Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-29 / 303. szám
Műidéi u utp karáe&jüMf r Az űr Szodoma és Gomora előtt állván -egyetlen igaz emberért megmentette volna e két vétkes várost. Az úr, mármint a tévé-előfizető úr szerencsésebb a karácsonyi műsort illetően: két igaz műsort is talált a háromnapos műsorkavalkádban. Kettőt! Űj és önálló és jó televíziós programot kettőt. így aztán, már — ha jól belegondolok — az új aligha járt jobban, vagy lényegesen jobban, mint az Űr. Talán még rosszabbul is, mert annakidején mármíly romlott város is volt Szodoma és Gomora, — televíziója nem volt! Kétségtelen, hogy a televíziónéző az ilyen kót-három napos ünnepen felfokozott várakozással ül a képernyő elé, azzal az igénnyel, hogy bármikor kapcsolja be „ő” a televíziót, az a számára mindig érdekes, az „ő” számára érdekes és szórakoztató műsort sugároz. S miután manapság már a nézők száma gondolom eléri az öt milliót is, ennyi „ő” számára egyszerűen lehetetlen minden műsor-programjában tetsző produkciót képernyőre vinni. Ezt a tényt tehát le kell vonni a kritika bíráló töménységéből! Nem feltétlenül elítélendő, sőt bizonyos szempontból helyes is az ismétlések programba iktatása, — két okból is. Egyrészt mert valami miatt igen sokan nem tud- , tak megnézni egy-egy egyébé | ként arra érdemes, vagy leg; alábbi® érdemesnek tűnő műsort bemutatásuk idején: másrészt ebből adódóan ezek az ismétlések jelentős mértekben hozzájárulnak a program változatosságához, az igények differenciáltabb kielégítéséhez. És anyagilag is hasznosak, ami ugyancsak nem lebecsülendő tény. Tehát ezt is figyelembe kell venni, ha ikritikai megjegyzéseket kívánunk fűzni a televízió 1970 karácsonyi műsorához. Ezt is és természetesen sok más problémát is, amire itt sem ok, sem mód nincs kitérni. Ám mindezek az okok nem adhatnak felmentést például arra, hogy a televízió műsoridejében, a program szerint is, a három ünnepi nap alatt tizenöt ismétlés legyen, kereken 900 percben! Még akkor is tűrhetetlenül soknak tűnik ez, ha olyan műsor is szerepelt az ismétlések között, mint Lengyel József Igézője, vagy az ugyan pipafüst könnyű, de jó színészi játékával szórakoztató Légé nylakás című amerikai film. Külön is bosszantó, ha megfigyeljük azt a statisztikát, amely szerint a három nap alatt négy önálló „bemutatója” volt a televíziónak, s ebből kettő mélyen a színvonal alatti volt, sőt e kettőből egy számomra teljesen érthetetlenül, csak véletlenül {?!) kerülhetett á képernyőre. A TV zenés színházának bemutatója jó színészekkel játszatott el régi és elnyűtt geggeket, amelyeken most az önmagát elfeledő Fényes Szabolcs zenéje sem tudott mit segíteni. Tempótlan, invenciótlan, egyszóval gyengén sikerült alkotás volt a Tévedni isteni dolog, de legalább történt benne valami, legalább látszott, hogy mit akartak és hogy egyáltalán akartak valamit a rendező, az író, a színész, a zeneszerző. A Holt idő című tévéfilm azonban még a műkedvelői szintet sem elérő bemutatkozásával rendkívüli módon meghökkentett: ilyet egyszerűen nem szabad milliós : nyilvánosság előtt bemutat- 1 ni. Semmitmondó, de még abban is erőltetett történet- szála teljességgel alkalmatlannak bizonyult, mindenféle művészi produkcióra, még azok számára is, akik esetleg képesek leltek volna ilyesmire. Ám Csányi Miklós, helyenkint már nevette tőén modoros rendezése, s rendezésének az unalom mocsarába fulladó vontatottsága. az operatőr teljes tanácstalansága, hogy mit is kezdjen a kamerával és a beszélni bizony alig tudó „fiatalok”,... — sajnos, aki képernyőre lép és vállalja a milliófejű cézárral való szembenézést, azzal szemben csak akkor tennék rossz