Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

A X. kongresszusról jelentjük (Folytatás a 7. oldalról) Külön kell szólni azokról, akik úgy viselkednek, mint­ha szívességet tennének már azzal is, hogy bejárnak a munkahelyükre, ott elidőznek, és felveszik a fizetést. Emberi szóval, figyelmeztetéssel, s ha ez nem segít, fegyelme­zéssel kell rendet teremte­ni. Népgazdaságunkban azösz- szes termelési eszköz és ter­melőerő jobb hasznosítására kell törekednünk. Az ország háztartásában változatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruházási piac egyensúlyának megteremté­se, a költségvetés egyensú­lyának biztosítása és a nem­zetközi fizetési mérleg ja­vítása. A népgazdasági tervek teljesítésének menetében el­ső, alapvető, minden területre érvé­nyes követelmény a fej­lődés Intenzív útjára va­ló áttérés, a hatékonyság növelése. Az ipari termelés hatékony­ságának emelése érdekében folytatódjék a korszerű ter­melési és gyártmánystruktú­ra kialakítása. Sürgető fela­dat, és mindinkább az lesz, a tudomány, a technika vív­mányainak széles körű alkal­mazása a termelésben; a munka termelékenységének növelése, a dolgozók szaktu­dásának emelése, a munka- fegyelem megszilárdítása. A párt gazdaságpolitikája alapjaibán helyes, az élet próbáját kiállotta. Állami, gazdasági vezetőink nagy többsége, a milliók becsüle­tesen, lelkesen dolgoznak. Az ország, a szocializmus szemmel láthatóan, eredmé­nyesen épül, a dolgozók éle­te, életkörülményei idő­szakról időszakra javulnak. Reális, jó, szocialista célja­inknak megfelelő népgazda­sági terveink vannak. Gaz­dasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, ami­kor reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fej­lett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ter­veink sorra-rendre megvaló­suljanak. A gazdasági mun­ka területén is megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a leg­közelebbi években eredmé­nyesen és magasabb szinten folytassuk. Partunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—leninizmus pozícióinak, hegemóniájának erősítéséért Kedves elvtársak! A beszámolási időszakban erősödött hazánkban a mar­xizmus—leninizmus befo­lyása, társadalmunk világné­zeti, eszmei egysége. A mun­kásosztály tudományos vi­lágnézete mindinkább meg­határozó szerepet játszik a tömegszervezeti és állami ok­tatásban és nevelésben; to­vábbi teret hódít a tudomá­nyokban, művészetekben, a mindennapi életben, a töme­gek tudatában. A társadalamtudományok színvonala emelkedett, mű­velői mind nagyobb segítsé­get nyújtanak a szocialista társadalom fejlődése által napirendre tűzött feladatok megoldásában. Bővült és változatosabb lett a marxiz­mus—leninizmus propagan­dája, növekedett oktatóinak száma- és felkészültsége. i Hazánkban az 1969—70-es tanévben, a pártoktatás- ban 790 ezer, a szakszer­vezeti oktatásban 630 ezer, a KISZ-oktatásban 550 ezer, az állami ok­tatás keretében 80 ezer, összesen több mint két­millió ember vett részt rendszeres marxista—le­ninista képzésben. i A Marx és Engels által megalapozott, Lenin által to­vábbfejlesztett ideológiánk fejlődésének állandó forrása az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elméiét próbája és gaz- dagítója. A marxista—leni­nista elméletet a kommunis- • ta és munkáspártok gyakor­lata és tapasztalatai formál­ják, fejlesztik. A gyakorlati tapasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt kötelessége. Eb­ben élenjár a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal ren­delkező osztaga, a Szovjet­unió Kommunista Pártja. Nagy segítséget jelentett az egész nemzetközi kommunis­ta mozgalom számára az SZKP XX. kongresszusa, amely fellépett a szubjekti­vizmus, a dogmatizmus , el­len, a marxizmus—leniniz­mus alkotó alkalmazásáért. Pártunk a marxizmus—le­ninizmus megdönthetetlen igazságaira támaszkodva vé­delmezi ideológiánkat, világ­nézetünket a reakciós, bur­zsoá nézetekkel szemben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egyaránt elutasítja a revízión izmust, amely végső soron a mun­kásosztály elárulásához vezet, és az álforradalmi „baloldali’’ kalandorságot. Ugyanígy el­utasítja a szubjektivizmust, valamint a dogmatizmust, a merev sablonokban való gon­dolkodást. amely jnegöli a marximus lelkét. A jobboldali, burzsoá és revizionista nézetek képvise­lői felmagasztalják a fejlett „ S8M. navombcr ZL, tudd kapitalista országok életfor­máit, lebecsülik szocialista társadalmunk, építőmunkánk eredményeit, mérhetetlenül felnagyítják társadalmi éle­tünk egyes negatív kísérője­lenségeit. Az ilyesfajta né­zetek nálunk nem nagy mér­tékben, és többnyire áttéte­les formában, de jelentkez­nek még egyes tudomány­ágakban is, és hatnak közvé­leményünkre is. Nem képviselnek jelentős erőt, de kétségtelen, hogy vannak nálunk szektás, dog­matikus, és más, különböző álforradalmi nézetek, irány­zatok is. Ezek tagadják pár­tunk irányvonalának, szocia­lista építőmunkánk forra­dalmi tartalmát és céljait. A Magyar Népköztársaságot, és más nékik nem tetsző szocia­lista országokat — a bur­zsoá propagandistákkal egy nótát fújva — éTbürokratizá- lódott, technokrata, manipu­lált társadalomnak nevezik. Az életszínvonal emelésére irányuló erőfeszítéseket, s ezek látható eredményeit polgáriasodásnak, a szocia­lizmus útjáról való letérés­nek mondják. A marxizmus—lenini z­must értelméből kiforgató és eltorzító álradikális irányzaj; és a belőle következő politi­kai kalandorság a szocialis­ta világrendszer egy-két or­szágában is hivatalos képvi­seletet nyert; a kapitalista világban pedig — a munkás- osztály vezető szerepét ta­gadva, igen gyakran a kom­munista pártok ellen harcol­va és ezért a hatalom türel­mét élvezve — a magukat „igazi” vagy .„új balpdal”- mak, „maoisták”-nak, vagy nyíltan trockistáknak nevező csoportok fellépésében je­lentkezik. Pártunk az eszmék har­cában elutasítja a sem­legességet, a politikában az elvtelen kompromisz- szumra, megalkuvásra va­ló törekvést, mert azt tartjuk, hogy a marxiz­mus—leninizmus elköte­lezettséget jelent. Nem lehet úgy helyeselni el­veket, hogy közben elutasít­juk a gyakorlatukat; nem lehet egységet hangoztatni, és széthúzást szítani; nem lehet egyidejűleg helyeselni egy meghatározott álláspon­tot, s ugyanakkor igazat ad­ni annak, aki az ellenkező­jét képviseli; nem lehet kö­zös nevezőre hozni a nem­zetközi munkásosztály, a felszabadulásukért harcoló népek és a nemzetközi impe­rializmus érdekeit. Pártunk továbbra is min­dent meg fog tenni a mar­xizmus—leninizmus pozíciói­nak, hegemóniájának erősíté­séért. A Központi Bizottság úgy véli, hogy elsősorban saját magának kell megjaví­tania. fejlesztenie elméleti, ideológiai tevékenységét. Pártunk, a testvérpártok nemzetközi tapasztalatait, a hazai tapasztalatokat haszno­sítva, az eűnuiit másfél Mfe zedben nem kevés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, amelyeknek elméleti jelentőségük is van. Ilyen volt többek között a lenini szövetkezeti elv alkalmazása a mi viszonyainkra, a pa­rasztság különböző rétegei­hez váló viszony rendezése, a foldjáradék alkalmazása, a tulajdonviszonyok szocialis­ta értelmezése, meghatározá­sa; a gazdaságirányítás re­formjának kidolgozása; az ál­lamélet, a szocialista demok­ratizmus továbbfejlesztésé­nek kérdései. Pártunk mun­kájában az elmélet gyakorla­ti alkalmazásával nem tart lépést a tapasztalatok megfe­lelő elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka. Az elkövetkező években az ideológiai munkában számos elvi jellegű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra: társadalmunk rétegeződásé- nek é? tudati állapotának alakulása napjainkban, a szocialista demokrácia elvi kérdései; a közigazgatás fej­lesztésének tudományos meg­alapozása; a tudományos- technikai forradalom társa­dalmi-emberi összefüggései a szocializmusban; az életmód változásának gazdasági, szo­ciológiai és kulturális vo­natkozásai a konvergencia burzsoá elméletének tudo­mányos bírálata és más kér­dések. Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezőknek fiprelembevételével kell to­vábbfejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocialista tár­sadalom dinamikus mozgás­ban van, és sok eleme átme­neti jellegű. A helyzetből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, fi­gyelembe véve a tudat, a közgondolkodás adott álla­potát. Elméletünknek és pro­pagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott hely­zetből következően a mar­xizmus—leninizmus, világné­zetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző el­lenséges és téves nézetekkel folytatott harcban megy vég­be. Pártunk munkájának, az ország fejlődésének előtér­ben álló fontos kérdése a tudományos élei fejlesztése. Korunkban rendkívül meg­növekedett a tudományok, mind a társadalomtudomá­nyok, mind a természettudo­mányok jelentősége, szerepe, s meggyorsul a tudományos eredmények gyakorlati fel- használása, a tudomány köz­vetlen szerepe a termelés­ben. Az automatizálás, a kemizálás, az ember szol­gálatába állítható ^ hatal­mas energiaforrások ‘feltárá­sa jelzik ezt a fejlődést. A szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövet­ségesek. A kapitalizmussá! szemben a mi rendszerünk lényegénél fogva összeha­sonlíthatatlanul alkalma­sabb arra, bogy elősegítse a tudományos és a technikai haladást, valamint eredmé­nyeiknek az egész társada­lom érdekében történő hasz­nosítását. Programunk, a szo­cialista társadalom teljes felépítése, az ország általá­nos fejlesztése, a nép élet- színvonalának további emelé­se, megköveteli a tudomá­nyok fejlesztését, a tudomá­nyok eredményeinek mind jobb .és mind gyorsabb gya­korlati hasznosítását. Ebből indult ki a Központi Bizottság, amikor kidolgozta pártunk tudománypolitikai irányelveit. A bennük tisztá­zott és azóta fokozatosan re­alizálódó elvek serkentően hatnak valamennyi tudo­mányág fejlődésére. Ilyenek a politika és tudomány helyes Viszonyáról, a kutatások irányítási - rendszeréről, a szocializmus iránti fele­lősségen alapuló kutatá­si szabadságról, a tudomá­nyos monopóliumok elleni fellépésről, a nemzetközi tu­dományos együttműködésről és más fontos kérdésről ki­dolgozott elvi állásfoglalá­sok. A Központi Bizottság fi­gyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves terv idősza­kában a hazai tudomány és technika az eddiginél na­gyobb mértékben fejlődjön és eredményei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlatba. Pártunknak az az álláspont­ja, hogy fokozottabban be ken kapcsolódnunk a tudo­mányos és technikai for­radalom nemzetközileg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjetunió és a KGST-országokkal e téren is kialakult és fejlődő tudomá­nyos együttműködés, ugyan­akkor saját erőinket is moz­gósítanunk kell. Ebből a célból a legközelebbi öt év­ben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalékát for­dítjuk tudományos kutatá­sokra és fejlesztésre, ■ ami nemzetközi összehasonlítás­ban is elfogadható arány. Az ország előtt álló fel­adatok, valamint a tudo­mány és a technika rohamos fejlődése az emberek kép­zettségének növelését, az is­meretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretek­ben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocia­lista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szüksége^, hogy pár­tunk a közeljövőben napi­rendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükséglet összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túl­terhelésének problémáit s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedé­seket az oktatási rendszer továbbfejlesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, jól kép­zett, művelt, világnézeti­leg szilárd, szocialista er­kölcsű szakembereket ké­pezzen az ország számá­ra. Nálunk a művelődés intéz­ményei, mindenféle megkü­lönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és te­hetséges. Ezen belül a párt elvi- politikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanu­lás minden fokán megfelelő külön támogatást kapjanak. Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kul­turális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészi élet, növekedett né­pünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapve­tően érvényesül, eredménye­sen segíti a művészetek fej­lődését, s ezáltal nagy társa­dalmi céljaink megvalósult sát. A fejlődés útkereséssé jár, s nemegyszer ellent­mondások és viták közepette megy végbe. Ugyanakkor a fejlődés nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultú­ránk méltán vált ki elisme­rést határainkon túl is; fej­lődött film- és színházművé­szetünk. számos szocialista mondanivalójú drámai al­kotás született; termékeny költészetünk; számos új kép­zőművészeti alkotással gaz­dagodtunk. Híven eddigi politikánk­hoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívá­nunk adminisztratív eszkö­zökkel beavatkozni ezután sem. Az ízlést az alkotó egyéni ügyének tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus ér­dekeit, eszméit, a köz­erkölcsöt. Biztosítjuk az alkotó mun­kához nélkülözhetetlen lég­kört. Ugyanakkor a kulturá­lis területen sem engedjük kétségbe vonni a párt, a szo­cialista állam illetékességét senkitől. Minden humanista érték­nek továbbrta is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmati­kus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdések­től elforduló, vagy a hibá­kat hamisan általánosító ne­gatív tendenciákat. Azt tart­juk, mindenkinek jogában áll, hogy a saját ízlése és vi­lágnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont jo­ga, hogy a művek között társadalmi és művészi érté­kük szerint válogasson. Min­den alkotás megítélésében abból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializ­mus, a haladás ügyét. A kö­zösség pénzén csak a szoci­alista társadalom érdekeit szolgáló alkotásnak lehet mecénása az állam. Alkotó­inktól azt várjuk, hogy a szocializmus adta lehetősé­geket népünk javára kama­toztassák, segítsék megérteni és cselekvőén formálni gaz­dagabb, egyszersmind bo­nyolultabb világunkat. To­vábbra is a népünk és az emberiség alapvető létkér­déseiben pártosan állást foglaló, szocialista, realista, közéleti elkötelezettségű művészetet támogatjuk. Kulturális, művészeti éle­tünkben tovább kell erősíte­ni a politikai és ideológiai egység irányába ható ten­denciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista köz- életiség erőit Érvényt; kell szerezni a szocializmust féltő párttag­ság és pártonkívüli közvéle­mény követelésének, amely megengedhetetlennek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogásunktól idegen művek, nézetek terjesztését államunk eszközeinek fel- használásával. A kispolgári nézetek, izlésnormák időn­ként felélénkülnek, a meg­engedhetőnél nagyobb teret nyernek. Kulturális intézménye­inknek, a sajtónak, a rá­diónak, a televíziónak lehetőségeik jobb kihasz­nálásával erőteljesebben kell népszerűsíteniük a szocialista kultúra érté­keit. jobban kell törekedniük a tartalmas igények felkelté­sére, a szocializmusra káros művek, s a kulturális selejt kiszorítására. A közművelődés az egyé­niség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkü­lözhetetlen tényezője. Jelen­tőségét különösen fokozza a szabad idő növekedése. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell jut­tatni a felnőtt lakosság ok­tatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkáste­lepülések megfelelő művelő­dési intézményekkel való ellátására, az ifíúság műve­lődési igényeinek helyes irányú fejlesztésére, jobb kielégítésére. Szocialista éoítörm’-k ári'" “■érsadalmi éledünk fonto* dolkodás, közfelfogás erköl­csi normák érvényesülése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatá­sunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén, és a közösség kap­csolata, növekedett a társa­dalmi felelősségérzet, a tár­sadalom iránti elkötelezett­ség. Ez mutatkozik meg a pártagság ■ példamutató helytállásában a szocializ­mus építésének minden te­rületén, a szocialista mun- kaverseny-mozgalmakban részt vevő dolgozók kiváló munkájában, a párt, a taná­csok, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak sokszáz- ezemyi aktivistájának a köz javára végzett társadal­mi munkájában. Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és a közösségi érde­ket jobban kifejéző szocia­lista gazdaságirányítási re­form a korábbinál jobban tudatosította a végzett mun­ka és az össztársadalmi ér­dek közötti kapcsolatot; fej­lesztette a tömegek igazság­érzetét, jobban meggyöke­reztette, hogy a szocializ­musban a boldogulás alapja a munka és az igazi boldo­gulás csak a közösség érde­kével összhangban keres­hető. Ugyanakkor társadal­munk átmeneti talaján to­vább élnek részben újrater­melődnek, illetve átmeneti­leg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradvá­nyai. Az utóbbi időben fej­lődésünk alárendelt kísérő jelenségeként, de felerősö­dött az individualizmus, az egoizmus, az anyagiasság Társadalmunk közerköl- csénck meghatározói azok a milliók, akik az esz­mét és a célt elfogadva, öntudatosan dolgoznak a szocialista építés, a mun­ka frontján, akiknek lét­alapja becsületes mun­kával szerzett kerese­tük; nem pedig azok a kevesek akik a dolgozó milliók mel­lett, mindenki szeme láttá­ra, az átlagosnál sokkal job­ban élnek, úgy, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak magas jövedelmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta szemé­lyek most jobban szembe­tűnnek, mert a gazdasi”. élet általános , fejlődésével számuk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. A szocializmus az embe­rért van; célunk, hogy az emberek jobban, kulturál­tabban éljenek, javuljon éle­tük. Elutasítunk mindenfaj­ta álszerénységet, aszkéti must. De a szocializmus esz­méivel, s társadalmunk er- kölosi felfogásával ütköző anyagiasság szellemének el­burjánzásával és a vissz.: jelenségekkel nem békülüi meg. Pártunk álláspontja, ho az élet minden területén nö­velni kell a szocializmus ak­tív híveiiiek megbecsülését a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatar­tás tekintélyét. A munkásosztály, a dol­gozó nép érdekeit képvi­selő, az önfeláldozóan dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állam­polgárok az élet egyet­len területén se szorul­hassanak háttérbe azok mögött, akik csak ha­szonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszel­lemet, amelyben a társada­lom pozitív erői, a szocializ­mus h-'vei n hangadók, amely nem tűri el a ‘ársadatomel- lenes 4 magatartást, a ciniz­must, a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását (Folytatás a 9. oldatom)

Next

/
Thumbnails
Contents