Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-14 / 267. szám
KOSSUTH 8.30 Lányok, asszonyok. 8.10 Virágénekck. 8 57 A 111. évezred felé. 9.07 l.i'mi imuM’um. 9.34 Gigli énekel. 10.95 Üt a hideg vacsoráig. Rádiójáték. 10.56 zenekari muzsika. 12.20 Zenei anyanyelvűnk. 12.30 Melódiákoktól. 13.50 Jegyzet.. 14.00 Népi muzsika. 14.20 Kis magyar néprajz. 15.30 Csak fiataloknak! 16.0« Előadás Vörüsmartyról. 10.38 Szombat délután. 17.57 Nagy Beethoven-elöadók. 19.25 G. B. Shaw: Sosem lehet tudni. Vígjáték, közv. 31.38 Népdalok. 32.20 Táncoljunk! 0.10—2.00 Melódiákoktól. PETŐFI 8.05 A mosoly országa. Készletek. 8.10 Preklasszikus zene. 9,32 Népdalok. 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 11.50 Könyvszemle. 12.00 Zenekari muzsika, 13.03 vita a vitáról. 13 35 Az éló népdal. 14.00 Napraforgó. 1 • 00 Orvosi tanácsok. 15.05 naydn-művek. 15.30 Falvakban, mezőkön. 16.05 A hét műsorából. 17.44 Vfzkutatás repülőgépről. 18.10 A. Tolsztoj: Golgota. Rádióval tozat. 19.19 Népi zene. 20.28 Operettdalok. 20.52 Riport. 21.07 Britten: Péter Grimes. 3 felvonásos opera. MAGYAR 0.00 Európa biztomágártt. 5.35 Vöröe éa arany. (Magyarul besz. langyea film.) íl.Oé Látványosáéig mindenütt. 15.-48 Móra: A kincskereső kiaködmön. 6. (befejező) rész. 16,18 Bizánc művészete. 16.35 TeleLmpex. 17.30 Hírek. 17.25 Közv. az ökölvívó Junior EB-ről. 39.15 Cicavízió, .i 19.30 Tv-híradó. 20.00 Tabi László Btperce. 20.03 Játék a kastélyban. 3 felv. vígjáték. 82.05 Tv-híradó, 82.15 Ökölvívó Junior EB. POZSONYI *3.55 Inter Bratislava—Slovan Bratislava labdarúgó.-mérk. «7.15 Négy harckocsizó, meg a kutya. 19.00 és 21.55 Tv-híradó. 20.25 Hárman a bűnügyi rendőrségről. 9. rész. 20.55 Esztrádmüsor. 22.05 Tom Jones. (Angol zenés film.) EGRI VÖRÖS CSILLAG? (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Halálos tévedés Színes, szinkronizált/ NDK indiántörténet EGRI BRÖDY: (Telefon: 34-07) Délután fél 4 órakor Gusztáv-sorozat Fél e és fél 8 órakor Onibaba Japán film. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Matrózszerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: San Gannará kincse HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Neretvai csata I—IX. (Dupla helyárak> HATVANI KOSSUTH: A kacsa fél 8-kor csenget FÜZESABONY: Csak a halott válaszolhat PÉT ÉRV ASARA: A bűntény majdnem sikerült Egerben, délután 3 és este 7 órakor: CSARDASKIRALYNO (Bérletszünet) ÜGYELET Egerben: szombaton du. 2 órától hétfő reggel 7 óráig, a Baj- csy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: n-lö). G; 3l ügyelet pénteken l tői 17.30 óráig, vasárnap dt :iő *■. 9 órától 10.30 óráig, i ©élutón 10 árától 17.30 óláig, az Az APN tudósítója megkért néhány neves szovjet tudóst: Ivan Jefremovot, a biológiai tudományok kandidátusát, ismert tudományos- fantasztikus .regényírót, A lexandr Nyeszmejanov akadémikust, és Venyiamin Bogorov akadémiai levelező tagot, fejtsék ki nézeteiket a jövő társadalomról, s arról, hogyan oldja meg az emberiség a táplálkozási problémákat, az élet meghosszabbítását stb.. mikor a Föld lakossága eléri a 4 milliárd főt. Az emberi élettartam Az emberi élet meghosz- szabbítására irányuló minden törekvés az agyműködés megőrzésének szándékát rejti magában, — mondja Ivan Jefremov. — Hiszen manapság egy-egy szerv átültetése már nem okoz megoldhatatlan problémát. Ha tehát az agy szakadatlanul működne, az elhasználódott szervek kicserélésével meg lehetne oldani az örök élet problémáját. Az agy azonban — hallatlan nagy energiatartalékai ellenére — a természet múló jelensége, az örök élét nem más, mint Idealista elképzelés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem harcolunk az élet meghosszabbításáért. A tapasztalatok szerint az ember negyvenéves korára éri el alkotóképességének teljét, Ugyanakkor