Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-10 / 263. szám

f Bécs után újra itthon I/j. Kátai Mihály tűzzománc-kiállításáról f Kálai Mihály munkássá- ' fát jól ismerik Egerben. A ! művész indulása is a város- : hoz kötődik: első kiállított ’ képe tizennyolc évvel ezelőtt, az 1552-es várostrom 400. év­fordulóján került a közönség elé. Ezt követően másfél év­tizeddel később — a főisko­lai évek, a fővárosban és más városokban rendezett gyűjteményes és tematikus kiállítások után — jelentke­zett ismét Egeiben. Ekkor már országos figyelem irá­nyult . zománcfestményeire, rajzaira, olajképeire. A sike­reket külföldi tanulmányutak és külföldi kiállítások kö­vették. A Magyar Televízió Galériájának egyik legis­mertebb adása tavaly Kátai- zománcokat mutatott be. a filmhíradó pedig már évek­kel ezelőtt riportfilmet ké­szített róla. ismertetve a mű­vész techrri ú ját is. A techni' ’ ismét 'Egerhez köti: Ká'. h Mihály itt kö­tött egy él 1 s" ló barátsá­got a 1 ■ : ri megmun­kálással : i izei. a fizikai erőkifejtést is igénylő kidolá gozással, művészi megfogal­mazással. Legújabb — je­lenleg is nyitva tartó — ki­állításán. Solymárban már kizárólag zománcokkal je­lentkezett. .■ Az új képek ar­ról tanúskodnak, hogy a vi­lágképformáló utazások, az* ú.iabb művészi útkeresések után is a zománc látszik a legalkalmasabbnak arra, hogy figurálisán, tehát töb- bé-kevésbé természetelvű formákban fejezze ki magát, fogalmazza, meg egyre hatá­rozottabb 'körvonalakat nyerő mondandóját. A solymári művelődési ott­hon kiállítótermében 45 zo­mánc. néhány rajz és egy-két felnagyított foto reprezentál­ja az utóbbi évek termését. A kiállítás a „Kék képek­kel indul. A limoges-i zo­mánccal vaslemezre vitt, meglehetősen merev figurák egy homogén, ámyalatlan térségben helyezkednek el. Nem is tér már ez: egysze­rűen sík, mintha a művész szándékosain lemondott vol­na a harmadik dimenzió sejtetéséről. A limoges-i zo­mánc nem is alkalmas erre: szegényes színskálája csak a tömör képre helyezett szürkésfehér figurák, jelek, szimbólumok szinte gyerme­kien precíz elkülönítését te­szi lehetővé. A Kék képek-e n mozgás nincs, dinamika nincs, mintha a mozgás soha többé nem folytatódna, a mozgást jelző glaik is úgy fest. mintha a hirtelen be­következett drámai lehűlés­ben minden élettelenre fa­gyott volna, vagy egy pom- peji tragédiához fogható vul­kanikus kitörésben a höha- lál ölt volna meg mindent, mindenkit. Ez a merevítő, merevséget diktáló technika új Kólái­nál. nemrég ismerkedett meg vele Nyugat-Európában. ahol az alapanvag. a limoges-i zo­mánc is még mindig az év százados receptúrák alapján készül. A frissen felfedezett régi anyaggal készült képek közlése a néhány évvel ez­előtti, még- Keletet, Ázsiát idéző képek folytatódásai. A klasszikus ázsiai émber nyugalma, tétlenségben tes­tet öltő bölcsessége azonban ma már nem olyan nyíltan hirdetett életelv, mint né­hány esztendővel ezelőtt. A bibliai, a különböző keleti vallási felfogások, az antik keleti életformát alakító és tükröző filozófiák hatása nem bizonyult tartósnak, ' s Kátainál megtörtént az, amit az egyetemes történelemben a „görögség ugrásához” ha­sonlíthatunk. Sikerült elsza­kadni a kezdetben talán ars- poetica-szerűen is kialakított magatartásformától, s most már növekszik a cselekvés, / a tett, az aktivitás értéke. Kátai Mihály évekkel ez­előtt még tétlen, mozdulatlan figuráit felváltják azok az alakok, „akik” már nem büszkék a tétlenségre, akik­nél a változás, a fejlődés c’r” "'-'bb elvezet az akti­vitáshoz. A ^belső történé­sek szerepe azonban még ma is aránytalanul nagy nála, fi­gurái egy-egy lélektani' re­gény hősének lehetőségeit hordozzák, egy lélektani hős hátterét reprezentálják. De a gondolati hátteret, az intellektuális töltést már nem az antik folyammenti biro­dalmak adják. A „Virágárus Faun”, a „Kígyó az oltár előtt”, a „Lebegő szörny” a bécsi Stephanskirche góti­kus légkörét .idézik. Gótikus formavilágot elevenít fel, de nem az úgynevezett „lángoló gótika" felfelé ívelését, szár­nyalását. Ha Kátai mostani. korszakát egy másik nagy európai kulturális korszak­hoz akarjuk asszociálni, ak­kor a barokk jut az eszünk­be. a barokk dinamikája, fe­szültsége. A Láz, a Lebegés utal erre, s a friss önarckép. Es megmaradt valami eb­ben a teljesen új korszak­ban is a régi képekből: mindmáig nem vesztek ki a •„szörnyek”, az embert, a vi­lágot fenyegető állat-ember szörnyek. De némileg átala­kult az eddig ismert „szörny­világ”. Tiszta, félelmetes egyértelműsége mellett iszonytató .hatású a szikrázó kristálymező felett szálló óriási ragadozómadár. Vájda- lajosian bizarr és iszonytató a „Szörnyek” rendkívül kor-, rekten megrajzolt ■ ezüstzo­mánc ábrája. Van ahol a szörny csak dekoráció, .ahol a szörnyfigura csupán rá­adás, mint a „Kék képek” első darabján is. Kátai Mihály (1935-ben született, mindössze 35 éves) idejében érte meg a sikert és a siker képes befolyásolni, lelkesíteni. Első országos ki­állításának visszhangja is biztató volt; pedig ez a vissz­hang alig-alig üdvözölt mást, mint egyfajta újra felfedezett díszítőművészét sikeres da­rabjait. A dekorativitás, a külsőségek bevallott és leple­zetlen kultusza akkor némi­leg alá is támasztotta ezt az ítéletet, hiszen a néhány év­vel ezelőtti zománcokon még több volt a dekoráció, mint a művészi jelentéstartalom, több volt a díszlet, mint a művészi információ. A képek most is rendkívül dekoratívak, díszesek. A zo- máncfelület " kontinuitását gyakran megtörik az ékszer­szerű fóliafpitok,' amelyek új léptéket adnak a képeknek, s ugyanakkor félreérthetetle­nül utalnak a látható világ és a gondolati világ két sík­jának különbözőségére, a látható, közvetlen jelentés és a kifejezett gondolat kont­rasztjára. így a díszítés — aminek egyik előszeretettel alkalmazott eszköze a fehér, illetve színtelen zománccal való bevonás, homogenizálás, egyszerre érte meg a jól ész­lelhető fejlődést, és ugyan­akkor vált alárendelt ténye­zőjévé a képnek. Izgalmas, élményt adó zo­máncokat láthat a solymári kultúrház közönsége. Érde­mes lenne ezeket a képeket bemutatni Egerben is. Érde­mes lenne felvonultatni őket az egri művészek alkotásai­val együtt, de talán még hasznosabb volna egyéni ki­állítást rendezni belőlük. Krajczár Imre Petőfi Irodalmi Múzeum Kiskőrösön. (MTI-foto — Bajkor József felvétele) Sokan felkapják most a fejüket: mi az, errőj. a film­ről egyáltalán kell, vagy ér­demes kritikát írni? A hét több jó, néhány kiemeiKedő műsora — ide tartozik Gyur- kó László tragédiája és Tre- nyov Gimnazisták című té­véjátéka feltétlenül — mel­lett és helyett pont ezt a 11 éves francia filmet kell mél­tatnia a kritikának? Ha Páris megért egy misét, akkor Jean Marais filmje is megér néhány sort, — ponto­sabban e film kapcsán né­hány gondolatot. Mert A pú­pos helyenkint kibírhatatla­nul naiv volt, dialógusai fü­let kápráztatóan gyermek­dedek és a főhőshöz képest egy liliomos . szent korhely nőcsábász, de a film mégis gondolatokat ébresztő volt. Arra a gondolatra ébresztő, hogyan és miként tudja a te­levízió kiválogatni — még a szűkös anyagi lehetőségeken belül is hogyan? — a világ, vagy közvetlen környezetünk filmterméseiből rendre az öregeket, az elavultat, az igénytelent és . igen gyakran még kópiában is a selejtet. Semmit sem , javított és semmit sem rontott a fekete csík alul és felül a képer­nyőn: mozira készült, széles­vásznú „alkotás” volt annak idején a mozikban is vetített Jean .Marais-produkció, Ám e „csík” is arról" tanúskodik, hogy a televíziós játékokban, a riportokban, sőt a tudomá­nyos ismeretterjesztésben mindenképpen világszínvo­nalon álló Magyar Televízió hogyan képes ,és miért képes megalkudni a filmművészet terén. Miért van az, hogy a képi ernyőn legjobb esetben is három, de inkább tizenhá- róm éves filmek jelennek meg és még az a szerencse is ritka, hogy legalább saját korában művészi kvalitást képviselő filmről lett van szó? Miért kell megvásárolni a saját műfaján belül is olyan dilettánsán primitív kis filmet, mint a „Nyomo­zók társulnak”-ot, vagy az ásításra késztető társát, az igénytelenségben társát, az olasz Fekete nyilat? A kérdéseket lehethe so­rolni .bőven és minden bi­zonnyal a televízió illetéke- ■ sei meg is tudnák válaszolni, még csak nem is úgy, hogy az valamiféle mosakodásnak, mellébeszélésnek tűnjék, De A púpos hát végtére is nem arról van szó, hogy időnkint kénytelen a televízió anyagi megfon­tolásokból, avagy, egyszerűen árukapcsolás miatt gyengébb filmeket is megvásárolni! Hanem arról van szó, hogy csak időnkint látunk a kép­ernyőn jó vígjátékot, jó kri- t mit, jó drámát: egyszóval saját műfajában jó, vagy el­fogadható filmalkotást. Renegát gondolat jutott az eszembe: nem lehetne, hogy egy új magyar film premier­je a televízióban legyen? Hogy ott mutassák be egy­szer, vagy kétszer? Hogy egy új magyar film úgy készül­jön, hogy a televízió mutat­ja be egyszerre, vagy köt­szerre három-négymillió né­zőnek? A púpos valóban nem ér­demel kritikai megjegyzést. Nem most, tizenegy év után, akkor sem különösebben, amikor készül.1 Arra azonban úgy látszik. mégis alkalmas volt, hogy e sorok írója is eltűnődjön a televíziós fil­mek magyar válságáról. Mert ebben a „nemzetközi válság” az, amely engem teljesen hit, degen hagy. I Gyurkó Géza á —• Aszódj- János: k 1979. november 10., kedd VII. A szervezet alapszabá­lya az első fejezet második szakaszában meghatározza az Interpol lényegét, mint olyan közszolgálatét, amely­nek rendeltetése „a köztör­vényi bűncselekmények meg­előzése és megtorlása”. Ne tévesszük szem elől, hogy a „megelőzés” a „megtorlás” előtt áll, mert — mint a to­vábbiakban látni fogjuk — az Interpol munkájának homlokterébe helyezni a bűncselekmények megelő­zésére irányuló nemzetközi tudományos tevékenység megszervezését. Ugyancsak ebben a vonatkozásban kell kitérni arra, hogy az Inter­pol foglalkozik a nagy ka­tasztrófák áldozatainak azo- isitására szolgáló módsze- : tökéi élesítésével is, té­riét nélkül arra, hogy a l szóban forgó katasztrófa bű­nös kezeit műve, avagy sem. A Sain Cloud-i Interpol- székház felé éjjel-nappal színtelenül áramló informá­ciók tömegét gondosan ta­nulmányozzák, szortírozzák, majd az egyes információ­kat, mindegyiket saját cso­portjába, kartotékra veze­tik. Az első csoportba tar­toznak a gyilkosságok, be­törések, fegyveres támadá­sok, a .'különféle lopások, csalások. . emberrablások, (eltűnési esetek), beleértve a gyermekrablásokat („kid­napping”) is, A második cso­portba sorolják a sikkasztó* sokat, a bankokkal és bizto­sító társaságokkal kapcsola­tos bűncselekményeket, a csempészés különböző fajtá­it és az okirathamisításökat. És végül a harmadik cso­portba t toznak" a kábító- ’ szer-kei „».vedelem, pénzha­misítás, prostitúció és leáru* kereskedelem. Futólag meg" kell itt jegyeznünk, hogy az elmúlt évtizedben a harma­dik kategóriába sorolt bűn­tettek okozták a legtöbb , gondot az Interpolnak. Egy olyan nagyméretű szervezetben, mint amilyen az Interpol, eikerü]het?tle- nek a nyelvi nehézségek. Az Interpol keretében három hi­vatalos nyelvet használnak: az angolt, a franciát- és a spanyolt. Ennek ellenére, ar üzenetek olykor nem eléggé érthetőek; főleg a személy nevek közlésével van be Az ilyen természetű hibr elkerülése céljából, a foneti kus írásmód alapján, egyfa ta bejegyzési rendszert dol­goztak ki. Nem veszik fi­gyelembe a nevek eredet írásmódját, hanem a franc kiejtés szerint jegyzik bt őket. A beérkezett vagy eiluu­***+■ r idött üzeneteket 'körSzvényJ nek” nevezik. Az üzenetek legfontosabb kategóriája a „piros körözvény”, amely az üzenet megoldásának sür­gősségét, vagyis a nevezett személy azonnali letartózta- tatását és kiadatását jelöli. A „kék körözvény” informáci­ókat kér valamely gyanúsí­tottról, a „zöld körözvény”, pedig figyelmeztetés vala­mely olyan gyanús személyt illetően, , akit megfigyelés álá kell helyezni. Az üzene­tek egy másik kategóriáját, amely a nem azonosított holttestekre vonatkozik, „fe- ■ kete „ körözvénynek” neve­zik. A nemzetközi gonosztevők és általában véve a bűnözés elleni küzdelemben az Inter­polnak szüksége van arra, hogy közvetlen segítséget kapjon a tagországoktól. Ezeknek a tagállamoknak — amint azt a szervezet alap­szabályának 31. szakasza előírja — „a törvényeikkel összhangban minden erőfe­szítést meg kell tenniük, hogy részt vegyenek tevé­kenységében”.' Hogyan való­ul meg a gyakorlatban ez együttműködés? Erre a érclésre az alapszabály 32. lakasza adja meg a választ, mikor leszögezi, hogy: ,.. minden tagországnak ki ül jelölnie egy szervet, -ely az illető országban nt Országos Központi Iro- .1 működik”. Az OKI tehát kapcsolatban áll saját orszá;- gánalí rendőrségi Intézmé­nyeivel és vámhatóságaival, összegyűjti a rendőrhatósá­goktól származó és nemzet­közi vonatkozású nyomozási, azonosítási, tájékoztatási, le- tartóztatási stb. kéréseket. Mindezt közli vagy az In­terpol főtitkárságával * (an*llye! közvetlen kapcso­latban áll), vagy esetleg közvetlenül más tagálla­mok Országos Központi Iro­dáihoz juttatja el. Az OKI- hoz futnak be ugyanakkor az Interpol párizsi központ-, jától, valamint a többi Or­szágos Központi Irodától • származó, hasonló kérések. Támadás a bankok ellen Az USA-ban a bankok el­len intézett' támadás úgyne­vezett „szövetségi bűncselek­mény”, ami azt jelenti, hogy az ilyen ügyekkel nem csu­pán az illető államok rend­őrsége, hanem közvetlenül az FBI is foglalkozik. Az FBI százharminchat jelentős bankintézménynél megvizs­gálta a betörés elleni véde­kezés rendszerét. Az elem­zés során nyert adatok ha­tározottan ellene szólnak an-, nak az elképzelésnek, ame-» vet egyes filmek alapjaa al­kothatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents