Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

(Folytatás a 6. oldalról) köthettük a szükséges meg­állapodásokat. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a. IV. ötéves terv fö előirányzatai helyesek: 1971 és 1975 között a nemzeti jövedelem 30— 32 százalékkal emelked­jék, s a felhalmozás aránya 23—25 százalék, a fogyasztásé 75—77 szá­zalék legyen; az ipari ternjclés öt év alatt 32— 34 százalékkal emelked­jék, aminek 75—80 szá­zalékát a munkatermeié-' kenység növekedésével kell elérni; a mezőgazda- sági termelést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is megfelel a párt gazdaságpo­litikájának, és reális. A IV. ötéves tervben fi­gyelmünket és erőinket né­hány fő feladatra összpon­tosítjuk: a népgazdaság ener- giaszerkezetének korszerűsí­tésére; az alumínium- és ai vegyipar fejlesztésére; a ké­mia széles körű felhasználá­sára; a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására; a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesz­tésére; a ruházati ipar re­konstrukciójára; az állatte­nyésztés és a hústermelés fellendítésére; az egész nép­gazdaságban a szállítás kor­szerűsítésére, a számítástech­nika alkalmazására és szá­mítógépek gyártására. Gazdasági fejlődésünk fon­tos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való in­tenzív részvételünk. Ko­runkban nemcsak a termé­kek, hanem a termelőerők, a tudomány és a technika fej­lődésének eredményéképpen nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a termelés fo­lyamatai is, mindinkább át­lépik az országok határait. Tovább kél] erősítenünk nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat elsősor­ban a Szovjetunióval, a KGST-országokkal. a töb­bi szocialista országgal, a fejlődő országokkal; és a kölcsönös előny élve alap­ján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a tőkés or­szágokkal is. A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésével megnőtt annak lehetősége, hogy az együtt­működés formáit magasabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazda­sági szempontból különleges fontosságú. A szocialista or­szágok olyan gazdasági in­tegrációt hozhatnak létre, amely nagy anyagi előnyö­ket, a fejlődésben pedig idő­nyereséget nyújthat minden résztvevő számára. A Magyar Népköztársa­ság teljes mértékben támo­gatja azt a munkát, amely a KGST-ben je­lenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sok­oldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzetgazdaságo­kon alapuló szocialista gazdasági integráció. A gazdasági munka, a szo­cializmus, az embert szolgál­ja. A szocializmus építésé­vel együtt kell járnia o dolqozók életszínvonala rendszeres emelkedésének, Pártunk ennek megfelelően alakítja életszínvonal- és jövedelempolitikáját, árpoli­tikáját, és szociális politiká­ját. Fejlődésünkkel, gazdasági előrehaladásunkkal arányo­san emelkedett az utóbbi években népünk életszínvo­nala, javult-'- nyei. Örst'" s dfí’ ?’ "n />' év alatt a munkások és al- Icalmázottak reáljövedelme mintegy 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 1" szárait''Mai emelkedett, íkezeti paras'*­- - ’ n— : ,os átlagban • elérte munkásosztályét; kiterjesztet­tük a társadalombiztosítást, fejlesztettük a családipót­A X. kongresszusról jelentjük lék-rendszert, bevezettük a gyermekgondozási segélyt. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy kétmillió munkás és alkalmazott dol­gozik rövidített munkaidő­ben. 1966—1970 között 320 ezer lakás épült, több mint eddig bármelyik ötéves terv­ben; keréken egyvnillió em­ber költözött új lakásba. Az új, IV. ötéves terv az egy főre jutó jövedelem 25— 27 százalékos, az egy kereső­re jutó reálbér 16—18 száza­lékos növelését irányozza elő. A terv tartalmazza 400 ezer új lakás, kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítmé­nyek építését. Űj ötéves ter­vünknek számos más olyan részlete van, amelynek rendeltetése, az, hogy ja­vítsa az emberek életkörül­ményeit. A munkaidő-csök­kentés folytatásával a nép­gazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Az életszínvonal-politikai intézkedéseken belül a leg­fontosabb a szocialista bére­zési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fejlesz­tése. Más szavakkal: az egyéni kereseteket Il­letően a végzejt munka társadalmi hasznosságá­tól, a teljesítménytől füg­gő fokozottabb differen­ciálásra kell törekedni, a családi jövedelmeket pe­dig közelíteni kell egy­máshoz. A Központi Bizottság, a kor­mány, ismeri és vizsgálja egyes olyan dolgozó rétegek helyzetét, amelyek nyilván­valóan bérpolitikai intézke­dést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér terve­zett emelkedése mellett a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez jelentősen hozzájárulnak az olyan ter­vezett intézkedések, mint a minimális bérek, a régi nyugdíjak, a családi pótlék, a táppénz emelése. A párt az elmúlt négy év­ben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésé­vel7 a dolgozók életszívonala rendszeresen emelkedjék; Így lesz a jövőben Is. Ugyanak­kor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nem­zeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fo­gyasztásra fordítható. A má­sodik, ugyancsak sok éve kö­vetett — és a dolgozók érde­kében meg nem változtatha­tó — elv, hogy nem növe­kedhet^ a lakosság jövedelme, keresete annál nagyobb mér­tékben, mijjt amekkora a fo­gyasztási javakban megvásá­rolható árufedezet a piacon. A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavítá­sával; céltudatos és valóban odaadó munkával a IV. öt­éves tervnek a nemzeti jöve­delem növelésére tervezett • előirányzata túlteljesíthető, s akkor az életszínvonal növe­kedése is magasabb lehet a tervezettnél. Népgazdaságunknak van számos olyan problémája,, amelyet még mindig a kapi­talista múlt örökségeként vi­sel az ország. Érezzük azok­nak a nehézségeknek a ma­radványait is, amelyek a szocializmus építésének kez­deti szakaszában elkövetett hibák nyomán keletkeztek. Az 1956-os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolá­sai sem múltak el nyomtala­nul. Végül, mi is követtünk el hibákat a gazdasági mun­kában az azóta eltelt idő, alatt. Vannak, akik gazdasági életünk egyelőre megoldatlan vagy nem kellőképpen meg­oldott problémáit szeretnék a szocialista rendszer, vagy — újabban — a gazdaság- irányítási reform számlájára írni. Sz a magatartás, a kér­dések ilyen megítése a job­bik esetben az összefüggések nem ismerése, a rosszabbik esetben ellenséges indulatú rágalom. A szocializmus minden tekintetben, anyagilag is, felemelte az országot és a népet. A reformról a Központi Bi­zottság hangsúlyozottan meg­mondta, hogy csupán egy eszköz a jobb, a hatéko­nyabb gazdasági munkához, amely önmagában nem old­ja még feladatainkat, de se­gít azokat jobban és gyor­sabban megoldani, — és ez nem csekélység. A Központi Bizottság most, három év ta­pasztalatai alapján állíthatja, hogy ezt az eszközt ugyan még csak most tanuljuk használni, sőt még nem ke­veset kell javítani is rajta —, de máris hatásos eszkö­zünk, amely segíti pártun­kat, népünket a gazdasági feladatok megoldásában, szo­cialista törekvéseink megva­lósításéban. Igaz, a reformnak, a gaz­daságirányításra ■ kidolgozott és bevezetett új módszernek megvan az a sajátossága, hogy népgazdaságunkban régtől meglévő problémáin­kat sokkal élesebben mutat­ja meg, mint korábban lát­hatók voltak. Ha most kö­vetünk el hibákat a gazdasá­gi munkában, akár országo- ' síin, akár helyileg, ezt azon­nal és sokszor igen kellemet­len módon jelzi, de mi ezt nem a reform hibájának, ha­nem előnyének, munkánk segítőjének tartjuk. A reform célkitűzéseinek érvényesülését spk esetben munkánk fogyatékosságai gátolják. A gazdaságpoliti­kánk végrehajtásában, a gaz­dasági építőmunkában elért jelentős eredményekre tá­maszkodva a következő idő­szakban határozottabb intéz­kedéseket kell tenni a hi­bák kiküszöbölésére, a gaz­dasági építőmunka javításá­ra, továbbfejlesztésére. A gazdasági munka széles kö­rű és tartós fellendítése, a gazdálkodás hatékonyságá­nak számottevő növelése, sok­irányú és kitartó erőfeszíté­seket kíván. A Központi Bizottság vég­rehajtó szerveinek, amelyek a gazdaságpolitikai elvek és a reform kidolgozásában jó munkát végeztek és végez­nek, erősíteniük keli a pártellenőrzést, mert az eddig háttérbe szo­rult. Rendszeresen és konk­rét esetekből kiindulva ellen­őrizni kell, hogy megfelelően érvényesülnek-e a gyakorlat­ban, a végrehajtás során az elfogadott elvek. A tapaszta­latok alapján intézkedéseket kell tenni a gazdaságpoliti­kát eltorzítók ellen, s ha az utasítások és rendelkezések nem megfelelőek, akkor azo­kat kell megjavítani. A középfokú pártszervek­nek és a pártalapszervezetek vezetőségeinek hasonlóan kell eljárniuk. Fontos vonat­kozásokban ellenőrizzék az üzemük, vállalatuk, szövet­kezetük vezetőségében dolgo­zó párttagok gazdasági mun­káját. Ha szükséges, szólítsák fel őket intézkedéseik módo­sítására, vagy ha saját inst­rukcióik bizonyulnak hibás­nak, azokat helyesbítsék. Ha saját hatáskörükben nem tudják korrigálni a párt gaz­daságpolitikájával, az állami rendelkezésekkel ütköző helytelen gyakorlatot, kérjék a felettes pártszeryek segít­ségét. A minisztériumoknak, amelyek nagy és jó munkát végeztek és végeznek a gaz­daságpolitika és a reform elveinek megfelelő, állami rendelkezések kidolgozásá­ban, rendszeresen és egyedi esetek alapján ellenőrizniük kell az üzemek gyakorlatát — amit eddig nem megfele­lő mértékben tettek —, va­jon az állami rendelkezések alapján, s azok szellemében végzik-e mindennapi gazda­sági munkájukat. Ha az el­lenkezőjét tapasztalják, irá­nyító jogkörük alapján in­tézkedjenek; ha személyek a hibásak, vonják felelősségre őket, ha a rendelkezések és felső utasítások hibásak, ak­kor helyesbítsék őket saját hatáskörükben, késlekedés nélkül; ha meghaladja ha­táskörüket, akkor tegyenek jelentést a Minisztertanács­nak. Le kell küzdeni azt a jelenséget is, hogy egyes állami, minisztériumi szervek, mintha megállt volna felettük az idő, tétováznak, várnak, és már régen alaposan lel­tárt problémák megol­dásában késlekednek az intézkedésekkel. Szakítani kell az önmaguk­ban véve helyes gazdasági szabályozók fetisizálásával, s nem szabad tétlenül várni az eredményt akkor is, ami­kor már nyilvánvaló, hogy újabb intézkedésekre volna szükség.. Az állami, ipari és keres­kedelmi vállalatok tevé­kenységi körében nagyobb számban és területen buk­kannak fel alkalmi társulá­sok, álszövetkezetek, magá­nosok és tesznek szert je­lentős jövedelemre. A mi­nisztériumok, főhatóságok kötelesek a szocialista köz­tulajdon, az állam jogainak és bevételi forrásainak érin­tetlenségén őrködni. Ezt — jogkörükkel élve — az ed­diginél hatásosabban. kell tenniük a népgazdaság egész területén. Megfelelően ellenőrizni kell, hogy az állami külke­reskedelmi monopólium — amibe beleértendő az ön­álló külkereskedelem jogá­val felruházott vállalatok tevékenysége — csorbítást ne szenvedjen. Most nem . a vállalatok önálló külkeres­kedelmi jogainak kampány- szerű kiterjesztése és bőví­tése hanem az eddig tapasz­taltak elemzése és a tanul­ságok hasznosítása a sürgős. Az irányítás decentralizá­lása, a vállalatok nagyobb önállósága igen ' jelentős eredményeket hozott. Nem utolsósorban azért, mert a vállalatok, intézmények, az ipari és mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek vezetői nagy többségükben megér­tették feladataikat, megnö­vekedett hatáskörükkel he­lyesen éltek, támaszkodtak a dolgozó kollektívákra, s jó vállalati eredményeket elér­ve, fejlesztették üzemüket. Változatlanul helyeseljük a vállalatok nagyobb önál­lóságát, saját alapjaik és eszközeik növelését, a köz­hasznú kezdeményezéseket Helyeseljük a csoportos ér­dekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák- jogo­sultságát a magasabb jöve­delemre, ha a többletnyere­séget az össztársadalmi ér­dekkel összhangban, a mun­ka jobb megszerzésével, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érik el. Vannak azonban olyan gazdasági vezetők, sőt vál­lalatok, amelyek a közösség érdekeivel nem törődve, ol­csó eszközökhöz nyúlnak, és különböző manipulációkkal a népgazdaság, vagy a vá­sárlóközönség rovására irá­nyítják a' vállalati gazdál­kodást. Elítéljük a spekulá­cióra alapozott jövedelem- szerzést, a vállalati érdek szembeállítását a társadal­mi. érdekkel. A minisztériumoknak, a felügyelő hatóságoknak el­lenőrizniük kell azokat a vállalatokat — mégpedig nemcsak a repdelkezések formai megtartását, hanem gazdálkodásuk lényegét ille­tően is.— amelyekre a koo­peráló vállalatok, vagy a lakosság részéről panasz ér­kezik. Ahol a közösséget káro­sító gazdálkodást talál­nak. avatkozzanak be a közérdek védelmébe, és törvényes jogkörük alap­ján járjanak el az Ilyen vezetőkkel és vállalatok­kal szemben. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az árpolitika helyes és azt, tovább tökéletesítve, a jövőben is érvényesíteni kell. Népgazdasági és közér­dekből meg kell tartani a fix, a kötött és a szabad árak rendszerét az ismert három kategóriában. Az úgynevezett szabad áras ka­tegóriában azonban, a ter­mékek felhasználóinak, fo­gyasztóinak védelmében,, szükséges, hogy a vállalatok Utal megállapítható árak képzését megjavítsák, a ha­szon mértékét állami norma- tívákkal hatékonyabban sza­bályozzák, és az 'árképzés gyakorlatát hatóságilag, ”ndszeresen ellenőrizzék. Az árpolitika helyességé- le hangsúlyozásával egyide- űleg, a központi Bizottság támogat minden intézkedést, amely a társadalmilag indo- kolatian mértékű jövedelmet, a jogtalan haszonszerzést hi­vatott meggátolni. Elítél minden olyan ár­változást, amelynek cél­ja és egyedüli alapja a puszta nyerészkedés. A nyilvánvaló gazdasági visszaélések — harácsolás, árdrágítás, csalás • — . eseté­ben a szükséges tennivaló egyszerű: gazdasági szank­ciókat kell alkalmazni, a tör­vénybe ütköző cselekmények esetén pedig büntető eljárást kell indítani. Népgazdasági terveink megvalósításának egyik alap­vető feltétele a jó munkaerő­gazdálkodás. A népgazdaság érdekei igé­nyelnek bizonyos munkaerő- átcsoportosítást. Az elmúlt három évben a munkaerő- mozgás a dolgozók 20—25 százalékára terjedt ki. A vizsgálatok azt mutatják, ennek 60—70 százaléka el­fogadhatóan indokolt, a fenn- mai > 30—40 százalék egeszségtelen. A munkaerő- mozgás jelenlegi, a népgaz­daság oldaláról nem indo­kolt magas aránya anyagilag és a munkafegyelem szem­pontjából egyaránt káros. Többirányú munkát kell vé­gezni a rendellenes helyzet megváltoztatására. — A munkaerőmozgást a központi tervező szerveknek befolyásolniuk kell; egy­részt támogatni azt, ami közgazdaságilag indokolt, másrészt, intézkedésekkel megakadályozni a nem kí­vánatos spontán folyamato­kat — Megfelelő érdekvédel­met, anyagi és erkölcsi meg­becsülést kell nyújtani a vállalatok értékes dolgozói­nak, az üzemi törzsgárda tagjainak. — A bérezésben a közgaz­dasági tényezők automatiz­musa mellett szükség van szabályozásra is. Így, többek között, megfelelő szabályo­kat kell kidolgozni arra, hogy az egyik állami válla­lattól kilépő dolgozó meny­nyivel magasabb bért kap­hat új munkahelyén, hogy ez ne lehessen több, mint amennyit új munkahelyének azonos munkakörben foglal­koztatott régi dolgozója kap. Ki kell dolgozni azokat a szabályokat, amelyek meg­határozzák, hogy ugyanazon munkáért mennyivel; fizethet többet a szövetkezet és a magánvállalkozó, mint az ál­lami vállalat. , , — A törvényes rendelke­zéseket megszegő munkaerő­csábítókat felelősségre kell vonni. A népgazdaság és a becsü­letesen dolgozók érdekeinek védelmében javítani kell a munkafe­gyelmet, amely résiben a termelés elégtelen szer­vezése, részben bérpoli­tikánk gyenge pontjai miatt, a ml hibánkból is sok helyen fejlazult. Értük Is, az S holnapjukért is. Mindenekelőtt a vállalat- zetőknek kell magasabb szín­vonalon megszervezniük a munkát, és biztosítani a technikai, technológiai fe­gyelmet. A minimum, amit a dolgozók elvárnak a veze­tőktől, hogy biztosítsák mun ­kájukhoz a feltételeket. E nélkül nincs erkölcsi alapja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dol­gozóktól, akik joggal kifogá­solják, ha anyag-, alkatrész- és szállítási eszközök hiánya miatt, időszakonként nagy­mértékben kihasználatlan a munkidejük, más időszakok­ban viszont rohammunkában, Mértéktelenül sok túlórában kell dolgozniuk. Minden dolgozó érezze azonban kötelességének, hogy ne csak számonkérje a kollektív szerződésben meg­fogalmazott jogainak teljesí­tését, hanem ő maga is tel­jesítse a kollektív szerződés­ben vállalt kötelezettségeit. . (Folytatás a 8. oldalon) HM, november 24., keen

Next

/
Thumbnails
Contents