Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-29 / 303. szám
Az irigység, mint gazdasági tényező Síin inúibaf esetenként egy hasznos ágazat fejlesztése ? Ne fanyalogjanak, nem az érdekesség kedvéért hivatkozom az irigységre, mint egy üzem gazdasági tevékenységének alkotó elemére. Ha csali az olvasók kíváncsiságának felkeltése miatt tenném, joggal tiltakozhatnának ellene. De ez a valóság. Igaz, Treiber Rudolf, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz villanyszerelő részlegének vezetője, nem mondta ki ezt a szót Sőt: óvakodott bármi kritikai minősítést végezni, mert neki számolnia kell az emberek érzékenységével. Szemérmesek vagyunk. Esetenként nem is ok nélkül... De most...! Plafon a forintban Kezdődött azzal, hogy az üzletekben nem lehetett kapni sent a kékesi, sem a miskolci adó vételéhez szükséges tv-antennát Hiánycikk volt ez is, annyi más társával együtt. Nem érte meg a gyártását. Csak filléres haszon maradt rajta, ha valamelyik nagyüzem gyártotta. Nincs, hát nincs. És ha megpróbálnák a gyöngyösi ktsz-ben? Még a kérdés feltevése is viszolygást váltott ki. Hiszen a szőve ezetben sem ember, sem hely nincs hozzá. Ha a ktsz- ben nem lehet, csinálják né- hányan a lakásukban- otthon. Ez a javaslat már bogarat tett a vezetők fülébe. Nem is kellett sokáig agitálni őket így született meg egy bedolgozó rendszer. Sikerére mi sem jeEem- Kőbb, mint az, hogy tavaly már több mint harmincezer antennát adtak át a kereskedelemnek, az idén csak ebből a cikkből í 700000 forint' uz árbevételük. A lebonyolításhoz pedig lényegében egyetlen gépkocsira van szükség, amely kiviszi az anyagot és behozza a kész antennákat. Eleinte havonta ezer forintot kereshetett egy bedolgozó, ma már az ezerötszáz forint a plafon. Nem tudnának többet teljesítem? Dehogy nem. De akkor mit szólnának azok. akik nem bedolgozók? Ezért kellett határt szabni a keresetnek. Persze, nem jó ez a ktsz- nek sem, de nem jó a bedolgozóknak sem. Csak azok lelki nyugalma marad meg, akik kimaradtak ebből a buliból. Jó üz’et és mégis Néhány meghökkentő adatot nem kerülhetünk meg. Kezdjük azzal, hogy a ktsz- nek tizenhét százalék haszna van az antennákból. Ez a tiszta forint. Haszonkulcs- nak nem lebecsülendő. A rezsi szinte a nullával egyenlő. A bedolgozók a havi ezer- ötszáz forintot napi három órai munkával érhetik eí. Ha most erről az oldalról akarjuk értékelni a vállalkozást, megint csak azt mondhatjuk: egész kellemes órabér. Nagyjából húsz forint jut egy ledolgozott órára. Hány szakmunkás kap ennyit a legjobb gyárakban is? És nincs csoportvezető, nincs csengetés, nincs utazási, akkor veszi elő a munkát- amikor akarja, addig dolgozik, amíg kedve tartja. Valóságos szocialista keretbe ágyazott maszek-paradicsom ez így. Ki az a nehéz fejű ember, aki ne kapna rajta? Valamiféle igazságot csal: bellett tehát találni. Havonta száz darab antenna elkészítésére kötöttek szerződést a bedolgozóval. A szerződést minden hónapban újból megkötötték. A bedolgozó után az SZTK-járulékot befizetik, de az egy hónapra szóló szerződés miatt a bedolgozó nem jut el nyugdíjjogosultsághoz. Ezért változtattak a korábbi gyakorlaton: az idén már a ktsz dolgozója lett a bedolgozó. Eddig nyereségrészesedést pem kaptak a bedolgozók, pedig ők a tizenhét százalékos nyereségkulcsot biztosították a termelésük után. De munkaviszonyuk nem volt. Szóval: ez is bonyolult dolog. INcIiáoy kérdőjel Megrendelésísel nincs gondja a ktsz-nek. Már rátértek egy másfajta termék előállítására is. A bedolgozók ennél a cikknél az Egyesült Izzó dolgozói, akik a nagyfeszültségű transzformátorokat csinálják a Ganz részére. A négytagú brigádok a szigetelt. speciális tekercseket otthon csinálják meg, az ösz- szeszerelést viszont a ktsz telepén végzik. Fejenként a brigádtagok havi ezerötszázat megkeresnek, a szövetkezet pedig minden trafó után tizenkétezer forintot vág zsebre. Ez sem rossz üzlet. Már a fejlesztésének a módját keresgélik a szövetkezetiek. Nem titok: a tekercsek elkészítését olcsóbb bérű betanított munkásokkal akarják elvégeztetni a szövetkezetben, a szakmunkásokat pedig a műveletek irányítására állítanák be. Növelni tudnák a termelést, csökkenne a kiadás, a Ganz pedig az eddigieknél több trafót kapna És a haszon mindenütt csak emelkedne. A rideg számot tehát furcsa kérdőjeleket rajzolnak lei. Miért fagyasztják be a bedolgozó rendszert a ktsz- ben, amikor az bebizonyította életképességét? Miért nem keresnek olyan ma még hiánycikknek számító áruféleségeket. amiket szintén bedolgozó rendszerben tudnának gyártani? Miért nem akarják ezt a gyártási módot a szövetkezet egyik fő ágazatává fejleszteni? Po ilikai erő Hiszen nem tűnik túlzásnak- belemagyaráz ásnak a következő néhány- mondat Az emberek ma már határozottan törekszenek arra, hogy növekvő igényeiket minél teljesebben kielégítsék. Erre sokan a fusizást választják. Szobát festenek, kályhát raknak át, kőműves- kednek, autót bütykölnek, tv-t javítanak, ruhát varrnak. fodrászkodnak: iparengedély nélkül, feketén, kitéve magukat a szabálysértéssel járó anyagi és erköl- kölcsd bírságolásnak. Rámegy ezekre a munkákra a pihenésre való idejük jó része. Másnap az üzemben, a gyárban, a ktsz-ben alibi- műszakot tartanak, hiszen kell az erő a fusizáshoz. A bedolgozó rendszer nemcsak legalizálja, törvényesíti a háztáji fusizást”, hanem időben is lerövidíti az elfoglaltságot, bekapcsolja a termelő munkába a család esetleges többi tagját is. Becsületes, törvényes úton juttat több forinthoz embereket, akik ezért olyan cikkeket állítanak elő. amire nagy szükség van a kereslte-, delemben, az iparban. A bedolgozó rendszer előnyeit lehetne még sorolni. A lényeg mégis könnyen kimondható: ezt csinálni kell, ezt csinálni érdemes, mert az egész olyan világos, mint a kétszer kettő. Az idők bebizonyították: a gyöngyösi ktsz nagyon jó útra lépett, amikor hozzákezdett a bedolgozó rendszer alapjainak lerakásához. Csak a' megtalált úton kell bátrabban előbbre lépniük. ti. Moínar berene Szűcs László: Vietnamban jártunk ll. Yíetnami földön Három gépkocsival indultunk el a város felé. Szokatlan táj, piciny bambuszkunyhók és házak. A rengeteg kerékpár és a sok-sok bivalykordé között csali lassan haladhattunk. Utunk az elbeszélésekből már jól ismert és igen széles Vörös- folyón vezetett át. Hídja több mint 2 krn-es. Az agyonbombázott híd csak igen lassan engedte át a forgalmat. így a 25 krn-es utat szállodánkig több mint egy óra alatt tettük meg. Személy- gépkocsi-forgaloan alig van Vietnamban. A forgalmat 90 százalékban a rendszámtáblával ellátott és özönlő kerékpárok tették ki, melyek ötös sorokban közlekedtek, csomagtartójukon legtöbbször egy oldalt ülő pótutassal. Utcán működő borbélyüzletek, kerékpárjavítók, járdán áruló banán- és cigaret- ttaárusok között vitt első utunk. A zajnál csak a meleg volt nagyobb. Szállodánk európai hotel. Régi, zöld zsalugáteres, háromemeletes, franciák által fisaik vé°h&a Kétágyas szoba és hajdúsági boylerrel felszerelt nagy fürdőszoba lett a birodalmunk. A magunkhoz térést jelentő tusolás után a szálloda nagyméretű ebédlője várt az első ebéddel, — az étel nagyrészt európai és bőséges volt. A banán és narancs korlátlan kísérőnk lett és sokszor megromlott szobáink asztalán. Ebéd után vendéglátóink elrendelték az első kötelező pihenőt. Ezután mindennap délelőtt 11—3 óráig árnyas szobáinkba bújtunk a vietnami „ősz” sokszor kibírhatatlan melege elől. Az első délutáni városnézéskor még minden új volt. Az utcai és járdái élet, ások apró gyerek, kik ha megálltunk, húszasával öveztek bennünket Simogatták karjainkat kíváncsian húzogatták kezünk apró szőreit (vietnami férfiak karján nincs szőrzet). Az egyetlen villamos, az egylábú pagoda, a földön ülő árusok végtelen sora. a nők teljesen egyforma — fekete nadrágos és fehér blúzos — öltözete, a szerény és kevés üzlét egy érdekes, de nehéz élet gyorsan megnyilvánuló ezernyi apró jelei voltak. E-hnélázya jártunk § Síd* ros térnél nagyobb,, történelmi nevezetességű Ba-Dinh téren, a csodálatos panorá- májú, bezárt zsalugáterű elnöki palota előtt. (Bár itt Ho Si Minh elnök sohasem lakott, mert szerényen egy kis bambuszházban élte életét). Többször sétáltunk a külföldi követségek,' pálmákkal ékesített villasorai előtt. Betévedtünk egy tóparti KIOSZK emberáradatába, ahol tésztába sütött halat fogyasztottak és nekünk idegen illat terjengett. S nem utolsósorban vendégei voltunk egy többszáz éves Budd- ha-templomnak, melynek áporodott levegőjét a fanyar füstöt eregető szentelt pálcák még fojtóbbá tették. Csonttá soványodott kísérőnk — nem kis meglepetésünkre — a növendék budd- ha-papok nesztora volt. Néhány óra alatt annyi impresszió ért bennünket, hogy kissé kábultam es fáradtan tértünk haza első hanoi sétánkról. Vietnami tartózkodásunk negyedik napján egész napos minisztériumi eszmecserén vettünk részt. Itt felvázolták előttünk iskolarendszerük főbb kontúrjait. Elmondották, hogy 1945-ben a szomorú 95 százalékos analfabétizmustól indultak el. Ma a tízosztályos iskola- rendszerük három fokozatú. A 7—11 éves korig terjedő első fokozatot .jelente négy A gépesítési t. meg nem s%űnő gond Hatéves az egri sajtóklub Hangulatos, otthonos környezet fogadja mindazokat, akik a Szakszervezetek Megyei Tanácsa központ könyvtárához tartozó sajtóklub kellemesen berendezett helyiségébe lépnek. A hat évvel ezelőtt létrehozott klub célja — mini ahogy azt Nagy Ferenc könyvtárigazgató elmondotta —, hogy megismertesse a magyar és a külföldi folyóiratokat, napilapokat, újságo- gat: segítséget nyújtson a nyelvtanuláshoz és gyakorláshoz; a sajtótermékeken keresztül neveljen, szórakoztasson. A polcokon jelenleg több mint 200 képeslap, folyóirat található, s emellett néhány kötetes segédkönyvtár is áll az esténként rendszeresen belátogató klubtagok rendelkezésére. . • —-— f Megyénk termelőszövetkezeteiben, de bizonyára így van ez az ország más részein is, néha már tréfásan mondogatják: az a baj, hogy ha pénz van, akkor gép nincs, ha gép van, akkor pénz nincs. A gépesítés évek óta nem szűnő gond a közös gazdaságokban, s valószínű az lesz a’jövőben is. Pedig égetően szükséges lenne a gondokon enyhíteni. Nem titok, hogy a szövétkezeti tagság átlagélet- kora igen magas, megyénkben is több olyan gazdaság van, ahonnan a napokban öt- venen-hatvanan is nyugdíjba mennek. A fiatalok zöme pedig nem a mezőgazdaságot választja élethivatásul. Másrészt a nehéz fizikai erőkifejtéssel járó munkákat egyre kevésbé vállalják — teljes joggal — a gazdák. A gépesítés tehát szükséges, s ezt nem is vitatja ma már senki. Azonban a feladat megoldásához nem csupán lelkesedésre, belátásra és meggyőződésre van szükség, hanem gépekre és pénzre is. Az idén rendkívül sok gond és probléma volt, különösen tavasszal, az erőgépekkel. Minden gazdaság szeretett volna vásárolni, csak nemlehetett kapni. Az utóbbi időben javult a helyzet, de megoldásról még nagyon korai lenne beszelni. A cukorrépa, a paradicsom termesztésének gondjai szintén csak a gépesítéssel oldhatón a meg. És sorolhatnánk tovább — hiszen a gazdaságok zömében még egyedül a gabonatermesztést tudják teljes egészében gépekkel végezni. . Vegyenek akkor gépet — - mondhatja a mezőgazdaság hoz kevésbé értő. Valóban az is lenne a megoldás. Csak az a baj. hogy jónéhány olyan munkagép van, amelyet nem vagy alig lehet- kapni, aztán olyan gépek is akadnak, amelyek gyengék, rossz a konstrukciójuk, s mindezen félik nem áll korlátlan összeg a gazdaságok rendelkezésére. A szövetkezetek tehát jog gal várják, hogy végre meg. szűnjenek a hiánycikkek — egyes alkatrészek hiánya például már krónikus, s azt is szeretnék, ha több hitelt- kapnának gépvásárlásokra. A cukorrépa probléma megoldása érdekében a .lövőben a szövetkezetek több gépet kapnak és előnyös feltételek mellett. Ez azonban csupán a cukorrépa gondokon segít. Az lenne a kedvező, ha a gépesítést, a műszaki színvonal emelését nem csupán egyes területeken, hanem átfogóbban meg tudnák valósítani. (k. I.) Életképes iroda: a COOPTOURIST A Magyar Szövetkezetek Utazási Irodája, a COOPTOURIST 1969-ben alakult, eredetileg két vállalat, az IBUSZ és a VOSZK közös érdekeltségével. Az utazási iroda létrehozását elsősorban az indokolta, hogy segítsen a szövetkezeteknek a belföldi tapasztalatcserék mellett. a külföldi tanulmányutak szervezésében, a más országokban alkalmazott fejlett munkamódszerek megismerésében és elsajátításában. Ezzel természetesen a szövetkezetek utazási irodája egyben a szövetkezetek nemzetközi kapcsolatainak ki- szélesítéséhez is hozzájárul. Emellett az is feladata a vállalatnak, hogy megoldja a szövetkezeti tagok, dolgozók és családtagjaik belföldi üdültetését, kultúráltabb hét végi pihenéséi A vállalat ma már jóval túlnőtte az indulás kereteit, s jelentős tevékenységi körrel működő utazási irodává vált. — Már az alapítás első évében látható volt — mondja Besték Pál igazgató, — hogy az indulásnál biztosított pénzügyi és egyéb technikai feltételek nem lesznek elegendőek a későbbiek során. A fejlesztéshez viszont egyik alapító vállalat sem járult hozzzá. így azután társulássá alakultunk át, s 1970 elején már tíz általános fogyasztási, három takarék-, két 'kisipari, 1 egy termelő- szövetkezet, valamint három szövetkezeti vállalat és a TÁSZI tartozott tagjaink sorába. Az alaptőke 10 millió, forintra emelkedett, s a vállalat működésében a szövetkezetek érdekeinek szolgálata vált döntővé. — Az eddigi tapasztalatok alapján, hogyan alakult a vállalat idei eredménye? — Megerősödött a COOPTOURIST. Problémáink, gondjaink természetesen vannak, de ez együtt jár egy még fiatal vállalat munkájával. A fejlődést szemlélteti két adat összehasonlítása: a múlt évi 6 milliós forgalommal szemben, az idén 42—43 millió forint lesz az ezer dollárt vettünk igénybe, míg dollárbevételünk meghaladja a 200 ezret, öt irodát nyitottunk, s ezek számát a jövő évben még tovább növeljük. Terveink szerint 1971-ben 10 megyében, valamint néhány megyei jogú városban is önállóan működő irodákat hozunk létre. ' Az idegenforgalmi vállalatok közül egyedül mi foglalkozunk gépkocsikul csonzes- sel. Megállapodásunk'áfz Autótaxi Vállalattal — a két vállalaton kívül — előnyös, elsősorban a vendégek szá mara. A jövő évben tovább nő-e a „részvényesek” száma? — Több felvételi kérelem is érkezett az igazgatósághoz. így többek között itt van a Sasadi Termelőszövetkezet, a szentesi Termál Termelőszövetkezet, a budapesti HERMES fogyasztási szövetkezet, a KISZORG, valamint néhány más szövetkezet beadványa. Hogy vógülis tagjai lesznek-e a vállalatnak, azt az eddigi tagokból álló igazgatóság dönti majd el. A „részvényesek” számának növelését indokolná, hogy január 1-től az IBUSZ kiválik tagjaink sorából. Legtapasztaltabb idegenforgalmi cégünk jó szolgálatokat tett az induláskor, de ma már képesek vagyunk önállóan is fejlődni. •— Néhány panasz is elhangzott a vállalatra az idei évben. Mi erről a véleménye? ' — Még a régi, úgynevezett „bevett” idegenforgalmi vállalatoknál is vannak problémák, hát még egy olyan fiatal cégnél, mint a COOPTOURIST. Voltak hibák, s ezek egy részében — mi tagadás — mi voltunk a vétkesek. Másokról viszont nem. tehettünk. A vendégek azonban ilyenkor is bennünket szidnak. Ez érthető, hiszen nem a közlekedési cégekkel, a szállodaiparral, hanem velünk állnak közvetlen kapcsolatban. A vállalatnak nemzetközi elismerését példázza egyébként, hogy a magyar utazási irodák közül októberben elsőként vettek fel bennünket a Szociál- turisztikai Szervezetek Nemzetközi Szövetségébe. Túri T. András 19?0. (lecsatiKí- 29., -V»** árbevételünk. Kiutazásra 100 osztály kötelező. Bár itt is vannak nehézségeik, mert elvégzése 90 százalékos. A 11—14 évig terjedő második periódusba az első fokozatot végzettek 75—80 százaléka iratkozik át. Az a fő oktatási céljuk, hogy 1975-re mindenki végezze el a 2. fokozatot "is. Jelenleg a végzettek 20—30 százaléka lép a 14—17 évig terjedő harmadik fokozatba, mely a mi középiskolánk megfelelője. 1945 előtt leánygyermek egyáltalán nem járt iskolá- ba(!). Ma viszont arányos a koedukáció. Az analfabétizmust 1958-ra sikerült felszámolniuk. A bombázások alatt is nőtt az iskolások száma. A legtöbb osztály föld alatti óvóhelyeken működött. Sok a felnőtt korban tanuló és hiányosságait pótló dolgozó. Nem tudtuk meghatottság és csodálkozás nélkül szemlélni az esti órákban a kapuk alatt működő iskolák munkáját Hanoi iő- ’utcáján. Szorgalmúkat és akarásukat nem zavarta az utca zaja. Tanultak, írtak és feleltek rendületlenül, nagy .kőházak bolthajtású kapui alatt. Jártunk' speciális iskolákban is. Ilyen volt a Hoa— BLnh-i — „Avangard-isko- la”. Itt a tanulók fél riapot tanulnak és fél napig termelőmunkát folytatnak. Az 1958-ban - alakult iskola 4 évig cs&k utas ékített az őserdőben. ® 650 fős iskolának a manioka- és kukoricaültetvényei mellett marha- és sertésállománya, saját pá- linkafőzdéje és olajütője van. Teljesen önfenntartók, 'állami dotáció nélkül élnek. Az államnak eladott termékeik arányában adót fizetnek és tanáraik illetményét is a közös alapból fizetik. Ez az iskola mindhárom iskolatípust tartalmazza és 10 év alatt több mint 3 000 diákot bocsátott ki. Búcsúzáskor elmondották, hogy jelenleg agrármérnöki karra „gyűjtenek”. Az engedélyük a kormánytól megvan, most dolgozzák össze a szükséges anyagi alapot a felszerelésre és az épületekre. Megható és elgondolkoztató törekvés és optimizmus ez. Lassan egy hete voltunk már Vietnamban, de néhá- nyunknak az alvás még most sem ment. Nehéz volt szervezetünknek egy hatórás eltolódású ritmusra rátérni és a 30 fokos nagy páratartalmú klímát kibírni. Nap- paf voltunk álmosak és éjszaka frissek. Végre megtanultuk az ágyunk fölé kifeszített moszkitóháló alá történő bebujás technikájút és megszoktuk a plafonon szúnyogra vadászó „ügyeletes gyík” szapora sétáját. A ke serű, de kellemes virágúk tú zöld tea, valamint a mé regerősre filtrált feketekávé fliűk&z&r segített. (Foiytatjuk4^
