Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
Kongresszusra készülve: Minősítenek a követelmények A X. pártkongresszus irányelvei külön foglalkoznak a vezetők feladataival. ®,Gazdasági építőmunkánkban az egyre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb tel- jesítfnényeket kívánnak, nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját”. Ezt olvashatjuk többek között a szocialista gazdasági építő- munkáról szóló fejezetben a tennivalóknak mintegy ösz- szefoglalásaként. A reform nyomán a nagyobb vállalati önállóság már magasra emelte a vezetők mércéjét A negyedik ötéves terv, amely a hatékonyság fokozását állítja a gazdasági építőmunka középpontjába, újabb nagy próbatételt jelez. A hatékonyabb munka rendkívül sokféle tényező együttes hatására valósulhat csak meg. A . termelékenység emelése, a fajlagos anyagmegtakarítás, a meglévő eszközök és fejlesztési lehetőségek jobb hasznosítása, a termelés szerkezetének átalakítása, a korszerű termékek és gyártási eljárások bevezetése, a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a tudományos eredmények gyors gyakorlati felhasználása — valamennyi külön-kü- lön és együtt — feltételezi a szervezés és a vezetés színvonalának emelését. A mondás szerint a gyakorlat teszi a mestert. _ A gazdasági vezetők többsége szerencsésen átesett az utóbbi évek tűzkeresztségén, bővítette a szakmai, vezetés-tudományi ismereteit is. így joggal feltételezhetjük, hogy a termelés, az irányítás különböző szintű parancsnokai a jövőben is képesek lesznek felzárkózni az egyre növekvő feladatokhoz. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a vezetés lényege az előrelátás, ezért az eredmények sem értékelhetők megbízhatóan rövidtávon. A reformot követő első három esztendőben a vállaLényegében nem kellett nagy átalakítást végezni a nemrég átadott gyöngyösi ABC-áruházon ahhoz, hogy megfeleljen a céljának. Csak az ajtót kellett átrakni és a pénztárakat átcsoportosítani, a presszó részből is csupán egy bizonyos hányadot kellett elvenni. Mindezt el lehetett végezni a zárás után úgy, hogy a vevők nem szenvedtek hátrányt az éjszakai belső munkálatok következtében. Nyitás idejére minden a legnagyobb rendben volt. Az épület csupán ötmillióba került. Igaz, az ÁBC- áruházon kívül magába foglalja még a Patyolat, a cipész- és ruházati kisz részlegét, azonkívül fodrász- és kozmetikai üzlet található itt. Hogy a fodrászoknál nincs boyler, hanem azt az áruház részébe szerelték be, aligha számít A meleg vizet így az áruháztól kapják a nők hajának mosásához addig, amíg a központi fűtéssel rendbe nem jön minden. Szóvalj apróságok ezek, amik eltörpülnek az ötmillió mögött. Talán ezért is olyan bosszantóak ezek az apróságok. lla nem keseredne meg miattuk a szánk íze. még jót nevetni is érdemes volna rajtuk. Mondván: ilyen is csak nálunk történhetik meg, hogy néhány milliót áldozunk azért, hogy az ünnepélyes átadás után hozzákezdjünk az épület átalakításához. Ha már rosszul tervezték meg, ha a szakminisztériumok ellenőrei nem vették észre a fmkmai hiányosságokat. lati gazdálkodás feltételeinek, szabályozó rendszerének kialakításánál egyébként is eleve figyelembe vették a meglévő adottságokat, az átállás nehézségeit. Az új ötéves időszakban már kevesebb lesz a fék. szigorúbbá válnak a követelmények és ehhez tágabb teret kap a tehetség, a kezdeményező készség kibontakozása. Bizonyos jelek már napjainkban is aéra utalnak, hogy a gazdasági környezet és a dolgozó kollektíva nyomása egyszerre, egymást kiegészítve jelentkezik. Évekkel ezelőtt, amikor a helyi vezetés csupán végrehajtásra, a terv- utasítások továbbítására szorítkozott, minden nehézséget külső hatásokra, objektív okokra vezethettek vissza. Részben már jelenleg, s a jövőben még inkább nem lehet kerethiányra hivatkozni, ha a dolgozók elégedetlenek az anyagi- és szociális ellátás mértékével, a termelés műszaki, szervezési szintjével. „Dolgozóink már jogos lakásigényeikkel sem a tanácsot, hanem bennünket, vezetőiket zaklatnak. A szomszédos gyár lakásépítési akciót kezdeményezett és most tőlünk is számon kérik ugyanezt’’ — . panaszolta az egyik igazgató. S ahogy ő nem tudta dolgozóit magyarázatával megnyugtatni, mi sem tudjuk az igazgatót megvédeni. A jövőben várhatóan még nagyobb különbségek lesznek a vállalatok dolgozóinak személyi jövedelmeiben, fejlesztési lehetőségeiben. Vagy képes a vezetés a kollektívával együtt a korábbiakat meghaladó, tartós eredményeket elérni, vagy tovább növekednek a belső feszültségek. Bár sokféle szociális, egyéMás országhatárok között nagyon alaposan a körmére koppintanak annak a szakembernek vagy annak a szakembercsoportnak, amelyik egy ilyen kissé selejtes létesítményt készít néhány milliócskáért. De mi nem teszünk ilyet, csak megcsóváljuk a fejünket, és halkan azt mondjuk: Cö- cö! Ezt mégsem kellett volna így csinálni, gyerekek! Legközelebb majd vigyázzatok! Okuljatok a hibából. Okulni a legolcsóbb: senkinek nem kerül egy fillérjébe sem, és amellett nagyon jó csengésű szó. Van tartása. Hogy néhány embernek mindez mégsem elég, hanem kissé türelmetlenül emlegetnek, felelőtlen kifejezéseket, arra nem kell odafigyelni. Szélsőséges elemek, akik azt hiszik, hogy mindig, mindent, hibátlanul el lehet végezni. Akik naí- vul azt várják egy tervezőmérnöktől és a szakminisztérium szaktanácsadójától, hogy törődjenek minden aprósággal. Ugyan! Mi évente tíz- és tízmittiárdokat építünk be házakba, gyárakba. Mi ehhez képest ötmillió? És különben is: rendben van már az a micsoda, az a kis ÁBC-áruházacska ott Gyöngyösön? Igen? Akkor meg minek ebből ilyen ügyet csinálni? Gratuláljunk az élelmiszer kisker dolgozóinak, akik nem szaladgáltak fű- höz-fához, hanem rugalmasan megoldották a problémákat. Látják, kérem, így kell ezt csinálni! (-&T) ni, gazdasági tényező játszik közre a munkaerő-vándorlásban, a dolgozók áramlásának iránya azonban kétségtelenül a gazdálkodás, a vezetés színvonalára is utal. Mivel a gazdasági verseny főleg a munkaerőhelyzet tekintetében éleződött ki, a nagyobb arányú létszámhiány elsősorban azoknál a vállalatoknál tapasztalható, amelyeknél kedvezőtlenebbek az emberi kapcsolatok, a munkafeltételek, a szociális körülmények, alacsonyabbak a személyi jövedelmek. Időnként azonban a műszakilag, gazdaságilag és szociálisan elmaradott üzemek is előnyös helyzetbe kerülhettek magasabb bérek fizetésével, kisebb követelmények támasztásával. A bérszabályozás változásával azonban egyre inkább csak a hatékonyan gazdálkodó vállalatok lesznek majd képesek a dolgozók jövedelmének rendszeres növelésére Ahogy az árukínálat növekszik, s létrejön a szükséges piaci egyensúly, úgy élesedik majd a vállalatok közötti műszaki-gazdasági verseny is. Azok a vállalatok kerülnek majd ki győztesen, amelyek magasabb színvonalon képesek a vevők igényeit kielégíteni, amelyek jobb minőségű, korszerűbb, olcsóbb árut termelnek nagyobb választékban. Az export után fizetett állami visszatérítések további csökkentése szintén a hatékonyan gazdálkodó, a nemzetközileg versenyképes vállalatoknak kedvez. A növekvő versenyben új rangsor alakul ki a dolgozó kollektívák és a vezetők minősítésében. Azok a vezetők, akik az első akadályokat simán vették, tehát nincsenek még célban, könnyen kihullhatnak még a növekvő követelmények rostáján. ” Ki bizonyul majd alkalmasnak és ki nem? Erre nehéz napjainkban válaszolni. Mind az eredményes, mind a rossz munkára — a vezetés előrelátható és jövőre ható jellegéből adódóan —• esetleg csak évek múlva derül fény. S ezt nem szabad megvárni. A vezetők minősítésénél, honorálásánál, előléptetésénél és leváltásánál ne csupán az éves eredménybeszámoló képe, hanem legalább ennyire a holnap és a holnapután előkészítése, a kockázatvállalás és a kezdeményező készség legyen a mérce. Ez így túl általános? Meg kell nézni a vállalatok most első ízben készülő ötéves terveit — konkrétan. Kovács József — Kedves utasaink, kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveket, és a felszállás idején ne dohányozzanak... Szotnikov Viktor Ivanovics, a gép parancsnoka és a személyzet üdvözli önöket az AEROFLOT TU—104-es menetrend szerinti járatán. És a gép óriási zajjal, zúgással felemelkedik. S ma is, mint tízegynéhány éve mindennap, kora reggel útnak indul Moszkvából Budapestre. Moszkvába ma esett, köd szitált. Pesten napsütés, derült idő fogadta az utasokat. — Ez mindennapi probléma. Egyszer itt van jó idő, másszor ott. Nem lehet probléma — mondja a kapitány. Kedves beszédű, barátságos mosolyú. A repülőkről és a tengerészekről azt mondják, a szárazföldön nem érzik otthon magukat. Szotnikov is örül, hogy a gépen beszélgetünk. Ez az ő birodalma. Műszerek, órák, mérőberendezések. — Régóta jár Budapestre? — 1958. óta, mióta megindult a menetrend szerinti járat a szovjet és a magyar Átadás után átalakítva Péró kontra Eger város Vitustánc százezrekért öt éve folyik a papírháború. Gyarapodnak az akták, izmosodnak a mögöttük rejlő indulatok. Mindenki esküszik vélt igazára, érveit sorakoztatja, indokait rendezi. Futnak a beadványok, feli lebbezések, panaszok. Lassan már minden fórumot bejárnak. Lassan már alig akad ember, aki eligazodik az indulatok, érvek labirintusában. Mindez egy telek miatt.. Egy fellebbezést nem keresnek Képtelenség felsorolni az ügy állomásait, csak sommázni lehet a főbb fordulókat. A hetvenkilenc éves Péró János — jó nevű egri kertész — 1966. november 5-én — Vörösmarty út 30. szám alatti telkére — elvi építési engedélyt kért az Egri Városi Tanács építési és közlekedési osztályától. Az építési hatóság elutasította a kérelmet egyrészt azért, mert hiányoztak a szüséges mellékletek; másrészt — és ez a lényegs — mert a telket kisajátításra jelölte ki a városi tanács végrehajtó bizottsága. A hatóság helyesen járt el, mert döntésében magasabb szempont vezérelte; az egyéni helyett a közérdeket részesítette előnyben. A határozat jogerőre is emelkedett. Mindez nem zavarta Péró Jánost abban, hogy majd egy év elteltével — 1967. augusztus 17-én újabb elvi építési engedélyt kérjen Vörösmarty úti telkére. Természetesen ismét elutasították, ő azonban nem nyugodott. A megyei tanács ÉKV osztályára fellebbezett. Némi sikerrel járt: az alsófokú hatóságot — formai hibákra hivatkozva — újabb eljárásra utasították. Az eredmény? Ismét elutasítás. A kertész azonban nem engedett, fellebbezett. Kérelme 1968. február 10-én érkezett a városi tanács építési osztályára. Ekkor váratlan fordulat következett; az ügyiratot nem továbbították a másodfokú hatóságnak, mert — és ilyen előfordul a legprecízebb ügyintézés esetén is — eltűnt. Igaz, nem véglegesen, hanem csak két évre. Elő csak akkor került, amikor a megyei tanács építési osztálya felvilágosítást kért hollétéről. * Péró kertész ugyanis szintén elfeledkezett fellebbezéséről. Ma ugyan törvénytelenséget emleget, állítólagos hivatali p^ckázások miatt füstölög sógorával együtt. Érteni lehetne indulatát, ha két évig nem feledkezett volna meg mindenről. Aztán egyszerre sürgős lett a dolog. Az indok? Időközben újabb társasházépítő közösség alakult, a kertész jó üzletet remélt, tárgyalt is a leendő építők megbízottjával. Természetesen eredménytelenül, mert túl magasra srófolta a tarifát, csillagászati összegekkel példá- lódzott. A sikertelenség újabb akcióra késztette. Ügy vélte: ha nem válhat meg több százezres áron telkétől, akkor inkább megtartja, s gátolja az építők szándékát. Jogorvoslást a megyei tanács ÉKV osztályán keresett. Üjabb eljárás, újabb elutasítás következett. A kertészt mindez nem zavarta. Magasabb fórumokon kopogtatott. A vaskos ügyiraxhalmaz jelenleg a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályán vár Újabb megítélésre. Egyet azonban nem tudott megakadályozni Péró János: a kisajátítást. Ma már az építőközösség — negyven kis pénzű lakás nélküli család — birtokosa a teleknek. Még fegyelmi eljárás is? A huzavona, az első megítélésre talán formai szabálytalanságnak tűnő, lassú ügyintézés kulisszái mögött következetesség rejlik: a városi tanács építési osztálya mindenáron érvényt akart szerezni egy korábbi vb-ha- tározatnak, amely a város- rendezési terv elképzeléseinek megfelelően előnyben részesítette a társasházépítő kisembereket. Méltánylandó a közérdek, s mégis a formai hibákért fegyelmi eljárást indítottak a városi tanács építési osztályának vezetője ellen. A vb — körültekintő kivizsgálás után — indokoltan szüntette meg ezt, mert az osztályvezető és beosztottai egyben — és ez a lényeges — következetesek voltak: a közérdek képviseletében. Az alsófokú hatóság elvi állás- foglalásával lényegében minden esetben egyetértett a megyei tanács építési osztálya is. Mindössze formai hibákat kifogásolt. Ha nem így lett volna, bármikor megsemmisíthették volna az alapvetően hibásnak, törvénytelennek minősített határozatokat, s hozhattak volna újakat. Nem ez történt, s nem véletlenül. Ezt az érvelést azonban — bármennyire is reális — Péró kertész egyre-másra vétózza. Négyszögölenként 4400 forint? Mi sarkallja az idős embert? Azzal érvel, hogy többszörösen is károsult. Az új t®- lektörvény értelmében nem építhet. Nem, mert telke és háza van a Bartakovics utcában, sőt résztulajdonosa még egy háznak és teleknek. Házában lakó lakik, részére sehol sem tud megfelelő lakást biztosítani, így a Bartakovics utca 19. számú épületben — rozzant és salétro- mos — él sógorával. Egészségügyi okokra hivatkozik, építési szándékát emleget: folyvást. Ezentúl sógorától külön óhajt élni: mindketten építenének. Egy elvi építési engedélyük van is, mégsem kezdték meg a munkálatokat évek óta. Építhetnének többszintes lakást is, ahol mindketten — családostól is — elférnének. Csakhogy nem erről van szó! A Vörömartp úti telek a fájó pont. Levelez, fellebbez, érvel. Méltatlankodik az alacsony összegű kártérítés miatt. Közel egymilliót követel rózsatöveiért, gyökérmentes virágaiért, fáiért. Az összeg horribilis. Mégis követeli per útján. A felértékelő — hozzáértését felesleges lenne vitatni — az építő közösség tagjai másként vélekednek. Bizonyítják, hogy gaztelep volt az egész telek, s csak a kisajátítás hírére kezdett lázas telepítő tevékenységbe az idős kertész. Jártam a telken, láttam a rózsatöveket, a fákat. Az újságíró nem szakember, nem hivatott értékelésre, annyit azért — tegyük hozzá teljes biztonsággal — mégis megállapíthat, hogy a kertész követelése enyhén szólva túlzott. Közel egymilliót kérni, vagy három kétszoba- összkomfortos lakást 270 négyszögölért, ez már telek- uzsora. Különösképp megdöbbentő, ha arra gondolunk, hogy mindezt kisemberek zsebéből kívánta elvonni a kertész. Helyes is, hogy zöld jelzést kapott a közérdek, a kisajátítás jogosságát dőreség lenne vitatni Inkább a huzavonát, bármennyire is közérdekű alapállás rejlik mögötte. Ha ez elmaradt volna, akkor nem gyarapodnának még most is az akták, nem sustorognának rejtett összefüggéseket sejtető „vészmadarak”. Akkor nem lenne ez az idegőrlő vitustánc: Százezrekért, egy vagyonért . . . „ Pécsi István Szotnikov Viktor Ivanovics, a kapitány főváros között. Én hoztam az első gépek egyikét. Azóta nagyon sokszor jöttem Budapestre. Szeretem ezt a kedves várost, s mindig öröm, ahogy meglátom a térképszerűen kirajzolódó tájat, a Dunát, a házakat, a repülőteret. Kicsit úgy jövök, mintha második hazámba jönnék. Pedig repülök másfelé is, Prágába, Brüsszelbe, Berlinbe, Oslóba, Bukarestbe, Istanbulba, Távol-Keletre ... Azt hiszem, nincs olyan ember, akinek ne tetszene Budapest. — Hány kilométert repült már? — ötmilliót. — Mióta? — 1949-ben Szaratovbatl repültem először, mint kapitány, s tizennégy éve járok külföldre. Megtudom, hogy a Lenin- centenáriumra magas kitüntetést kapott, mert hiba, baleset nélkül vezette ezt az ötmillió kilométert. S már korábban elnyerte a kiváló pilóta kitüntetést. Gépén sok neves személyiséget hozott, vitt Moszkvába és Budapestre — minisztereket és államfőket, színészeket, művészeket, delegációkat és a családját. Feleségét, aki orosz irodalomtanár 10 éves kislányát, s 14 éves fiát. — Sokat van távol a családjától? — Majdnem minden nap velük vagyok. Csak akkor nem, ha távol-keleti útra megyek. Vagy ha a rossz idő miatt sokat késik, vagy nem tud leszállni Moszkvába a gép. A feleségem meg a gyerekek azt szeretnék, ha mindig jó idő lenne! — Napjaink különös aktualitása a repülőgép-eltérítés Nemrégiben a szovjet gépet is... — Felháborító. Közönséges rablás — szakít félbe szenvedélyese*!. Aztán derűsebb témákra térünk. — Mit csinál szabad idejében ? — Horgászom, vagy autózom a fiammal. Szeretek filmezni és olvasni. — Van a családban más repülő is? — Csak én. A bátyám és a két nővérem bányamérnök. S a fiam is inkább tengerész szeretne lenni. A gép tankol. S hozzák már a csomagokat is. Alig egyórás tartózkodás utón indul a gép vissza, Moszkvába. Beszállnak az utasok. És újra felhangzik Larisz- sza Deniszova, a szép szőke stewardess hangja: — Kedves utasaink..; Szotnikov Viktor Ivanovics, a gép parancsnoka és a személyzet üdvözli önöket az AEROFLOT TU—104-es, menetrend szerinti járatán ... Kádár Márta 1870, november 5-, csütörtök