szolgálatot, ha tapintatosak lennénk. <5, ír** sümmi nkimk. Öe kitűnő volt rendezésében, játékában, pergő ritmusában a Világirodalmi Magazin. Tomanek Nándor mélységesen ostoba monarchiabeli nyomozója túlnőtt és túlmutatott a szellemes capeki történeten. Dómján Edit, Mensáros László, Garas Dezső és Vass Éva nyújtott a többiek mellett is emlékezetes alakítást. És vasárnap este Básti Lajost láttuk a „főszerepben”. Remek színészi portré. A tudós színészé. A műhely titkait ma is kutató, a művészet nagyszerűségében, az embert s a társadalmat formáló erejében mélységesen hívő színészt mutatott be a televízió. Básti Lajos érett művészete, elemző, meditáló készsége, művészi eszközeinek szinte átfoghatatlan gazdagságú tárháza méltán sorjázza őt legkiválóbb művészeink közé. Az alig másfél óra, amit nyújtott Zsurzs Éva „láthatatlan”-ul szerény és magabiztos rendezésében a karácsonyi műsor nagy és talán egyetlen igaz művészi élménye volt. I i Gyurkó Géza ŐK, TÍZEN Annyit tudtam róluk, hogy a családban egy kereső van, az apa. 2040 forintot visz haza havonként. Ehhez jön még a nyolc gyerek után 1360 forint családi pótlék. A legidősebb gyerek, az apja nevét viselő Sándor 11 éves; a legfiatalabb alig egy hónapja múlt egyéves. A második karácsony, hogy tízen várták az ünnep estéjét. De mi került a fa alá....? A városközponttól jó másfél órányira laknak, a Szőlészeti Kutatóintézet tangazdaságában. A családfőt akartam otthon találni, ezért este kerestem őket. A benzinkútnál elhagytak a fények; vaksötétben, félig taposott ösvényen baktattam. Mögöttem léptek toppantak, bizonytalanul. Visszafordultam, a magányban az ember 4 fafaragás művésze Serényi László, pécsi faragó iparművész új vonásokkal gazdagítja a baranyai fafaragást. Felhasználva az ormánsági pásztorfaragások motívumait, a mai kornak megfelelő dísztárgyakat készít. így többek között mint la,kásdisz megjelentek a busófejek, a pécsi dzsámira emlékeztető díszdobozok, valamennyi dísztárgya régi használati eszköznek a kicsinyített és gazdagon díszített mása, Képünkön: Busófejek, mint dísztárgyak. (MTI foto — Kácsor László felv.) Á Gestapo büntetőexpedíciójának kudarca — Magának egy szót sem hisznek! — szólalt meg majdnem kiáltva a német Andrej azonban félelmet rettegést, borzadást látott a szemében. Egérfogóbon — Hinni fognak! Kezünkben van a dossziéja, összes jelentéseivel és elismervé- nyeivel. Andrej karon ragadta Geriet és szinte erőszakkal a keresztutcába húzta. Néhány lépésre a csatornaíödél előtt megálltak. Taba egy nagy kulccsal az aszfaltot ütögietve derékig felemelkedett a esatornanyí- iásbóL Gert látta, hogy az utca végéről még két ember bámul rá szemrebbenés nélkül. Megfordult, de az utca másik végén is két ember állt, meg egy kis csukott teherautó. Minden út le volt zárva. A legjobb megoldás talán az lett volna, hogy belelő abba az emberbe, aki ilyen merészen hozzálépett az utcán — Gert azonban nem szánta magát akcióra. Andrej hanghördozásábam ugyanis a német nem érzett veszélyt. Nyilvánvalóan csak arról volt szó, hogy rá akarják kényszeríteni, hogy ismét együttműködjön egy idegen hírszerző szolgálattal. — A múlt nem tér vissza többé! — szűrte ki a német a fogai közül, s még mindig nem tért teljesen magához. — Miért ne? Hát még mindig nem értette meg, hogy egy hírszerző szolgálattal az ember egész életre szóló kapcsolatot teremt? 