Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-14 / 267. szám

Miért emelkednek sz árak? v'vVVWVWV AWWWW MIÉRT DRÁGUL AZ ÉLET? Ezt a kérdést hallja az ember mindenütt, nem­csak hazánkban, hanem szinte minden országban. Az árak színvonala nem csök­ken, sőt: egyre drágább fo­gyasztási cikkeik bűvölik és idegesítik a kirakatok előtt álló embereket. Miért van ez? A munka termelékenysé­ge nő. A termelés önköltsé­ge csökken. S ebből mégsem következik az árak csökke­nése ... Valamikor úgy gon­doltuk, hogy az életszínvo­nal növelésének döntő módja az árak rendszeres csökkentése. Rosszul gondol­tuk. Az életszínvonal alaku­lását egyébként sem lehet pusztán az árak változásán lemérni, mert annak annyi összetevője van, hogy arról külön egy írást szükséges megjelentetni. Ezért most maradjunk csak az áraknál és vegyük sorra az okokat, amelyek hatására az árszín­vonal csökkenése elmarad, emelkedése bekövetkezik. A legfőbb ilyen ok az, hogy a modern társadalom­ban egyre nőnek a szociális, kulturális és egészségügyi el­látással kapcsolatos tevé­kenységele és kiadások. Ha ezekért a lakosságnak nem kell fizetnie — vagy csak csekély összeget —, akkor nyilvánvaló, hogy a lakosság által fogyasztott termékek és szolgáltatások árába kell be­kalkulálni az ezek fedezésé­i-e szolgáló részt. Az állam megadóztatja a vállalatokat, szövetkezeteket. Ezek csak úgy képesek az adót befizet­ni, ha bevételük erre is fe­dezetet nyújt. Képzeljük csak el, milyen nagy mértékben nőnek az állam kiadásai az útépítés, a közlekedésfejlesztés terüle­tén. Ha az állam épít egy műutat, ez számára hatal­mas kiadást jelent, de köz­vetlen bevétele nincs belőle. Ha árvízvédelmi gátat épít, a kiadás az államé, a ha­szon a vidék lakosságáé, termelőszövetkezeteié. Tu­dományos kutatóintézetek lé­tesülnek és bővülnek. Ebből nincs az államnak közvetlen haszna, csali kiadása. Az az­tán más kérdés, hogy a ké­sőbbiekben ez bőven megté­rül. Nagy létesítményeket építtet, hogy legyen elég áram, gáz, olaj, cement, mű­anyag stb. Ez is csak hosz- szabb-rövidebb idő után hozza meg a maga hasznát. Valahonnan azonban a pénzt az áfiamnak elő kell terem­tenie. Az utóbbi években hazánkban a nyugdíjasok száma túlhaladta az egymil­lió-kétszázezret. Közben a nyugdíjak átlagos szintje is nőtt, mert a nyugdíjalapként számbavehető keresetek nö­vekedése miatt emelkedik a magas nyugdíjjal nyugállo­mányba vonulók száma. Ez is az állami költségvetés terhét növeli. Altalanos jelenség, hogy nő azoknak a létesít­ményeknek a száma és azok­nak a tevékenységeknek a részaránya, amelyek költsé­geit az árakban megtérülő és az ország kasszájába befize­tett adókból az állami költ­ségvetés fizeti. Már ez ön­magában is érthetővé teszi, miért nem csökkennek az árak a ráfordítások csökke­nésével. Arra viszont nem ad magyarázatot, hogy miért emelkednek az árak. Az elmúlt két évtizedben rengeteg új gyártmány je- 1 lent meg. Gondoljunk csak olyan tartós fogyasztási cik­kekre, mint a televízió, a hűtőgép, a zsebrádió, a mag­netofon, a mosógép. Ezeknek bizony elég magas az ára. Üj szükségletek váltak töme­gessé, amelyekhez az ipar csak lassan volt képes iga­zodni. Ezért az üzletekben egyszer az egyik termék hi­ányzott, másszor a másik. AHOL A SZÜKSÉGLETEK változásához a termelés nem tud gyorsan igazodni, ott felmennek az árak. Az em­berek mind többet adnak arra, hogy divatos holmik­ban járjanak. A divat pedig általában a legdrágább cik­kek felé tolódik. Meghasad az ifjú hölgyek szíve, ha nem tudnak 600—700 forin­tért egy divatcsizmát ven­ni. Meg aztán itt van a maxi díváit. Ugyanaz a tavaszi kabát maxiban 200—300 forinttal drágább, mint „mini”-ben. Olykor az üzletek kirakatai­ban szegényen meghúzódó olcsóbb termék csak arra jó, hogy a vevőt a drágább, szebb áru felé taszítsa. Aztán itt vannak a gyü­mölcs- és zöldségfélék. Oly­kor a szezon közepén is úgy1 tűnik, hogy nem akar az áruk csökkenni. A piacra menő háziasszony azt látja, hogy sok a pénz — a másik háziasszony pénztárcájában. Valóban: a foglalkoztatottak számának, bérének, jövedel­mének emelkedésével a la­kosság vásárlóereje gyors; ütemben nő. Ahhoz, hogy évente a kiskereskedelmi for­galom 12 százalékkal — az áremelkedést leszámítva is több mint 10 százalékkal — nőjön, igen sok pénz kell! a szüntelenül növekvő vásárlóerő árukat, szolgálta­tást keres magának a pia­con, s a kínálatra olyan nyo­mást gyakorol, hogy néhány kivételtől eltekintve útját állja az árak csökkentésé­nek. Ugyanis az árcsökken­tést legtöbbször a kereslet fokozása kíséri. Vállalataink, szövetkeze­teink a nyereségük növelé­sében érdekeltei!. Igaz, bizo­nyos körülmények között a Heves megyei siker egy nemzetközi kiállításon Nemrégen érkezett haza Bolognából Friedrich Sándor, a Heves megyei Beruházási Vállalat igazgatója, aki — amint erről annak idején la­punkban is beszámoltunk — részt vett a VI. bolognai nemzetközi építőipari kiállí­táson, ahol a Licencia Ta­lálmányokat Értékesítő Vál- ' falat közreműködésével há­rom magyar találmányt, köz­tük a beruházási vállalat PEVA — térzsalurendszerét is bemutatták. — Hogyan fogadták a nem­zetközi kiállításon a vállalat szolgálati találmányit? — kérdeztük Friedrich Sándor­tól. — Harmincöt állam vett részt a kiállításon, amely ön­magában is híven tükrözi, hogy az építőipar fejlesztése, az építéstechnika gyorsítása világszerte elsőrendű kérdés. Találmányunkét a Licencia a LAKÓTERV két szolgálati találmányával együtt mutat­ta be, amelyek ugyancsak nagy érdeklődést keltettek. Pavilonunkat felkereste az olasz építésügyi államtitkár is, nagy elismeréssel szólott a PEVA térzsalurendszerünk jelentőségéről. A „Glóbus’’ #cmű olasz lap is hosszú iíkkben méltatta a három találmányt, a HdáUí­nagy forgalom, kis haszon elvét érvényesítve — nye­reséget árcsökkentéssel is lehet növelni, de olyan kö­rülmények között, amikor viszonylag nagy a vásárló­erő növekedésének üteme és a termelés nem tudja min­dig követni az igényeket, a nyereséget könnyebb gyara­pítani áremeléssel, mint a termelési és forgalmazási költségek csökkentésével. Ez is belejátszik az árak emel­kedésébe. A KORMÁNYZAT persze mindezzel tisztában van, s úgy szabályozza a bérek, jö­vedelmek alakulását, hogy azok növekedése érezhetően meghaladja az áremelkedé­sek ütemét. Vagyis: az ár­emelkedéseket társadalmi méretekben a jövedelmek növekedése lényegesen meg­haladja. Erre csupán egy példát: 1969-ben a szocialis­ta iparban foglalkoztatottak átlagos havi. keresete 3,7 szá­zalékkal nőtt, a kiskereske­delmi forgalomba kerülő termékek árszínvonala pedig 1,4 százalékkal emelkedett. Tehát egyhavi, egyévi bér­ből, fizetésből átlagosan töb­bet lehet vásárolni, mint a korábbi években. Ez persze csak a lakosság átlagát tekintve felel így meg a tényeknek. Vannak, akik szakmájuknál, helyze­tüknél fogva lépést tudnak tartani az árakkal, s bérük, jövedelmük növekedése ré­vén képesek fogyasztásukat növelni, — az áremelkedések ellenére is. A vállalatoknál, a szövetkezeteknél dolgozók zömének —, ha lassabban is, — ugyancsak nő a jövedel­me. Van azonban egy jelen­tős réteg, amelyik többnyire képtelen növelni saját tevé­kenységével a jövedelmét. Ide tartoznak a munkakép­telen nyugdíjasok, az időbé­res, szakképzetlen munkások’ egyes csoportjai, a közalkal­mazottak, kistisztviselők je­lentős része. Ezek számára valóban drágul az élet. Csak az állam segíthet — és segít is — rajtuk, központi intéz­kedéssel. Ilyen intézkedés volt egyebek között az első negyedévben az egészségügy, a felsőoktatás, a vasút dol­gozóinak bér- és fizetéseme­lése, vagy például a nyugdí­jak évenkénti 2 százalékos növelésére hozott rendelke­zés. SZOCIALISTA ÁLLA­MUNK figyelemmel kíséri az áremelkedések által leg­inkább érintett rétegek sorsát és erejéhez mérten rendre megteszi a szükséges intéz­kedéseket. Ugyanakkor a szakszervezetekkel együtt szigorítja a vállalatoknál az árellenőrzést, hogy megaka­dályozza az indokolatlan ár­drágítást, .és ne jöhessen lét­re ily módon tisztességtelen haszon. Dr. Pirityi Ottó Amikor a kiskörei kubikos tizennégy éves fia elszegődött summásmak negyvenkettő nyarán, még a legmerészebb álmaiban sem mert arra gondolni, hogy valaha az egész ország egyik legfontosabb tanácskozásán vesz részt, mint olyan ember, aki nagyon fontos beosztásban dolgozik. Ahhoz, hogy a szegény sorsú Papp Bélából a Mátraalji Szénbányák pártbizottságának titkára le­gyen, egy egész világnak kellett megváltoz­nia. A háború gyermekkorának égyifc legsú­lyosabb emléke. Aztán jött a felszabadulás, aminek jelentőségét még aligha értette an­nak idején. Csak a közvetlen környezeté­ben bekövetkezett változást tudta felfogni: megszűnt a nagybirtok, apja kapott néhány holdat, amin már önmaguknak verejtékez­hettek. Alig telt el néhány esztendő így, amikor először került szóba Kiskörén a szőr vétkezés gondolata: az elsők között állt rá az idős Papp, a fia pedig bevonult Mis­kolcra a hazát szolgálni. Mindez 1949-ben A kongresszusi küldött: Papp Béla zajlott le. Hét évet töltött; le egyenruhában s Papp Béla, hogy 1956 tavaszán már a lő- > rinci erőmű lakatosai között javítsa a szén- é szállító csilléket. y Az eHenforradalmárok az elsők között ? vetették börtönbe az egykori karhatalmistát. < Amikor az elvtársai kiszabadították, azon- •; nal beállt azok közé, akik jól tudták, mit? kell tenniük a néphatalomért. Később a? munkásőrséget szervezte a megyében, majd? a hatvani járás munkásőrparanesnoka lett. ■•; 1964-ben ismét az erőműnél dolgozott, két? évvel később pedig megválasztották a szán- ? bányák párttitkárának. < Közben elvégezte a gépipari íechnlfeu-1 xnot, beiratkozott utána a Marxizmus—le-'.’ ninizmus Esti Egyetemre, most végzi mára? szakosító utolsó évfolyamát Nagy ünnepeken a ruháját kitüntetések ? díszítik. Köztük a legbecsesebb a Munkás- < Paraszt Hatalomért Emlékérem. Melléje tű-? zi a Szolgálati Érdemérmet < Ha a magánélete kerül szóba, aüg teld? valamit mondani: tanulás, könyvek. És per-? sze, a két fiú! A tizennyolc éves Béla, a ti- ? zenhat éves Sándor középiskolás. A család-? ja tölti kkaz életét a munkán kívüL A fe- ? lesége a szénbányák tervezőirodájában dől-;! gozik. Otthon gyakran emlegetik, hogy egy- < szer már kettesben látogatnak eü a bolgár? tengerpartra vagy a Krím-félszigetre. y De most a kongresszus köti le. Készül? rá, jegyzetelt A témák között szerepel a tér- < melékenység, a közéleti tisztaság, a mun- ? kás-paraszt szövetség és a tehetséges mun- ;> kás-paraszt származású fiatalok továbbta- ? nulásának kérdése. J Nagy kitüntetésnek veszi, hogy ő is tag- ? ja lett megyénk kongresszusi küldöttségé- j nek, f: (grnf) ? 3 wwwwwvwwm Napirendem a szerződéskötés A %öldségkereskedelexii fejlődési iránya Aligha szükséges különö­sebben bizonyítani, hogy a burgonya, a zöldség-gyü­mölcs féleségek mennyire fontos szerepet töltenek be az élelmezésben. Az sem két­séges, hogy ezeknek a cik­keknek az exportálása — akár nyers, akár feldolgo­zott állapotban — milyen jelentős nemzetgazdasági szempontból. A kormány' és a Gazdasá­gi Bizottság közelmúltban hozott határozata lehetővé tette a szövetkezeti zöldség­gyümölcs kereskedelem szer­vezeti és gazdasági korszerű­sítését. A MÉK-ak korszerű­sítésének elsődleges célja, hogy a szövetkezetek külön­böző társulásaiban koncent­rálódjanak az erők és kor­szerű együttműködés útján szervezettebbé, eredménye­sebbé váljék tevékenységük. Fontos feladat, hogy a MÉK- ek elősegítsék a keresletnek megfelelő nagyüzemi zöld­ségtermesztést, hatékonyab­ban szolgáljál! a termelők és fogyasztók érdekeit A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a második és harmadik ötéves tervben megvalósult kertészeti fej­lesztés eredményeként meg- növekedett a termelés és a kereslet, létrejött a nagyüze­mi feldolgozóipar és többszö­rösére nőtt az export is. A megrrövekedett feladatok el­végzésére, valamint az ‘ új gazdaságiránytási rendszer­ben kialakult új gazdaságpo­litikai elvek megvalósulása miatt a korábbi — már csak formájában szövetkezeti el­ven alapuló — MÉK-ek csak részben voltak képesek. tott magyar anyag ötletessé­gét, amely — mint a lap ír­ja — új színfoltja volt a ki­állításnak, hiszen első ízben szerepeltek magyar találmá­nyok ezen a jelentős nemzet­közi szakfórumon. A külső­ségeknél azonban sokkal je­lentősebb az, amilyen nagy­fokú érdeklődést tanúsítottak a külföldi üzletemberek a magyar találmányok iránt. Erre mi sem jellemzőbb: még haza sem érkeztünk Bo­lognából, amikor azoknak a nyugati üzletembereiknek egy csoportja, akik az első na­pokban tekintették meg pavi­lonunkat, már üzletkötési szándékkal várt bennünket a repülőtéren... A beruházási vállalat igaz­gatójánál megtudtuk azt is, hogy a PEVA tórzsalurend- szerrel már javában épül az első épület, a hévízi SZOT- üdülő. Alkalmazására rövide­sen áttérnek megyénkben is a Heves megyei Állami Éní- tőipari Vállalat szakemberei megtették a technológiái al­kalmazásra a megfelelő elő­készületeket. s a negyedik öt­éves terv időszakában már ezzel a módszerrel építenek fel Egerben, a Csébokszári városrészben több mint 1200 lakást. I ... l ..la mm £ Gyári szerelőkkel „vetekednek a gyöngyösi gépjavítók Saját busszal háztól házig — Évente 90 autóbuszt „fiatalítanak" Gyöngyösön Mindössze három esztende­je hagyta el az első feljaví­tott autóbusz a Heves me­gyei Mezőgazdasági Gépjaví­tó Vállalat gyöngyösi gyár­egységét, de az autóbusz-fel­újító részlegnek épített csar­nokot máris kinőtték. Jó munkájuk híre rövid idő alatt elterjedt az országban és a javíttatok érdeklődésére jellemző, hogy az eddig meg­kötött szerződésekkel a jövő év végéig „telt házat” bizto­sítottak. Az új üzemrészben az Ika­rus 620 és 630-as típusú au­tóbuszok felújítására rendez­kedtek be a gyöngyösi gép­javítók, ugyanakkor vala­mennyi típusnál elvégzik a kisebb javításokat. Szinte hó­napok alatt elhódították az ország különböző részeiből u konkurrens javítók megren­delését. Az Ikarus először próbaképpen néhány új au­tóbuszt küldött garanciális javításra. A hibátlan, szak­szerű munka annyira meg­nyerte a gyár szakemberei­nek tetszését, hogy azóta a saját üzemük helyett az lka­ira« 55-ös autóbuszokat szemlére. Az a megbízás az­után bizalmat keltett mind­azokban, akik másutt javít­tattak és nem voltak elége­dettek a munkákkal. így történt meg az, hogy először a Déryné Színház, majd a Szigligeti Színház is a gyön­gyösi gép javítókhoz hozta .télújításra „Thália szekereit”, a falujáró autóbuszokat. A felszabadulási évforduló előtt ebben a műhelyben öltöztet­tek új ruhába a Budapesti Közlekedési Vállalat kék bu­szait. A gyöngyösi gépjavítók Arégzik az egri, a salgótarjá­ni, a miskolci, a nyíregyházi, a debreceni, a békéscsabai és a szolnoki autóközlekedési vállalatok autóbuszainak rendszeres javítását, felújítá­sát. Az üzemben dolgozó szo­cialista brigádok a vidékről bejáró munkatársaknak két autóbuszt „fusiztak” össze. Az üzem Ids összegekért megvásárolt kiselejtezett jár­műveket és azokból munka­időn kívül, társadalmi mun­kában ismét használható, tet­szetős Külsejű munkásbuszo­kat; varázsoltak, Az egyik ilyen autóbusz Visznekröl in­dul reggelenként és Jász- ároíkszállás irányából veszi fel a bejárókat, a másik At­káiról fut be utasaival mun­kakezdésre. Szinte háztól há­zig szállítják azóta a vidé­ki mun,kasokat a gyöngyösi gépjavítók. Természetesen arra is jó a saját autóbusz, hogy rpunkaszüneti napokon egészen kis térítés ellenében budapesti színházlátogatásra, kirándulásra vigye családos­tól a legjobbakat. A legered­ményesebben dolgozó szocia- lita brigádok Jugoszláviában és Ausztriában voltak már jutajomkiránduiáson. Hason­ló módon kaptak munkás­buszt a vállalat egri és heve­si gyáregységei is. . A gyöngyösi autóbusz-fel­újítók jó munkájának titkát már sokan kutatták. A kí­váncsiskodók azonban sosem találtak semmi rendkívülit Az mindenesetre megnyug­tatja a javíttatókat, hogy a felújított autóbuszokkal nyolcvainkilométeres próba- utat tesz az üzem meósa, és az átadásra csak a kiértéke­lés tresn kerülne', sor. (ríUsy) A korszerűsítés tellát szük­séges. Ugyanakkor az érde­kelt termeltető és termelő szervek figyelmét felhívták az illetékesek arra, hogy a korszerűsítéssel egy időben zökkenőmentesen kell meg­oldani a lakosság ellátásához a téli tárolást, valamint nagy figyelmet kell fordítani a ter­mékértékesítési szerződések­re. A megyei MÉK a felhívás alapján meg is indította a jö­vő évi termékértékesítési szerződéskötést, és zöldség­ből, gyümölcsből, burgonyá­ból és vegyes cikkekből ed dig mintegy ezer vagonra kör töttek szerződést. Általános tapasztalat, hogy azok a ter­melőszövetkezetek, amelyek eddig is kapcsolatban álltak a vállalattal, a jövőben is a MÉK-en keresztül akarják termelvényeik nagy részét értékesítem. Természetesen továbbra is ki akarjál! emel­lett használni a többcsator­nás értékesítés lehetőségeit. E tapasztalat mellett azonban azt is lehet értékelni, hogy megyénk zöldségtermesztésé a korábbi évekhez képest visszaesést mutat és több ter­melő üzem a jövőben is ide­genkedik a zöldségféléktől. Okként főképpen a munka­erő-problémát, és a drága kézierő-ráfordítást említik. Az eddig megkötött ter­mékértékesítési szerződések természetesen még nem mérvadóak, hiszen egyrészt a munka nemrégen kezdő­dött, másrészt az őszi mun ­kák gondjai lefoglalják a ve­zetők idejét és erejét. Mind­ezek ellenére szükséges fel­hívni a figyelmet arra, hogy az értékesítési szerződésköté­sek ideje is korlátozott. Remélhető, hogy az idei kedvezőtlen időjárás okozta problémák ellenére is, vala­mennyi termelő gazdaság ve­zetői napirendre tűzik a zöld- ségtémát s a szerződések megkötése sem sokáig varat magára. Biztató a ' jövőre nézve, hogy a megtermelt árukat már a korszerűsített szövetkezeti kereskedelmen belül értékesítik. Honti Imre, MÉK-orzt é te vezető 1970= november H., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents