Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-10 / 263. szám

KOSSUTH 8 ?0 8.2(i 9.01 11.04 12.20 12.30 13.50 14.10 11.17 •13*10 15.25 1« 05 16.27 16.47 17.05 17.20 18.00 18.30 20.25 19.45 20.35 21.03* 22.30 23.45 Fúvószene. llarsan a kürtszó! Dvorzsák: Kuszalka. 3 fclv. opera. Versek. Ki nyer ma? Melódiakoktél. Törvénykönyv. Fúvósötös. Rádiójáték gyermekeknek. Borodin: Poloveci táncok. Rádióiskola. Cigánydalok. Riport. Kórusművek, Ázsia munkásmozgalma. Riportműsor. Könnyűzenei híradó. A Szabó család. Bartók-fel vételek. Népi zene. Kozmosz. Egy rádiós naplójából. Jazz Club. Operettmuzsika. PETŐFI 8.05 Ilandel-művck. 9.05 Nótacsokor. 11.45 Utak a fekete földrészen. 12.00 Zenekari muzsika. Randevú kettőtől — hatig... 38.10 Két interjú. 18.25 Fiatalok hullámhosszán. 20.28 Hangverseny. 21.13 W, Golding: A sárgaréz pillangó. R.-változat. 22.13 Rajcsev: IV. szimfónia. 22.36 Népdalok. 23.15 A XX. század zenéjéből. MAGYAR 8.0.3 Istkola-tv. 17.28 Hírek. 17.35 Kótavár. 18.20 Tv-mintabolt. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 30.00 Bizet: Carmen. (Oiperafilm.) 22.45 Tv-híradó. POZSONYI 19.00 és 22.05 Tv-híradó. 19.30 Hangverseny. Í0.3D Kortársalnk. ' (Szovjet film. n. rész.) EGRI VÖRÖS CSILLAG: ___ (Telefon: 22-33) Délután fél 4 órakor Veszedelmes szerep Színes, francia filfnvigjáték. Délután fél 6 órakor Bűn és bűnhődés 7—fi. (Dupla helyárak) . Szinkronizált, szovjet film. EGRI BRÖDY: (Telefon: 44-07) fél 6 és fel 8 órakor Folytassa, doktor! Színes, angol filmvígjáték. GYÖNGYÖSI PUSfilN: Szerelmi álmok I—Il. (Dupla helyárak) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: ' Filmklub HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Fekete szakáll szelleme HAfTVANI KOSSUTH: Csendőr nősül HEVES: Kardforgalónő FÜZESABONY Varázsló ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27). 'LEGJOBB. „ 4hirveReS .CWS Jfmüswm Veszélyes produkció *fi«JSSg£& lélegzetelállító produkciója. (Foto: TASZSZ — MTI — KS) Bélyegkiállítás Egerben November 7-én, délelőtt 10 órakor nyitotta meg Záborsz- ky Árpád, a MABEOSZ köz­ponti vezetőségi tagja az egri ■bélyeggyűjtők által render zett bélyegkiállítást a Me­gyei Művelőési Ház" nagyter­mében. A kiállításon a 25 év legszebb magyar bélyegei mellett a szocialista országok első' napi bélyegei, virág- és sportbélyegei, az Apollo 11. Holdra érkezését, illetve az első ember Holdra szállását dokumentáló, valamint Euró- pa-bélyegek kerültek bemu­tatásra. A kettős ^ünnepen több százan tekintették meg a kiállítást. A kiállítás délután 16 órakor zárul. Németi V. ma Veszélyes „sakkozás” Eddig azt. hittem, hogy a sakkozáshoz csupán jó kon- hínációs készség és birkatü­relem szükséges. Most már tudom, hogy látványos mó­don csakis izomemberek űz­hetik e sportot. Máris bizo­nyító m megállapító so mat. Megyeszékhelyünk belvá­rosában lépten-nyomon ta­lálkozhatunk a régmúltat idéző történelmi emlékekkel. Ezek sorába tartoznak azok a — különböző. figurákat áb­rázoló — kőtömbök, melyek a régebbi épületek bejára­tát díszítik, és óvják is egy­ben a falat a kopástól. A Kossuth-utca—Dózsa György térre torkolló — végén áll egy megtépázott külsejű ház, mélynek kapujában ha­sonló . kőalakzatok trónol­nak. Érdekességük az, hogy futóra — sjxkkfigura — em­lékeztetnek. Es itt kezdődik a baj Az egyik rögzítetten kőtömb ugyanis emiatt — késő este, de főleg az éjsza­kai órákban — állandóan „mozog”. Jómagam voltam a szem­tanúja legutóbb, hogy a kö­zel félmázsás követ a bo- hókás kedvű; robusztus tu­risták a járdaszélig cipel­ték, majd hangoskodó, ere­jüket fitogtató egri fiatalok érkeztek, s folytatták az utcai sakkozást: ők már eredeti helyétől legalább 20 méter távolságra vitték el a „futót”, s az úttest kellős közepén hagyták. Az egyik személygépkocsit csak a sze­rencse mentette meg, hogy nem robogott a kőre. Tehát veszélyes e sakkozás! Amit az épület lakói meg­szüntethetnének, ha helyére betonoznák, vagy véglegesen eltávolítanák az utcáról a kőfigurát. A jelenlegi „játszma” súlyos balesetet idézhet elő.-. — veiket — Poszohin álmai RUGANYOS JÁRÁSÚ, szálfa termetű ember • Mijhail Poszohin, Moszkva főépíté­sze. Halk szavának, szerény­nek ismeri mindenki a kör­nyezetében, pedig ő bámula­tos energiával építi ' saját emlékműveit Moszkvában, s másutt a világon. Fontos hivatal, a moszkvai városi tanács várostervezési főigaz­gatóságának vezetője, tizen­egyezer dolgozó munkájának irányítója, de nem ez tette ismertté nevét, hanem kü­lönleges tervezői tehetsé­gének sok-sok. világszerte, megcsodált alkotása: a Fel­kelés téri magasépület, a Kreml Kongresszusi Palotá­ja, a Kalinyin sugárút új üveg- és betonépületei, a ■ KGST-palota Moszkvában, s a világkiállítás szovjet pa­vilonjai Montrealban és Oszakában. S mint mondják a kollégái, ezek csak a főbb munkák, amelyek az ő tervei szerint, az ő közvetlen irá­nyításúval készültek. Most ismét nagy munkát fejezett be: elkészült Moszk­va nagyszabású új általános rendezési terve, amely a kö­vetkező évtizedek, szovjet vi­lágvárosát vetíti elénk. Szű- kebb csoportjával, kollégái­val együtt évek óta dolgozott ezen az egész könyvtárpolcot megtöltő, súlyra is tisztes mennyiséget kitevő tervko­losszuson. A sokadik válto­zat az, amelyikre most azt mondja: kész. De szavain érezni: a várostervező so­sincs kész. Mihail Poszohin mindig az újat, a merészet keresi, most korunk legújabb ' divatja szerint üveg- és be­tonruhába öltözteti Dolgoru- kij ősi városát, ezt a fiatal óriást, Moszkvát. — Valamikor, még csak két-három évtizeddel • eze- ■ lőtt is, — mondja a főépí­tész — a tiszta, csillagfényes estéken a Lenin-hegyről, ahol most a Lomonoszov- egyetem karcsú tornyai ha­sítanak a felhőbe, jól lehe­tett látni a város határait. Ahol megszakadnak a lám- pafiizérek fényei, az volt a város határa. Ma már van egy másik magas' pont is Moszkvában, az osztankinói televízióstorony, amelynek tetejéről még szebb látványt kelt a város. De bármilyen jó is az idő, bármilyen jó is a szemünk, még a több száz méter magas tv-toronyból sem látni el ma már Moszk­va határáig. Ahol a horizont lebukik, ott is hunyorgó vil­lanyfények jelzik: még az is Moszkva. Évente 120 ezer la­kás épül a városban, január­tól decemberig mintegy fél- . millió moszkvai költözik új, * vagy a réginél, tágasabb la­kásba. NAGYSÁGÁT TEKINTVE Moszkva ma már egy kisebb ország. Másfél ezer üzeme és hétmillió lakosa van; Moszkva adja az ország se­lyemszövet-termelésének majdnem 40 százalékát, a gyapjúszövetek 20 százalé­kát; itt készül minden har­madik szovjet porszívó. Áru­it hatvan országba exportál­ja. évdnte 400 millió utast fogad és búcsúztat. Négy­ezer-ötszáz utcája és tere 2700 kilométer hosszúságú. A város, amelyet a Kreml vö­rös csipkefalai határoltak egykor, óriásra nőtt. Most, északtól délre negyven, nyu­gattól keletre harminc kilo­métert. kell menni, hogy el­érjük a város határát. Nyolc­vanhétezer hektár a terü­lete. több mint New Yorké, háromszor akkora, mint Lon­doné és kilencszer akkora, mint Párizsé.. Ennek az óriásnak a ter­veit készíti, jövendő fényeit gyújtja rajzasztalán Mihail Poszohin és tervező gárdája. Milyen lesz a város az ő ál­maik szerint? A főépítész azt mondja, nem akarják mám- mutvárossá duzzasztani Moszkvát. Szigorú követke­zetességgel törekszenek ar­ra, hogy lehetőleg ne lépje túl a város a mostani határ­vonalat, a 109 kilométer hosszú autókörpályát, s a természetes szaporulaton kí­vül lehetőleg ne növekedjék Moszkva lélekszáma. Ezért az iparfejlesztésben '— mert nem mondtak le a célkitű­zésről, hogy Moszkva a leg­fejlettebb iparral rendelkező szovjet város legyen — el­sősorban a műszaki rekonst­rukciót, az automatizálást tartják legfontosabb feladat­nak, csak azokat az iparága­kat fejle*ztik, amelyek nem igényelnek nagy mennyiségű vizet, fűtőanyagot és v'illa- 1 mosáramot, s nem rontják a város levegőjét, tisztaságát. A jövő Moszkvájának a pre­cíziós műszergyártás, a rá­dióelektronika, a kevés anyagot, nagy szakértelmet és sok munkát kívánó ipar­ágak lesznek ipari névjegyei. Ezeken kívül csak a helyi, szükségleteket kielégí­tő, szolgáltató ágazatok fej­lesztését engedik, a többi iparvállalatot kitelepítik majd a városból. Az ipari főiskolák, kutatóintézetek közül is csak azok marad­hatnak Moszkvában, ame­lyek kapcsolódnak a. város sajátos ipari arculatához. POSZOHIN ÉS KOLLEKTÍ­VÁJA sok dicséretet kap a szovjet és a külföldi szak­emberektől, a szaklapoktól a Kalinyin sugárút remekbe sikerült, légies üveg- és be­tonpalotáiért, de a dicsérő szavak nyugtázása közben nem mulasztja el bevallani, hogy a kevésbé sikerült, sok egyforma épülettel elkészült külső lakónegyedeket is az ő intézeteikben tervezték. ,A tömeges lakásépítés út­kereső időszakának tartják azt a másfél évtizedet, ami az első ilyen lakótelepek — a híres délnyugati városrész — megjelenése óta eltelt. Akkor másodrendű volt a külső, s elsőrendű feladat, hogy egészséges, kellemes, kényelmes otthonokba köl­töztessék a zsúfoltan, . rossz körülmények között lakó em­bereket. A hatalmas vállal­kozásnak megvan az