Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
Bűn és bűnhődés szót jti FILM-,ÍÍSZtOJ,ev*zkiJ világhírű Jtíkotása ismét és újból meg- UUeti a rendezőket és arra készteti őket. hogy az irodalmi remekművet, ezt a ritka szépségű „lelki krimit” filmre vigyék. 'Raszkolnyikov nem bűnöző, jogásznak készült és az eléje táruló világban keresi a rendet a maga számára. Úgy érzi — elvont teóriái vannak —, hogy a nagy többség nem az ő világa, ő nem azokhoz tartozik, akikre a törvénynek, a szabályok nyűgöt vethetnek. Neki a rendkívüliség kijár, őt nem zabolázhatja meg az általános emberi előírás, 6 maga sorsának Napóleonja, azt te- }%t, amit akar, amit jónak »1 Van annyira következetes ebben a belső elszántságban, hogy a külső nyomor indítására cselekszik is. Türelmetlen, megfontolatlan, de tiszta, s csak a végzetes baltacsapások után veszi észre, mennyire más minden az elkövetés előtt és aztán. Raszkolnyikov első meg- tántorodásában, a vér és az eredmény láttán a külső ’nyomokat igyekszik eltüntetni. Nem érdekli a pénz, bár az sem ártana nekil Nem figyel arra sem, hogy rendkívüli állapotában áruló nyomokat hagy maga után, s hiába semmisít meg egyet, önmaga jelzi tíz uj jellel, merre menekült. De a legveszedelmesebb ellenség nem is a külső nyomokban teste- sedik meg, hanem önmagéban. Raszkolnyikov éppen a részvét és a szeretet hatására vádolja meg magát, vagy talán azért, mert rájön: hiába lázadozik a fennálló erkölcsi és törvényi rend ellen, hasztalanul érzi magát elhivatottnak, mindezzel együtt nem erősebb a társadalomnál, amely vitatható szerkezetű gépezetével felőrli a rendkívüliséget még akkor is. ha az a rendkívüliség tiszta, szemérmes és áldozatkész is, “Leu Kulidzsanov rendezte e?t a nagyszabású filmet, a forgatókönyvet is ő írta Fi- gurovszkij társaságában. Nem nehéz nyomon követni, rqennyire ismeri és szereti a mai rendező ezt a múlt századi Raszkolnyikovot. Mindén illúziót messze űz azzal, hogy folyton koszos falakat, nyomorúságos környezetet láttat velünk, itt mindig az emberi nyomorúságon veszekszenek meg a pénzen, amit elisznak. Marmeladov családja részletes és elmélyült tanulmány tárgya lehet, annyian és annyiféleképpen áldozatai a nyomornak. Éles választóvonalat húz a hatalom képviselőinek fényezett környezete, ápolt alakjai és a pétervári fél világ és nyomornegyed lakói közé. Az egyik része a hatalom, őrzi azt, amiről a másik csoport álmodni mer. Vagy csakugyan arról álmodik Raszkolnyikov, amit ezek a hivatalnokok körülbástyáznak szavaikkal és tetteikkel? Jóval többről, de ez — mint minden teória — elérhetetlen. Raszkolnyikov nem tud, nem Is akar leszámolni azzal a ténnyel, hogy elképzelései megvalósíthatatlanok, inkább az idegeiben érzi, hogy tévedett. Csak tévedés és nem más, ami őt nyomhatja. A rendező kitűnő ritmusés arányérzékkel szerkeszti meg a vizsgálóbíró akciót. A pszichikai nyomozásban egyenrangú és biztos kezű ellenfele Raszkolnyikovnak. Sima modorán ritkán vetnek ráncot az irgalom kézmozdulatai. arcán a jól nevelt, majdnem vasalt nyájasság uralkodik. Inkább vendégül lát, mint idéz, nem nyomoz, csak kérdez, azt is a megszólítások árnyalt különbségeit váltogatva, csak a nagy álmodozó, ez az önmagának rabja, Raszkolnyikov ne vegye észre, hogy a bekerítés elkerülhetetlen. Remek jellemábrázolás és arckép Szvidrigaljové is, akit a rendező ugyancsak hosszú és színes utat bejáratva vezet el az Öngyilkosságig. Ahogyan Dunyát bekeríti és ahogyan megaláztatását végigcsinálja — hibátlan. Georgij Taratorkin Raszkolnylkovja külsőségeiben talán túlhangsúlyoz némely részletet, de a képlet világos: aki önmaga megismerését nem a világ megismerésével és saját helyének helyes megkeresésével kezdi, annak veszítenie kell. A film színészi csúcsa Innokentij Szmoktunovszki), aki a vizsgálóbíró klasszikusan pontos alakítását nyújtja. Amikor Raszkolnyikov szobájában megmagyarázza a menekülés reménytelenségét vendéglátójának, már nem Is érdekes számunkra ez a bomlott Idegrendszerű fiatalember, csak elhisszük, hogy a logika és a törvény együtt óriási összetartó erő. Tatjana Bedova, Viktoria Fjodorova és Irina Goseva mellett Jeflm Kopeljan és Vlagyimir Baszou nyújtana!: Jó alakítást V. Sumszki) képei arra Indítják a nézőt, hogy olvasója legyen Dosztojevszkijnek, Nagy igényű alkotás ez a film, a nagy regény levegőjét hozza. Farkas András Propagandisták kézikönyve A párt- és tömegszerve- seti oktatás százezrek önként vállalt Iskolája. Központi alakja a propagandista. ö az. aki kedvét azegheti a hallgatóknak, száraz stílusával, módszertana szegényességével, s ó az, aki mondanivalója élvezetes előadásával, átgondolt rendszerességével könnyíti meg az ismeretek befogadását. Felelősségteljes munkát végez tehát, amelyhez elkél a tanács, a segítség Erre vállalkozik a Kossuth Könyvkiadó — kísérleti jellegű — újdonsága. az ízléses kiállítású, műbőr kötésű Propagandisták kézikönyve. Az öt részből állő kötet « tömegpropaganda egészét vizsgálja. így a jelenlegi helyzetet, s a fejlesztés feladatait, a páirtszervek é3 pártszervezetek teendőit e fontos munka megszervezésében és irányításában, a propagandista személyiségének jelentőségét. Az utolsó két fejezet a tömeg- propaganda tárgyával és sajátosságaival. Illetve módszertani problémáival foglalkozik. Üttörő vállalkozásról lévén szó. a szerzők — Szatmári Miklós. Beszteri Béla. Csorna Gyula. Gutter József. Balázs Béla — nem meríthettek túl gazdag forrásokból Ez a magyarázata annak, hogy a fejezetek egy-egy része olykor általánosabb, elvontabb a kelleténél. A mű egészének értékét ez azonban nem érinti, mert összességében sikerült a vállalt feladatot teljesíteni: kézikönyvet, sűrűn forgatható tanácsadót nyújtani az oktatás önzetlen, társadalmi munkásainak, a propagandistáknak. (m) Aszódj- Jánost gflQ. november 7., szombat VI. Tíz nappal később, 1901. július 7-én este, Kané detektívfelügyelő szokott esti ellenőrző látogatását végezte a Tottenham Court Road-1 rendőrállomáson. Unottan hallgatta a szolgálatos altiszt jelentését arról az egyénről akit két állástalan színésznőtől elcsalt gyűrűk eladása közben tartóztattak le... Kané hirtelen felfigyelt, s behatóbban érdeklődött. mit mondott a két színésznő. Nagy volt ámulata, amikor a feljelentésből ugyanolyan részletek derültek ki, mint amilyenekkel Beck perében találkozott — gazdag lord, jachtkinárdulás, hamis csekk. Belépett a letartóztatott cellájába, s a meglepetéstől szinte földbe gyökerezett a lába: Beck hasonmását látta maga előtt! Csakhogy, ez valamivel idősebb és testesebb volt Beck- nél. A második perben szereplő őt károsult nőt már másnap szembesítették a letartóztatottal William Thomas-szál. Mind az öten fenntartás nélkül úgy nyilatkoztak, hogy ez volt az az ember, aki rászedte őket Beidézték az első perben szerepelt nőiket is. És ők la, valamennyien, sajnálkozva if merték be, hogy valóban r< a Thomas volt „lord Salisbury”, nem pedig a szeglény Beck. Thomas vég'"'1 is kénytelen volt bevallani, hogy ő John Smith. A Scotland Yard öszaztállította a szélhámos — csekk- és hitellevél-hamisító — meglehetősen terjedelmes priuszát; még az is kiderült róla, hogy 1896—1903 között (tehát Beck pere után) — jóllehet fogalma sem volt gyógyászatról — „orvosként” működött az Egyesült Államokban. A brit belügyminisztérium sietett szabadlábra helyezni Becket, akinek kártérítésként 5000 font sterlinget adtak. Az igazságszolgáltatás balfogása azonban — amely vitathatatlanul bebizonyította az ósdi azonosítási eljárások fogyatékosságait — óriási botrányt keltett Angliában. A kormány vizsgáló bizottságot alakított, s megszervezték az ítélőtáblát, amely addig nem létezett. A daktiloszkópia hívei jól tudták, hogy a két férfi hüvelykujjlenyomatának egyszerű összehasonlítása azonnal tisztázta volna az ügyet, halomra döntötte volna a tanúk és szakértők vallomásait Igen, egyetlen ujjlenyomat diadalt arathatott volna as egész elavult azonosítási rendszeren, amelyet, mint látni fogjuk, csak hosszú Idő ■Ítéltével és ádáz küzdelem után számolt fel a törvényszéki orvostan, cserológia, toxikológia, vegyész és i i i seU i i ii Létrejön az Interpol A négy esztendeig dühöngő világégést a bűnözés óriás mértékű fellendülése követte. A gyilkosságok, a lopások, az emberrablás, a szélhámosság, a bank jegy hamisítás szinte hétköznapi tényékké váltak. A háború az erkölcsök fellazulásához vezetett, ■előmozdította a kábítószerfogyasztás, az alkoholizmus, a prostitúció térhódítását. A nemzetközi bűnözés fokozó^ dását ezenfelül serkentették a gyors közlekedési eszközök is. Amikor 1923-ban Becsben összeült a bűnügyi rendőrség második nemzetközi kongresszusa, a világ országútjain több mint 18 000 000 gépkocsi közlekedett s rendszeressé vált néhány kontinentális repülőjárat is. A kongresszus, a Monacóban leszögezett tételek alapján, elhatározta, hogy Bécs székhellyel megalakítja a Nem- aetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot (Comité Internationale de la Police Criminelle — CIPC). így tehát 46 esztendővel ezelőtt megalakult és azon nyomban működésbe is lépett az első olyan nemzetközi szervezet amelynek célkitűzéseit sűrítve — a következőkben foglalták össze: „Előmozdítani és biztosítani valamennyi bűnügyi rendőrségi szervezet í A hiíüntetés negyvenen túl, ötvenen Innen. Haja őszülő, szemébe érdekes, zöldes fény vibrál. — Húsz éve vagyok tanácselnök. Ennyi a rövid nacionálé, ami hozzá jön, az történet, egy ember életútja, igaz valóság. — Itt születtem, ebb er. a faluban. Apám három hold földön bíbelödöll, anyám malacokat tartott, meg libát] tömött, hogy azután késért es verejtékkel, végül is a háro holdacskából öt legyen. Mondom, disznót hizlaltunk,] baromfink is volt szép számmal, mégis a szegényemberek] kosztján éltünk —, mert sok minden jó kellett a föld árába. Mikor kijártam a hat osztályt, kisbíró lettem, aztán! katona. Azon kevesek közé tartozom, akik túlélték a Don kanyart, és aki a saját bőrén tapasztalta, saját szemévelí látta, közvetlen közelről a fasizmus igazi arcát. Tulajdon-J képpen szerencsés ember vagyok. A felszabadulás után csa < ládot alapítottam és korán elhalt szüleim örökébe léptem. Mielőtt a tanács megalakult, kijött hozzám a párt-\ bizottságról két elvtárs. Motorkerékpárral jöttek, porosak,, fáradtak voltak. Emlékszem, a lugas alá ültünk beszél-1 getni, és savanyú vinkót ittunk, tavalyi maradékot. Mielőtti elmentek, azt mondta az egyik: — Magára bíznánk a tanácsot. Elnöknek jelöltetjük. Gondolkodási időt kértem, de ők azt mondták; nem) nSstilés ez, hogy gondolkodni kelljen rajta. Nem mondom,1 jól rá szóltak, mert én házasságot kötöttem a tanácsi mun-1 kával és mint jó házasiárshoz illik, immár húsz esztendeje' tisztességgel megférünk együtt. Szemében vibrál a zöldes fény, arcáról sugárzik a \ derű, az életkedv. — Tudja, nem volt könnyű. Csak az volt a szerencsém, hogy szeretett a falu. az emberek, és hallgattak rám a nehéz időkben is. Sok vitám volt nekem, kérem, az elmúlt két évtized alatt ezért a faluért. Meg küzdelem is akadó szép számmal. Ha iskola, út. villany kellett, akkor felfelé alig győztem szóval érvvel. Amikor társadalmi munkátJ kellett szervezni, akkor meg itthon agitáltam naphosszat. ( Olyan idők is voltak, amikor a törvényt szidták az emberek énelöttem, aki pedig a törvény őre voltam. Soha nem volt gond a jelölésnél, a választáskor. Ereztem, hogy bizalommal állnak mellettem az emberek, pedig szép számmal előfordult olyan eset is. amikor elismerő szo\ helyett dorgálást kaptak az arra érdém.esek. Egyszer egy fiatalembert kellett elvitetnem tívonó- kúrára. Tűrhetetlen volt már, ahogyan a családjával bánt. összeférhetetlen természete miatt szinte rettegett tőle a falu. Amikor megtudta a döntést, szidott, fenyegetett, legszívesebben elküldött volna az élők sorából. Amíg távot volt, tisztességgel gondoskodtunk a családjáról, felruháztuk iskolába járattuk a gyerekeket. Hazakerülése után nag$ csend volt egy ideig, aztán egy szép napon bekopogott hoz-! zám. Egy szép faragású cigarettásdobozt nyújtott át él mellé csak ennyit mondott: — Köszönöm, elnök elvtárs. Nehéz hivatás a köz szolgálata, gyakran beborul, űe néha kisüt a nap is, és ettől a napsütéstől boldoggá lesz az ember.., Szalay Istvéts messzemenő együttműködését a különböző államokban érvényben levő törvények keretében. Előkészíteni, létrehozni és megszervezni minden olyan intézményt, amely alkalmas arra hogy részt vegyen a köztörvényi bűnözés elleni hatékony küzdelemben.” A CTPC tehát munkához látott és csakhamar ki is vívta első gvőzelmeit a nemzetközi bűnözők elleni harcban. 1930-ban harminc ország ismerte el a CIPC szükségességét, és csatlakozott hozzá. A szervezetet egy főtitkárság vezette, amelynek rendelkezésére állott egy központi nemzetközi iroda a hamisítók üldözésére, továbbá a nemzetközi gonosztevők ujjlenyomatait és fényképeit nyilvántartó osztály; 0 szervezetnek saiát folyóirata is volt, a La Sécurité Publique Internationale. 1934-ben kiépítették a CIPC saját nemzetközi rádióhálózatát is. Egyszóval a bizottság fokozatosan fejlődött, s idővel azzá az erős, független szervezetté alakult, amelyet ma INTERPOL néven ismerünk. Mint már szó esett róla, a CTPC székhelye kezdetben Bécsben volt, s ezért — főleg az anyagi források hiányában — Ausztria rendőrminisztériumától függött. Kötelező módon osztrák volt továbbá, egészen 1938- ig, a szervezet elnöke is. A második világháborút, éppúgy, mint az elsőt," a bűnözés rendkívüli fellendülése követte. A háború befejezése után egy évvel, 1946. júniusának elején, a -belga kormány kezdeményezésére Brüsszelben kongresszust tartották, s ez újjáalakította a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot. ezúttal azonban Párizs székhellyel. Visí 'mi ékszem arra az 1U46-OS találkozásra — meséli Franssen, az Interpol volt elnöke —, amikor mint csak néhány órája megválasztott titkárnak, mindössze egy írógép és egy háborúviselt sokszorosítógép fűlt ren-; delkezésemre.” A „nemzetközi rendőrség” újjászületését és rohamos fejlődését három fontos tény jellemzi. Ezek közül ae elsős a tagállamok számának növekedése. Az 1946. évi brüsz- szeli kongresszuson mlndösz- sze 19 állam képviseltette magát, míg Jelenleg öt világrész 102 országa tagja ennek a bűnüldöző szervezetnek. A második tény az, hogy & „bizottság” elnevezést 1956« ban a „szervezet” kifejezéssel cserélték fel. Ily módon elejét vették mindennemű félreértésnek. A „bizottság” ugyanis valami ideiglenességet jelent, míg a „szervezet” állandó tevékenységet jelölő fogalom. Az új szervezet végleges összefoglaló elnevezése tehát Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (Organisation Internationale de Police Criminelle — CIPC), röviden INTERPOL. A harmadik tény: Az Interpol új alapszabálya határozottan kimondja, hogy e szervezet kizárólagos célja a köztörvényi bűncselekmények megtorlása, illetve megelőzése. 6. Az OKI Szép számmal akadnak olyanok, akik úgy vélik, hogy a rejtélyes hangzású „Interpol” elnevezés mögött valamiféle szuperrendőrség, a nemzetközi mesterdetektí- vek társasága, vagy valami hasonló titokzatos dolog rejtőzik. Ha ez így lenne, akkor egy Ilyenszerű szervezet története rémhistóriákból épülne fel, amelyekben füstölgő csövű Colt-pisztolyokkal hadonászó szuperdetektívek csatákat vívnak a világ szuperbanditái ellen. A valóság azonban kevésbé izgalmas, ellenben annál eredményesebb. _ íFolytatjuk)
