Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

Er*Jrnfnyes St esztendő Keres megye mnnbásesztályának közérzete, élet* és munkakörülményei Számok, adatok, vallomások A MBGtia PAKT-VÉGRK- HAJTÖBIZOTTSÄG javasla­tára a megyei tanács végre­hajtó bizottsága és a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége — a Magyar Nemzeti Bank Heves megyei Igazgatósága, az Or­szágos Takarékpénztár me­gyei fiókja, a megyei népi ellenőrzési bizottság, a Sta­tisztikai Hivatal megyei igaz­gatósága, valamint a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságának megyei Igazga­tósága bevonásával — széles körű vizsgálatot végzett a megye munkásosztálya poli­tikai, gazdasági, . kulturált* és szociális ellátottságának helyzetéről. A vizsgálatot összegző Je­lentést november 4-én közös ülésen tárgyalta meg, illet­ve fogadta el Heve* megye Tanácsa és a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsá­nak elnöksége. A széles kö­rű, alapos felmérés kereszt- metszetét adja a megye mun­kásosztályának élet- és mun­kakörülményeiről. Számba veszi az eredményeket, éa őszintén szól a gondokról, a hiányosságokról is. Az összfoglalkoztatottalt száma megyénkben eléri a 171 ezret. A munkaerőforrás­ként figyelembe vehető né­pességnek mintegy 83 száza­léka dolgozik. S MIT MUTAT A MUN­KÁSOK szakmai, képzettsé­gi mérlege? Vegyes a kép. Az iparban mérhető a vál­tozás, de ami a női munka­erőt é* az építőipart illeti, bőven van mit pótolni. Egy­értelmű az a megfogalmazás is: a szakmunkásképzés me­gyénkben , messze elmaradt az igényektől. A felmérés adatain kívül ezt bizonyltja az üzemek termelési és ter­melékenységi színvonala is. Az előrelépést, a változtatást nemcsak az egyre növekvő feladatok, hanem az idő, a kor la sürgeti. VALAMENNYIEN RÉSZE- SEI, SZEMTANÚI VA­GYUNK : a felszabadulás után a munkások százai, ezrei ke­rültek fontos politikai, gaz­dasági beosztásba. Ez az áramlás ma is tart. Ezt bizo­nyítja, hogy a különböző szintű tanácsok választott szerveiben tevékenykedő 3700 tanácstag közül 730 fizikai munkás. Magas a munkásból lett vezetők aránya is a kü­lönböző testületekben.' A szakszervezetek 12253 válasz­tott tisztségviselőjének több mint 60 százaléka munkás. A népi ellenőrzés munkájá­ban 143, a bíróságok munká­jában pedig 239 munkás vesz részt rendszeresen. A munkás származású vezetők többségének politikai szilárd­sága, meggyőződése párosul az eszmei, politikai tisztán­látással, a szakmai hozzáér­téssel és a vezetőkészséggel is. A tények tehát azt bizo­nyítják: a munkásosztály megfelelő súllyal képviselte­ti magát az államhatalom gyakorlásában, a társadalmi szervek vezetésében, mun­kájában. A gazdasági mechanizmus bevezetése nemcsak lehetővé, de szükségessé is tette, hogy a gazdasági egységek, az üze­mek, a vállalatok dolgozói az eddiginél is aktívabban vegyenek részt a vállalati cél­kitűzések meghatározásában, a tervek elkészítésében, a munkával elért anyagi, er­kölcsi javak elosztásában. 8 MINDEZ HOGYAN JE­LENTKEZIK A GYAKOR­LATBAN, a mindennapos életben? Sajnos, nemcsak a pozitív, hanem a negatív példatár la vastag. Mert bővült, szélese­dett ugvan a szocialista, az üzemi demokrácia, de még ma sem kevés azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol „restül hallanak” a ve­zetők, a a munkások véle­ményére későn érkezik vá­lasz. Pedig ahogyan a megyei pártértekezleten Is többen hangsúlyozták: a korszerű vezetés elválaszthatatlan a munkások véleményétől, a kisebb-nagyobb szocialista kollektívák ötleteinek, javas­latainak kikérésétől. A ter­melési, a szocialista brigád­vezetők tanácskozásai ki­apadhatatlan forrásai az ötle­teknek, a javaslatoknak. Csak éppen a kivitelezéssel van gyakran baj. Nagyon sok üzem dolgozói nem Is­merik a távlati terveket, a célkitűzéseket és a nyere­ségprémiumot kaphatók név­sorából is — két-három vál­lalat kivételével — kimarad­tak a munkások. A VIZSGALAT SORÁN 1800 dolgozótól — 1000 férfi, 800 nő — kértek különböző kérdésekre választ. Többek között: eléged ■•tt-e a jelenle­gi bérezésével? A megkérde­zett nők 35, a férfiak 65 szá­zaléka nemmel válaszolt. A megkérdezettek többsége au­tóbusszal közlekedik munka­helyére és több mint 10 szá­zaléka nem torija kielégítő­nek a Jelenlegi közlekedési viszonyokat, 13 százalék nem elégedett az üzemorvosi mun­kával, a szakrendelésekkel, 10 százalék a kórházi ellátás­sal. A nagy többség lakóhe­lyén. szerzi be áruszükségle­teit, az árakat nagyon sokan magasnak tartják, és a vá­lasztékkal mii elégedettek. SZERVEZETT SZAKMAI OKTATÄSRAN a nők 19. a férfiak 26, politikai oktatás­ban a nők 44, a férfiak 48 százaléka vesz részt. A meg­kérdezettek többsége szerint a vállalati munkaügyi dön­tőbizottságok a dolgozók ér­dekelt védik, de alig vannak kevesebben akik szerint a döntőbizottságok a vállalatok ■ érdekeit képviselik. A dol­gozók többség* nem ismeri vállalatának terveit, elkép­zeléseit. S szomorú tényként kell tudomásul venni, hogy a vezetők nem foglalkoznak eléggé a dolgozók családi, s egyéb problémáival sem. A megkérdezett 1800 dolgozó 231 esetben bírálta vezetőit, a bírálatoknak azonban csak 30 százaléka Járt eredmény­nyel. A szakszervezetek ösz- szetételét, munkáját — fő­leg a nők — általában Jónak ítélik. Érdemes elgondolkozni a válaszokon. A VIZSGALAT szerint a megye lakosságának pénz­jövedelme 1960-ban 2 mil­liárd 300 millió forint volt, 1970-re ez a szám várhatóan 4 milliárd 692 millió forintra nő. A munkás és az alkalma­zottak egy főre jutó reáljö­vedelme, az országos növe­kedést is meghaladó mérték­ben, nem kevesebb, mint 25 —28 százalékkal emelkedett az elmúlt években. Egyre kevesebb munkás­család él rossz, egészségtelen lakásban, egyre több idő, s alkalom nyílik a pihenésre, a tanulásra, a szórakozásra. Gyorsították a fejlődést a kereskedelem, a különböző szolgáltatások eredményei Is. Az üzemek, a vállalatok milliókat költöttek a munka­helyek korszerűsítésére, a biztonságos munkavégzésre;,' balesetmegelőzésre, a dolgo­sók egészségvédelmére. A gépesítés, a technika színvo­nalának növelése, könnyeb­bé, biztonságosabbá tette munkát S bővültek az üze­mek, a vállalatok szociális, kulturális, egészségügyi szol I» ----------­A MI AZONBAN AZ ED­DIGINÉL IS NAGYOBB FI­GYELMET, törődést érde­mel: több óvódéra, bölcsődé­re lenne szükség. Sokan órá­kat utaznak, aipíg eljutnak munkahelyükre. Az anyagi, az erkölcsi megbecsülés alapja sem mindig a munka. Nagyon sok tehetséges mun­kásgyerek kallódik el. Egy szám pedig legyen figyel­meztető: az üzemi dolgozók­nak nem kevesebb, mint 45 százaléka nem rendelkezik nyolc általános Iskolai vég­zettséggel. Ráadásul az utób­bi években jelentősen csök­kent az általános Iskolába beiratkozott dolgozók száma. Az élet, a feladatok sürgetik a változtatást • AZ ELMONDOTT SZA­MOK, VÉLEMÉNYEK a har­madik ötéves terv időszaka alatt végzett munka eredmé­nyei, gondjai, hiányosságai. Ahogyan a jelentés, s a két tanács együttes ülésén is megfogalmazták: a harmadik ötéves terv életszínvonal­politikai céljait alapjaiban teljesítettük, megyénk társa­dalmi rétegeinek a tervezett­nél is nagyobb ütemben nőtt a jövedelme, javultak az élet- és munkakörülményei. Az eredmények mellett azon­ban gond, probléma Is van bőven. A fogyatékosságok, az ellentmondások megszünteté­se ugyanúgy társadalmi ügy, mint a munka, a gazdálko­dás, a termelés, céljaink, fel­adataink megvalósítása. S tehetjük annál U határozot­tabban, célratörőbben, bát­rabban, mert a* eredménye­inken kívül valamennyien ismerjük a negyedik ötéves terv gazdasági, politikai cél­jait, feladatait, s ezek a kö­zös munkánkon múlik, hogy mit, mennyit s hogyan való­sítjuk meg. Koós József P iros doboz, benne vö­rös bársony arany színű kitüntetés, cirill fel­írással. „Harci Érdemekért Érdemérem” a pontos ma­gyar fordítása. A tulajdono­sa, aki a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségétől kapta: Balogh Ferenc egri, Kossuth Lajos u. 7. szám alatti lakos. Boldogan és nem kis büszkeséggel mutatja a szép kitüntetést, amely a „Tanácsköztársaság! Emlék­érem” és a „Társadalmi Mun­káért” kitüntető jelvény mellett fémjelzi egy ember életének küzdelmeit, szenve­déseit a jobb létért. A Szov­jetunióban a polgárháború éveiben kifejtett hősi maga­tartásáért, bátor hadicselek­ményeiért, a fehérek elleni harcáért kapta ezt a magas kitüntetést legutóbb, amelyet a megyei pártbizottságon megrendezett ünnepségen nyújtottak át neki és néhány társának. A most 76 éves Ba­logh Ferenc a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalmat követő polgárháborúban mint vöröskatona harcolt a bolse­vikok oldalán a szovjet pro­letárdiktatúra megvédéséért E rről, a kitüntetés tör­ténetéről, a több mint háromnegyed évszázadot, megélt ember múltjáról be­szélgetünk az internaciona­lista harcos otthonában. — Rendezgettem, írogat­tam már életem történetét — mondja nagy komolysággal —, hogy szolgáljon tanulsá­gul családomnak, meg min­denkinek, aki elolvassa. Szen­vedésekkel, buktatókkal sű­rűn telerakott út az életem, amely a helytállásért hosszú büntetést kapott, . s végül majdnem a feledés homályá­ba merült. De elvtársaim em­lékeztek rám, ennek jutal­ma ez a szép szovjet kitün­tetés. S hogy szavát Igazolja, vastag kötésű, régi vonalzá- sú füzetet vesz elő, amely­nek lapjait gém Íráshoz *zo­Igy köszönti az ünnepet az újjászületett penyigri Kossuth ntca, ahol az ÉVM Hevés na* gyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói teljesítették megbízásaikat. (Foto: Szendrővári Gy.j Építőink Szatmáriján Mátészalka, Méhtelek, Pe­nyige: három, sokat emlege­tett szatmári település. Ne­veik a pusztító tavaszi árvíz­zel folytak egybe, s frissebb emlékeink közé megyei épí­tőinktől kerültek. Remélhető azonban, hogy a károkat, a romokat és az újjárteremtés nehéz idejét hamarosan elfe­lejtjük, a Számos-közben csak dolgozóink jó híre ma­rad. s a messzi vidék továb­bi gyarapodásáról, a vissza­tért élet sok-sok csodájáról hallat. Korábban beszámoltunk lapunkban arról, hogy a megtépázott terület sebeinek hegesztéséhez szinte az elsők között érkeztek megyénk vállalatai, ktsz-ei. A tanácsi építő Mátészalkán, a gyön­gyösi vállalat Penyigén, több szövetkezetünk pedig Méhte­leken kért és kapott jelentős feladatot. Időnként más új­ságokban Is olvashattunk igyekezeteikről, a rádióban beszéltek róluk elismeréssel és a tv villantott elénk né­hány képet műszakjaikróL Aztán eljutottunk odáig, hogy talpra álltak, tető alá kerültek az első házak, „kül­dötteink” eleget tettek a má­tészalkai megbízásnak — ígé­retükhöz híven mind a negy­ven családnak kész már az otthona —, s kedves értesí­tést kaptunk a városból: megyeszékhelyünk történel­mi hagyományaira az egriek­re emlékezve Dobóról nevez­ték el a friss épületekkel szegett utcát. Az utcát, amelytől a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari és Épület­szerelő Vállalat emberei — kongresszusi munkaverse­nyük eredményeként — no­vember 15. helyett már a hónap elején elbúcsúzhattak. Közben elköszönt már a tájtól szövetkezeteink nagy része Is, s a novemberi for­radalmi ünnep előestéje úgyszólván a fináléja volt munkájuknak: az egriek, egercsehiek, lőrinciek, heve­siek, gyöngyösiek, tárnámé- raiak, pétervásáriak befejez­ték az elvállalt 24 családi ház kivitelezését. Mintegy betetőzésül — a tárca 20 cége közül kilence­dikként — végzett az ÉVM Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat is, amely egyébként „szűkebb hazánk­ból” a legnagyobb megbízást kapta. Dolgozóinak keze nyo­mán újjászületett a penyigei Kossuth utca, 93 vadonatúj és hét felújított házzal gaz­dagodott a kis község. A hivatalos avatóünnepség — amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója alkalmából ren­deztek — az egész falu örömünnepe volt Már kora reggel lábon volt lakóinak apraja nagyja, takrították a törmelékeket, hordták az építőanyag-kupacokat se­perték az úttestet, hogy Pe- nyige tiszta köntösben kö­szönthesse az eseményt, az erre érkezett vendégeket — közöttük Szabolcs-Szatmár megye vezető testületéinek képviselőit, a kivitelezőket az átadásnál megjelent He­ves megyeieket Legalább fél ezren szo­rongtak a felvonulási épület­ben, ahol Réz János, az ÉVM Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat igazgatója a házak műszaki átadás-átvé­teléről készített jegyzőköny­vek átnyújtásával jelképesen befejezetté nyilvánította a vállalkozást, az összesen 15,1 millió forintos munkát A je­lenlevő falubeliek őszinte szívvel, meghatott hangon mondtak köszönetét a telje­sítményért, hiszen a minisz­teri megbízás szerint is no­vember 10-ig mindössze szo- ba-konyhás lakhatósággal várták az épületeket, ám a vállalat valamennyi családi házat kompletten elkészített A penyigei nagy esemény napján Nyíregyházán alkal­munk volt az újjáépítést irá­nyító Tóth Kálmán minisz­teri biztossal is találkoz­nunk. Jólesett tőle értesül­nünk, hogy megyénk építői­ről a legnagyobb megelége­dés hangján beszélnek egész Szabolcs-Szatmárban: vala­mennyien várakozáson felül szerepeltek, jó minőségben oldották meg feladataikat S hasonlóan örvendetes ▼olt hallani, hogy az árvís sújtotta vidéken általános­ságban is megélénkült az Igyekezet, csupán az elmúlt héten 788 lakás vakolásával végeztek a kivitelezők. A november 10-ig kért 4150 ház mintegy 96—98 százaléka már a NOSZF évfordulója előtt beköltözhető volt, s az év végéig előreláthatóan 4750 épület lakói kerülnek tető alá. (gyónt) öijcmov védelmében - szemben a halállal kott kéz rajzolta tele sza­bálytalan nagyságban hul­lámzó betűtengerrel... — Ungváron, a mai Uzs- gorodon születtem, szegény­családból. Hatan voltunk testvérek, én voltam a sor­rendben a legkisebb. 12 éves elmúltam, amikor anyám műasztalos inasnak adott egy jómódú mesterhez. Mindig éheztem. Akkor laktam csak jól, amikor egy hónapban egyszer kimenőt kaptam és elmentem férjnél levő nővé­remhez, aki szeretett és jól­lakatott. Nem is bírtam to­vább egy évnél ezt az álla­potot. Szerencsémre Buda­pestre költöztünk, ahol to­vább dolgoztam, majd 1911- ben Budán, a Lánchídnál le­vő nyomdában helyezkedtem el, ahol elsajátítottam a nyomdász szakmát. 1913-ban egy véletlen folytán a Ke­reskedelmi Minisztériumba kerültem, kőnyomdásznak minősítettek és kineveztek műszaki altisztnek. Közben mint szakszervezeti tag 1912 óta eljártam a gyűlésekre, ahol Marx és Engels tanítá­sairól hallgattam előadáso­kat. A fiatal Balogh Ferenc “ sem kerülhette el az I. világháborút. 1914 októbe­rében hívták be katonának. Azt mondták nekik, hogy az olaszországi frontra viszik őket, de mégis az orosz fron ton kötöttek ki. Munkácson borzalmas látvány fogadta őket. Értelmetlen harc folyt az urakért. A magyar bakák rohamoztak, vérüket hullaj- tották, a németek meg meg­szállták az elfoglalt települé­seket. Néhány csatában részt vett, még őrmesterré is elő­léptették, majd 1915 május 28-án, hajnalban orosz, fog­ságba került és részére be­fejeződött a világháború. — Amikor meghallottuk, hogy kitört a forradalom Pé- tervárott, mi, hadifoglyok is éreztük, hogy nem sokáig raboskodunk már. Így is tör­tént — emlékszik vissza. — 1918. májusában beálltam a Vörös Hadseregbe. Balogh Ferenc kivette ré­szét Uljanovnak, Lenin szü­letési helyének védelmében és a Volga menti csatákban. Nemegyszer nézett farkas­szemet a halállal, egy ízben pedig egészen közel állt hoz­zá. A fehér csehek fogságá­ba esett 150 magyar társá­val együtt. Valamennyiüket halálra ítélték, és ki akar­ták végezni Már megkezdő­dött a szörnyű mészárlás, amikor Papp József vörös- katona egyéni bátorságával kiszabadította őket, igaz, közben megérkeztek a „fe­kete-tengeri” tengerészek is és elűzték a fehéreket. Ek­kor megsebesült. —. 1919. februárjában ke­rült kezembe egy vörös új­ság, amelyben az állt, hogy felbomlott az Osztrák—Ma­gyar Monarchia hadserege, forradalmi hangulat alakult ki Magyarországon —■ ma­gyarázza. — Elfogott a hon­vágy. Hazatértem, pedig út­ban volt már század pa­rancsnoki kinevezésem . I dehaza valóban forró * volt a légkör. Balogh Ferenc is bekapcsolódott a jobb életért való küzdelem­be. Amikor pedig kikiáltot­ták a Tanácsköztársaságot, beállt a tanácskormány had­seregébe és végigharcolta a dicső 133 -Lapot, J’alső­gyarország frontjain küz­dött az ellenséggel század- parancsnok-helyettesl beosz­tásban. A Tanácsköztársaság leverése után neki sem volt maradása. A Horthy-kor- mány gyilkosságban való részvétellel vádolta, de hosz- szú huzavona után vissza­vonták a vádat és rendőrségi felügyelet alá került. Meg­pecsételődött a sorsa. Bárhol vállalt munkát, kidobták arnikor megtudták, hogy vöröskatona volt. Napszám­ból, idény- és alkalmi mun­kából tengette saját és csa­ládja életét. Tetézte a bána­tát, hogy 1939-ben két gyer­meke közül az egyik, kislá­nya meghalt. A sok szenve­dés, a hányavetett sors, a fronton szerzett sebesülések majd a felszabadulás után végzett megfeszített munka kikezdte egészségét. Nyug­díjazása után orvosi javas­latra vidékre, Egerbe kültö zött 1965-ben. Itt hamar be­illeszkedett *a kisváros életé­be, újra megjött az életked­ve. Egészsége is javult, ön­kéntes rendőr lett, társadal­mi munkát vállalt a szak- szervezetben, az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség megbízásából pedig járja a megye üzleteit, piacait, el­lenőriz, jelentést készít arró'. hol akarják a fogyasztókat becsapni, megkárosítani. Mint mondja, sajnos, gyako­ri ilyen munkája akad, most la Gyöngyösről érkezett ha­za, az egyik üzletben árdrá­gítást, a másikban pedig súlycsonkítást észlelt Erről kell még elkészíteni feljegy­zéseit hogy a szabálysértés ne maradjon megtorlatlanul Lelkiismeretesen, fáradha. itlanul, korát megtagad dolgozik, s munkáiéhoz to­vábbi kitartást és jó egész­séget kívánunk innen in í Fazekas lstváa

Next

/
Thumbnails
Contents