Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

I Bizakodnak a gyingyisorosziak Pótolták a károkat — A gépesítés a fő feladat — Kevés a fiatai munkáskéz — jelentős melléküzemek Tavaly egy tagra több mint tizenhatezer forint jutott, egy tízórás munkanapra nyolc­van forint, egy munkaegy­ségre pedig negyvenöt fo­rint a gyöngyösoroszi Feb­ruár 24. Tsz-ben. Ennyit az idén is biztosítani tudnak, úgy számolják. Amikor a ter­veket összeállították, titok­ban abban reménykedtek, hogy a végeredmény túlszár­nyalja majd azokat. Most már annak is örülnek, hogy a tavalyi tartalékokhoz nem kell lényegében hozzányúl­niuk. Persze, tovább sem tudják növelni a tartaléko­kat. A jég elverte a termes egy részét, mintegy kétmil­liós kárt okozott. A belvíz elvitt tíz hold új telepítésű szőlőt, megdézsmálta a gabo­nát, a paradicsomot. Gyen­gén sikerült a burgonya is. A kár jelentős. De pótoltak valamit a segédüzemek. A műanyag feldolgozó üzem, amelyben öt-, tíz- és húszli­teres kannákat csinálnak, valamint műanyag üvegku- pakokat, újabb partnereket szerzett és emelte a terme­lését. Az éves termelési ér­tékűit hárommillió lesz. Meg­vettek egy osztrák gépet a kiállításon a TÁSZI segítsé­gével, egy másikat maguk csináltak. Most már van ka­pacitás. A termékeket pedig keresik. Nyolcmilliót termel a láda- üzemük. A Hajtómű- és Fel­vonógyár a. legfontosabb meg­rendelőjük. A gyöngyösoro- yziban gyártott ládákba cso- '.nagolják be a külföldre szál­lítandó gépeket a budapesti gyárban. De a íefaarékosiság is segí­tett a tsz-nék, mert csök­kentették többek között a forgóeszközöket. A betakarítási munkákikial jól állnak. November 20-ig készen lettek a szürettel. Most fejezik be a kukorica törését Felszedtek háromszáz ezer szőlőoltványt, az osztá­lyozása a végéhez közeledik. Hiányzik még harminc hold búzavetés, száztíz hold ta­laj előkészítése. De az őszi mélyszántást is befejezik de­cember közepére, úgy terve­zik. Ebben a tsz-ben sincs ány- nyi munkáskéz, mint a meny­nyi kellene Még ötven em­bert tudnának foglalkozhatni. Hogy a munkákat el tudják végezni, növelik a gépesítés fokát. Ezért vásároltak nem­rég két kis lánctalpas bolgár traktort, egy gumikerekes traktort és egy T—100-as lánctalpas gépet. A hozzájuk való munkagépekről sem fe­ledkeztek meg. A következő esztendő első negyedévére kicserélik a szarvasmarha-állományt. Kö­zel száz darabos, tbc-mentes állományt állítanak be. Á legtöbb fejtörést az okozza, hogy honnan vegyék az ál­latgondozókat, mert ebben e községben férfi nemigen vállalkozik ilyen munkára. Nincs hagyománya. A bir­katenyésztést is csak rövid­del ezelőtt tudták meghono­sítani, egy máshonnan elsze­gődött juhász segítségévelj A tejesbárányok értékesítése pedig jó üzlet. A kétszázöt­ven birkát ezért akarják négyszázra növelni. Világosan látják már aNsz vezetői, hogy csak a nagy­üzemi, jól gépesített szőlő, a kukorica, amit1 részesben szí­vesen műveinek az orasziak, az állattartás és, az öntözés maradhat meg a jövőben-. Le­egyszerűsítve: csak azok az ágazatok, amiket jól lehet gépesíteni és megfelelő ter­méshozamokat biztosítanak. Maradnak a melléküzemek i: azok hasznosság t az élet igazolta. A tények világosan beszél­nek, tehát a szövetkezet gaz­dáit ssm kell majd sokáig győzködni igaza mellett. (g. molnár) Víkpndhás panelból ■y r •r-'Tfyr.'SJ’ gM -v lm |1 ­0 szakninkásképzés harmadik ötéves tervének . gyorsmérlege A most végzősöket is szá­mításba véve 292 000 fiatal­nak adtak végbizonyítvány: a harmadik ötéves terv idő­szakában az ország szakmun­kásképző intézetei és ez a megelőző öt évhez képest 35 százalékos növekedést jelent. A tervidőszak gyorsmérleget megvonva a Munkaügyi Mi­nisztérium Szakoktatási Fő­osztályán egyebek között el­mondották az MTI munka­társának, hogy főként a fiúk körében nőtt meg az érdek­lődés, a szakmunkák iránt. A lányoknál még nem ennyi­re kedvező az összkép, bár arányuk a szakmunkáskép­zésben évről évre nő. A szakmánkénti megoszlás adatai között tallózva kitű­nik például az, hogy a har­madig ötéves terv időszaká­ban a forgácsoló szakmát ta­nuló lányok száma a mege­lőző ötévinek több mint két­szeresére nőtfy s némileg, de még mindig nem a lehetsé­ges és kívánt mértékben „nőiesedett” a ■ műszerész szakma is, mert a „gyengébb . r.em” képviselőinek aránya itt 20 százalékkal növekedett, A fiúk közül a harmadik ötéves tervidőszak során — ' a megelőző .esztendőkhöz ké­pest — lényegesen többen tanulnak szerelőjeliegű (gép­szerelő, csőszerelő stb.) és vegyipari szakmákat. A .harmadik ötéves tervet záró és a negyediket meg­nyitó 1970—-71-es tanév kü­lönösen jelentős a hazai szakmunkásképzés történeté­ben. Az oktatott 186 szakma közül ugyanis 32-ben az idén - vezették be a re­form rendszerű oktatást, döntő többségében az emelt színtű tagozaton. Tíz. évre tervezik az oktatómunka korszerűsítését célzó reform megvalósítását, s már a har­madik ötéves terv számos beruházása is ennek a je­gyében történik. Á beruházásokról elmon­dották, hogy a harmadik öt­éves terv idején több mint egymilliárd forint értékben javították a szakmunkás- képzés anyagi feltételeit. Az elműt öt év alatt 72 iskolá­val, 700 tanteremmel, 16 is­kolai tanműhellyel és ezek­ben csaknem 2500 munka­hellyel, és több mint ötezer gyereket bofogadó 17 új ott­honnal gazdagodott a hazai szakmunkásképzés anyagi bázisa. A Iharmadik ötéves terv befejezésének időszakában országosan 400 iskolában ké­pezik a jövő szakmunkásait, akik 96 iskolai és további nagy számú üzemi tanműhelyben sajátítják el a napjainkban oktatott 186 szakma tudni­valóit. A fiatalok közül 27 000-en laknak intézeti ott­honokban, . 7500 tanár és szakoktató végzi odaadó, fe­lelősségteljes munkáját. n égen, talán huszonöt éve, égy bükki falu­ban, apmócska tomácos ház­ban, homlokát ráncolva há­borgott egy nagyanya: — Lányom! Gyermekedet úgy neveled, hogy szégyent hoz a családra, erre a házra s én ezt nem tűrhetem,...! Érted? — De anyuka, hiszen Jusz­tina most is zongoraórára ment... A kővágóban, a zárt bá­nyaudvaron éles füttyszó visszhangzott. Jusztina füty- tyentett. Két tömzsi ujját a szájába vette, s elismételte a jelet háromszor. Ezt a hangot nagyon szerette, sokkal szebb volt, mint a zongora hangja,1 mert utána jöttek a fiúk, a rongyos, foltos banda, elől Dodó, a vezér, s nyomában a többiek. Jusztina volt az egyetlen lány a banda tagjai között. Az üdvöske, a ked­venc. Jusztina is tudott vere­kedni, ha valamelyiküket bántották. Tudta, hova kell ütni: vesére, májra, gyomor­szájra, tarkóra; s ezenkívül súgott, csípett, harapott. — Ma mit csináljunk, fiúk? — kérdezte Dodó. — Beverjük a zongora« ta­nárnő ablakát — mondta Jusztina. A fiúk bólintottak: Jó, be­verjük. S elindult a menet. Le­ereszkedtek a hegyről az or- gonás ösvényen, a veresgyű- rűke bokrai között, hogy csendben, észrevétlen megkö­zelítsék a kiszemelt nagy ab­lakokat, ahol új izgalom vár­ta őket. Mert mindig új izga­lom kellett —, hogy azután mi következik, nem számított. Lassan lépkedtek, t'zen-tizen- ketten, a rongybs, foltos ban­da, akiket az élet kilakolta­tott az utcára, mert bent a falak között elviselhetetlen volt a nyomor, a veszekedés, a hazugság és a képmutatás. Keresték az új meg új izgal «nafsat, s ciahogy í*ámit«k, Az embereklien Híz® teli! 3 hogy .egyikük betörő, a másik késelő, csavargó, börtöntölte­lék lesz... lusztina a zongoraórák elől menekült a ron­gyos, foltos bandába. Nem értette, miért kell neki zon­goráznia, ha semmi kedve sincs hozzá, s apja, a fáradt körorvos, miért injekciózza ezért ingyen a hervadt tanár­nőt ... Az iskola mellett, a temp­lomban az esperes úr Assisi Szent Ferenc csodálatos láto­másairól beszélt a jámbor hívőknek. A banda még elő­ző este összeszedte otthonról a ruhaszárító köteleket, Ka­nóc pedig fellopódzott a ha rangtoronyba. ... És az esti litánia köz­ben megszólalt a harang. A nép kicsődült a temp­lomból. s rémült áhítattal hallgatta az isteni csodát. Jusztina és a fiúkta szomszé­dos kert bokrai közül haran­goztak és röhögtek. Hangosan röhögtek, az esperes úr pe­dig mindjárt szentmisét .tar­tott a csodáról. Másnap ki­derült a dlsznósáf» Jusztinát jól elpakolták odahaza és a sa-' rokba térdel tették. A fiúkat is mind alaposan elverték. Ők tovább röhögtek és keserves fájdalmukban káromkodtak. Délután pedig beverték az esperes úr ablakát is... Zuhog az őszi esc, lent csillog a járdák, az utak asz­faltszalagja. Jusztina pedig csak hallgat. - egvra hallgat, rtegőta nem beszél. Pedig azt ígérte, hogy rengeteg tanul­ságos történetet mesél majd o megtévedt gyermekek átne­vezéséről. Sokszor kerestem, vártam rá, mart a? ügyész no igen elfoglalt ember Kihall­gatásokat vezet, vádiratokat szerkeszt. És veszekedik. Igen, veszekedik, még'a bün­tetőtanáccsal is. S most egy­szerre velem is veszekedik, hogy ne merészeljek róla ír­ni, _ meg Dódéról, Kanócról és a többiekről. Valahogy, úgy viselkedik, mint akire rányi­tották a fürdőszobaajtót. — Különben sem vagyok pozitív példa — mondja. Én csak saját életeimmel akartam, bizonyítani, hogy az emibe­'rekben bízni kell! E lgondolkozik. — Bűnözők pedig nincse­nek! Nem születnek; bűnö­zők, s ez nem új megállapí­tás. Hiszen ezért mondtam el az egész történetet... Van egy- egyensúly. Lelki, erköl­cs5, mindegy minek mond­juk ... Amikor Pestre kerül­tem, az egyetemre, anyám te­letömte a fejem: milyen sze­lídek, rendesek az egyete­mista lányok. Azok nem ká­romkodnak, finomak, művel­tek, hamvas viruló rózsák. Aztán láttam, hagy egyik­másik rózsa reggel nem mo- sn eszik, csak magára keni a kölnit. Hallgattam. Megsze­rettem egy árva fiút, aki • most a férjerp és ő is ügyész... Égy eSte a kollégi­umban a lányok vihánoolva olvastak egy szerelmosleve- let. Szép levél volt. Ők rö­högtek. Akkor az egyikhez hozzávágtam a tükröt. Hal’gátunk. . ő mérlegel, s s azt mondja, hogy ez elég rossz példa volt, és ismét kezdi: — Valami változás kell, hogy megbillentse az egyen­súlyt. A hajdani rongyos, fol­tos banda kölykei közül so­kan becsületes emberek let­tek, mert helyrebillent ben­nük az az egyensúly. Én se lettem csavargó, pedig lehet­tem volna... Érthető, ugye? Az emberi megnyilvánulá- >Oik okait boncolgatjuk, nagy kérdések maradnak megvála­szolatlanul, nem mindig ért­jük meg egymást, de jól ér­zem magam. Nem baj, hogy sok mindenben nem tudunk dönteni, ez az ő dolga lesz, foglalkozásbeli kötelessége, vagy emberi kötelessége — mindegy. Bizonygat, pedig nem el­lenkeztem. Talán magáinak... — Nincs elveszett ember. Volt egy ügyem. Fiatal, el­kényeztetett fiú sorsában kellett dönteni. Zsarnokosko­dott az anyjával, aki özve­gyen nevelte, s mindenét ne­ki áldozta. Meglopta az any­ját, aztán barma d magával arra szövetkezett, hogy temp­lomi perselyekből szerezze­nek pénzt. Három évre a ja­vítóintézetbe került. Három év • múlva* egy napon, cseng a telefon, hogy egv fiú lent vár a porta előtt. Nem mer feljönni. Felhoztam. Megkí­náltam fékeiével, és bepro- tezsáltam az egyik üzembe. Remekül dolgozik, most már brigád vezető.’ Mikor megnő­sült, ' engem hívott el tanú­jának. A napokban is nálam járt, bejelentette, hogy öt hónap múlva apa lesz. egint elhallgat. Lentki­* “ tartóan zuhog az eső. S hirtelen megcsörren a tele­fon, felveri a szoba csendjét. — ...Jól vagyok... Igen... Nem. nem vagyok fáradt. Azt a tái'gyalást elhalasztottuk. Légy nyugodt, nagyi, reme­kül érzem magam! Kezét] csókolom ... — teszi helyér» a kagylót. És mosolvogva for­dul felém: — Nagyanyám nálunk lakik. Az, aki mindig attól telt. hogy szégyent ho­zok '-'dra... Paí ;i< v Dezső A Mátraalji Szénbányá­szati Tröszt petöfibányai ve­gyesüzemében gyártják az ÉRDÉRT-típusú különféle fa­házakat. Alkalmazható fel­vonulási épületnek, s nem utolsósorban víkendháznak. Ez évben 16 millió forint ér­tékű különféle típusú házat készítettek, melyből jelentős mennyiséget szállítottak kül­földre is. Képünk egy két­szobás víkendházról készült. (Foto: Kiss Béla) Válaszol az Hitték es 4 oyÖDgVÜ«ii szakközépig oiabati jogot formálónk Vak Bottyán nevéhez „Elvittek egy gyöngyösi szakközépiskolát” címmel glosjzát közöltünk a Népúj - ság november 21-i számában Cikkünkre reagálva dr: Se ' reg József, a Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskola igazgatója közölte, hogy a gyöngyösi régi gimnázium nak .1962. óta van szakközén iskolai ágazata, amely - létjogosultságára való tekin­tettel — nagy beruházás- önálló intézetként az idén tr otthonba került. A létesít mény jelenleg megyénk leg korszerűbb iskolaépülete, « benne ma kilenc osztályban összesen 337 diák tanul. Ezek után — ami az őre; gimnázium nevének elvételét illeti — „...azt tartottul: volna elítélendőnek, ba ne­vünket is elhagytuk volna régebbi épületünkkel, mely nek egyébként is csak 1955- től kezdve volt Vak Bottyán a névadója...”— írja egye­bek mellett az igazgató majd így folytatja: „...e név birtokában folytak azok a tö­rekvések, melyekért, úgy érezzük, elmarasztalást csak szubjektivitás diktálhat (Mindezekhez — a félreérte- sek elkerülésére — csak any- nyit fűzünk: említett cikkünk­ben korántsem volt szándé­kunkban az intézet nemes tö­rekvéseit kifogásolni.' Csupán a gyöngyösi öreg gimnázium ' — a levél szerint is — másfél évtizede viselt nevének elvéte­lével nem értettünk egyet, A szerh.) Nagyközségi rang - nagyobb gondok Heves megye Tanácsának javaslatára Lőrinci községet 1970. január 1-én nagyközsé­gi rangra emelték. Bár lát­szatra a rang formálisnak tűnhet, pedig valójában — a nagyközségi tanácsok szer­vezésével foglalkozó kor­mányrendelet értelmében — sokkal többről van szó a puszta formánál. Ugyanis a nagyközségek kialakítása szerves részét képezi annak a folyamatnak, amely az ál­lamélet demokratizmusát, annak kiszélesítését, a szo­cialista demokrácia és ezen belül á tanácsdemokrácia to­vábbépítését szolgálja. Mind­ez a tanácsi munka egysze­rűsítésével, az állami, ható­sági ügyek helyben történő elintézésével, a hatáskör de­centralizálásával valósul meg elsősorban. — Hogyan es mi valósult meg az eltelt közel egy év alatt e célkitűzésekből Lő­rinciben? — kérdeztük Szent- györgyi Jánostól, a Lőrinci Nagyközségi Tanács v)3-el­nökétől. — A rangos státus elnye­rése után a legelső feladat­nak azt tekintettük, hogy Lőrinci lakosságát tájékoz­tassuk mindarról, amit szá­mukra jelent a nagyközségi besorolás. Minden családhoz névreszólóan juttattuk el ezt a tájékoztatót. — Milyen új jogkört ka­pott a helyi tanács? — Számos új hatósági fel­adatot kaptunk, amelyeket eddig a járási tanácsnál vé­geztek. Az igazgatási felada­tok közül például hozzánk került a kiskorúak házasság- kötésének engedélyezése, az állami gondozásba vétel és annak megszüntetése, a munkaügyi feladatok közül a munkaközvetítés és a-mun­kaerőtoborzás, továbbá az első fokú építési feladatokon kívül mintegy 40 különböző természetű ügy intézése. Az elsőfokú építésügyi hatóság például csak az első félévben ,37 esetben adott ki építési engedélyt a lakosság számá­ra, s 18-at vállalatok részére. Ezeken kívül a műszaki ügy­intéző végzi a költségvetés, a 'ejlesztési alap, a fejlesztési ■myad pte -pán végzett mun- '* «. 1! '.nőrzését is. az is, hogy ez év januárjától függetlenített kultúrotthon- igazgatói státuszt is kaptunk s ez a körülmény nagyban hozzájárul a népművelési munka megjavításához. • — Nagyobbak lettek-e az anyagi lehetőségei a helyi tanácsnak a különböző szo­ciális, kommunális feladatok megoldásában? — Az igazság .az, hogy ebben az évben sincs több pénzünk, feladataink meg valósítására mint azelőtt. A megnövekedett hatósági é« egyéb ügyek intézésére a ta­nács apparátusának létszáma :l 9-ről 22-re emelkedett s megkaptuk, az önálló bér- alapgazdálkódási jogot a költségvetésen belül, vala mint az alsófokú oktatási in­tézmények dolgozóinak és az egészségügyi középkáderei: béralapjával való gazdáikét dást. — Milyen tervek foglal koztál ják jelenleg a községi tanács végrehajtó bizottsá­gát? — A jövőben szeretnénk előbbre lépni a kommunális ellátottság megjavításával. koncentrálni kell a helyi erőforrásokat. Igen sok köz­ségfejlesztési feladat vár megoldásra a negyedik öt­éves terv időszaka alatt: új utakra, a meglévők felújítá­sára,' karbantartására, bel­vízrendezésre, villanyhálózat, közvilágítás bővítésére, par­kosításra, a művelődési ott­hon korszerűsítésére, új egészségügyi kombinát, óvo­da, bölcsőde, öregek napközi otthona és egy új tanácsháza felépítésére közel 29 millió forint kellene. Sajnos minder zeknek csak elenyészően kis hányadára van pénzünk ... A nagyközségi rang Lőrin­ciben a községi tanács szó mára az eddigieknél még nagyobb gondokat jelent, de •egyben új perspektívákat is. A nagyközség — már majd­nem város. A tanács vezetői azon fáradoznak. hogy e rangnak megfelelő szín von a­lat minél előbb el is érjék'. (7- s.) ; p rrf Tritfrrr; . 1970. december i , kedd

Next

/
Thumbnails
Contents