Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

Időkulisszák mögé rejtőző múlt: fÜ in::::: XVIII. századi famozsár Kétszáz éves szőlőmetsző kés Makiári régiségek — Hevesen „Leporolják” a telekkönyvet A nagyközség népes köz­pontjában befelé haladva, a műút mentén húzódó ház­sorok között, egy hosszú, zöldre festett kerítés emele­tes épületet zár el. Udvarán széles betonjárda, körülötte (kétoldalt fenyők, lombjaikat elvesztett fák, a telet idéző üres virággruppok. Bent mozgalmas az élet. Az épü­let nemrég még tbc-kórház volt. Tágas, fehérre meszelt szobái viszont már hónapok óta idŐ6, öreg embereknek nyújtanák kényelmes, meleg otthont. Belépve a hevesi szociális otthonba, meglepetés fogad­ja a látogatót. Mintha kis néprajzi múzeumba érkezne. Az előcsarnok falain köcsö­gök, kancsók, tálak, a régi népművészet megmentett né­hány darabja. A sarokban öreg ágy. A kétirányban tá­guló folvosó egyik szögleté­ben elhelyezett szövőszék az időkulisszák mögé rejtőző múltat idézi. Faragott min­tái egy élet emlékanypgát. a természet világát őrá. Haj­dan téli estéken len-, ken­derszálakból különféle min­tákat szőttek vele. A szövő­szék megbámult már az időtől, mintha sötét zománc borítaná a fonáltartó „ha­jót”. simára és fényesre csi­szolták. koptatták az asz- iszonykezek. A kíváncsiság megragadja ez embert. Honnan kerültek idg ezek az emlékeiket idéző tárgyak ? Középkorú, ősz ha­jú férfi, dr. Szegő Imre. az ' intézet igazgató főorvosa me­sél erről: — Tizenhat évig Makiáron voltam körzeti orvos. Ismer­tem a falu apraját-nagyját. Tudták, hogy szenvedélyesen gyűjtöm a régiségeket, s ha valaki antik tárgyra talált, elhozta nekem. Azt mond­ták. én becsben tartom, ne­kik meg nem kell, mert megváltoztak az idők. Az évek során sokfele tárgy elő­került, amelyek korábban padlásokon, fészerekben po­rosodtak. Én aáán átmentet­tem őket a teljes feledés ho­mályából. Ott, Makiáron, a lakásom előszobájában vol­tak kiállítva ezek a tárgyak. Később, miután áthelyeztek ide, Hevesre, elhatároztam, hogy itt, a szociális otthon előcsarnokában fogom kiál­lítani őket. Jobbra a falon öblös fa­mozsár a XV111. századból. Valamikor paprika-, bors­ós sótörésre használták fa­lusi háziasszonyok. Hosszú szegvégen mezőtúri korsó lóg, legalább 150 éves. Az egyik makiári ház padlásá­ról került elő. Aratáskor ivóvizet tároltak benne, s évek alatt több generációt kiszolgált. Mellette ková­csoltvasból készült paraszt- lámpa, hosszú viaszgyertyá­val. A sarokban 1910-ben készült faragott bölcső. Aki benne nevelkedett, azt so­káig kezelte dr. Szegő Imre. Később tőle kapta. Beljebb széles, faragott láda. — Ez egy érdekesség — mutat rá a főorvos. — Ko­máromból került Makiárra. Egykori jobbágybútorok tar­tozéka. A népnyelv érdekes szóval illette: szuszék a ne­ve. Tulajdon 'ppen a szek­rényt pótolta, ruhát, ágyne­műt tároltak benne. Van itt egy régi fa szerszám is, a mángorló. Vasalás előtt ru­hák kiegyenes'tésére hasz­nálták. Ma már szinte egye­dülálló az itt őrzött szőlő­metsző kés. amely a metsző­olló elődje Pengéjét vastag oxidréteg borítja. sokan használták, s már közel két­száz éves. — Az itt lakó öregek na- gvon szeretik a kiállított tár­gyakat, sőt mások is megte­kintik, idevalósiak és idege­nek. Gyakran érdeVődnrk történetükről, mert valóban mindegyik tárgynak, eszköz­nek valóságos történelme van. A kis múzeum azonban' tovább bővül. A közelmúlt­ban például egy idős bázsi' az egyik hevesi ház padlásá­ról előkerült tajtékpipával ajándékozott meg. Állítólag a hajdani gyöngyösi urada­lomból való. 1909-ben ké­szült, ezt igazolja a szárába vésett évszám. A kupakja ezüst, egy kutyát ábrázol. A dr. Szegő Imre által gondosan összegyűjtött esz­közök, tárgyak a korábban élt emberek alkotói fantáziá­jának hű bizonyítékai. Szá­mos letűnt kor stílusemléke él bennük ma is. Mentusz Károly A HATÄR legmozgéko­nyabb része mindig a belte­rület és a zártkert Itt van a legtöbb adás-vétel, csere, öröklés, egyszóval tulajdon- változás. És itt a leggyako­ribb, hogy ezek a, változások a gyakorlatban megtörtén­nek ugyan, de adminisztrá­lásuk már elmarad. A telekkönyv dolga az len­ne, hogy a tulajdonviszonyo­kat pontosan tükrözze. Az említett okok miatt azonban évtizedek alatt sok különb­ség támadt a valóságos tu­lajdoni viszonyok és ezek leltára, a telekkönyv között. Beporosodott ez a fontos nyilvántartás. A kormány most elhatá­rozta. hogy „leporolta tja” a telekkönyvet ellenőrizteti, hogy a nyilvántartás meny­nyiben egyezik, vagy meny­A% ország tetején nyiberf tér el a valóságos helyzettől. A munkát a bei­ten"'létén és a zártkertekben végzik el, külterületen csak kivételesen, például tanya­telkek esetében. Az egyezte­tést a földh vatalok hiva­talból és hivatalban végzik. Harminc nappal előbb köz­hírré teszik ugyan az érde­kelt községben, de ahol a nyilvántartás és a birtok­lás egyezik, ott a tulajdonost külön nem is értesítik. Ha azonban eltérés van, akkor a tulajdonost behívatják, a helyzetet tisztázzák és rende­zik. ALKALOM lesz ez arra, hogy a sok elhanyagolt ad­minisztrációt most bepótol­ják az érdekeitek. Ennek kü­lönböző lehetőségei lesznek. Aki vásárolta a földet, most bemutathatja az adás­vételi szerződést. Ha ilyen nincs, akkor nyilatkozatot kérhet a volt tulajdonostól, hogy ő csakugyan megvette a földet. Ennek azonban fel­tétele, hogy az illető földda­rab már három esztendő ótji a sajátja legyen. Nagyjából ugyanez vonat­kozik az örökségekre. Ha volt végrendelet, azt be kell mutatni Ha nem volt. akkor most kell lebonyolítani a hagyatéki eljárást, de ennek is feltétele, hogy az örökös mát legalább három eszten­dő óta a föld valóságos bir­tokosa legyen. Némileg nehezebb a hely­zet, ha a földdarab telek­könyv szerinti tulajdonosa ismeretlen helyen tartózko­dik. A mai valóságos tulajt donos úgynevezett elbirtok­lás útján ez esetben i» megszerezheti a tulajdonát igazoló telekkönyvi végzést, azonban ennek feltétele, hogy ‘a földrésznek már legalább tíz esztendeje birtokosa le­gyen. A birtoklást a tanáccsal, illetve tanúkkal kell igazol­tatni. A FÖLDHIVATAL rendte­remtési eljárása jogokat nem sérthet. Tehát most nem adományoznak földeket, csupán a valóságos viszonyo­kat legalizálják. Ha például az örökösöK még peresked­nek, akkor a földhivatal az ügyhöz hozzá sem nyúl. A földhivatal végzését más ese­tekben viszont perrel lehet megtámadni. Az elmulasztott adminiszt­rációért büntetést fizetni most nem Kell és a földhi­vatal eljárása is ingyenes. Viszont pótlólag meg kell fizetni az annak idején meg­spórolt átírási, vágj’ örökö­södési illetéket. Mégpedig kamatmentesen, de az in­gatlan mai értékének ará­nyában. FONTOS MÉG tudni, hogy ez a rendelkezés a korábbi jogszabályokat nem változ­tatja meg. Ismeretes, hogy nálunk egy magyar állam­polgárnak maximálisan 1600 négyszögöl, illetve 6000 négyzetméter személyi föld- tulajdona lehet. Ennél több akkor sem lehet, ha most a valóságos tulajdonában álló földet írnak a nevére. Földcáki Béla Egy újszerű kezdeményezés A tanács vezető beosztású dolgozói az üzemben A Mátra, és egyúttal az ország legmagasabb csúcsát, a Kékestetőt összefüggő hótakará borítja. Igaz, mindössze károm centiméter a hóvastag.ág, de ez is elegendő, hogy előkerüljenek a sítalpak, élvezzék a „száguldás" mámorát a legtürelmetlcnebbek, a gyerekek. Ez a két kislány az „or­szág tetején” boldogan siklik a havon, nem messze a Meteo­rológiai intézet megfigjelüállomásától, ahol a felhőkép, hő­mérséklet, légnyomás, szélirány alapján már tudják: hama­rosan újabb havazás várható. (Foto: Pilisy) Ha megkérdeznék a taná­csok dolgozóit, a közigazga­tásilag hozzájuk tartozó üze­mek, gyárak, intézmények, szövetkezetek közül melyik­ben jártak már, hányat is­mernek belülről, furcsa szá­mot kapnánk válaszként. Azok tehát, akik dönthet­nek fontos kérdésekben, lé­nyegében nem ismerik azt a létesítményt, annak dolgo­zóit, aminek és akiknek sor­Á Gestapo bunfetőexpedíciójának kudarca Már az első beszélgetés alkalmával Andrej meggyő­ződött róla, hogy Klára iga­zat beszélt az őrnagyról. Alf- rednak, mint a nyugat-euró­pai hadseregek tisztjei több­ségének, nem voltak éppen haladó nézetei, de hazafi volt. nem szerette az ameri­kaiakat és az angolokat és esküdt ellensége volt a németeknek. S eszméivel nem volt nehéz egyetérteni — egyszerűen nem akarta azt hogy a háború után ha­záját megaláztatás érje. Az egykori hírszerző tiszt nyilvánvalóan nyomban megértette, kinek dolgozik Andrej. S Andrej ezt való­jában nem is titkolta. — Vajon együttműködé­sünk a kölcsönösség elvére épül-e? — kérdezte Andrej- től új ismerőse. — Mire gondol? — A hírcserére. — Nem. Arról sző sem le­het — Válaszát a bizalmatlan- ság jelének tekintsem? — kérdezte szárazon Alfréd. — Semmiképpen. De ho­gyan kerülhet szóba a köl­csönösség, amikor az én ha­zám hadat visel, az öné pe­dig kapitulált a németek előtt? Ön csupán az ellenál­lási mozgalomban hazafiak csoportját képviseli, amely­nek egyelőre nincsenek szá­mottevő erői és lehetőségei... —* Ügy látszik, igaza van — szólalt meg rövid gondol­kodás után az őrnagy. — Mi azonban megbízható értesü­léseket szeretnénk szerezni az önök frontján uralkodó helyzetről. — Ehhez elég a szovjet tá­jékoztatási hivatal híreit hallgatni. Mindennap sugá­rozzák, minden európai nyelven. Megtörik a jég Andrej titokban figyelt» fij ismerősét A tiszt arca aggódó kifejezést öltött, sze­meiben nyugtalanság csillo­gott. Mint ahogyan egy kémhez illik, tartózkodó volt’ nem akart semmi fe­leslegeset mondani — önt, természetese», el­sősorban a német csapatok hadmozdulatai érdeklik és átvezénylésük a keleti front­ra, nemde? — kezdte a be­AUMA — Nagy hasznunkra len­ne, ha megbízható adatokat kapnánk. — Mi, természetesen, ki­merítő adatokat kapunk er- rő... de ez még távolról sem minden... — nézett Alfréd kérdően Andrejra. Andrej nem tudta, hogy az őrnagy mire céloz, így hát frázissal válaszolt: — Nem mondanánk le elhallgatni azt, hogy ezek­nek az adatoknak a meg­szerzése rendkívül nagy koc­kázattal jár egy olyan em­ber számára, , aki az ön hely­zetében van. Ebben én saj­nos, semmiképpen sem tu­dok segíteni: kizárólag csak önmagára számíthat, a saját erejére és képességeire... Alfréd szavaiban a szovjet hírszerző ismét valami bi­zonytalanságot érzett, s ez óvatosságra intette. — Az én helyzetemben minden kockázatos — felel­te. — De miről van szó tu­lajdonképpen? Beszéljen nyíltan... Alfréd hallgatott egy da­rabig, aztán megszólalt: — Jól van. Tehát: meg kell ismerkednie egy régi kémünkkel. Már jóval a há­ború előtt a mi szolgála­tunknak dolgozott. % — Ki az? — Egy német. Akkor még fiatal tiszt volt. Most időn­ként megjelenik a városban 'tóét wafamfi iMgprilfe éWíeg­rád sem... — Az, amine én gondolok, sokkal értékesebb, teljesen megbízható adatokat juttat- Mb « «OXBOW, Neva akarom ég elég hosezö Ideig fit ma­rad. Nyilvánvalóan rendkí­vüli feladatai vannak. Az sem kétségtelen, hogy egy hadnagy, aki kilenc-tfz év alatt a Luftwaffe ezredesévé tornázta fel magát, igen ér­tékes adatok forrása lehet. Szóval hajtandó lenne-e fel­venni vele a kapcsolatot, il­letve helyettünk felújítani? — ön tehát nincs kapcso­latban vele? — Erről van szó.H — Miért? — Mi kapitulálunk, s ő nem lesz hajlandó együtt­működni velünk, még nagy pénzért sem, amit egyébként mellékesen megjegyezve, nem is adhatnánk neki. Önök viszont megpróbálhat­nák ... — Mielőtt válaszolnék — szólalt meg Andrej rövid gondolkodás után — szeret­ném látni a dossziéját. — Előre tudtam a kíván­ságát. Holnap megkapja. (5) — Es ma nem lehetne? Nem kell még egyszer talál­koznunk. Ez a város nem a legmegfelelőbb az ilyen ta­lálkákra. Kérem, adja át a lepecsételt dossziét Klárá nak. Mindketten teljesen jnegbízunk benne. — Rendben van. Tehát: ma A két kém kezet fogott és elvált egymástól. A német ezredes dossziéja Délután, miközben Carlos- sal hazafelé tartott a nyara­lóvárosból, Andrej tüzetesen tanulmányozta a Gert nevű ügynök dossziéját í?olvtat}uk,j sa, jövőjüknek alakulása egy tollvonásukon múlik. De ez fordítva is igaz: a gyárak­ban, üzemekben ^(dolgozók sem ismerik azokat, akik a hivatal címe mögött élnek, tevékenykednek, intézked­nek, rendelkezéseket hoznak és hajtanak végre. Ma már nagy számuk miatt nem ismerhetik egy­mást azok mindnyájan, akik: hivatalos úton kapcsolatban vannak egymással. Ez igaz — általában. De nem feltét* lenül szükséges egy kisebb település, város esetében. Minden kérdés egészen más­nál? tűnik, ha nem csak sze­mélyektől elvontan jut e! va­lakihez, hanem a panasz, a kérés mögül előáll maga az ember is. Ez a meggondolás vezette a Gyöngyösi Városi Tanács irányítóit akkor, amikor az osztályvezetők és előadók ré­szére megszervezte az első üzemlátogatást. Az Egyesült Izzó vezetői is megértették a kezdeményezés jelentőségét, és ennek megfelelő körülmé­nyek között fogadták a helyi államhatalmi szerv képvise­lőit, ismertették velük mun­kakörülményeiket, üzemré­szeiket, feladatukat de gond­jaikat sem hallgatva eL Az okok, az összefüggések ennyit mutatnak. Lehet, hogy nem minden városban lehet ezt a mód­szert átvenni, lemásolni. Le­het, hogy valamilyen formá­ban máshol is kialakítottak már a gyöngyösihez hasonló gyakorlatot. A lényeg: a de­mokrácia erősítése elenged­hetetlenné teszi a személyes ismeretek élmények birtok­lását. Amikor egy-egy mi­niszter vagy vezető politikus meglátogat egy-egy járást, megyét, nagyobb gyárat, nem csak udvariasságból teszi ezt, nemcsak azért, hogy megfe­leljen a papíron sem rögzí­tett valamiféle előírásoknak, hanem teszi ezt azért min­denek előtt, hogy maga lás­son, halljon és tapasztaljon. Sokszor elmondtuk már, bizonyára mondjuk is még néhányszor: sokkal könnyebb valamit „fent” megcsinálni és végrehajtani, mint ugyan­azt megtenni „lent” vagy „lentebb”. Az általános sza­bályra legyen a kivétel a gyöngyösi példa, bízva ab­ban, hogy nem sokáig marad meg szabályt erősítő rendha­gyó esetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents