Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának Y irányelve külön fejezetben foglalkozik az életszínvonal témakörével. A IV. ötéves tervben is sokkal nagyobb a 1 súlya ezeknek a kérdéseknek, mint amilyen az előző öteves tervekben volt.

A társadalom elismeri, hogy az elmúlt 25 év alatt a /. lakosság életszínvonala jelentős mértékben nőtt, de ezt a növekedést az emberek nem egyforní&n ítélik meg. Ennek bizonyára egyik oka az, hogy egyes rétegek, családok életszínvonala nem azonos méretekben és ütemben emelkedett. Nehezíti az érzékelést az is, hogy az emelkedés általában évenként egyenletesen szerény mértékű léptekkel, s nem ötévenként ugrásszerűen megy végbe. A gazdasági fejlődéshez igazodó folyamatos

emelkedést a lakosság nem érzékeli eléggé.

Furcsa dolog az, amikor a valósághoz szigorúan ragaszkodó statisztika sok-sok tény í felsorakoztatásával kimutat- , ja az életszínvonal emelkedését, de ezt az emberek saját környezetükben nem

mindig a valóságnak megfelelően érzékelik. Az életszínvonal-emelkedés mértékét vitatva, gyakran még a jobb- módúak is úgy vélekednek, hogy most kevesebb a szabad rendelkezésű pénzük,

mint 5—10 évvel ezelőtt. Ez csakugyan előfordulhat. Hiszen — hála a termelés és a kereskedelém fejlődésének, no meg a jövedelmek növekedésének, — azóta vették autószifontól kezdve televízión keresztül esetleg hűtő- szekrényig, autóig sok mindent. Lehet, hogy magasabb költségű új lakásba költöztek, vagy éppen rászoktak a sörivásra. Akinek televíziója van, annak fizetnie kell a havi ötven forintot és időnként a javíttatás költségeit., Akinek autószifonja van, annak vennie kell a patront. A modern lakásba, modern szobabútor kell. Egyik kia- ','dás hozza magával a mási- vjjkat. A kiadásoknak ez a sunyi növekedése emészti a pénzt, de ezt nem mindenki tekinti életszínvonal-emelkedés velejárójának.

Az emberek ritkán gondolnak arra is, hogy az élet- színvonalat nem egyedül a munkabér, a jövedelem határozza meg. Pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy amíg az éves kiskereskedelmi forgalom 120 milliárd forint körüli, ugyanakkor az állam évente kb. 50 milliár- dot költ a szociális, kulturális, oktatási, egészségügyi célokra, valamint a fogyasztói arakat olcsóbbító úgynevezett árkiegészítésekre. Végeredményben ide kell számítani a termelés költségvetési támogatásának azt a részét, amely kihat a fogyasztói árakra, s ez szintén jelentős — legalább 20 milliárdnyi — összeg. 1

Igazán nem nehéz elismer- .. ui, hogy az ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás, a nyugdíj, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély stb. .mind-mind tényezői az életszínvonalnak. Ha az állam helyett minden esetben annak kellene fizetnie egy sor szolgáltatást, aki éppen igénybe veszi, az állami kiadások csökkenése révén, a munkabér jóval magasabb lehetne. Viszont ily módon a lakosság kiadása lényegesen megnőne, ennek következtében a jövedelme összességében változatlan maradna. Sőt, a szerényebb életkörülmények között élő családoké — különösen a többgyermekeseké — bizonyosan csökkenne. Ez pedig összeférhetetlen szocialista elveinkkel. Szocialista vívmány az, hogy aki beteg, ingyenes kezelésben, kórházi ápolásban és kedvezményes gyógyszerellátásban részesüljön. Szocialista vívmány az, hogy az alap- és középfokú oktatás ingyenes, az üdültetés, az üzemi étkezés kedvezményes stb. Lehet, hogy ez olykor nem •tetszik azoknak, akik soha nem voltak betegek, akik n'vm torták közép- vagy fő- iskck'ba és nem veszik igénybe az üdülési, üzemi étkeztetési lehetőségeket, ©s

óvodákat, bölcsődéket. Mindenkinek — ugye — nem lehet igaza.

Az köztudott, hogy az élet- színvonal alapja: mekkora a munkából származó jövedelem. Ehhez járul a nyugdíj és a családi pótlék, elsősorban azért, hogy azokban a családokban, ahol a keresőkhöz viszonyítva sok az eltartott. ne legyen az életszínt igazságtalanul alacsony. Végül alapelem, a társadalmi juttatás számos formája. Döntő részben attól függ tehát az életszínvonalunk, hogy folyamatos szükségleteinket milyen mértékben és milyen szinten tudjuk kielégíteni közvetlen jövedelmünkből és a társadalmi juttatásokból.

Egyszerű számtani művelettel bizonyítható, hogy az ugyanolyan nagyságú családi jövedelem, azonos körülményeket feltételezve, csak akkor eredményez megközelítően hasonló életszínvonalat az egyes családok számára, -ha azonos az eltartottak száma is, más szóval az egy főre jutó jövedelem.

Gyakran még ez is kevés a reális összehasonlításokhoz, mert megtörténik, hogy két családban azonos az egy főre jutó jövedelem, mégis különböző az életszínvonal. Miért? Tegyük fel, hogy mindkét család egy családtagra jutó jövedelme 1500 Ft. Az egyik egy nyugdíjas házaspár, ahol megvan minden ami kell: lakás, ruha, bútor, televízió, háztartási gépek stb. A másik egy fiatal házaspár, akiknek a jövedelmük viszonylag tűrhető, de nincs lakásuk, s egy ötszáz forintos albérletben laknak. Arról nem is álmodnak, hogy bútort, televíziót vegyenek. Belátható időn beiül esetleg a lakáshoz szükséges pénzt sem képesek összegyűjteni, mert az albérletidíj éppen a megtakarítható pénzüket viszi el.

Vagyis: nem mindegy,

hogy ki hol áll, honnan indul. Aki most alapít családot, annak gyakran hosz- szabb-rövidebb ideig lényegesen alacsonyabb az élet- színvonala, mint aki már „egyenesben” van. Ha a fiatalok lakáshoz akarnak jutni, havonta minimálisan egy ezrest félre kell tenniük. Közvetlenül felhasználható jövedelmük tehát egy adott esetben nem 3000 forint, hanem csak 2000. Egy főre nem 1500 forint jut, hanem csak 1000. Hiába keresnek viszonylag tűrhetően, a Kényszerű takarékosság miatt nem élhetnek valami jól.

Az életszínvonal meghatározó tényezője tehát a folyó jövedelmek és a társadalmi juttatások mellett az eltartottak száma, a család ellátottsága lakással, bútorral, ruhával, az élet tárgyi feltételeivel. A legnagyobb életszínvonal-különbségek talán éppen ebben mutatkoznak. Ezért került egyik fő célkitűzésként á IV. ötéves terv számai közé a 400 ezer lakás felépítése. Ennek a fele állami költségen épül, hiszen sokan saját erejükből soha nem tudnának lakást, házat építeni, de ehhez valamivel hozzájárulni igen. __

Az életszínvonal további tényezői is jelentősek, de

ezeket nem mindig értékeli megfelelően a lakosság.

Ilyen tényezők: a munkaidő hossza, a munkakörülmények civilizáltsága, a tömeg- közlekedés, a kiskereskedelmi áruellátás színvonala, a munkahely távolsága, az oktatás és az egészségügyi ellátás szintje, a továbbképzés, a kulturálódás és a sportolás lehetősége, a kommunális ellátás állapota, a létbiztonság, a munkalehetőség.

Az életszínvonalnak ezek az építőköved csak akkor tűnnek a szemünkbe, ha baj van velük, tehát ha piszkos a munkahely, nehéz az elhelyezkedés, zsúfoltak a vonatok, az utóbuszok, kilométerekre van a legközelebbi bolt, hiányzanak az olcsóbb termékek az üzletekből, nincs járda és nem ég a villany a mellékutcában, drága pénzen albérletbe kell adni a gyereket a távoli városban, hogy elvégezhesse a középiskolát, a munkahelyen nincs szabad szombat, a lakásból hiányzik a gáz, a vízvezeték, és még lehetne sorolni, ki tudja meddig.

Az életszínvonal tehát igen összetett dolog. Es nem csekély gondot okoz az állami és a tanácsi szerveknek, vállalatoknak és szövetkezeteknek, hogy nagyjából minden életszínvonal-elem fejlődjék, ne maradjon el egyik a másiktól. A párt és ss, állam gazdaságpolitikájának egyik fő alkotóeleme éppen ezért az életszínvonalpolitika. Mert mindent, amit tesz, az emberért teszi.

Dr. Pirityi Ottó

Virág Károly

Még csak tizennégy éves volt, amikor központi engedéllyel felvették 1945-ben a kommunista pártba.

Ennek a „rendhagyó” esetnek az okait kutatva, kikristályosodott választ alig tud adni Virág Károly, a gyöngyösi járási párt- bizottság első titkára. A családja vitte a pártba. Elsősorban az édesanyja, aki a fel- szabadulás után már tevékeny tagja volt a kiskunhalasi alapszervezetnek. Vele tartott a kisebbik fia is mindig. A nagyobb fiú ugyanis már akkor nem élt. De ő az illegalitás nehéz küzdelmeiben vett részt. Erre ugyan, semmi tárgyi emléke nincs ma sem még a fiatalabb fiúnak, de így kellett lennie, ezt tudja kikövetkeztetni az akkori eseményeket felidézve

A család apa nélkül nőtt fel. Az anya cselédkedett, napszámba járt, másokra mosott, hogy a pénzt előteremtse a gyerekeknek. Károly iskolázott. A középiskola négy osztályát végezte el. Ebből az utolsó tanév már a felszabadító harcok idejére esett. Furcsa fordulat: a tankönyv helyett a szerszámot veszi ezután kézbe. Napszámos, segédmunkás, majd a gépállomáson vontatóra ül. De tizenötévesen már a pártalapszerve- zet vezetőségi tagja.

Akkor még javában folyt a harc a hatalomért, a különböző pártok a választókért, a szavazatokért versenyeztek. A fiatalok között Virág Károly vitte a szót. Éjszakánként plakátokat ragasztottak, esténként gyűléseket szerveztek, amelyeken a kultúrbri- gád is szerepelt. Izgalmas idők voltaik azok, hiszen a kisgazdapártiak közül olykor néhány heves vérű ifjú megfeledkezett magáról. Ma már szinte hihetetlennek tűnik minden azokból a régi-régi eseményekből. Soha sem gondolta volna, hogy ő is „történelmet csinál” akikor, amikor a pártmunkáját végezte.

1949-bem került Hevesre, a gépállomásA kongresszusi küldött:

ra, egy évvel később pedig már a járási S pártbizottság aktivistája. 1951-ben a me- J gyei • pártbizottság munkatársa lett, majd | 1968-ban a gyöngyösi járási pártbizottság $ első titkárának választják meg. Közben el- •> végzi a kétéves pártfőiskolát, azt megelő- \ zően pedig a központi pártiskolán, tanult ' egy éven át.

Idejének túlnyomó részét lekötik a közügyek. A kikapcsolódás, felfrissülés ritka alkalmait a kirándulás tölti ki. Feleségével és Karcsival, tizenkét éves fiával beülnek a Trabantba, hogy kiruccanjanak a zöldbe, esetleg hazalátogassanak Kiskunhalasra. Két évvel eZelőtt bebarangolták Csehszlovákiát és Lengyelországot is. Szeretnének máshová is eljutni még.

Amióta a megye kommunistái őt is delegálták a kongresszusi küldöttségbe, ez a megtisztelő megbízatása mindig előtűnik minden esemény mögül. Nem titkolja: felfokozott várakozással tekint a fontos tanácskozás elé.

Most, november 7-ére kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokoz-'át. (gmf)

«VWM/WVAWVWVWVWNAA/WWWV^AAA/'vVWWWVVWVWWVAA/^WVyAAAiVWWWW'. *LVWWVVVVVNAAAAAA>

Uj lakásodat építenek a poroszlói

árvízkárosultaknak

A tavaszi nagy árvíz során nemcsak a Szamos menti községek szenvedtek hatalmas károkat, hanem a Tisza { közelében fekvők is. Igaz, j nem nagy számban, de Po- ’ roszlón is házakat tett tönk- ! re a víz. Több épületnél I csak kisebb javításra volt szükség, hogy ismét lakhatóvá váljanak; négyet azonban le kellett bontani, mert előbb-utóbb összeomlott volna.

A veszély elmúltával megkezdődött a helyreállítás, melynek főbb munkálatait a Káli Építő- és Szakipari Ktsz dolgozói végzik. Vállalásukban a négy családi ház teljes felépítésére tettek ígéretet. A- kőművesek, az ácsok és villanyszerelők munkája nyomán a közeli napokban beköltözhető lesz az első lakás. A többi három pedig a tél beállta előtt tető alá kerül, s a tavasszal ezeket is átadják az árvízkárosult csaladoknak.

Húsz éve:

a megyében elsőnek

írásos feljegyzés nincs, ami rögzítené a húsz éweí ezelőtti eseményeket. De élnek még szemtanúk, akik közül néhányan maguk is tevékeny részvevői voltak annak a kezdeményezésnek, aminek nyomán a megyénkben elsőnek Gyöngyösön alakult meg 1950-ben a fodrászok kisipari szövetkezete.

A gondolat Szabó Sándor és Takács János nevéhez fűződik. Az alakuló közgyűlés színhelye a Vargányi- és Vámos-féle üzlet volt, ahol huszonheten jelentek meg. Elnöküknek Simon Andort választották. A termelés hat üzletben kezdődött: a Gábor Ernő-, a Békési-Nagy-, a Simon Andor-, a Vargányi -Vámos-, a Durucz László- és a Huszár József-féle helyiségekben.

Kétszázezer forint nyereséggel zárták az első évet. Hogy ez az öszeg mennyit érhetett, arra hivatkozunk: az idei évben is hasonló mértékű nyereséget vár a ma már százhatvan taggal és hatmilliós termelési tervvel dolgozó Fodrász v és Fényképész Ktsz. Pedig az is igaz, hogy az eltelt két évMegbecsülik-e a fiatalokat?

A Fém művekben: igen

AZ 1016/1967. SZÄMÜ kormányhatározat törvényesen is előírja az ifjú kommunisták, a fiatalok anyagi, erkölcsi megbecsülését.

De vajon hogyan Jelentkezik mindez a gyakorlatban, a valóságban? Hogyan, milyen módon, milyen eszközökkel válik kölcsönös bizalommá, segítéssé, munkává, eredményekké a kormányhatározat? S mivel szolgálnak rá, s mit adnak ellenértékűi a fiatalok?

A kérdésekre a Mátravi- déki Fémművekben kerestünk választ, példákat pedig Káló Lászlótól, a gyár KISZ- bizottsagának titkárától kértünk.

— A gyár dolgozóinak körülbelül hány százalékára mondhatjuk, hogy: fiatalok?

— Az összl étszámnak 30 százaléka 27 évnél fiatala b. s ezzel együtt mintegy 50 százalék 35 éven aluli.

— Az arány valóban pozitív. de vajon az anyagi, az erkölcsi megbecsülés is arányban áU & fiatalok sz&=_

mával, a fiatalság munkájával, eredményeivel?

— ^Válaszom: határozottan igen.

— Lássunk akkor néhány példát.

— NEM TUDOK OLYAN VÁLLALATVEZETŐI, igazgatói tanácsülésről, amelyre ne hívták volna meg a KISZ- bizottság titkárát. Ez nálunk rendszeres és természetes.

Nem volt olyan kitüntetés, jutalmazás, büntetés, amikor ne lett volna ott a KISZ képviselője, és ne hallgatták volna meg véleményét. Ugyancsak természetes miiünk, hogy például a KISZ- veaetőségi tagok más üzembe történő áthelyezésére csak a KISZ-bizottság hozzájárulása után kerülhet sor. Közös megegyezés biztosítja a vb-trgok és az alapszervi KISZ-titkárok műnké időkedvezményét. A KISZ különböző szakmai, politikai mozgalmaiban eredményesen tevékenykedő fiataloknak

szinte automatikusan emelik se órabését, Ss év ucu négy

fiatal a Szovjetunióba, kettő az NDK-ba, egy pedig Lengyelországiba utazott jutalomüdülésre. A vállala műszaki dolgozói elvállalták a szakmunkástanulók korrepetálását, segítik a gyár közép- és felsőfokú intézményekben tanuló fiatalokat. Van művelődési otthonunk, ifjúsági klubunk, üzemeink könyvtáraiban 2000, a művelődési otthonunkban mintegy 5000 kötetes könyvtár áll rendelkezésünkre. Százezrekkel segíti a gyár a különböző sportszakosztályok munkáját, az- 1969—70-es évben a 12 szolgálati lakásból kilencbe fiatalok költöztek. Ezen kívül a részesedési alap terhére mintegy 500 ezer forintos segítséget adott a vállalat a dolgozók lakásgondjainak segítésére. Nem is folytatom tovább. Az elmondottak ékesen bizonyítják: tisztelnek,

megbecsülnek. Velünk örülnek eredményeinknek, segítenek, támogatnak bennünket, Szervezeti, szakmai, mindennapos politikái, gazdasági tnunkáknban.

— S mit kap a gyár a fiataloktól?

— Mindenekelőtt lelkesedést, mindennapos helytállást az üzemekben, a munkahelyeken. Fiataljaink védnökséget vállaltak a vállalat exporttervének teljesítése fölött, a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsa, a kiváló ifjú mérnök, technikus mozgalom szilárd bázisa lett a termelés Segítésének. Ifjúsági brigádjaink évről évre eredményesen vesznek részt a szocialista versenymozgalomban. Kommunista vasárnapokat tartottunk ti vietnamiak, három szabad napunkon pedig az árvízkárosultak megsegítéséért dolgoztunk. Kölcsönös tehát a bizalom egymás segítése, megbecsülése. Tudjuk, érezzük, hogy mit kapunk ettől a gyártól, ismerjük kötelességünket, felelőssegünket is...

MEGANNYI ÜT JA, MÓDJA VAN a fiatalok megbecsülésének, a jó összhang megteremtésének. Sírokban már túl vannak a döntésen.

És ahogyan az elmondó1 tak bizonyítják: jól választót teik. A fiatalok, az idősebbek, a gyár javára.

tized alatt nagyon sokat fejlődött a szövetkezet. Elég csak a néhány héttel ezelőtt megnyitott, új üzletükre emlékeztetni, amelyik a gyöngyösi déli városrész lakóinak rendelkezésére áll.

Természetesen az üzlethálózat korszerűsítése nem ment anyagi áldozatok nélkül. Tévedés lenne azonban az aránylag alacsonyabb nyereségért csupán a berendezések kicserélését okolni. Ahogy azt felemlítette Bokros László, a szövetkezet nemrég megválasztott, új elnöke, volna mit tenni a tagoknak is. Régi jegyzőkönyvekből idézett, amelyek tanúsága szerint kezdetben sokkal komolyabban vették a takarékoskodást a szövetkezet tagjai, mint manapság. Mintha akkoriban természetesebbnek tartották volna, hogy a ktsz felszerelése, vagyona, pénze, a sajátjuk is, tehát a gazda lelkiismeretességével, gondosságával kell azokkal bánniuk, azokat kezelniük. Ma ugyan sokszor elhangzik a megjegyzés, hogy a szövetkezet a miénk, de sokan úgy bánnak mindennel, mintha a szövetkezei a másé lenne.

Van azonban másik része is a dolgoknak. Amíg az egyik dolgozónak arra kell várnia, hogy a szomszédja letegye a villany hajvágó gépet és a kézi hajszárítót és most már ő dolgozhasson vele, addig a termelés növekedésének követelményeiről nagyon nehéz beszélni. Mindenekelőtt a feltételeket kell ehhez megteremteni.

De szóba került a jubileumi ünnepi termelési tanácskozáson még egy fontos követelmény. ami ugyan nagyon természetes kívánságnak tűnik, különösen ebben a szakmában, de amiről néhányan mégis megfeledkeznek: ez pedig az udvarias, előzékeny kiszolgálás. Általában úgy szokott lenni, hogy azok, akik panaszkodnak, milyen keveset keresnek, vendégeiket sem nagyon becsülik meg.

A jubileumi évfordulón az alapító tagok megkapták a kiválódolgozó-jelvényt, mintegy elismeréséül annak, hogy a húsz évvel ezelőtti kezdeményezésük jelentős tett volt.

(gmf)

ff ..km, 6* ,

i57ü. uv verne ia" 15., yéi^asi

Az árszínvonal építőkövei