ered­ssfsfffssss/ss/rr//sss/sf//sfs/s/sssrsss/ssssss/ss/s/sf/7s/sfs/s/sjs/sjrfff///s//sssssssys//fs/sss/ssr/ss,sss//ssf/s/ss/s/fss///s//sssssss.'sr//s/ssrss/sssfs//t/ffssss/////s///n A TECHNIKA CSODÁJA A ^gyorsaság. Igen, a gyorsaság a technika és egyben korunk egyik csodája. Most itt, hogy a következő perc­ben hopp, már ott le­gyünk. De ez igy nem eléggé konkrét, meg­fogható. Egy példa ilyenkor mindennél többet ér és mond. Például: Délután 17.15. Stockholm. Azt mond­ják nekem a svéd jó­városban: — Yes, Sir! Este 20.30. Budapest. Azt mondják •nekem a magyar fővárosban: — Marha, nem tud vigyázni! Igen, ez a technika csodája. A KULCS A kulcs nincs: Nem a szavak összecsengése miatt nincs, hanem azért, mert aki a kul- «wfri fdíitz, es ziuiűt vatahol m TH nine*. jp,jfsü .... Miwíisztorik repülőgépen •Állunk félszázan az ajtó elölt, bebocsájtást várva, állunk, várunk, toporgunk, morgoló­dunk és derülünk, de kulcs / az nincs. Nem tudunk belépni. Az üvegajtón belátni ál­maink földjére, de mi belátni beláthatunk, ám e senki földjéről belépni az Ígéret föld­jére nem lóffhetunk be. Nincs kulcs. Magyarországra nincs kulcs. Az ajtó. amely a senki földjéről Ma­gyarországra, hazánk­ba nyílna, a Ferihegyi repülőtér, betonjáról, a senki földjéről vezet be a repülőtéri várók­ba, be Magyarország­ra. De kulcs nincs. Egy hutsonegyttéhány éves ral nogir zsebében lapul valahol a lehető­sége annak, hogy ha­zámba térjek. Atyaúristen. . s ha elromlik a zár? Ha el­veszti közben a kul­csot? És csak akkor léphetek hazám föld­jére. ha a szolgáltató vállalat embere kijön?’ Ott állok a repülőtér betonján és szívom a számüzöttek keserű le­vegőjét ... AZ EMBER CSODÁJA «— Azért mégis el­gondolkodtató — mondja egyik útipart­nerek 10 ezer méter magasan, óránkint 950 kilométeres sebesség­gel repülve. — Azért mégis bosszantó, hogy ezt « vacak ke tag r kngméíeti maii hú- mF * rom óráig kell itt vé- gignyűglödni. Hát nem? Egy valamire­való műhold ennyi idő alatt kétszer kerüli meg a Földet, mi meg Budapest Stockholm között három óráig vacakolunk. S ezt ne­vezik korszerű közle­kedésnek. Nevetnem kell... Nem nevetett. Nem nevetnie kellett. A zacskó után nyúlt. MONDATOK EGY SZÖVEGBŐL A szöveget ő nyom­ja. Nem vagyok gyá­va nyúl, még kevésbé gyáva utas, de amikor elülök mellöle, be­hunyt szemmel re ■yrír.ykedsr,;, iiogy ta Ián mégis életben ma­radok. íme, mondatok a szövegből: — Nem, sehogyan sem tetszik a bal mo­tor. Hallod? Ki van az egyik csapágya... — ...és ekkor felug­rott egy pali. máris húzta elő a belső zse­béből a stukkert... — ...csak amikor már tizedik gép rob­ban szét a levegőben, akkor jöttek rá, hogy az ablcűz kerete... — ...a futómű be­gyulladt és csak egy nagy robbanás volt. Még a roncsokról se hitték el, hogy valaha repülőgép volt... . — ...egy arasznyi hegy’ volt. Dombocska. De úgy ment neki a gép. hogy a másik ol­dalon kijött... — ...azt hiszi, hogy azok a leszállólámpák, aztán csak egy kültelki utca.... — Na mi az. mile vagy ilyen sápadt?!- ... . (gyurkó) i ménye: Moszkvában ma már nincs pincelakás, mint a vi­lág oly sok nagyvárosában, .az egészségügyi és .szociális szempontból legszükségesebb igényeket kielégítették. Ám a lakáskérdés még Moszkva ban is nagyon elevenen tár­sadalmi gond. Csakhogy lakást kérők között ma .már mind többen vannak a .,ma - sodik”. a „harmadik" igény­lők: azok, akik egyszer mér kaptak lakást évekkel eze­lőtt. de. most tágasabbra. . •• nyelmesebbre szeretnék ki­cserélni. A várostervező most már lélegzethez jut. Többel ad­hat már nemcsak a kénye­lemnek, hanem a szemnek is: változatosabb, mozgalma sabb városképre töreksze­nek. Poszohin és munkatár­sai nagy energiával dolgoz­nak a lakásépítés ipari mód­szereinek további tökéletesí­tésén. Mert a házgyárakról, az előregyártott elemekről nem mondhatnak le, a la­kásépítés jelenlegi ütemét tartani akarják. Már fovmálódik a megol­dás: nem egyedi típuster­vek, hanem tipizált alkat­részcsaládok felhasználásá­val szinte mürklin-szerűen építik majd az új házakat, amelyeknek csak az építő­eleme lesz tipizált, a ház kül­ső formája azonban olyan változatos és olyan gazdag, amit csak a tervező fantá­ziája megenged. Szakítottak a négy-öt emeletes — most már alacsonynak számító — lakóházak építésével is: a jövő Moszkvájában az új la­kóépületek 85 százaléka 8— 15 emeletes lesz. az épületek 15 százaléka pedig 15 eme­letnél magasabb. Ugyan­akkor azonban, nem zsúfol­ják tele az utcákat torony­házakkal, csak oda építenek, ahol emeli a város képét, s nem hat nyomasztóan az itt élő, vagy megforduló embe­rekre. Sok öreg kiszolgált épüle­tet fokozatosan lebontanak Moszkva szívében. Arra azonban vigyáznak, hogy az építészeti értékek, a szellem építőkövekbe foglalt ■ kincsei hibátlanul megmaradjanak, sőt a nagyarányú rekonst­rukciós munkák után erede­ti díszükben pompázzanak. Sok ilyen értékes épület, műemlék azonban „rossz, he­lyen" áll, akadályozza a ka­nyargós utak kiegyenesíté- sét, megszélesítését. Ezért, ahogy a főépítész mond­ja, most ismét foglal­kozni kezdenek a házak át- görgetésének gondolatával, mint annak idején a Gorkij utcán tették. Ismét' verbu­válják az akkori „nagyüze­mi” házgörgetések munkása­it, irányító szakembereit. Az egyik tervezőirodát megbíz­ták, hogy új, hatalmas erejű görgetőapparátusokat, gépe­ket szerkesszen. AZ EGYIK ÁTGÖRGE- TÉSRE kiszemelt ház a Prá­ga étterem épületmonstruma az Arbat téren. Mellette már szabaddá tették a szomszé­dos telkeket, s a moszkvaiak kíváncsian várják, gurul, vagy nem gurul majd a Prága. Mert még nem dőlt el véglegesen a sorsa. A görgetés ugyanis nem olcsó mulatság, csaknem annyiba kerül, mint egy hasonló, új ház felépítése. Mégis inkább görgetnek majd, mint rom­bolnak és. újat építenek — mondják sokan —, mert hi-, ába építenék meg még egy­szer hasonmását, ugyanaz ienne és mégis más. Majakovszkij távolba né­ző, messzire mutató szobra látszik Mihail Poszohin szo­bájából, a város belső kon­túrjai, amelyek p ő rajzpa­pírján alakulnak, formálód­nak. Szathmári Gábor r ij II11 « v 11 : i k jLmm.k -t*. 19*0. november 10., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents