Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

A X. kongresszusról jelentjük { (Folytatás a 4. oldalról) iság, s párt középfokú irá- . nyitó szervei és a párt alap- •zervewtei, a feladatok azo­nos értelmezése alapján, a legnagyobb összehangoltság­gal, egyidejűleg, és ugyan­azért dolgoznak. A kong­resszust előkészítő tanácsko­zások vitáiból is kitűnt, hogy a pártmunka fejleszté­sében most nagy fontossága van a politika eddiginél kö­vetkezetesebb és egységes végrehajtásának, a pértellen- lenőrzés erősítésének, és az alapszervezeti munka fej­lesztésének. A Központi Bizottságnak és végrehajtó szerveinek, a Politikai Bizottságnak, a titkárságnak, a Központi Bizottság apparátusának munkájában, és részben a pártbizottságok és pártszer­vezetek tevékenységében is az utóbbi időben a különbö­ző kérdésekkel kapcsolatos elemző munkán, a párthatá­rozatok kidolgozásán volt a hangsúly, s a szükségesnél kevesebb figyelem jutott a hozott határozatok végre­hajtásának ellenőrzésére. Az ellenőrzés megjavítása nélkülözhetetlen és sürgető az egész, pártban annak ér­dekében, hogy a gyakorlat teljesen megfeleljen az elvi döntéseknek, és a párt po­litikája hiánytalanul érvé­nyesüljön a gazdasági és a kulturális építőmunka, a' szociálpolitika egész terüle­tén. A hatékonyabb ellen­őrzés szükséges a tapaszta­latok jobb és gyorsabb hasznosítása, a gyakorlati munka állandó javítása, a' párt ideológiai és politikai munkájának szüntelen fej­lesztése szempontjából is. A pártalapszervezeteknek különlegesen fontos szere­pük van a párthatározatok megvalósításában és a párt tömegkapcsolatainak erősí­tésében. A, párt politikáját a dolgozó milliók nem kis mértékben annak alapján ítélik meg, milyen tapaszta­latokat szereznek közvetlen munkahelyükön, hogyan ér­vényesül a párt politikája helyileg, milyen az alapszer­vezetek munkája, a kommu­nisták magatartása. A gazdasági reform viszo­nyai között a pártszervek, a pártaiapszervezetek egy ré­sze még nem találta meg munkájának új, megfelelőbb formáját. Egyes állami, gaz­dasági vezetők lebecsülik a politikai munka fontosságát, a helyi pártszervezetek sze­repét. Miiköziben növekedett a gazdasági vezetés önállósá­ga és hatásköre, sok helyen nem erősödött ezzel egyide­jűleg megfelelően a pártszer­vezet befolyása az üzem te­vékenységét alapvetően meg­határozó tényezőikre. Nem tudták kellően elősegíteni a párt politikájának érvényesí­tését, nem tudtak kellő ha­tározottsággal fellépni a hibák és fogyatékosságok ellen. A_ pártnak, a kommunis­táknak megtisztelő feladata, hogy a harcban, a munká­ban elől járjanak, példát mutassanak. Ez nagyfokú fe­gyelmet, önzetlenséget, elv­hűséget, határozottságot és öntevékenységet, kezdemé­nyezést vár a kommunisták­tól. A páti; a jövőben még fokozottabb mértékben igényli, és meg is köve­teli minden tagjától, hogy a párt politikájáért, a párt egyes határozatai­nak képviseletében nyíl­tan. és minden ingado­zás nélkül álljon ki, harcoljon és dolgozzék meg­valósításukért. A párt élete és munkája szempontjából meghatározó szerepe van a Szervezeti Szabályzat előírásainak. A Központi Bizottság párttag­ságunk elé bocsátotta vitára, most a kongresszus elé ter­jeszti döntésre a Szervezeti Szabályzat módosítására vo­natkozó javaslatát; A Szervezeti Szabályzat megfelelően tflferftó!; fing# partunk kommunista párt, « munkásosztály forradalmi él­csapata, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom része, amelyet tevékenységé­ben a marxizmus—leniniz- mus eszméje vezérel. Felépí­tése, munkamódszere meg­felel a forradalmi élcsapattal szemben támasztott követel­ménynek. Ezért a párt Szer­vezeti Szabályzatának alap- elvei nem szorulnak változ­tatásra. A kongresszusnak eá&rt csak olyan, az alapelve­ket nem érintő módosításo­kat javaslunk, amelyeket a változó körülmények tesz­nek szükségessé, amelyele növelik a pártmunka haté­konyságát. A Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó rész­letes javaslatot és indoklást a küldött elvtársak kezébe adtuk írásban. Közöttük a három további módosítást, amelynek benyújtását a Köz­ponti Bizottság a párttagság véleményének figyelembevé­telével legutóbbi, november 12-i ülésén határozta el. A beszámolóban a módosítás­nak csak néhány kérdését érintjük: — A tagfelvétel alsó kor­határát 21 évről 18 évre ja­vasoljuk leszállítani. Ezzel a párttagság többsége egyetért; azok is, akik vitattál? a kor­határ leszállításának helyes­ségét, a párt féltéséből in­dultak ki. A módosítás célja, hogy a termélőimunkában részt vevő ifjak, a honvé­delmi kötelezettségeiket tel­jesítő fiatalok, a főiskolások, általában a politikailag érett, egyébként teljes jogú állam­polgárok számára is legyen lehetőség a pártba való belé­pésre is. — A párttagság helyeslés­• sel fogadta azt a javaslatot, hogy a pártban minden kér­désben szótöbbséggel dönt­sünk. A pártban meglevő egészséges, szabad légkör nem teszi szükségessé, hogy személyi ügyekben továbbra is fenntartsuk a kétharma­dos1 többséget kívánó szava­zás rendjét. — Helyeslik az alapszerve­zetek vezetőségének nagyobb időszakra szóló, négyéven­kénti választását, mert le­hetőséget nyújt arra, hogy a vezetőségi tagok gyakor­latra tegyenek szert, elősegí­ti a vezetés folyamatosságát is; a beszámoló taggyűlések évenkénti megtartása ugyan­okkor jobb munkára ösztön­zi a pártszervezeteket, és a tagság jogait is bővíti. — A párttagság egyértel­mű helyeslésével találkozott az a módosítás, amely a bí­rálat szabadságát védi pár­tunkban. Javasoljuk, kerül­jön be a Szervezeti Szabály­zatba a következő szöveg: „a bírálat elfojtói ellen az illetékes pártszerv köteles el­járást indítani”. A javaslat célja, hogy az eddiginél hatá­rozottabban és teljes mérték­ben megvédj ük pártunkban, és a közéletben, is, a bírálat jogát mindenkivel szemben. — A tagdíjak mérséklését javasoljuk az alacsonyabb keresetű, és emelését a na­gyobb keresetű párttagoknál, javaslat szerint egy újabb ka­tegória bevezetésével a ma­gasabb keresetű párttagok ezentúl havi 400 forint tagdí­jat fizetnek. Az egységes értelmezés és rendtartás ércekében, a Központi Bizottság saját ha­táskörében úgy intézkedett, hogy a tagdíjak megállapí­tásánál a jövőben csak a törvényben kötelezően előírt munkaidőre járó keresetet vesziff figyelembe. A Szervezeti Szabályzattal belső pártéletünk legfonto­sabb törvényeit tárgyaljuk. A Központi Bizottság bízik abban, hogy a küldöttek megértik indítékait és a kongresszus elfogadja a Szervezeti Szabályzat mó­dosítására vonatkozó javasla­tokat. Pártunk küldetése a mun­kásosztály törekvéseinek, forradalmi céljainak, a nép ügyének szolgálata. Mint tár­sadalmunk eszmei, politikai vezetője, -a tömegek szerve­zője, pártunk a IX, kong­resszus óta is betöltötte a hivatását ás munkájával ki­érdemelte munkásosztályunk, népünk, nemzetközi osztály- testvéreink bizalmát és tá­mogatását. Pártunknak úgy kell dolgoznia továbbra is, hogy eszmei, politikai és szervezeti egysége, a tö­megekkel való összefor- rottsága tovább erősöd­jék. így tudja továbbra Is meg­őrizni és növelni pártunk azt a bizalmat, amelyet több mint öt évtized forradalmi küzdelmében, a kommunista mozgalom nemzedékeinek hősi harcával, annyi áldoza­tával, a magyar nép szolgá­latában végzett odaadó mun­kájával érdemelt ki, amelyet ma nagyobb mértékben él­vez, mint bármikor koráb­ban és erejének most és a jövőben is fő és kiapadhatat­lan forrása. Á pórt arra törekszik, hogy a társadalom minden alkotó ereje bekapcsolódhasson Tisztelt kongresszus! Hazánkban a munkásha­talom erős, megingathatat­lan, a Magyar Népköztársa­ság belpolitikai helyzete szi­lárd. Népünk az elmúlt négy évben is számos tanú- jelét adta politikai érettsé­gének, hazaszeretetének és eredményesen végzi szocia­lista építőmunkáját. A nyu­godt, kiegyensúlyozott bel­politikai helyzet a párt har­cának egyik legnagyobb eredménye, amelyet népünk nagyra értékel, mert tudja, hogy hallatlan nehézségek leküzdése árán jutottunk hozzá. Ezt az eredményt a határainkon túl barátaink is ismerik és értékelik, sőt a maguk módján még a ve­lünk szembenállók is kény­telenek . tudomásul venni. Hogy mindezt elmondhat­juk, abban hagy szerepe van pártunk vezetési stílu­sának, tömegkapcsolatainak és szövetségi politikájának. Pártunk mindig úgy fogta fel vezető szerepét, mint a nép szolgálatát, s politikájá­nak valóra váltásában a legszélesebb tömegekre tá­maszkodik. Pártunk meghatározott körülmények között tölti be hivatását. A Magyar Nép- köztársaságban a történelmi harc megmásíthatatlan eredményeképpen egy poli­tikai párt a Magyar Szocia­lista Munkáspárt tevékeny­kedik. Tudományos elméle­tünk a szocializmus megva­lósulásánál a formák sokfé­leségét tételezi fel ennek megfelelően politikai rend­szerében, a különböző» or­szágok történelmi fejlődésé­től függően és sajátosságai szerint, tevékenykedhet egy vagy több politikai párt. A politikai vezetés szempont­jából ez fontos körülmény, amellyel a pártnak mindig számolnia kell. A nálunk kialakult egypártrendszer sok tekintetben megkönnyíti a párt munkáját, segíti a társadalom összes alkotó erőinek politikai tömöríté­sét Ez azonban nem megy az építőmunkába végbe automatikusan; meg­valósítása a párttól fokozott figyelmet követelő, állandó feladat. A Magyar Szocialista Munkáspárt belpolitikai te­vékenységében egyrészről közvetlenül a tömegekre, másrészről a tömegszerve­zetekre és mozgalmakra, to­vábbá népi demokratikus államunk intézményes szer­veire, a helyi munkában a tanácsokra ' támaszkodik. Társadalmunkban a párt eszmei és politikai vezető szerepe érvényesül. I A párt elvi, politikai ál­lásfoglalásait a különbö­ző területeken dolgozó kommunistákon keresz­tül, a rájuk kötelező hatá­rozatok útján valósítja meg. Az állam és a társadalom intézményeinek önállóságát, hatáskörét a párt tisztelet­ben tartja, és a maga részé­ről törekszik rendeltetéssze­rű működésüket elősegíteni. A párt elvi, politikai állás- foglalásai alapján az ügyek ben a szükséges, konkrét in-v tézkedéseket, a megvalósítás módozatait az állami és gaz­dasági irányító szerveik, a tár­sadalmi szervezetek vezető testületéi önállóan dolgoz­zák ki, maguk határoznak, és határozataikért, * azok végrehajtásáért a törvényes kötelmek, saját szabályzata­ik szerint felelősek megbí­zóiknak, Illetve tagságuk­nak. A Központi Bizottság és a párt más irányító szervei, amikor csak lehetséges, már a kérdések vizsgálatába, a megoldások módozatainak kidolgozásába bevonják a társadalmi szervezeteket, a vizsgált kérdések legjobb is­merőit az állami, gazdasági, kulturális szervek embereit, tudósokat, szakembereket, a közvetlenül érdekelt dolgo- gozólc széles körét. Az így előkészített döntések tudo­mányosan megalapozottdö- bak, számításba veszik or­szágunk adottságait és vi­A IV. ötéves te rvben 190 ezer áj lakás öl az országba« szonyait, az emberek véle­ményét. Ez szocialista rend­szerünk demokratizmusának fontos eleme; így biztosít­ható, hogy a párt állásfogla­lását, határozatait a végre­hajtásukért felelősek és a tömegek egyaránt maguké nak vallják. A párt" arra törekszik, hogy a társadalom minden alkotó ereje bekapcsolód­hasson az é^ítőmunkába, és a közös feladatból minden intézményünk, minden kol­lektíva, minden dolgozó a maga helyén vegye ki ré­szét és végezze el feladatát. A célra irányuló milliónyi gondolatnak és tettnek kell eggyé válnia a szocializmus építésének hatalmas folya­matában. Pártunk tevékenységében az ország valamennyi társa­dalmi és tömegszervezetére, tömegmozgalmára támasz­kodik. Az ország legna­gyobb tömegszervezete, a munkásság legszélesebb osz­tályszervezete, a szakszerve­zet. A magyar szakszervezeteknek jelenleg több mint 3 millió 400 ezer tagjuk van; a mun­kabérből és fizetésből élők­nek kereken 92 százaléka szervezett dolgozó. A szak- szervezeteknek fontos szere­pük van a párt tömegkap- csolataiban az ország életé­ben, a szocializmus építésé­ben, és jelentős nemzetközi tevékenységük is. A munkásosztály hatal­mának kivívása, a szocialis­ta társadalom győzelme új körülményeket és feladato­kat teremtett a szakszerve­zetek számára. Alapvető feladatukká vált s ennek ele­get is tesznek, a munkás- osztály politikai hatalmá­nak, a nép közös érdekei­nek védelme, a szocialista társadalom építésének tá­mogatása. Ez rendszerünk­nek egyik ereje. A szakszer­vezetek tevékenysége azon­ban ebben nem merülhet és nem merül ki. A szocialista állam szavatolja, törvények, kollektív szerződések bizto­sítják ugyan a dolgozók jo­gait, de pártunk tapasztala­tai azt mutatják, ez nem elegendő. A törvényeket, a dolgozók munka- és életkö­rülményeit meghatározó rendelkezéseket és megálla­podásokat is emberek hajt­ják végre, esetenként jogsé­relmek, érdekütközések is lehetségesek. Ezért a szocia­lista társadalmi viszonyok között is szükség van rá, hogy a szakszervezetek véd­jék a dolgozó kollektívák és az egyes emberek jogait, képviseljék napi érdekeiket. A hatalomra jutott mun­kásosztály szakszervezeteire ily módon kettős feladat hárul. Egyrészt az össztár­sadalmi érdekek védelme, másrészt a szakszervezet tagjainak, az egyés dolgo­zók érdekeinek védelme. Az elmúlt négy évben a szak- szervezetek politikai szere­pe növekedett, bővült jog­köre. A gazdaságirányítás reformjával, az állami szer­vek hatáskörének decentra­lizáláséval növekedett az üzemi, vállalati, intézményi szakszervezeti bizottságok munkájának jelentősége, szélesedett az üzemi demok­rácia. A szakszervezetek betöl­tik érdekvédelmi szere­püket, ugyanakkor állás- foglalásaik megfelelnek társadalmi fejlőd esünk , jelenlegi követelményei­nek és az ország érde­keinek. A párt szervezetei a közős feladatok jó megoldása érde­kében minden szinten megfe­lelő kapcsolatokat tartanak a szakszervezetekkel. Az ál­lami és gazdasági vezetésnek és a szakszer vezetéknek kia­lakultak és fejlődnek mun­kakapcsolataik. Az utóbbi időben ren d ■ szeressé váltak a kormány és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának veze - tői közötti tárgyalások. Ezek keretében központilag egyeztethetők a gazdaságpo­litikai, életszínvonal-politi­kai és más fontos kérdések­ben kialakult álláspontok. A szakszervezetek jogkörének, növelése helyileg erősítette a törvények és szabályok pon­tosabb betartását. Nagy le­hetőségét nyújt arra, hogy a vállalat rendelkezésére álló anyagi eszközöket — bér, szociális és kulturális alapo­kat — ésszerűbben használ ­ják fel, és a dolgozók széle­sebb körét vonják be ezen ügyek eldöntésébe. A fejlődő szakszervezeti munka, a jogok és kötelessé­gek szoros összefüggéseinek jobb megértésére nevél. A kollektív szerződések kidol­gozása, megkötése és meg­tartásuk ellenőrzése nagy munkát ró a szakszerveze­tekre. Ezt a tevékenységet a dolgozók elismerése, de sok figyelmet érdemlő kriti­kai megjegyzése is kíséri. Bírálják, hogy a helyi jöve­delemelosztásban a kollektív szerződések nem segítik elég­gé a végzett munka szerinti differenciálást, nem védik eléggé a munkásság annyira fontos rétegét, az üzemi törzsgárda tagjait. A szakszervezetek sokat tesznek a dolgozók gazdál­kodással összefüggő észre­vételeinek és javaslatainak érvényesítéséért. Sokat és eredményesen foglalkoznak a munkaverseny, a szocia­lista brigádmozgalom szerve­zésével. Tovább kell folytat­ni a munkát, hogy a szakszervezeteknek biz­tosított jogok minél tel­jesebben érvényesüljenek a szocializmus építésének általános érdekel és a dolgozók személyes érde­kei javára. A párt, a kommunisták, akik egyidejűleg küzdenek a mun­kásosztály végső forradalmi céljaiért és napi érdekeiért, ennék megfelelően, munká­jukban támaszkodnak a szak­szervizetekre, és dolgoznak további megerősítésükért. Gazdaságilag és politikai­lag egyaránt fontos szerepet tölt be társadalmunkban a szövetkezeti • . mozgalom. Pártunk a szövetkezeti tu­lajdont az állami tulajdonnal azonos jellegű szocialista tu­lajdonnak ismeri el. A társadalmi és gazdasági rendszerünk szerves részét alkotó termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezetekbe több mint kétmillió ember társult. A szövetkezetekben dolgozik az aktív keresők egyharmada. Pártunk a szö­vetkezeti tulajdont az állami tulajdonnal azonos jellegű szocialista tulajdonnak isme­ri el. A szövetkezetek eredmé­nyesen tevékenykednek a mezőgazdaság, az ipar, a szolgáltatások és a kereskede­lem területén. A mezőgazda­ság termelési értékének 73, az építőiparénak 13, az ipa­rénak 5—6 százalékát ad­ják, a kiskereskedelmi for­galomnak több mint 30 szá­zalékát bonyolítják. E nagy tömegeket átfogó mozgalomé nemcsak nélkü­(Folytatás a 6. oldalon) 1970. november 24, ketU

Next

/
Thumbnails
Contents