azonban elkezdődnek a betegségek is. Célunk az, hogy ezt a gazdag alkotói periódust meghosszabbítsuk. Arra a kérdésre, hogy meddig élhet az ember, néhány természeti analógia alapján az ISO éves korhatárt jelölném meg. Az emberiség fokozatosan megszabadul a nehéz fizikai munka végzésétől. Meggyőződésem, hogy a jövőben az anyagi javakat automaták termelik majd, s az ember teljesen átadhatja magát az alkotó munkának. Élelmiszer — hulladékból Alexandr Nyeszmejanov akadémikus a jövő élelmiszer-problémájának megoldásáról a következőket mondta: Statisztikai adataiból tudjuk, hogy az elmúlt ötszáz évben Földünk lakossága hétszeresére nőtt és 2000-re eléri, esetleg túlhaladja a 4 milliárd főt Ilyen hatalmas embertömeg táplálása nem kis problémát okoz. Megoldását egyrészt a mező- gazdaság és az állattenyésztés további fejlődése, és az óceán táplálékforrásainak felhasználása segíti. Az utóbbi tíz évben azonban nagy szerepet játszanak a vegyi és mikrobiológiai szintézisek segítségével előállított mesterséges tápanyagok. A kísérletek olyan stádiumban vannak, hogy hamarosan .megkezdődhet bizonyos fehérjék, élesztők, vitaminok és más alapvető fontosságú tápanyagok gyártása. A mikrobiológiai szintézis egyik legnagyobb előnye, hogy alapanyagául semmi másra lel nem használható hulladéktermékek szolgálnak. Ilyenek pl. bizonyos paraffin-származékok, amelyek kőolajban fordulnak elő, s kivonásuk azért is indokolt, mert rontják az olaj minőségét, icöny- nyen megérthetjük, hogy mennyire aktuális probléma a blossintézis, ha figyelembe vesszük, hogy a fehérjék nagyüzemi előállítása megóvná az emberiséget a fenyegető éhínség veszélyétől. Az ukrán és lett mikrobiológusok hozzáfogtak egy olaj- származékból élesztőgombát előállító gyár terveinek elkészítéséhez. Az óceánok »zerepe Táplálékunkat a Föld biztosítja. A jövőben ezt a szerepet az óceán veszt át — mondja Venyiamin Bogorov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. A tengeri halászat napjainkban évente 52 millió tonna táplálékot ad. A halászat új módszerei azonban sajnos semmiben sem különböznek a régiektől. A kulturált tengeri tenyészetek ideje még nem jött el, annak ellenére, hogy az óceán kimeríthetetlen táplálékforrás. A sekély partmenti részeken különféle kagylókat, halakat, vízinövényeket lehet tenyészteni. Ez a szárazföldeket övező sekély rész nagyobb, mint Európa területe. Nagy jelentősége van az édesvízi halászatnak Is. Ez évente csupán 6 millió tonna táplálékot ad, ám az elkövetkezendő tíz évben há- romszor-négyszer több táplálékhoz juthatunk ennek a révén. A tengerek és folyók azonban nemcsak halcan, de más nélkülözhetetlen ásványban is kimeríthetetlenül gazdagok. Ha mindezeket a lehetőségeket felhasználjuk, megoldhatjuk az emberiség táplálkozásának gondját, bármenyire növekedjen a létszáma, APN Megjelent a Jelenkor novemberi száma A Pécsett megjelenő folyóirat novemberi számában Takáts Gyulával készített interjút Bertha Bulcsu. Az interjúhoz kapcsolódnak Takáts Gyula új versei. A lírai rovatban Károlyi Amy, Pákolitz István, Somlyó György, Takáts Imre szerepel versekkel. A szépprózai írások közül Bertha Bulcsu, Kende Sándor. Kolozsvári Grandpierre Emil regényrészlete, illetve elbeszélése érdemel figyelmet. A tanulmányok közül érdeklődésre tarthat számot Bajomi Lázár Endre Francia króniká-ja, Janez Rotar A mai szlovén irodalomról szóló ismertetése és Pomo- gáts Béla Somlyó Györgyről írt Kalandok és törvények című írása. „Pécsi színházi esték” címmel Futaky Hajnal ír a Épül as Ültői úti aluljáró pest legújabb aluljáróját. A közműt. Tc áthelyezése mellett megkezdték az aluljarórend- szer egyik lejárati folyosója munkagödrének mélyítését. Az 1600 négyzetméter alapterületű, ovális alakú aluljáró a tervek szerint 1971 végére készül el. (MTI-foto — Kovács Sándor felvétele — KS) Fehér, mint a mész A BÖDVA ÉS A MÁNTA patak közötti földhát dombra fel és völgybe le kanyargó, rossz útjain zötyög a sátoros szekér. Ősi mesterség mai folytatója, mészégető tartja a gyeplőt. Nézi az álomra készülő fákat, az ég madarait, a ballagó lovak patkódíszes patáit. Erős lovak húzzák az erős szekeret. A ponyva alatt a hátsó saroglyábán ring néhány porció takarmány. A szekér teknőjében takaró alatt nehezedik az égetett mész. A szekér első felében a lapát és a kiskalapács rázódík, az oldaideszkán fénylik a húzós mérleg rézarca, mellette a mérőtarisznya és a kissep- rő. Az első saroglyába kényszerített szalmakötegen csak egy embernek van helye. Itt ül a mészégető. Az ötvenesztendős Czeglé- di Pál már közel négy évtizede bányássza, égeti, szállítja a követ. Ezt csinálta a nagyapja és az apja is. Gyerekkorától ismeri az utakat, falvakat Bükkszentke- reszttől a cseh és a román határig. Ismeri és érti a követ is, ami életének kenyere és mérge. Mi a fehérre azt szoktuk mondani, olyan, mint a mész. ő a mészre azt mondja, fehér, mint az anyja zsebkendője. Fakón, holtan fehér az égetett mészkő, mint a templomi gyertya. Mintha a tűz kiszippantotta volna belőle az életet. Majd a víz, a tűz ellensége, ha oltják a követ, ismét élénk fehérséget ad neki, életet lehel belé. Az első saroglyábán ül a mészégető, hallgatja a szekér nyikorgását. Teste együtt mozdul a szekérrel, s nyitott szeme ellenére is olyan, mintha aludna. Egy hete indult el hazulról. 7—8 mázsa kővel rakta meg a szekeret. A fele még most is megvan. Egy faluban jó, ha 20 kilót Alkotmány utcai rendelőben. (Telefon: 17-74). Rendelési időn kívül az általános orvosi ügyeletén (Bajcsy-Zsllinszky utca). Hétfőn 19 órától kedd reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilínszky utcában. Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétíó reggel 7 óráig. Az orvosi ügyel'i. helye: Jókai utca 41. szám. Telefon: 17-27. Gyermekorvosi ügyelet: vasárnap délelőtt 10 órától 12 óráig, a Puskin utcában. (Telefon: 16-36. 16-44). Hatvanban: szombaton 12 órátr hétfő reggel 7 óráig, a rendel intézeben. (Telefon: 10-04). Ren delés gyermekek részére is. ki tud mérni. Hét nap és hét éjszaka van úton. Ha van rá módja, este beköt valahová, valamelyik portára, s akkor neki is jut fadél a feje fplé. De van úgy. hogy a szekéren hál, ahol az éjszaka éri. Fölötte a sátor, alatta a mész. Azt szokta mondani, amióta világ a világ, ez az élet jutott mindig a meszeseknek. Otthon, a Bükkben kitermelik a követ, behordják, aztán rakják a sok fát a kemencébe. És minden * hónapban, majd minden hónapban útra kelnek egy vagy két hétre. Addig mennek, amíg el nem fogy a szekérről a kő. Ezt csinálta a nagyapja, ezt csinálta az apja, és ezt csinálja ő is. A fia? A fia most messze van. Katona. AMIKOR A FALU ELSŐ házainak ablaka ráköszönt, a mészégető életre kel. — Meszeet!... — kiáltja. S a lovak alig tízszer emelik lábukat, ismét felhangzik a kiáltás: — Meszeet! Senki nem nyit rá ajtót, kaput. Csak akkor jön elő néhány öregasszony, amikor a falu közepén megáll a szekér. Kutyák ugatják a lova- vakat, s csak akkor hallgatnak el, amikor a mészégető feláll a saroglyábán. Kék kötény takarja egész testét, állátói a csizmájáig. — Hogy adja? — Két forint. — De drága, ember. — Ez nem terem, mint a barack. Ezt ki kell termelni, jól meg kell égetni, meg ide is el leéli hozni. — Nem kő? — Ne féljen, ez nem kő — és kalapáccsal ráüt a kőre. Van, aki a szemének sem hisz, csak a saját kezének. Méregeti a kő súlyát, aztán a fényesre csiszolódott kerékfához üti. Mert nem Szentivánéji álom pécsi bemutatójáról, Egy csepp tenger címmel Thiery Árpád szociográfiai írásának VII. részét közli a Jelenkor. (KS) Az igazgatónő felhördült, eltakarta a szemeit, aztán azt mondta: — Magát az ég küldte hozzám...! Fel van véve. Bár csupa ilyen belső ellenőröm volna, mint maga! Dadogtam. — Félreértés esete áll fent. £n anyagmozgatónak jelentkeztem, kéremszépen... Méghogy én belső ellenőr .. . Két egyjegyű számot nem tudok összeadni tisztességesen ... — Nekem nem számkukacok kellenek — mondta az igazgatónő — hanem biztos fellépésű egyének... Magának különleges külseje van. Hát ami igaz, az igaz. Hozzám képest a sátán angyalarcú meseherceg, a hangom hiénaröhögés és tigrisüvöltés kellemetlen keveréke. Már az első utam sikeres volt. Ahogy betoppantam a 23. számú telepre, sikoltozva rogyott elém a tag- r'.szakadt telepvezető, cs sjyzőkönyvbe vallott 30 ezer forintos sikkasztást, két házasságon kívüli apaságot Pótolhatatlan ember valamint egy feleséget és 19 menyasszonyt. Nélkülözhetetlen lettem! Vállalatom országos, 199 telepünk van. Így aztán állandóan úton vagyok, gépkocsiban, a felszerelésemhez nemcsak aktatáska tartozik, hanem egy vasvílla is, s nyugodt lélekkel állíthatom, hogy már ötödik éve rend van a berkeinkben. Ma reggel, egészen váratlanul, magához hivatott az igazgatónő. — Baj van — kezdte, és merőn nézett rám. — Éspedig? — Az a baj, — sütötte le szemeit —, hogy rájöttem, hogy maga ... Hát igen, maga nem visszataszító, ocs- mány szörnyeteg, hanem kellemesen csúnya fiatalember ... Forogni kezdett velem a világ. — Ez vallomás akar lenni? — kérdeztem eikúlten. — Na nem —, mondta ingerülten az igazgatónő, —< feleségül csak kimondottan szép emberhez tudnék menni. Annyira viszont nem ronda, hogy belső ellenőrként alkalmazhassam továbbra is. Sajnos, ez a helyzet A munkakönyvét máris átveheti. varázs Endre mindegy, miképpen törik. A kő jó kő. Fehér, mint a libák tolla a zöld mezőn. Fehér, mint a füst a koromfekete kémény szájában. Fehér, mint mostanában a köd, vagy a dér, ami felébreszti a mészégetőt. VESSZÖKOSARBA, szatyorba, fatálba, kerek íatek- nőbe és szakajtóba méri a meszet Jól megnézik a húzós mérlegen, mit mutat a mutató. Hiába, olyan ez mint minden vásár. Aki eladja. annak olcsó, aki veszi, annak drága. Feketeruhás, idős nénik állnak a szekérnél. A fekete kendő alatt hajuk olyan fehér, mint a kő. Kezükben a kerek teknő és a szakajtó. A mészégető nézi az edényeket. És talán eszébe jut. hogy a teknőknek is megvan az életük éppúgy, iránt az embereknek. Kenyeret, kalácsot dagasztottak, szaka.)tottak bennük, aztán ahogy megrepedtek, megcsorbult a szélük, tojást,, gombát, gyümölcsöt raktak beléjük. És most mész lesz bennük. Ez már az öregségük. A szekér körül elfogynak az öregasszonyok. Ismét becsukódnak a kapuk. A mészégető egyedül marad. Ül még egy darabig, vér, hátha jön valaki. Cigarettát sodor, barna dohányt ágyaz a cigarettapapírba, amely fehér, mint a mész. Aztán elindul a szekér, kifelé a faluból. S amikor a szélső házak ablakai is elköszönnek tőle, a fehérponyvás szekér lassan eltűnik abban a porfelhőben. ami mindig körülveszi, mint valami burok, a rossz utakon. Ezt csinálta a nagyapja, ezt csinálta az apja, ezt csinálja ő is. A fia? A fia vegyésztechnikus. Kitünően érti, milyen kémiai reakciók játszódnak le, amikor hevítésre elbomlik a mészkő, s mi történik akkor, amikor* vízzel oltják, s amikor erős hő fejlődik, s szinte visszaadja azt a sok meleget, amit kapott. Fia kitűnően érti, mi történik ilyenkor. De a fia már nem fog követ bányászni, követ égetni, és forró, vagy hideg éjszakákon a szekérre rakott kövön hálni. Fia most katona. Ha leszerel, visszamegy a vegyikombinátba, ahonnan bevonult. DE A MÉSZÉGETŐ NEM is bánja. Talán azon gondolkodik, miközben rázatja magát a szekérrel, és hallgatja a nyikorgását, hogy mire az ő haja olyan fehér lesz, mint a mész, talán ez az ősi mesterség is megtér őseihez. Oravec János 1970. november 14., arambaá Ax emberiség1 ém sk XXI. s%á%ad
