Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
A párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát Kádár János YÍfsizát*o beszéde A X. kongresszusról jelentjük i . ''Intelt kongresszus! Kedves elvtársnők, elv- társak! A négynapos vita és az atmak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb •kérdésekben teljesen egysé- , ^es volt. Egyetlen olyan . felszólalás sem hangzott el, í amely valamely lényeges •^—lésben eltért volna a politikájától. Ezért el- szavam a felszólaló elv- társakhoz, a kongresszus . küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a , Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ; ezt a teljesen egységes támogatást (Nagy taps.) tártunk X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érke- ' Zetí testvérpártjaink min- ’ dén küldöttsége. Hálásai: ‘ .’agyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képvisel- ' - tették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kom- knünista Pártja, s általában a kongresszusunkon részt -L‘éétt testvérpártok, küldöttségük összetételével és fel- • szólalásaikkal — talán ér- - dánén felül is — megtisz- , telték pártunkat (Nagy tfaps.) T 'A testvérpártok küldöttségeinek felszólalására kü- iön-külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Testvérpártjainknak: pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágó fontosságú támogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalása, a vita magas: színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetéséhez. A vita egyik résztvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt elkezdeni, mert először állt ilyen fórum előtt. Mondtam neki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség.) Mert aki a szó jó értelmében értékeli és tudja, hogy milyen fórumhoz szól, aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget. Ügy vélem, annak a ténynek, hogy az elvtársak általában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősségérzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet. De szerepet játszott ebben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikül: — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szói. Á kongresszus vitája magas színvonalú volt Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — az egyik párttag, a másik párton kívüli elvtársunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy szót akart kérni, de nem kért, mert amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanúságául annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, felkészült és megfelelően szólt hozzá a napirenden lévő kérdésekhez. A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindennapi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének az elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön-külön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóan egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulájdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés ido- eltéréssei a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét, a széles tömegek, mint itt a kongresz- szuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség). A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem — de post már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; bíztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden, pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező feladatát. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie. Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az eaergiastruktúra átalakításának népgazdaságikig feltétlenül helyes programja, amely ’ célul tűzte ki a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásúnak növelését. Meg kell mondani, hogy nemcsal: számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőértékű, nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a - bányában tovább nem foglalkoztatható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. Á parasztság öntudatában, szocialista tudatában nagyot fejlődött Felmerült a vitában a termelőszövetkezeti parasztságunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nemcsak az árvíz sújtotta termelőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermelésben komoly kiesések voltak, és azokban a tsz-ekben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett. A mezőgazdaság a jő terv, a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán tűi jelenleg, és azt hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre, de közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzászokhattak, hogy a mezőgazdaságban vannak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk sírni, (Folytatás az 5. oldalon) Az MSZMP X. kongresszusának határozata '{Folytatás a S. oldalról)-srőre kapott az individualizmus és egoizmus, a munkával meg nem szolgált haszonszerzés-" re való törekvés, a , spekuláció. Teljesebbé kél! tenni a szocialista erkölcs érvényesítését, ás-árra kell törekedni, hogy mind jobban megbecsülje a társadalom az önzetlenséget és az áldozatkészséget: az élet minden területén élvezzenek nagyobb megbecsülést a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért önféláldozóan felelősséget vállalók. • Az oktató-nevelő munkáról szólva leszögezi-a határozat: oktatási rendszerünk magasabb színvonalra emelése a társadalom szocialista fejlődésének egyik fő követelménye. Ezért szükséges, hogy a párt és a kormányzat vezető szervei megvizsgálják az állami oktatás egész rendszerét, és gondoskodjanak annak megfelelő irányú továbbfejlesztéséről. Az oktatómunka stabilitását megerősítve kell gondoskodni az ismeretanyag bővülése és módosulása miatt szükségessé vált változtatásokról is. A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését minden területen jobban összhangba kell hozni tevékenységüknek társadalmi fontosságával Alapvető feladat az is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden szintjén külön támogatásban részesüljenek, Az irodalmi és a művészeti élet eredmé- ayeit elemezve a határozat rámutat: az alapvetően pozitív eredmények pártunk művelődéspolitikai irányelveinék helyességét igazolják. Számos új, értékes alkotás született, amely nemcsak idehaza, hanem a nemzetközi kulturális életben is növelte a magyar kultúra megbecsülését Ezután is biztosítani kell a művészeti alkotómunkához szükséges megfelelő közszellemet a szocialista fejlődést segítő alktó törekvések szabad kibontakoztatását. Azonban következetesen fcíH visszautasítani minden olyan törekvést amely — miközben gyakran a munkásállam támogatását igényli — kétségessé kívánja tenni a gért iletékességét a kulturális élet elvi és flpwmsi kérdéseiben. Az egyik legfontosabb feladat: a szocialista-realista szemléletű alkotások létrejöttének következetesebb támogatása. Ugyanakkor következetes elvi vitát is kell folytatni a kulturális életben a marxista szemlélet hegemóniájának biztosításáért. Egyben arra kell törekedni, hogy növekedjék a pártos, szocialista közéletiség, a szocialista realizmus érőinél: szerepe az irodalmi és a művészeti életben is. A kulturális intézményeknek, valamint a sajtónak, a rádiónak és a televíziónak határozottabban kell fellépniük a burzsoá dekadencia, a kulturális selejt terjesztése ellen. Egész kulturális életünknek feladata, hogy méltó megbecsülést biztosítson a kultúra művelésében és terjesztésében a kommunista eszmékért bátran kiállóknak. Fontos feladata a pártnak, hogy munkálkodjék forradalmi elméletünk — a marxizmus—Ieninizmus — fejlesztésén, védelmezze alapelveit és egységes rendszerét. Ezután is vissza kell utasítani azt a felfogást — mutat rá a határozat —, amely a marxizmus úgynevezett pluralizálását, a marxizmuson belüli külön irányzatok szükségességét hirdeti. Egyidejűleg kell harcolni az elmélet dogmatikus felfogása és kezelése, a revizo- nista torzítások minden kísérlete, a nacionalista maradványok és az új keletű nacionalista jelenségek minden formája ellen. VI. A párt működésével kapcsolatban a határozat leszögezi: a kommunista párt vezető szerepe változatlanul döntő feltétele annak, hogy érvényesüljön és erősödjék a munkásosztály társadalmi vezető szerepe, valóra váljanak forradalmi eszméi, felépüljön a szocialista, majd a kommunista társadalom. A pártnak úgy kell dolgoznia, hogy a jövőben is rászolgáljon a nép bizalmára. A párt további fejlődése megköveteli, hogy a jövőben is nagy figyelmet fordítson a lenini normák betartására, a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés lenini elveinek érvényesítésére és munkamódszereinek tökéletesítésére. A kollektív vezetés általánosan érvényesülő gyakorlata jobban párosuljon a vezető szervekben részt vevő és bármilyen más pártmegbízatást teljesítő kommunisták személyes felelősségével a feladatok végrehajtásában. A pártmunka fejlesztésének fontos követelménye, hogy minden szinten javuljon a határozatok végrehajtásának ellenőrzése. Rendszeresebben kell erről beszámolniuk a vezetőségeknek a taggyűléseken és a végrehajtó bizottságoknak a pártbizottsági üléseken. A pártdemokrácia továbbfejlesztésével összefüggésben a határozat felhívja a figyelmet: a pártot csak a határozott központi irányítás, szervezeteinek a demokratikus centralizmus alapján történő fölé- és alárendeltség teszi képessé arra, hogy feladatainak megfeleljen, élcsapat jellege érvényesüljön. A párt szervezeti fejlődése az elmúlt években kielégítő volt. A továbbiakban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjainak kommunistává nevelésére. Erősíteni kell a nők és a fiatal nemzedék soraiban is a párt- építő munkát. Rámutat a határozat: a tagfelvétel alsó korhatáránák leszállítása nem a pártba való felvétel követelményeinek csökkentését jelenti, hanem az ifjúság élenjáró kommunista osztagának gyorsabb ütemű gyarapítását akarja elősegíteni. Az állami szervek, a tanácsok, valamint a társadalmi szervezetek pártirányítása az elmúlt években tovább fejlődött — állapítja meg a határozat —, s fontos feladatként jelöli meg a szakszervezetek tevékenységének gazdagítását, a népfrontszervek tevékenységének fejlesztését, a KISZ munkájának segítését. Erőteljesen Javítani kell a pártszervezetek munkáját a termelés pártellenőrzésében mind az iparban, mind a mezőgazdaságban — mutat rá a határozat. Tudatosítani kell mindenütt, hogy a vállalati önállóság növekedése a helyi párt- és társadalmi szervezetekre való fokozottabb támaszkodást igények Hatékonyabb pártellenőrzés segítse a megnövekedett vállalati önállóság olyan érvényesülését, amely megfelel az ország és a vállalati dolgozók érdekeinek is. A káderkérdésekkel kapcsolatban a doku- mentem felhívja a figyelmet: a társadalom döntő fontosságú tisztségeiben csak olyan emberek dolgozhassanak, akik a szocialista célokat teljes mértékben magukénak vallják, ismerik az ezzel kapcsolatos feladatokat s akiket eszmei felkészültségük, politikai és erkölcsi magatartásuk, szakmai hozzáértésük és vezetőkészségük alkalmassá tesz az ilyen tisztségek betöltésére. A párt nemzetközi tevékenységét elemezve az okmány aláhúzza: az MSZMP nemzetközi munkájában magáénak vallja és követi az 1969. júniusi moszkvai értekezlet dokumentumainak közösen kialakított állásfoglalásait és irányelveit. Fellépett és ezután is fellép a marxizmus—lenimzmustól eltérő jobb- és „baloldali” opportunista nézetek, a testvérpártok összefogását gyengítő törekvések ellen. Továbbra is küzd azért, hogy az ideológiai nézeteltérések ellenére minden kommunista és munkáspárt együttesen vívja harcát az imperialisták agressziói, különösen pedig az amerikai imperializmus ellen, az indokínai népek szabadságharcának együttes segítéséért, úgyszintén más népek imperialistaellenes harcának támogatásáért. Pártunk-és kormányunk következetesen küzd a szocialista országok összefogásának erősítéséért. Befejezésül a határozat leszögezi: a lenini eszmék vezérelték pártunkat és tették képessé arra, hogy vezetésével a munkásosztály megszerezze a hatalmat és a nemzet a szocialista építés útjára lépjen. A lenini eszméket követve haladunk tovább ezen az úton, hogy az élet által igazolt politikai irányvonalat követve, pártunk történelmi küldetését teljesítve, a szocialista építést magasabb szinten folytatva répünkkel együtt megoldjuk m előttünk álló további feladatokat,
