Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-04 / 259. szám
Korszerű technológiák — korszerű ismeretek Heves, a felnőtt továbbképzés fellegvára lett Hevesen, a Tárná menti községek íelé vezető . műút mentén, parkkal övezett régi műemlék épület áll. Az épület mögötti udvaron egy leendő új ház alapjait ássák a munkások. Középen, a már felújított szárnyban, ízlésesen berendezett irodák találhatók. A másik oldalon tantermek, szertárak sorakoznak. Az egykori mezőgazdasági szakiskola területén járunk, amely ma már felnőtt továbbképző intézet. A korábban nagyon elhanyagolt iskola fokozatosan életre kel... Mint továbbképző intézetben, a közelmúltban kezdődött meg a második tanév. — Az átszervezés óta valóban örvendetes javulás tapasztalható — mondja kalauzunk, dr. Karniczki István, a továbbképző intézet vezetője. — A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának javaslatára a végrehajtó bizottság jóváhagyta a korábbi iskola átszervezését és itt, Hevesen, felnőtt továbbképző intézetet • hozott létre. A felnőttek továbbképzése egy-három hónapos tanfolyamok keretében. a múlt év szepta~>ber 1-én kezdődött meg. Ez már a második tanévünk. Közben benyitunk az egyik tanterembe. A padokban idősebb és fiatalabb szakmunkások, betanított munkások, sertésgondozok ülnek, s figyelmesen hallgatják, jegyzetelik a korszerű sertéstenyésztés újabb_ technológiáit ismertető előadást. Aztán filmvetítés következik, mozgó képen megelevenednek a szavakban ismertetett technológiák. — Sertésztenyésztő, gépi fejő, növényvédő, méregkam- ,ra-kezelő, öntözési munkás és alapfokú traktoros tanfo- ■ lyamokat szerveztünk — jegyzi meg dr. Karniczki István. — A tanfolyamok mind bentlakásosak. — Milyen az érdeklődés? Kis füzetbe lapoz, s onnan olvassa a számokat — A múlt évben 204-en vettek részt a tanfolyamokon. A legtöbb érdeklődő a hevesi járás szövetkezeteiből volt: közel 80, a gyöngyösi járásból 43-an, a füzesabonyi járásból 33-an vettek részt a tanfolyamokon. Kisebb volt az érdeklődés az egri járásban, ahonnan csak 24-en jelentkeztek. Az idei tanévben körülbelül ugyanennyi jelentkezőt vettünk fel. — Kik vezetik a tanfolyamokat? — Főként óraadó tanárok, akik egyben szakmérnökök is. A sertéstenyésztési tanfolyamot az állattenyésztési felügyelőség munkatársai, a traktorosokat itt, az intézetben egy gépészmérnöktanár és egy gépésztechnikus oktatja, a növényvédelmi tanfolyamokat pedig a növényvédő állomás szakemberei vezetik. A hallgatók a legújabb, legkorszerűbb ismereteket kapják, elméletben és gyakorlatban, — Hol végzik a gyakorlatokat ? — Az , állattenyésztési gyakorlatot Hevesen, a helyi Kossuth Termelőszövetkezetben, a növényvédelmi és géptani gyakorlatokat pe- dig az intézet műhelyében, illetve erő- és munkagépeken végzik. A tágas szertárban gép- modellek, makettek, képek, tablók, üvegszekrényben elhelyezett egyéb szemléltető eszközök láthatók. — Az elméleti oktatás minden anyagát jól szemléltetjük, különböző eszközökkel. Tavaly például 350 ezer forintot költöttünk szemléltető eszközök vásárlására. Megtalálhatók közöttük a legkorszerűbb audiovizuális eszközök is: mint a diavetítő, hangosfilmvetítő, epidiaszkóp és írásvetítő. — Az intézeten kívül kik segítik a tanfolyamok szervezését? — Egy úgynevezett koordinációs bizottság, amelynek tagjai a két megyei területi szövetség, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi, munkaügyi és pénzügyi osztálya, az állattenyésztési felügyelőség és a növényvédő állomás. A megye valamennyi termelőszövetkezetébe és állami gazdaságába tájékoztatót és jelentkezési lapot küldünk, s ennek alapján várjuk a jelentkezéseket, az érdeklődőket. — Az elmúlt tanév alapján mik a tapasztalatok? — Feltétlen jó kezdeményezés volt a megyei tanács részéről az intézet létrehozása, ezt bizonyítják az első tanév tapasztalatai is. A felnőttek szívesen jönnek ide tanulni, mert a legújabb, a legkorszerűbb ismereteket sajátítják el. Az a célunk, hogy a megye közös gazdaságaiban dolgozó szakmunkásoknak és betanított munkásoknak olyan ismeretet adjunk, amelyek a jövőre mutatók és az újabb eredményeket tartalmazzák. Az udvaron csákányozó földmunkások dolgoznak, új épület alapjait ássák, az új falaknak készítik elő az alapot. — További épületrésszel bővül az intézet — mondja az igazgató. — Kilencven személyes étterem, szerelő- műhely-jcsarnok, gépszín és több szertár épül itt. A terveket a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat készítette, s közel kétmillió forintos költséggel a jövő év második felében adják át rendeltetésének. A jelenlegi tantermek ugyancsak korszerűsítésre, felújításra kerülnek a következő években. így a jövőben az intézet feladatköre is bővül majd, Második szakmát is tanulhatnak itt a szakmunkások. Hogy csak egyet említsek, az öntözéses növénytermesztő gépészek például a növényvédő gépész , szakmát is elsajátíthatják az öthónapos tanfolyamon. k Heves tehát a mezőgazdaságban dolgozó felnőtt szakemberek továbbképzésének fellegvára lett. Ez a jelentős kezdeményezés egy év távlatában is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s várható, hogy a jövőben -még több szakmunkásnak, illetve betanított munkásnak ad korszerű ismereteket. Mentusz Károly Mária hazatért Hibridkukoricavetőmag vizsgálata Martonvásáron Magyarország egyike a világ legnagyobb hibridku- korita-vetőmag termesztőinek. Évente 45 ezer tonna vetőmagot állítanak elő, amelynek 95 százaléka Mar- íonvásári telepítésű. Jelenleg 22 féle hibrid kukoricából állítják elő a szántóföldi vetőmagvakat. Ezek közül 16 új típusú és nagy termőképességű fajta. Képünkön, a kutatóintézet vetőmagüzemének laboratóriumában a különböző kúkoricatörzsek nedvesség- tartalmát vizsgálja dr. Gyulai Gyuláné művezető. (MTI-foto — Bereth Ferenc felvételei — Molnár Mária vágyóik. Palotásról. Egerbe utazom, a Finomszerelvénygyárba. Pár napja jöttem Radebergből, s úgy érzem, Egerbe tartva hazautazom. Haza, ahol szívesen várnáik. _ ? — Igen. Érettségi után már dolgoztam ott pár hónapig. Amikor megtudtam, hogy lehetőség van erre a munkára, tanulásra, azonnal jelentkeztem. Sikerült, kijutottam az NDK-ba. Három esztendeig dolgoztam, tanultam, méghozzá— remélem— igen sokat, egy radebergi nagyüzemben, a Roibotron-Kombinát- ban. — És? — Szívesen fogadtak, kedvesen kalauzoltak. A Jurij Gagarin Strasse 20., III. emelet 3. — itt kaptunk kétszoba-üss2komfortos lakást. Ket- ten-ketten laktunk egy szobában. Mondhatom, remekül éreztem magam. Indulás előtt német alapossággal felsoroltaik, mit hozzunk magunkkal — néhány apróságtól eltekintve nem is hiányzott semmi. — És . tudja, ml esett nagyon jól? Hogy az egri gyárból is meglátogattak. Éreztem, jó helyről indultam, jó helyre térek vissza. Éreztem — én is, mások is, hogy tartozunk valahová. — Aztán? — Munka és munka. Részt vettem egy másfél éves nyelvtanfolyamon,' ez sokat segített,. Akik nem voltait lestek tanulni, élőbbre jutottak. Igyekeztem, így esett, hogy kitüntettek jó munkámért, érmet, oklevelet, pénzt kaptam, jutalomüdülésben Elet a százalékok mögött A pihenés bére, a nyugdíj ii. (A cikk első részét lapunk előző számában közöltük.) Az eddig elmondottak alapján az olvasót: bonyolult, a népesség nagy részét érintő kérdés mindaz, amit a nyugdíj címszó összefoglal, s hogy bármiféle nyugdíjrendezés, emelés nem az akarattól, az elhatározástól, hanem az anyagi forrásoktól függ. mert százmillió, s milliárd forintokról van szó. Ki sajnálná a tisztes munkában megöregedettektől a többet? Ám adni — ez közhely — csak abból lehet, ami van. Többet adni, pedig akkor, ha több van. Az állam, az erőforrások növekedésével arányban, adja ezt a többet. Évről évre többet. S mégis, sokan érzik úgy: nem eleget. A postás csönget Csönget, havonta 1 380 000 helyen! Ennyien élveztek nyugdíjat. 1970 januárjában. (Csak emlékeztet ként: iüőO- ben 502 ezer volt a nyugdíjasok száma.) Csönget a postás, s leszámolja a nagyon szerény, a közepes, s nem sokaknak a tisztes összeget. Miként Oszlik meg a nyugdíjasok, járadékosok tábora? Az említett, januári időpontban 818 ezren kapták saját jogon nyugdíjukat, átlag havi 952 forintot. Származékos — özvegyi stb — nyugdíjat 181 ezren élveztek, 515 forintot átlagosan. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok 90 ezres csoportja, havi átlagban 516 forintot kapott, a termelőszövetkezeti járadékosok 265 forintot vehetnek át, havonta. Végül is valamennyi csoportot figyelembe véve, országos átlagban 689 forintot tesz ki a nyugellátás havi összege személyenként. A kép azonban sokféle színből tevődik össze. Mert az átlagosnál kevesebbet kapnak az 1954 előtt megállapított sajátjogú nyugdíjar sok, s nagy a csekély járadékot élvezők, illetve — ami még súlyosabb gond — a teljesen ellátatlanok száma. 1969-ben a nyugdíjasok 41,5 százaléka kapott havi ezer forintnál nagyobb ellátmányt, ám 30 százalék körül van azoknak a száma, akik havi 300 forintnál kevesebbet próbálnak beosztogatni, amennyire e kevéske péhzt beosztani lehet. S bár évente 100 millió forintot osztanak ki a tanácsok szociális segélyként, a nyugdíjaskorú népesség mintegy negyede nem kap rendszeres támogatást. Van tehát gond. ennek ellenére, hogy havonta majdnem egymilliárd forintot hordanak szét a nyugdíjasoknak a postások ... Évi 13 miliárd Pénz, pénz, pénz. Évente a nemzeti jövedelem öt százalékát, 13 milliárd forintot fizetnek ki az öregeknek különböző címeken. 1969-ben a 26,6 milliárd forintot kitevő összes társadalombiztosítási juttatásból, 11,2 milliárd volt a nyugdíj! S hogy érzékeljük, miként növekedett az államháztartás terhe, írjuk ide: 1950-ben 927 millió forintot fizettek ki nyugdíjak címén. 1955-ben már kétmilliárdot, 1960-ban 4,4 milliár- dot, s mint írtuk föntebb, 1969-ben 11,2 milliárdot... Hatalmas összeg, amikor előteremteni kell. Szerényebb, amikor a fejenkénti szétosztásra kerül sor. S olykor a szétosztás maga is ellentmondásos. Mert napjainkban sokan vannak, akiknek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük, résznyugdíj at kaphatnak csak tehát. Léteznek másféle feszültségek, ellentmondások is. Például: havi ötszáz forintért dolgozhat a 800, s a 3000 forint nyugdíjat élvező egyaránt. Igazságos ez? Sokféle az eltérés a „régi" meg az „új” nyugdíjasok — az 1954 előtt s az 1954 után nyugdíjazottak — között.. A nyugdíjrendelkezések nem egységes elven alapulnak, s az indokolt különbségeket indokolatlanokkal is tetézik. Az 1954 előtt megállapítottsajátjogú teljes nyugdíjak havi átlaga 750 forint volt. Az 1954—1958 között érvényben levő jogszabályok alapján számított hasonló nyugdíjaké 875, míg az 1959-től megállapítottaké 1139 forint. A régebben meghatót ozott nyugdíjak reálértéke — azonos nyugdíjkategórián belül is — csökkent a később megszabottakhoz mérten. (Az 1963-ban megállapított sajátjogú. v teljes nyugdíjak havi átlaga 1225 forint volt, 1970'-ben, számítások szerint ez az átlag már 1500 forint lesz.) Bonyolult tehát a nyugdíj- rendszer, sokféle az elbírálási szempont, s mindez még azokban a nyugdíjasokban is, akik igazságos ellátmányt élveznek, a kétkedést, az elégedetlenkedést táplálja. Ahogy ezt táplálta az árak lassú emelkedése, s a nyugdíjak változatlansága is. Két százalék: 300 millió A párt Központi Bizottsága 1969 novemberi határoza-, ta alapján a Minisztertanács ez év október 22-i ülésén a Szákszervezetek Országos Tanácsa és a munkaügyi miniszter közös előterjesztésére elfogadta azt a rendeletet, amely 1971. január 1-től a nyugdíjak és egyéb ellátások évenkénti és automatikus két százalékos emeléséről intézkedik. Célja: megőrizni a nyugdíjak vásárlóértékét, hogy a bizonyos mértékű áremelkedések ellenére se csökkenjen a nyugdíjasok. életszínvonala. Egy gondot, nem is könnyű gondot tehát januártól múlt időbe tehe- ‘ tünk. öröm, hogy futotta erre az ország erejéből, ám figyelmeztet is; minden nyugdíj intézkedés nagy anyagi alapokat követel. Az évi két százalék úgyanis 300 millió forintot, öt év alatt 1,5 milliárdot emészt fel! Adni: öröm. Mégha szerény, a kívánalmakhoz mérten szerény is az adott valami. Mert tény: a .nyugdíjas pénze nagyobb hányadát — átlagosán 60,5 százalékát — kénytelen kiadni élelmiszerekre, mint a kereső háztartások (44,3 százalék). Azaz: nekik arányaiban is kevesebb marad ruházkodásra, lakberendezésre, művelődésre. Sokaknál semmi sem marad ezekre... Adni kell tehát, keresni a segítés sokféle módját — egyik ilyen, közvetett támogatás például, hogy a jövő évtől bevezetett uj lakbérek esetében a lakbérkiegészítést a nyugdíjas akkor is megkapja, ha alacsonyabb bérű lakásba költözik —, mert nő a nagyobb nyugdíjat élvezők tábora, s nő maga a nyugdíjasok száma is, tehát az államháztartás terhei sokasodnak. Főként pénzről szóltunk, milliókról és milliárdokról. Ennek a cikknek ez volt a célja. Ám tudnuk kell, hogy tudjuk mindannyian: az öregek sorsa, élete, pihenésük derűsebbé változtatása a pénz mellett ezernyi mást is megkíván. Társadalmi és gyermeki gondoskodást, éppúgy, mint a volt munkahelyek figyelmét, a volt munkatársak törődését. S hogy adnunk kell’ Elérkezik az idő, hogy nekünk is adni fognak. S ezért a teher nem kényszerű, hanem — természetes. Mészáros Ottó részesültem. Keresetem átlagban havi 500 másika volt, megfelel 2000 forintnak Nagy könnyebbség volt, hogy otthon főzőcskézhettünk. Különben sokat utazgattam az NDK-ban & néhány kedvezményt is kaptunk — csak' a munkában nem. És most? — Vágytam, már haza, mégis azt mondtam édesanyámnak, ha lehetne, akár gyalog is kimeitnék még egyszer. Az is vonzott, hogy éreztem, megszerettek bennünket. A német vezetőnők, alak pedig nem érzelgős természetűek, a búcsúzáskor megköny- nyeztek bennünket. Innét, a Finomszerelvénygyárból tizenegyen voltunk kint, de nem mindenki ide jött visz- sza. ' — Tehát? , — Megpróbálok összegezni. Nagy élmény, óriási tanulási, fejlődési lehetőség, kár lett volna kihagyni. Most abban bízom, olyan beosztási: kapok, hogy hasznosítani tudom mindazt, amit tanultam; A nyelvtudás külön anany- értékű. ’ 'A. így beszélgetett a vonaton az újságíró Molnár Máriával, aki kipillantott a világba, és igen-igen hasznosan töltötte fiatal életének három esztendejét. (kussinszky—) 1979, november 4,, .izeráa.
