Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-14 / 267. szám

Se ír. se be. JólesS érzés, ha az ember városának korszerűsítéséről hallhat. A közművek fejlesz­tésének, a belterülethez ko­ránt sem méltó úttest helyre-' hozásának szándékát annak idején örömmel fogadták az Arany János utcában is, s még boldogabbak voltak, amikor az emlegetett munkához hozzá­láttak a kivitelezők. Kevésbé örülnek viszont an­nak, hogy jó Ideje abbamaradt a reményt keltő Igyekezet: rsatrot-papot otthagytak a gáz­szerelők, s a betemetetten göd­rök, árkok, a felhalmozott föld- kupaook miatt előbb megtor­pantak, aztán elvonultak az út­építők is. Bosszantó a feltárt utca, ami most valósággal hadlállapoto- kat mutat, Még bosszantóbb, hogy emiatt teljességgel meg­bénult a közúti forgalom: na­gyobb jármüvei lehetetlen ki­jutni a házakból, vagy éppen­séggel megközelíteni azokat, ennélfogva nem lehet például a tüzelőt sem szállítani, s rég­éta nem jár a szemétgyűjtő autó. Különös, hogy mindez éppen az illetékeseknek nem szúr szemet, észrevétel, intézkedés nélkül hagyják a történteket! <—ni> ONIBABA Japán film A szorongásokat és félel­meket ébresztő film csatta­nója a zárókép, amikor a fi­atalasszony menekül anyó­sától, akit az, ördögi maszk valóban ördöggé, a fiatalasz- szony rémévé tett. Az anyós most már megtagadná eddi­gi • hitványságait, aljasságát, végtére ő is ember, de a fi­atalasszony ezt már nem képes elhinni. Nemcsak az átélt éjszakai borzalmak miatt, hanem azért is tagad­ja anyósa rémségeit és erő­szakos beavatkozását, mert az élet, az emberi tartalom minden aljasság, a háború­nak minden kiszolgáltatott­sága ellenére diadalmaskod­ni akar. Az európai lélek és szelle­miség számára Japán mindig egzotikumot jelentett, Szin­te csodálkozunk, hogy a Feleli, ha tudsz | Péntek, 20.55: A műsor a Zenélő órák legjobb hagyományait sze­retné folytatni, azzal a mó­dosítással, hogy egv-egy al-> halommal csak egy témakör­rel foglalkozik a játék, to­vábbá nemcsak a zene, ha­nem a film, az. irodalom és a képzőművészet is helyet kap. A vetélkedőt három há­romtagú csapat vívja, s a pán beltenger szigetvilágába viszi el a nézőt. Keserves körülményeket ábrázol a rendező; talán ezért is tör­tént, hogy az 1955-ben el­készült forgatókönyvet csak 1960-ban volt módja filmre- vinni. A filmen nincs be­szédhang — mindent, a ké­pek mondanak el, miként a rendező naplójában írta az itt élők sorsáról: „életük ke­mény és hallgatag harc a természettel. Küzdelem, ame­lyet puszta létükért vívnak”, A kopár szigeten élő pa­Jeíenet a november 22-i, Három arckép című tv-játékból. legutóbbi versenytől eltérően egy adásban be is fejeződik. Első alkalommal a téma: A bohóc. S itt gondolhatunk Karinthy Cirkuszától, Stra- vinszkij Petruskájáig min­denre. A zsűriben megtalál­hatjuk Gál György Sán­dort, Pátzay Pált, Mátrai Betegh Bélát. Farsang Árpá­dot és Baross Imrét. A for­gatókönyvet Gál György Sándor és Udvardy Tibor készítették. Kopár szijgét | Szombat, 22.10: Japán film, a televízió éj­szakai előadásában kerül műsorrá. Hazánkban 196.3- ban mutatták be Kaneto Shindo filmjét (a hazai kö­zönség a Hirosima gyerme­kei című műve révén is is­merheti), amely az egyik ja­rasztcsalád, hogy termővé tegye a sivár földet, napon­ta evez át a túlpartra édes­vízért, mivel a palánták szomjasak. Sziszifusz mitoló­giai küzdelme ismétlődik meg itt — mai valóság­ként ... Delta 1 november 14., szombat Vasárnap, 17.55: A természeti erőkkel, s az ellenük folyó küzdelemmel foglalkozik a Delta adása: a villámkutatás jelenlegi ál­lásáról számol be légi felvé­telek és lassított filmek se­gítségével. E légköri jelen­ség keletkezése tekintetében még ma sincs egységes ma­gyarázat, s a villámenergia hasznosítására még csak el­képzelésünk sincsen. Egy filmrészlet egy működő vul­kán belsejébe kalauzolja a nézőket, s egy kitörést is látni enged. Végül egy aktu­ális filmtudósítással a kolera jellemző tüneteit, kórokozó­it és az ellene való védeke­zés módszereit mutatja be. I tudatunkban modern ipari óriásként élő Nippon milyen múltra tekint vissza, Azt tudjuk, hogy a vallásos hit és az évszázados belenevelés mit ereményezett a szamu­rájoknál, a viaskodó és min­dig háborúra kész hatalma­soknál, de ez a japáni kö­zépkor, rettenetes nyomorá­val, kiszolgáltatottságával, véget nem érő háborúival és minden erkölcsi normát nél­külöző életével riasztja a nézőt. A filmet Kaneto Shíndo írta és rendezte. A téma, an­nak feldolgozási módja és a művészi szándék hatásos fil­met eredményezett. Két ma­gára maradt asszony és a ' háborúból szökött fiatal fér­fi küzdelme egymásért, egy­más ellen, ez a kegyetlen szerelmi háromszög döbbe­netes részleteket tár fel. Tudják egymásról mindhár­man, hogy akkor jutnak pénzhez és élelemhez, ha a feléjük vetődő áldozatokat le tudják ölni. Az embereket, ezeket a díszesen és hagyo­mányosan öltözött szamurá­jokat úgy döfik le, mint az állatokat, hogy aztán szem­rebbenés nélkül kirabolják őket. Viszik a ruhákat és az éles kardokat a nincstele­nek uzsorásaihoz, akik bagó­ért, némi kölesért, vagy pá­linkáért veszik meg a hábo­rúhoz szükséges szereléseket, mert jól tudják, hogy akik hozzák, hogyan jutottak hoz­zá. Az aljasságnak, a kiszol­gáltatottságnak ez a kegyet­len körforgása a gyilkolás és az üzlet, az éhenhalás és az agyonvert kutya felfalása között — nem sok magyará­zatra szorul. Hachi, a fiatal és szerelmes férfi beszél ezen a filmen a legtöbbet, de ő is csak akkor, amikor megmagyarázza, hogy a fia­talasszony férjét hogyan öl­ték meg. A többi: per les tőmondatok, gúnyos kérdé­sek, fitymáló becsmérlések gyors szúrása csak. A láp, a sás világa, ahogyan a nádas zúg, zeng, miközben az em­berek élni és emberi módon örülni szeretnének az élet­nek — alaphangja ennek a minden drámái feszültsége ellenére is lírai filmnek. A hősök nem takargatják , ér­zelmeiket, a szerelmes lérfi éppúgy extázisbán fetreng, mint ahogyan a szerelemsó* vár vénség a száraz fát ölel­ve jajdul fel a beteljesü­lésért. A háború itt tulajdonkép­pen nincs is jelen, csak há­rom paraszt sorsúban visz- szaverődve látjuk kegyetlen vonásait. S ezek a vonások annál vUszataszítóbbak, mi­nél inkább éreztetik, hogy a kiszolgáltatottak nem tehet­nek semmit fllene: tűrni kénytelenek minden áldoza­tot és várni, reménykedni igyekeznek abban, hogy túl­élik a pusztulást, a megaláz­tatást. A szó legtisztább értelmé­ben vallomás ez a film a há­ború ellen, s Kaneto Shindo vallomásszerű képsora azt bizonyítja, hogy a távoli Ja­pánban, ahol mindig nagy volt a katonák becsülete, érlelődik az a felfogás, hogy a fegyverek árnyékában le­hetetlen megaláztatás és ki­szolgáltatottság nélkül él­ni. Nebukc Otara anyósa nagy drámai erővel adja vissza egy szenvedő asszony sorsát és tragédiáját. Jitsuko Yos- himura és Kei Salo szerel­mespárja két rokonszenves egyéniség varázsát hozza. Kuroda képei és Hayashi zenéje a nádasok és láp szürkeségét és zúgását ismét­lik, egyre fokozva a »drámai hatást Jelentős művész- film. (farkas)--- »aMMMMM))' J ancsij Találtak egy kisfiút. Valahol, egy kukoricatábla sec* ? lén üldögélt és napraforgómagot rúgott. Haja akkora volt í már, hogy be lehetett fonni, nadrágja festett, kabátja > szakadt. I — Hogy hívnak? > Felugrott, futni próbált, de erőtlen lábacskái nem sokáig bírták. $ A szövetkezeti, irodában szerető gondoskodással vei- ? lék körül. A gépírókislány hazament forró kávéért, ve- ? jas kenyérért, í> — Egyél. Nagyon éhesnek látszol... A gyerek először húzódozott, de az éhség erősebb > volt a félelemnél. Marokra fogta a vajas kenyeret meg ? o bögrét, és it la, itta hunyott szemmel a kávét, Az 'emberek összenéztek, és a másik szobában tana - íj kodtak. ? — Ki lehet ez a gyerek? Honnan és miért szökött el? Valaki lavórban vizet, szappant hozott. — Mosakodj meg! Most már nem vagy éhes. Itt van egy pihenőszoba, ott majd jól kiutasod magad. Szótlanul csinált mindent. A szappan háromszor is kiugrott ügyetlen kis kezéből, amíg tenyere habos lett, — Nem megy ez így. kisfiam — unta meg végül az egyik asszony a dolgot, azután derékig vetköztette és megmosdatta a gyereket. Este és éjszaka az éjjeliőr őrködött a kis szökevény fölött. Tartani nem kellett, azonban semmitől, mert a „vendég” kimerültén és mélyen aludt másnap reggelig. Hét órakor már mindenki az irodában volt. — Hogy aludtál, mit álmodtál? A válasz éppen úgy hallgatás volt, mint tegnap, leg­feljebb a riadt tekintet volt valamicskét szelídebb a már ismerős arcok láttán. Reggeli után a kisfiút autóba ültették. — Utazni fogunk, Ocstkém. Hazaviszünk. A faludba, a szüléidhez, vagy éppen oda, ahonnan eljöttél. Szépen megmondod a sofőr bácsinak, merre induljon? A gyerek nekinyomta az orrát az ablaküvegnek és nem szólt. — Induljunk, Tóni! — adta ki a parancsot az elnök, és egy óra múlva már a gyermekotthon előtt álltak... — Találtunk egy gyereket, kérem. Megetettük, meg­mosdattuk, tisztát kapott és most elhoztuk. így került a szökevény a sok kis pajtása közé. Dél­után már ott játszott a többiekkel, lefekvéskor a nevén szólították: Jancsi. Este szép fehér ágyat kapott, intézeti ellátást, aho­gyan itt kijár. Egy hét múlva Jancsinak látogatói érkeztek. A gye­rek mosolyogva fogadta az ismerős arcokat. — Van-e már neved? — kérdezte a gépírókislány. — Jancsi. Jancsinak hívnak — válaszolt szépen a kis­fiú, és játszani szaladt. Az igazgató bácsi aztán szépen mindent elmondott a gyerekről: Huszár Jancsinak hívják, nyolc éves. Sza­bolcs megyébe, való, onnan jött gyalog egészen a tsz kukoricásáig, ahol rátaláltak. Az elnök csodálkozott. — Érdekes. Nálunk egy szót sem szólt, itt meg szé­pen beszél. Hogyan bírták szóra? Az igazgató elmosolyodott.. — Sehogyan. Mi nem is kérdeztünk tőle semmit, ö maga mondott el mindent a pajtásainak. Tudja, az az érzésem, hogy ennek a gyereknek minden oka megvan rá, hogy bizalmatlan legyen és féljen a felnőttektől... Szalay István Assódy János. untmi XI. Lopásgálló készülékek USA-ban 1966 folyamán több mint 500 000 autót lop­tak el, vagyis percenként egyet... A tolvajok többsége 20 éven aluli fiatal volt. Az autótolvaj bandák kö­zül nem egynek olyan kul­csai vannak, amelyek min­den autó zárját nyitják. A gépkocsilopás megelőzésére kínálkozó módszer: lopásgát­ló készülékek alkalmazása minden motoros járműnél. A biztosító berendezések kötelező alkalmazása ellen azonban maguk az autógyá­rosok tiltakoznak. Azt állít­ják, a túl költséges szerka- zetek megdrágítanák a széri­ában gyártott gépkocsik árát. Ennek ellenére az NSZK-ban, Franciaországban már beve­zették. a biztosító berende­zések kötelező módon törté­nő felszerelését. Ez a ren­delkezés már szerepelni fog a közúti közlekedés megje­lenés alatt álló, új szabály­zatában ig. Légi kalózok A repülőgép a legjobb, a leggyorsabb és a legbizk ■ sabb közlekedési eszköz. Megkönnyíti a kapcsolatot a városok, az országok, a föld­részek között, új korszakot nyit a közlekedésben, hiszen valósággal „leszűkíti” a vilá­got. A kék égbolt „országút­jain” haladó légi járatok összekötik a kontinenseket, előmozdítják-az idegenforga­lom fejlődését, lehetővé te­szik, hogy az emberek le­győzzék a távolságokat, job­ban megismerjék egymást, közelebb kerüljenek egymás­hoz. Ha azonban a krimina­lisztika szempontjából te­kintjük a dolgokat, meg kell állapítanunk, hogy a repülő­gép a nemzetközi gonoszte­vők számára is komoly le­hetőségeket nyújt a cselek­véshez és a meneküléshez. A légi járatok minden tilalom­tól mentesen nyitva állanak a bűnözők előtt. Az egyetlen feltétel, hogy megfizessék a repülőjegyet, külföldi út ese­tén pedig érvényes útlevelet mutassanak fel. Nincs mesze már a szuperszonikus repü­lőgépek korszaka, amikör az üzletemberek (és a bűnözők) 2500 köbméteres óránkénti sebességgel utazhatnak majd egyik földrészről a másikra. A „Concorde” repülőgép uta­sa, anélkül, hogy fantaszta lenne, ilyen programot tűz­het maga elé: „Délelőtt át­szaladok New Yorkba, este várjatok meg vacsorával. I A könnyű aviatika, a ki­sebb repülőgépek szintén nagy lehetőségeket kínálnak a bűnözők számára. Kam­bodzsában 1965-ben olyan pilótákat tartóztattak le, akik turistagépeken ópiumot csempésztek, s a dzsungelben szálltak le kis, rögtönzött ki­futókra. Hát a helikopter? Jelen van mindenütt, ahol a szokásos közlekedési eszkö­zök csődöt mondanak. Isme­retes, hogy ezeknek az óriási szitakötőknek, amelyek elég nagy sebeséggel repülnek, a le- és felszálláshoz nincs szükségünk kifutópályára. Alkalmazásuk előnyeit a rendőrség a gonosztevőknél jóval hamarabb felfedezte. Egyes országokban a heli­koptereket a forgalom ellen­őrzésére használják, főleg olyan napokon, amikor a közlekedés erősen zsúfolt. A helikopter lehetővé teszi a bűnügyi rendőrség számára, hogy például 100—150 kilo­méteres távolság esetén rendkívül gyorsan a bűntett színhelyére érkezzék. Egyes szerzők máris úgy véleked­nek, hogy néhány év múlva a nyomzók sürgős kiszállások esetén szívesebben veszik majd igénybe a helikoptert, mint a gépkocsit. Rablók a levegőben A múlt században Anthony Hart Gregson valószínűleg csak szerény tisztviselőcske, vagy esetleg csupán jelenték­telen csirkefogó maradt vol­na. A repülőgép azonban Gregsonban is felébresztette a meggazdagodás vágyát. Heteken, hónapokon át lelki- ismeretesen kerekitgette, esi- szolgatta tervét. Fiatalember volt, alig 31 éves, s egy ideig a Consolidated Discovery Yellowknife kanadai rész­vénytársaságnál dolgozott. Itt született meg agyában az „üzlet”, amely 50 000 dollár „nyereséget” eredményezett számára. És elérkezett a nagy nap. A yellowknife-i bánya 1954. július 3-án ötven kiló ara­nyat küldött, zsákokba cso­magolva, a részvénytársaság repülőgépén a legközelebbi repülőtérig. Itt a zsákokat — a víkend idejére — a Franchey szál­lítócég páncélszekrényébe zárták. Hétfőn reggel a cég egyik tisztviselője, amikor előkészítette a zsákokat, hogy tovább küldje őket Ot­tawa felé, megállapította, hogy azok súlya nem egye­zik a szállítólevélben feltün­tetette! Amikor hivatalosan felbontották a zsákokat, ne­mesfém helyett ólomrudakat találtak bennük. A Franchey páncélszekrénye sértetlen volt, hasonlóképpen az épü­let bejárati ajtói is. Logiku­san adódott a következtetés: az aranyat nem itt lopták el, hanem valószínűleg a Yel- lowknife-ból felszállt gépen, ahol három utas tartózko­dott. Kettőt közülük hama­rosan megtaláltak, kihallgat­tak, s fel is mentettek a gyanú alól. A harrhadik utas Gregson volt. Ö azonban nyomtalanul eltűnt. .. IFolytatj«•££

Next

/
Thumbnails
Contents