1 — Hogyan léphetett hozzám ilyen javaslattal? Az ön hazája elvesztette a háborút, jöycyé^ől a ^ Eül^rei' fog — Még nincs vége a háborúnak. Valójában csak most kezdődik — fogta meg Andrej ismét a feldühödött ezredes könyökét, majd higgadtan a szemébe nézve így folytatta: — Ezenkívül én orosz vagyok. Bennünket nem győztek le! Ön már tudja, milyen csapás érte hadseregüket. a múlt hónapban Moszkva alatt. Ez csak kezdete a végnek! — Maga... maga ... maga ... orosz?! Hát hogyan került ide? —■ dünnyögte Gert zavartan. — Ne tegyen fel naív kérdéseket. Inkább beszéljünk a munkáról — felelte ugyanolyan higgadt hangon Andrej. — Hogy a fenébe? — tört kí Gertből. — Azért, mert nagyon nehéz egy legyőzött ország hírszerző szolgálatának dolgozni, még nagy pénzért is. Mi ezt megértjük — folytatta a szovjet kém a szarkazmus legkisebb jele nélkül. Csapataink Moszkvában vannak •,. — Nyilvánvaló, ön azt hiszi, azért jöttem ide, hagy arról vitatkozzak önnel, ki kit fog legyőzni. Nevetséges, sőt mondhatnám ostoba dolog lenne! Hát nincs egy szikrányi humorérzéke sem? Most józanul mérlegelnie kell a helyzetet. Ne hódítsák önt el a mostani győzelmek, gondoljon a holnapra, a csa ládjára, a jövőjére! Németország le lesz tiporva! Előbb- utóbb ön is fontolóra veszi, hogyan szökjön- külföldre ... Most azonban sem önnek, sem nekem, nincs időnk fecsegésre. Kemény valutában fizetünk önnek, s az együttműködés nemcsak anyagi szempontból válik hasznára. A segélyről, amit nekünk nyújt, nem feledkezünk meg a demokratikus Németországban, amely Hitler birodalmát fogja fölváltani. Gondolkozzon ezen, és döntsön! Gert levegő után kapkodott, idegesen forgatta egyenruhájának gombjait. Nagy igazság volt az orosz szavaiban, olyan igazság, amire titokban maga is gondolt. Elérkeztek hozzá a hírek a villámháború kudarcáról, az orosz fronton elszenvedett súlyos vereségekről. Zavarban volt. És az orosz higgadt, meggyőző hangon folytatta: — Csak egy feltételt szabunk: becsületes együttműködést megtévesztések, kijátszások nélkül. Biztosíthatom, hogy nem károsítjuk meg önt sem most, sem a jövőben. az idegenben is társat keres. Bizalmatlan csend úszott kettőnk között, a fiatalember kezében idegesen vibrált a gyufaszál, percek múltán közeledtek a szavak. — Tavaszra a kilencediket várják... A férfi harminc- nyolc éves, fogatos itt a tangazdaságban ... Az iskola messze innen. Este még felnőttnek sem életbiztosítás erre járni. Ha az embert netán leütik, azt se tudja kinek köszönje meg ... Három. Nagy gyerek pedig koromsötétben rója a kilométereket, mert délután járnak iskolába ... — Nem sok a nyolc? Érzem, nem először hangzott a kérdés. — Ha az isten megadja a bárányt legelőt is ad hozzá. Apámnak is nyolc gyereke volt, mégis emberré nevelte őket. Miért lennék én „más? Minden gyerek külön •( öröm, s ahol öröm van, ott »■a gondokat hamar felejtik. — 3300 tíz személyre elég? — Kétszer kapok fizetést havonta, így könnyebb beosztani. Aztán hízót is nevelek. Ezt is apámtól tanultam, még az Alföldön, Szentesen. Tehenész volt az Öreg, szenvedélyes jószágtartó. Egyébként sosem üres a kamra, mindig jut az asztalra falat. — A4 iskolás napközis? — Havi 104 forintot fizetek értük. Persze azért az igazi falat a hazai. A feleségem itthon van a másik néggyel, úgyis főz; a családi asztalnál van csak igazán íze az ételnek. Kicsi konyha, négy-öt ember alig férne benne. Az apa verandából alakította át, hogy a 4x4-es szobához — ahol a nyolc gyerek alszik — a volt konyhából hálófülkét csináljon. Büszkén emlegeti, hiszen saját munkája. Figyelem, majdhogy csonkig szívja a cigarettát, fürkésző tekintetével mintha gondolataimban kutatna: — Meg kell nézni minden forintot... — Mozi? — Tizenhárom éve élek Egerben, egyszer voltam, altkor is csak egyedül. — Színház,’ — Soha. Túl sokba kerül, meg a gyerekeket sem lehet itt hagyni. — Televízió? — Amíg a gyerekek felnőnek elég a rádió is, majd aztán veszünk. Elég volt bútorra spórolni a pénzt, aztán részletre venni mosógépet. — A lakástól nem messzire a pincesor, sosem érez kísértést? — Nem kedvelem a bort, ha úgy állunk pillanatnyilag anyagilag, altkor esetleg megiszom egy féldecit. Ennyi épp elég. Régebben, amikor csak két gyerek volt, jobban éltünk, el-eljártunk szórakozni a városba. Megbánni azért nem bántam, nem a szórakozásnak, a gyereknek voltam én bolondja mindig. Sötét ablakokkal nézek farkasszemet, pedig még csak kilenc óra. Megszokásból csengő után kotorászok, hiába. A kutya ébreszti a családot. Markáns arcú, koránál sokkal fiatalabbnak tűnő férfi nyit ajtót; természetes közvetlensége pillanatait alatt feloldja zavarom. — Megint baj van az aggregátorral. Nincs villany, azért csak jöjjön, majd kihozom a zseblámpát... Erika felriad az ismeretlen .hangra... — Mint a fürjecskék úgy ugrálják körül az embert. Dehogy kívánkozom én máshová, itthon érzem jól magam. Tudja ezt nehéz így szavakba foglalni, ezt érezni lehet csak. Nem irigylem én azok, akik elkujtorogják az estéjüket, szórják a pénzüket, s otthon rideg falak fogadják őket. Nincs nagyobb öröm, mint látni, hogy nőnek az apróságok napról napra. így a szomszédok sokszor kínálgatják őket, ám ők szabódnak, mert tudják itthon is megkapnak mindent. Ezt a szülői elégedettséget sem lehet mással pótolni. — Mi kerül a karácsonyfa alá? — A feleségem vásárolt be ma délután. Mindegyiknek jut valami. — Mennyit költöttek? — Száznyolcvan forintot, fenyőfadísz, egy-egy tábla csokoládé. A fát majd holnap vészéin meg. — Mit várnak a gyerekek? — Ennél nem többet, érzik ők azt, hogy néha a kevés is több a soknál. A legnagyobb már nyaranta besegít, havonta több mint 700 forintot keresett, a ruhára- való egy .részét már maga szerezte. Így becsülik meg a pénzt, meg az áldozatot is. — Kicsi ez a lakás tíz embernek. — Kértük már a gazdaság vezetőit, de eddig nem segítettek rajtunk. Talán januártól elköltözik a szomszéd, s akkor a két lakásból egy kényelmeset lehetne csinálni. Ügy lehetne fürdőszobánk is, bár ehhez is lehetne toldani egy kis részt, de állítólag nincs rá pénz. — Nem biztosít a gazdaság járművet a gyerekek iskolába szállítására? — Amíg a vezetők gyerekeit kellett szállítani, eddig megoldottak a dolgot; most már nem. Ez se lenne baj, csak ne délután járnának, hiszen embernek se biztonságos bandukolni a vaksötétben. — A jövő? — Ahogy nőnek a gyerekek, minden év könnyebb lesz, besegítenek majd, több lesz a pénz. — Taníttatja őket? — Amelyiknek kedve leszi Nézze, aki egyszer már hozzászokott a teherviseléshez, az már edzett. Meg aztán a vetés idővel érik.^1 Annyit tudtam róluk, hogy tízen vannak, s a családban csak egy a kereső. Látogatás előtt feljegyeztem a gyerekek nevét, születési évszámát, számija vettem az összjövedelmet. Odamenet, baktatva a félig taposott ösvényen próbáltam egésszé ötvözni a mozaikokat. Nem sikerült. Visszajőve! értettem meg, miért nem. Nem gondoltam tiz ember örömére... karácsonykor ott a fa körül... Pécsi István Csecsemőkelengye helyett késspénssegély GQaUmásM- 1 A dolgozó asszonyoknak juttatott 400 forint értékű csecsemőkeiengye-utalvány helyett', az új rendelet értelmében, egyszeri 400 forintos segély jár. A segélyt az SZTK, — üzemi kifizetőhely esetében az üzemi kifizető- hely — folyósítja. A segélyhez szükség van érvényes biztosítási igazolásra, az újra, és a terhességi könyvecske bemutatására. Átmenetileg szükséges egy írásbeli nyilatkozat is arról, hogy az anya nem részesült időközben a tanácsnál kelengye- utalványban. Rendkívül indokolt esetben kaphatja meg a 400 forintos segélyt szociális helyzetére való tekintettel az az any% akinek ezt & helyi tanács
