipa­naszkodni magam... Megdöbbentő — hazugság Illedelmesnek éppen nem mondható lendülettel sodró­dott be az ajtón b...-i ügy­felem. A felháborodás és a seprőpálinka fűti szavait. De amit mond az először tény­leg megdöbbentő. — Kidobtak az állásom­ból, ki akartak tenni a laká­somból. Már a villanyt is kikapcsolták. Hát lehet így bánni egy háromgyermekes apával? Lehet engem az ut­cára tenni a gyermekeim­mel? Az én panaszom írja meg az elvtársnő, ha igazat akar írni. Próbálom csendesíteni, de a pálinka nagy ellenfél Hát nézzük csak a papírokat mi történt? Fegyelmi elbocsá­tás, mert ittasan megütötte a brigád vezetőjét. A jegyző­könyvből kiderül nem ritka­ság nála, ha iszik. Szolgála­ti lakásban lakik, helyette felajánlották a falu egyetlen üresen álló lakását, ahol igaz valamikor a falusi kondás lakott. De más nincs. És a villanyt is kikapcsoltatták? Egy papír szerint az ÉMÁSZ a „tettes”, mert fél éve nem fizettek villanyszámlát Hát ebben az ügyben igazán nem tehetünk semmit. Nem?! — ugrik fel a de­likvens, akkor addig me­gyek, a párthoz, meg a mi- nsztériumhoz, míg igazat nem ad valaki a dolgozó­nak... Aztán majd megnéz­heti magát maga is... És úgy bevágja az ajtót hogy lepereg a vakolat ★ Hát ennyit ízelítőnek az élet másik oldaláról. S míg rovom a sorokat idézgetem fel magamban a panaszoso­kat, azon gondolkozom, az új esztendőre mégiscsak kérni kellene munkakörömre való tekintettel veszélyességi pót­lék megállapítását. Deák Rózsi Nagyszerű dolog, hogy van Értelmező Szótárunk. Még nagyszerűbb, hogy új Értel­mező Szótárunk is lesz, hiszen a nyelv úgy fejlődik, mint valami suháng kamasz, — meg kell bizony magyarázni nem egy új magyar szó jelentését. Az Értelmező Szótár tehát egy-egy szavunkat értelmezi! Nem kellene Értelmező Mondattárat is kiadni, amely az itt, ott, sőt, amott is elhang­zó és elhangzott előadói mondatokat — értel­mezné, megmagyarázná? Bölcs mondás: Minden karácsonyi aján­dék annyit ér, amennyit visszacserélnek be­lőle! Eltelt egy év. Ismét öregebb lett a fele­ségem! — Képzeld, öregem — újságolta lelkesen — azt mondta nekem a nő, hogy te isten! ■ ■ ■ ■■ ■ illetőleg... hogy te Atyaisten. Illetőleg, hooy te atyaúristen! De az isten igenis benne volt! í~ót

Next

/
Thumbnails
Contents