Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

< képtdvfrónkon érkezeti * Újabb francia „torpedó” Husszein a különbéke ellen A hollandiai Amszterdamban készült ez a kép, de nemcsak ebben a városban, hanem az egész országban megbénult az élet egy órára: a szakszervezetek általános sztrájkot hirdet­tek a kabinet bérpolitikája ellen. (Telefoto — AP — MTI — KS) Franciaország ismét meg­hiúsította a döntést a közös piaci integrációs törekvések egyik fontos területén: az EGK miniszteri tanácsa ked­den hajnali 4 órakor végét­ért, tizenkét órás ülésén kí­nos és kiábrándító vita után elhalasztotta a közösség gaz­dasági és pénzügyi uniójára vonatkozó megállapodást. Kari Schiller, az NSZK gazdaságügyi minisztere, aki elnökölt a gazdasági- és kül­ügyminiszterek részvételével tartott miniszteri tanácson, az ülést követően nem rej­tegette csalódottságát és ke­serűségét. „A hágai szellem ma nem érvényesült” — je­lentette ki. Schiller világosan kifejtet-' te sajtóértekezletén,; a meg­állapodás azért nem szüle­tett meg. mert a francia kül­döttség eltérő álláspontra he­lyezkedett a többi küldött­séggel és a közös piaci bi­zottsággal szemben. A vita ismét a régi prob­léma: a közös piaci intézmé­nyek és a nemzetek feletti­ség körül folyt hétfőről keddre virradó éjszaka is. A gazdasági és pénzügyi unió kiépítésén dolgozó „Werner- bizottság” (a luxemburgi pénzügyminiszter vezetésé­vel) ugyanis a hat tagország gazdaságpolitikájának össze­hangolására és ellenőrzésére nemzetekfeletti „irányító központot” kíván létesíteni, a tagországok központi bankrendszerét, a hat neirí- zeti bankot pedig — a közös valuta kibocsátását és a kö­zös pénzügyi politikát kézben tartó — szövetségi bank­rendszerrel kívánja felvál­tani. Mivel nem született dön­tés a végső célokat illetően, a miniszterek • nem kezdték meg a vitát a gazdasági és pénzügyi unió első, három­éves szakaszának megvalósí­tásáról sem, ahogyan a fran­ciák szerették volna. A miniszteri tanács úgy határozott, hogy a karácso­nyi szünet után januárban folytatja a vitát. X Párizsban tartózkodó Husszein király hétfőn este újságírókkal találkozott. Jor­dánia politikájáról szólva egyebek között kijelentette: országa nem egyezik bele semmiféle különbéke megkö­tésébe Izraellel és ragaszko­dik a Biztonsági Tanács Kö- zel-Keletre vonatkozó hatá­rozatának végrehajtásához. Televíziós sajtóértekezle­tén Husszein kifejtette, hogy szerinte sem Jordánia, sem pedig az Egyesült Arab Köz­társaság nem képes egyedül tóeszközölni a bőrét a maga számára. „Nem hiszünk ács elszigetelt akciókban* — mondotta. Kizárta Husszein annak a lehetőségét is, hogy a Jelenlegi helyzetben két­oldali találkozó jöjjön létre közte és Dajam izraeli had­ügyminiszter között Ha az tereién megsaáülás tovább tart, akkor nyilvánvaló, hogy cél­szerűtlen bármiféle találkozó Dajarmal vagy más izraeli vezetővel. Megismételte Husszein Jor­dánia Jeruzsálemre vonatko­zó álláspontját is. Eszerint az arab fél számára elfogadha­tatlan egy cflyan megoldás, amely Jeruzsálemet „nemzet­közi várossá”, azaz területen kívülivé nyilvánítaná. Miközben Husszein a tele­víziós kamerák előtt állt, Jordánia párizsi nagykövetsé­ge előtt kisebb tüntetés zaj­lott le. Az AFP szerint nem tudtál^ megállapítani, hogy a néhány tucat tüntető milyen politikai csoportosuláshoz tartozott, ez azonban nem akadályozta meg a rendőrsé­get abban, hogy több sze­mélyt letartóztasson Francesco de Martino látogatása Péter János külügyminiszternél Francesco de Martinót, az Olasz Köztársaság miniszter­elnök-helyettesét kedden hi­vatalában fogadta Péter Já­nos külügyminiszter. Az esz­mecserén ott volt dr. Bényi József, hazánk római nagy­követe, dr. Pehr Imre kül- ügyminisztériumi főosztály­vezető, dr. Aldo Conte Mafotta meghatalmazott miniszter és dr. Luigi Vittorio Ferraris külügyminisztériumi osztály- vezető. A találkozón az idő­szerű nemzetközi kérdések­ről, a NATO legutóbbi brüsszeli • ülésével összefüg­gésben az európai biztonság • problémáiról a délkelet ázsiai és a közel-keleti hely­zetről cserélték ki nézeteiket Megbeszélést folytattak a két országot érintő kérdések-" is. (MTI) Francesco de Martino, olasz miniszter elnök-helyettes meg­kezdte tárgyalásait' Tímár Mátyással, a kormány elnökhe­lyettesével. (MTI-foto — Tormái felvétele — KS) Uö&gjp ntikői'? December végén jelenik meg a Népújság 1971. évi falinaptára JKSL december 16., szerda > Vietnam népe a végső győzelemig folytatja harcát HANOI: A DNFF és a D1FK közös nyilatkozatában válaszolt ar­ra a felhívásra, amelyet a Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága és a VDK kormánya intézett december 10-én az ország harcosaihoz és lakosságához az amerikai agresszió elleni harc folytatásáról. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy az Egyesült Álla­moknak fel kell hagynia a VDK területe ellen intézett támadásokkal és ki kell von­nia saját és csatlósai csapa­tait Dél-Vietnamból. Amíg e követeléseket nem teljesí­tik, Dél-Vietnam népe foly­tatja harcát a teljes győze­lemig, és nem tűr el semmi­féle, a VDK ellen, északi honfitársai ellen megkísérelt katonai kalandot. A DNFF és a DIFK kész mozgósítani a fegyveres erő­ket és az ország népét, hogy megvédje Északot és felsza­badítsa Délt, elérje hazájá­nak békés egyesítését. Hang­zik a nyilatkozat % . A CentroPrets kedd esti kommentaria A falange múltja kísért Nemcsak Hispánia, hanem öt kontinens közvéleménye tekint Burgos felé: várja a vészbíróság ítéletét. Eredetileg már kedden meg kellett volna születnie a döntésnek, de a per hordereje, tehát a tét, túlságosan naggynak bizonyult és a bíróságnak minden oka meg van torra, hogy ne döntsön elhamarkodottan. A bíróságnak mondjuk, de ezen immár vitathatatlanul a spanyol kormányt, sőt személyesen Franco generalisszi- muszt értjük. A baszk hazafiak elleni per kezdettől fogva tömény politika volt, amelynek sem az írott, sem az íratlan törvényekhez nem volt köze. Amióta azonban Burgos ennyi­re a világ érdeklődésének homlokterébe került, szó sem le­het másról, mint arról, hogy Franco legfeljebb meghallgatja a különböző javaslatokat, de a döntés jogát magának tartja fenn. Ez*részben máris megtörtént: a földkerekség valameny- nyi hírügynöksége gyorshírben jelentette, hogy Spanyolor­szágban bevezették a rendkívüli állapotot. Ezt a súlyos dön­tést olyan minisztertanácson hozták, amelyen az államfő el­nökölt — minden jel szerint nem utolsó sorban azért, hogy személyes jelenlétével cáfolja meg a haláláról elterjedt hí­reket. Itt érdemes megállnunk egy pillanatra. Az államfő ha­lálhírének elterjedése egy olyan országban, amelyben a ha­talom fogalma immár három és fél évtizede egyetlen ember nevéhez fűződik, szeizmográfként jelez valamit. Nem keve­sebbet, mint azt, hogy a generalisszimusz nevével fémjelzett rezsim eresztékei legalábbis megcsikordultak, méghozzá egy, a világ számára meglehetősen váratlan pillanatban. Közismert, hogy Spanyolországban már hosszabb ideje bizonyos politikai erjedés megy végbe. A falange klasszikus korszakára jellemző, egyértelműen brutális eszközök az utóbbi időben kétségtelenül átadtak helyüket árnyaltabb módszereknek és a kabinetben is előretörtek a változó idők követelményeire jobban odafigyelő technokraták. Amerikai lopok, öles cikkekben foglalkoztak a spanyol idegenforgalommal, ’ a rendszer liberalizálásával és amikor De Gaulle Franciaországa eltávolodott a NATO katonai strulciúrájától, komolyan szó esett arról, hogy Madrid bevo­násával kell megerősíteni. az Atlanti Szövetség Földközi­tengeri szárnyát. Aztán jött a baszk-ügy és nyomában a hazai és nemzet­közi robbanás. Hispániában is, külföldön is a tiltakozás hul­láma vonult végig és a per hirtelen messze túlnőtt egy szeparatista mozgalom önmagában mérsékelt jelentőségű cél­kitűzésein: egyik pillanatról a másikra a rendszer erőpró­bája lett. Összeült á minisztertanács es Spanyolországban most •ro falange múltja kísért: a rendőrség bárkit letartóztathat -és ítélet nélkül fogva tarthat, megkezdődött a „gyanús szemé­lyek” internálása. Az utóbbi idők Hispániái változásai elhal­ványultak: a rendszer az új körülményekre — a régi módon reagált... (ks) Megállapodás a befriliangások megszüntetésére AMMAN: A jordán kormány, a ge­rillák és az arabközi felügye­leti bizottság közreműködé­sével Ammanban újabb fon­tos megállapodást dolgoztak ki az ismétlődő belvillongá- sok végleges megszüntetésé­re. A megállapodás szemmel láthatólag abból a feltétele­zésből indul ki', hogy a leg­utóbbi incidenseket általá­ban a palesztínai milícia, il­letve a jordán kormány ál­tal korábban létrehozott „népi ellenállási” szervezet emberei provokálták ki. A palesztinad milícia körül­belül 10 ezer főből áll, akik normális polgári foglalkozást űznek, s Csák esetenkérit, külön felhívásra csatlakoz­nak a gerillaakciókhoz. A népi ellenállás szervezete mintegy 45 ezer tagot szám­lál. Eredetileg ezt a szerve­zetet a kormány egy esetle­ges izraeli támadás elhárítá­sára, a hadsereg támogatásá­ra hozta létre. Hétfőin este létrejött meg­állapodás értelmében miftd- két szervezet tagjainak lé keli adniuk jelenleg otthon tárolt fegyvereiket központi raktárakba. Ezzel természet­szerűleg csökken majd a fegyveres összetűzések lehe­tősége. A kilencpontos szerződés a következő főbb utasításokat tartalmazza: A palesztinaiak átszervezik és 'földrajzilag széttelepítik milíciájukat, erősítik a fe­gyelmet és begyűjtik a mili- cisták fegyvereit. A kormány ugyanezt, vég­rehajtatja a népi ellenállás erőinél. A mdlicisták fegyver­raktárai védettséget élveznek. Megszüntetik az ammani rendőrőrsök katonai jellegét és az úgynevezett „biztonsági dandárt” kivonják Amman- bóL n két Kongó kiköt! helyreállt a diplomáciai v.sztnv KINSHASA: Kinshasa-Kongö és a Brazzaville-i Kongó kedden helyreállította két évvel ez­előtt megszakadt diplomáciai kapcsolatát. Kinshasában Mobutu, a Kongói Demok­ratikus Köztársaság elnöke fogadta Auxence Ikongát, a szomszédos Brazzaville-i Kongó külügyminiszterét, Brazza viliében pedig Marien Ngouabi, a Kongói Népi Köztársaság elnöke fogadta a kinshasa-korrgói külügy­minisztert, Mario Cardosót ebből az alkalomból. A két testvérköztársa°ág 1965-ös egyezménye értelmében ugyanis a külügyminiszterek automatikusan országuk nagykövetei is a másik or­szágban. A két Kongó 1968 öktóbe- x'ében szakított. Ennek az volt az oka, hogy Pierre Mu- lele, a Kvilu (Kinshasa-Kon- gó) tartománybeli felkelés vezetője, aki Brazzaville- Kongóban élt a politikai me­nedékjoggal, visszatért ha­zájába, abban a hiszemben, hogy az ott kihirdetett am­nesztia rá is vonatkozik. Mu- lelét azonban kivégezték, ami a két ország viszonyá­nak súlyos megromlásával iáit

Next

/
Thumbnails
Contents